Tegnap egész nap basztunk. De nem ám kispolgári módon. Bár még nincs itt az ideje a locsolásnak, engem tegnap alaposan meglocsoltak. Gecivel is, pisával is. Délben kezdődött az egész, amikor Bikám se szó, se beszéd, elkapta a hajam és alaposan megrángatta.
– Mi az, hülye vagy? – ordítottam rá a neveletlen fráterre.
– Basználak.
– Kérlek. Állok rendelkezésedre.
Letérdelt seggem oltárához, és a farmergatyán keresztül szimatolni és nyalogatni kezdte a valagam. Valahogy annyira izgató volt ruhán keresztül érezni a forró leheletét, a fogait és a türelmetlenséget, hogy mennyire szeretne már meztelenül látni. Lehámoztuk egymásról a göncöket és már jött is egy ötlet. A hűtőhöz léptem és előszedtem egy csomag virslit, kiválasztottam a legtökösebbet, majd Bikám figyelmébe ajánlottam:
– A seggedből akarom kifalni! – mondom neki.
– Nyomjam fel, mint buzi? – kérdi lencsibaba szemekkel.
– Ne, majd én…
Tomi mögé lopóztam. Ő hagyta, és várta a dolog végét. Mitől félt volna, amikor tudhassa, hogy egy rohadt virslivel nem tágítom használhatatlanná az ánuszát és nem fogom megerőszakolni vele. A seggébe illesztettem a virslit, jól beleszúrtam – nehogy kiessen – majd elkezdtem kihappolni onnan. Először aprókat haraptam, és haladtam üregirányba. Amikor a végére értem, a seggbe szorult falat félénken becsúszott a lyukba. Elbújt előlem. Az ujjammal matattam utána, de eltűnt és soha többé nem láttam. A szerepjáték ötlete neki jutott eszébe, nem tudom, hol hallotta, biztos valami másodosztályú amerikai vígjátékban. A házaspárok használják, ha fel akarják dobni ellaposodott szexuális életüket. Amikor felvetette nekem az ötletet, kérdeztem, hogyan képzeli. Körülnéztünk a szekrényben: nem sok különleges ruhadarabunk volt: egy orvosi köpeny, egy overall és egy motoros ruha. Emlékeztem, hogy van valahol egy vörös, ribancos parókám, azt is előszedtem. Bikám azt kérte, hogy öltözzek be utcalánynak. Egyelőre még nem tudja, hogy legyen tovább, mi legyen a szerepjáték témája, esetleg menjünk le az utcára és felszed? Kitalálta, hogy meg akar erőszakolni. Megbeszéltük, hogy én kéjhölgynek öltözve a nappaliban állok, ő pedig levadász, mint „erőszaktevő”. Így is történt. Nagyban álldogálok és várom a buszt, amikor Bikám hirtelen rám vetődik:
– Mi a picsát kóvályogsz itt te szerencsétlen kis pincsi?? – suttogja a fülembe és a szőnyegre dönt. Annyira beleéli magát, hogy fájdalomig szorítja a karomat. Persze, nem esek ki a szerepemből: tiltakozok, heveskedek. Tépi a ruhámat, harapja a nyakamat, nyalja a fülemet, mint egy hulmán. Befurakodik a lábam közé, és tocsogó, szaftos vaginámmal érzem a gatyájában ágaskodó örömrudat.
– Hagyjál, te szarfaszú csesznye! Az anyádon kívül meg sem tudnál baszni rendesen egy nőt.
Mocskos szám még jobban feltüzelte támadómat, aki újabb lendülettel támadt, hogy elhallgattasson.
Amikor az ellenállásom lanyhult – ugyanis már nagyon szerettem volna szopni – a csirifiszkió rám rivallt:
– Tiltakozz, te maskara!! Szégyentelen Jezabell!
Mit tehettem mást, tiltakoztam. Amikor megunta, rám parancsolt, hogy toljam le a szoknyámat – amit előzőleg alaposan megtépázott már – és meztelen valaggal álljak a feje fölé. Megtettem. Ő izgatottan feküdt a padlón, de még nem csomagolta ki a kolbászát, csak gatyán keresztül dörzsölte. Az egyik lecibált zoknimat a szájába tömte, így alig értettem, mit motyog, mert értékes szavai el voltak rekkentve:
– Szarik a néni! Szarik a néni!
Először azt értettem, hogy „Marika néni, Marika néni”. Ki a tollas szűzmária az a marikanéni??
Aztán leesett. Azt akarta, hogy szarjam le a fejét. De nem kellett. Ezt meg is mondtam támadómnak, aki kivette a zoknit a szájából és közölte, hogy nem akarja, hogy leszarjam, egyszerűen csak izgató mondogatni ezt. De ha már szóba került a szarszex – mint tudjátok, nem szívesen játszom szarral (a neveltetésem nem engedi), viszont maga az ötlet izgató és kellően perverz. Bikám szíves elnézését kérve, tettem a konyhába egy kis kitérőt. Azt mondtam neki, hogy várjon, és ne menjen el nélkülem… érdemes lesz. A konyhában elővettem egy üveg Nutellát és bekentem vele Tomi egyik elhagyott alsógatyáját. Mindenét széthányja, mint egy gyerek. Nem tetszett a szarcsík. Olyan élettelen volt. Kentem rá egy kis baracklekvárt, amitől az egész folt olyan lett, mint a hurutos fos. Bevittem művemet Tominak, aki henye arccal nézett rám.
