Abban az időben volt egy nagyon jó haverom, Kurt, aki alapjában véve olyan típus volt, mint én. Mindig a szoknyák után futott, gyakran alaposan felöntött a garatra és semmilyen tréfából nem húzta ki magát. Eltekintve ezektől az apró, emberi gyengéktől, volt még egy közös szenvedélyünk: nagy örömünket leltük abban, hogyha egy lányt egyszerre ketten vihettünk ágyba. Ez sokkal izgalmasabb volt, mint egyedül kefélni, és – úgy gondoltuk – a lányoknak is többet tudunk így nyújtani.
Egy sörözőben ültünk. Szép nyári este volt és mi már meglehetősen be voltunk indulva. A szomszéd asztalnál egy nagyobb társaság iszogatott, köztük egy fiatal, feltűnően vonzó, úgy körülbelül 23 éves nővel. A haja rövidre nyírt és szőkésbarna, a teste karcsú, és – amennyire meg tudtuk állapítani – a mellei formásak voltak. Amikor egyszer felállt és kiment a WC – re, láttuk, hogy hosszú, vékony lábai kerek és kemény popókból nőttek ki.
Valószínűleg észrevette vágyakozó pillantásainkat, mert egyszer csak körülnézett és biztatóan ránkmosolygott. Biztos tudta, hogy mi járhat a fejünkben, mert ahogy elment az asztalunk mellett, kihívóan ringatta a fenekét. Az ügy számunkra egyszerű és világos lett volna, ha nem lett volna ott egy pasas, aki szemmel láthatólag a lányhoz tartozott. Ő volt a keménykezű apuci – ez a napnál is világosabb volt. Unszimpatikus figura, hiszen komolyan veendő ellenfelet láttunk benne…
Nyugodtan üldögéltünk hát tovább és körülnéztünk, hogy nem akadna – e könnyebb zsákmány a közelben. Hát igen, számtalan nő ült a sörözőben, de egy sem volt közöttük, aki a szomszéd asztalnál ülő csinibaba nyomába érhetett volna. Rendeltünk még két korsó sört és közben észrevettük, hogy a társaság indulni készül. Nem tesz semmit! Találhatunk még nőt akár mind a tíz ujjunkra. Még minden megtörténhetett, hiszen fiatal volt még az idő. Ezzel vigasztaltuk magunkat, bár az este mégis úgy alakult, ahogy eredetileg elképzeltük…
A szomszéd asztal megürült, csak a lány és a pasas maradt ott. Eszük ágában sem volt elmenni, hiszen rendeltek még két sört. Egyet a férfinak, egyet a nőnek. A szépség egyre gyakrabban nézett felénk és a szemében apró láng pislogott. Tetszett neki, ahogy figyeltük és vizsgálgattuk, és mikor a partnere más irányba nézett, titkon rá emeltük poharainkat. A férfi azonban nem volt olyan tökkelütött, mint gondoltuk. Hirtelen felállt, gondoltuk, vagy inkább csak reméltük, hogy „folyó” ügyeit akarja elintézni és a mosdó felé veszi az irányt. Akkor talán alkalmunk lett volna arra, hogy megkörnyékezzük kiszemelt „áldozatunkat”.
De nem. A pasas hozzánk jött.
– Fiúk! – mondta. – Az a nő ott a feleségem. Nála nektek semmi keresnivalótok. De ha akarjátok, üljetek át az asztalunkhoz. Egy kis beszélgetés mindig jól jön.
Én megrántottam a vállamat és a barátomra, Kurtra néztem. Egy kicsit meglepődtem a pasas reakcióján. Kurt visszanézett rám, majd szinte egyszerre álltunk fel az asztaltól.
– Rendben – mondtam. – Átülünk egy kis időre.
Átmentünk hozzájuk és bemutatkoztunk. A lányt Claudiának, a férjét Rolandnak hívták. Ahogy elmesélték, a pasas lovaglóoktató volt, a felesége pedig valamelyik irodában dolgozott gyors – és gépírónőként. Claudiának nagyon finom keze volt, amint a kézfogásnál tapasztaltam, és én azt se bántam volna, ha „apucit” a föld nyelte volna el. Ő ugyanis egy kicsit sem lett szimpatikusabb attól, hogy meghívott bennünket. A helyzet mindenesetre sokat javult. Pár méterrel közelebb kerültünk a feleségéhez. Alaposan megfigyeltem a kicsikét. Az ajkai érzékiek, a fogai pedig egyszerűen csodálatosak voltak. Amikor nevetett, apró ráncok keletkeztek a szeme sarkában.
