4 évesen magas sarkúban, miniszoknyában, műszempillával

A szépségversenyek nemcsak a fiatal lányok szórakozása ma már, hanem a gyermekük sikerében önmagukat kiélő édesanyáké is, akik képesek mindent bevetni azért, hogy az akár 4 éves lányuk a legjobb legyen, nem számolva az átéltek gyermekekre kifejtett hatásával, valamint azzal, hogy a pár évnyi siker reményében akár az egész életüket tönkreteszik.
Apró szépségek – A Toddlers &Tiaras című ellentmondásos amerikai sorozat 2009-ben debütált. A műsor a gyermekszépségverseny résztvevői közül három gyermeket és édesanyját mutatja be a felkészüléstől kezdve a show végezetéig. A sorozatot magyarul Apró szépségekként vagy Tiarás tipegőkként lehetne elnevezni, bár ez már nagyon sokban túlmutat az egyszerű copfos, pöttyös ruhás kislányokat felvonultató versenyeken, amikor elég még elénekelni egy gyermeknépdalt.
Itt ugyanis az a lényeg, hogy a kicsik szinte mini felnőttekként vonulnak végig a színpadon, ahol kissé esetlenül ringatják a csípőjüket, és kacér pillantásokat vetnek a zsűritagokra. A szülők pedig eközben büszkén vigyorogva terpeszkednek a színpad előtt, és élvezettel figyelik, ahogy az apróság kora ellenére sokszor az ősi mesterséget űző nőkre emlékeztet. Épp ezért sokan a pedofil hajlamokkal élő férfiak célpontjainak is tekintik a versenyen részt vevő apróságokat, akik a hírnévtől és csillogástól elvakulnak.
A miniszoknyás, szűknadrágos, milliméteres vastagságú sminkben vonuló kislányok nem ok nélkül osztják meg a társadalmat – és nemcsak Amerikában, hanem szerte a világon, ahova eljutott a műsor híre. A különböző internetes fórumokon a műsor amerikai sikere ellenére több az ellenvélemény, mint a pártoló hozzászólás – és talán nem véletlenül. (A műsor ellenzői Facebook-csoportot is létrehoztak már, melynek mára több mint 4400 tagja van.)
Anyai önmegvalósítás – A meginterjúvolt, kislányukat „menedzselő” anyukák persze arra hivatkoznak, hogy gyermekük szeretne részt venni a versenyeken, ők semmit nem erőltetnek, és ők csak addig fogják támogatni a 4-6 éves gyermeküket, amíg azok örömet találnak a „minifelnőttségben”. Sokakban felmerül azonban a kérdés, hogy vajon egy 3-4 éves kislány hogyan és milyen módon képes eldönteni, hogy neki a versennyel járó hercehurcákra van szüksége?