Az alábbi történet csak fantázia, a benne szereplő hírességek valószínűleg ilyesmit nem csinálnak, bármennyire is szeretnénk néha. A lányok pihegve estek be a szobába. A vidéki fellépés eléggé elhúzódott, és már nem volt kedvük vezetni az éjjeli ködben. A kisváros sem kínált semmi látnivalót, az este legrangosabb partija épp most ért véget.
– Mész zuhanyozni? – kérdezte Wiki. Andi csak bólintott, a beépített szekrényből előkapott egy törülközőt, ami természetesen a szálloda logójával volt díszítve, az ágyra dobta, és lehámozta magáról az izzadt ruhát.
– Ahhh… – nyögött fel elégedetten. – Végre…Wiki az ágyára dőlve figyelte a barátnőjét. Az utóbbi egy-két évben, mióta Andi a Fresh-hez csatlakozott, láthatták már egymás testét egy-egy zuhany, vagy éppen a közös fotózások alkalmával, nem volt szégyellnivalójuk. Míg a szőke énekesnő bevonult a fürdőszobába, Wiki is levette magáról a testre feszülő, fekete nadrágját, és a topot, ami szabadon hagyta a hasát.Igyekezz! – kiáltott be Andinak, de a vízcsobogás elnyomta a hangját. Körülnézett a szobában: két ágy, éjjeliszekrények, üvegből készült, átlátszó dohányzóasztal, a bejáratnál állólámpa, az ablaknál pár szobafenyő. A sarokban tévé, hifi, rajta a szálloda prospektusai. Szórakozottan felkapott egyet, és lapozgatni kezdte, közben meg bekapcsolta a tévét, de ilyen későn már csak pár telefonos játék ment, és a nappal leadott sorozatok ismétlése.
– Rendelek valami kaját, kérsz te is? Andi nem válaszolt, valószínűleg nem is hallotta.
Wiki felmelte a telefonkagylót, és a portát tárcsázta.
– ’Stét… – dörmögte egy hang.
– Jó estét, a 407-esből telefonálok, szeretnék rendelni valamit.
– ’Gen…Wiki szeme megakadt valamin a prospektusban.
– Elnézést, mit jelent ez a „Szolgáltatások felnőtteknek” rovat?
– Hát van itt a városban egy iroda, ami sztriptíztáncosnőket és chip an dale-fiúkat közvetít leánybúcsúkra, meg hasonló rendezvényekre. Tudja, a szállodánkba eljön néha egy-egy társaság, utoljára szeretnének mulatni egy jót, nekünk meg éppen ezért szerződésünk van ezzel a céggel, hogy a nap bármelyik szakában, számlaképesen…
– Értem, köszönöm – szakította félbe Wiki. – Azért csak megrendelném a vacsorát, rendben? Leadta a rendelést, a pasas pedig biztosította róla, hogy negyedórán belül felküldi. Wiki tovább nézegette a prospektust, és a szeme mindig visszatért a „Szolgáltatások felnőtteknek”-hez. Aztán elmosolyodik, és újra felveszi a telefont…
Tom Benedict kissé izgatottan kopogtatott a 407-es ajtón. Már egy ideje csinálta ezt a melót, de még mindig nem tudta teljesen megszokni, hogy családanyák, komoly feleségek és viháncoló tinilányok szinte eszüket vesztik a száma alatt, sikoltoznak és elpirulnak, aztán meg kétértelműen célozgatnak. Mindenestre remek jövedelem-kiegészítésnek tűnt, ami kellett is, mert külföldi lévén nem kapott ösztöndíjat az egyetemen. Harmadévesen próbálta minél kevésbé terhelni a szüleit az anyagi gondokkal, ráadásul otthon, Johannesburgban is kezdett egyre nehezebbé válni az élet. Az előbb, mikor átjött a szálloda hallján, futólag belepillantott a tükörbe, hogy ellenőrizze a külsejét. Magas, fekete alak, kiválóan kigyúrva, teljesen sima fej, ruganyos izmok – mi kell még? Remélte, hogy ma is magas borravalót kap, és egy kiéhezett öregasszony sem próbálja majd rávetni magát. Az ajtó kinyílt, és Tom két nagyon ismerős arcot pillantott meg.