Mi is meséltünk egy keveset magunkról és lassan – lassan megtaláltuk a közös témát – a szexet. Ekkor azonban a férfi túllőtt a célon. Elmesélte, hogy milyen falu bikája is ő tulajdonképpen, és hogy minden nő örülhetne, ha ilyen csődörrel áldotta volna meg az ég. De ő persze két éve rá sem néz más nőre, hiszen azóta házasok Claudiával.
Kurt ekkor kifejtette a véleményét, miszerint ennyi idő után a szex már nem is lehet túl izgalmas – különösen a nőnek nem. A feleségek biztosan unhatják egy idő után, hogy mindennap ugyanazt a „kampót” – így mondta szó szerint – akasztják be nekik. Claudia félholtra nevette magát ezen az életbölcsességen, és beismerte, hogy van benne valami igazság.
– Tényleg nem vagy már az a szupercsődör, – mondta férjének – aki két évvel ezelőtt voltál.
Ezzel letörte a pasas lelkesedését és az el is csendesedett. Az alkohol lassan hatni kezdett. Ezt abból is láthattuk, hogy merev tekintettel bámult söröskorsójába. Rendeltem hát neki még egy nagy korsóval. Ezt ő koccintás nélkül, egy hajtásra megitta.
– Csak el ne kezdj énekelni! – mondta Claudia kissé mérgesen, majd magyarázatul hozzátette: – Ha részeg, legtöbbször kornyikálni kezd.
De Roland csendben maradt és teljesen belefeledkezett egy számunkra ismeretlen problémába, ami minden figyelmét lekötötte. Rendeltem egy újabb kört és fél szemmel láttam, hogy Kurt haverom az asztal alatt az egyik kezével már Claudia combját simogatta. A lány nyugodtan viselkedett és cseppet sem zavarták az idegen ujjak. Ezzel nagyot nőttek az esélyeink, már nem volt reménytelen egy kéjes éjszaka. Roland a lovaglóoktató mindebből szerencsére semmit sem vett észre. Bár abban az állapotban ez nem is volt meglepő. Egyszer minden hólyag megtelik és mielőtt szétdurranna, jobb természetes úton kiüríteni. Így hát Roland felállt, két kezével az asztallapra támaszkodva jelentőségteljesen és figyelmeztetőleg a szemünkbe nézett, és meg – meginogva elindult a WC felé. Mielőtt kikerült volna a látószögünkből, még egyszer megfordult. Valószínűleg azért, hogy megbizonyosodjon róla, nem estünk – e a feleségének. De vajon hol? Talán az asztal tetején? De fő az óvatosság! Alig tűnt el, Claudia másik oldalára csúsztam, úgy, hogy a lány közénk kerüljön, és a combjára tettem a kezem.
– Tulajdonképpen itt az ideje annak, hogy pertut igyunk – mondtam. – Olyan gyönyörű szád van, és biztos szenvedélyes pertupuszit tudnál adni.
A mosdó irányába pillantott, de a férje még nem jött.
– Ez most sajnos lehetetlen – válaszolta derűs hangon. – Roland meg is ölne miatta. De ha megvártok szívesen visszajönnék. Már úgyis tele van a feje. Hazaviszem és már itt is vagyok.
Elégedetten visszaültem a helyemre és figyelmeztettem Kurtot, hogy észrevétlenül vegye el a kezét Claudia comjai közül – kisujjával ugyanis, már szépen kidudorodó szeméremajkain játszadozott, amelyek láthatóan kirajzolódtak a szűk és feszes farmeranyag alól. Akkor, amikor a cél már karnyújtásnyira volt tőlünk, nem volt szabad megkockáztatni, hogy egy féltékeny és dühös férj meghiúsítsa a remélt szórakozásunkat.
