A buli elég későn kezdődött, de Hajni a barátnőivel még éppen odaért, mire forrósodni kezdett a hangulat. Azt túlzás lenni állítani, hogy a csillárokról is lógtak, de a pia folyt bőven, és a hangfalakra kötött számítógép megállás nélkül bömbölte a Tépd ki magad a szívemből, és a Ne szégyelld megtenni kislány című számokat.
Hajnin fehér szoknya és szívszorítóan szűk top volt, ez utóbbi kirajzolta hegyes és kemény kis melleit. A fiúk tekintete szinte tapadt rájuk. Őt ez eleinte nem érdekelte, csak a negyedik unicum után – amelyet Zoli és Tamáskontójára fogyasztott el – kezdték foglalkoztatni a testét vizslató tekintetek.
A lány hamarosan az erkélyen találta magát, amint Tamással beszélget. Zoli akkor már nem volt velük: a WC-ben hányt, mert nagyon berúgott. Ami azt illeti, Hajni is, de Tamás még a becsípettség és a félrészegség keskeny ösvényén egyensúlyozott.
Hajni a fiúval a modern világról beszélgetett.
– Tudod, Tamás, elég kiábrándító világban élünk szerintem… a szex már annyira része lett a mindennapjainknak, hogy meg se becséljük igazán.
– Igen, Hajnus ez így van – felelte a fiú, és átkarolta a lány keskeny, puhabőrű vállát. – Nekem is minden ismerősöm kefél mindenkivel, már teljesen ki vannak égve…
Hajni sóhajtott, és közelebb vackolta magát a fiúhoz.
– A barátnőim is már szobán vannak a fiúkkal.
Zoli a lány füléhez hajolt, és meleg, csiklandós hangon belesúgta.
– Tudom, hallottam a Sanyit meg Esztit az emeleti szobában.
– Mit hallottál? – kérdezte Hajni rekedten, és hagyta, hogy Zoli finoman masszírozni kezdje a mellét.
– Sanyi nyögéseit, meg furcsa hangokat… aztán azt: nagyon jól szopsz, Eszti tudod?
– Hm… – Hajni megremegett a fiú karjaiban. Aztán megérezte Zoli kezét szoknyába bújtatott fenekén.
– Ne csináld te is… – lihegte a fiúnak, de hagyta magát kézen fogva levezetni a kert homályos árnyai közé. Hamarosan azon kapta magát, hogy vadul csókolódzik a fiúval, érzi kemény, nedves nyelvét, és a kezét a szoknyája alatt. Mikor Zoli a nyakát kezdte harapdálni, nyögdécselni kezdett.
– Gyere – súgta a fiú, és a kert sötét végében lévő hintához vezette a lányt.
– Nem akarok én is egy kis ribanc lenni – nyögdécselte a lány, de semmi ellenállást nem tanúsított. Érezte, hogy az öle már csupa lucsok tiszta, rózsaszín bugyijában.
– Ettől még nem leszel az – ígérte Zoli, és leültette a lányt a hintára. Letérdelt elé, és lehúzta a szoknyáját, aztán feltette Hajni lábait a hintára, amely picit belengett. Beszívta a fiatal női test izgató illatát, aztán csókolgatni kezdte a karcsú combok belsejét.
– Istenem – zihálta Hajni.m- Ez nagyon finom…
A fiú rátapasztotta ajkát a puncijára, félrehúzva a nedves bugyit. Hajni teste görcsberándult, s egy mély sóhaj szakadt ki belőle, amikor Zoli nyalni kezdte.
A fiú végül mosolyogva felemelte a fejét, ajka csillogott a lány nedveitől.
– Ne így – mondta, és gyengéden leemelte a földre a lány lábait, hogy az kicsit feljebb nyomja a popsiját. Így le tudta róla fejteni az alsóneműt, és immár szabadon játszhatott ajkával, ujjaival Hajni lüktető csiklóján, csatakos vaginájában.
Halkan, begerjedve nyögdécseltek mindketten, nem hallották többé a házból a parti kiszűrődő zaját. Zoli végül eljutatta a lányt a csúcsra, aki élvezésekor fellendítette a csípőjét, hüvelye rászorult a fiú két ujjára, és összeszorított szemekkel nyüszített. Zolinak bal kezével a hintát kellett tartania, hogy ne mozogjon, nehogy a lány a kéj önkívületében leessen róla.
Amikor vége lett, Hajni halkan pihegett, szórakozottan, lustán a fiú haját cirógatva. Zoli adott neki egy kis időt, aztán felült mellé a padra, és lehúzta a nadrágját.
Hajni elpirult egy kissé, és szégyenkező hangon Zoli nyakába hajolt.
– Ne haragudj, de… nem akarom a számba venni.
– Nem is kell – duruzsolta a fiú, és a zsebébe nyúlt, előhúzva egy óvszert. – De hintán még sosem csináltam. Ugye nem vagy már szűz?
Hajni a fejét rázta, és a fiú ölébe nyúlt. Felnyögött, amikor ujjai a félkemény, előnedvektől síkos vessző köré fonódtak. Simogatta, húzogatta kicsit, mígnem Zoli egészen kemény lett. Akkor elvette a fiútól a gumit, és ügyesen a farkára húzta.
– Imádlak – súgta a fiú, mikor a lány felállt, hogy selymes bőrű fenekét egy pillanatra megvillantva, a fiú ölébe térjen vissza. Széttárt lábakkal lassan ráereszkedett, zihálva fogadta magába, a fiú pedig átfogta a csípőjét.
– Lassan -kérte a lány, és Zoli szót fogadott. Lassan, élvezettel mozgott a szűk, selymes barlangban, a lány nyakát, hátát csókolgatta, miközben a hinta lágyan ringott velük együtt. Hajni sóhajtózott, nyögött, és finom izmaival rá-rászorított a fiú farkára.
– Finom vagy, nagyon – lihegte a fiú az apró fülcimpákat harapdálva.
– Dugjál – nyögte vissza a lány, mire Zoli hirtelen begerjedt. A lány öléhez nyúlt, játszani kezdett a csiklójával, miközben Hajni egyre vadabbul emelgette a csípőjét. A lány puncija egyre hangosabban cuppogott, ahogyan a kéjrúd egyre viharosabb tempóban csúszkált benne.
– Elmegyek – bukott ki végül a szó mély, állati hangon Hajniból, aztán halkan felsikoltott. Zoli némi ámulattal tartotta a lány könnyű testét, miközben azon görcsös rángások futottak végig, és teljesen benedvesítette a fiú ölét, mintha lepisilte volna.
– Ah…ah… még…
És Zoli, nyögve, száját összepréselve dugta, a farka vastagodni kezdett, egyre jobban megfeszült rajta a gumi, míg végül ő is megadta magát. Agyában szupernóva robbant, a gyönyör felperzselte a tudatát, és zuhant, zuhant…
Egy nevető női száj térítette magához, és egy simulékony, ráfonódó vékony test. No meg a fű hűvös harmata a háta alatt.
– Leestünk – kuncogott Hajni, és megcsókolta a fiú száját.
Zoli magához ölelte a lány testét, sokáig simogatták, becézgették egymást.
– Ilyen a modern világ – mondta végül Hajni, és mindketten elnevették magukat.
Nem mentek vissza a buliba, lévén Hajni szoknyája tiszta fűfolt, és egyébként is arcukra lett volna írva minden.
A kertek alatt osontak haza, mint az árnyak. Azóta is együtt vannak.