Tavaszi nyár… Már éjjel is túlságosan melegenek bizonyult a paplan, s lám, délelőtt 10 – kor – a hajnali zuhany frissülését feledve – már szinte bőrömre tapad fehér ingem gallérja. Ráadásul egy hosszú, hetekig tartó tárgyalás ért véget váratlanul, lemondták a vételt, hiába dolgoztuk ki a szerződést, készítettük össze a teljes dokumentációt, még a videokamera is nálam volt, hogy az átadás szerinti állapotot rögzítsük. – Te menjél be az irodába, én még hazaugrok átöltözni, nemsokára én is bent leszek – köszöntem el kollégámtól, de még utána szóltam: – Ne felejtsd el lemondani a mai ebédet a Sárándiban, már úgysem aktuális… Jobb is lesz valami könnyű kimélő, lezuhanyzok otthon, azután csinálok egy kis salátát valami mártással, ebben a melegben máshoz nincs is kedvem – borzongtam a kimunkált Sárándi féle étkekre gondolva.
Jó félóra múlva kanyarodtam be az utcánkba: – Sehol egy árnyék – tűnődtem a hirtelen jött nyár simogatását érezve, miközben a kapukulcsot kerestem, de aztán egy keresztutcában remek árnyékot fedeztem fel: – Még húsz lépés, mit tesz nekem? Gyalogosan indulok haza, de már a sarokról látom, hogy Eszti is otthon van – a feleségem – , vagy legalábbis a kocsit itthon hagyta a ház előtt. Persze nem hiszem, hogy gyalogosan indult volna dolgozni… Ezt a meglepetést, van telepátia, hiszen útközben eszembejutott, hogy talán most hazacsábíthatnám, ne legyek egyedül, s folytassuk még az éjjeli simogatást. Két lépés közt elővettem egy jövőbe látást segítő aprópénzt, hogy fej vagy írással eldöntsem: itthon lesz vagy gyalog ment el? Fej! Tehát itthon van. – vontam meg a feldobás mérlegét. A kocsi mellé érkezve ráböktem a motorháztetőre, éreztem, hogy még igen meleg, bár a nap is izzította, vagyis nemrég érkezett. Először a kaputelefon gombját kerestem, de meggondoltam magamat, megyek megnézem az egynyáriak új ágyását, mit gondolt ki nekünk a kertépítő… A palánátk szépek, a föld frissen gereblyézve, de a talicska és a szerszámok a helyükön voltak: – Remekül dolgoztak a fiúk, gondoltam, igazi, szép munka volt. Lehet, hogy miattuk van itthon a feleségem, s még bent egyeztetik a tennivalót? Mindenesetre viszek egy kis pezsgőt, ha másnem akkor ketten megisszuk, a saláta, a fürdés, meg a szex úgyis elillantja. Az irodám felől mentem be a házba, a hűtőmben mindig van pár üveg ital, hiába jól esik néha néhány ízletes korty. Kulcsom halkan nyitja a zárat, meglepett, hogy a riasztó itt is ki van kapcsolva, talán elfelejtettem beriasztani?
Az előtérben már hangokat hallottam, egy ismerős férfi hang és az Esztié. Igen egy régi ügyfele, szokott róla mesélni, minthogy teszi a szépet neki rendületlen, minduntalan. A hangokból itélve beérett munkájának gyümölcse, sőt ahogy közelebb értem az irodám ajtajához a sötétebb előtérben, beláttam a füstszínű ajtóüvegen, úgy hogy ők nem láthattak engem a világos szobából, talán csak önmagukat láthathatták, mint egy tükörben, hiszen a zajszigetelő bőrkárpit még mindig nem készült el az ajtóra.
