A szerető szerep számomra azért problémás, mert keretek közé szorít. Ugyanakkor épp ezért szimpatikus, mert konkrét megegyezésen, ha úgy tetszik, szabályokon alapul. Mint mindig, a kialakulásához két ember kell. Van, hogy vállalom a korlátokat, mert valami olyannal leszek több általa, ami megéri az áldozatot, de máskor ennek semmi értelme. És nincs olyan, hogy ezt az ember ne tudná rögtön az első pillanatban.

Ebben is a lényeg a játék, szeretőnek lenni minden kötöttség ellenére a legfelszabadítóbb dolog, ami csak történhet. Mert megtehetek bármit, sőt, a szerep maga is megköveteli, hogy feszegessem bátran a határaimat. Valószínűleg az elvárások-nélküliségében rejlik a biztonság, mert megállapodtunk, ha nem is írott formában, ki mennyit ad. És ugyanígy a bizalom is: megállapodtunk, és bízunk abban, hogy a másik e szerint veszi ki a részét belőlünk. Nincs megfelelni vágyás, építgetés, kizáródnak a gondok és aggályok, tehát az az önmagam kerül felszínre a (mindenkori) szeretőm révén, amit máskor számtalan dolog nyom el. Nincs ott az apám, akinek képtelenség megfelelni, nincs ott a barátnő, akire mindig időt kell szakítani, mert a barátság ilyen, nincs ott a férfi, aki nincs is. Csak én, és egy másik, akit magamba fogadok és engedem, hogy úgy lásson, ahogy máskor más nem. És hálás vagyok neki ezért, mint ahogy ő is nekem, a tökéletes kölcsönösség nem létezik, de egy ilyen viszony közelíti meg leginkább.

Hát igen, nagy szavak ezek, pedig csak alkalmi baszásról van szó. De akkor miért nem szégyellem magam, amiért otthon várja a másik? Miért nem szégyellem magam, ha én tartozom máshoz? Miért nem szégyellem, hogy gátlástalanul kínálom fel a pinám valakinek, aki -sarkítva ugyan, de- nem fog elvenni felségül? Miért lesz nedves a pinám már készülődés közben, ha vele találkozom? Miért mosolygok egész nap és járok felemelt fejjel, büszke Nőként utána?

Mert sokat kapok cserébe azért, amiről lemondok. Mert amit kapok, azt másnak adhatom. Mert jobban szeretem magam, és így más is jobban szerethet. És ha egy kicsit bele is halok, halunk, már önmagában megért mindent.