– Mi az, te beszartál, pintyőkém?? Próbáltál nyomni nekem egy helyes csoki tojást?
– Nem, ez nem szar. Finomság. Kóstold meg.
Bikám bizalmatlankodva megszagolta, majd miután konstatálta, hogy a barna folt nem belőlem jött, kicsit meg is nyalta. Visszaadta, majd azt mondta.
– Dobd az arcomba, te éjféli szajha! De tüstént!
Megpróbáltam egyenesen az arca közepébe dobni, de mellé ment. Nem akartam kivívni Bikám haragját, pedig észrevette a kis fiaskót. Nem lehet több baki. Egy alapos verést kockáztatok vele. Ha Bikám fel van búgatva, kiszámíthatatlan. Ezúttal telibe kaptam az arcát, ő pedig a földön hanyatt fekve szagolgatta és nyalta a műszart, a saját gatyájából. Hamar el is tüntette a náthás fosra emlékeztető anyagot, és új játékon kezdtük törni a fejünket. Megkért, hogy vegyem fel a parókát és sminkeljem ki magam erősen. Megtettem.
– Akkor brunyálj le rögvest, te maskara!
– Nem kell pisálnom…
– Igen? Akkor majd teszünk róla. A seggeden keresztül fogsz rám pisilni! – acsarkodott felém, majd felállt és kidübörgött a hálószobába. Kisvártatva egy kézi beöntő ballonnal tért vissza. Egészségügyi célokra használtam eddig, szexuálisra még soha. Bikám bevitte a fürdőszobába és hallom, hogy vizet enged. Közben magában dünnyög, hogy „most megtanulod, te cafat”. Rövidesen visszaérkezett és azt mondta, hogy vetkőzzek le és feküdjek a szőnyegre a testemmel. Benyomta a beöntő ballon kis csutorát a seggembe és finoman megnyomta. Éreztem, ahogy árad a víz befelé, és gyanítottam, hogy közeleg a pillanat, amikor majd sugárszerűen távozik. Bikám kihúzta, és szinte szájba lőttem, olyan intenzitással jött belőlem a cucc. Esküszöm, legalább 2 méterre kilőttem. Erre Tomi lebasz, hogy miért nem tartottam bent, ugyanis az volt a terve, hogy majd a seggemből iszik.
– Ne kókadj, kis kanász, jut is, marad is.
Bikám éhes cicusként a seggemhez hajolt és kiszopta onnan a maradék vizet.
– Szopd ki a valagamat, kis kurvám – mondtam Bikámnak, mert tudtam, hogy szereti. Legalább annyira, mint én a talpát, vagy a here zacskója alatti petyhüdt bőrlebenyt nyalogatni. Amikor végzett a segglevessel, a nedves száját az enyémhez tapasztotta és smároltunk. Utána megfogtam a két keblem és azok mellbimbóját hozzádörzsöltem Bikám cicipontjaihoz. Olyan finom móka. Ezt nagyon szeretjük mindketten. Igazából akkor jó, ha előtte megnyálazzák, mert jobban csúszik. Ezt a fogást úgy hívtuk, hogy Csilla-féle cicimica. A beöntő ballont még egyszer feltuszkolta nekem, hogy újra az ő míves aranykelyhéből ihasson. Nem bírta már, üvöltve élvezett el, rá a csöcsre. A mellemről lecsöpögő bőséges ondót Bikám lábujjaira kentem: nem is kellett mondani, mit akarok: ő simán beletunkolta a sunámba, meg a seggembe, de volt olyan figyelmes, hogy hagyjon egy kicsit a számba is. Ennyi nem volt elég. Este tízig nyomtuk, és nem is tudom, hányszor élveztünk el. Számomra kedves nektárját minden alkalommal megkaptam és egy csepp sem veszett kárba a fehér fiúgeciből. Több alkalommal csináltuk úgy, hogy ő fölöttem magasodik, én pedig a lábai elé vetem magam, és így rimánkodom hozzá:
– Könyörgöm gecizz le!!
– Lyukat vágok rajtad, te kurva.
– Megköszönöm!
– Mibe fogjam fel a véred, kis imposztor?
– Semmibe, hadd folyjék szabadon!
Más említésre méltó nem történt, szokás szerint bő nyállal kinyaltam Bikám seggét, de ezúttal úgy, hogy megkértem, legyen szíves, üljön az arcomba. Persze ne a teljes súlyával, mert meggebedek, hanem támassza ki a két mellső lábával testtömege döntő többségét. Na, ez új fogás volt és nagyon tetszett. Még megismételjük. Reggel annyira fáradtak voltunk, hogy alig bírtunk talpra vergődni.
[Történetek]