Éppen ölelkeztek az asztalomnál… Leforrázva álltam. Borzasztó szívdobogás fogott el, visszagondoltam, hogy Eszti szerint ez a pasas csak egy Paprikajancsi, meg szerencsétlen flótás, nehogy visszamondjam neki, hogy tudok a széptevéséről, vagy megsértsem, bármi mással. Mekkora hiba volt elhallgatni…? Ez a baj, mindig tétovázok, túl sok lehetőséget látok magam előtt, ezért aztán nagyon befolyásolható vagyok, hiszen mások ötletei ritkán újak a számomra, ritka, hogy nekem már ne jutott volna ugyanaz az eszembe, tehát csak rám erősítenek, befolyásolnak. Most is rögtön dolgozik az agyam, berontani, lecsapni rájuk. Kirohanni, keresni száz jónőt, mindegyikkel visszacsalni. Vagy csak elválni, tulajdonképpen ezt már megigértem, ha egyszer megcsal én biztosan elválok tőle. S lesz bizonyítékom, nyúltam a komkerderem után, az első forró perceket felveszem, aztán berúgom az ajtót, hogy ennyi, s vége.
Minden elő volt készítve, csak a kamkorder kicsi, piros lámpáját kapcsoltam le, hogy ne lássák bentről a felvételt jelző fényt. – Olyan illatos a hajad! – élvezte Eszti ölelését a fickó, csókolta nyakát, száját, kezei a feneke és a nyaka között a gerince csigolyáinak vonalát követte. Mindketten nagyokat sóhajtoztak, Eszti megmarkolta a fenekét, erősen magához húzta. Érezte a másik ez egy újabb jel, s elkezdte lebontani a top válpántjait. Keze nyomát csókolgatta a szép kreol bőrön, sóhajtások jutalmazták. Úregek, itt nyomulnak a feleségemre, én meg itt tehetetlenkedek, francba…
Eszti a pali ingjét kezdi kigombolni, annak sem kell több, fogja és felrántja a top derekát Eszti nyakába, meglátván gömbölyű halmait, szép fehérneműjével keretezve. Látszott tekintetén, hogy ez neki valami rég áhított csoda, s most az első csók következik… ráborult a szépséges mellekre, s csókjaival borogatta, közben kezei lefejtették a melltartót, hogy bimbóival játszhasson. Eszti keze a tarkóján volt, közben fejével integetve jelezte: neki ez nagyon jó. Két kézzel szorította a melleit, szájával csókolta, szinte percekig táncoltak így. A nejem bontakozott ki előbb, ügyesen végig gombolta amaz ingjét, nadrágját, térdig letolva, alsónadrágja duzzadását érezve. Ekkor már elétérdelt, a pali meg hátrahőkölt az asztalig, gondolom mit érezhetett, mikor nyelvével kedveskedett neki, ütemesen mozgatva fejét lüktető férfiassága felett. Eszti szívta, fújta, mozgatta a férfi fitymáját, közben kezeivel tomporába mélyesztette kezét, az csak a feje tetejére tette kezét, látszott ő már nem földi halandó… elszállt, fehér ondósejtejei a parketta felé szikráztak.
Csak később és nyögve szólt, hogy: – Most, Te! – s már fenekénél fogva fel is lendítette az asztalra Esztit, rögtön a melleit nyalogatta, a kis bimbók mind nagyobbra duzzadtak, először csak az egyik, majd a másik is, mintha egymással versengnének. Ezután Eszti meztelen combja következett, belülről simogatta kezével, kicsit szorongatta, élvezte a sóhajjal feltörő szavakat: – Még, olyan jó! – s ő a kedvére cselekedett, egy kicsit később már a nyelvével is. Ott térdelt a földön, feje Eszti lábai között, nyelve érezte a női öl forróságát, s érintéseiben két ember fuldoklott. A fickó hátán érezte a két kis láb nyomását, a haján két kis kéz markolászását, fülében a mind hangosabb lihegést, majd egy hirtelen rántódás jelezte, nincstovább test, amely viselni tudná a gyönyörűséget… Eszti felkapta lábait, görcsösen összeszorította, arcán mosoly, átszellemült örömet láttam. A paliban újra feszült a vágy, ismét kielégülni vágyott, lassú maszírozással kisegítette a gyönyörű, remegő lábakat, szájával Eszti vénuszdombját ingerelte, majd ügyesen lehúzta az asztalról, megfordította óvatosan, s melleit élvezte, gyönyörű bimbók szinte kipukkadtak.
