Manapság már bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy keresni kezdi a nagy őt (ettől persze csak az a szörnyűbb ha meg is találja)! És hol máshol, mint korunk végső megoldásán az Interneten! Az internetes társkeresők a világ kilencedik csodái, gyakorlatilag mindenki találhat magának pár párt. Természetesen ha megkérdezel bárkit, az internetes társkeresőkről mindenki lesújtó véleménnyel van, és óva int, hogy bármelyikre is betedd a virtuális lábad. És pedig mégis mind tele van, bár lehet, hogy mindegyiken ugyanazokkal!
Először is készítsd elő a bankkártyád, mert társat csak úgy találhatsz. Némelyik oldalon már a képeket sem láthatod ha nem perkálsz, szóval kurva jó biznisz! Persze azért vannak kevésbé anyagiasak is, de azt nem hozza a google csak a 79. oldalon.
Fontos dolog, hogy ha vannak igényeid, akkor megszívtad. Az internetes társkeresőkön csupa tökéletes ember van, mindenkit kihasználtak és átvertek, cserbenhagytak és megaláztak. Ezért mindenki kurva óvatos lett és már okos, előrelátó és bizalmatlan. Ergó nem ismerkedik senkivel! No azért ez nem teljesen van így, mert vannak akik azonnal randira hívnak bárkit aki frissen regisztrált.
Ők a megkeseredett reménykedők. Pedig gyakorlatilag minden nő Brad Pittre vár, és egy óra várakozás után már frusztrált lesz ha nem jön. A férfiakról nem tudok mit mondani, de gondolom, ők jobb partik, mint Brad Pitt. Mindenesetre érdemes a feltöltött profilképeket elsőre hegesztőszemüvegben és messziről megnézni, mert „bátrak voltak akik mertek”! Személyes kedvenceim akik randiznának velem, de nem válaszolnak, vagy akik betesznek egy kutyusos/cicás képet önmaguk helyett és úgy hívnak randira, miközben minimum elvárásuk, hogy neked legyen képed. Meg akik hónapok óta be sem léptek. Azt tudomásul kell venned, hogy a közeledben csupa ronda ember él, az adatlapok szívfacsaróak és drámaiak, de a legszebb idézeteket tutira itt találod.
Van még a fórum meg a közös chat, ami arról ismerhető fel, hogy csupa felszabadult, boldog és fantasztikus ember tolja a rizsát megállás nélkül, a világ legviccesebb poénjaival, gyönyörű idézetek beírásával és szebbnél szebb internetes linkekkel. Ezek az emberek gyakorlatilag érthetetlen, mit keresnek ott, hisz épp öt perce dugtak meg valakit/dugták meg őket, vagy ették meg életük legjobb kajáját, itták le magukat a világ legjobb buliján, és tökéletesen elégedettek önmagukkal. Na jó, vannak néha olyanok akik meg ezt kritikusan szóvá is teszik és elronták a játékot! Hát ez aljasság!
Szóval az internetes társkereső egy kurva jó móka, csak ajánlani tudom mindenkinek, és meglepő, hogy azért előfordul, hogy működik is. Bár kurva jó poén, hogy általában a már (párszor) rosszul választó emberek tutira meg vannak győződve, hogy most biztos, hogy megtalálják az Igazit!
Egyszóval: kalandra fel, hisz egyszer élünk, a zsák meg megtalálja a foltját, vagy mi!
társkeresés
Valós és netszerelem
A billentyű előtt csak az érzéseinkre figyelhetünk, és közben nem kell azzal foglalkoznunk, hogy az úszógumink látszik-e a pólónk alatt…
Az internet észrevétlenül és gyorsan lett mindennapi – minden perces – része az életünknek. Híreket figyelünk, csomagot rendelünk, a ciklusunkat és a fogamzásunkat figyeljük, vezetjük általa, napló helyett netes blogot írunk, csetelünk, és nem utolsó sorban szerelembe esünk.
Egyre kevesebb az időnk, és egyre fejlettebb a technika, így akinek nincs e-mail-címe vagy nincs fent a közösségi oldalakon, az lemarad, szép lassan kikopik a rendszeres kapcsolatból.
Ma már a társkeresés, ismerkedés nagy része is a világhálón zajlik, kérdés, teljes értékű-e, és milyen esélyekkel indul a tágas jövő felé egy virtuális kapcsolat?
Régen volt a földi szerelem. Csak és kizárólag. Ma már párhuzamosan vele zajlik a netes vonzalom, ami általában a virtuális barátkozásokból válik többé, mélyül el.