Lassan Roland is visszjött. A maga unszimpatikus stílusában újra az asztallapra támaszkodott. Kihívóan, bár kissé üveges tekintettel ránk nézett, majd csinos oldalbordájához fordult:
– Indulunk! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
Claudia bólintott és felállt. Elindultak. A lány visszanézett és felületesen „Viszlát” – ot intett. Úgy, mintha mi ketten semmit sem jelentettünk volna a számára. Pedig…
Amikor eltűntek, Kurt megkérdezte, amit én is kérdezni akartam tőle:
– Szerinted tényleg visszajön?
Már tíz körül járt az idő. Mély hallgatásba burkolózva ültünk és egyre kevesebb reménnyel nézegettük óráinkat. És ő visszajött. Már messziről integetett. Ez olyan volt számunkra, mintha a nap kelt volna fel az éjszaka kellős közepén.
Leült mellénk, rendelt egy kólát és halk sóhajjal így szólt:
– Elaludt. Hála istennek, jól leitattátok.
Megköszöntem, hogy visszajött és meg akartam csókolni. De ő egyik karjával átölelte a vállamat, a másikat pedig Kurt nyaka köré fonta:
– Olyan édesek vagytok! Legszívesebben szétszednélek benneteket!
Ezt később meg is tette. Először az én számra tapasztotta csodálatos ajkait. Éreztem, ahogy belémhatol a nyelve. Ezután faképnél hagyott és Kurttal kezdett smárolni. Ezt az időt arra használtam fel, hogy az asztal alatt megmarkoljam a punciját. Ez azonban nem sikerült, mert ott először Kurt kezével találkoztam. A barátom ez alkalommal gyorsabb volt nálam. Amikor egymásba ütköztünk, elvigyorodtunk és kezet ráztunk Claudia puncija előtt. Ez volt a mi puncibarátságunk. Nincs is ennél szebb dolog a világon! Claudia felnevetett, amikor a lábai közé nézett. Ezután bebizonyította, hogy a nők megérdemlik az oly rég óhajtott egyenjogúságot. Tenyerét a nadrágunkra tette és leellenőrizte az ott zajló folyamatokat.
– Ti aztán belevaló fiúk vagytok! – mondta elismerő hangon. – Áruljátok el, hogy most hová megyünk?
Akkor aztán rajtunk volt a sor. Hozzá nem mehettünk, mi pedig nem szereztünk szobát. A fenébe…
Szerencsére volt Salzburgban egy régi haverunk, akivel annak idején együtt hajtottuk a csajokat. Charlynak hívták és nős volt. A salzburgi kaszinóban nyert egy csomó pénzt, amin – a felesége tudta nélkül – vett magának egy öröklakást. Oda vitte fel a „becserkészett” nőket és nagy orgiákat rendezett. Elindultam, hogy felhívjam és azon imádkoztam, hogy otthon legyen. A szállodák és fogadók portásai ugyanis nem nézik jó szemmel, ha két férfi és egy lány vesz ki náluk közös szobát. Mindjárt „rosszat” sejtenek. Nem is értem!
Szerencsém volt, Charly egy közeli kávéházban szórakozott. Elmeséltem neki a történteket és a dilemmánkat, majd arra kértem, hogy adja kölcsön a lakást arra az egy éjszakára. Megígérte, hogy tíz percen belül megkapjuk a kulcsot. Ő is szívesen részt vett volna a partinkon, de aznapra már elígérkezett a feleségének. Oké! Megköszöntük a szívességét és útnak indultunk.
Charly lakása a célnak megfelelően volt berendezve. Claudia a bárhoz ment és hozott egy üveg konyakot három pohárral. Mialatt töltött, Kurt már a melleit simogatta és kigombolta a blúzát. A mellbimbói sötétek voltak, és kis udvarból hegyes és kemény „málnaszemek” álltak ki. Odahajoltam és bekaptam az egyiket. Ő nem tiltakozott, sőt a gyönyörtől még a szemeit is lehunyta. Nagyon tetszett neki a játék, hiszen Kurt időközben a másikat kezdte szopni. A bimbók mégjobban megkeményedtek és megnövekedtek, Claudia pedig hirtelen felnyögött. Csodálatos volt! A nadrágom már majdnem szétrepedt a benne dagadó farkamtól. Lehúztam hát a sliccemet és kiszabadítottam a szerszámomat, amit Claudia azonnal megmarkolt. Ujjaival szorosan megragadta és verni kezdte a faszomat. Ez nemcsak engem, hanem őt is nagyon felizgatta. Az arca már közeledett is az ölemhez, hogy elkezdhesse a várva várt szopást, de Kurt közbeszólt. Azt javasolta, hogy talán próbáljunk meg inni előtte egy – két korty konyakot. Ezt meg is tettük.