Keze most lejjebb csúszott, s férfiasságát illesztgette a combok közé. Eszti tiltakozott, ezt nem kedvelte, vagyis hátulról nem jó neki: „Ne, ezt kérlek ne!”, de olyan elhalóan, hogy inkább bátorításnak tűnt, pedig tényleg csak egyszer próbálta így, legalább is velem, s azóta többször sem.
De most a helyzet varázsa hatott: egy kicsit hátrébb mozgott, csipőjét egy kicstit megeresztette, kezeivel hátranyúlt, s a keménységet finoman stimulálva magához illesztette, majd kezeivel az asztalra támaszkodva várta az érkező vendéget. A férfi érezte kezében a dolgok folytatásának kulcsa, kezeit simogatva Eszti csípőjére helyezte, majd sarkaival megemelkedve nyomta előre alsótestét, lassan közelebb húzva Eszti derekát. Két test feszült össze, két fej emelkedett fel, két hang szakadt fel egymás mögött: „ÓÓÓÓHHHH!” és „JJÓÓÓ?”. „jjóó!, ne hagyd abba, nagyon jó, gyere csináld, gyere, mmmhééégg!” – összeolvadtak hangjai örömükkel, testük ringatózásával, egyre erőteljesebb lüktetésükkel, néha felvillant közöttük a pali kemény, vörösen csillogó férfiassága, de innen rövid út volt az örömsikoly, Eszti már könyökölve omolt az asztalra, csípőjét csak a másik keze irányította, ölét férfiassága csigázta végtelen örömmel, utolsó mozdulataik fuldokló lihegéssel vegyültek, a végső rántásnál a pali keze melleihez szorult…
Összeforrva álltak így: „Nagyon jó veled, mennyire szerencsés a férjed!” – irigykedett… s tényleg én ott az üvegen túl szóhoz sem jutottam a „szerencsétől”…
Mi történik velem? Állok saját házunk előterében, nem merek az irodámba lépni, vagy nem akarok, vagy egyáltalán nem is tudnék… szóval tanácstalankodok. Pedig, ahogy paprikajancsi öleli hátulról Eszti melleit, s közben puszikat szór a vállaira, ebből azt érzem, hogy hamarosan megfordulnak is, amikor kilépnek az ajtón szembetalálják magukat a kamerámmal. Keserű vagyok, ezt bárki elhinné nekem most – : – ) – , s határozatlan a lehetséges változatok figyelembevételével, de az idő sürget dönteni kell. Fogom a kamkordert, bekapcsolva leteszem a hátam mögé, majd halkan kilépek az udvarra. Már a mellékutcában járok a kocsimnál, most látom csak, hogy a Paprikajancsi hírhedten különös árnyalatú Alfája pont itt parkol – Milyen tapintatos! – bólintok elismerően, ha lenne egy bicskám… Egy frászt, a gumi nem tehet semmiről. Kicsit felbolygat ez a kocsi, a telefonomon Eszti számát hívom. Nem csöng ki – Na persze – , csak a rögzítő ismerős hangja: „Köszönöm hívását, rögzítem!”.
– Hello Eszti, gondoltam, hogy sokáig elfoglal ez az Alfás Paprikajancsi, ha már lemászott rólad, akkor majd hívj vissza!”
