Nem kell különösebben bizonygatni, hogy amióta Isten megteremtette Ádámot és annak oldalbordáját, s így a két felet egymás szüntelen hajszolására kárhoztatta, létezik a prostitúció, a szerelmi sokszögek bonyolult mértana, és a parttalan vágy, aminek a legutolsó tulajdonsága, hogy eszközeiben válogasson. Az első nudista kolónia meglepően korán, 1903-ban jött létre, az első piroslámpás ház időpontját még csak megsaccolni sem lehet. Azonban ezeken a nem kívánt jelenségeken szemforgató és képmutató módon szemet hunyt a társadalom, és feltálalt egy fogyasztható és roppant erkölcsös változatot a szerelmi életről.
Ebben a modellben házias feleségek szolgálták ki hűséges férjük mindennemű kívánságait. Természetesen, csakis törvényes kereteken belül, és csakis szigorú erkölcsi szabályok figyelembevételével, ami magától értődően nélkülöz mindent, ami megbotránkoztató, perverz vagy pornográf.
Ne menjünk túl messzire vissza az időben, csak az ötvenes évekig. Erről még a fiataloknak fogalmai, az öregeknek meg tapasztalatai is lehetnek. Így viszonylag könnyen felidézhető.
A kor asszonyát bodros haj, ugyanilyen ruha, egyáltalán: összességében makulátlan kinézet jellemezte. Boldog és elégedett volt. Mosolyogva várta haza szintén mosolygó urát, aki tényleg úr volt, a szó minden értelmében. A fenntartó, az alapító, a támasz. A nő önként és dalolva vetette alá magát a férfi akaratának. „Gondolkozz helyettem! – suttogta odaadással Ingrid Bergman a Casablancában szerelmének. A férfi készségesen és nagyvonalúan elfogadja ezt az áldozatot a nőtől, mert hogy ez a dolgok normális menete. Szexről nincs szó, mintha nem is lenne, nem illene a mennyei finomságú idillbe. Ahhoz képest túl durva és alpári.
Persze létezett. A szexuális ösztön az egyik legfontosabb emberi késztetés, nélküle nem lennénk mi sem, sőt, még ez a cikk sem. Mindent átfog, mindenütt ott van és ott volt.
Az ötvenes években és előtte is dúltak ágyjelenetek, amely vadságát vagy extrémitását a benne részt vevő felek vérmérséklete szabályozta. Hogy mennyi pornográfia zajlott le a négy fal között, annak csak a jóisten a megmondhatója. S ott volt a köztudatban Freud elmélete arról, hogy gyakorlatilag minden a szexualitásra vagy annak hiányára és elfojtására vezethető vissza.
Aztán betört a köztudatba egy figura, akiről ugyan utóbb bebizonyították, hogy szélhámos, ez azonban egy fikarcnyit sem vont le abból a hatásból, amit kifejtett. Azt állította, hogy reprezentatív felmérés birtokába jutott. Több ezer amerikai család gondos vizsgálata után dobta a képmutató kor elé adatait: kiderítette, hogy 10 és 48 % a homoszexuálisok aránya, hogy az embereknek több, mint ötven százaléka él nemi életet a házassága előtt, és hogy a férfiak 70%-a veszi igénybe a prostitúciót házasan is. Igaz, az adatokról később kiderült, hogy bárokban lebzselő kurafik, börtöntöltelékek és pszichopaták szolgáltatták, ám a palackból kiszabadult szellemet ez a tény nem nagyon izgatta.
Mindenki magába nézett, majd ágyastársára vetett egy pillantást és aztán vallott, vádolt vagy követelt. Kitört a forradalom.
Gyerünk hát, előre a szexuális szabadosság érintetlen útján! Vállaljuk szexualitásunkat, valljuk be gerjedelmeinket, adjunk terepet ezek kiélésére!
A hippy mozgalom szlogenje roppant meggyőző és hatásos volt. Mindenki elfogadta és a saját értelmezése alapján nyomban alkalmazni is kezdte: „Make love, not war! Szeretkezz, ne háborúzz!” A lehetőségek kiszélesedtek. A hippyk yohimbét majszoltak, hogy szexuális élményeik intenzívek és emlékezetesek legyenek, a nők meg fogamzásgátlót szedtek, hogy végre akadálytalanul és félelmek örülhessenek börtönéből szabadult nőiességüknek.
