Akkor épp pincérnőként dolgozott, esti műszakban. Megadta a számát, délelőtt tíz körül csörögtem rá. A harmadik csengetésre vette fel és álmos hangon szólt. Elnézést kértem, de nyújtózkodva mondta: semmi baj, már ideje volt felkelnie. Mondtam, hogy szívesen segítenék az ébredésben, ezen elvihorászott olyan nyújtózó kismacskaként, éreztetve, hogy lenne hozzá kedve.
Mondtam, hogy nekem is lenne hozzá kedvem, hívjon meg egy kávéra és 20 perc múlva nála leszek.
-Komolyan idejöönnééél? – kérdezte huncutkodva, olyan hallhatóan szájszélt nyalogatva.
-Már indulok is – feleltem. A farkamat gyorsan megmostam és egyben lehűtöttem, és tényleg indultam. Meleg nyárelejei nap volt, a megadott cím előtt leparkoltam és rátelefonáltam.
Egy kis pántos semmiségben jött le. Az arcán még a párna gyűrődései, a kis cickók bökdösték a vékony ruhát. Alig köszöntünk egy ismerősnek járó sziát, a liftben is csendben voltunk, csak amikor beléptünk hozzá és nyikordult a kulcs a zárban akkor fordult felém. Kislányos filigrán teste volt, max. 160 magas, nagy zöld szemek, Angelina Jolit idéző szopásra szétnyílók ajkak. Egy kézzel átöleltem, az üdvözlő pusziból csók lett. A vékony nyári nadrágon keresztül érezte a vigyázban álló farkamat.
Az ajtótól még két lépésnyit sem jutottunk beljebb, az előszobában folyt az izgatás. Egyik kezemmel a kis kemény seggét markolásztam, a másikban még mindig az irattáskámat szorongattam. Táskát földre dobtam, cipőből kibújtam, ő kislányosan húzott a hálószobája felé.
A simára borotvált puncit gyorsan megtaláltam, ő a dákót vette kezelésbe, vagyis inkább szájalásba. Nem hagytam, hogy sokat szopjon, ráültettem hamar. A haját jobbra-balra csapkodva lovagolt.
Lemosakodtunk, közben feltette a kávét. A pici panelkonyhában meséltünk, kávéztunk. Nem volt kimondottan szép arcú nő, de a száj, a kis kurvás mosoly izgatóvá tette. A teste meg mint egy bakfisé. Elmondta, hogy a gyerekei nyári vakáción vidéken a nagyszülőknél, a pasija csak hétvégeken ér rá.
A csészéket kezdte elmosni, a kis ruhácska izgatóan libegett a seggén. Mögékerültem. Simogattam. Hagyta. A sliccem zippzárjának a hangja… Hátulról nyomtam be tövig, ő ráhajolt a pultra. A kávéfőző mellett, emlékszem. Már lábujjhegyre ágaskodott, nyöszörgött is kicsit, de nem lassítottam a tempón. Az a „most szétbaszlak” kéjes érzés kezdett elborulni az agyamon. Nyomtam rendesen, már folyt rólam a víz amikor jött a lövés. Pihegve rogytunk a kis konyhai hokedlire.
Nem ért rá minden nap, de a nyár nagy részében heti egy-két alkalommal délelőttönként meghívott kávézni. Ha szólt rögtön rohantam mint az eszelős.
A második alkalomkor azt mondta, a dugást hanyagoljuk mert az neki nem esik túl jól, mert fáj neki, hanem majd ő puszilgatja. Csak ennél nagyobb probléma ne legyen, gondoltam, de lehet, hogy mondtam is. A forgatókönyv ezután úgy alakult, hogy szó nélkül felliftezés, előszobában csókolózás, táska, cipő, nadrág elhagyása a hálószobáig, ott ő leguggol és leszop, de úgy rendesen. Kézzel kevésbé izgatta, de nyelvvel profin. Az volt a heppje, hogy amikor leszopta, lenyelte, és az utolsó cseppet is kiszívta, akkor befejezés képpen adott egy puszit a farkam fejére. Amolyan jól teljesítettél, vagy valami hasonló dicséret lehetett ez nála.
Pihenés gyanánt a konyhában kávéztunk, beszélgettünk, és ha jól alakult a búcsúpuszilkodás akkor a hokedlin még egyszer megismételte a mutatványt.
Ősszel elkezdődött a suli, ritkultak a kávézások, új pasit talált, még tavasszal volt pár délelőtti menet, de aztán kért, hogy ne keressem. Azért lehet felhívom a napokban. Forrás: Testimese