– Helló, én… A lányok szó nélkül félreálltak, és beengedték. Mindketten fehér frottírköpenyt viseltek, rajta a szálloda emblémájával.
– Nem ti voltatok ott ma este, a…?
– Igen, a szabadtéri színpadon – bólogatott Andi. – A Fresh.
– Nahát! Én is ott voltam, igazán tetszett, mondhatom, hogy…
A lányok láthatóan nem voltak kíváncsiak a srác bókjaira. Az ágyra ültek, egymás mellé. Az éjjeliszekrényen egy megbontott pezsgősüveg állt, mellette néhány pohár. A fiú bemutatkozott:
– A nevem Thomas Benedict, a cégnél azt mondták, hogy…
– Szóval tetszett, amit láttál? – szakította félbe Wiki.
– Igen, nagyon.
– Mert most kíváncsiak lennénk, hogy te hogy táncolsz a zenénkre – és a távirányítóval bekapcsolta a hifit. A csendbe berobbant a Boogie Nights című szám:
„Boogie Nights itt szabad a tánc, Boogie Nights kever az új DJ, Boogie Nights ilyet sohase látsz, Ez a menet ma lehetne már a szerelemé…”
Tom nem mondott semmit, értett a szóból. A két lány tágra nyílt szemekkel, kíváncsian figyelte, ahogy a srác a zene ütemére táncolni kezd, ritmikusan dobálja magát, és lassan nekilát, hogy kigombolja az ingét. Aztán megfordult, hátat fordított alkalmi közönségének, és játékosan megrázta a fenekét. Erre máskor mindig nagy sivítás volt a válasz, főleg, ha nem csak egyedül nyomta a műsort. De most csak a Boogie Nights-ot hallotta dübörögni. Visszafordult egy ugrással, és látta, hogy a lányok cinkosan összenéznek, és Wiki megnyalja kiszáradt ajkát. Tudta, hogy jól csinálja, úgyhogy teljes erőbedobással folytatta. Már az utolsó gombnál járt, széttárta a mellén az inget, mint egy mutogatós bácsi, és láthatóvá vált az alatta lévő hófehér póló, ami tökéletesen simult az izmaira. A lányok felsóhajtottak, a fiú pedig csak mosolygott magában. Nem hiába gyakorolták olyan sokszor a különféle koreográfiákat a cégnél…Úgy mozgott, mint csuka a vízben, hullámzott a teste, hagyta, hogy a közönség kedvére gyönyörködjön. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve előrehajolt, és végigsimított Andi arcán, s mikor a lány a táncos kezéért nyúlt, gyorsan elkapta, és hátrahúzódott. A szőke, fiatal énekesnő belepirult a mozdulatba, és lesütötte a szemét, de Wiki mellette éhesen figyelte, hogyan folytatódik a műsor.
