A hatalom nem szereti a pinát

A hatalom nem szereti a Pussy-t? Próbáljuk meg élvezni a – túlságosan tikkasztó – napsütést, gondoljunk a hétvégére esetleg a munka után jóleső hűvös seritalra. Vagy járassuk az agyunkat a Pussy Riot körül, de csak módjával.

Valószínűleg Allah, Siva és Odin együttes fellépése sem lett volna elég ahhoz, hogy a „bölcs” cáratyuskák és a kommunista szörnyszülöttek „demokratikus” utódját, a KGB volt tartalékos alezredesét, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint, eltávolítsák Oroszország éléről. Elvégre ki ne – ő biztosan – élvezné azt a tényt, hogy egy olyan országnak lehet az államfője, aminek a maffiája a fél sárgolyóbist a kezében tartja?
Az illegális fegyverkereskedelem „nemes” műfajában listavezető. Ha elzárja a gázt, bármikor zsarolási helyzetbe kerülhet Európával szemben. Végezetül, ha felcsapná a cirill betűs telefonkönyvet, a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb milliárdosai közül válogathatna kényére-kedvére, már ha a köz számára, publikusak lennének a telefonszámok. ( Azt persze nem érdemes benyalni, hogy Medvegyev államfő 2010-ben kijelentette, fel kell számolniuk a maffiát. Ő politikus, vagyis magát túlságosan fontosnak gondoló bohócbáb. Ezt kellett akkor mondania.)

A célja ennek a groteszk államnak – mondom ezt Magyarországról, 2012-ben, hiszen ez se semmi – minden bizonnyal az, hogy a lehető leghatásosabb és legpiszkosabb eszközöket bevetve – nem elítélhetően -, továbbra is erős legyen, így komoly ráhatása legyen a világtörténelem és világgazdaság alakulására. Megszokták már, apelláta pedig ugyebár, tradicionálisan nincsen.
A tárgynál maradva, mégis térjünk át a művészetre, bármi is legyen az a XXI. században. Korábban a festő célja a szakrális ihletés mellett illetve után, a valósághű ábrázolás volt. Pech, feltalálták a fényképezőt, így teret nyerhettek az „izmusok”. Végül eljutottunk az üres vászonig. ( Mindez nagyjából igaz a szobrászatra is.) A zene már kissé komplikáltabb, de az biztos, hogy már nem menő a Palestrinai többszólamúság, inkább a végtelenül egyszerű, elektronikus dallamok, eltorzított, brekegő hangú, többnyire semmitmondó „énekesek” jelentik a fő irányvonalat.
Egyetlen dologgal tudnak „operálni”, ami nem más, mint a vizualitás. Klipekben és színpadon egyaránt. Úgy vélem, már ebben is kezd kimerülni az emberiség, hiszen eljutottunk addig a szintig, amikor csak alpári és erősen szexuális tartalommal lehet valami újat alkotni: próbálkozók pedig bőven vannak. Marad az internet korszakában a társadalmi, politikai, gazdasági problémákra történő figyelemfelhívás, a legkülönfélébb eszközökkel.
És akkor elérkeztünk a Pussy Riothoz, azaz a Lázadó Puncik nevezetű orosz, nőkből álló punkbandához, akik nagyon komolyan élnek a flash mob, vagyis a villámcsődület eszközével. Előre meghirdetett koncertet nem adnak, ellenben a legváratlanabb helyen és időben adnak rögtönzött koncertet furcsa – menő? – ruháikban.
Február 21-én egy templomban tették mindezt, a Szűzanyához „fohászkodva”, Putyin hegemóniájának végéért. Vallási gyűlöletből fakadó huliganizmus vádjával két év börtönbüntetést kapott három tag, kettőt jelenleg is keresnek. Vagyis politikai tiltakozás – is – lett a „művészet”.
Az ellenben remek és dicsérendő, hogy a hölgyek Oroszországban tették mindezt. Szükség is van rá, ám nyilván mind az öten gondolhatták, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége. Bár ez nem is feltétlenül baj: egy világ ismerte meg az együttesüket, kérdés az, hogy szabadulásuk után igent mondanak-e a nagy pénzt hozó „balhéra”. Felkérés bizonyosan lesz.
Ha már politika és művészet. Rendben, a Gyurcsány már táncolt. De kíváncsi vagyok, hogy Orbán Viktor, mikor fogja egy gyorséttermi lánc papírkoronájában elmondani a frankót, Vona Gábor mikor gondolja úgy, hogy neki egy játszótéri hintalóról kell a honfiakhoz-honleányokhoz szólnia, Mesterházy Attila mikor fogja piros szegfűvel a szájában, vad tangóra csábítani a már előre sajnálható szavazópolgárokat, vagy az LMP frakció és szimpatizánsaik mikor csinálnak bármi jobbat, látványosabbat, ötletesebbet, mint a jelenlegi megmozdulásaik.
Vélhetően soha. Ahogyan Oroszország is Putyinról fog szólni, a Lázadó Puncik pedig legalább világhírnévre tettek szert. Az pedig a kutyát sem érdekli továbbra sem, hogy miért olyan rosszfiú ez a volt KGB alezredes, mi folyik Oroszországban és pláne, mi a konkrét célja mindezzel akár azon túl is, amit racionálisan el tudunk képzelni? ( Az összeesküvés-elméleteket mellőzve.)
De elvileg nem ez volt a cél? Nem ez volt az értelme az akciónak?
Ezért próbáljuk meg élvezni a – túlságosan tikkasztó – napsütést, gondoljunk a hétvégére esetleg a munka után jóleső hűvös seritalra. Vagy járassuk az agyunkat a Lázadó Puncik körül, de csak módjával, mert a végén agyf@szt kapunk.
Tampon a matrac belsejéből

