A hétvégén egy 2 napos házibuliban + disznóvágáson voltam egy festői falucskában, a Mátra környékén. A sok erős parasztlegénynek mind rám állt a fasza. Nem is okoztam csalódást, amelyik életrevalóbbnak tűnt, és többet is kinéztem belőle szimpla kiskanos szerencsétlenkedésnél, bevállaltam. Még egy csaj is becsúszott – de menjünk sorba (nem vagyok nagy pinaimádó, de ebben a lányban volt valami).
Péntek este érkeztünk meg, hulla fáradtan, ezért egy alapos bebaszáson kívül másra nem volt energiánk. Egy helyes kis parasztházban voltunk elszállásolva. Szombat reggel a szomszéd Jani bácsi disznajával kellett elbánnia a fiuknak. Én sok mindent birok, de a malachalált nem – a haláltusa után csatlakoztam, amikor az állat már fel volt lógatva, kibelezve és megpörzsölve.
Később Bikám egy hatalmas rönkvágó fűrésszel birkózott a disznó gerincével, én meg a csajokkal töltöttem a kolbászt, hurkát, és előállítottunk némi töpörtyűt hozzá. Közben Jani bácsi, a szomszéd paraszt, előhozott valami kerítésszaggatót, azt ittuk.
– Ej, osztán hagyjatok neköm egy kis sült vírt! – mondta és mi örömmel teljesítettük a kedves ember óhaját és vérszomját.
A délutánt kocsmázással és vásárlással töltöttük az esti bulira. Szép napos idő volt, de hideg. Elmentünk a Spárba, ahol Tomi gálánsan levadászott egy karton Egri bikavért meg néhány üveg orosz pezsgőt. Ebben a társaságban mindenki tudja, hogy egy ribanc vagyok és ekképpen is bánnak velem. Közvetlenek, őszinték, kedvesek, viccesek. Bikám is csajozni jött, úgyhogy éjfél felé elváltak útjaink. Én rámásztam egy Bálint nevű 20 éves srácra. Nagyszájú volt és igazi pinabolond. Hamar meg is egyeztünk, hogy baszunk egyet a szobájában. Ő is a parasztházban lakott, ami egy kétszintes épület volt, istállóval, 1 mosókonyhával, 2 zuhanyzóval, mindennel. Egymásnak estünk, már a folyósón. Amint megéreztem a hatalmas dudorodó faszát a gatyáján keresztül, hirtelen annyira benedvesedtem, mintha bepisáltam volna. Amikor levetkőztettük egymást és az ágyba zuhantunk, elkezdek furulyázni ágaskodó faszán és várom, hogy mikor csúszik le végre a fitymája. De állj! Nem csúszott az sehova. A srácnak fitymaszűkülete volt. Mondtam neki, hogy vagy óvszerbe csináljuk, de így be nem rakja nekem, ki tudja, mi van alatta? Erre azt mondja, hogy a környékbeli lányoknak így is megfelel. „Hát az lehet, de nekem nem kell semmi fitymameglepetés!” Mivel kotonja nem volt, azt mondta, hogy mindjárt jön, megoldja. 10 perc múlva visszatért és hopp! le volt engedve neki. Ezt meg hogy csinálta? Azt mondta, hogy lekókasztotta a szerszámát, felhúzta nyakig a garbót – vagy inkább lehúzta – és rámerevítette a ceruzáját. Aztán lent maradt a fityma. Micsoda technika! Kérdem, hogy nem fáj, nem szorítja a makknyakát? Erre azt mondja, kissé, de ezzel ne is törődjek… jó az, ha szorítja egy picit, mert legalább nem élvez el tőle hamar. Amúgy is túl érzékeny a makkosa! A szabaddá vált makkját örömmel kaptam be. Éreztem, hogy úriemberrel van dolgom, mert előtte megmoshatta, ugyanis tusfürdőtől illatozott. Szeretem az ilyet. Az ágyba döntött. Határozottan, ahogy szeretem. Hány parasztlányt tehetett már boldoggá irdatlan dorongjával? Amint belemelegedtünk, úgy döntöttem, most már előveszem magam: néztem, hogy nyalogassam-e a lábujjait, de az asztalon égő olajlámpa sápadt fényében is láttam, hogy mennyire mocskosak. Emiatt hanyagoltam ma hőn szeretett passziómat: nyalogassa a kutya neki! A megvadult kis paraszt olyan vadul csókolt, hogy többször összekoccant a fogunk és néha idegesítően sokáig nézett a szemembe (már azt hittem, szerelmet vall, mert közben ijesztően komoly arcot vágott) szagolgatott és precíz felfedezőként mindenemet végigtapizta. Ha csiklandós lennék, kínszenvedés lett volna. Amikor megtalálta a pinámat, sokáig csak nézte és simogatta, mint egy cicát, majd a lábam közé vetette magát és úgy kinyalt, hogy a fejem az ágy támláját verte. Amikor berakta a kukiját, kicsit lejjebb ereszkedtem, mert most jött csak az igazi csörte! Erősen megbaszott, és szinte fuldokoltam a kéjtől. Megkértem, hogy legyen olyan szíves most már seggbe is kínálni. Ő nem tiltakozott. Megint egy örökkévalóságig csak nézte és tapogatta a valagamat, majd feldugta nekem az ujját. Először csak egyet engedtem be, de ő erőszakosan utat tört a többinek is. Ez bejött. Seggben is nagyon ügyes volt. Én hálából még egyszer leszoptam, közben az ujjaimmal az ő segge lukát simogattam. Bálint bejelentés nélkül élvezett az arcomba, ami nagy bárdolatlanság, de neki elnéztem.
Rajta kívül még két sráccal mentem el ezen a hétvégén, de ők említésre sem méltók, viszont a csajos esetemet elmesélem: a leányka igazi mucsai szépség volt. Igaz, ami igaz, én kezdtem ki vele. A nagykonyhában gyűltünk össze, majd miután a többiek kiütötték magukat, csak ketten maradtunk. Ékes tájszólása valahogy felbúgatott. Rövid haja volt, hozzá kicsit kövérkés alkat. Elkezdtünk a fiúkról és a szexről beszélni és az én közönséges, csöpögő beszámolómat annyira átélte, hogy rendesen beizgult tőle. Ezt közölte is velem. Erre én, mint valami olcsó pornóba, villámgyorsan a pinájához nyúltam: farmer volt rajta, de a pinameleg a vastag anyagon is átsütött.
– Ej, de felment a láza valakinek – mondtam neki.
Elkapta a karomat és lehúzott magához, majd a nyakamba csókolt.
– Osztan van kedvöd…? Illetve, vótá’ má’ lánnal? – kérdezte.
– Még nagyon régen, a gimis időkben – mondtam szendén.
Ekkor elmeséltem neki: a tornaórán volt egy Kati nevű, nagyon fiús, vékony, rövid fekete hajú csaj, akitől mindig elájultam. Mondom, alapvetően nem vagyok pinapárti, a többi csaj nem is érdekelt az osztályban, de ő lenyűgözött. Csak ültem a padon, és csak néztem, amikor kosarazott és repült a levegőben, izzadva. Nem sokat beszélgettem vele, de az elsősök gólyabálján összejöttünk. Ő kezdeményezett. Bátortalan puszikkal és tapogatózásokkal indult, majd a legvadabb pinaharapásokban végződött. Itt nyaltam először női segget, és megérte, mert neki gyönyörű volt és borotvált – ahogy egyébként a pincsije is. Fasz híján ujjaztuk egymást, és fantasztikus volt. Ez kétszer történt meg velünk összesen, utána valamiért nem akarta tovább folytatni. Azóta férjhez ment, azt tudom.
Erre a sztorira a parasztlány teljesen begerjedt: elkapta a fejem és belenyalt a fülembe, majd végig az arcomat, mint vizsla a fagylaltot. Ha fasza lenne, most könyörögnék, hogy basszon szájba istenesen. Újra bevetettem a mocskos számat:
– Légy ma estére a buzikurvám! – suttogtam a fülébe.
Felmentünk a szobájába – én nem akartam a mi szobánkba vinni, mert ha Bikám bent van, vagy éppen betoppanna, akkor biztos be akarna szállni, de én most csak a csajra kívántam koncentrálni. Most már leírom a nevét is, Viola. Viola elárulta, hogy most lesz először nővel, és én nem akartam elrontani azt a regényt, melynek első fejezetét én írhattam meg. Lassan, kényeztetve bántam vele, hogy majd örömmel emlékezzen vissza rám. Finoman kinyaltam a szőrös punciját, és amikor rá került a nyalás sora, ő elcsodálkozott, hogy miért borotvált az enyém.
– Há’ te így-e, csupaszon hordod, raúzsám? – mondta.
Violának hatalmas tenyere volt és rá is kéredzkedtem: kértem, hogy addig nyomja fel nekem izmos ujjait, amíg nem szólok. Ami érdekes volt, hogy sokat csókolgatta a csöcsöm és a combom belső részét. De ha már a csöcsöknél tartunk: neki hatalmas volt, szabályos és gyönyörű. Bele tudtam volna fulladni: ha csávó lennék, minden este ideverném a faszomat. Ezek a mellek arra születtek, hogy szexuális tárgyak legyenek. Na, szép szolidan elélveztünk mindketten, műfasz által (mindig hordok magamnál egyet, sose tudni, mikor jön jól).