A zene váltott, másik szám következett, Tom először nem ismerte fel. A kezdő ütemre mozgott, és felhúzta a pólót a hasáról, éppen csak elővillantva a kockás hasizmot, aztán újra visszaengedte. A csípőjével körzött, és egy pillanatra sajnálta, hogy nem hozott magával valamilyen jelmezt, úgy tovább tudta volna húzni, és biztos, hogy a borravaló is nagyobb lett volna. De hát éjnek idején…
„Uhh ahhh te vagy az álmok hercege, Sosem volt még jobb nekem hidd el, Uhh ahhh te vagy az álmok hercege, Sosem volt még jobb nekem…”
Tom ismét hátat fordított a két szép énekesnőnek, és most már tényleg lehúzta magáról a pólót. Megfordult, és úgy tett, mintha a kezében lévő ruhadarabbal próbálná takargatni magát. Ide-oda fordult, majd szépen, lassan láthatóvá vált mindkét válla, a mellkasa, és a hasa, a pólót a kezében lógatta, úgy táncolt tovább, aztán egy határozott mozdulattal hátradobta. Az egyik állólámpához lépett, keményen megragadta, ide-oda riszálta magát, mint egy olcsó kurva valami lerobbant lebujban. Leguggolt, a lábai között a rúddal, egy pillanatra azt az idillt keltve, mintha a saját rúdjába kapaszkodna. Aztán felpattant, az egyik lábát a rúd köré tekerte, és csak a másikon állt. Aztán megint megfordult, a lámpa elé lépett, de még mindig fogta a rudat maga mögött, és illegette-billegette magát. Egyenesen a lányok szemébe nézett. A két fiatal énekesnő már keresztbe tett lábbal üldögélt, és sűrűn cserélgették, mintha viszketne valamijük.
Tom tapasztalatból tudta, hogy az ilyesmi általában előbb-utóbb bekövetkezik, bár általában a nők többsége csak akkor indult így be, mikor már alsónadrág se nagyon volt már rajta. A köntös alól kivillant egy-egy barna comb, de a lányok nem törődtek vele, megbabonázva figyelték a jelenetet. A farmer következett. Tom letérdelt az ágy előtt, a két énekesnő lábainál, hátul megtámasztotta magát, és fel-le mozgatta az ágyékát, mint egy Elvis-imitátor. Wiki az arcát a tenyerébe támasztotta, úgy nézte, a könyökével a térdén. Andi egyre pirosabb lett, remegő kézzel szőke fürtjeibe túrt. Wiki az egyik pezsgőspoharat a fiúnak nyújtotta .
– Én nem… – kezdte a srác, de a lányok félbeszakították.
– Igyál, különben… – és Andi tréfásan megfenyegette a mutatóujjával. A fiú belekortyolt az italba, kellemesen keserű volt, a nyelvével belelefetyelt, hogy mulattassa a lányokat, aztán felhörpintette az egészet. A lányok elégedetten néztek össze, Wiki szemében mintha megvillant volna valami, aztán újra Tomra koncentráltak, aki nagyon lassan gonbolta ki a farmer a gombjait.
A nadrág slicce eddig is kisseb dudorodást rejtett, de most, hogy kigombolta, és félrehajtotta a nadrág sliccét, kiemelkedett egy szép, nagy szerszám, a boxeralsó alatt. Tomnak ilyen helyzetekben mindig erekciója volt, de megtanulta, hogy emiatt nem érdemes zavarban lennie, sőt, a nők úgyis ezt várják a leginkább. Most is így volt, a lányok mosolyogva figyelték a duzzadó izmú fiút, miközben az levette magáról a nadrágot, és anélkül táncolt tovább.
Hideg a szív hideg a jég gyere ne félj, Hidd el valaki vár még, Segítek majd ha hazaérsz na gyere, mesélj, Olvadjon el a jég…”
A fiú őrültként mozgott, az egész teste izzadságban fürdött, egy-egy hevesebb mozdulatnál a lányok is kaptak belőle, de nem nagyon bánták, csak össze-összemosolyogtak. Már csak az alsónadrág volt rajta, de folytatta. Hirtelen szédülni kezdett. Olyan meleg volt… Megrázta a fejét, de csak jobban elszédült. Nagy levegőt vett, tovább akart táncolni, mintha mi sem történt volna, de a teste egyszerűen nem engedelmeskedett. A szőnyegre hanyatlott. Mondani akart valamit, de nem sikerült. Összemosódva látta még, hogy a lányok felállnak, és föléguggolnak. Aztán minden elsötétült.
