Néhány napja röppent fel a hír a tehetséges énekesnőről, Oláh Ibolyáról, hogy leszbikus kapcsolatban él egy fiatal nővel. Nem ő azonban az egyetlen „celeb”, aki immár nyíltan vállalja másságát – Gallusz Niki is így tett. Ibolya esete azonban más, hiszen az intézetben felnőtt gyerekek között köztudottan magas a homoszexuális kapcsolatok száma.

A homoszexualitás „kialakulásáról” a mai napig megoszlanak a vélemények. Nem tudhatjuk ugyanis biztosan, hogy mi áll a háttérben: a hajlam, az öröklődés vagy a környezet.
Az Ország Nagy Szextesztjének adataiból kiderült, hogy a homoszexuálisok 11%-ának a 6 éves kora előtti időszakban volt az első szexualitáshoz köthető élménye. A biszexuálisokra ugyanez jellemző, a heteroszexuális huszonéves férfiaknál ez az arány csak 6%. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a szexuális abúzus fontos tényező lehet a homoszexualitás kialakulásában, másrészt azt, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyerekek nagyobb arányszámban találkoznak szexuális erőszakkal vagy „csábítással”. Nem tudhatjuk, hogy a tesztet kitöltők gyermekkorukban családban éltek vagy sem, de feltételezhető, hogy a családi körön kívül, intézményi körülmények között nevelkedett gyerekek számára nagy kockázatot jelent az „összezártság” és az érzelmileg hideg légkör.
Melinda, ápolónő (37) – „Abban a szobában, ahol én laktam, nyolcan éltünk együtt, és csak ketten ismertük a ‘lányszex’ örömeit. Az ágyunk össze volt tolva, bár amikor lebuktunk, a nevelők megkértek minket, hogy húzzuk szét őket. Ennek ellenére mindig találtunk alkalmat arra hogy Tamarával ‘szeressük’ egymást: hamarabb meglógtunk az óráról, vagy benn maradtunk hétvégén, és megvártuk, amíg mindenki hazament, vagy kiosontunk a kiserdőbe. Kicsit furcsán néztek ránk a többiek, de azért elfogadták a dolgot. Ebből nem volt konfliktus közöttünk.”
Miért lehet gyakoribb a homoszexualitás intézeti körülmények között?
Két lehetséges oka van az intézményi körülmények között kialakult homoszexualitásnak:
Az első esetben a szex egyfajta szeretetkapcsolatot jelent a felek között, ami olykor az első vagy az egyetlen a fiatalok életében. Az aktus, az érintés, a gyengéd simogatás ilyenkor kifejezetten kellemes élmény, és gyorsan bevésődik. A sokszor fizikailag és érzelmileg egyaránt bántalmazott, sérült gyerekek számára a szex – akárcsak a börtönben lévő embereknél – egyfajta érzelmi kapaszkodó. Valaki akarja őket, valaki számára az ő személyük kiemelten fontos. Az intézetekben a homoszexuális kapcsolatok kialakulásának és az aktusok lebonyolításának kedvez az összezártság is.
Bea, varrónő (41)
„Az intézetben a paplanom alá bújt az egyik felsős lány, csókolgatott, a bugyimba nyúlt és arra kért, hogy simogassam az ágyékát. Csak 10 éves voltam, de már nagyjából tudtam, hogy mi történik, és először nem nagyon tetszett az egész. Az a lány vette el a szüzességem is egy kicsit később. Túl mélyen nyúlt belém és vérezni kezdtem.”
A másik ok lényegesen ritkább: ebben az esetben a kapcsolatot csak az egyik, jellemzően az erősebb partner akarja, és a gyengébb, fiatalabb gyermeknek ” bele kell mennie” a játékba. Ezt az erőszakos fél viszonylag könnyen elérheti zsarolással, fenyegetéssel, esetleg ígéretekkel. Néha még a fenyegetés sem kell, mert a helyzet már önmagában fenyegető, ha a kisebb gyerek „magára marad”. Ilyenkor egyféle önvédelem áll a homoszexuális aktusok gyakorlása mögött.
Fontos az is, hogy az intézetből kikerülő fiatal számára a homoszexualitás – amennyiben szexuális tapasztalatainak lényeges hányada homoszexuális volt, még akkor is ha erőszak hatására élte meg őket – feltehetőleg minta marad.
Anna, fodrász (35) – „11 éves voltam, amikor intézetbe kerültem. Sokan voltunk testvérek, apánk ivott, anyánk nem tudott eltartani minket, és új életet akart kezdeni, ezért bedugott minket az intézetbe. A testvéreim egy alföldi intézetbe, én a Dunántúlra kerültem – egyedül. Gyorsan érő lány voltam, aminek látható jelei voltak. Gyorsan le is csapott rám egy akkor 15 éves, nagyhangú csaj, Andi. Neki nem lehetett nemet mondani, de az első egy-két éjszakai sírás után nem is akartam, mert nem is volt olyan szörnyű a dolog. Különösen akkor, amikor már megtanította, hogyan tudom magam simogatni addig, amíg orgazmusom nem lesz. Én nem avattam be kisebbeket, de amíg intézetben voltam, akadtak lánykalandjaim. Ma sem jó a szex pasikkal, még ha nem is vallom magam leszbikusnak.”
Szakértő pszichopedagógus véleménye: „Több mint 10 évig dolgoztam állami gondoskodásban élő gyerekekkel a fóti ‘gyeriben’ (Ma Károlyi István Gyermekközpont), és több mint 5 évig éltem a közvetlen közelükben egy szolgálati férőhelyen a ‘kerítésen belül’. Ez idő alatt lehetőségem volt megismerni és megérteni (elfogadni nem mindig!) a növendékek szexuális érési folyamatát, illetve testi kapcsolataik motivációját, technikáját. Véleményem szerint valóban a szeretetéhség, a gyöngédség és kényeztetés vágya, az odafigyelés és az ‘én is fontos vagyok valakinek’ érzés megélésének lehetősége segíti az érdeklődés kialakulását, elmélyülését és a szexuális élet megkezdését a növendékek között. Ugyanakkor a ‘börtönszex-szindróma’ már régen nem (20 éve biztosan nem!) jellemző. A ’90-es évektől már heterogén nemű és korú csoportokban történik a nevelés, így pont arra van lehetőség, hogy az ellenkező nemű társakkal kerüljenek – sajnos nem intim! – kapcsolatba. A meztelen testek véletlen vagy kitervelt megpillantásának gyakori lehetősége kifejezetten felhívó jellegű, a ‘testvérként élünk’, de nem vagyunk testvérek szabadsága pedig szinte tálcán kínálja az alibit a testi kapcsolat kipróbálásához. Sajnos sokszor válik ‘fizetőeszközzé’ a szex akkor, amikor nem nagyon van más tulajdonuk. Szerencsére vannak olyan gyerekek is, akiknél az őszinte szeretet motiválja a kialakuló kapcsolatot. Tapasztalataim szerint a homoszexualitás (mely a vizsgált körülmények között nagyobb mértékben jelentkezik lányoknál) kialakulása mögött legtöbbször egy az otthonról hozott molesztálás, abúzus (nevelőapa vagy akár édesapa, báty) áll, amelynek hatására az elszenvedő fél elfordul a férfiaktól. Nagymértékben befolyásoló tényező az is, hogy az egymástól megtanult kényeztetés, tökéletes technika lehet a magányos örömszerzéshez, a valódi orgazmusig tartó önkielégítéshez, amit sok növendék gondol – sajnos – jövendő élete ‘egyetlen’ igazi örömforrásának.