Hát, ennyi, most nincs kedvem tovább írni – nem is történt már semmi, vasárnap este Tomival eljöttünk. Ő is elmesélte, kivel és hogyan baszott, ahogy én is. Neki csak egy szende városi tyúk jutott, aki szintén meghívott vendég volt (szépen berakott haj, és még éjszaka is egy hatalmas napszemüvegben közlekedett), ellentétben az én őslakos partnereimmel. Tomi kezd lepukkanni. Bennem meg sem fordult, hogy ne helybeliekkel kezdjek ki – ahogy a mondás tartja: „aki eljön Tokajba, bort igyék, ne sört!”
lolita
Lolita vágyak – tinilányok imádata
Lolita 1997 filmrészlet – Dominique Swain tinilányként nemi vágyat gerjeszt. További cikkek a témában: Kislányok felnőtt külsejű tinilánykáknak látszanak – Kislányok Lolita szerepben a divatban – Aranyos kislány puncija – Palvin Barbara divatmodell fashion Lolita – Gyereklányokkal szexelt, drogokkal bulizott Bon Jovi – Orosz szűzpinák eladók – Lolita vágyak, vonzalom a tinilányokhoz – Lindsay Lohan tizennégy évesen már szexelt és drogozott – 18 éves pornósok – Nem vagyok Lolita könyvajánló – Loliták: Dominique Swain Lolita 1997 – Loliták Alicia Silverstone – Loliták Jane March A szerető – Loliták Brooke Shields – Loliták Sue Lyon 12 évesen csábító nimfa – Dominique Swain – Vladimir Nabokov Lolita – Russian Lolita – Brigitte Bardot és a Lolita szindróma – Lolita szökés az intézetből – Lolita patika – Lolita 17 perces pornóvideó – Blonde Lolita videók – Pop Loliták könnyűzene pinaszőrzet nélkül – Állatságok és Loliták extrém szubkultúra – Lolita jelenség – Russian Lolita – Magyar tini Lolita – Lolita Appendicitis
Fekete faszt akarok!
…de izibe! Lakik egy néger valahol a környékünkön, de jó volna megtudni, pontosan hol? Gyakran látom, ahogy narancssárga kabátjában, napszemüvegben elsétál az ablakunk alatt. Nagy lomha, laza fasz „ki ha én nem” -mozgása van, mint a negróknak általában. Azt már megfigyeltétek, hogy a fekák általában mindig rikító cuccokban járnak, mint a cigányok? Mondjuk van közös vonás a két rasszban: hangosak, nem szeretnek dolgozni… és basznak, mint a nyulak. Az utóbbi tulajdonságukat szeretném kihasználni én is. Cigánnyal is voltam már, de annyira büdös volt a fasza. A cigányok (lányok, fiúk is) nagyjából 25 éves korukig szépek, a bőrük sima és a vonásaik is arányosak még. Amint átlépik ezt a kort, a vonásaik megereszkednek és kiütköznek rajtuk a tipikus cigányos jelek, amitől rosszindulatú bűnöző fejük lesz.
A zsidók is többnyire ilyenek, ha megfigyelitek az öregedő sztárokat, akik az idő múlásával inkább önmaguk paródiájává változnak. De vissza Afrikába: ezt a negrót valamiért elneveztük Bandinak. Bikám mindig szól, amikor előbb veszi őt észre, hogy „Csilla, jön a haverod!”. Elhatároztam, hogy megkörnyékezem, ha a fasz Tomi egyszer tartósabban elhúz a picsába. Ehhez mérlegelnem kell pinám befogadóképességét, bár nagy meglepetés nem érhet. Egyszer régebben volt egy kínai pasim. Kis pöcse volt, de nem is ez a lényeg… annyira beteg volt. Megkértem, hogy köpjön szájba, de megijedtem, amikor hangosan felszívta az orrát hozzá, mintegy tisztességes adagot gyűjtve. Már meg sem lepődtem, amikor arra kért, hogy fingjam le. Amikor megtettem, ő a lukam körül szimatolt, mint a medve, amikor mézet keres, és szájon keresztül szipákolva a levegőt, mélyen letüdőzött.
Elkezdtem terveket szőni a négerem befogására. Mi lenne, ha kinyitnám az ablakot és leüvöltenék neki, hogy ”szólj a gazdádnak, hogy este várom. És hozzon téged is!” Elképzeltem, hogy leviszem a szemetet és amikor a kukába szórom a zsákokat és a faszi jön arra, akkor beszélgetésbe elegyedem vele, tüzet kérek, vagy valami. Rámenős leszek és felhívom egy kávéra. Ha ez bejön, akkor nekem is meglesz az erős feketém. Elképzeltem, ahogy belök az előszobába, nagy tenyerével rácsap a picsámra, majd tépni kezdi rólam a ruhát. Óriási nyelvét ledugja egészen a torkomba, míg én szinte könyörgök neki, hogy kúrjon már meg.
Irdatlan fekete faszát tövig benyelném. Először pinába baszatnám magam, majd seggbe… Ráparancsolnék, hogy erősebben basszon, nem az anyja vagyok! Aztán követelném, hogy köpjön le és dobjon a padlóra. Lépjen rá meztelen talpával az arcomra, préselje a szőnyegbe a fejemet. Aztán verje rám a faszát. Én úgy akarok elélvezni, hogy ő benyomja az orrát a seggembe, míg közben ujjazza a pinámat. Miközben ezt írom, teljesen felizgultam. Muszáj masztiznom.
Loubry Blondeau
Loliták, tinilányok pinaszőr nélkül a könnyűzenében
Pornófilmet forgatni kiskorú lányok szerepeltetésével csúnya, büntetendő dolog. Regényt írni kiskorú lányokat megrontó öregemberekről nem bűn, de a társadalom jelentős részének szemében csúnya dolog. Kiskorú lányokat lenge öltözékben színpadra állítani, bugyuta dalokat énekeltetni velük és egy tánctanár segítségével csábosan vonagló mozdulatokra okítani őket viszont olyan kultúrmisszió, amely méltán részesül a polgári lakosság megbecsülésében. Faszt verni tehát dícséretes, amennyiben a fantázia tárgya – énekel.
Amióta a zongoraégető Jerry Lee Lewis választása 1960-ban a saját 13 éves unokahúgára esett, a könnyűzene és a pedofília kiválóan egészítik ki egymást. Viszonylag kevés liliomtipró ragad mikrofont, a hetvenes években glammelő Gary Glitteren kívül tulajdonképpen egy sem, bár lehet, hogy csak ő volt olyan hülye, hogy elfelejtse letörölni a képgyűjteményét, mielőtt szerelőhöz vitte volna a számítógépet. A szórakoztatóipar viszont kiválóan alkalmas arra, hogy fejletlen mellű lánykákat juttasson el milliónyi olyan felnőtthöz, akinek számára túl drága a repülőjegy Bangkokba, a Laoszból átcsempészett 12 éves kislányok ölébe.
.jpg)
A szemérmesség vagy az üzleti érzék teljes hiányának okán a nyolcvanas évekig alig tűntek fel iskolás korú nőnemű popsztárok. Az üdítő kivételt a Slits elsőgenerációs londoni punkzenekar jelentette, amelynek Ari-Up nevű énekesnője mindössze 15 évet számlált 1977-ben, amikor ők lehettek a Clash előzenekara a White Riot turnén. A mamája, Nora Forster később Johnny Rotten felesége lett. A perverz állat.
Az amerikai pedo-pop maffia első két próbálkozása az egyaránt a nyolcvanas évek végén feltűnt Tiffany és Debbie Gibson volt. Ha muszáj, akkor inkább Gibson mellett voksolok, mert ő legalább a mai napig a legfiatalabb előadó, aki egy saját maga által írt számmal volt képes listát vezetni Amerikában. Szerencsére ma már ő sem szennyezi a levegőt, az utóbbi 10 évben kizárólag egy dobása volt, de szó szerint, az MTV is közvetítette, ahogy életében először stagedivingol a Circle Jerks nevű poszt-Black Flag punkegyüttes koncertjén. Tiffany még ennyire sem vitte, pedig első nagylemeze a To Hold An Old Man’s Friend címet viselte, reményt öntve mindenkibe, aki liliomtipró karrierjét legszívesebben valamelyik barátjának kislányával kezdte volna meg. Mivel sikerei idején alig múlt 16 éves, kénytelen volt amerikai nagyvárosok bevásárlóközpontjaiban koncertezni, ami sok szempontból menőbb dolog egy san franciscói foglalt háznál. Tiffany néhány hónapja végre a Playboyban megmutatta már nem annyira hamvas kis punciját a nagyközönségnek, sajnos most már nem volt arra kíváncsi senki.