Fejfájással ébredt. Mozdulni akart, de nem tudott. Lassan kinyitotta a szemét, és eléggé megdöbbentette, amit látott. Egy fürdőszobában találta magát, egy kis dohányzóasztalra kötözve. Hanyatt feküdt, és keze-lába az asztalka lábaihoz volt bilincselve. A szája is be volt kötve valamivel, meg se tudott szólalni. A helyiség gőzben fürdött, a forróságtól patakokban szakadt róla az izzadság. De a szíve akkor kezdett csak igazán vadul kalapálni, amikor meglátta a lányokat. Ott álltak mellette, fürdőköpenyük mostmár ki volt bontva, és a fiú tisztán látta gyönyörű, finom, barna testüket. Aranybarna bőrükön izzadságcseppek gyöngyöztek, a mellbimbóik pedig vadul ágaskodtak.
– Helló, szivi! – guggolt le Wiki a fiú füléhez. – Nem ezt vártad, ugye? Hát sajnálom, de a terv egy kicsit másképp alakult!
– Bizony! – súgta Andi a srác másik fülébe. – Ma éjjel iszonyatosan keményet fogunk baszni veled! A vér villámgyorsan kezdte megtölteni a fiú szerszámát, egyáltalán nem tudta irányítani.
– Ez az! – súgták a lányok. De akkorra Wiki már a fiú fölé is mászott, az arca fölé guggolt, hogy a fekvő „áldozat” jól lássa a fiatal énekesnő gyönyörű, sima és nedves punciját.
– Nos? Tetszik? – s a finom combok közé nyúlt, simogatni kezdte magát a fiú szeme előtt. – Ugye nem láttál még ilyet? Ne mondd, hogy nem érzel semmit!
– De bizony érez! – szólt közbe Andi, aki közben a lekötözött srác farkát figyelte. – Kezd életre kelni a kicsike.
– Jó. Lássuk, mennyire – válaszolta Wiki, és hátranyújtotta a kezét.
Tom nem látta, csak gyanította, hogy Andi a lány kezébe ad valamit. S mikor Wiki előrenyúlt, meg is látta, hogy mit: egy szép, méretes banánt. Elég keménynek tűnt, itt-ott-még zöld is volt. A srác lélegzete szinte elakadt, mikor az énekesnő lassú mozdulatokkal lehúzta a hosszú gyümölcs héját.
– Nos? Készen állsz? A fiú köpni-nyelni sem tudott volna, dermedten figyelte, ahogy Wiki játszani kezd a rudacskával. Végighúzta nagy, telt mellei között, aztán le a hasán, egészen az ágyékáig, a gyönyörű, barna combok közé. Ott körözött egy darabig, a kinyíló szeméremajkakhoz dörzsölte. A fiú remegve várta, hogy a gyümölcs végre becsusszanjon a résbe, de Wiki szándékosan játszott vele. Egyik ujját megnyálazta, s a végét banán mellett óvatosan bedugta a puncijába. A srác felsóhajtott, a látvány túl sok volt neki.
– A fiatalember felkészült, úgy látom – szólalt meg Andi hátulról.
– Aha – mondta Wiki, szinte oda sem figyelve. Folytatta a játékot, határozottan megragadta a banánt.
– Most figyelj! – nézett a fiúra. És egy gyors, határozott mozdulattal a fenekébe nyomta a rudat. A gazdátlanul maradt punci ott tátongott a táncos szeme előtt, a türelmetlen vágy szinte csöpögött belőle, s a furcsa illat megcsapta a fekvő, lekötözött „áldozat” orrát.
