Évtizedeken át borzalmas bűntetteket rejtett egy Missouri állambeli farm az Egyesült Államokban. Egy család hat tagja éveken át itt erőszakolta meg egyikük gyermekeit – öt lányt és egy fiút. Tizenöt évvel a szörnyű események után merte elmondani titkát a rendőrségnek egy most 26 éves amerikai nő, akit testvéreivel együtt hosszú évekig erőszakolt saját édesapja, nagyapja és négy nagybátyja. A rendőrség a nő vallomása alapján a héten vette őrizetbe az ország valószínűleg egyik legborzalmasabb családi erőszakjának hatodik gyanúsítottját. Szörnyű tabló: a hat családtag, akiket őrizetbe vettek a rendőrök. Tovább a teljes cikkre
Author: Csaladi
Testvérszex
Tanácstalanul ültem a számítógép előtt, és az üres dokumentumot bámultam.
– Nem megy? – kérdezte az öcsém.
– Nem – feleltem nagyot sóhajtva.
– Miért nem?
– Ha író lennék, azt mondanám, alkotói válság. De így talán csak béna vagyok.
– Ügyes vagy. Menni fog. Szívesen segítek.
– Nem tudsz.
– Honnan tudod, hogy nem tudok?
– Jó, akkor nem azt mondom, hogy tudom, hogy nem tudsz. Csak azt mondom, hogy sejtem, hogy nem tudsz. Na, ez kicsit bonyolult lett…
– Pedig szívesen segítenék az én egy szem nővérkémnek. Mit szeretnél írni?
– Pornót.
– Pornót? – nézett rám döbbenten.
– Pornót.
– Hm.
– Mi van? Meglepődtél? – sandítottam rá vigyorogva.
– Meg.
– Sejtettem! De még ötletem sincs. Csak a műfaját tudom. Szexnovellát akarok írni a Szexplázára. Sose próbáltam még ilyet. Nem tudom, milyet olvasnak szívesen az emberek, nem tudom, milyen kategóriát válasszak, nem tudom, hogyan kezdjek hozzá.
– Kategóriák vannak? Mik a lehetőségek?
Megmutattam Ferkónak a nyitó oldalt, kikerestem a kategóriákat, onnan olvasta:
– Animal, bizarr, családi, gruppen, hetero, híresség, homo, leszbi, maszturbáció, sado-mazo… Hát… Talán írjál… arról írjál, amelyikről már van egy kis tapasztalatod.
– Állatokkal sose csinálnám – legyintettem -, a bizarr dolgokat nem szeretem, családi és gruppenszexben nem vettem részt, Maya Goldot nem ismerem, a szép lányok tetszenek ugyan, de még csak fiú barátom volt, a masztiról írni unalmas, a szado-mazo gondolatától a hideg is kiráz.
– Akkor marad a szimpla hetero történet. Egy fiú és egy lány egymásba szeret, aztán jó sokat dugnak. Ilyet akarsz?
– Nem igazán. Ennél valami érdekesebbet. Téged mi izgat fel a legjobban?
– Nem is tudom… – hümmögött elpirulva.
– Dehogynem tudod. Minden fiú tudja. Ha megmondod nekem, én is megmondom neked. Szóval? Mit szeretsz olvasni masztizás közben?
– Jaj, Maresz, hogy kérdezhetsz ilyet!?
– Úgy, hogy érdekel – néztem rá választ követelve.
– Komolyan érdekel?
– Persze, hogy komolyan érdekel. Azért kérdem. Tehát?
– Van egy novella az interneten, amiben a családtagok egymással szeretkeznek. Az apa a lányával, a fiú meg nem csak a húgával hanem az anyjával is… Az nagyon izgalmas.
Ezen meg most én lepődtem meg.
– Nem mondod komolyan! Ez nem létezik! Lehetetlen!
– Miért? Nem hiszed el, hogy tetszik? – kérdezte sértődötten. – Mi ebben a lehetetlen?
– Azt nem akarom elhinni, hogy ennyire egyformán jár az agyunk. A múltkor láttam egy családi videót Hajni buliján, teljesen bezsongtam tőle, azóta is mindig az jár a fejemben. Csak…
– Csak? – nézett rám kíváncsian.
– Csak nem mertem belevágni ilyesmibe. Szóval azt mondod, írjak családi történetet? Hát… Kedvem talán lenne hozzá. Segítesz?
Lelkesen bólogatott:
– Aha. Örülök, ha segíthetek. Ez olyan izgi. Találjuk ki ketten!
– Jó. Először azt gondoljuk ki, hogy kik szerepeljenek benne, aztán azt, hogy miről szóljon.
– Hát… kell egy család. Olyan, ahol fiú is van meg lány is van.
– Aha, akik később persze szeretkezni fognak egymással?
– Persze.
– Tudod, mit, Ferkó? És ha nem kitalált családról írnánk?
– Hanem? – értetlenkedett. – Ismersz olyanokat, ahol ilyesmit csinálnak?
– Nem ismerek. De nem is erre gondoltam. Inkább… Szóval azt találtam ki, játsszunk el a gondolattal, hogy mi volna, ha mi lennénk a szereplők. Te, meg én … Saját magunkat mégiscsak jobban ismerjük, könnyebb megírni, mire hogyan reagálnánk, mint költött szereplőkről találgatni.
– Megpróbálhatjuk. Biztos, hogy ez jó ötlet?
Felpattantam, már az ajtóból szóltam vissza:
– Várj, hozok egy kis konyakot. Koccintunk, bátorságot merítünk, aztán alkotunk…
Gyorsan kikaptam az üveget a bárszekrényből, poharakért kiszaladtam a konyhába, és úgy töltöttem, mintha kár lenne minden másodperc késedelemért. Az öcsém még nem sejthette, de én már kész haditervvel emeltem koccintásra a poharamat.
– Egészségedre, Ferkó!
– Egészségedre, Maresz! Meg a novellánkra! Tudod már, mi legyen a neve a szereplőknek?
– Persze. Ha rólunk szól, Ferkó és Maresz. Ferkó 15 éves, helyes, sportos fiú, olyan, mint te.
Megint fülig pirult, de viszonozta a bókot:
– Maresz meg 17 éves, vagány, szőke, nagy mellű csajszi? Olyan, mint te?
– Aha. Így gondoltam.
– És most hogyan tovább?
– Iszunk még egy kortyot, aztán máris mondom.
Töltöttem, ismét egyetlen hajtásra nyeltük le az italt.
– Finom ez a konyak. Nem is tudtam, hogy szeretem.
– Be ne rúgjál, Ferkó! Mi most dolgozunk. A konyak csak ahhoz kell, hogy egy kicsit bátrabbak legyünk és oldódjanak a gátlásaink.
– Mi most gátlásosak vagyunk? – kérdezte vigyorogva.
– Te hogy érzed?
– Szerintem nem vagyok gátlásos.
– Szuper. Akkor vetkőzz le!
Elkerekedett szemmel bámult rám.
– Mi? – nézett értetlenkedve.
– Vetkőzz le előttem meztelenre! – mondtam kedves, de határozott hangon. – Azt mondtad, nem vagy gátlásos.
– Ugye most ugratsz, Maresz?
– Miért ugratnálak? Szexről beszélgetni, pornó novellát tervezgetni sokkal könnyebb meztelenül. Vetkőzz!
– Te is levetkőzöl?
– Szeretnél látni meztelenül? – kacsintottam rá.
– Persze. Meg akkor én se szégyellném magamat ruha nélkül.
– Jó, de mivel enyém volt az ötlet, te vetkőzz le először. Aztán, ha akarod, én is.
– De nekem most…
– Feláll? – érdeklődtem tárgyilagos hangon.
– Aha – ismerte be szemlesütve.
– Az a jó. Legyél rá büszke! Ha feláll, feláll. Még mindig sokkal jobb, mintha nem állna fel. Nem igaz?
– Hát… ebben van valami – bólogatott. – Na jó, ha ennyire akarod…
Levette az ingét, a farmarját is letolta, és akkor sem fordult el, amikor az alsónadrágjából kilépett. Az öcsém helyes fiú volt, kisportolt, izmos teste határozottan esztétikus látvány volt, nem is beszélve ígéretesen merev péniszéről.
– Látod, milyen stramm pasi vagy meztelenül? – dicsértem. – Ha nem testvérek lennénk, most beléd szeretnék.
Hümmögött, aztán sürgetni kezdett.
– Te jössz, Maresz. Neked is le kell vetkőznöd.
Felpattantam, gyorsan vetkőzni kezdtem.
– Ez könnyen fog menni. Csak ez a kis nyári ruha meg fehérnemű van rajtam. Látod? Nem nagy ügy. Melyiket vegyem le előbb? A tangát vagy a melltartómat?
– A tangát.
– Minden fiúm ezt válaszolta eddig. Miért?
– Én azért mondtam, hogy a szép nagy melleid maradjanak utoljára. Az a legizgalmasabb.
– Oké. Ahogy te szeretnéd. Ilyen közönségnek nem lehet ellenállni. Elkapod? – dobtam felé a falatnyi ruhadarabot. – És a melltartómat? Nos? Hogy tetszem pucéron?
Az öcsém fülig érő szájjal gyönyörködött bennem.
– Hú, Maresz! Gyönyörű vagy. Fordulj meg, légy szíves, fordulj körbe!
Nevetve pördültem meg előtte, úgy, hogy a cicim minél látványosabban táncoljon.
– Szépek a melleim? Örülök, ha tetszik.
– Hú… – foglalta össze a véleményét.
– Na, munkára! Gyere, üljünk le a kanapéra, és beszéljük meg, hogyan alakul a novellánk. Szóval vannak ezek a testvérek, Ferkó és Maresz. Gyakran szokták egymást látni meztelenül?
– Szerintem nem gyakran – mondta Ferkó. – Mi se szoktuk. Most vetkőztünk le így először egymás előtt. Adsz még egy kis konyakot?
– Nem lesz sok, Ferkó? Csak óvatosan!
– Bírom én…
Fél pohárkával töltöttem magunknak, mert úgy éreztem, ennyi bátorság éppen elég lesz a tervemhez.
– Mondd, Maresz, te gyakran masztizol?
– Minden reggel – bólintottam -, ébredés után. Amikor még nem volt barátom, elalvás előtt is ujjaztam magamat. És te?
– Én inkább napközben. De többször is. Ha újra lesz barátnőm, szerinted ritkábban fogok masztizni?
– Persze, hiszen akkor minden nap dughatod – nyugtattam meg. – Úgy le fog fárasztani, hogy a masztizásra már nem is marad erőd.
– Mit gondolsz, a novellánkban szereplő testvérek gyakran masztiznak majd egymás előtt?
– Persze. Kár, hogy mi eddig folyton elbújtunk. – Hirtelen mozdulattal megfogtam a vállát. – Mi lenne, ha kipróbálnánk, Ferkó? Olyan jó, hogy most anyaszült meztelenül láthatjuk egymást…
– Én benne vagyok – mondta egy kicsit félénken, de láttam rajta, hogy nagyon szeretné.
– Oké, tesókám. Akkor hajrá! – A combjaim közé nyúltam, ő pedig megmarkolta merev falloszát. – Kire szoktál gondolni közben?
– Általában színésznőkre. Például Demi Moore-ra. Ahogy levetkőzik a Sztriptíz című filmben.
– Azt is el szoktad képzelni, hogy megdugod Demit?
– Igen, de előbb szopni szoktam a mellbimbóit, aztán arról fantáziálok, hogyan dugnám be neki, és hogy milyen pózokban kefélném meg.
– Nyalni is szoktad Demi punciját?
– Igen. És még azt is szokta kérni, hogy ujjazzam is meg.
Egyre lelkesebben maszturbáltunk, klassz érzés volt nézni egymást, beszélgetni közben.
– Mit gondolsz, a novellánkban hogyan alakul ki a szex a testvérek között?
– Nem tudom – nézett rám tanácstalanul. – Szerinted?
– Talán egy ilyen közös masztizásból. Nézik egymást, aztán Maresz megkéri Zolikát, hogy simogassa meg a cicijét.
– Te megengednéd most nekem?
– Szeretnéd megsimogatni? Na jó, nem bánom, akkor gyere közelebb.
Az öcsém mellém ült, és előbb kicsit bátortalanul, majd a biztatásomra sokkal határozottabban markolta meg a mellemet.
– Hú, de jó! Imádom az ilyen szép nagy, kemény melleket. Megpuszilhatom?
– Már éppen kérni akartam – nevettem el magamat. – Ha akarod, szophatod is – mondtam, és bal mellbimbómat a szájába illesztettem. – Látod, milyen ügyes vagy? Olyan rutinosan szopod a cicimet, mintha minden nap gyakoroltad volna.
Percekig ültem szótlanul, mosolyogva néztem, ahogy a melleimet szopja.
– Cserébe én is kérhetek valamit? – nézett fel reménykedve.
Bólintottam, ő pedig kibökte végre:
– Megtennéd, hogy beveszed a szádba? Csak egy kicsit…
– Állj ide elém – mondtam, és megfogtam egyik kezemmel a csípőjét fogtam meg, másikkal a férfiasságát
– Hű, milyen kemény! – dicsértem meg, aztán rövid nyalogatás után szopni kezdtem a farkát.