Az egzotikusan barna bőrű leánykák kedvelőinek igényeit volt hivatva kielégíteni a kilencvenes évek elején mindössze 15 évesen feltűnt Aaliyah. Mielőtt repülőgépe leesett volna a Bahamák közelében, későbbi férje, R. Kelly által szerzett bugyi- (jelen esetben retkes gatya-) nedvesítő árenbí balladák tömegét énekelte el a világnak. Kelly, aki még az erős hiphop-mezőnyön belül is a leginfantilisebben virítós videóklipjeivel tud kitűnni, később mellesleg lebukott, peren kívül megállapodást volt kénytelen kötni ugyanis egy olyan videókazetta ügyében, amelynek tartalmát állítólag ő és egy kiskorú rajongó képezték.
Minden idők legtökéletesebbje, az esszenciális Lolita kétségtelenül Britney Spears. A Mickey Mouse Club gyerek-műsorvezetőjéből énekesnővé transzformált vidéki amerikai lány karrierje az első pillanattól kezdve a szex körül forgott. A nagy áttörést meghozó Hit Me Baby One More Time-nak már a címe is – Dariusz Michalczewskivel szólva – ütősre sikeredett, iskoláslány-jelmezes videóklipje pedig a legköznapibb pornófilm-toposszal játszott. (Na jó, a titkárnő- meg a nővérke-jelmez még toposzabb.) A lábai között feszülő hártya érintett-, avagy érintetlenségét taglaló pletykák nyilván férfiak millióit kényszerítették arra, hogy végiggondolják, vajon Britney-t ártatlan kislányként vagy inkább romlott kurvaként szeretnék inkább a farkuk hegyére húzni. Abban nyilván mindannyian egyetértettek, hogy ők mindenestre jobbak lennének az ágyban mint az a nyálas kis buzi Justin Timberlake. Az utóbbi másfél évben menedzserei teljes erőből próbálják Britney-t nagykorúként eladni, az idő pedig sürget, hiszen egy lógó mellű tinisztár nagyon kellemetlen tud lenni. Nehéz lesz.
Britney sikere klónok egész sorát eredményezte. Mandy Moore és Jessica Simpson a nevük említésénél többet nem érdemel, szemben a lóarcú latin törpével, Cristina Aguilerával. Őt a szende Britney vagány ellenpontjaként találták ki, első két sikere, a Genie In The Bottle és a What a Girl Wants szövege csak úgy hemzsegett a nem is nagyon kétértelmű utalásoktól, amelyek mind a dörzsöld-az-alkarod-a-keblem-halmaihoz problémakört taglalták, ennél sokkal merészebb pettinget is sejtetve. Britney imidzsváltásával párhuzamban Cristina lába alól szerencsére jól kicsúszott a talaj, bár az is lehet, hogy a piac eleve csak egy hispán picsát tud elviselni, és ezt a pozíciót jelenleg egy másik lóarcú, Jennifer Lopez bitorolja. A könnyűzene történetének legmocskosabb fantáziájú öregemberének, Serge Gainsbourg-nak francia szülőföldje meglepő módon csak a 21. századra volt képes egy kiskorú lányt színpadra állítani és egész Európába exportálni. A lemaradást viszont egyből merészséggel kompenzálták, így a saccra 16 éves Alisee nevű leányzó szájába azonnal egy Moi, Lolita című dalocskát adtak, olyan videóklippel, amelyben a huncut kis fruska először egy mezőn szaladgál, majd egy diszkóban táncol egy idősebb férfival, éppen csak a lényeget eltakaró virágos ruhácskájában. És mindvégig vele van nyolcéves-forma húgocskája is, hadd örüljenek az egészen friss pipihusi rajongói.
Az extravagáns szexuális szokásaikról ismert britek – emlékezzünk például a férfira, aki körbetekerte magát celofánnal, porszívó segítségével kiszívta alóla a levegőt, majd feltehetően álló fasszal jól megfulladt – ízlésének nyilván túl szolidnak tűnt egy pedo-zenekar. Végül az S Club 7 nevű furcsa hibridet sikerült piacra dobniuk, amelyben négy tinédzser lány illetve három fiú nyalogatja egymást videóklipről videóklipre. Az ő vonzerejüket pedofil-szempontból azonban csökkenti, hogy a helyes fiúkról már kiderült, hogy inkább spangliznak mint fociznak, a csajok pedig egészen biztosan minden este leszopják a teljes turnébuszt.
Az első magyar pop-lolita a pancsoló kislány, Kiss Eszti volt. A slágergyár olyan szókimondó szövegeket adott szegényke szájába, hogy abba még a legpofátlanabbul kukkolni merő gimnáziumi tornatanárok is belepirultak. ’Otthon az Apu / a fürdőkádba dug’ – hallgatták, és a rájuk törő vad gerjedelemtől való félelmükben csak másnap mertek magukhoz nyúlni. A következő kiskorú szexszimbólum az a szőke copfos kislány volt, aki valamikor a hetvenes évek elején Koós Jánost apának szólítva sírdogált, szívéhez szólva sokmillió tévénézőnek. Nyilván sokan szerették volna közülük a kis árvát térdükre ültetni, arcocskájáról a könnyeket lecsókolni, esetleg saját kezűleg úttörővé avatni.
A Moncsicsit és a Vuk betétdalát az emberiség egyetemes kultúrtörténetéhez hozzátevő Ullmann Mónika sajnos felnőttként is tovább próbálkozott a szórakoztatóipar csodálatos világában. Debil kisgyerekből komplett seggfejjé cseperedett, akire mintha rászabták volna az Operett színházhoz túl gyenge zenés darabok jelentéktelenebb szerepeit. Mónika később az első magyar Playmate-ként, illetve a Berényi-klán végigzongorálásával állt bosszút.
A kilencvenes éveket bátran nevezhetjük az útkeresés, illetve a folyamatos zsákutcákba futás évtizedének a magyar lolita-iparban. Szandi volt az első, és a kiforratlanság rá is nyomta a bélyegét a produkcióra. A szent istván-parki Elvis, Fenyő Miklós producerként kevésbé bizonyult biztos kezűnek mint limbókirályként, és még arra is képtelen volt rájönni, hogy jódlizó célszemélyre csak néhány virgoncabb targoncás képes önkielégíteni, ráadásul ők is mind a Salzburghoz közeli St. Johann im Pongauban élnek. Magyar ember viszont ilyenkor inkább lehalkította a tévét, a tátongó művésznő pedig annyira elvesztette a talajt, hogy gyorsan elkezdett lefelé csúszni azon a lejtőn, amely a Bognár Csabának szült gyerekeken és a BP TV stúdióján keresztül egészen Pataki Attila mellé vezetett, egy Fidesz-kampányrendezvény VIP-büféjébe.
Nabokovilag az újabb kori magyar pedo-sztárok közül minden kétséget kizáróan Nika sikerült a legjobban. Az éppen fejlődésnek induló mellecskék, a magas talpú cipőcskék, és a ’Papa ne félts / Nem leszek rossz kislány’ refrén egészen addig hajtották extázisba a gyermekbarátokat, amíg két, nagyjából Nika-korú, ám a boldogulásról nála konkrétabb tervekkel rendelkező leány egy kőbányai bozótban meg nem ölte a Szúnyog becenévre hallgató, hozzájuk mellesleg liliomtiprási szándékkal közeledő taxisofőrt. ’Mi csak a javukat akarjuk, ők pedig egy fantásüveggel képesek gyilkolni’ – gondolták, és inkább újabb adag képet rendeltek a belga kollégáktól. Nika azóta hiába fejlődött kész butikosnővé, a nagy comeback csak nem akar összejönni. Bevásárlóközpontok Valentin-napi bulijain szokott fellépni, közvetlenül Vincze Lilla előtt, a 13 és 14 óra közötti idősávban.
Rendes pedofil undorral fordul el nevük hallatán, a teljesség igénye mégis megköveteli a Baby Lady együttes megemlítését. A héttagú csapat körül tyúkanyóként forgolódó Csuka Mónika a casting alkalmával azt felejtette el csupán figyelembe venni, hogy attól, hogy valaki 12 és 13 éves kislányoktól izgul fel, attól még lehet neki ízlése. Nem szereti például a csúnya 12 és 13 éves kislányokat. A ’Ne fogadj el idegentől édességet’ című sláger sem segíthetett sokat, hiszen egyből a cuncikák ellen fordította a minden magyar általános iskola körül ott ólálkodó, ártatlan gyermekeknek bőrön át felszívódó elesdé-szpíd-extazit tartalmazó matricákat osztogató cukrosbácsikat. Minden idők legperverzebb két sorát amúgy a Windszörny című dalban a Dolly Roll együttesnek sikerült megénekelnie. ’Mikor bejött a húgom a fürdőszobába / Ott lapult a szörny a kádba’ visította a rurális Hernádi Judit, 12 szóba sűrítve a pedofíliát, a testvérek közötti incesztust és a bűnös vonzódást valami mindent megkefélő óriás manga-poliphoz.