A banán félig csusszant Wiki fenekébe, aki behunyt szemmel engedte át magát az érzésnek. Nagyot sóhajtott, és óvatosan még beljebb nyomta. A fiú tisztán látta, hogy olvadozik a kemény gyümölcs a forró barlangban. Elképzelte, milyen lenne, ha az ő farka lenne ott, és már a gondolattól is majdnem elélvezett. Andi kezdte elveszíteni a türelmét. Egy izmos, fekete bőrű srác fekszik előtte lekötözve, a farka kőkeményen mered az ég felé, miközben a barátnője éppen egy banánnal nyársalja fel magát… Eleget látott. Ledobta magáról a frottírköpenyt a kis asztal mellé, és rátérdelt. Hátrahúzta a fekete szerszám végéről a bőrt, és nyalogatni kezdte a makkot. Csak meg akarta ízlelni, mielőtt teljesen bekapná. Sokkal jobb volt, és érdesebb, mint várta. Lassan az egész makkot a szájába engedte, a nyelvével meg a picike nyílást próbálta tágítgatni. Wiki közben már majdnem teljesen szétroncsolta a szerencsétlen (vagy éppen szerencsés?) banánt. Ki-be húzogatta, s ettől szépen lassan vékonyodni, töredezni kezdett, s jóformán csak ott maradt egészben, ahol fogta. A fenekét a fehér massza teljesen összemaszatolta, a fiúnak a látványra meg-megrándult a farka, amit közben a szőke énekesnő dédelgetett.
De Wiki már kiszórakozta magát, lemászott a fiúról, és hátralépve figyelte, hogy dolgozik barátnője a fekete rúdon. Andi teljesen beleélte magát, mostmár vadul rángatta a kemény szerszám bőrét, szabályosan verte, aztán hirtelen abbahagyta és a mellei közé illesztette. A szerszám túl nagy volt, hogy teljesen eltemethesse, a vége az álláig ért, s a lány ki is használta, lehajtotta a fejét, bekapta a makkot, s úgy bólogatott rajra. A srác ordított volna, de a szájában lévő kötés miatt csak hangos nyögés hallatszott. Wiki érezte, hogy ideje közbelépni. Ő is leterítette köpenyét a fürdőszoba csempéjére, letérdelt, és kiszabadította Andi karmai közül a srác megkínzott farkát. A párás helyiségben mindhárman érezték, hogy ezúttal egy profi vette át az irányítást. Bár az előbb még Andi is gátlástalanul, egészen vadul szopta a dákót, a fiú most mégis azt érezte, hogy igazi ellenfélre talált. Wiki szintén a makkal kezdte, de ő már óvatosan harapdálta is a sötét húsdarabot. Aztán a fitymát vette kezelésbe, előbb visszaengedte a makkra, aztán megint hátrahúzta, s megpróbálta a fogai közé csippenteni.
Andi közben egy vizes szivacsot tüsfürdővel eresztett tele, és átadta Wikinek. A lány finoman végighúzta a szerszámon, vigyázott, hogy ne vigye túlzásba. Furcsa látványt nyújtott a fehér hab a hosszú, kemény, fekete rúdon, az énekesnő kislányosan, mosolyogva törölte le. Aztán újra munkához látott, ezúttal megpróbálta tövig benyelni a hatalmas falloszt. Nagyokat nyelt, és próbált egyre jobban rászívni. A fiú már nem is látta, mit művel Wiki, a lány fekete haja előrehullt, és eltakarta előle a látványt. De erre nem is volt szükség, az énekesnő forró torka szinte beszippantotta a dákót. Andi segíteni akart, és finoman nyomni kezdte Wiki tarkóját lefelé, hogy barátnője minél többet a szájába engedhessen a srác farkából. A makk már Wiki torkát bökdöste, a lány felemelte a fejét, és a fiúra nézett, aztán visszahajolt, de a dákót nem vette vissza a szájába. Oldalról nyalogatta és harapdálta, mintha csak egy nagy cső kukorica lenne. Andi megfogta a fallosz tövét, ő is ráhajolt, de Wikitől alig fért oda, csak a makk jutott neki, úgyhogy azt kényeztette.