– Maresz, te fantasztikus vagy. Sose gondoltam volna, hogy egyszer szopni fogsz… Szereted csinálni?
– Ühüm – bólintottam teli szájjal.
– Olyan szenvedélyesen szopsz, mint a pornósztárok a filmeken…
Egy-két perc múlva már hangosan zihált. Félénken kérdezte meg:
– Beleélvezhetek a szádba?
Rögtön abbahagytam a szopást, hiszen még nem végeztünk, ennyi nem elég a novellához, gondoltam magamban.
– Nem, Ferkó, más terveim vannak… De előbb nyaljad egy kicsit a puncimat.
– Oké, szívesen.
Átültem a fotelbe, egészen lecsúsztam, és széttártam a combjaimat.
– Gyere, térdelj elém!
– Nagyon szép vagy, Maresz. Úgy örülök neked!
– Én is örülök neked. Gyere, nyalogasd a pinámat, közben az ujjad is bedughatod.
Ferkónak nem volt valami sok tapasztalata, még csak kétszer szeretkezett egy osztálytársnőmmel, de ügyes fiú, bátor, tanulékony. A testem egyre jobban átforrósodott a kéjtől, nyelve és ujjai hamar eljuttattak az orgazmus első hullámaihoz, aprót sikkantva állítottam le.
– Mi baj? – kérdezte csodálkozva.
– Semmi, semmi, csodálatos voltál – nyugtattam meg. – De most már a faszodat is szeretném magamban érezni. Dugd be, légy szíves!
Nem kellett biztatnom, boldogan térdepelt közelebb, kőkemény péniszét a nyílásomhoz illesztette.
– Segítesz? – kérdezte.
Megfogtam, beillesztettem, tovább biztattam.
– Nyomjad bátran, picit szűk vagyok, de annál finomabb lesz neked. Ez az, Ferkó, keményen, férfiasan basszál!
Az öcsém érzéki szeretőnek, kitartó kannak bizonyult. Ösztönösen érezte, mikor közeledik az elélvezéshez, ilyenkor azonnal leállt, pózt váltottunk, és újra kezdtük szenvedélyes szeretkezésünket. Hátára fektettem és lovagoltam rajta, hogy a melleimet gyúrhassa közben, négykézlábra álltam, hogy hátulról minél mélyebben hatolhasson belém, combjaimmal kulcsoltam magamra, hogy a mámor közben minél szorosabban öleljük át egymást. Sikoltva éltem át az orgazmusok sorozatát, ő is vinnyogó-hörgő hangokat hallatva rángatózott és élvezett el bennem, majd ujjainkat összekulcsolva, lihegve és zihálva mosolyogtunk egymásra.
– Hogy ízlett a testvérszex, Ferkó? – kérdeztem kíváncsian.
Nevetve, egymás derekát átölelve mentünk ki a fürdőszobába, vidáman, nagyokat kacagva mosakodtunk, párszor csókolóztunk is a zuhany alatt, majd kézen fogva sétáltunk vissza, pucéran álltunk meg a számítógép előtt.
– És mi lesz a novellával? – nézett rám az öcsém kíváncsian.
– A novellával? De hiszen az készen van. Itt, a kobakomban. Már csak le kell írni…
Azzal odaültem a számítógép elé, ő a szék karfájára telepedett, közelebbi mellemet a tenyerébe fogta, és kíváncsian leste, mi következik. Én pedig egyre gyorsabban kopácsolva, szinte gondolkodás nélkül kezdtem írni. A címe Testvérszex lett, az első mondatok pedig már az öcsémnek is ismerősnek tűntek:
Tanácstalanul ültem a számítógép előtt, és az üres dokumentumot bámultam.
– Nem megy? – kérdezte az öcsém.
– Nem – feleltem nagyot sóhajtva.
– Miért nem?
– Ha író lennék, azt mondanám, alkotói válság. De így talán csak béna vagyok.
– Ügyes vagy. Menni fog. Szívesen segítek…
A mi kis ártatlan játékaink 5. rész
Titkok: Szüleink házában zavartalanul folytatódott a bizalmas viszony Laura húgom és köztem. Ha a pamlagon hevertünk tévézés közben, és kezem a fenekéhez tévedt, jobbára kigombolta nadrágját, hogy széttárt lábai között könnyebben hozzá férjek kincséhez. Viszont ő sem tétlenkedett a hajnali órákban, s nem egyszer ébredtem álló farkammal a nedves szájában, mintha szárazra akarná szívni, hogy aztán hozzám bújva és megcsókolva azt mondja ártatlanul, „Egy kis E vitaminnal akartam kezdeni a napot.” Változatlanul oda voltam tökéletes fenekéért, és nem mulasztottam el az alkalmat, mikor kicsiny köntösében pár centire állva tőlem magyarázott valamit, hogy ujjaimmal felfedezzem kívánatos hátsóját. Közös világunk hétpecsétes titkai voltak ezek.
Volt valami azonban, amiről Laura sem tudott. Szintem tanulmányi követelményeinek megfelelően felvettem egy modern költészettel foglalkozó specit, és vállaltam az ezzel járó kiscsoportos foglalkozásokat. Ezek egyikén, az ülésrendnek köszönhetően megismerkedtem Chrissyvel. Ő pont az ellentéte volt a húgomnak (vajon miért hasonlítom hozzá minduntalan a csajokat?). Fénylő, gondosan ápolt sötét hajához, olajos barna bőr, és érzékien lassú mozgás társult. Külföldi volt, brazil papája fizette a tanulás, bentlakás költségét. Nagyon magabiztos lénye valamiért azonnal megragadott. Óra után együtt kávéztunk, majd nemsokára óra előtt is, lassanként az ebédet is együtt költöttük el; közös séták következtek a parkban, és azon kaptuk magunkat, hogy már ürügyek sem kellettek a napi együttléteinkhez. Mégis óvakodtam attól (ki tudja miért?), hogy randit kérjek tőle.
Pedig Chrissy nyíltan hozzám simult a séták során, és fejét sokszor pihentette a vállamon, ha egy padon üldögéltünk. Angolja nem volt a legtökéletesebb, de nagyon közel kerültünk egymáshoz; kedveltem nyugodt és érzéki természetét. Néha, mikor egyedül találtuk magunkat, még bizalmasabban viselkedtünk egymással. Puha, bársonyos ajkaival hihetetlenül csókolt, olyankor mintha csak mi ketten lettünk volna a világegyetemben. Már úgyis eléggé fel voltam húzva, köszönhetően Laurával folytatott szexjátékainknak, melyekben soha nem jutottunk el a végkifejletig, bár azon kívül annyi minden történt már köztünk… Így vagy úgy, de valódi szexben már egy éve nem volt részem – és hirtelen itt termett nekem Chrissy, aki borzongató dolgokat susogott a fülembe egy elhagyott sarkon, megállás nélkül dorombolt az ölemben a padon, és közben engedte, hogy blúza alá csúsztassam a kezem, ha csókolóztunk.
A randizás kérdése úgy oldódott meg, hogy egy nap mikor Chrissy az órára megérkezvén lehuppant mellém, hozzám hajolva így szólt, „Foglaltam egy asztalt az étterem, közel a szállásomhoz, amit már ismerek. Annyira klassz volna. Szerinted? Azt követő táncolhatunk.”
Pislogva nyögtem ki, „Jól hangzik.”
Az este jobban telt, mint gondoltam. Megállás nélkül dumcsiztunk, bort szopogatva, táncoltunk egy jót, majd a lakásába invitált. Egy egész üveg itóka volt már bennünk – ehhez sem szoktam hozzá a Laurával történt együttléteink során. Vele egy csepp pia nélkül is őrültek tudtunk lenni. Így hát nem telt bele sok, éreztem, hogy jócskán fejembe szállt az alkohol. „Becsiccsentettem.” mondtam neki útban hozzá, mikor hozzám simult. „Majd otthon lecsüccsenhetsz, addig bírd ki,” súgta a fülembe.
Húú, vele töltöm az éjszakát! Hagytam egy üzenetet Laurának, „Helló Laura, a barátaimmal vagyok. Valószínűleg elég későn érek haza.” Ennyi volt mindössze, és leraktam a telefont.
Levetkőztettem Chrissyt a gyönyörű bársony kerevetén, ami szinte egyetlen bútordarabja volt a kis lakásnak. Csókokkal és simogatásokkal halmoztuk el egymást, miközben a ruhadarabokat imádkoztam le róla. Minden mozdulatom gyengéd volt, és türelmes. Pedig mit nem adtam volna egy gyors dugásért!
Minden olyan más volt most, mint… ‘otthon’, semmi remegés és titkos félelem, nincs dobogó szív, és rejtett szenvedély. Chrissy dús volt, és sötétlő, mindenütt. A telt, hívogató ajka, gazdagon hullámzó haja az arcom körül, bőr a bőrön, pucéran feküdtünk egymáson. A melle telt volt; csupasz húst és kecses formákat tapintott a kezem. Fölém helyezkedett, a farkam a combjai közé szorult. Majd meggondolta magát; felemelkedett, és a hátára gurult. Végigfuttattam a kezem a hasán, megállapodtam a bozontján, a kerek csípőjét nézve. A barna pihék ösvénye egészen a köldökéig húzódott. Térdeit kissé felhúzva figyelte ténykedésem, mikor megálltam a puncijánál.
„Folytasd csak. Nem fog bántani,” szólalt meg.
Lecsúsztattam nyitott tenyerem a nedvesedő, forró nyílásra. Beléhatoltam az ujjaimmal, kitártam őt. „Én kis virágom,” suttogtam. Virágnak gondoltam, míg – jutott eszembe – Lauráét mindig érett gyümölcsnek láttam.
„Flor.” mondta.
„Hogy?” néztem a szemébe.
„Flor – virág. Ez portugálul van. És ez itt a bichano,” mondta, és kezem a tárt szemérméhez nyomta.
„Bichano.” ismételtem.
„Punci.”
Ráhengeredtem, kinyújtva lábaim az övéi között. Vég nélkül csókoltunk egymást újra. Kezembe fogtam a mellét, „és ez?” kérdeztem.
„Teta,” suttogta elégedett mosollyal. Azonnal akartam őt.
„Hogy mondod azt, hogy dugni?”
„Foda.”
Széjjelebb nyitotta combjait, farkam a bichano-hoz igazítottam, lenéztünk. Kezemmel szorongatva kérdeztem, „és ez, ez micsoda?” néztem újra rá.
„Ez a péniszed.”
„Univerzális szó,” nevettem fel.
Lágyan toltam beljebb, a mennyei alagútba, éreztem, ahogy engedelmesen fogad be a teste. Mélyebbre hatoltam belé, felemelkedve és ráhajolva ismét, a csípőjéhez simulva. Nunáját hozzám préselve körözött alattam, hogy éreztem csiklóját az ágyékomhoz dörgölőzni. Rám emelte elhomályosult szemeit. Gyengéden szopni kezdtem felmeredő mellbimbóját.
„Boca,” mondta, majd, „szopjál keményebben, szeretem ezt az érzést.”
„Kis virágom, most jól kitömlek,” mondogattam neki. „Ó…, mennyire szeretem én is ezt az érzést.”
Annyira más volt. Az illat, a látvány, az érintés. Gondolataim mélyén újra meg újra Laura bukkant fel – vajon benne milyen érzés lehet? Minél inkább elébem tolult, úgy váltam egyre vadabbá és vadabbá.
„Kiéheztél belo menino,” dorombolta. Teljesen benne voltam, mikor rám nézett, „gyönyörű kisfiúm.”
Azt mondta ‘kisfiú,’ gondoltam. Felsóhajtottam, „Régen volt már.”
„Komolyan? Majd én felelevenítelek.”
Testünk egymásba fonódott, ajkai az enyémet keresték, sötét haja szétterült a párnáján, és csak szeretkeztünk a félhomályban egymáshoz simulva, vadul csókolva egymást. Éreztem, hogy nemsokára elélvezek, és mintha ő is…, csípőjét felnyomta, és magához szorított.
„Élvezek,” leheltem a fülébe, mikor éreztem magam belé ürülni; arcom a nyakához szorítottam, meleg, csupasz bőre mindenütt körülölelt. Megállás nélkül dörzsölte hozzám ‘bichano’-ját, és én kemény maradtam végig, míg élvezett. Csak mozgott, és szorította karját a nyakam köré. Kitámasztottam magam fölötte. Feje ide-oda vetette „me vinda” és „ó, anyám, me vinda.” Nyüszítve remegett alattam.
Mellé zuhantam. Egymás köré fontuk karjainkat, feje a mellemen, és álomba merültünk.
Éjszaka újra felkeményedtem egyszer, és Chrissy mögé helyezkedtem, és farkam a bejárathoz illesztettem. Megemelte a fenekét, és hagyta, hogy belé csusszanjak.
„Ó,” mondta, „Rég volt már neked. Dugjál csak ‘belo’, én fáradt vagyok. Közben álmodom.”
Így hát ráérősen keféltem őt, Chrissy pedig csak feküdt mellettem a hajnali csendben, míg újra megtöltötte őt a magom.
Kissé zavarban voltam a reggel, bár ijedelemre nem volt semmi ok. Kikeltem mellőle az ágyból. Rám emelte álmos szemét, ahogy a nadrágom ráncigáltam magamra.