Most büszkének kellene éreznem magamat, jól kitaláltam: „majd ha lemászott rólad”, próbáltam élces hang nélkül, talán sikerült is. De nem volt időm tovább gondolkozni ezen, mert megszólalt mobilom ismerős csengődallama: ” Mondj egy mesét, ami szééép!” a régebben közkedvelt sláger adaptációja. A kolléga, felveszem: „Hello, meg vagy. Kaptunk egy sürgős hívást, a kuncsaftnak S.O.S., ott vagy a közelben nézd meg, szerintem még jó bul i is lehet, kárpótlás a délelőttiért”, már diktálja is a nevet, címet. Ismerős környék, menő ingatlanok, jól fizető üzletek. Talán öt perc az út otthonról, közben a kollégám mondata jár a fejembe: „kárpótlás a délelőttiért”, persze ő az üzletre gondol, de az eltörpül a későbbiekhez képest. Kárpótlás, mi is kárpótolhatna? Talán, ha ez a paprikajancsi politikai karriert csinálna, s félúton a csúcsfelé bedobnám neki a videót, fizethetne, mint a katona tiszt, egy frászt átadnám a kazettát a tv – knek, még a forgatási jogot is eladnám valamelyik pornó prudecernek. Na hol élek én? Bár belőle még lehet politikus, de eféle sexbe ma már nem lehet belebukni, legyen az Bill Clinton, vagy Deutch Tamás.
A megadott helyhez érve ugrott be, hogy miért volt ennyire ismerős a cím. Persze egy régi barátunk háza, vagyis Eszti gyerekkori barátnője és a férje háza. A kertkapu felé megyek, de nem kell a csengőt nyomnom, már zizeg az elektromos zár. A ház ajtajában Andi, felém lép: „Szia, bocs, hogy ennyire hirtelen, de azt hiszem sürgős a dolog.” Mondok néhány szót a piac kiszámíthatatlanságáról, de közben Andi kezét figyelem, blúzát igazgatja, majd a hajába simít és ismét a dekoltázs környékén matat. Igazi szuper, csinos hölgy, mondanék is valami udvarias nem tolakodó szépet, jópofát, de beugrik Paprikajancsi képe, ő is így kezdte. Elindulunk körbenézünk a házban, Andi ritmusos, ringó lépteit szemlélem, a ház is érdekes, stílusos, de a videóval úgyis vissza kell jönnünk. Andi lábain világos harisnya, szoknyája éppenhogy nem takarja térdeit, csípője kecses, dereka igazán vékony, sötét gesztenye hajának hullámai a vállán is túl érnek. Minthogy néhány kérdése süket felekre talált, vagyis nem figyeltem rá, azaz nagyon is ráfigyeltem, de nem arra amit mondott, úgyhogy megkérdezte, mi van velem. Meséltem az elmaradt üzletről és hogy utána nem sikerült otthon felfrissülni. Jó, Esztiékről nem meséltem egy szót sem, de hogy egy kis zuhany jót tett volna otthon, arról igen. Akkor igyunk egy kávét, javasolta, de minthogy éhgyomorra nem tanácsos csak megköszöntem. Most már ebéddel kínált, sok mindent nem igért, de mikor beugrott a joghurtos saláta, arra rögtön azt mondta: „Nagyon jó ötlet, én is azt fogok enni…De tudod mit, amíg elkészítem Te zuhanyozz le, törölközőt találsz a szekrényben.”
Végül is? Ismerős lépések a fürdőszoba felé, de ott már meggondolom magamat, mégsem zuhanyozok le, inkább a fürdőkádat engedem teli. Kis frissítő gyógynövény kivonat a vizébe, aztán bekapcsolom a „buborékfújókat”. Kellemes érzés… lenne, de egy idegen kádban ülök, közben a szemem előtt még mindig csak azt lebeg, hogy egy idegen pali szorítja magához Esztit.
– Halihó… – hallottam meg Andi hangját, kezében egy tálcát tartott – azt hittem már eltűntél. Ugyan nagyon el vagy gondolkozva. Felém nyújtotta a kis tálkát, s ahogy lehajolt előbuggyantak gömbölyű keblei SZép, állapítottam meg, ugyan nem is először, hiszen láttam én már őt egy szál hálóingben is, ugyan már vagy öt éve is, hogy ez elmúlt.