A srác becsukott szemmel, hátraengedett fejjel élvezte a lányok munkáját. A legszívesebben a hajukba markolva irányította volna őket, de a bilincsek nem engedték. Andi hirtelen felállt:
– Kezdhetem én? – kérdezte Wikitől. A barna hajú énekesnő csak mosolygott, és feltartotta a fiú farkát:
– Csak rajta! Andi rögtön Tom fölé mászott, föléguggolt, Wiki pedig pontosan a finom bőrű nyíláshoz illesztette a szerszámot, amit már annyira megkínoztak. A barátnőjét nézte, aki közben óvatosan ráereszkedett a dákóra. A fiúnak szinte megváltás volt a finom, meleg barlang, de máris készenállt a vágtára, bármilyen tempót is diktáljanak a lányok. De minél beljebb hatolt a lányba, a punci annál szűkebbnek bizonyult. Ezt Andi is érezte, behunyt szemmel próbált a hatalmas húsdarabhoz igazodni, kezeivel a srác izmos mellkasára támaszkodott, s fel-le emelgette a csípőjét, hogy a lüktető szerszám minél jobban kitölthesse.
Wiki most visszaadhatta a kölcsönt: teljes erőből nyomta lefelé a szőke énekesnő fenekét, szinte ráhúzta a lányt a fekete rúdra. Azért Andi is igyekezett, a dákó teljesen kitöltötte és feszítette, már minden izma sajgott. Nyögése zihálássá, a zihálás pedig apró sikolyokká változott. A dákón patakokban folyt le Andi izzadságának és nedveinek keveréke, és rendkívül csúszóssá tette. A váltás megint túl hamar érkezett: Andi felállt, és átengedte a helyét Wikinek. A barna hajú énekesnő ezt a helyzetet is profin kezelte: előbb a fiú hasához simította az ágaskodó hímvesszőt, aztán kényelembe helyezte magát, lovagló ülésbe. A puncijához illesztette a dákót, és lassan ráereszkedett.
– Ahhhh… – csak ennyit tudott mondani, a hatalmas farok jóformán ellenállás nélkül mélyen csúszott belé. Ő is nagyon nedves volt már, az eddigi játék és a látvány megtette hatását. Andi mellétérdelt, és miközben Wiki arcát figyelte, pajkosan nyalogatni kezdte a lány combjait. Az énekesnőn semmi változás nem látszott, ugyanúgy lovagolt, behunyt szemmel, s csak sóhajtozott, mikor a szőke énekesnő bele-beleharapott a finom húsba. Egy pillanatra teljesen felemekedett, szabadon engedve a faszt, Andi rögtön rá is bukott, teljes erővel szopta, aztán Wiki alá illesztette, aki megint ráereszkedett, és gyorsabb vágtába kapcsolt.
Andi megint nem bírt magával, egyszerűen nem nézhette tétlenül a menetet. A fiú fejéhez lépett, és kivette a szájából a kendőt. Hatalmas nyögés hallatszott, Wiki csak mosolygott, és folytatta, lovagolt megállás nélkül, barátnője pedig a srác fölé guggolt. A fiúnak nem is kellett semmit mondani, nyelvét rögtön a nedves punciba dugta. A szép ajkak közül úgy csöpögött a nedv, mintha csak két megduzzadt narancsszeletet csavarna ki valaki. Andi hátraengedte a fejét, teljesen átadta magát az új érzésnek. A lekötözött táncos pedig teljes erejéből ostorozta a húst az orra előtt.
– Na, milyen? – kérdezte Wiki.
– Nagyon tud…. – sóhajtotta a szőke, és előrehajolt. Wiki már várta, és a srác legnagyobb csodálatára csókolózni kezdtek. A két éhes, fürge rózsaszínű nyelvecske látványa ha lehet, még keményebbé tette a farkát, Wiki pedig kis sikkantásokkal mozgott fel-le rajta.
– Kár… hogy nincs itt… Ági… – nyögte.
– Pedig ő aztán…. AHHHH… szeretett nyalni…. AHHHH – sóhajtozott Andi a fekete srác nyelvén.
