Interneten ismerkedtünk meg, de később kiderült, hogy közös ismerősök révén találtunk egymásra. Hosszú heteken, sőt talán hónapokon át levelezgettünk egymással. Írogattunk, képeket küldözgettünk, én bókoltam neki és ő bókjaim hadát mosolygós szmájlikkal viszonozta. Telt-múlt az idő, és egyre kíváncsibbak lettünk, főleg én. Vajon milyen ez a lány élőben? Szemtől szembe is olyan kedves, mint a virtuális térben? És tényleg olyan bomba külseje van, mint ahogyan ez a képekből számomra kiderült? Nem szoktak velem ilyen csinos lányok beszélgetni, lehet, hogy élőben teljesen más.
Ilyen és hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, már napokkal a találkozó előtt is. Ő is félt kicsit, én is, így mentőövként vittük mind a ketten a legjobb barátunkat. Késő délután találkoztunk egy bevásárló központ környékén. Akkor még nem tudtam, hogy attól a naptól kezdve meg fog változni az életem. A találkozó teljesen szokásosan zajlott, könnyen megtaláltuk a közös hangot a lánnyal. Nevetgéltünk, hülyéskedtünk, ügyet sem vetve szegény barátainkra, akik finoman szólva nem tudtak egymással mit kezdeni. Egyik találkozó követte a másikat, és pár héttel később már jártunk is.
Boldog voltam, büszke voltam rá, hogy egy ilyen lány a barátnőm. Hetente egyszer-kétszer találkoztunk és éjszakába nyúlóan beszélgettünk aztán este, a számítógépen.
Eltelt pár hónap és ő úgy döntött, hogy szakít velem. Azt mondta, nem vagyok elég tökös, neki olyas valaki kell, aki tudja mit akar, aki mer tenni lépéseket. Persze szegény lány egyáltalán nem olyasfajta lépésekre gondolt akkor, egyszerűen csak kimutatott szerelemre vágyott és sajnos én ezt nem tudtam neki megadni. Hogy miért nem? Féltem. Nem mertem igazán közeledni, nem mertem rendesen megcsókolni és a fenekébe markolni. Hát ez voltam én akkor.
Nem sokkal a szakítás után újra barátok lettünk, de az már nem volt ugyan az. Idővel megszűntek a hosszú beszélgetések. Nekem lettek új barátnőim, neki meg új barátai. Egy nap aztán felkeresett, hogy mi van velem. Más volt, mint korábban. Úgy csillogott a szeme, mint régen, mikor még jártunk. Én óvatosan közeledtem felé, de szemmel láthatóan nem volt ellenére a dolog. Pár találkozó után ismét jártunk és én tudtam: szeretem.
Eltelt pár év a két járás között, és ebben a pár évben egy nagyon nagy átalakuláson mentem keresztül. Mint mentálisan, mint fizikailag megváltoztam, és ezt most nagyon jól tudtam kamatoztatni. Mertem felé közeledni, magamhoz húzni, mikor csókra-ölelésre vágytam. Én már rég nem voltam szűz, viszont mivel vele az ilyes fajta együttlét sosem jött szóba, nem beszéltünk ilyesmiről sose, így nem tudtam nála mi a helyzet. Igazság szerint annak ellenére, hogy elképesztő vonzalmat éreztem a teste iránt, fékezni tudtam magam, és be tudtam érni azzal a gondolattal, hogy azzal a lánnyal járok, akit szeretek és aki engem szeret. Ha meg nagyon előtört belőlem a visszafoghatatlan vágy, hogy magamévá tegyem, akkor azzal nyugtattam magam, hogy idővel úgy is az enyém lesz.