– Azt hittem, hogy idepottyansz mellém – próbáltam elterelni a figyelmemet, mire ő felkacagott, s megkérdezte – Így fürdőruhástól?
– Ez valami századeleji modell – érdeklődtem – ha ilyen régimódi vagy, akkor lehet, hogy erényövet is viselsz? – mintha kimondtam volna a jelszót, mint mondjuk: „Szezám tárulj!”, úgy bújt ki előbb a blúzából, majd a szoknyájából. Mielőtt mellém ült volna megkérdeztem: – Az ajtókat bezártad? És Gábor?
– Nyugi, itt még a falaknak is szemük van, – tréfálkozott – egyébként biztos, hogy kettesben vagyunk… A szemeit néztem, lángolt mint az izzó parázs, a mellei hatalmas gömbnek látszott, ahogy mellém szállt a mélybe. Mint szomjas sivatagi utazó kapott a szám után, csókja friss, érzelmes és boldogító volt. Kezei gyorsan eltűntek a habok között, hamar a csípőmön éreztem. Én nem voltam ilyen udvarias, rögtön a melltartó alá nyúltam, mert nagyon féltem, hogy közbejön valami és sohasem fogom már megérinteni gyönyörű halmait. Jó érzés volt, éreztem bőre feszességét, mellei súlyát, közben csókoltam. Valahogy leügyetlenkedtem a melltartóját, mert csak második kisérletre jöttem rá, hogy az elől nyílik, közben kezei megborzongtattak, egész combom libabőrös lett, lábfejemet leszorítva feszített ez a kellemes, hízelgő érzés. Andit már régóta ismertem, tulajdonképpen Esztivel nem hasonlítottak egyáltalán egymásra, Ők ketten két különböző stílust képviseltek, de azt hiszem szépségük alapján mégsem lehetett választani közöttük. Inkább mindkettőt, ha kérhetném, ez volt az érzésem mindig, ha egymás mellett pusmogtak nálunk, vagy itt náluk… S most itt van velem, egy kádban, kényezteti testemet, lelkemet, szívem egy kis darabját töri le éppen. Érzi, hogy örülök neki, ő kuncogva duruzsolt:”Te kis buta, miért vártál eddig?” Jó kérdés, de akkor nem kerestem erre a választ, inkább számmal édes melleire tapadtam, úgy mozgattam nyelvemmel. Éreztem még rugalmasabb lett, szinte felsikoltott a számban ez a fékezhetetlen ringó finomság. Egyik kezével a hajamat simította, másikkal átölelve a derekam alatt, az ülepem irányában simogatott, megtalálta minden részemet, éreztem élvezi, hogy mennyi örömet nyújt nekem. Én is ezt vártam magamtól, boldogságot adni, mert itt mindent megkapok Anditól. Ő felsőtestével játszott, óvatosan ugyan, de próbált elmozogni tőlem, közben mellei hol lágyan eltáncoltak, hol erősebben nekem ütköztek. Egyszerre két kézzel kaptam utána, tíz ujjal érintettem, éreztem, éreztettem, hogy itt vagyok vele, s vágyok a boldogságunkra.
– Boldog akarok lenni, és azzá teszem mindkettőnket – suttogtam fülébe, s hogy érezzem ő is így gondolja, erősen megszorította tomporomat.
– Már régóta bennem ragadt a Te dicséreted, pedig nagyon szép vagy – ennek hatására majdnem a víz alá nyomott, sikerült combjain megtámaszkodnom. Puha és sima combjai voltak, örült kezeim simogatásának, most ő kezdett libabőrös lenni, szempillái is leomoltak egy – egy pillanatra, láttam jó érzés neki, ha combjait belülről simogatom. Lábai közé csúsztam, szétvált combjaival mutatta, még simogassam ott. De én már feljebb kalandoztam, egyik kezem ismét a mellbimbókat szolgálta, másikkal öle szépségét simogattam. Erre ő is felfrissült, hamar megtalálta a vízalatt az izgalomtól megerősödött férfiasságomat. Láttam rajta tetszett, ahogy érinti, képzeli kiteljesedését.