Japán szex és pornó 1. rész
A japánok számára a szexualitás megtapasztalása bűntudatmentes élmény. Ez a gyakran határokat súroló/átlépő japán erotizmus elsődleges erőforrása. Minthogy ősvallásuk, a sintoizmus maga is egy metafizikus kísérlet a jó és a rossz közötti különbség feloldására, sem az eredendő bűn, sem a gonosz szelleme nem kísérti őket. Így a japánok számára a szex a metabolizmus része, minden morális eredetű elfojtástól mentes; szexuális vívmányaikat akár kulináris teljesítményük más aspektusaként is felfoghatjuk.
Anyagcsere jellegű szexualitásuk természetéből adódóan a szüzesség például számukra nem képez különösebb értéket. A szüzességnek inkább piaci értelemben vett értéke van – egy szűz nő egy éjszakára sokkal többe kerül, de ez is inkább a japánok ínyencségéről szól. A szüzesség izgalmas, de nem mérvadó. A kis közösségek sem bélyegezték meg azt a magányos nőt, aki teherbe esett, és apa nélkül nevelte gyermekét.
Más. Az önkielégítés, ami a viktoriánus Európában és nem csak a lélek elleni nagyon-nagyon súlyos vétekként van számon tartva, a japánok esetében inkább játék, amihez, tegyük hozzá, különös kreativitással viszonyulnak. A japán szerelmi kultúra természetéről a történetírás az Edo-korszakban (1603-868) ad összefoglaló képet, ekkor jelennek meg a később a független nyugati művészek által is nagyra tartott Ukiyo-e mesterek, akik a különféle életképek mellett pornográf-jellegű anyagokat is készítettek, és dokumentálták a japán önkielégítési segédeszközök gazdag instrumentáriumát is. De ez csak a japán szexualitást meghatározó egyik réteg. Ha a japánok szexualitás-koncepciója egyszerűen laza volna, ez még nem lenne elegendő ahhoz, hogy rögtön a perverzitás mestereivé váljanak – ehhez szükség van valamilyen elfojtó erőre is. Ez egy nem közvetlenül a szexualitás ellen, hanem sokkal általánosabban, az egyén elleni, a közösségi javára felállított, mindmáig élő, a konfuciánus etikán alapuló normarendszer. Kicsit vulgarizálva a kérdést, arról van szó, hogy a japánok cselekedeteinek hátterében ott áll a közösségtudat és az ezzel járó felelősség. Minthogy életük java részében közösségük diplomatái, az egymással való érintkezésben nagyon sok a számunkra túlságosan formálisnak tűnő udvariassági elem, és akár a ködösség ódiumával, de az egyeztetésekkor megpróbálják maximálisan elkerülni a frontális verbális konfrontációt.
Ebből ered, hogy egy nyugati számára méltán tűnhet úgy, hogy a japánoknál a forma lényegesebb, mint az igazi tartalom – tulajdonképpen arról van szó, hogy a forma számukra maga a tartalom lényeges része.
A formalizált, apró rítusokból összeálló japán létmód alapja a jelen japán hétköznapjaira is komoly kisugárzással bíró konfuciánus értékrend, illetve a középkori szamurájok etikája, a busidó (azaz a harcosok útja). Ebben az értékrendben, minthogy a hierarchiatudat és a közösségi szolidaritás az elsődleges, nem volt helye az individuális emberi vágyak kifejeződésének. Így a romantikus szerelem semmilyen nyilvános kifejeződést nem kaphatott, az erkölcstelen cselekedetek, így a házasságtörés is, ha nyilvánosságra kerültek, szigorú, akár fatális büntetést vonhattak maguk után. Ennek pedig csak elméletileg látszik ellentmondani az, hogy a középkorban az utazó az országút menti fogadókban minden természetű éhségét könnyen kielégíthette.
A tradicionális japán társadalom – ebben a mai sem különbözik radikálisan – férfiközpontú, patriarchális rendszer. Az illem a szexualitást a privát övezetbe száműzi. Ez a tiltás-megengedés feszültség adja meg a japán perverzitás savát-borsát.
Az 1997-ben kiadott The International Encyclopedia of Sexuality Japánról szóló tanulmányában olvasható: „A mai Japánban az az általános nézet, hogy a szex nem valami olyasmi, amiről beszélni illenék, így, eltekintve a szélsőséges fájdalmat okozó helyzetektől, ameddig csak elkerülhető, nem udvarias másokat szexuális problémáinkkal zaklatni.” Annak ellenére, hogy a posztindusztrializáció folytán a tradicionális japán introvertáltság kezd feloldódni, a japán szexualitás megkerülhetetlenül két, egymást látszólag tagadó realitás erőterében van. A japán realitás – a szexuális realitás – a kettős standard kuszán szőtt szövete.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Japán egy ez ideig nem ismert léptékű gazdasági fejlődés haszonélvezője, és ezáltal rekord dinamikájú díszletváltás elszenvedője. Az ugrás, amelyet a tradicionális japán készségek tettek lehetővé, önlogikája által az alapok lassú lebontását hozza magával. A mai japán tinédzserek, feltételezhetően a tradicionális japán családmodell egyre nyilvánvalóbb válsága miatt is, egy Nyugatról, főleg az Államokból importált egocentrikusabb, kötöttségmentesebb perspektívát tüntetnek ki. A Time ázsiai kiadásának egyik összeállítása a japán tinédzserek jövőképét vizsgálja. A megnyilatkozó fiatalok többségét csöppet sem lelkesíti a távlat, hogy szüleikhez hasonlóan „fehér inges” váljon belőlük és valamelyik gigantikus japán vállalat fegyelmezett hangyájaként szorgoskodjanak. A Time az internetes chateken kereste meg a japán tiniket. Az egyik felettébb aktuális, terítéken lévő kérdés az, hogy erkölcsös-e vagy sem a nyilvános helyeken való csókolózás – a tradicionális illem csak annyit enged meg a pároknak, hogy kézen fogva járjanak. A tinik szerint viszont a csókolózás sem illetlen.
Általában a tinik többsége az individuális döntés szabadsága mellett foglalt állást, igaz, nem hiányoztak a tradicionalista vélemények sem – idézek egyet: „Úgy gondolom, a nyugati filmek erősen megváltoztatták felfogásunkat. A háború után az amerikai filmek elárasztották az országot. Én a háború előtti időket szeretem. A mai japán fiatalok elvesztették jellegzetesen japán ártatlanságukat.”
Annak idején szamurájkarddal az oldalukon harcoltak az amerikaiak ellen, több ezren pedig kamikazeakciókkal próbálták feltartóztatni az amerikai flottát. Fura helyzet.
Nő- és férfi szerep – Japán egyik legolvasottabb pornó képregényújsága, az Amour gyakran tesz közzé olyan képsorokat, amelyekben a nőkkel brutális módon bánnak, például megerőszakolják őket. Az újság sokszor az olvasók által beküldött ötleteket dolgozza fel – a nők az esetek többségében passzív szerepben jelennek meg. Fontos adalék, hogy az Amour olvasói elsősorban nők.4
Mariku Mitsui japán politikus és nőmozgalmista szerint a nők „egyenesen nem hagyják magukat felszabadítani”, és a tradicionális elnyomásból következő „biztonságot” választják. A múlt század második feléig a nők iránti alapelvárás az volt, hogy áhítatos odaadással szolgálják férjüket, családjukat. Helyzetük a konfucianizmus elterjedése után vált igazán reményvesztetté. „Akkoriban az arisztokrata férfiak csak annyit kívántak a nőktől – írja Louis Frédéric -, hogy rendelkezésükre álljanak. Ezért Kitóban az arisztokrata asszonyok érzelmileg roppant szerencsétlenek voltak. Minden percben megkaphatták vagy elhagyhatták őket, többnyire a házban élő többi nő cinkos segítségével. Féltékenységük állandóan fel volt csigázva, jóllehet azt semmiképpen nem mutathatták ki.” A gazdagabb harcosok poligámiában éltek, az akkori értékrend szerint viszont az igazi férfivirtust a csatamezőn, nem pedig a társas kapcsolatban való helytállás jelentette.
A nők helyzete nem sokat változik a Meidzsi-korban sem (1868-1912), amely az eszeveszett japán felemelkedés-projekt nyitánya volt: az ipari fejlődés és a fegyverkezés pörgésében, a birodalmi rend eszméjének nevében az egyéni utak normán kívülinek számítottak; a nők amolyan hazát szolgáló entitásokat szülő gépekként voltak számon tartva. Ekkoriban tudniillik általános volt a nézet, hogy a nők felsőfokú oktatása felesleges, a gyereket nem szülő asszony pedig méltán rászolgált a válásra.
Ha a jelenlegi japán establishment európai/amerikai standardok szerint kezeli is a gender-ügyet, a japán irodalakó, fehér inges sararik társadalma megmaradt alapvetően szexistának. Igaz, jómódú, független nők át-átveszik a férfiak szerepét, és például olyan bárokba járnak, ahol készséges férfiak szolgáltatásait váltják ki, de ez inkább csak kuriózumnak számít. A japán nők feladata a háztartás ellátása és a gyerekek nevelése. Többnyire a feleségek irányítják a család pénzügyeit, és ők hozzák meg a gyerek továbbtanulásával kapcsolatos döntéseket is. A business világában, vezető pozícióban csak kivételes esetekben fordulnak elő nők, a feleségek és barátnők nem szokták elkísérni párjukat a félhivatalos összejövetelekre.