„Ehh, haza kell mennem. Nem mondtam meg pontosan a húgomnak, hol voltam az éjszaka. Hátha aggódik.”
Chrissy feljebb húzta magát, látnom engedte a melleit, „Azt hiszem, van róla némi fogalma. Annyira sokat beszélsz róla – Lauráról.”
„Tényleg?”
„Múlt éjszaka az étteremben. Közel álltok egymáshoz, ugye?”
„Igen,” mondtam neki, majd egy reggeli csókot nyomva a szájára, bezártam az ajtót magam mögött.
Fény derül a titkomra: Beosontam a házba, amilyen halkan csak tudtam. Magam sem értettem, miért vagyok ilyen óvatos. Laura már fent volt, és a konyhában várt rám.
„Merre jártál?” érdeklődött kíváncsian, de egyúttal feszülten várva a választ.
„Óóó, csak kimaradtam a barátaimmal.”
„Több is volt, vagy csak egy bizonyos barát?” kérdezte. „Tudom, hogy összejöttél valakivel az egyik csoportból. Hogyhogy nem említetted?”
„A megfelelő pillanatra vártam.”
„Eddig mindent elmondtunk egymásnak.”
„Tudom.”
„Dugtatok?”
Csak ültem csendben, és pislogtam rá. Fáradtnak tűnt, szőke haja csapzott volt, a feje félrehajtva. Kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem ruhája szegélyét. Hátra lépett.
„Megdugtad őt?”
„Igen,” feleltem.
Csak nézett rám, az ajtófélfának dőlve.
„Mi van? Mérges vagy?”
Szótlan maradt. „Csak, mert…”
Megállt, mielőtt szétnyitotta a köntösét. Ó, Istenem! Az együtt kiválasztott égővörös, átlátszó kombiné volt rajta, harisnyatartóval, bugyi nélkül. Szőke muffocskája tett pontot alul a kollekcióra. A vörös fátyolszövet kiemelte halvány bőrét és szőke haját. A ruha tökéletesen simult keskeny csípőjére, tenyérbe kívánkozó mellei átütöttek a könnyű, leheletnyi anyagon. Fekete harisnyája most nem volt rajta, tartója pántjai lazán lógtak le combjai körül.
„Szerettelek volna meglepni tegnap este.”
Elengedte a köntös szélét, de nem fogta össze az övvel. Arca lefelé tekintett, majd rám emelte a szemét. Láttam szemeiben a lemondó szomorúságot. Felkeltem a székből, és elindultam felé, hogy a karjaimba zárjam.
Pupillája kitágult, és ő is felém lépett, majd megtorpanva mondta, „Hozzám ne merészelj érni! Most semmiképp. Egyébként is mennem kellene már.” Mögém mutatott, „menj vissza az asztalhoz.” Láthatta szememben a szorongást, és hogy megalázásom tovább tetézte, így szólt hozzám mikor leültem, „kezeket hátra, és szét azokkal a lábakkal.”
Hiába, felnevettem és hátrakulcsolva kezem magam elé néztem, hogy könnyet facsarjak a szemembe, majd fel, rá, hátha meghatom hűséges kutyaszemeimmel, „ezt te szoktad csinálni, nekem.”
„Talán ez a probléma.” Az asztal mellé sétált, és szétnyitotta, majd ledobta magáról a köntöst. Modellpózban állt előttem. „Fel akartam próbálni, mert NEKED vettem, és tudtam, hogy szeretni fogod rajtam. Szóval, hogy tetszik?”
„Gyönyörű vagy. Az én gyönyörű hölgyem.”
Szőke pamacsa, mellei a szemem előtt. Felnéztem rá, és kezem ölelésre lendült felé. Szigorúan állított meg, „Vissza a kezeddel! Egy moccanást se.” Megfordult, és tökéletes hátsójával ingerelt, kezét magasba emelve. Közelről láttam fenekének ívét, ahol félgömbjei elválnak egymástól, és a vágás lefut egészen a combjai között megbúvó punciajkakig. Kissé előrehajolt, megnyitva nekem lábait.
„Eszedbe nem jusson megmozdulni.”
Megmerevedtem hát, előrehajolva, és beszívva teste illatát, amint éppen a hátsóját szeretném megpuszilni. Befejeztem a mozdulatot.
Éreztem, amint a csók varázsütésére megenyhül végre, és szava már nem olyan szigorú, „Ó…, te!”
Ellépett mellőlem, felemelte a köntöst a padlóról és kisétált a szobából.
Nem is ment rosszul, formálgattam kótyagos agyamban a megállapítást.
Chrissynek is van egy titka: Másnap reggel, még mindig tele lelkiismeret furdalással, korábban ugrottam ki az ágyból. Finom kávét, pirítóst rögtönöztem, némi narancslével és persze az elmaradhatatlan reggeli újsággal kormányoztam be magam Laura szobájába. Bekészítettem neki a tálcát, és csendben bemásztam mellé az ágy közepére, ahol hason fekve szunyókált még, és cirógatni kezdtem a hátát. Nem mozdult, de egy halk sóhaj jelezte, hogy ébredezik.
Kinyitotta a szemét, és rám nézve elmosolyodott, „Nyugodj meg, minden rendben. Csak meglepett a dolog. Azt hittem, tudod, hogy BÁRMIT elmondhatsz nekem.”
Aláfúrtam a kezem, a combjai közé, mire széjjelebb tette a lábát. „Klassz csaj, Brazíliai.”
„Biztosan csinos,” mondta Laura, miközben csípőjével odaadóan követte ujjaim ritmusát.
„Gyönyörű. Még nem beszél valami jól angolul.”
„Képzelem,” nevetett, és hanyatt feküdt az ágyon, hogy a takaró lecsúszott róla – ott feküdt meztelenül, a combjai széttárva. „A szőkét, vagy a barnát szereted jobban?”
„Tudod, hogy szőkepárti vagyok.”
„Jó válasz. Jutalmat érdemel.” mondta, és punijával felém araszolt.
Megadtam magam, és lefetyelni kezdtem a szőkeség rejtekét. Az ágytámlának támaszkodva szorította magát nyelvemnek. „Úgy igyekezz, hogy elélvezzek, jössz nekem eggyel.”
„Bármit, amit csak kérsz,” mondtam neki két nyalintás között.
Lejjebb nyomta a fejem, én meg besegítettem neki az egyik ujjammal. Gyorsan dolgozott a számon, punija sikamlósan csúszott fel és alá a nyelvemen, miközben ujjam kitartóan izgatta a bársonyos alagutat, míg egyszer csak rövid nyikkanások adták tudtomra az orgazmusát. Egészen addig folyamatosan szóval tartott közben; milyen színű a szeme, tetszik-e a haja, a bőre? Hogyan csókol? Néha felemeltem a fejem egy pillanatra, hogy válaszoljak neki.
Már éreztem, hogy közel van az élvezéshez, de tovább faggatott. „Szóval lefeküdtél vele? Benne volt a farkad? Ő volt felül?”
Minden kérdésére válaszoltam.
Aztán, „Eszedbe jutottam közben egyáltalán?”
„Szinte végig rád gondoltam,” mondtam neki őszintén.
Egy gyönyörű hullám jött még utolsónak, ami meghozta neki a végső kielégülést, és mellém mászott, én meg átkaroltam őt.
Iskolába indulásig olvasgatással, egymás becézésével töltöttük el a maradék időt.
„Szeretném őt megismerni,” mondta Laura a kocsiban.
Chrissy már a helyén ült, mikor beléptem az osztályba. Megragadta a kezem, és játékosan tekergette az ujjaimat. „Csináljunk egy lyukas órát. Szökjünk meg. Haza akarlak vinni.” mondta egy szuszra.
Ránéztem. Kilopództunk a teremből. Már délután volt, mikor a szobájába értünk, és, ahogy ígérte, csak egy piros kis ruhácska volt rajta, az is a derekáig tűrve, se melltartó, se bugyi, és ó, azok az érzékeny mellbimbók! Hagyta, hogy a maradék holmit is levegyem róla, és közben ő is kihámozott a ruhámból. Pontosan tudta, mi kell neki, és azt el is vette. Annyira más volt, mint Laura.
Lefektetett az ágyra, és cserkészve közelített felém, mint egy macska, majd kezelésbe vette a farkam, és egész szépen felállította azzal a puha szájával. Fölém került telt, buja testével, hogy súlyos mellei a szemem előtt himbálóztak, majd a farkamra huppant, és érzékien masszírozta ölével, duzzadt nagyajkaival. ‘Egy nap, két menet. Ki hitte volna?’ gondoltam magamban. Még mindig érzékeny voltam egy picit, ahogy a farkam tövét gyúrta, és ezt meg is mondtam neki.
„Érzékeny? Az lehetsz, érzékeny a jövőben.” gügyögte.
Inkább én kerültem lovagló ülésbe, és önfeledt kefélésbe kezdtünk. Annyira természetes, szabad és öntudatlan volt… És nemsoká mindketten elélveztünk egy közös ívbe feszülve, majd vissza az ágyra, és én még mindig benne, és mindig keményen. Egy picit gyorsabban ment, mint az első, de ez csak amolyan délutáni dugás volt, bár azt is hallottam, hogy némelyek ezt kedvelik a legjobban. Együtt hevertünk a matracon, és meg-megcsókolt a telt ajkaival, a szemembe nézve, s aztán az órára is.
„Mintha valahol másutt lennél,” jegyeztem meg neki. Még mindig kora délután volt.
„Nem, dehogy, csak éppen…” szünetet tartott, ahogy karomra támaszkodva ránéztem, „nemsokára itt lesz… a vőlegényem.”
„Micsoda!? Vőlegény…” és már másztam is ki az ágyból. Voltam már jó helyen is, rossz helyen is, még valódi zűrökbe is belekeveredtem néha, de azt tényleg nem akartam, hogy valaki most verje ki a szart belőlem. Csak erre tudtam gondolni.
Chrissy folytatta, „Toddnak hívják. Nem vagy mérges, remélem,” nézett rám kétségbeesett tekintettel, miközben tökéletes mellei és kis fekete háromszöge elárvultan néztek vissza rám az ágyról, ahogy kapkodtam magamra a ruhát.
Jó kis csávába kerültem. Belebújtam a pólómba, és csak ismételgettem magamban, ‘Csak innen kikerüljek egyszer.’ „Hátborzongató,” mondtam ki hangosan is.
Ahogyan kislisszoltam, még hallottam a hangját, „Holnap látlak, ugye?”
Amikor hazaérkeztem, és elmeséltem a történetet Laurának, véget nem érő kacagásban tört ki. „Én szegény bátyóm.”
Nem tudtam elmondani neki, mennyire ki vagyok bukva. Alig ismertük meg egymást, a kapcsolatunk annyira felszínesen érintette, semmiség volt számára ez az egész. Amellett nem is szakítottunk, nem igaz? Teljesen összezavarodtam.
„Ilyen vicces helyzetben még nem voltam soha,” vallottam meg a húgomnak.
Laura hozzám simult, és puha, édes csókokkal próbált jobb kedvre hangolni. „Akarsz róla beszélni?” kérdezte.
„Itt vagy nekem te,” mondtam, átkarolva őt. Csak nézett rám, és nem szólt egy szót sem.
Most én jövök (vagy inkább Laura?)
Nagyon fáradtnak éreztem magam aznap este, kimerültem estem az ágyba úgy 9 körül. Sötét éjszaka volt, nagyon csendes. Eléggé magam alatt voltam, de a ház pihenő zajai megnyugtattak, a légkondi duruzsolása mély álomba ringatott…
„Egyre álmosabb vagy. Már lecsukódtak a szempilláid. Tíztől számolok visszafelé, és mire egyhez érek, teljesen a hatásom alá kerülsz.”
Halk, reszkető hangot hallottam magam mellett, és azonnal rájöttem, ‘Laura bejött a szobámba, és most ő akar hipnotizálni engem!’
Annyira közel hajolt hozzám, hogy ajkai súrolták az arcom. Éreztem forró leheletét a fülemen és a nyakamon.
„Két óra múlva felkelsz és a fürdőbe mész. Visszafelé azonban ‘véletlenül’ nem a saját szobádba nyitsz, hanem az enyémbe. Lefekszel az ágyba, és álomba merülsz. Megértetted?”
Vártam egy szusszanást, majd halkan válaszoltam, „Igen.”
„Mielőtt kilépsz a szobádból, levetsz magadról mindent. Nem emlékszel majd semmire, s mikor azt mondom majd, visszamész a szobádba.”
„Igen.”
Magamra hagyott.
Felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Hallottam a szívverésem. Újra hipnotizálóst játszottunk, mint régen. Egymás szobájába surrantunk, hülye dolgokat parancsolva a másikra, amikről másnap csak mi tudtunk. Hogyan várhatnék most két órát?
Persze a morfondírozás alatt is telt az idő. Nemsokára óvatosan levetettem a pizsamám, és az ágy szélére ültem a legkeményebb farokkal, amit valaha csak produkáltam. Lenéztem rá, s mintha valami idegen test lett volna. Legszívesebben kivertem volna, de most jobbat is tudtam ennél. Önuralom. Lassan járj, tovább érsz!
A két óra végül eltelt, és kiléptem a szobámból. A fürdőbe mentem, de csak hogy hallja az ajtó zaját. Semmi dolgom nem volt ott, vártam egy kicsit, és irány Laura szobája.