Mikor a fiú hatalmas, fehér fogaival bele-beleharapott forró húsába, már nem bírta tovább, hatalmasat sikoltva élvezett el. A fiú arcára illatos cseppek hullottak, tátott szájjal élvezte a nem mindennapi kitörést. Wiki váltani akart: megfordult a fiún, anélkül, hogy kiengedte volna magából a nyársat, és ezúttal a „szenvedő” alanynak háttal nyomta rá magát a hatalmas dákóra. Andi már kimászott a képből, így a fiú előtt ott mozgott fel-le a gyönyörű fenék. A lány egyre csak gyorsított, nem ismert kegyelmet, mindannyian érezték, hogy ő is el akar már élvezni. Andi újra színrelépett, ezúttal meglepő fordulattal. A köpenye zsebéből kivette a bilincs kulcsait, a fiú mögé mászott, és kinyitotta a zárat. A srác először észre sem vette, annyira elbűvölte a látvány, ami a szeme előtt és rajta játszódott, de mikor Andi a lábait is kiszabadította, hirtelen mindketten leálltak.
– Hoppá… – szólalt meg egy másodpercnyi csend után Wiki. – Nem hiszem, hogy ez most olyan jó ötlet lett volna…
– Szerintem pedig az volt – suttogta Andi.
– Szerintem is – szólalt meg Tom. A következő másodpercben kissé felgyorsultak az események. Wiki ijedten ugrott le a fiúról, aki utánavetette magát.
Andi félrehúzódott az útból, Wiki menekülni próbált, de nem nagyon sikerült: a fiú elkapta, de a lány izzadt, nedves bőre minduntalan kicsúszott a keze közül. Némán, lihegve küzdöttek, a lány elcsúszott, elesett, és magával rántotta Tomot is. Pont a kádba estek, ami tele volt habos vízzel, először elmerültek, aztán tovább küzdöttek. A fiú ereje hamar érvényesült, ő került felülre, és megragadta Wikit a derekánál fogva, a hasára fordította, neki nyomta a kád szélének, és egy határozott mozdulattal valósággal ráhúzta a farkára. Wiki csak sikoltani tudott, ahogy a hatalmas fasz belérobbant forró húsába. Tom vadul döngetni kezdte az énekesnőt, minden izma megfeszült, fogait összeszorította. Lehajolt Wiki fejéhez, és a fülébe suttogta:
– Szóval játszani akartál? És mit szólsz ehhez? És ehhez? És ehhez? – és mindegyik kérdésnél lökött a gyönge kis húson egy hatalmasat. Elszabadult benne az állat, csak nyomta a lánynak teljes erővel. Wiki ellökte magát a kád szélétől, de a fiú szilárdan tartotta, a kád közepére fordította, és óvatosan eleresztette.
A barna énekesnő négykézlábra ereszkedett, leengedte a fejét, a haja a vízbe lógott, és csak ennyit mondott:
– Gyerünk! A fiú ettől valósággal bevadult, ráhajolt Wikire, előrenyúlt, és a kemény dugás közben a melleit gyömöszölte. A másik kezével a tökéletes combokat szorította, a lány pedig még jobban kidomborította a fenekét, hogy Tom teljes hosszában beléhatolhasson. A fiú csak baszta, baszta, Wiki úgy érezte, a hatalmas fasz már a hasát is felszakítja, de nem volt megállás. Andi az asztalról figyelte, milyen lavinát indított el. A keze önkéntelenül is a lábai közé siklott, és figyelte, a két birkózó hogyan küzd a kádban, amiből a szex közben ki-kiloccsant a víz. Wiki már nem is bírta tovább, percek óta folyamtosan élvezett a kemény rúdon, de a fiú nem hagyta abba, egyre nagyobb lökésekkel öklelte fel a lányt. Az énekesnő remegni kezdett, a karjait elhagyta az erő, ha a fiú nem tartottta volna, belezuhant volna a vízbe. Tom látta, hogy már elég lesz, és leengedte a kifáradt lányt a farkáról. Most, hogy már mindkét lánynak megadta, ami jár, rajta volt a sor.
