A Kinsley-skála és a szexuális hovatartozás. Egy biológus, aki megmondja a frankót.
Alfred Charles Kinsey amerikai biológus, az entomológia és a zoológia professzora, a később róla elnevezett kutatóintézet alapítója. Az emberi szexualitással foglalkozó kutatásai radikálisan átalakították a nyugati világ szexualitásról való gondolkodását.
A szexualitás témájával az 1930-as években kezdett foglalkozni. Egy 1935-ös előadásában a „későn házasodás” (vagyis a szexuális önmegtartóztatás) káros fiziológiai hatásairól elmélkedett. Ezt követően a Rockefeller Alapítvány támogatásával nagyszabású kutatási programba kezdett. A kutatási eredményeket két kötetben (az ún. Kinsey-jelentés) publikálta. Az 1948-ben megjelent első kötet a férfiak, az 1953-ban megjelent második kötet a nők szexuális viselkedésével foglalkozott.
Kinsey 1894-ban született, erősen vallásos, konzervatív családban. Már fiatalon nagy érdeklődést mutatott a természet iránt. 1916-ban egyetemi diplomát szerzett biológiából és pszichológiából a Bowdoin College-ban. Tanulmányati a Harvardon folytatta, ahol 1919-ben doktori fokozatot szerzett. Tudományos munkásságának középpontjában a gubacsdarazsak álltak. Kinsey 1921-ben feleségül vette Clara Bracken McMillent, négy gyermekük született. Kinsey biszexuális irányultságát számos független forrás is megerősítette.
A Kinsey-skála – Kinsey visszautasította a szexuális irányultság hagyományos kategóriáit (heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális). Véleménye szerint a szexualitást olyan kontinuumként (Kinsey-skála) kell felfogni, amelynek egyik végpontján (0-s érték) a kizárólag heteroszexuális, a másik végpontján (6-os érték) a kizárólag homoszexuális irányultságú emberek találhatók. Az emberek többsége valahol a két véglet között található. A szexuális ingerekre nem reagálókat (aszexuálisok) az X kategóriába sorolta.
A jelentés szerint:
• A férfiak 46%-a reagált élete során legalább egyszer azonos neműekkel kapcsolatos ingerre, 37%-uknak homoszexuális kapcsolata is volt.
• A 20 és 35 év közötti férfiak 11,6%-a azonos mértékben vonzódik nőkhöz és férfiakhoz, 10%-uk élete során legalább három évig döntően homoszexuális irányultsággal rendelkezett.
• A 20 és 35 év közötti egyedülálló nők 7%-a, a férjezett nők 4%-a vonzódik azonos mértékben a férfiakhoz és a nőkhöz.
• A 20 és 35 év közötti nők között 2-6%-ra tehető a döntően homoszexuális irányultságú nők aránya.
A kutatás módszertanát számos kritika érte
Egyrészt a mintában jelentősen felülreprezentáltak voltak bizonyos társadalmi csoportok (a megkérdezettek 25%-a börtönviselt, 5%-a prostituált volt). Másrészt csak olyan emberek adatait tartalmazta, akik hajlandóak voltak a kutatásban részt venni. Mivel a szexualitás az 1940-es évek Amerikájában tabutémának számított, ez is torzított mintát eredményezett.
A kritikákra válaszolva Paul Gebhard, az Kinsey által alapított intézet későbbi vezetője, fejlett statisztikai módszerekkel próbálta a mintát megtisztítani a fent említett torzító hatásoktól. Az 1973-ban publikált jelentés szerint – a kutatók legnagyobb meglepetésére –, a megtisztított adatok nem tértek el jelentősen a Kinsey által korábban publikáltaktól.