Mellé feküdtem és éreztem meleg testét a takarón keresztül is. Ahogy elhelyezkedtem, megéreztem kicsiny kezét a csípőmön. Felé fordultam, erre a mellemre fektette a fejét, és átkarolt karjával. Puszikkal kezdte a mellkasomon, majd egyre lejjebb, puha ajkaival cirógatva végig, a takaró fedezékében. Szájába vette a farkam, szívta és szopogatta, aztán visszafelé, a hasam, majd a vállam következett, aztán elért az arcomhoz. Kezébe fogta a fejem, és lágyan megcsókolt. Szétnyitottam a szám, és hagytam, hadd harapdáljon, hatoljon a számba a nyelvével, míg lábai szorosan fogtak, merev farkammal éreztem combját a csípőmön. Köré kulcsoltam a kezem (ő is teljesen meztelen volt), és magamhoz húztam.
Csókoltuk, faltuk egymást kiéhezve. Kezeink mindenütt bejárták a másik testtájait. Lent végigsimítottam tökéletes fenekét, és ujjammal a gyümölcsét kerestem. Egy szavunk se volt, csak a lihegésünk hallatszott a sötétben.
Rám kúszott, szétnyitotta a combjait, és húsos szilváját merev rudam fölé igazította. Nem húzta magába, csak csúszkált rajta végig a teljes hosszában, le és fel, majd vissza. Megragadta a tövénél, és megismertette vele a nedves nyílást, először csak kívül, körbe, majd éreztem, hogy a feje becsusszan, aztán egy heves csípőmozdulatomra már más is. Felemelkedve hagyta, hogy kicsússzak belőle, aztán újra éreztem a puha nyomást – puszilgatott a puncijával. Kis idő múlva aztán hangtalanul magába fogadott, rám kulcsolta magát, és én teljesen benne voltam.
Egyszerre csúszott ki a szánkon, „ó, istenem.” Lassan mozdult felfelé, hogy ezt is kiélvezhessük, majd újra vissza. Lassan, kéjesen dugtunk, az idő lelassult körülöttünk. Minden mozdulatnál hagytunk időt az idegszálainknak kitapasztalni a sosem-volt érzést. Éreztem punciszőrét a sajátomén, lábai széttárva az oldalamon. Haja arcomba lógott, amint merőn nézett rám, ajkát beharapva.
Ahogy felnyúltam, magamra húzva őt, a fülébe súgtam, „Ez alkalommal te vagy a huncutabb, kicsi lány.”
Megállt a lovaglás közben, s a gyenge fénykörben mindketten testünk találkozására néztünk. Ott ült, nedvesen csillogó punciszőrével, ölét teljesen megnyitva nekem. Rám pillantott, „egy kicsivel talán.” Aztán folytatta, „annyira jó ez, édes Jézus, annyira finom vagy.” Majd, „mit fogsz csinálni a te huncut kislányoddal?”
„El kell, hogy náspángoljalak.”
„A fenekemen?” ereszkedett rám ismét.
„Igen,” mondtam, ahogy felemeltem, majd visszahúztam újra a farkamra. Aztán fel és le, egyre keményebben, „például így. Mit szólsz?”
„Ó, nem leszek többé rossz.” mondta, és pináját keményen hozzám nyomta újra, miközben fejével a fülemhez hajolva súgta, „Ígérem.”
„Most mégis kiadós büntetést érdemeltél, mert hogy ennyire rossz vagy.”
Hátratoltam a csípőjét, amint rám húzta magát, hogy egyszerre érezhessük, mint siklik végig faszomon a megduzzadt csiklója. Lábát végignyújtotta mellettem, és így mozogtunk most, szorosan együtt, mellei köztünk, nyelveink egymással hadakozva. Hátsója alá nyúlva egyik ujjam a popsijába erőltettem, s most egy ritmusban dugtuk, az ujjam és a farkam.
„Te rossz fiú,” szólt, mikor megérzett a fenekében.
„Csak próbálom, hány nyílásodon tudok beléd hatolni.”
„Ó, sokfélén, annyiféle módon. Hatolj belém mindegyiken.” nyöszörögte.
Gyönyörű segge vad iramba kezdett, kezével megtámasztva magát rajtam, pinájával jól megdolgozta a farkam. Keményen, egyre keményebben. Zihálása felgyorsult, nyafogásából mintha ezt hallottam volna ki „Elvernél? Tőlem ilyen verést kaphatsz.”
„Igen, verést, jó keményet. Jól megrakom a pinád.”
„Jól megbaszol. Mondd ki!”
„Jól megbaszlak.”
„Basszál meg! Ééééélvezek!”
A panaszos nyögdécselés egy elnyújtott sikolyban halt el, miközben végig rajtam maradva feszült meg a teste, majd heves rángásba váltott. Rám hanyatlott, és fel újra, körmeit a bőröm szántották. Jó zajosan élvezett.
„Baszd meg,” mondta kétszer, majd megzakkant rongybabaként hullott a mellemre. Zilált haja beborított, az üzekedés meleg és nedves párája lengte be a szobát. Kezemmel letöröltem a verejtékcseppeket a homlokáról, a szája széléről. Felkínálta ajkát, és puhán megcsókoltuk egymást. A zihálásától kihűlt ajkaink egymást harapdálták.
A nyelvembe harapott, és elfintorította az arcát, „TE nem is élveztél el, ugye?”
Megcsókoltam.
„Feküdj rám. Dugjál meg. Tedd, amit mondok, még a hatásom alatt vagy,” folytatta.
„Kívánságod parancs,” nevettem fel.
„Mindig ez volt a kedvenc játékod.”
Benne maradva fogtam magamhoz, és hátára fordítottam, miközben tágra nyílt szemekkel bámult. Rajta voltam újra.
Rám mosolygott, „Ez tetszett.” Szélesre tárva a lábait súgta a fülembe, „Maradj bennem mindörökké. Élvezz belém.”
Elkezdtem mozogni benne, éreztem megfeszülő és ernyedő izmait a farkam körül. Annyira nedves volt, és annyira befogadó.
„Nagyon ízlik az én kis barackom, kaphatok belőle? Még mindig éhes vagyok.”
„Igen, te kis mohó, kaphatsz!”
Egymásra fonódtunk, egymásban voltunk teljesen. Csókjaink közben hűsítőnek éreztem a száját. Kezét a fenekemen tartva figyelte, mint dugattyúzom egyre keményebben. Megéreztem csípője ellentétes mozgását, amivel lassan az elviselhetetlenségig fokozta az izgalmunkat.
Elkerekedett, gyönyörű szemébe bámulva mondtam neki, „Most beléd élvezek.”
„Gyerünk, igen! Élvezz belém, élvezd tele a puncim. Szereted tömni a lyukacskám?”
Belém vájta a körmeit, a hátamon kezdte, és a derekamnál tartott, mikor kicsordultam. A villanást a szemem előtt láttam, de a tűz az ágyékomból indult, és hullámokban jutott el az agyamig, ami elfelejtett mindent. Ő se volt, én se voltam már – ilyen hát a kicsi halál. Vonyítva, szakaszosan ömlöttem belé, míg végül elfogyva omlottam mellé a párnára.
„Annyira jóóóó,” hallottam a saját, mélyről jövő hangom, s a száját kerestem, de csókjaimból kapott a haja is, ami mindenütt ott volt.
Verítéket, spermát, puncit és pucér bőrt tapintottak kezeink, ahogy ott hevertünk ernyedten, széthullott darabjainkkal. Ezen nevetgélve merültünk a gyorsan emelkedő álom habjaiba.
Másnap reggel: Hét óra körül eszméltem magamra, a nap éppen csak felkelt. Mintha becsapódott volna valahol egy ajtó a házban. Kezem megmozdítva puncipamacshoz értem. Szőke volt. Laura rám nyitotta álmos szemeit.
„Hé, te,” mondta.
Még egy zuttyanást hallottunk – a garázs ajtó.
Hamar éberség költözött kipattant szemeibe, és sürgetve rikkantotta, „A francba! Itthon vannak. Oké. Vissza a szobádba!”
Már a bejárati ajtó zaja hallatszott – szüleink már a házban voltak.
Felugrottam, és az ajtóhoz siettem. Úristen egy szál semmiben vagyok! A fenébe, hogy jutok át?
„A köpenyem, itt van, kapd el a köpenyt.”
Magamra kerítettem. Nem passzolt, de legalább takart valamit. Ide-oda topogtam az ágy és az ajtó között, végül döntöttem, és lenyomtam a kilincset.
„És ne feledd, nem emlékszel semmire,” nevetett a húgom.
„Ja, persze.”
Kiléptem. Egy perccel később már a lépcsőn haladtak felfelé, és megláttak, „Ó, már fent is vagy, drágám. Mi ébresztettünk?”
„Umm, éppen a fürdőben voltam, anya.”
„Ez a köntös már nem jó rád, édesem. Vennünk kell majd neked egy újat.”
Családi szextörténet Klári
Gyerekkorunkban játszottunk papást-mamást, meg doktorost, és persze mindig arra ment ki a dolog, hogy megszabadulhassunk egy-két felesleges ruhadarabtól, és megérinthessük egymást itt-ott, de semmi komoly nem történt. Így volt ez a testvéreimmel és a közelben lakó unokatestvéreimmel is. Csak én voltam fiú köztük. Akkoriban nem rázott meg bennünket a dolog, és szép lassan leszoktunk róla. Azt hiszem, csak kíváncsiak voltunk egymás testére. Aztán jött a verekedős korszak, amikor nem tudtunk egymás mellett elmenni egy kis piszkálódás nélkül.
Mikor tizenhat éves lettem, „hugyaimnak” – ahogy korábban megvetően hívtam őket – szépen dudorodott a mellük, és elkezdtek érdeklődni a fiúk iránt. Klárinál két évvel voltam idősebb, Zsófinál öttel, és már saját barátnőim is voltak. A nővérem annyival idősebb volt nálam, hogy anyámnak számított, de a család fiatalabb nőtagjai gyakran felcsigázták ártatlan érzékeimet. A lányoknak egész jó testük és vadító szőke hajuk volt. Egy napon Zsófival birkóztam, amikor alám került. A misszionárius póz tudatára ébredve azonnal felállt a farkam. Bár csak hét centi volt, de akkor jó kemény, úgyhogy nem lehetett nem észrevenni. Azt vártam volna, hogy szabadulni akar, ehelyett elkezdett körözni a csípőjével. Azt hittem mindjárt elcsöppenek.
Ijedtemben felugrottam, és mintha valami halaszthatatlan dolgom lenne másutt, kihúztam a szobából. Valahogy túl gyorsan történt a dolog és én nem voltam rá felkészülve. A manzárdba menekültem, mint mindig, ha egyedül akartam lenni, csak most nem volt szükségem a pornófüzeteimre. Azonnal letoltam a gatyám, és amikor kemény lettem, kegyetlenül elkezdtem rázni. Nem jutottam tovább tíz húzásnál és telefröcsköltem a mellem.
Az eset után állandóan a hugiék körül járt az eszem. Egy évre rá, mikor hazaérkeztem a gimiből, éppen telefonálás közben kaptam Klárit, akit hazaküldtek a suliból, mert rosszul érezte magát. Ott ült a nappaliban egy széken, háttal nekem, és éppen a barátnőjének mesélte, hogyan úszta meg a dolit, mert a tanár beszopta a lázat, meg minden egyéb. Mikor közben megfordult, és látta, hogy én is ott vagyok, majdnem leejtette a telefont.
Sietve végzett, és utánam jött a szobámba.
„Nem mondod meg anyának, ugye?” – kérdezte sápadtan.
Mondtam hogy ne izguljon, aztán nemsokára már felszabadultan nevetve mondogatta, hogy majdnem becsinált, mikor meglátott. Az ágyamra telepedett, elszórakoztatott az iskolai történetekkel és egész baráti hangulatba keveredtünk. Belementem és élveztem is a dolgot, bár tudtam, hogy az egész csak azért van, nehogy elköpjem az ősöknek a betegség igazi okát. A végén egész jót dumáltunk, talán ez volt az első őszinte beszélgetésünk. Egyszer csak megszólalt, ahogy a limonádémat kortyolgattam:
„Péter egyre többet célozgat a testi kapcsolatra. Szerinted mit csináljak?”
A farkam persze azonnal reagált, de én közben majdnem megfulladtam, persze közben áldottam a szerencsémet, hogy idáig fajultak a dolgok. Miután visszanyertem a komolyságomat, azt mondtam neki:
„Szerintem ez természetes, de egyelőre ne nagyon merülj bele.”
Rám nézett, és habozva azt kérdezte, mi az, hogy „ne nagyon”. Nem tudtam, hogyan válaszoljak neki, de aztán úgy döntöttem, nem beszélek mellé:
„Hát, elég biztonságos, ha kivered neki, vagy hagyod, hogy megujjazzon, de ha ez nem elég, leszophatod, vagy kinyalhat.”
Erre nem számíthatott, mert nagyon elkerekedett a szeme.
„Kérdeztél, én meg őszintén válaszoltam” – mondtam neki.
„Jó, de nem gondoltam, hogy ennyire nyers leszel.”
„Jobb, ha mindent tudsz, mielőtt túl késő lesz.”