– Ugye tudod, most mi jön? – kérdezte Wikitől, a lány pedig bólintott, engedelmesen elétérdelt, bekapta a duzzadt, vörös makkot, és szopni kezdte.
Tomnak hagyta egy ideig, de ami a fáradt, kielégült lány csinált, nem volt elég, megint átvette az irányítást. Megragadta a lány fejét, és megpróbálta minél jobban ráhúzni a farkára. De a szerszámmal már korántsem lehetett úgy játszani, mint amikor a fiú még lebilincselve feküdt a dohányzóasztalon, a kezelés megtette hatását: majdnem kétszer olyan vastagra dagadt, makkja pedig hatalmas, vörös gombaként lüktetett a végén. Tom érezte, hogy ez nem fog menni. Más ötlete támadt. Elengedte Wikit, és leereszkedett a vízbe.
– Gyere – vette a lányt az ölébe. Maga felé fordította a fenekét, és lenyomta a víz alá. Az énekesnő feje pont a fiú lábai közé került, a hatalmas szerszám ott kalimpált az orra előtt. A srác módszeresen nekilátott a gyönyörű, barna fenék kezeléséhez: előbb csak nyalogatta, bele-beleharapott, aztán az egyik ujját is megpróbálta beledugni. A banán maradéka kellemesen édessé tette a finom húst, de ő nem érte be ennyivel: két ujját is bedugta. Wiki felsóhajtott:
– Ugye, nem azt akarod, hogy…
– De. Pontosan.
– De nagyon vastag…
– Most muszáj lesz – felelte a fiú szárazon, és tovább játszott a gyönyörű félgömbök között.
Wiki már tudta, mire megy ki a játék, és mi tagadás, megijedt egy csöppet: ha ez a hatalmas szerszám a fenekébe kerül! Nekilátott, hogy kiverje, mielőtt még erre sor kerülne. Mostmár teljes erőből rángatta fel-le a bőrt, néha rá is szívott, aztán két kézzel folytatta. A rúd olyan kemény volt, hogy diót lehetett volna törni rajta, de Wiki nem adta fel. Tom ezt érezte is, tudta, hogy ha így megy tovább, hamarosan elsül. De előbb még meg akarta kapni ezt a gömbölyű, szűk kis popsit, ha csak egy kis időre is. Felemelkedett, ölbevette az énekesnőt, kilépett a kádból, és az asztalhoz vitte. Hasra fektette a szélén és Andi öléhez illesztette a fejét:
– Szorítsd össze a fogad! Wiki lehajtotta a fejét, és várta az utolsó nagy menetet. Andi már csak statisztaként vett részt, barátnője már nem is tudott volna foglalkozni vele: a fiú máris mögé állt, és egy határozott mozdulattal a fenekébe hatolt. Wiki sikoltott, a dákó pedig szinte beszorult a forró barlangba, nem is nagyon tudott mozogni. Lökött rajta egy párat, de ez már elég is volt: bő sugárban robbant ki belőle a sperma. Tom kirántotta a farkát a lányból, és amit tudott, a hátára engedte.
– Arghhhh – nyögött nagyot, a lüktetés pedig még hosszú másodpercekig át tartott.
Mikor már végképp kiürült, Andi lépett oda, az ujjával egy kis kóstolót vételezett a Wiki hátán csillogó anyagból, és megízlelte.
– Mmm, nem is rossz… Kóstold csak meg! – tartotta Wiki szájához a mutatóujját, aki le is nyalta róla, amit tudott. Mindhárman kimerülten lihegtek ott pár percig, aztán megint Andi szólalt meg:
– Azt hiszem, gyakrabban jövünk majd ide fellépésre….
[Történetek]