– Óhh, ez az! – szorította meg alul, s jött rá a reakcióm, pumpált vissza szívem még feszesebbé varázsolva. – Óhhh, ppphhhaaa – suhant tovább keze, és a hatás most sem maradt el, izgalmas kezeit belülről feszítette vesszőm. Fantasztikus izgalmat varázsolt belém, olyan lett rudam, mintha csak egy csont lenne, kőkemény, ami puha bársonyos bőrrel van bevonva. Teljesen beizgult rajta, ujjammal éreztem, ahogy alul előtolakodik egy kissebb duzzanat, segítségért kiáltva, hogy érintsem meg. Megtettem…
A várakozássalteli izgalomban visszatartott levegővel teli tüdőnk felváltva szakadt fel, zilálva keerestük egymás örömét, most már én is csak egy kis csontnak éreztem csiklóját, puha mozdulatokkal morzsolgattam. Ezzel már nem tudott mit kezdeni, előbb kezeit kimelve vizezte be haját, majd lecsapott a vízbe, majd a vállaimat szorította görcsösen, éreztem, hogy mindjárt itt lesz a mennyország kapuja, ettől majdnem teljesen kikészültem, de kezem nem pihent egy pillanatra sem, fokoztam kéjes örömét. Jó volt vele, örömét rám bízta, átadott mindent, hogy teljesen egymáséi lehessünk: „Még, még!” – ismételgette, hol érthetőbben, hol szuszogva, hogy inkább csak sejteni lehetett, de érteni nem.
Váratlanul robbant öröme, próbáltam pedig húzni a végtelenségig, de csak ennyi volt, teste rázkódott a víz alatt, kezeivel kezemet szorította, felsőteste le – föl hullámzott víz alá és fölé, újra és újra megnedvesítve izgalmas melleit. Néhány másodperc lehetett mindez, de öröme felejthetetlen érzés. Kicsit erőtlennek tűnt, de hamar újabb örömökre vágyott, előre nyújtott kezeivel a kád oldalának támasztott, s magabiztos mozdulatokkal megragadta kőkemény fütyimet, kicsit magafelé húzta, izgalmas minden ilyen feszítő érzés, de láttam újabb örömökkel kényeztet majd. Másik kezével a válam felé nyúlt, szempillái közötti pillantásából éreztem, hogy magában szeretne érezni: térden felém csúszott, magához illesztett, s ügyesen utat tört végső beteljesedésünkhöz. Éreztem izgalmát, feszes, „csupa izom” volt, ott is a közeli érintéseket élvezte, lassan magabiztosan irányított, szorított, simogatott, húzott és tolt, kinyomott és elnyelt. Éreztem tövig merítkezik, csiklójával keresi szeméremdombomat, néhány mozdulat után megtalálta az összhangot, egyszerre érezte fütyi és csiklója kéjes örömét, egy mozdulat a benti, egy a kinti örömöknek, közben csak a melleit figyeltem, külön művészet volt ahogy lendítette őket, őrülten hullámzott rajtam, egyre vadabb és vadabb ritmust diktált, bennem minden gyönyörűség egy pontba sűrűsödött és egy elnyelő mozdulatban kirobbant. Ő néhány ütemmel később érkezett, de tudtam tartani úgy hogy elérje a boldogság magaslatát. Melleink összeértek, nedves haja orromat csiklandozta, ő még magában tartott, piciny mozdulatokkal jelezte, hogy érez és érezni is akar. Olyan érzésem támadt, hogy szeretem Andit, de nem tudtam mondani csak annyit, hogy ” gyönyörű érzés vagy nekem” Csak ennyit válaszolt:”Kedvesem, nagyon élveztem, nagyon, nagyon!