Péntek volt. Nem volt iskola valamilyen kisebb szünetből kifolyólag, így rendesen ki tudtam magam aludni. Délelőtti program készülődés volt, hisz délután a barátnőmmel volt találkozóm. Sokszor ötlethiányban szenvedtünk, aznap viszont hozzájuk voltam hivatalos. Voltam már náluk, ismertem a szülőket, így nagyobb izgalmat nem jelentett a látogatás. Jó hosszan tusoltam, valamiért úgy éreztem, talán nem baj, ha aznap a csúcsformámat hozom. Borotválkozás utáni arcszesz, dezodor, parfüm, egyszóval volt rajtam minden, aminek csak lenni kellett illat terén, ugyanis nekem meggyőződésem, hogy egy jó illat már félsiker. A buszon pár lány még meg is jegyezte vihogva egymásnak, hogy milyen kellemes parfümöt használok.
Ezzel a kis plusszal mentem a találkozó helyére, egy parkba. Hosszú, érzéki csókkal üdvözöltük egymást, majd kiválasztva a legárnyékosabb padot, közel egymáshoz helyet foglaltunk. Beszélgettünk pár semleges témáról, majd ő szóvá tette, hogyha hozzájuk akarunk menni, akkor most menjünk, mert egy jó ideig nem lesz otthon senki. Mosolyogva feleltem neki, hogy akkor ne is pocsékoljuk az időnket, induljunk. Hosszú volt az út odafele, de sosem okozott problémát a beszélgetés. Szívesen hallgattam meg más embereket és a véleményemet is rendszeresen hangoztattam. Mikor odaértünk, még a kapu előtt kaptam egy kis lágy puszit a számra, aztán besétáltunk a házba. Étellel, itallal kínált, de én nem vágytam semmire. Semmire, csak arra, hogy ő az enyém legyen. Rövid kis szoknyája ide-oda libbent, mikor a konyhában tüsténkedett és fel-felugrott kacérkodva ámuló, megbabonázott tekintetemmel. Bementünk a szobájába és mikor annak a mondatnak a közepéhez ért, hogy na mit csináljunk drágám, én már az ajkaimat tapasztottam ellenállhatatlan szájacskájára. Mézédes, bódító és egyben vadító volt ajkainak csodálatos harmóniája. Ő a hajamba túrt, amit csak ritkán szokott, viszont én mindig élvezettel fogadom ezt a kis hergelést. Leültem az ágyára, és ölembe húztam a két lábánál fogva. Bőre selymes és illatos volt, mint a tavaszi virág. Kivágott pólója nem sokkal az arcom alá került és elkerülhetetlen volt, hogy pillantásom ne tapadjon az elképesztő méretű melleire. Mindig is szerettem nagyobb dekoltázzsal rendelkező lányokat, így aztán az ő adottságai mindig is kihívást jelentettek számomra, hogy ne folyton a melleit figyeljem.
Ekkor aztán meglepő fordulatot vett az amúgy sem mindennapi kis kaland vele. Benyúlt a pólóm alá, és szépen lassan végigsimította a hátamat. Ezzel a pólóm nagy része a nyakamba került és nem sokkal később meg is szabadított tőle. Innentől kezdve úgy éreztem, zöld utat kaptam, de nem akartam semmit sem elsietni. Nyakára tapadt a szám, majd egyre csak csúszott lentebb. Közben a két kézfejem a csípőjétől felfelé indult, és elég erősen hozzányomódva testéhez, a mellei felé vették az irányt. Nem sokkal később már azokat a melleket markolhattam, amik mindig csak álmaimban jelentek meg, amikre mindig is úgy gondoltam, hogy majd talán egyszer megérinthetem őket. Én is levettem a pólóját, és a kezem már a melltartó kikapcsolásán ügyeskedett. Nem kellet sok hozzá és a csipkés, fehér melltartó az ölünkben landolt. Ismét megmarkoltam vágytól túlfűtött kezeimmel a melleket, és nyelvemmel a bimbókat izgattam. Bekaptam, nyalogattam, finoman még meg is harapdáltam őket.