„Felületes kaland!” – – mondják azok, akik nem gyakorlói a netes barátkozásoknak, a világhálón szövődő kapcsolatoknak. A kutatások azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják: az online barátságok sok esetben mélyebbek, tartósabbak, mint földi társaik. Vajon miért?
Kezdetben a neten is ugyanúgy indul az ismerkedés, mint hagyományos verziójánál: meglátunk, megismerünk valakit, megtetszik, a tömegből kiválasztjuk bizonyos elvek alapján (általában a fizikai megjelenése a döntő!), beszélgetni kezdünk, majd, ha jól sül el a dolog, találkozgatni, és eldöntjük, jó-e ez nekünk, együtt maradunk-e vagy sem.
Sötétben tapogatózva – A világhálón az ismerkedési szakasz sokszor „bekötött szemmel” zajlik le, egy kellemes vagy éppen izgató felhasználó név és a bemutatkozó szövege tetszik meg, ez alapján dönthetünk, hogy csetelünk-e vele vagy sem. Persze, ez sötétség fényképes adatlappal pótolható, mégis sokan burkolóznak a sötétség homályába – vagy azért, mert kevésbé tartják magukat vonzónak, vagy mert eleinte titokban akarják tartani ezt a tevékenységüket. Ilyenkor, ha folytatódik a levélváltás, a belcsínybe szeretünk bele.
Míg a földi életben a vonzó külső mellett a fizikai közelség, a gyakori találkozás a vonzalom kialakulásának másik alappillére, addig a neten ennek megfelelője a gyakori levélváltás. Ha gyakran „keresztezzük” egymás útját, közelebb kerülhetünk egymáshoz, és lére jöhet egy rendszeres kapcsolat. Ami baráti.
Gátlásainkat levetkőzve…
Ahhoz, hogy ebből több és mélyebb „viszony” legyen, a virtuális közegben elengedhetetlen a kitárulkozás. Ami, valljuk be, sokkal könnyebb, ha a számítógép előtt ülve, egy viszonylagosan idegen férfinak (nőnek) öntjük ki a lelkünket, avatjuk be olyan kis titkokba, amit talán még a közeli ismerőseinknek, barátainknak sem akarunk, merünk elmondani. „Hiszen – gondoljuk –, ő csak egy távoli barát, azt sem tudja, hol lakom, ha rosszul sülnek el a dolgok, nem kell szemlesütve elsomfordálnom mellette.”
Sok esetben tehát a feltárulkozás mélyebb és gyorsabban indul be egy számítógép előtt ülve, mint a való életben, ahol számtalan tényező szakíthatja meg az őszinte beszélgetést. Zavarba jövünk, mert a másik fura arcot vág, elbizonytalanodunk, hogy folytassuk-e lelkizésünket, mert az is lehet, hogy máris unja.
Ugyanakkor a képernyő előtt névtelennek érezzük magunkat, fizikailag biztonságban, ezért félre tudjuk tenni a gátlásainkat, több érzést, gondolatot „merünk” kommunikálni, mint szemtől-szembe.
Azok, akik kétségbeesetten keresnek szerelmet, könnyen eshetnek abba a hibába, hogy a kellemes külső (vagy leírtak) alapján megismert személyt olyan, saját vágyaik, elképzeléseik szerinti pozitív tulajdonságokkal ruházzák fel, melyek nem biztos, hogy léteznek a valóságban.
Meglepően jól működik – Felmérések szerint az internetes ismerkedés 78%-a folytatódik személyes találkozással és a folytatásnak ugyanakkora az esélye, mint bármilyen más első randeinak, azzal a kivétellel, hogy ha csalódunk, nagyobbat esünk, hiszen egy kicsit kiszínezett, idealizált fehér lóról esünk le!
Virtuális félrelépés. Számít? – Ha valaki magányos a párkapcsolatában, a neten vigasztaló szavakra találhat. Az internet azonban arra csábíthat, hogy ne a valódi kapcsolatunkkal foglalkozzunk, különösen, ha abban problémák merülnek fel. Ugyanakkor, ha megfakult a földi viszony, és másutt keressük a megoldást, egyre távolabbra kerülhetünk attól, akivel együtt élünk.
Ha a párunkat megcsaljuk a hálón, az nem old meg semmit. Lehet, hogy eleinte elviselhetőbbé teszi az életet, de ez hosszú távon újabb és súlyosabb problémák forrása. Ha viszont arra gyanakszunk, hogy minket csalnak meg, jobb azonnal szembesülni a problémával, és minél előbb keresni a közös megoldást.
