Tegyünk egy próbát. Zárjuk tágra szemeinket, lépjünk ki az utcára, és figyeljük meg, mi vesz körül minket. A reggeli újságok címlapján hiányos öltözetű hölgyek (vagy urak), a második oldalon celebek adnak tanácsot szexuális életünk felturbózására.
Ha felnézünk az újságból, szemünk egy óriásplakátra téved, amely vagy fehérneműt reklámoz, vagy rejtett esetleg teljesen nyilvánvaló szexuális utalásokkal próbál vásárlásra ösztönözni.
Erről eszünkbe jut, hogy még nem láttuk kedvenc parfümünk legújabb reklámját – mivel a televíziós csatornák többsége betiltotta túlfűtött erotikus tartalma miatt.
A lányok a suliban is csak arról tudnak beszélni. Hogy ki, kivel, miért, mikor, hol. Még szép, hiszen a körülöttünk lévő világban ma már mintha szinte minden a szexről szólna.
Új világkép van kialakulóban

A modernkori világegyetem középpontja a szexuális aktus, mely mindent visz. 12 évtől 112 éves korig. S ezen új világ szülőanyja kétségtelenül a média, mely életünk minden szakaszában, szinte kizárhatatlanul jelen van és formálja lelkünket akár akarjuk, akár nem.
De rendben van-e az, hogy 18 évesen még nem veszítettük el szüzességünket?
A válasz attól függ, kit kérdezünk. Ha az osztálytársunk Julit kérdezzük, ő biztosan azt mondja, milyen égő dolog ez. Hiszen szegény Julit is a média formálja, és mivel nem lát mást maga körül csak szexre felbujtó tartalmakat, egy idő után maga is elhiszi, hogy amit vall, az helyes. De kérdezzük meg Julit, ő mikor és miért veszítette el ártatlanságát. Nem tudja. Egy fiúval, 14 évesen, mert már ki akarta próbálni, milyen a szex.
Szerelem? Ha-ha. Az meg mi?
Juli nem hibáztatható. Ő csak a modern kori világegyetem egy elveszett lakója. Mivel minden vízcsapból szexuális tartalmak folynak, elvész számára a szexualitás mibenléte, annak igazi értelme.
Sajnos a mai fiatalok felé azt a képet mutatja a világ – leginkább a médián keresztül – hogy aki nem szexel naponta háromszor és nem él át minden alkalommal multiorgazmust, azzal valami nincs rendben. Így bár Juli idejekorán megvált ártatlanságától, ha őszintén felelne a szexuális elégedettségét firtató kérdésekre, a válasz igen lesújtó lenne.
Ez természetes reakció. Sajnos, mivel van mit lereagálni. A helyzet az, hogy amit manapság normális szexuális életnek tüntetnek fel, igen messze áll az igazságtól.
Tegyük rendbe a dolgokat
A szex bár ösztönös dolog, az ember az évezredek alatt megtanulta ösztöneit kordában tartani. Ez az, ami megkülönböztet minket az állatoktól. Ideális esetben a szex a normális, kiegyensúlyozott, érzelmi alapokon nyugvó párkapcsolat természetes velejárója.
Olyan intim tevékenység, amely mindkét fél számára örömteli. Amely a partnerek egymás iránt érzett tiszteletén alapul. Középpontjában nem a teljesítménykényszer áll, hanem szerelem és megbecsülés.
Az ember nem szexgép, és a teljesítménykényszer az egyébként zökkenőmentes kapcsolatokat is megmérgezi. Holott sokszor ezt a kényszert nem a partnerek generálják egymással szemben, hanem a külvilág generálja feléjük.
Adott egy pár. Szerelemmel szeretik egymást, kölcsönösen, tisztelettel. A bizalom rendíthetetlen. Havonta három-négy alkalommal mindkettőjüknek jólesik a szex, amely teljesen kielégítő számukra mind fizikai, mind érzelmi szempontból. Ám a világ azt sugallja, hogy ennek a mennyiségnek naponta kellene meglennie.
Egy ideig nem törődnek vele, de minél többet hallják (az interneten, az újságokban, a televízióban), annál inkább elbizonytalanodnak saját magukban, a kapcsolatukban. Kész is a párkapcsolati krízis.
De mit tegyen a mai kor fiatalja, aki megfelelő irányítás nélkül könnyen eltéved a félmeztelen testek tengerében?
Hallgasson a szívére.
Ne veszítse el szüzességét csak azért, mert mindenütt ezt látja. Ne tartson fenn szexuális kapcsolatot olyan személlyel, akihez nem fűzik erős érzelmi szálak. Ne tartson fenn szexuális kapcsolatot ugyanezen személlyel, ha úgy gondolja, hogy még nem jött el az ideje. A szexre meg kell érni érzelmileg és fizikailag egyaránt.
Hogy ezek avítt dolgok?
Egyáltalán nem. Az 1960-as években a fogamzásgátló tabletták elterjedése meghozta a szexuális forradalmat. Ám ez mostanra nagyon elharapózott. Nem felelőtlenség azt állítani, hogy a társadalmat beteggé tette, nemcsak szexuális értelemben.
Mivel már nincsenek tabuk, az intimitás határai eltűntek, a személyes tér oly kicsire zsugorodott, amely már a mai kor embere számára is kényelmetlen.
Nem kétséges, hogy küszöbön áll egy új forradalom, amely az intimitás forradalma lesz – a szó nem kizárólagosan szexuális értelmében.
És ezt már mindannyian nagyon várjuk. Ezzel újra hivatalos lesz, hogy nem a szex a lelke mindennek.