Ezután ajkaink – persze egyik a másik után – újra találkoztak az övével és végül mindhárman meztelenül álltunk a kis szoba közepén. Lassan hanyatt dőltünk Charly kéjlakának szokatlanul széles – és éppen ezért praktikus franciaágyán.
– Volt már egyszerre két fasz a puncidban? – kérdezte Kurt, mialatt a fülét nyalta, én pedig a pináját csókolgattam.
– Nem, – válaszolta – de ezt nem is szeretném. Egyszerre kettőtöknek én úgyis túl szűk lennék.
Ezek után a szavak után olyan erősen hozzányomta vonagló lyukát a számhoz, hogy a szeméremcsontja majdnem eltörte az orrcsontomat. Ezután két kézzel megfogta a fejemet és úgy magához szorított, hogy nyalás közben majdnem megfulladtam. Nem is tudtam, Kurt mit csinál vele ott fent. Csak pinájának csodálatosan izgató ízét éreztem a számban, majd figyeltem, amint elélvezett.
Először combjainak hirtelen kezdődő, tudtán kívüli remegését vettem észre, majd körmeit a fülembe mélyesztette, lihegése hangos nyögéssé változott, és a csúcsponton nagyot sikoltott. Hihetetlen volt, de Claudia úgy spriccelt, mint egy férfi, én pedig minden kiáramló nedvét lenyeltem. Ezután kiengedett a keze szorításából.
Később Kurt farkának esett és nagy átéléssel szopni kezdett. Én konyakkal öblítettem le Claudia orgazmus – nedvét. Isteni íze volt!
„Munkanélküli” dákóm persze kőkemény volt, de amikor hasznát akartam venni, Claudia visszautasított. Kiengedte szájából a barátom szerszámát és így szólt:
– Hagyd egy kicsit pihenni a pinámat! Ha Kurttal készen vagyok, úgyis te kerülsz sorra.
– Kurt, drága barátom! – sóhajtottam fel. – Siess már egy kicsit! Én sem vagyok fából!
Úgy tűnt, Kurt szíve megesett rajtam, mert Claudia még fél percig sem szopta tovább, ő belespriccelt a szájába. Újdonsült barátnőnk pedig úgy tett, mint én: minden cseppet lenyelt.
Ezután végre megbaszhattam – méghozzá hátulról. Tényleg borzasztóan szűk lyuka volt, ami izgató hatásának nem tudtam sokáig ellenállni. A pináját csordultig töltöttem a spermámmal és ezalatt a csiklóját simogattam, amitől másodszor is elélvezett.
Addig keféltük Claudiát, amíg ránk nem köszöntött a reggel. De a kötelesség, vagyis a munka mindkettőnket elszólított méghozzá meglehetősen korán. Claudiát tehát otthagytuk az ágyban és elmagyaráztuk neki, hova tegye majd Charly lakásának kulcsát, ha elmegy.
És ezzel még nincsen vége! Ezután következett a nedves befejezés. Claudia – így rekonstruáltuk a történteket, mert azóta sem találkoztunk vele – elment zuhanyozni, megfürdött, a vízcsapot elfelejtette elzárni és egy szerencsétlen véletlen folytán a dugó is benne maradt a lefolyóban. Így a zuhanytálca lassan megtelt, a víz átcsordult a peremén, befolyt a lakószobába (a drága szőnyeg!), majd az ajtó nyílásán át a lakás többi helységébe. Amikor Charly, isten tudja mikor, hazaért és kinyitotta az ajtót, valóságos Niagara – vízeséssel találta szembe magát. Természetesen megtérítettük a kárát, de a lakást soha többé nem kaptuk kölcsön. Claudia pedig azóta már bizonyára többször meglovagolta az ő kis lovaglóoktató apuciját, vagy esetleg egy – egy hozzánk hasonló alkalmi ismerőst.