Távkapcsolatnál kimondottan jó a net – Azok a párok, akik fizikailag távol vannak egymástól, a hálón, főleg online kommunikációval, pótolni tudják a különtöltött esték, napok, hetek élményeit. Az interneten való kapcsolattartás erősítheti a szerelem érzését, jobban összehangolódnak, elősegíti a gyakoribb kommunikációt.
Amire vigyázni kell – A neten kialakuló kapcsolatok sebezhetők, hiszen az emberi természet még nem azonos az internet természetével. Veszélye, hogy túl sokat tárhatunk fel magukból, és túlidealizálhatjuk a másikat, ráadásul a szerepjátszás, a megtévesztés és a nemcserék az internetet veszélyes hellyé teszik kapcsolatok kialakítására.
Ezen negatívumok ellenére az internet azon képessége, hogy támogassa és táplálja két ember kapcsolatát, az egyik legértékesebb tulajdonsága.
Okok amiért a nő nem válaszol a társkeresős levélre
Társkereső odalakon a pasik hogyan tudják elszúrni már a kezdetekkor? Íme tíz ok, ami miatt egy csaj szóba sem áll egy internetes társkeresővel, aki nem is érti, mi a probléma.
Fotó, információ hiánya – A társkereső oldalak hemzsegnek a mindenféle információtól mentes adatlaptól, ami egyébként egyből azt sugallja, hogy a tulajdonosának van némi takargatni valója (ronda, mint a bűn, házas, stb.). Az inkognitó akár még érthető is lehetne (haverok, munkatársak előtt ciki), de az már végképp kiábrándító, ha a pasi mindezek után mindössze „Szia, ismerkedünk?” levéllel bombázza meg a nőt. Nem, ilyennel nem ismerkedünk.
Minősíthetetlen fotók – Az hagyján, hogy sehol máshol nem találni annyi félreexponált és rossz minőségű fotót, mint a társkereső oldalakon, de annyi megdöbbentőt sem. Legáltalánosabb és legszánalmasabb még mindig a félmeztelenül, izmokat megfeszítve, tükör előtt pózolva, mobillal fotózós, de ugyanilyen hatást vált ki a nőkből a szomszéd milliós kocsijára való támaszkodás megörökítése és a bulis fotók. Bónusz: excsaj levágása a kép bal oldaláról, akinek azért menthetetlenül a pasi csípőjén maradnak az ujjai a fotón.
Taszító külső, igénytelen megjelenés – Aki azt állítja, hogy a kinézet nem fontos, az hazudik. És amíg van választási lehetősége, egy nő válogatni is fog. A legtöbb esetben egyébként a ronda pasik arcára kiül a 70-es IQ is, és csak minimális százalékuk tudja a külsejét humoros, ironikus adatlappal/levéllel kompenzálni – ami egyébként még figyelemfelkeltő is lehet a nő számára, hiszen a társkeresős szépfiúk zöme szürke és dögunalmas.
Rinya az adatlapon – A nők halála a hisztis pasi. Ha pedig a pasi egyből (már az adatlapján!) rinyálással kezd, ne számítson semmi jóra. Senkit nem érdekel, hogy ő már mennyit csalódott a társkeresős csajokban, mert válaszra sem méltatják, vagy ha igen, akkor egy idő után lelécelnek (mert a nőknek csak a pénz számít, mind komolytalan vagy kurva), és senki nem fogja ennek az ellenkezőjét bebizonyítani, még akkor sem, ha ezek után egy virtuális sóhaj kíséretében jön a hülye dumával, hogy: „Hol vagytok, normális csajok?” A normális csajok az ilyen pasikat messziről kerülik ugyanis.
Helyesírási hibák – Kedvencünk az a típus, aki kifejezetten inteligens lányokat keres komoj kapcsolat céljából.
Sablonlevél, sablonszöveg – Nemcsak érdektelen, de ciki is. Legtöbbről lerí, hogy copy-paste-bajnok a szerzője, aki mindössze annyira erőlteti meg magát a csajok figyelmének felkeltése érdekében, hogy mindenkinek ugyanazt a levelet küldi el. Tipikus: „Szia, Tamás vagyok. Nagyon tetszel nekem! Szeretnélek megismerni. Igényes, sportos pasi vagyok, szeretek kirándulni, utazgatni, új, érdekes dolgokat megismerni”, blablabla, hosszú, hosszú sorokon át. Alap, ha egy nő felkelti a férfi érdeklődését, hogy az legalább a csaj adatlapjához mérten alakítsa az első üzenetet.
