Bikám már nem volt a lakásban. Szó nélkül lelépett. A levegőben éreztem a kibaszott aftersave-jének illatát. „Jól is teszi, ha elhúz, mert hozzám is jönnek” – gondoltam.
Muszáj volt nekem kikövetelni a napi faszadagot. Míg Bikám más nőt locsol, más tyúkot keneget a lőcsével, meglehetős nagy szégyen volna, ha én tétlen maradnék. Annyira baszta a csőröm, hogy elaltattam a bennem lakozó szolid úrinőt, és kikezdtem az egyik sráccal. Gábor hivatását tekintve BKV ellenőr volt. Egy csomó sztorit tud, hogyan lopták szét a vállalatot, és mennyit geciznek az utasokkal. Egyszer szerencsére el is verték este, mert egy cigánytól kérte a jegyet, de jegy helyett csak egy fülest kapott és agyrázkódást. Egyszer Bikámomat is elverték a cigányok, az egyik éjszakai BKV buszon: a bátor busz őrök pedig messziről nézték végig. Milyen az, hogy minden ok nélkül, bárkit elkaphatnak a szarfaszú cigányok és elverhetnek, csak úgy? Ezt magyarázza meg nekem valaki?? Persze, nem lehet kizárólag a cigányokon elverni a port: egyik barátomba egy részeg kötött bele egy éjszakai buszon, mire a bátor busz biztonsági őrök őt zavarták le, nem a randalírozót??!! Hallooo??
Gábor magas, macis, békés arcú fiú volt. Elszavalt egy szar locsolóverset, melynek központi témája a baszás volt, bazsalygott és pirult közben (naná, már gondolatban bennem járt). Lespriccelt valami márkás parfümmel, mire én megkérdeztem, hogy más folyadékot nem tudna-e rendelkezésemre bocsátani. Először nem értette, majd pirulva, de. Hogy oldjam a gátlásait, megkínáltam egy pohár kiváló borral. Ő szembe ült velem a konyhaszéken. Egyszer csak lerúgtam magamról a papucsot és a pucér lábammal nekiláttam az ágyékát gyúrni. Közben beszélgettünk. Addig dörzsöltem a talpammal, míg Fasz admirális vitorlát nem bontott és érezni nem kezdtem a fasztengely kellemes, reményt keltő dudorát. Végre igazi locsolást kapok! Gábor arca hirtelen elkomolyodott, minden addigi móka meghalt rajta, lezuhant, összetört, és most ott hevert cserepein a hülye bézs konyhakövemen. Végig vágtam izzadó gerincén mocskos szám ostorával:
– Add csak a spermát! Ide nekem!
Gáborból előbújt a férfi. A megalázással és elfojtással teli munkaórái alatt háttérbe taszított macsó most életre kelt benne. Pöcse akkor ritkán áll fel, max ha sikeresen megbírságol egy tétlenül totyogó japán turistát a Deákon – most úgy keményedett a hancúrléc, mint az amerikai Szabadságszobor kezében a fáklya.
Talán furán hangzik, de kicsi, tömzsi, és valahogy „gonosz” fasza volt. Nekiestem. Pontosabban egymásnak estünk. Ő még félénken és bizonytalanul fúrta arcát a nyakamba, majd egyre növekvő intenzitással elkezdett kihámozni a rucimból. Térdre estem előtte és bekaptam előváladéktól csillogó faszát. Hamar ki is vette répáját a számból, és remegve közölte, hogy mindjárt elélvez, pedig még nem akar elmenni… dugás nélkül. Egy kicsit pihentünk, erőt gyűjtve a hamarosani nagy menethez. Benyomtam közben a kedvenc számom.
Ittunk rá egy pohárka bort, majd felpakoltam magam a konyhaasztalra, szétvetve lábam, hogy a fiú hamar hozzá tudjon férni a mókuskámhoz. Berakta a pinámba meredező harci dárdáját. Egy darabig így nyomtuk, majd könyörögtem neki, hogy basszon seggbe is, legyen szíves.
Rátámaszkodtam a konyhaasztalra, felkínáltam neki a faromat, mint holmi szukacica.
Olyan sebesen nyomtuk, hogy szinte végig kocsikáztam az asztallal az egész konyhát. Mindent lesöpörtünk az asztalról, a kedvenc borsszóróm a kövön csattant. A sótartó valahogy megmaradt rajta, ami nem is baj, mert kurvára babonás vagyok, és meg kellett volna szakítani az észtvesztő menetet, hogy a bal vállam felett hátraszórjak egy csipetnyit.
– Ez az apám! – üvöltöttem zihálva, ő pedig erre válaszul mulatságos ó!ó!ó! –hangokat bocsátott ki. Ilyet még nem is hallottam. Á-t, Ú-t, Ű-t és egyéb magánhangzókat már igen, de ezt nem.
– Hann, hahnn, naf-naf! – artikulátlan hangok szakadtak fel belőlem, mintha valami történelem előtti istentelen nép mantráját hajtogatnám.
– Élvezek, élvezek!! – üvöltött fel hirtelen.
Már tudtam a dolgom: a lába elé vetettem magam és könyörögtem neki, hogy a számba menjen mind, ne mellé. Annyi geci jött belőle, hogy azt hittem, lepisál éppen.
Megkértem, hogy kicsit paskolja meg a pofám, szétcsapva rajta a kiáradt matériát.
Remegve omlott az egyik székre és lanyhuló faszát simogatva, mintha tűzből emelte volna ki éppen, remegett-lihegett.
Igen, ám, de a női orgazmus nem délibáb! Létezik az, bizony, és szándékomban volt újból feltérképezni minden rezdülését. Megkértem, hogy ujjazzon élvezésig. Lehevertem a konyhakőre, Gáborom pedig nekem látott. Hiába volt fantasztikus, csak nem akart bekövetkezni a nagy mennydörgés. Kicsik voltak az ujjai és az iménti fergetegisztikus baszástól el is fáradt szegény jószág. Kis szünetet kértem, hogy bocsásson meg, de hozok egy termetes műfaszt – azzal bizonyára több szerencsével járunk. Szépen felöltöztettem egy óvszerbe, hogy jobban csússzon (és ugye, higiénia) majd a kezébe adtam. Gyakorlottan bevezette a pincsibe és majdnem olyan ügyesen baszott meg vele, mint a saját kukijával. Csendesen sóhajtozva élveztem el.
Az izzasztó menet után elmentünk lezuhanyozni. Amikor távozott, a kezébe nyomtam egy csokitojást – búcsúzóul az arcára nyomtam egy puszit, jelezve, hogy máskor is szívesen látom egy baszásra, de többet ne várjon tőlem. „Alkalmatlan vagyok a szerelemre.” Arra gondoltam, hogy ha mindezt egy férfi csinálja, akkor vállon veregetést kap, ha viszont egy nő, azonnal leribancozzák.
[Lolita történetek]