Aztán rám nézett és nagyon nyugodtan azt mondta:
„Az igazi bajom az, hogy bár hallottam ezt-azt a szexről, valójában nem tudom, hogyan kell nekifogni, és ismered a srácokat a suliban… Ha elterjed, hogy ügyetlen tyúk vagyok, ezt az isten se mossa le rólam, amíg ide járok.”
„Ccc … Mondjam, vagy mutassam?” – csúszott ki a számon.
„Mi van?” – kérdezte és érezhetően lemerevedett, én meg zavartan elkezdtem magyarázkodni:
„Izé, úgy értem, most kaptam egy pornókazettát, amit megmutathatok, aztán a többi a te dolgod.”
Úgy tett, mintha nem érdekelné, aztán mégis azt mondta, hogy jöhet.
– Ezt megúsztam – gondoltam, de nem tudtam, mit képzel rólam ezután.
Felpattantunk az ágyról, én előhalásztam a polcról a kazettát, és irány a nappali. Még három óránk volt a többiek hazaérkezése elott. Visszatekertem a kazit, bezártam a bejárati ajtót, és behúztam a függönyöket, mint rendesen, ha mozizok. Elindítottam a szalagot, és a húgom mellé huppantam a díványra. Elvileg az ő kedvéért csináltuk, de én is fel voltam ajzva rendesen, hogy együtt nézzük a filmet.
Úgy indult, hogy egy csaj hatalmas műfarkat járatott magában. Klári álla azonnal leesett. Nyilván ez volt az első pornófilmje. Aztán ahogy a sztori alakult, mindig figyeltem a hatást az arcán. Bár a száját becsukta, a szemét le nem vette a képernyőről. Végül megtörtem a csendet:
„Na, mit szólsz hozzá?”
„Nem gondoltam volna, hogy mindent megmutatnak, ráadásul ilyen szenvtelenül” – mondta, éppen amikor egy gyönyörű szőke csaj nyeldekelte a kigyúrt pasija méteres kékeresét.
A testvérkém csípője alig észrevehető mozgásba kezdett, szerintem lenn már teljesen nedves volt. A gondolat az én farkam se hagyta nyugodni. Mintegy véletlenül a combjára tettem a kezem, erre anélkül, hogy rám nézett volna, arrébb húzta a lábát. Ennek lőttek, gondoltam magamban. Még a farkam is visszahúzódott. A francba, ezt elsiettem.
– Szedd össze magad, mi baj történhet? – gondoltam aztán.
Addig nyugtatgattam magam, míg a filmet nézve félóra múlva már megint keményen ágaskodtam. Klári még mindig a tévét bámulta, de én már úgy éreztem, nem bírom tovább. Végre összeszedtem a bátorságom, és miután többször is pisszegtem neki, rám emelte a ködös tekintetét:
„Zavarna, ha közben magamhoz nyúlnék? Már fájnak a golyóim!” – kérdeztem egy szuszra.
„Nem” – mondta a fejét ingatva, és visszameredt a képernyőre. Erre aztán minden szemérmet félredobva letoltam a nadrágom és elkezdtem húzogatni a bőröm a kőkemény farkamon. Magam is meglepődtem, milyen jó volt, pedig csak magamnak csináltam. Klári észre se vette, mi folyik mellette, amíg be nem fejezodött a videó első része. Ekkor felém fordult:
„Ez aztán … Jézusom, Gabi, mit csinálsz?”
„Megkérdeztelek, hogy kiverhetem-e magamnak közben, te meg azt mondtad, hogy nem zavar. Úgyhogy ha nem akarok a nap hátralevő részében kék mogyoróval mászkálni…” – válaszoltam a legnagyobb természetességgel.
„Ó …!” – mindössze ennyit mondhatott, mert közben elkezdődött a második rész, és ez azonnal elterelte a hugi figyelmét. Láttam rajta, hogy nem tér napirendre a dolog felett, de hát kit zavar? Engem aztán cseppet nem! Pár perc múlva észrevettem, hogy néha lopva a fütykösömre pillant. Közben úgy helyezkedett el, hogy a puncija a sarkához feszüljön és újra kezdte a csípőmozgást. Látni lehetett a vonagló arcán, hogy legszívesebben beledörzsölné magát valami hegyesbe. Egyszer csak felpattant, a hálószobába rohant, majd egy kis pléddel tért vissza:
„Kezd itt hűvös lenni” – vetette oda.
– Akár a pokolban – vigyorogtam magamban.
Nemsokára hallom, amint a bugyija a csípőjéhez csattan. Gyorsan rápillantottam.
„A csajok sincsenek fából” – mondta belepirulva.
Ránéztem és nagyon nyugodtan így szóltam:
„Lazulj hugica, sose szégyelld! Mindenki maszturbál!”
Erre széles mosollyal felemelte a csípőjét, hogy kibújhasson a bugyijából. Magára terítette a plédet, úgyhogy semmit se láttam, de a gondolattól annyira felizgultam, hogy nem tudtam tovább tartani, lespricceltem a combom. Klári elismerő tekintettel nyugtázta az eredményt, én meg kirontottam a fürdőbe, hogy letakarítsam.
Pár pillanat múlva visszatértem, és még mindig letolt nadrággal elfoglaltam az előbbi helyzetet, csak éppen a farkam zsugorodott a felére. Klári ránézett, és sajnálkozva megjegyezte:
„Ilyen puhán egész esendőnek látszik.” Ezzel odanyúlt és két ujjával felemelte, majd visszaejtette. Meglepetésemben megrándultam.
„Ne haragudj” – mondta ijedten.
„Semmi gáz, csak nem számítottam rá! Igazából nem bánnám, ha simogatnád egy kicsit, mert akkor újra megkeményedne és folytathatnánk a masztizást. Egész más érzés így csinálni, hogy te is itt vagy!”
Némi habozás után megfogta és nagyon lassan húzogatni kezdte. Közben éreztem, hogy a punciját sem hagyja ki a játékból, ugyanabban a ritmusban mozgott a keze a takaró alatt.
Újra a képernyő felé fordult, de én alig tudtam figyelni a simogató keze, meg a pléd alól hallatszó cuppogó hangok miatt. Nyilván már merő lucsok volt, én meg ismét megkeményedtem, bár próbáltam késleltetni a dolgot, nehogy abbahagyja a masszírozást. Ennél hosszabb már nem lehettem, de Klári még mindig húzogatta, fel-le, fel-le. Átnyúltam és lehúztam öléből a takarót, de a húgom semmi pénzért nem hagyott volna ki egy ütemet se. Rámeredt a képernyőre, bal kezével verte a majmot, a jobb keze mutatóujjával meg jó mélyen a nedvesen csillogó szilvájában ki-be, ki-be. Hát ez tökéletes volt. Még sose láttam ilyen közelről a vékony szőr borította cuniját, a nedves, összetapadt szőrszálakat a nyílása körül. De jólesett felszippantani a pinája félreismerhetetlen illatát, amint megcsapott a plédet felemelve!
Onán paradicsomában éreztem magam!
Megsimogattam a lapos hasikáját, a punciszőréhez araszoltam a jobb kezemmel. Én is becsúsztattam a középső ujjamat a nedves nyílásba, mire Klári halkan felnyögött. Azt vettem észre, hogy lassan rám hagyta a punciját, és már csak velem foglalkozott a keze. Egyre gyorsabban húzogatta, de én se akartam lemaradni a masztizásban. Már két ujjam volt benne, és néha köröztem a csiklója felett, majd le egész hosszan a nyílás végéig, közre fogva a kisajkakat. Nagyon akartam, hogy jó legyen neki! Becsukta a szemét, teljesen szétterpesztette a lábát, a csípője vadul izgett-mozgott.
Ez már sok volt! Hirtelen eléfordultam a térdemen és felcsókoltam neki, pont a csiklóján. Aztán folytattam a kinyújtott nyelvemmel, lassan nyalogattam körbe-körbe.
Klári meglepetésében eltartotta a fejem, de lassan a tarkómra simult a keze, egyre közelebb fészkelődött és a végén szinte belepasszírozta az ölét az államba. Tiszta lucsok volt, de én nyaltam, mint a nektárt. Miután olyan mélyre dugtam a nyelvem, amennyire csak tudtam, lassan felderítettem a másik lukacskáját is. Megőrjítette, ahogyan a szűk kis járatot tágítgattam a nyelvemmel.
Egyszerre hallottuk meg, amikor a garázsajtóhoz ért apámék kocsija.
Felpattantunk, kitéptem a kazettát és rohanás a szobáinkba. Klári felvette a „beteg vagyok” pózt, én meg a leckémet mímeltem, de közben vadul vert a szívem és lázasan járt az agyam a történteken. Azt hittem szétrobbanok a csalódottságtól, szerintem a szüleim nem nagyon értették, miért nem vagyok velük kedvesebb. Vacsora után jött a megkönnyebbülés: egy meleg fürdő, és a jó öreg Marok Marcsa. Lefeküdtem, de még hajnali egykor se tudtam elaludni. Újra és újra elképzeltem Klárit, ahogyan dobálja magát a díványon széttett lábakkal.
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Klári surrant be rajta és leült az ágyam szélére.
„Ébren vagy?”
„Persze, nem tudok aludni.”
„Bátyó, én el se hiszem, ami köztünk történt, olyan ciki.”
Próbáltam laza lenni, de nem volt könnyű:
„Ne hülyéskedj, ebben a korban ezt mindenki kipróbálja így vagy úgy.”
Pár percig hallgattunk, aztán hugi így szólt:
„Olyan üresnek érzem magam, nem ölelsz meg? Csak hozzád akarok bújni.”
Ezzel felemelte a takarómat, és hozzám fészkelődött háttal, ahogy régen aludtunk együtt. Szótlanul átkaroltam, és így maradtunk mozdulatlanul egy ideig, aztán összeszedtem magam, és megjegyeztem:
„Bevallhatod, hogy amíg tartott, nem volt piskóta…”
Klári mintha csak erre várt volna, kuncogott és nagyon kurvásan azt mondta:
„Meghiszem azt!”
A farkam erre önállósította magát, és elkezdett ágaskodni. Klári észrevette, ahogy a hátának nyomódik és odaszólt:
„Bátyó, már megint kezded?”
Teljesen fölöslegesen elvörösödtem, és végül kifakadtam:
„Nem is képzeled, milyen, ha nem tudod elrejteni, mindig elárul és alig fér a gatyádba. Mintha minden véred oda gyűlne…!”
„Ha olyan baromi kényelmetlen, vedd le a gatyád, de viselkedj rendesen!” – szólt hozzám egy kis szünet után, ingerültséget színlelve.
Azonnal legyűrtem magamról a nadrágot, a pöcköm megkönnyebülten ugrott a szabadba. A hátához simultam, de nem mondhatnám, hogy megnyugodtam.
„Mit szólnál, ha a lábaid közé tenném? Ígérem, nem erőszakoskodom, de mindkettőnknek kényelmesebb volna, és olyan klassz lenne így elaludni…”
„Na jó, de ne merd betenni!” – szólt végül, megemelve a lábát.
Sokkal kényelmesebb volt, hogy nem feszült annyira, de alig bírtam megállni mozgás nélkül. Legszívesebben állandóan pumpáltam volna, de megígértem, hogy nem leszek rossz fiú.
„Na, és mit fogsz mondani Péternek a mai dolgok után?” – suttogtam.
Nem válaszolt. A francba! Elaludt. Nem volt mit tenni. Ha nem akartam elkúrni a kapcsolatunkat, legjobb volt, ha alvásra adom a fejem, ami persze nem volt könnyű, tekintettel a meredező karómra, dehát azzal nyugtattam magam, hogy biztosan lesz még alkalom, hogy megint összejöjjünk, plána egy ilyen jó start után.
„Gábor” – suttogta később. Nem hittem a fülemnek, de alvást színlelve megmerevedtem. Aztán megint csend. Éppen kifújtam a levegőt, amikor hirtelen hátranyúlt a farkam alá, ami még mindig mereven állt a combjai között. Próbáltam lassan, alvó ritmusban lélegezni, de ehhez minden önuralmamra szükség volt. Lassan simogatta, de közben felemelte a lábát is, hogy jobban hozzáférjen a dákómhoz. Egyre gyorsabban vette a levegőt, én meg azt hittem, mindjárt elájulok. Végre erősen megragadta, és a fejet fel le csúsztatta a puncinyíláson. Mindig felnyögött, mikor a vérdús pöckéhez ért, de nekem csendben kellett maradnom.
Hirtelen abbahagyta. Szétterpeszett, amennyire az ágy engedte, és visszatartotta a lélegzetét. Csoda, hogy megálltam magömlés nélkül, ami ezután következett. Kezében tartva a szerszámom, a bunkómat szépen bevezette a pinusába, ami olyan síkos volt, mintha bepisilt volna, vagy ilyesmi. Tartotta a kezével és közben a csípőjével körözve lassan ráhúzta magát a farkamra. Már a fele bent volt, amikor nem bírtam tovább mozdulatlanul, bár a farkam végig lüktetett. Sietség nélkül teljesen feltoltam neki. Hihetetlen, de annyira könnyen ment, mintha nem szűzet tömtem volna. A húgom nem szólt
egy szót se, de a csípőjével bezzeg egyre vadabbul lovagolt az ölemben.