A rabok a jelentés szerint abból csinálnak tampont, amit találnak, például a matrac belsejéből. Nem kell hozzá orvosi végzettség, hogy tudjuk, ez mekkora egészségügyi kockázattal jár.

A női munkatáborokban egy helyiségben száz nőt helyeznek el, a zsúfoltság miatt nem ritka, hogy két nőnek egy ágyon kell osztoznia.

A rabok saját ruhát nem viselhetnek, a mínusz 30 fokos hidegtől egy zöld színű kabát védi őket, ebben mehetnek ki az udvarra, már ha erre engedélyt kapnak.
Látogatás évente tízszer – A nők évente tízszer fogadhatnak látogatót, ám sokak esetében ez mit sem ér. Mivel a rabokat nem az alapján sorolják be, hogy hol laknak, így akár az is előfordulhat, hogy a munkatábort a család csak kétnapos utazással érheti el.
A női börtönökben uralkodó állapotok miatt utoljára 2011-ben robbant ki botrány az országban, ekkor töltött fel egy ismeretlen egy olyan videót a Youtube-ra, amelyen az egyik börtönőr brutálisan bánik egy női rabbal.
A börtönparancsnok egyébként először csak annyit mondott, szerinte ez a videó hamis. Aztán kiderült, hogy mégse.
Torna reggel hatkor mínusz 30-ban – A National Geographic 2011-es filmjéből, amely az orosz börtönöket és munkatáborokat mutatja be, az is kiderült, hogy a munkatáborokban reggeli hatkor tornával kezdődik a nap, a szabadban, mínusz 30 fokban.
A táborokban sokan öngyilkosok lesznek vagy megőrülnek, a többieknek egyetlen cél lebeg a szemük előtt, hogy valahogy túléljék az embertelen körülményeket.
A probléma, hogy az orosz társadalmat sem érdekli, hogy mi zajlik a falak mögött, miket kell átélni a női raboknak. Amikor erről kérdezik őket, csak annyit válaszolnak: haljanak meg ott, ahol vannak.

Az ortodox egyház kegyelmet kér a lányoknak – A Pussy Riot három tagját augusztus 17-én ítélték nem jogerősen két év munkatáborra garázdaságért. A húszas éveikben járó lányok ügyvédei fellebbeztek a döntés ellen, és kedden az ortodox egyház is bejelentette: kegyelmet kérnek a Pussy Riot tagjaira.