A különböző internetes forrásanyagokat olvasva nem nehéz észrevenni, hogy a japán család valamiféle válságban van. A japánok nagyon fegyelmezettek, elválni, munkahelyet váltani nem szoktak, az újságok riportjaiból viszont nem nehéz rájönni, hogy valahol elpattant egy húr. A japán férfiak nagy része, minthogy munkahelye távol van az otthontól, csak hétvégén találkozik családjával. „Gyakran, amikor az apák hazajönnek – mondja Kazuyo a Salon.com riportjában -, igazából nincsenek is otthon. Az én apám vagy nincs otthon, vagy a szobájába vonul vissza, amikor hazajön – hagyományosan a japán házastársak külön szobában alusznak. Az apám nem igazán ismer minket, hétvégén golfozni jár.” Minthogy gyakran évekig családjuktól külön élnek, a japán férfiak bizalmas kapcsolatot elsősorban munkatársaikkal és/vagy prostituáltakkal, dominákkal alakítanak ki.
A japán férfiak egyféle szexuális nyugtalanságban élnek. A nyugatiak számára többnyire mechanikus és morbid párzó-gépeknek tűnnek. Ide tartozik, hogy a japánok a kelet legfontosabb szexturistái. Elsősorban Thaiföldre, a Fülöp-szigetekre, Dél-Koreába, Srí Lankára és Hongkongba utaznak. 12-13 éves gyerek-prostituáltakat főleg Bangkokban keresnek fel. Az internetes leírások szerint nem vetik meg a nyilvánosházak extra szolgáltatásait sem.
Vérfertőzés – Japánban, akárcsak a keresztény világban, tiltott, törvényellenes az incesztus. Ennek ellenére az utóbbi években egyre több olyan jelentés lát napvilágot, amely anya és fia közötti vérfertőző kapcsolatról számol be.
A sinto legenda szerint a világ úgy keletkezett, hogy valamikor két testvér, Izanagi („a körüludvarló”) mint égatya és Izanami („a körüludvarlott”) mint földanya nemzés útján teremtették Japán szigeteit és további negyven istenséget. A vérfertőzés nemcsak a mítoszokban, hanem a japán uralkodócsaládok történetében is bevett szokás volt, igaz, más népeknél sem volt ritka, hogy a magas társadalmi osztályokban megengedett legyen például a testvérek közötti házasság (általában az inkák, hawaiiak és ősi egyiptomiak voltak engedékenyebbek).
A megdöbbentő jelentések, amelyeket elsősorban a telefonos lelki segélyszolgálatok állítottak össze, többnyire két forgatókönyvet írnak le: 1. az anya önkielégítés közepette találja fiát, és megszánja. 2. a fiú a vizsgákra való készülődés feszültségben kap anyjától szexuális vigaszt. Több pszichológus arra gyanakszik, hogy a telefonos beszámolók elsősorban a kamaszok erotikus fantáziálásainak következményei. Ha így is lenne, kérdés viszont, hogy a japán fiúk szexuális fantáziái miért épp ilyen formát öltenek.
Pedofília, hentai, fétis, enjo-kosai – Csak nagyon erős külföldi nyomás tudta rábírni a japán törvényhozást arra, hogy kétévi disputa után 1997 decemberében meghozza a pedofília és pedofil pornográfia elleni törvényt – addig Japán számított az internetes pedofil tartalmak nagyhatalmának. Az új törvény szerint 18 évnél fiatalabbak nem szerepelhetnek pornográf anyagokban, és általában tilossá vált olyan kiskorúakat ábrázoló fotók megjelentetése, amelyek „szexuális élvezet tárgyát képezhetik”. A felvetés ellenére viszont a kiadók lobbija elérte, hogy a szólásszabadsághoz való jog mentén az úgynevezett manga, implicit a hentai ne kerüljön tilalom alá.6
Osamu Tezuka 1947-ben indította el képregény-sorozatát, a Shintakarajimát (Az új kincses sziget), és ez lett az első manga. Jelenleg Japán évente 2,3 milliárd mangaújságot fogyaszt, egyes címek 500-600 ezer példányban jelennek meg. A manga szereplői többnyire hatalmas kerek szemű, kicsit stilizált arcú, színes hajú hősök, akik, tegyük hozzá, egyáltalán nem hasonlítanak a japánokra. A háziasszonyok, a kamaszfiúk és a kamaszlányok más-más típusú mangát olvasnak. A manga maga sem mindig ártatlan, de van egy kifejezetten pornó változata is, a hentai (magyarul perverz). A hentai szereplői többnyire tini lányok, akik sailor fukuban jelennek meg, azaz iskoláslány egyenruhában. Angyalian ártatlan arcuk pillanatok alatt görcsbe rándul, amikor például egy földön kívüli szörnyeteg hiperhím vagy polip penetrálja őket, mindenütt, ahol lehetséges, és ahol nem. Előfordul, hogy a nők teste pillanatok alatt puhává, omlóssá, cseppfolyóssá válik.
A hentai hatalmas nemzetközi sikere (már Kolozsváron is hozzá lehet jutni!) annak tulajdonítható, hogy rajzokról lévén szó a szituációk határa elvileg egybeesik a képzelet határával, vagyis az erotika azon területén mozog, ahol egyébként csak egyesek, nagyon szerencsések vagy éppen senki nem járt. A jó hentai meglepő, őrült, hihetetlen, de…
A sailor fuku egyébként a japán férfiak erotikus fantáziájának kezdete és vége – a japán hétköznapok egyféle vizuális ikonjává vált. Az egyenruha, amely azt sugallja, hogy viselője 17 évnél fiatalabb, a forró vonalak reklámjaitól a különféle pornó anyagokon át a fétistárgy-boltokig, ahol használt sailor fukukat lehet vásárolni, mindenütt megtalálható. A diáklányok ruhadarabjai iránt érzett fetisiszta remegés egészen bizarr módon is megjelenítődik: a nagyvárosokban, a cigaretta- és édességautomaták sorai közt, akár a kolostorok melletti sikátorokban is, olyan automaták is előfordulnak, ahonnan a napi betevő használt tinilánybugyi is beszerezhető. Micsoda business-ötlet!
A japán férfiak „lolitakomplexusa” nem marad meg szükségszerűen a ruhafétis-stádiumban. Húsz középiskolás lányból legalább egy az enjo konsai gyakorlója. Az enjo konsai pár éves jelenség, és ha szigorúan vesszük, nem más, mint alkalmi prostitúció, igaz, az ipart űző kamaszlányok inkább élelmes csábítóknak tartják magukat, mint prostiknak. A lányok legtöbbször nem is pénzre, hanem úgynevezett branóra (brand name-ekre, azaz márkás cuccokra) hajtanak.
Az enjo konsai kerítő helyei az úgynevezett telefon klub-ok (terekura). A férfiak 7-12 dollár ellenében belépést nyernek egy kis fülkébe, amelynek berendezése egy szék, egy telefonos asztal és alkalmanként egy csomag papírzsebkendő. A telefon megszólal: a vonal végén egy fiatal hölgy. A beszélgetések többnyire egy találkában való megegyezéssel záródnak valamelyik előkelő bevásárlónegyedben.
A lányok többnyire otthonról telefonálnak. Számukra a hívások ingyenesek. A lánymagazinokban hirdetések formájában rendszerint több oldalnyi férfiakkal való kötetlen telefonbeszélgetésre való invitálás található. Az enjo konsai egy olyan játék, amelyet mind a lányok, mind az urak támogatnak. A lányok érettebbek, mint a korukbeli fiúk, jobban vonzódnak az idősebbekhez, nem beszélve arról, hogy Japánban a média sulykolása miatt nagyon sokba kerül trendi tininek lenni. Egy plauzibilisnek tűnő magyarázat szerint a japán férfiak „lolita-komplexusának” oka, hogy az irtózatos munkaritmusban élő férfiak a kamasz lányokban életigenlő, felszabadult, epikureus jelenségeket vélnek felfedezni, vagyis valami olyasmit, ami elsősorban azért vonzza őket, mert maguk is azzá szeretnének válni.
A helyek, ahol… – A japánoknak nagyon jellegzetes helyeik vannak, ahol. Itt néhány ilyen intézmény leírása következik.