„Na, ilyen lehet a mennyekben” – gondoltam. Azt kívántam, bárcsak örökké tartana, de tudtam, hogy nem húzom tovább két percnél. Amikor már nem bírtam tovább, kirántottam, és végre ráélveztem a hátára. Feltámaszkodva megfordult, nagyon mélyen a szemembe nézett, és ráhajolt a számra. Hosszan, szenvedélyesen csókolóztunk, és a végén azt mondta:
„Ezt azért kaptad, mert te vagy a legjobb bátyó a világon. Nem tudod, mennyire szeretlek!”
Erre a mondatra mindig emlékezni fogok, mint ahogy mindarra, amit ezután történt velünk (nem beszélve az éjszaka hátralevő részéről)!
Mondanom se kell, hogy másnap én is kihagytam egy napot. Anyám meg is jegyezte:
„Biztosan a húgodtól kaptad el!” Hát kaptam tőle valamit, az biztos.
[Családi]
A mi kis ártatlan játékaink 4. rész
Bevásárlás közben
„Eljössz velem vásárolni?”
Laura az ajtóban állt, egy sárga pólót és fölötte fehér inget viselve, ami lazán lógott keskeny csípőjére. Jól állt neki az egyenes, szőke haja.
Eddig még soha nem akart magával vinni.
„Hová?” kérdeztem.
„Az itteni plázába. Nincs kedvem egyedül menni.”
Épp nem volt semmi dolgom, és mostanában úgyis mindig együtt lógtunk. Ha valaki megfigyelt volna bennünket nyolc hónappal korábban is, alig hitte volna, hogy ugyanaz a két ember lakja ma is a lakást. Reggel együtt használtuk a fürdőszobát. Ő a tükörnél csinosította magát egy szál bugyiban, míg én a zuhanyozáshoz készültem. Néha együtt tusoltunk ‘hogy takarékoskodjunk a vízzel’. Hétvégén behoztam az újságot, felvittem a szobájába, és takarója alá bújva ébresztgettem őt, simogatva, puszikat nyomva az arcára. Megitattam kávéval, míg ő átlapozta a híreket. Más reggelen nyakamba puszilt a konyhába lépve üdvözlésként. A ház teljesen a miénk volt. Apa és anya Floridában voltak egész télen, aztán tavasszal Kaliforniában, legújabban azt vették a fejükbe, hogy bálnalesre mennek az isten tudja hová.
Még mindig az ajtóban mosolygott rám, hunyorogva.
„Persze, hogyne… egy pillanat és készen vagyok.” Félmeztelenül voltam, mezítláb, csak egy farmerban.
Ő vezetett, a rádiót hallgattuk útközben. „Köszi, hogy velem tartasz. Néha elkel egy férfi tanácsa, ha az ember lánya csinos akar lenni.”
„Én a bátyád vagyok.” jegyeztem meg.
Felém fordulva rám nézett, és én nyomatékosítottam, „a testvéred lennék.”
„Szexinek tartasz?” váltott témát.
„Háát… igen, szexi vagy.”
Megint rám nézett.
„Igenis hatással vagy rám. Mi lehetne ennél szexibb?” tettem hozzá, és megpusziltam az arcát, majd a nyakát is. Mosolygott.
„Nos, ezen a nyáron nagyon szexi szeretnék lenni. Segítesz? Úgy gondoltam a fehérneművel kezdünk, a ruházatban alulról haladva felfelé.”
Érdekesen hangzik, gondoltam magamban.
Megérkeztünk, a Viktória Titkai bolt mindjárt jobb kéz felől esett. Beléptünk, és azonnal körülnéztem, nincs-e valaki ismerős a láthatáron. Valamilyen okból nem szerettem volna senkibe belebotlani.
„Vicces lenne magyarázkodni, ha valaki meglát bennünket az alsónemű osztályon,” mondtam neki.
„Női fehérnemű,” javított ki, de egyébként nem látszott aggódni a dolgon.
A hely igazi férfiparadicsomnak tűnt. Senki nem törődött a próbababákon közzétett alsóruházattal (ja, fehérnemű), csak egy hozzám hasonló korú pasit izgathattak fel a formás popsikon feszülő tangák, a hetyke mellekre simuló, átlátszó kombinék. Tetszett a látvány, pláne ahogy elképzeltem az árucikkeket vizsgálgató hölgyeket, vajon hogy állna rajtuk amit éppen tanulmányoznak. Jó volt megérinteni a pamut, muszlin, csipke vagy selyemből készült finom holmikat.
„Erre gyere, kellene a segítséged.”
A melltartóknál kezdte. Sorra vette őket, megérintve, majd magához próbálva a különféle melltartókat, az árcédulákat nézegetve.
Megszólaltam, „én a Pimasz Fruskára hajtanék.”
„Jó nyomon jársz,” szólt vissza, anélkül, hogy abbahagyta volna a keresgélést.
Szóval így esett, hogy segítettem neki. Kiválasztottam pár leopárd mintás bugyit, és kinéztem a katalógusból egy melltartót, ami a hirdetés szövege szerint felfelé és összenyomja a melleket ‘Pimasz Fruska stílusban’. Aztán egy-két, madzagnyi tangát tartottam elé. „Próbáltál már ilyet?” Elkerekedett a szeme. Ezek szerint még nem. Ennyi elég volt nekem, bedobtam őket a kosárba. Észre sem vettem, hogy kis időre eltűnt mellőlem.
„Ehhez mit szólsz?” kérdezte, mikor újra előkerült.
Egy vörös színű, csipke hálóinget mutatott, pihés gallérral, és egy hozzáillő, teljesen átlátszó bugyit. Sötét harisnya, és egy bordó harisnyakötő volt még nála. „Uh, hát igen, az ilyesmi komoly zűrt tud okozni.” Egyetértően kuncogott.
„Nahát, ennyi elég lesz egyelőre. Most már felpróbálnék közülük párat.”
Azonnal szembesültünk egy logisztikai problémával. Nem próbálhatja fel ezeket a kedvemért itt a nyílt színen. Az asszisztenshez fordult, én pár pillanatig távolról figyeltem őket. Láttam, amint rám mutat, visszaintettem nekik.
„Bejöhetsz velem,” érkezett vissza a hírrel.
Körülnéztem, „Hogyan? Megengedik?”
„Azt mondták,” ragadta meg a kezem, és behúzott az öltözőbe. Bezárta az ajtót.
A szobácskák elég nagyok voltak, mindegyik oldalán tükrökkel, az ajtón egy kisebb. Egy kis szék is volt a sarokban az olyanok számára, mint jómagam. Leültem, és figyeltem, amint a húgom felhúzza a topját, kikapcsolja a melltartót, és hagyja lecsúszni előre a karján.
„Kikészít ez a cicifix,” szólalt meg.
„Akkor örülhetsz, hogy most megszabadulsz tőle,” igyekeztem.
Annyira természetesen állt előttem meztelen felsőtesttel, mintha csak a fürdőszobában lennénk, pedig most teljesen más volt a környezet. Ezt a tükrökben látszó tíz Laura is nyomatékosította nem is beszélve a húsz dudorodó mellről és a csúcsukon díszelgő aranyos mellbimbókról. Dudadömping volt körülöttem.
„Ezt egész álló nap el tudnám viselni veled,” hízelegtem.
Lerúgta a cipőjét, kikapcsolta a szoknyáját, és hagyta, hogy lecsússzon róla. Nincs rajta bugyi! Ezt hangosan ki is mondtam, ő meg csak nevetett rajtam.
„Bárcsak tudtad volna, igaz?” rebegtette felém a szempilláját, „sok dolog van, amit még nem tudsz rólam…”
Itt állt előttem a pláza elzárt terében, tökéletesen meztelenül. Hogy állhattam volna neki ellen? Kinyújtottam felé a karom, „Gyere ide.” Megfogtam a kezét, és magam elé húztam; átkaroltam a fenekénél és fejem a hasához fészkeltem. „Mmmm, micsoda illat!” Buja, meleg levegő csapta meg az orrom. „Nőszagot érzek.”
„Megállj! Várj türelemmel,” ugrott hátra.
Először a dzsungel ihlette tangát vette magára. Szembefordult velem. Szőke muffját alig takarta a kis háromszögletű textil.
„Milyen klassz érzés,” gügyögte.
„Azt gondoltam, ezt fel sem próbálhatod.”
„Mondtam a hölgynek, hogy ezt biztosan megveszem, és azt akarom, hogy lásd rajtam,” kacsintott rám mosolyogva, és most a fenekét mutatta felém. Most a legkáprázatosabb testrésze volt előttem csupaszon, csak egy kicsiny pánt takarta.
„Ó, istenkém! Nem hiszem el. Fantasztikusan nézel ki!”
Újra megfordulva fölém hajolt. Melleit, mint érett gyümölcsöket tárta elém. „Ezt kérem,” mondtam az egyik felé nyújtva a kezem. Lágyan megcsókolt.
Most a melltartó következett, „ezt teszi a tömés,” mondta maga elé, miközben összekapcsolva a pántot, megigazította a haját. És valóban, keblei megnagyobbodva duzzadtak ki a kosárkákból. Valódi pimasz kis fruska. Az anyag mintája ugyanaz volt, mint a bugyin.
„Az én kis tigrisem.”
„A te kis párducod,” javított ki.
Nem bírtam magammal, meg kellett érintenem ezt a csodát. Végigsimítottam, végül ujjaim a lábai között kötöttek ki. Széttárta kissé a combjait, hogy kényelmesen fogadhassa az érdeklődésem, de nem tett rá megjegyzést. Csak annyit kérdezett, „jól mutat rajtam?”
Nem tudatosult bennem, amit mond, csak azt a kicsiny, rózsaszínű vágatot akartam felfedezni a pánt alatt. Benedvesedett az ujjam, és jó mélyeket lélegzett már ő is, de csak nyomta felém a fenekét. Kis körökben izgattam a kéjgombját.
„Szexinek találod?” kérdezte ismét.
„Igen,” nyögtem ki végre.
„Jöhet a következő,” lépett ki karom hatótávolságából, óvatosan lefejtve magáról az izgató semmiségeket. Az újabb darab annyira áttetsző volt, hogy a fehér anyag alatt átsejlett a krémszínű bőr, és a hegyesedő halvány barna mellbimbó. A bugyi része ezúttal bikini szabású volt, de ez sem bízott sokat a fantáziára.
„Umm, tetszik, ahogyan feszül a… dombocskádon,” szólaltam meg mélyen elgondolkodva.
„A dombocskámon,” nevetett fel.
„Hát, hogyan neveznéd a helyemben?”
„Punci,” formálta hangtalanul a szája.
Játékos kedvében hozzám lépett, és az ölembe ült, hogy a sortomban meredő farkam a fenekéhez szorult. Karjával átkarolva izgett-mozgott rajtam a legátlátszóbb bugyiban, amit valaha láttam. Felemelte a fejét, és csábítóan pislogott rám. Szemtől szembe voltunk, a szánk majdnem egymáshoz ért.
„Mmmm, érzek itt valamit. Ezt nekem szántad?” kérdezte, miközben az ölembe pillantott.
„Egy napon talán a tiéd lehet,” mondtam válaszul.
Felhúzta az orrát, majd tovább fészkelődött és puha ajkával az enyémet kereste. Önkéntelenül megemeltem a csípőm, közvetlenül érezve puncija vágyakozó nyílását. Lenyúltam, és a cipzáram lehúzva kiszabadítottam a kissrácot. Bíbor feje közénk ugrott. Fenekével elhúzódott, hogy helyet hagyjon a kezemnek, majd újra hozzám préselte az altestét. Csak egy vékony anyag választott el a kincsétől. A farkamon éreztem éhes punijának nyomását, ahogy csípője beindult, és előre-hátra mozgott rajtam. A bugyija annyira átnedvesedett, hogy farkam akadálytalanul csúszkált a lába között.
A fülemhez dugta a száját, „mmm, én kicsi fiúm. Azt hiszem, valamilyen jutalmat érdemel, amiért segít nekem ebben az unalmas vásárlásban.”
Nem nagyon tudtam megszólalni, de éreztem, hogy nemsokára elsülök. Megragadtam a fenekét, és gyorsulva csúsztattam előre-hátra az ölemben.
„Atyám, ugye tudod, mit művelsz velem most?” lihegtem elkínzottan a szemébe pillantva.
„Gyanítom. Azt hiszem, szeretni fogod.”
„Tökéletes, egyszerűen töké -”
„Mmm, tetszik, ahogy érzed a pici nunám a bugyin keresztül? Tetszik a puncim? Mondd ki.”
„Tetszik… a puncid.”
Még halkabban súgta a fülembe, egy pillanatra sem fékezve csípője mozgását, „Szeretnéd megtömni ezt a kicsi puncit? Húh. Szeretnél végre megdugni?”
„Igen, dugni.. igen,” hebegtem.
Ezekre a szavakra a csípőm felnyomva heves élvezésbe kezdtem, magamhoz szorítva őt. A nyakamba kapaszkodott. Felnézve megsokszorozódtunk a tükörben, ameddig csak a szem ellát. Lábai átkaroltak, a feneke partjai tisztán látszottak a könnyű anyagon keresztül. Szőke haja ide-oda lengett, ahogy velem élvezett. Bőségesen ontottam magamból, s mivel a farkam közénk préselődve pont felém nézett, jócskán átáztattam az ingem. Semmivel nem törődve, kábán ültem, elveszve a rám törő érzés-zuhatagban.