Ha valaki ezek után nem használja ki az alkalmat, és nem gyűjt szex-skalpokat, az vagy hülye, vagy aszexuális, vagy szerencsétlen. Pironkodva hallgat személyes szextörténelméről az, aki úgy érzi, ő aztán nem sok mindenkinek kellett, nem volt vonzó, hiszen csak egy vagy két főre futotta egész életében.
Mert az igazán élelmesek és menők sportot űznek a dologból. De hát mit is tehetne egy teljesítményszintű világban az ember? Állítólag a leszbikus nők kb. 50 emberrel létesítenek kapcsolatot életük folyamán, a férfiak ennél többel, de nagy részük meg nem áll addig, amíg a maga százával nem jubilál. Hogy cserébe nemi betegségek, kiégettség, szerelemre képtelenség, illúzióvesztés és társaikat kapja, az egyelőre, a forradalom bódító heve alatt nem sokakat érdekel.
A statisztika szerint a meglátogatott internetes oldalak egyharmadát pornósite-ok teszik ki. Naponta átlagosan 2,5 milliárd (!) ilyen tartalmú email cserél gazdát. A házas férfiak nagy százaléka naponta felkeresi a szex-oldalakat. A televízió minden negyedik percben szexjelenetet sugároz. A szex mindenütt ott van. Fent, a szellemiekben és lent a mindennapokban. A villamoson, az utcán, a boltokban.
Mennyiségi ugrás tehát kétségtelenül és maradéktalanul lezajlott. De nagy kérdés, hogy minőségi ugrással együtt járt-e ez?
Érzékibb, igazabb, izgalmasabb lett-e a szexuális életünk? Megszabadultunk-e a hazugságainktól? A szerelem szabadsága nem a szerelem gátlástalansága-e? Jól érezzük-e magunkat ebben a szex-dömpingben? Örömet érzünk, hogy élvezhetjük vagy stresszt, hogy élvezni kell? Vágyunk még egy huszadikra, vagy nosztalgiázva emlegetjük azt az egy szem igazit?
A margóra: A nő fáradt, de alázatosan kötelességtudó. Na és robot. Sztereotíp? Talán. De képzeljünk el egy világot, amelyben nincs fogamzásgátlás, az áldott állapot bekövetkezte teljesen random, a nők nem dolgoznak, hanem gyermeket nevelnek és háztartást vezetnek. A házasság előtt nincs szexuális élet, sőt, vannak olyan házasságok, amelyekből teljesen hiányzik. Mert a felek nem tudják, hogy mi az. Csak hosszú-hosszú évek múlva kezd derengeni a világosság, hogy valami mégsem stimmel, mert elmarad a gyermekáldás.
És mindez nem egy szürreális álom mesebeli helyszínekkel és sohasemvolt szereplőkkel – kétszáz éve sincs még, hogy a nagy társadalmak polgárai bizony a szexuális élvezetek nyújtotta örömöknek nemhogy nem hódoltak, de a nagyhatalmak nyomására egyenesen takargatnivalónak, szégyenteljesnek élték meg saját nemiségüket. Minden bizonnyal nem alaptalan a szexuális tevékenységek frigybeli, ma már kissé avíttnak tekinthető megnevezése, a „házastársi kötelesség”. A XIX. században bizony a nemi élet igen szigorúan meghatározott keretek közé volt szorítva. Tették ezt úgy, hogy nem volt szabad semmiféle nemiséggel kapcsolatos témát szóba hozni, sőt, még olyan ruhadarabokról sem lehetett említést tenni – jól nevelt polgári körökben – amelyek a viselet során direkt kontaktusba kerültek a bőrrel. A politikailag mesterségesen generált mérhetetlen mértékű prűdség és szemérmesség vezetett a kor mai ésszel felfoghatatlan tudatlanságához.