A szerelem hotelek (abec hoteru, love hotel) amolyan párok számára létrehozott erotikus menedékek, ahova a fiatalok azért járnak, hogy ne kelljen tekintettel lenniük a család többi tagjára, a lakás vékony falaira. Naptól, napszaktól, szolgáltatásoktól függően egy lakosztály kibérlése 40 dollártól akár óránkénti több száz dollárig is felkúszhat. A szerelemhotelek sajátossága, hogy tiszták, diszkrétek, és valamiféle idétlen-bájos-giccses hangulat lengi be őket – ez teszi, hogy egy útikönyv tanúsága szerint legalábbis, a betévedt nyugati férfiaknak potenciaproblémái lehetnek. A szerelemhotelek kis csoportokba rendeződnek, gyakran előfordul, hogy régi temetőkre épülnek (másra senkinek nem kellett a telek), és többnyire középkori váraknak, mini-disneyknek, esetleg Titanicnak vagy repülő csészealjnak néznek ki; mindenképpen nagyon látványosak. A párok, miután a kivilágított fotókat tartalmazó pulton egy érintéssel kiválasztják a szobát, egy vékony résen fizetnek, és ugyanott megkaphatják a kulcsot is – a dolog teljesen anonim. Szobájukba a padlón végigfutó fénycsík kalauzolja el őket. Egy középkategóriájú lakosztály karaoke automatát, vízágyat, videójátékokat, videokamerát, tévét (pornócsatorna előfizetéssel), romantikus zenetárat, óvszer- és masszázsolaj-készletet tartalmaz. Akik vadabb élményre vágynak, tematikai szobákba mennek (Fogorvosi rendelő, Csillagok Háborúja, Arab románc stb.).
A japán vörös lámpás negyedek szappanországok (soaplands, sopu). A bordélyok kívülről például sógunvárnak vannak kiképezve, és gyakoriak a barokk stukkók is, belül a krómozott üvegfalak, metálos sci-fi fantáziamegoldások. Egy szökőkútban Botticelli Vénuszának szobormásolata, esetleg darumadarak, stilizált sinto szentélyek.
A klasszikus soap szolgáltatás rituális levetkőztetéssel kezdődik, amelyet egy lazító fürdő követ puha szivacsok és illatos szappanok társaságában. Ezután egy hatalmas felfújható matracon a speciális masszázs következik, az ava odori, aminek a lényege, hogy a habos hölgy (sopu-reedi) teljes testrészarzenáljával masszírozza a férfi teljes egészét. Ezt követően a shakuhachi következik, ami egy a férfivágyat felkeltő és fokozó erotikus tánc. Mindezt – minthogy a prostitúció tilos – orális szex koronázza. Az interneten található beszámolók szerint a 90 perces program 400 dollár körüli áron élvezhető. A luxus kategóriának, amit koh kyu-nak hívnak, 600-700 dollár az ára – itt válogatott nők dolgoznak, és a vendégnek a bordélyba való limuzinos szállítása is benne van az árban. (Aki olcsóbbat szeretne, fapadosabb szolgáltatást is igénybe vehet: a fashion health keletiesen fűszerezett egyórás pettinget nyújt átlag 100 dollárért.)
A shutchoh soap amolyan mobil soap, lényege, hogy a telefonon rendelt hölgy házhoz megy. A szolgáltatásban benne van, hogy ha a hölgy nem felel meg, kapsz még egy esélyt. A szex-útikalauzok figyelmeztetnek: egyes hotelek nem engedélyezik a szappanhölgyek fogadását, úgyhogy ezt jó előre tisztázni. Egy szeánsz általában 300 dollárba kerül.
A rózsaszín szalonok (pink salon, ping salo) sajátossága, hogy egy ital mellett, jelmezbe öltözött hölgy erotikus táncot lejt, majd orálisan zár. A szerepek/jelmezek változatosak: iskolás lány, nyuszi, ápolónő, régi idők kurtizánja tarka kimonóban, stewardess, SM domina, buddhista vagy katolikus apáca. Egy 60 perces műsor 100 dollárba kerül.
A seikan-masszázs lényege, hogy a hölgy úgy tesz, mintha élvezné, és valóban a férfi szeretője volna. Itt a nyelv nagyon változatos használata áll a szolgáltatás középpontjában.
Az ime kura (image club) lényege, hogy különféle, a japán férfiakat lázba hozó díszletekben kerül sor szexuális szerepjátékra (iskola, kórház, iroda, metrószerelvény, börtöncella).
A szexkabarékba való belépés 50 dollár körüli áron van. A különféle műsorok mellett mód van kitárulkozó hölgyekkel, hölgyekről polaroid emlékképet készíteni (10 dollár körüli áron). A polaroid-hölgyeket bárhol meg szabad ragadni, előtte azonban illatosított kendővel illik kezet törölni. A szexkabarék másik interaktív műsora az úgynevezett manaita show, amely abban áll, hogy a legkitartóbban licitáló férfinak nyíltszíni kezelésben lesz része. A show többnyire sztriptíz és artisztikus maszturbálás.
Pornográfia, erotika – Annak idején, 1957-ben D. H. Lawrence regényét, a Lady Chatterley’s szeretőjét obszcének nyilvánították, és betiltották. Ma ez nem ismétlődhetne meg. A japán pop kultúrában a soft és kevésbé soft pornográfia előkelő pozíciót harcolt ki magának. A délutáni tévéshowkban bevett az ártatlan meztelenkedés és pajzánkodás, a spektrum közepén elhelyezkedő színes magazinokban a soft fotók és groteszk SM képsorozatok teljesen elfogadottak. Nehéz elképzelni pornográfiamentes életet ott, ahol nemcsak a rádió- és tévécsatornák, a lapautomaták, az internet, hanem az úgynevezett nem kért pink chirashik, azaz erotikus termékkatalógusok miatt maga a postaládánk is mindennap potenciális forrás.
A japán pornóipar hatalmas üzlet. A tíz vezető, kamasz fiúknak kiadott soft core magazin 2-300 000 példányban fogy. Külön műfajnak számít az úgynevezett ero-manga, a lányoknak készített erotikus képregény. A tini lányoknak grafikailag kevésbé kidolgozott, de nagyon szentimentális, gyakran sziruposra hangolt homoszexuális férfikapcsolatokat megjelenítő képregényeket készítenek. Valójában a korhatáros anyagokat bárki könnyedén beszerezheti. Valamiféle idétlen tapintat folytán a tripla X-es filmekben az elsődleges nemi szerveket az utómunkálatok során le kell takarni. Egy internetes forrás szerint évi körülbelül 1000 illegális, azaz takarásmentes cím kerül piacra.
A profi fogyasztók úgy tartják, a japán pornó sokkal szellemesebb és kreatívabb, mint a szopás/dugás-orientált nyugati. Igaz lehet, mert a japán pornográfia múltja csöppet sem középszerű. Az Edo-korban működő Ukiyo-e iskola shungái egy városi, epikureus hajlamú polgárság szórakoztatására készült, nagy becsben tartott, igazi tapintattal kezelt, gyakran egészen artisztikus pornográfia (merthogy van ilyen is). A shunga, azaz „a tavasz képei” tulajdonképpen az oktatókönyvek illusztrációiként szolgáltak. Több shungán a szeretkező párokkal egy helyiségben gyerekek is jelen vannak, ami bizonyos képet adhat arról, milyen naturalista is a japának szexfelfogása.
A „felnőtt anyagok” fontos exportcikknek is számítanak. A hatvanas évektől a filmek, fotósorozatok kezdtek egyre brutálisabbak lenni, s ez olyan fejlemény, ami nagy elégedettséggel töltötte el az emancipálódó nőktől frusztrált amerikai férfiakat. A 18-28 év közötti amerikai férfiak túlnyomó része szerint a kérdésre, hogy mit nyújt a japán pornó, amit az amerikai nem, a típusválasz ez volt: engedelmes, nagyon erotikus nőket, olyan nőket, akik függetlenül attól, hogy mennyi idősek, „úgy néznek ki, mint a kislányok”.7
Fokozatosan a japán pornográfia a legelőkelőbb mainstreambe is bekerült. Az egyik példa Toshio Saeki lehetne, akinek képregényeit nemcsak korhatáros magazinok hozzák, de a világ vezető galériái is kiállítják. „Néha a fantáziámból dolgozom – mondja Saeki egy a Salon.com-nak adott interjúban -, de gyakran előfordul, hogy néhány gyerekkori rémálmomat rajzolom meg. Ilyenkor a képek csak úgy folynak. Középiskolás koromban nagyon jó voltam a shunga képek másolásában, és a fiúk gyakran kértek arra, rajzoljak nekik gusztustalan képeket. Tehetségem miatt nagyon népszerű lettem.” Arra a kérdésre, miért vannak tele képsorai szexszel és halállal, Saeki válasza a következő: „Miért? Nem is tudom, miért csinálom. Valójában még nem gondolkoztam el ezen. Úgy gondolom, az ok az lehet, hogy pajkos állatfajta vagyok, aki szereti meglepni az embereket. Tudatosan szem előtt tartom közönségem reakcióit. Úgy gondolom, az, amit csinálok, szórakoztatás. Nem bírok unalmas lenni, muszáj szórakoztassak. Szeretnék egyre fontosabb lenni azok számára, akiknek dolgozom. Amúgy magam nem vagyok egy agresszív személy, és nem élek azokkal a morbid szituációkkal, amelyeket papírra vetek.”
Szintén nagy karriert futott be Hajime Sorayama is, akinek a giccs-menti cybernő-grafikái rendszeresen jelennek meg például a Penthouse-ban, de árveréseken is.
Nobuyoshi Araki, a legnépszerűbb japán fotós albumát nemrégiben jelentette meg a Benedikt Taschen Verlag. Araki fotói summa cum laude SM és gyermekpornó anyagok, van, hogy megússzuk egy kimonóba öltöztetett, erotikusra hangolt kislánnyal, de előfordul, hogy egy megkötözött állapotos nő aktjával kell megbirkóznunk.