Lassan tértünk magunkhoz, s mikor lekászálódott rólam, bizonytalan lábakon megállva előttem, felnevetett, „Nem igaz… Nézz magadra!” Jókora nedves folt díszelgett az ingem elején, és már a hasamon kezdtem érezni a pólón átütő nyúlós spermát. Pánikba estem, „most mihez kezdünk?”
Nem jött válasz. Egy ÚJABB félórát ülhetünk itt, mire megszikkad a felsőm.
„Senki nem fogja észrevenni,” szólalt meg a húgom. Tátott szájjal bámultam rá. „Meglátod, igazam lesz,” csókolt meg. Aztán még hozzátette, „ezeket pedig majd egy másik alkalommal fogom felpróbálni.”
A pihegalléros hálóinget tartotta maga elé, a harisnyakötővel. A francba, ebben látni akartam őt!
„Egyébként is megvettem volna. Sosem tudhatod, mikor lesz szükséged arra…, hogy szexinek lássanak,” mondta ábrándos szemekkel.
Magán hagyta a felpróbált fehérneműt, aminek bugyija már szinte láthatatlan volt a nedvességtől. Csak magára kapta a szoknyát és a pólót, majd a cipőjébe is belebújt.
Felhúzott a padról, és nedves magammal a háta mögött a kasszához igyekezett. Céklavörös fejemmel követtem szorosan a hátában, próbálva elkerülni a figyelő tekinteteket, amelyek végigkísértek utamon a pénztárgépig. A hölgyek érdeklődve figyelték a menekülő párt – annyira nyilvánvaló lehetett a dolog.
Laura magabiztosan lépett a pulthoz, „Ezeket szeretném…, ja, és magamra vettem a fehér bugyit meg a melltartót. Itt vannak az árcédulák.” Sorra vették a cikkeket, mindet szépen becsomagolgatva. A pénztáros sokatmondó pillantást váltott a társával, majd mindketten rám bámultak. Laura is oldalra nézett, rám mosolyogva, büszkén – egy zilált külsejű, sperma-áztatott inges, vásott gyerek boldog tulajdonosaként.
A mi kis ártatlan játékaink 3. rész – Hipnotizálva
Aznap, mialatt a húgom és én a tévét néztük, kezem befészkeltem a bugyijába. Nem volt nehéz dolgom, mert lazított a sortján, hogy beférjek (amit legalábbis bátorításként értékeltem). Aztán hirtelen félbehagytuk a játékot, merthogy lefeküdni készült, pedig mondhatom, ő sem volt kevésbé izgatott, mint én. Megkérdeztem, hogy tehetek-e érte valamit, mire azt válaszolta, hogy ‘te már megtetted a magadét’. Mióta hazaköltöztem, újrajátszottunk párat a gyerekkori kedvenc játékainkból, érdekes végkifejletekkel. Azon az estén egy új, kipróbálatlan játékot kezdtünk, és az eredmény eléggé kétesre sikerült. Mindenesetre én olyan kanos maradtam aznap, mint még soha addigi életemben.
12:00 Éjfél – Még mindig fönt, nem tudtam lehunyni a szemem. Éreztem, tüzel a testem. Laura, a testvérem sietősen kúszott el mellőlem, punciját pár perce még hevesen dörzsölte a tenyeremhez.
00:15 – Ébren fekszem a sötétben. Még mindig tart az erekcióm. Vajon megárthat, ha ennyire kemény?
00:30 – Ezen az éjszakán nem volt játék. Legalábbis én nem voltam benne (ezt most értsd szó szerint…).
01:00 – Hé, most eszembe jutott egy játék! Az ÉN kedvencem. Majdnem az összeset számba vettük, de ez valahogy kimaradt, a Hipnotizőr. Egy rakás emlékem tért vissza azonnal. A késő éjszakai sötétség izgalma, a halk suttogások, a meleg illatok, ágyaink puhasága.
Éjjel egymás szobájába lopództunk, hogy a másik fülébe suttogjuk, „Szempilláid elnehezülnek. Egyre álmosabb vagy.” ‘Hipnotizáltuk’ egymást, ez volt a lényege a játéknak. Előjöttünk valami hülye ötlettel, egy hanggal, vagy viselkedéssel, amit a másiknak nappal kellett előadnia. Csak mi tudtuk, miért. Ez volt a titkunk. Istenien szórakoztunk! Egész nap vártuk, mikor lép a másik. Csak egy bukfenc, vagy egy bizonyos járás, egy értelmetlen mozdulat, és máris megvolt a titkos kapcsolat. Senki nem tudott róla, csak mi ketten. Ma éjjel hipnotizálni fogom. Megtehetem. Működni fog.
Már csak munkára kellene bírnom a lábaimat.
02:30 – Ez egy IGAZÁN zseniális ötlet! Nem késlekedhettem sokáig.
Egy laza boxer és egy szürke póló volt rajtam az ágyban, így lopakodtam le a nappalin át a szobája felé, hajnali fél háromkor. Őrült dolog, lehet hogy sikítani fog. A torkomban dobogott a szívem. Szuroksötét volt. Az ajtaja zárva. Amilyen lassan csak tudtam, benyitottam a szobájába. A zaj fülsértőnek tűnt, pedig csak egy kattanás, és csusszanás hangja hallatszott. Az ágya mellett álltam. A szobában nem volt sötét, az ágya melletti ablaknyílásokon besütött az utcai lámpák fénye. A függönye kékes színűre szűrte az éles vonalú kontúrokat. A hátán feküdt, feje oldalra hajtva. Zilált haja szétterült a párnán. Közelebb léptem, és az éjjeliszekrénye mellé térdeltem.
A dupla ágy takaróját szorosan felhúzta az álla alá. Tisztán láttam fehér pofiját, csukott szemeit. Egyenletesen lélegzett. Elhelyezkedve a padlón, magam is megnyugodtam kissé. Pedig szerettem volna felszabadult röhögésben feloldani a bennem lévő feszültséget, még talán gesztikuláltam is, de nem mozdult. Szorosan hozzá hajoltam, most már nem volt visszaút. Abban a pillanatban, ahogy elkezdtem beszélni hozzá, minden visszatért: a meleg illatok, a haja, a visszafojtott lélegzetvételek.
Szinte súgtam a füléhez közel, „Egyre nehezebbek a szempilláid.”
Szünet. Feszülten figyeltem az arcát, miközben folytattam a mondókám, „Már nagyon álmos vagy. Tízig számolok, és mire kimondom, hipnotizálva leszel.”
Megremegtem, hirtelen eszembe jutott, hogy esetleg rosszul is elsülhet a dolog. Elfordította a fejét, majd kisvártatva vissza, hogy ugyanúgy feküdjön, mint azelőtt. Egyébként semmi reakció, semmi sem árulkodott arról, hogy felébredt volna.
Halkan suttogva mondtam tovább, „Egy. Kettő. Három. Négy. Öt. Hipnotikus transzba merülsz.” Mintha mosoly jelent volna meg a szája szögletében. Talán mégis? „Hat. Hét. Nyolc. Kilenc. Tíz. Már alszol. Teljesen mély álomban vagy. Hallasz?”
Egy izma se rándult. Vártam. Semmi.
„Hallasz engem?”
Megmozdult, mintha nyújtózna.
„Igen,” suttogta vissza, de nem hozzám beszélt, csak a levegőbe mondta.
Folytattam, „Erre nem fogsz emlékezni. Csak arra, amit holnap tenned kell. Ha megértettél, bólints.”
Lassan bólintott. A légzése már nem volt olyan szabályos, mint az előbb.
„Anélkül, hogy felébrednél, mondd el, mi van most rajtad.”
Szünet újra. Halkan válaszolt, „Szürke flanel pizsamanadrág…”
Újabb hosszú szünet, már folytatni akartam, mire, „… és egy… fehér trikó.”
„Van rajtad bugyi?” kérdeztem.
„Um, igen – de melltartó nincs.”
„Magadhoz nyúltál a múlt éjjel, mielőtt lefeküdtél?”
„Igen.”
„Elélveztél?”
„Igen – de azután máskor is.”
„Mikor?”
„Ma éjjel, tévézés közben.”
„Akkor is csináltad magadnak?”
„Nem, de a bátyóm besegített, az a rosszaság.”
„Engedted, hogy hozzád nyúljon?”
„Igen, engedtem neki.”
Éreztem, hogy csípője megmozdul, a takaró felemelkedett kicsit. A kezét arrébb mozdította.
Közvetlenül a fülébe suttogtam, „Holnap is hozzád fog érni, többször a nap folyamán.” Hozzátettem még, „Máskor zavarban lennél, hogy helytelenül ér hozzád, de most nem veszel róla tudomást. Aztán este úgy döntesz, nem veszel magadra hálóinget, vagy bugyit, ha este lefekszel. Meg tudod tenni?”
Jobbra fordította a fejét, hogy arcunk egymást súrolta, és a szája pont a fülemhez ért. Éreztem a meleg leheletét.
„Meg tudom,” mondta. „Mit jelent az, hogy – helytelenül?”
Elképesztő hatással volt rám, ahogy ezt a szót kiejtette. Ajkai puhán váltak szét, borzongtam a halk suttogásától.
„Megmutatom, csak egy kicsit, mire gondolok.”
A takaró alá nyúltam és kezem lefelé haladt forró testén. A flanel alsójához értem, és a kötés alá nyúltam szőke punciját keresve. Éreztem, hogy megnyitja ölét és csípője leheletnyit felemelkedik. Szája kinyílt az izgatottságtól; szeme azonban csukva maradt és egy szót sem szólt. Punciajkai duzzadtak voltak, mintha csak az imént hagyta volna abba gyötrésüket. Nyílása annyira nedves és várakozó volt; teljesen átáztatta a bugyiját. Belemártottam az ujjam, majd lejjebb nyúltam és megsimítottam a popsilyukát.
Arcunk egymáson, közvetlenül a fülébe leheltem, „ilyesmit érezhetsz majd”.
„Ó, oké, értem.” fordította félre a fejét.
Visszafelé haladva, középső ujjam a szilvájában, megéreztem keményedő csiklóját; azzal reagált, hogy csípőjét még feljebb tornázta.
„Mmm, ok,” sóhajtotta.
Éreztem átható illatát a takaró alól. Atyám, mennyire jó volt! Melegsége, testének forróra tüzelt párája a takaró alatt, ahogy combjait szétveti a sötétben és a kezem akarja… Örökké tarthatott volna, de kihúztam kezem a nadrágjából és a köldöke alatti részt kezdtem el simogatni. Lágyan köröztem rajta.
„Most visszafelé fogok számolni, kicsim.” Ahogyan ezt kimondtam, kezem felfelé vándorolt a melleihez, a pólója alatt. Éreztem, ahogy bimbója összehúzódik az ujjaim között.
„Tíz. Kilenc. Nyolc. Hét. Hat.” Visszasiklottam a hasára – még egyszer éreznem kellett vágyakozó puncija forróságát. Benyúltam a bugyijába. „Öt. Négy. Három.” Kihúztam a kezem a takaró alól. „Felébredsz a transzból, és alszol rendesen tovább. Kettő. Egy.”
Megvártam, míg lassan megnyugszik, és elfordul tőlem. Elhúzódtam az ágytól és kiosontam a szobájából.
Szombat: Szünet volt, jó sokáig aludtam – persze, mert gyakorlatilag nem hunytam le a szemem virradatig. Azonnal eszembe jutottak az éjszaka eseményei. Tényleg megtettem? Hihetetlennek tűnt. Valóban, hiszem még érzem magamon az illatát.
Felkeltem, a pólóm rajtam maradt, csak egy nadrágot kaptam magamra. A konyhába mentem, ahol Laura már ott állt könyökére támaszkodva a pulton, kávézgatott az újságot nézegetve. A hálóruhája volt rajta. Általában ilyenkor már felöltözött, de hétvégén nem kellett ilyesmivel törődnünk.
Besétáltam, és mintha mi sem történt volna, köszöntöttem, „Jó reggelt. Hogy aludtál?”
Mögé léptem és átfogtam a derekát (mint mostanában mindig), aztán kezem a ruhájába csúsztatva lejjebb vándoroltam, mígnem megéreztem szőke pihéit combja belső felén. Nekem nyomta altestét (mint mostanában mindig), és fejét felemelve hátrahajtotta a vállamra, hogy arca az enyémhez ért.
„Ó, jól kialudtam magam. Sokfajta álmom volt, de már egyikre sem emlékszem.” Fülemen éreztem meleg lélegzetét, meg azt, hogy lassan megkeményedem. Így maradt hozzám simulva, én meg élvezettel szívtam be haja álmos illatát. Kezemmel még lejjebb hatoltam, már az ajkait morzsolgattam óvatosan az ujjaim között, hol az egyiken, hol a másikon érezve nedves simaságát. Még jobban kinyomta a fenekét; tudtam, hogy már érzi vele ébredező vágyam.
Amilyen közönséges hangon csak tudtam, folytattam, „Hinnéd, hogy lassan már itt vannak a vizsgák? Hétfőre kellene elkészülnöm pár tétellel, de még bele sem fogtam.”