Ezután felálltunk, az ágyra dobtam az „áldozatom” és pár pillanattal később már én is rajta feküdtem. Nyelve vidáman ficánkolt a számban és én lágy mozdulatokkal simogattam felső testét. Szép kis köröket írtam le a tenyeremmel, de minden körrel egyre lentebb, egyre közelebb kerültem az áhított zónához. A szoknyát gyorsan feljebb tudtam tolni és akkor megpillanthattam a bugyiját. Átlagos bugyi volt, semmi különlegesség, viszont amit elfedett, az nekem megért minden kincset. Nedves folt húzódott végig a bugyin, és én ezt egy apró, önelégült mosollyal konstatáltam.
Először csak a bugyit nyaltam meg. Úgy éreztem tudnom kell, milyen íze van ennek a szerencsés ruhaneműnek, és persze azt is tudnom kell, milyen nedves is az én drágám igazából. Ezután fentebb csúszott a fejem és a combjai belső részét kezdtem el csókolgatni. Nagy, nedves csókok voltak ezek, persze egyre közelítve a gyönyör bölcsőjéhez. Halk, de számomra tisztán kivehető sóhajokkal dicsérte a munkám a lány, akit mindennél jobban szerettem. Nem bírtam tovább, és az ő arcán is már a gyötrődés látszott, így félrehúztam a bugyit és mélyen végigszántottam ajkammal a nedves völgyet.
Csodálatos érzés volt mindkettőnk számára. Nyalások, nyalintások, masszírozás, sóhajtás és csókok ezre következett. Ő a hajamat túrta, én pedig úgy nyaltam, mint még soha. Ennyire még sosem akartam lánynak örömet okozni.
Nagyjából 10 perccel később belemarkolt a vállamba és feljebb húzott. Csókok százával fogadta a gyönyör forrását, ajkaimat és közben keze egyre lentebb tévedt, míg el nem érte kőkeményre fejlődött férfiasságomat. Mikor kitapintotta és gyengéden rámarkolt, közben mosoly futott végig csodaszép, kipirosodott arcán.
Közös, csapatmunkával gyűrtük le rólam mint a nadrágom, mint a boxerem. És akkor puha kis kezével, végre rámarkolt teljesen csupasz és persze égnek álló végtagomra. Keze előre hátra járt és most én árasztottam el arcát csókjaim sokaságával. Nem telt el pár perc és én a gatyámért nyúltam. Mindig hordok magamnál egy óvszert, és ez a szokásom szerencsére már akkor megvolt. Gyorsan, ügyesen felhelyeztem a védelmet és máris, újra rajta feküdtem. Egyik karommal lábát fentebb húztam, hogy könnyebb legyen a behatolás. Szépen lassan, óvatosan, de mégis magabiztosan nyomtam bele az ágyékába testem egyik legérzékenyebb részét. Nagyot sóhajtottunk mind a ketten. Ütemesen, egyre gyorsabban járt ki-be a péniszem és mivel mindketten táncolunk, így nem esett nehezünkre testünket pontos, egyre szaporább ritmusban mozgatni.
Éreztem, hogy nem bírom már sokáig és arcára pillantva megállapíthattam, hogy neki sem kell már nagyon sok. A gyorsaság a tetőpontjára hágott és ő iszonyatos erővel markolta meg a karom, aztán a hátam és szorított teljes erejével magához. Engem is pont ekkor öntött el a gyönyör. Mintha leöntöttek volna egy vödör vízzel, úgy rohant végig a testemen a élvezet csúcspontja. Még párszor erélyesen benyomtam a lassan puhaságra vágyó péniszem és lágy, érzéki csókokat nyomtam nedves kis szájára.
Kézfeje ismét a tarkómhoz ért, de most lágyan, épphogy csak megérintette azt és finoman simogatta. Ajkai remegtek, és szeme úgy csillogott, mint még soha. Nagyon halk, remegő hangon, kiszáradt ajkakkal mondta: „Szeretlek!”