SM – A japán szadomazó inspirációs forrását a16. századi, háborús időkben alkalmazott kínzási módszerek leírásai képezik. A 18. század közepén a Tokugava-kormányzat büntető törvénykönyvében négytípusú kínzáskategóriát állapít meg: megkorbácsolás, kövek súlya általi összeroppantás, kötéllel való összekötözés és kötéllel való felfüggesztés. Európában mindenféle elmés kínzómasinát eszeltek ki, a japánoknak viszont elég volt egy szál vékony és érdes kötél ahhoz, hogy lassú és gyötrelmes halálba vezessenek valakit. Akárcsak a modern kötözési szeánsz, a tradicionális is erősen ritualizált cselekedet. Az egész a csuklók hurokba szorításával kezdődött, majd csöppet sem véletlenszerű sorrendben és módon az egész test szorítás alá került – nagy számú designt fejlesztettek ki. A kötözések során az idegpályák ingerlése és a vérutak elzárása által pokoli fájdalmat idéztek elő. A kínt csak fokozta, hogy a felaggatottaknak szembesülniük kellett reménytelen és megalázó helyzetükkel.
A kötözés az utóbbi 5-10 évben egyre nagyobb médiafigyelemnek örvendő domináns-szubmisszív erotikus játékok (szaknyelven bondage) alaptechnikájává vált. A kötözés, amelyben a japán dominák a legelismertebb mesterek, valameddig ritualizált szerepjáték, valamin túl patologikus. Fontos aláhúzni, hogy annak ellenére vagy talán bizonyos fokig épp azért, mert a japánok speciális kapcsolatot tartanak fenn a kegyetlenséggel, világviszonylatban Japánban a legalacsonyabb az erőszakos bűnözési ráta.
A dominák egybehangzó véleménye szerint SM hajlamai valamilyen szinten mindenkinek vannak. A szeánszok célja a katarzis, amiben csak részben van szerepe a fájdalomnak: nagyon sok múlik a domina által megkonstruált pszichikai feszültség kezelésén. A dolog pszichológiájára jobban rá lehet érezni, ha belegondolunk, hogy a japán férfiak többsége munkaőrületben és iszonyatos pörgésben él, ami olyan megkövült feszültséget okozhat, ami csak radikális eszközökkel vezethető le. Nem ritka, hogy jelentős felelősséggel rendelkező férfiak keresik fel a dominákat, akik a megélt felelősségkrízis miatt szubmisszív, mazochista szerepben próbálnak feloldódni.
Egy internetes forrás szerint Tokióban körülbelül 30 profi kötöző-sensei dolgozik. Munkájuk, minthogy nagyon veszélyes, akár több éves előzetes stúdiumot igényel. A domináknak meg kell harcolniuk a renoméért is. Többségük erős egyéniséggel rendelkező kreatív nő, általában művészek, táncosok, írók, akik csak másodállásban űzik a szakmát. A szakmában férfiak is dolgoznak.
A szeánszokat többnyire telefonos egyeztetés előzi meg, ekkor a kliens megbeszélheti, milyen fájdalomszintű csomagot óhajt. Egy órás szeánsz ára 200-400 dollárba kerül.
Biztosan Ti is láttatok már Japán pornót, melyben a farkak és a puncik mozaik filterrel voltak elhomályosítva. Felmerülhet a kérdés, hogy az egyik legnagyobb felvevő hi-tech piac miért teszi ezt ? Miért nem lehet látni pinát és faszt a japán pornó filmekben ?
Természetesen a kimaradt dolgokat pótolni kell, ha nem látni puncit, akkor csináljunk mást ami miatt odafigyelnek majd az emberek a filmre, így lett bukkake hazája és fellegvára (Németország mellett) Japán. Akinek nem elég a ruhában meggyalázott kis japán csajszik látványa, az hihetetlen és tényleg extrém pornók közül válogathat az ázsiai filmekben. Az extremitás netovábbja a japán piac, nézzünk is szét mikre verik ott a brécskéjüket a világ másik oldalán. Persze mindent fel lehet törni erre is létezik megoldás, aki mindenképpen hazai lányokat szeretne látni a távol keleten, annak gyártanak gépeket, mellyel állítólag le lehet szedni a cenzúrát a filmekről. Nekem azért ennyit nem érne a dolog . Ha már együtt kell élni a mozaikos puncival, akkor viszont más kiélhető dologban gondolkodnak a rendezők így kerül a polip a punciba!
Azért ez a filmborító odabasz. Természetesen farkak helyett nagy pacákat szopogatnak, ellenben a sperma és fenéklyuk nem tiltott, tehát azt lehet is mutogatni bátran. Meg is teszik, van egy külön kategória, amelyben műspermával öntenek le lányokat; itt ne csak egy 5-6 adagos mennyiségre gondoljatok, hanem 30-40 literre! Aztán ezekben megmártózva megy az akció. Egy-egy ilyen jelenetet megnézve még azon is elgondolkozom hogy talán képesek összegyűjteni ennyit és nem is műsperma a cucc … A kategória neve : „Gooey mess”
Ez még mind semmi, A gokkun stílusban ugyanez megy csak igaziban, elég extrém módon minden megcsináltatnak a lányokkal amit csak lehet a spermával, eszik, isszák, arcra teszik, lenyalogatják, visszaköpik, lenyeletik. Azért még mindíg nem üi meg az egyik american bukkake jelenetet, melyben az összegyűjtött kb 60 adagot megsütötték egy serpenyőben és a csajszi megette (illetve a szájába vette, de megenni már nem tudta …)
Sok olyan film van melyben csak csókolóznak a leszbi lányok, 2 órán át. Vagy a „cum in public” kategória melyben lányok leélvezett arccal mászkálnak a szabadban, vagy akár az utca közepén élvezik tele őket. De van „Cum on hair”, melyben a hajra élveznek, de láttam már hónaljba élvezős jelenetet is :) Náluk is dívik az öregember kis fiatal csajjal cucc, ha lehet talán még extrémebb mint Európában :
Nunit mutatni nem, de ököllel a fenékbe túrkálni azt szabad, meg is teszik ezt a drága japánok, és ki is használják a lehetőséget, hogy a fenéklyuk nem kerül cenzorság alá, nosza akkor két ököllel tegyük meg. Érdekes hogy az USA-ban pedig bizonyos részeket tiltott az öklözés, ők erre teszik rá a homály filtert .
Szeretik a kösztümös filmeket is, na nem a Büszkeség és balítéletet, hanem mindenféle szerepjáték kosztümös szetteket. Nem maradhatnak ki a nővérkék, irodai munkások, de a szuperhősnek öltözött lányok is beindítják a japán kukikat, meg persze az elmaradhatatlan iskolás lány kosztümök :
Természetesen kötöznek is bőszen a bondage melegágya a japán piac, mivel itt eleve nem nagyon érdekel senkit, hogy most élvezi-e a nő a szexet, sőt az a jó nekik ha szenved, kiváló hogy ha még közben jó alaposan meg is van kötözve, vagy hátrapeckelve az orra …
Ha ezeket extrémnek gondoljátok ne tegyétek, következő posztunkban kitérünk a Bizarre és a WTF! kategóriákra is, melyben belekukkantunk a sokat mondó címmel rendelkező Skull fuck c. moziba is! Én nem vagyok japán film fogyasztó, a foot fetish scene-ből minden megvan ami valaha is megjelent náluk, de ezek az extrémkedések hidegen hagynak. Forrás: Olimpiq.com, Szexplaza.com, Pornolover.freeblog.hu
Kindgirls lányok képek és videók
Kindgirls lányok képek és videók, további tinilányok itt
Médiakurvát csináltak a kislányból
Thylane Lena-Rose Blondeau gyerekmodellt a pedofilok örömére kislányként erotikus pózokban fotózzák, videózzák. Médiakurvát csináltak a kislányból.
Loubry Blondeau 10 éves modell a pedofilok álma
Thylane Loubry Blondeau képei újabb vitát indítottak a fiatal lányok szexualitásáról – írja a Huffington Post. A Good Morning America című reggeli műsorban szenteltek néhány percet annak a műsorvezetők, hogy szemügyre veygék a Vogue Parisban megjelent lány fotóit. Ezeken kirúzsozva, magassarkúban és állításuk szerint igéző tekintettel mutatják be a mindössze 10 éves Thylane Loubry Blondeaut.
Véronika Loubry divattervező elmondta, hogy habár a magazin több fiatal lányt is kamera elé ültetett már, Blondeau képei azonban sokaknak lehetnek kényelmetlenek, hiszen a korához képest sokkal érettebbnek tűnik.
A kislány az egyik képen leopárdmintás háttér előtt egy tigrisbőrön fekszik, az anyag címe Cadeaux (ajándékok). Természetesen sok olvasata lehetséges a dolognak, de persze mind a kislány szülei, mind a Vogue szerkesztősége azon az állásponton vannak, hogy rossz az, aki rosszra gondol – írja a GlamourOnline.