Kurva a csaj – Itt persze ne arra az örökbecsűre gondoljunk, hogy mert minden nő kurva, hanem, mert tényleg kurva. A hivatásos prostik ugyanis már a társkereső portálokat is megtámadták – a gyakorlott kurvázók/társkeresőzők egyből kiszűrik ezeket az adatlapokat, az örömlányok pedig szóba sem állnak olyanokkal, akik nem direkt az árajánlat kérésével kezdik, hanem ismerkedni akarnak. (Főleg, mert inteligensnek tűnik a nő.)
Elsiklás az adatlap felett – Ez leginkább akkor fájó pont a nőnél, ha tényleg odatette magát rendesen az ügy érdekében, és pontosan megfogalmazta az elvárásait. Például egy házas, kalandra vagy hosszú távú szexre vágyó férfi ne is várjon válaszlevelet olyan nő esetében, aki komoly kapcsolat céljából regisztrált a társkeresőre. Ha pedig olvasta az adatlapot, de még így is próbálkozik, az már végképp a szánalom netovábbja.
Mert nem, és kész – Egyszerűen csak nem akar a pasitól semmit (pl. a fenti okok miatt), ennyi az egész, és ezt a döntését nem is akarja túlbonyolítani/megmagyarázni. Úgysem lesz belőle semmi, ez tök világos: a csaj számára abból, mert nem érez késztetést a válaszra, a pasi számára meg abból, hogy a nő nem válaszol. Sok kezdő egyébként elköveti azt a hibát, hogy visszaír: „Bocs, nem vagy az esetem, ne haragudj”, viszont ez legtöbbször egyenes út a következő levélhez, hogy de miért nem, és végeláthatatlan kérdések, kötekedések, anyázások következhetnek. Így is, úgy is bántódás a vége, jó ezt rövidre zárni.
Jó ideje nem lépett be a társkeresőre – A legegyszerűbb ok egyébként, hogy a nő már megtalálta azt, amit/akit keresett, és már régóta nem is aktív. A legtöbb társkeresőnél egyébként már vissza lehet nézni, mikor lépett be legutóbb a felhasználó. Érdemes ezt csekkolni, és csak ezek után levonni a következtetést: nem kellünk, mert minden nő kurva, mindegyik csak a szépfiúkra és a pénzre hajt.
Tizenhatan tennék szél a lábukat Alekosznak
Szerelem a legfölsőbb szinteken. Ezzel a jelmondattal keres magának menyasszonyt a 32 éves Alekosz a következő pár hétben. A villa egykori okostojása habzsolni fogja az élvezeteket, az első napon ugyanis 16, a csatorna szerint gyönyörű hölggyel ismerkedik majd össze, akik között ott van az az egy is, aki elnyerheti a szívét.
Addig azonban számtalan romantikus randi vár az okostojásra, egy-egy rosszul sikerült légyott után pedig hazaküldheti azokat, akikkel a közös jövőt nem tudja elképzelni. És hogy a döntés kicsit könnyebb legyen, villabeli jó barátja, Olivér lesz a segítségére, akivel mindig, minden körülmények között megbeszélheti, melyik hölgy távozik egy-egy szívceremónia alkalmával.
Amíg a hölgyek a villa kényelmét élvezik, addig Alekosz luxuslakóbuszában várhatja a következő randevú eseményeit, de ha éppen úgy tartja kedve, kiszemeltjét akár meghívhatja rezidenciájába is.
Hárommillió szingli avagy a társkereső iparág
Bridget Jones, Szex és New York, Állítsátok meg Terézanyut! – nem véletlen, hogy ennyi film készült az új világjelenségről. Kínában kevés a nő, a svédek nem sietik el a dolgot, mi magyarok pedig hamar elválunk. Egész iparág épült az egyedülállókra, a szinglikre. Egyszemélyes készételek, magányos szívekre specializálódott utazási irodák, filmek, szakácskönyvek.
Családra szükség van: Ideális munkavállalók, hisz nem rohannak haza a családhoz, ideálisak a kereskedelemnek is, mert sokat költenek magukra, a népességkutatók viszont elkezdtek szorongani, amikor észrevették, hogy a szingliség kezd világméreteket ölteni. Magyarországon a KSH adatai szerint pedig 3 millió ember él egyedül a 15-49 éves korosztályban. Tovább a teljes cikkre