Jajj volt annak a személynek, kiváltképp nőnek, aki bárhogyan ki merte nyilvánítani, hogy élvezi a nemiséget. Európában és Amerikában egyaránt tombolt az erkölcs, és évszázadok távlatából visszatekintve utólag nem tűnik kétségesnek, hogy változásnak kellett bekövetkeznie. És ha lassan is indult, de egyre gyorsuló mértékben ment végbe a mai modern kifejezéssel élve szexuális forradalomnak nevezett eseményláncolat.
Az 1800-as évek végén csak pár év eltéréssel jelent meg két mű, amely a szembeszéllel való szembeszállás első hírnöke volt. Mondani sem kell, hogy mind az osztrák Richard von Krafft-Ebing, mind az amerikai Celia Mosher által írt alkotások felkeltették a közvélemény érdeklődését, és természetesen kivívták a politikai nagyságok ellenszenvét.
Az 1900-as évek derekán megjelent még két alapmű, melyek szerzője Alfred C. Kinsey volt. Első könyve „A férfiak szexuális viselkedése”, második műve ennek analógiájára „A nők szexuális viselkedése” címet kapta. Az Amerikában megjelent írások olyan, szexológiával kapcsolatos kutatás eredményeit tartalmazták, amelyek közel 17ezer amerikai állampolgár megkérdezésén alapultak. Az írások hatalmas vihart kavartak a tengeren túl, és a közerkölcs következményes fenntartásán oly sokat fáradozó politikai vezetést egyenesen a kétségbeesésbe hajszolták. A gerjesztett viharnak nem lehetett megálljt parancsolni, és mikor 1966-ban megjelent William Masters és felesége témába vágó könyve „Emberi szexuális reagálás” címmel, többé nem volt mit tenni. A forradalom kirobbant, amelynek seregeihez a tudomány ugyanekkor csak újabb katonákat adott.
Ezek a katonák a fogamzásgátló tabletták voltak. Nem véletlenül kapcsolódik össze az emancipáció és a szexuális forradalom fogalma. Hiszen a kis pirulák a nők önrendelkezésének megtestesítői lettek. Emellett nem elhanyagolható, hogy a kapitalizmus térnyerésével már nem volt elég egy kenyérkereső a családban. Bizony a nőknek is be kellett állniuk dolgozni, de az vesse az első követ a történelem eme momentumára, aki szerint ezt a nők nem élvezik. Mert a világon a legszebb dolog gyermeket szülni, de annak meg kell hogy legyen a megfelelő ideje, amikor a nő élethelyzete alkalmas a gyermekvállalásra.
Így a fogamzásgátló tabletta és a miniszoknya kéz a kézben hódította meg a világot, töretlen sikerük azóta is tart. Természetesen nem lehet állítani, hogy a tablettának kizárólag pozitív hatásai vannak, ez nem igaz. De jelen írásnak nem célja bemutatni a tablettaszedéssel kapcsolatos tudományos félelmeket, amelyek nem egyszer megalapozottak. Viszont alapvető engedni a nőket és férfiakat teljes valójukban kibontakozni, megadni a lehetőséget a tervezésre, és arra, hogy az utódvállalás örömteli, de egyben súlyos felelősségét a megfelelő pillanatra időzíthessék.
Ez mind és szép és jó, de manapság a világ mintha átesett volna a ló túloldalára. A szexuális szabadosság már-már olyan fokúvá vált, hogy az egy szem ember lassan kényelmetlenül érzi magát garbóban, a mindenhonnan pucéran és sokat sejtetően mosolygó reklámarcok össztüzében. Ma már mintha mindennek szexuális töltete lenne, a mosóport is szexszel akarják eladni, és a gyermekek is keveset takaró képi hatások özönével körbebástyázva nőnek fel. A munkahelyi szex állandó téma, csakúgy, mint a házasságtörés, a tiniszex, vagy a férfi potenciát fokozó legújabb kütyük használati utasítása is.
Nehezen hihető, hogy ez hozza el a lélek és a test szabadságát, holott a mozgalom elindítóinak valószínűleg ez lett volna az eredeti eszméje. De a modern emberi civilizáció kissé túllőtt a célon, és lassan a meztelenség ugyanolyan frusztrálóvá válik, mint annak idején a begombolkozással fémjelzett tabuimádat. Talán itt az ideje egy újabb forradalomnak – a szexuális méltóság forradalmának.