A csodagyerek persze élvezi a kalandot, profi nyilatkozóként egy magazinnak elmondta, hogy annak ellenére, hogy sok képe jelenik meg különféle magazinokban igazából nem érzi úgy, hogy elveszítené a gyerekkorát, mert modellként csupán néhány hétvégén dolgozik.
Thylane Lena-Rose Blondeau csupán tízéves, de úgy tűnik, hogy ő a divatvilág egyik aktuális üdvöskéje. A róla készült képek – főleg amik a francia Vogue korábbi számában láthatóak – nagy vihart kavartak, hiszen egy ilyen fiatal modell esetében sokak szerint ízléstelen, ha párducminták között hentereg magassarkút és sminket viselve, vagy a 16 évesen toplesskedő Kate Mosst utánozza. A neki szentelt Tumblr-oldal mindenesetre pár napja egy gyermekkompatibilsebb elnevezést kapott.
Míg az is hírértékkel bír, ha idős modellek szerepelnek a magazinokban, a kifutókon, természetesen ugyanolyan érdeklődést vált ki az is, ha egy 10 éves lányt a divatszakma igazi felnőtt modellként kezel. A 2001-ben született Thylane Lena-Rose Blondeau egyre nagyobb népszerűségnek örvend, egyre több magazinban tűnik fel, ami önmagában nem lenne gond, de sokak szerint az a baj, hogy nem olyan képek készülnek róla, mint egy átlagos gyerekmodellről, hanem olyanok, amelyek egy 16 évesnél is határesetnek számítanak. Többek közt egy olyan felvétel is készült róla, amelyet nyilván a félmeztelen Kate Mossról még 1990-ben készült, a brit modell 16 éves korában készült legendás fotó inspirált.
Túl merész? Egy másik fotóval kapcsolatban pedig a thegloss.com szerzője megjegyzi, akár egy Diesel-reklám is lehetne, és ugye a farmermárka reklámfotói nem feltétlenül a visszafogottságukról híresek. A biztosítékot egyébként leginkább a francia Vogue tavaly decemberi számába készült fotók csapták ki. Az egyik képen a kellően kisminkelt Thylane Lena-Rose Blondeau magassarkúban hentereg az ágyon.
Thylane Lena-Rose Blondeau tízéves létére egyébként igen komoly szakmai múlttal rendelkezik, hiszen négyévesen már a kifutón vonult Jean Paul Gaultier egyik divatbemutatóján, és azóta több magazinban is feltűnt, számos márka reklámarcaként dolgozott már. A 10 éves, elefántcsontparti modell munkásságának egy Tumblr-oldalt is szenteltek, amelynek Fuck Yeah Thylane Blondeau volt a címe, majd kissé decensebb elnevezést kapott. „Ez gyerekpornográfia, ez annyira nincs rendben” – írja a Tumblr-felhasználó. „Ez helytelen és hátborzongató. Nem szeretném, ha a kilencéves lányom egy állatmintás magassarkúban fetrengene egy párducmintás tapétával díszített hálószobában” – írta egy másik kommentátor.
Az igazi szépség – Az oldal tulajdonosa egyébként kicsit bánja, hogy meg kellett változtatnia a nevet. Hozzátette, nem egy megszállott rajongó, csupán szeretett volna egy fotóblogot, amelyen megtalálhatóak Thylane Lena-Rose Blondeau fotói. Egyúttal azt is megjegyezte, nem tud minden egyes üzenetre válaszolni, különben is főként arról írnak neki, hogy mennyire szeretik a fiatal modellt, vagy arról, hogy mekkora szajha is ő.
Egy későbbi bejegyzésben arról is írt, hogy az oldalon található fotók 90%-a nem hirdetés, nem jelentek meg divatmagazinban, nem a szexet és a fiatalságot propagáló szakmának készültek. „Mindenki véleménye érdekel, ezért tettem közzé ezeket a fotókat. Nem akarok senkit sem bántani azért, mert helytelennek találják ezeket” – írja thylaneblondeaupictures, aki azzal például egyetért, hogy a francia Vogue számára készült képek valóban vitathatóak, de hát, mint mondta, a legtöbb kép csak egyszerű fotóművészeti alkotás.
„Fotózást tanulok az iskolában, ami nem jelenti azt, hogy igazi szakértő lennék, de szerintem a kislányról készült portrék (sokat ezek közül az édesanyja készített), egyszerűen lenyűgözők. Bárcsak legalább néhányan meglátnák az igazi szépséget!” – írta az illető, aki állítása szerint maga is modellkedett gyerekként. Ami történetünk főszereplőjét illeti, édesapja, Patrick Blondeau korábban focistaként kereste a kenyerét, édesanyja, Véronika Loubry pedig egy sztárhírekkel foglakozó műsor háziasszonya volt, most pedig saját, anya-lánya divatmárkájával foglalatoskodik.
És még sokan mások? A kifutón egyébként alapvetően csak ritkán vonulnak 16 évesnél fiatalabb modellek, de a magazinok számára készült fotósorozatoknál és a hirdetésekben más a helyzet, és a cégek állítólag versengenek azért, hogy minél ifjabb lányokkal dolgozhassanak: a Miu Miu 2011-es őszi kampányának a 14 éves Hailee Steinfeld a reklámarca. Nem szabad megfeledkezni a 12 éves Elle Fanningről sem, aki többek közt Marc Jacobs kreációjában jelent meg a vörös szőnyegen, és az Interview magazin egyik összeállításban is szerepelt. Lauren Tabach-Ban, a magazin egyik szerkesztője a Daily Beastnek elmondta, tudja, hogy kicsit örültség azt mondani, hogy valakinek nagyon jó alakja van 12 évesen, és egyébként nem sugárzik belőle szexualitás, egyszerűen csak jól állnak rajta a ruhák. A divatvilág pár éve egyébként egy másik 12 éves kislányt kapott fel a semmiből, róla azóta kevesebbet hallani, de a celebgyerekek körében akkor is jellemző a nőies öltözködés, ha modellkedésről szó sincs. Gondoljunk csak a magassarkúban járó, kirúzsozott Suri Cruise-ra vagy a bőkezűen kisminkelt Willow Smithre, esetleg Cindy Crawford lányára, akire öt éves korában tangát adtak.
A Jezebel egyik szerzője megjegyzi, hogy azzal már persze semmi baj nincs, ha Thylane Lena-Rose Blondeau-nál 3-4 évvel idősebb modelleket „maszkíroznak felnőttnek”. Ő egyébként nem a francia Vogue képei miatt háborodott fel, hanem a Diesel-reklámhoz hasonlatos fotó miatt. Hozzátette, a divatszakma elég furcsa, hiszen felnőtt nőkből kislányokat próbál varázsolni, kislányokat pedig felnőtt nőként akar láttatni, és hát igen, a divatfotóknak számos olyan eleme van, amelyektől óhatatlanul szexuális töltete lesz egy képnek – írja a velvet.
8 évesek szexi ruhákban és sminkben, Lolita jelenség és kezelése
Mit lehet tenni, ha 10-12 éves korban, alig kilépve a gyermekkorból, úgy néz ki a kislányod, mint egy kis nő, és kezdi lekezelni a szüleit? De vajon valóban koraérett-e a kislány? Vagy egyszerűen csak a nagylányokat vagy az általa példaképnek tartott modelleket, reklámokban szereplő hölgyeket, színésznőket szeretné utánozni? Ez a Lolita jelenség.
Általában 10-11 éves korban mutatkoznak a serdülés első jelei a kislányoknál, azaz kezdődik a pubertás, ami 14 éves kor körül bontakozik ki. Növekszik a mell, kerekedik a csípő, emelkedik a testsúly. A hormonok egyszerre nagy fizikai és pszichés átalakulást eredményeznek ebben az életszakaszban. Pedig a szülők még mindig azt gondolják a leánykáról: hiszen még gyerek… Ha a csemete már a serdülőkor küszöbén „kis nőként” akar viselkedni, ideje szülői taktikát váltani.
Még csak 10 éves, de már sminkel – Ha a kislány a serdülővel azonos magatartást vesz fel, inkább utánzásról, a „nagylányokkal” való egyezési vágyról van szó, mint koraérettségről. A fizikai, pszichés fejlődése szerinti tempót kellene felvennie viselkedésében, öltözködésében, szórakozásában. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor nagy szüksége van a megfelelő szülői irányításra.
A serdülőkor közeledtével a felnőttektől való elhatárolódási, eltávolodási vágyát a szülőknek el kell fogadniuk. Fokozottan kell figyelni, hogy nyomós ok nélkül ne sérüljön a gyermek önállósági törekvése. Miért ne járhatna egyedül haza az iskolából – persze, ha nincs különösebb közlekedési vagy földrajzi ok. Egyébként pedig sokkal inkább játssza a fiatal lány a csábító Lolita szerepét, ha nem bíznak benne, mintha tudja, hogy a szülei támogatják őt, és védelmezve segítik a felnövésben. Ha nincs mögötte támogatás, a nagylányok lesznek a minta, és úgy fog viselkedni, ahogyan azt tőlük látja – írja a Life.hu