Fejét még mindig nekem támasztva válaszolt, egy pillanatra sem zavartatva magát (bár szinte hallottam, hogyan dobog a szíve), „Még nekem is hátra van a fele Szociológia könyvem. Jó pár óra lesz – de volt már KEMÉNYEBB is.” Jól megnyomta a szót.
Még hozzátette, „Nem kérsz egy kis kávét? Oda tettem, finom, és FORRÓ, csak neked.” Mikor érezte, hogy abbahagyom izgatását, előredőlt, vissza a könyökére és az újsághoz.
„Nagyszerű. Köszönöm. Azt hiszem, kérek belőle,” válaszoltam. Csak oda tudjak vánszorogni az asztalhoz. Öntöttem magamnak egy csészével, és magam elé meredtem. Az áldóját! Úgy tesz, mintha észre se venné… Ő is benne van a ‘hipnotizálásban’.
Mindkettőnk el volt halmozva házi feladattal, úgyhogy ritkábban kereszteztük egymás útját, mint máskor, de valahogy mintha működött volna köztünk egy láthatatlan kapocs. Tízóraira vajas lekváros kenyeret kent, s ahogy megint az újságot bújta (reggelente az összes cikken átrágta magát), fölé álltam. A topja nyílása nem hagyott nyugodni. Ártatlanul benyúltam a bő kivágáson, és hol az egyik, hol a másik csupasz mellét becézgettem. Kihúzva magát tűrte, láthatólag élvezettel.
A papírra meredve, csak úgy maga elé mondta, „Mmmm, jó illatod van.”
„Még nem is zuhanyoztam,” szólaltam meg.
„Én sem.”
Más alkalommal, már délután, Laura a pamlagon ült, egyik lábát a földre ejtve, másikat kinyújtva a kanapén. Lefeküdtem vele szemben, hátam a karfának vetve, térdeim felhúzva.
„Az egyikkel már végeztem,” fogtam bele a beszélgetésbe, „a tizenötödik század ötven évét kell pár mondatba sűrítenem, de még mindig nem tudom, miről szól ez az egész.”
Ahogyan beszéltem hozzá, lábam az ágyékához nyújtottam, talpammal lassan érintgetve kitárt, nadrágba bújtatott ölét. Láttam, hogy szeme a lábamra villan, aztán nyíltan néz rám azzal a csodálatos kék szemével, ami most nem tükrözött semmi meglepetést. Arca viszont kipirult, miközben csípőjét olykor-olykor a lábamhoz nyomta. Láttam rajta, hogy igencsak fickós kedvében van.
„Nekem is jó sokat kell olvasnom… még mindig Marxról. Tudom, hogy jelentősen hozzájárult a szociológiához, de aztán egyre inkább a politika felé fordult…” Még mindig az ágyékát izgattam a lábammal, és ő is egyre jobban belelendült, „és… óh… hol is… tartottam.” Hangja lassan elhalkult, majd ölét egészen a talpamhoz préselte, miközben szeme végig rajtam volt, és izgatottságából nem árult el semmit.
Az ötletem nagyszerűen működött. Képzeletben megveregettem a vállam. Kedvemre járhattam be izgalmas testtájait; reggel a feneke félgömbjét, combjai belső ívét, majd hetyke melleit simogathattam szabadon, most meg az ágyékát dögönyözhetem, és semmit nem tesz ellene. A ruházatán semmit sem változtatott reggel óta, ami szokatlan volt nála, az éjszakai flanel alsót és a pólót hordta egész nap.
A legjobb volt, mikor észrevettem, hogy vécézni indul. Gondoltam, miért ne, ezt aztán tényleg HELYTELENNEK minősítheti. Kivártam egy kis ideig, majd rányitottam, és becsukva az ajtót, a budin ülő húgomra mosolyogtam és leültem vele szemben a kád szélére. Nem hitt a szemének, ahogy nyílt az ajtó, és beültem hozzá. Nem tudta mit tegyen, de egyelőre úgy maradt, ahogy volt, lábai kissé szétvetve, bugyija a térdén, könyöke a lábain támaszkodva. Hallottam pisije zubogását a csészében.
„Most lettem készen a másodikkal. Veled mizújs?” érdeklődtem.
„Hé, éppen tojni próbálok itt,” súgta, mintha rossz helyen léptem volna be a színpadra.
‘Ejnye, ejnye’ mutattam neki az ujjammal.
Megadóan ejtette le a fejét, de hallottam, amint maga elé suttogja, „kis szarházi”.
„Hogy megy az olvasás,” kérdeztem, elengedve fülem mellett a megjegyzését.
Felnézett rám, „Jól. Három fejezettel beljebb vagyok.” És folytattuk incselkedve, mintha nem is a klotyóban volnánk, ahol a húgom egy szál pólóban ülve, éppen tolja kifelé a kábelt. Hallottam közben az erőlködés szüneteit, ahogy néha pottyan valami a fajanszban. Már teljesen vörös volt a feje. Mikor a papírért nyúlt, rám nézett, mintha azt kérdezné, ‘kimennél VÉGRE?’ Megelőztem, és elvettem a tekercset.
„Engedd meg,” mondtam.
Hitetlenkedve rázta meg a fejét, és kuncogni kezdett, „Végre egy IGAZÁN hasznos kéz a ház körül… Eddig hol voltál?”
A lába közé nyúltam, ahogy felemelkedett, de rám szólt, „Ne így, uh… hátulról.”
Előredőlt, és hagyta, hogy alaposan kitöröljem elölről hátrafelé; a csészébe dobtam a papírt.
Megszólalt, „Még egyszer. És tessék ellenőrizni.”
Benne volt a játékban és most már mosolyogva adta ki az utasításait. Az egész dolog viccesen és ügyetlenül zajlott, mint amikor ketten végeznek olyannal, ami egy emberre szabott. Felém fordította a derekát, és nyakát nyújtogatta, miközben kezével rám támaszkodott, aztán végül megszólalt, „Egyre jobban megy ez neked!”
„Gyakorlat tesz a mestert,” nevettem rá.
Újra megtöröltem a fenekét, ellenőriztem – tiszta. Kiegyenesedett, de megállítottam, „ó, még utoljára – csak hogy biztosak legyünk,” és kinyújtott tenyeremmel szárazra paskoltam a punciját.
Felkelt, magára húzta a bugyit és az alsót. Lehúzta a vécét, aztán szemét forgatva tessékelt maga elé, kifelé a fürdőből.
Szombat este: Aznap este korán dőltem be az ágyba. VALÓBAN fáradt voltam. Felhúztam 2-re a csörgőt, ha annyira stupid lennék, hogy reggelig aludjak. Aztán hamarosan már húztam is a lóbőrt. Kimerült voltam, de annyira mégsem, hogy elmulasszam az éjszakai sétát. Egy óra ötvenkor már teljesen éber voltam.
Úgy, ahogy voltam, átmentem Laurához. Csendesen nyitottam be, majd az ágya mellé telepedtem. Úgy feküdt, mint előző nap, de ma a vastag ágytakarót is magára húzta. Hozzá hajoltam, és rendben elmondtam a hipnotizáló varázsigéket.
Aztán megkérdeztem, „mi van rajtad?”
„Meztelen vagyok.”
„Felizgultál?”
„Nedves voltam egész nap.”
„Mi történt ma?”
„Háát, olvastam egy könyvet, semmi különös. Nem emlékszem semmi HELYTELENRE.” Imádtam!
„Gondoltál erre?”
Felhajtottam kissé a takarót, és jobb kezem a hasára helyeztem, majd bal combjától haladva végigsimítottam a szőrrel fedett dombocskát, majd a jobb combját ívét is.
„Igen.”
Öléhez nyúlva szétnyitottam a punciját, mint egy darab gyümölcsöt. Az ajkai egyszerre nyíltak meg lent és fent.
„Jól van,” súgtam a fülébe, „ezért jutalmat érdemelsz.”
„Valóban?” kérdezte.
Alsó testét szabaddá téve megcsodáltam teste lágy vonalait a függönyöm átszűrődő fényben. Lába felől az ágyra térdeltem, és a combjai közé fúrtam a fejem; punija egész közel volt, éreztem az illatát. Részegítő, ősi szag; különös, mégis megnyugtatóan otthonos. Arcom ráfektettem a dombjára, közvetlenül az illatot őrző pamacsa fölé, és egy darabig nem mozdultam. Akár reggelig tudtam volna így feküdni, de aztán a fejemre tette a kezét.
„Nem ébredsz fel,” figyelmeztettem suttogva.
Elméláztam magamban. Már láttam, tapintottam és szagoltam a testvérem, de az ízét még nem kóstoltam. Lejjebb hajoltam, és laposra nyújtott nyelvemmel alaposan belenyaltam. Erősen nekinyomtam a nyelvem, így azonnal éreztem punciajka minden kis rezdülését, duzzadó megnyílását, ahogy enged a szelíd erőszaknak. Elértem és nyelvem csúcsával kisimogattam a kéjpontját, érezve, amint felhúzódik róla a kicsiny redő. Ajkaim közé szippantottam a csiklóját. Mikor először csupaszítottam le, hallottam, amint Laura meglepve szippantja be a levegőt, „hüüph.”
Éreztem, amint kezével lefelé nyomja a fejem, csípője viszont ellentétesen mozog, ahogy háta lassan ívbe hajlik az ágyon. Felnézve láttam, hogy a fejét oldalt tartva nyomja a párnának, szája kissé elnyílva. Láttam a fehér fogait. Alteste kényeztetésem ritmusára mozdult. Az orrom fel-le súrolta a puniját, nyelvemmel a nyílását kutattam. Egyszerre nyaltam őt és izgattam csiklócskáját. Ilyen lehet, ha egy macska egy teli tejfeles tálra bukkan. Vagy mikor érett barackot szopogatunk, hogy közben a leve lecsordul az állunkra. Úgy szorított magába, hogy alig jutottam levegőhöz. Ujjaimat becsúsztattam a résen. Lélegzése felgyorsult, belekapaszkodott a hajamba.
Felnéztem rá, „tetszik a jutalmad?”
„Hmm, igen,” és „kibaszottul tetszik.” hallottam.
Középső ujjammal felnyúltam a ruganyos falú alagútba, és kis körökben izgattam a redőit, miközben egy percre sem hagytam abba a nyalogatását; ízlelgettem az aromáját, illatát. Hagyta, azt tegyek, amit csak akarok. Megszűnt az idő körülöttünk.
Egyre hangosabban nyögdécselt, néha rövid, zaklatott sikolyokat hallatott. Változatlanul a hajam húzta, most már máshol is érezni akart. A hátamon kaparászott.
„Óh, kellesz nekem. Fordulj, gyere hozzám,” kérlelt türelmetlenül.
Felnéztem rá, és jobb kezemmel lehámoztam magamról a boxerem és lerúgtam az ágyról.
„Oké. Készen állsz egy komolyabb jutalomra is?” fordultam meg, lábammal felhúzódzkodva hozzá.
„Nagyon jó voltam ma,” mondta.
„Igen, nagyon jó kislány voltál,” helyeseltem.
Térdem a vállai fölé helyezve farkam az arcához közelítettem, és máris szájába vette, csócsálva rajta egy sort.
„Csak óvatosan,” suttogtam.
Felkuncogott, „Ó, elnézést.”
„Csak nem éhes valaki?” kérdeztem.
„El nem tudod képzelni, mennyire.”
Nyalogatni kezdtem, de most a másik irányból. Csípőjét újra mozgásba hozta, hogy segítsen, és belelendültem én is, megérezve kicsiny szája érintését. Annyira fel voltam húzva, hogy kételkedtem benne, hogy sokáig bírom. Az az igazság, hogy a harapdálása segített elhúzni egy kicsit a dolgot. Így feküdtünk egymáson egy darabig, eltelve egymással, nyalva, falva, harapva és csókolgatva a másikat mindenhol. Mikor ujját a fenekembe dugta, és élvezettel mozgatta benne, éreztem, hogy eljött a pillanat.
„Ó, készülj,” mondtam neki, „most jön a tejszín.”
„Mmmmm” csak ennyit tudott kinyögni.
Gyorsítottam az ütemen, nyelvemmel szinte pörgetve a csiklóját, kezemmel szélesre tárva a combjait, hogy teljesen hozzá férjek. Vonaglottunk az ágyon, emelkedve és süllyedve hullámzott közös testünk. Kezdtem betölteni a száját, belespricceltem, ami jött belőlem, és elképzeltem, amint nyelvére, az állára csorog a magom. Mintha kisültem volna, mikor az utolsó csepp is kiürült belőlem, az eddig támaszkodó karom lehanyatlott. Ő még zihált és nyögdécselt, ölét a testemnek szorítva. Mikor abbahagyta, összegyűrt ruhacsomóként hevertünk az ágyon. Mindenütt haj, veríték, nyál, ondó és punciváladék, csupasz és forró bőr; a mi maszatos valóságunk. Se jövő, se múlt. Fogalmam se volt, hol vagyok.
Ahogy lehiggadtunk, és visszanyertünk a lélegzetünket – csak a nyelvem nyalintott még párat elcsendesült puniján -, nem tudtam mozdulni. Elhúzódott a nyelvemtől.
„Ahhh, nee… túl érzékeny,” mondta.
Kis idő múlva mellé kuporodtam, fejem a hasára fektetve, kezemmel a testét, a mellét cirógatva. Mindkét kezét rám helyezte, és megnyugtatóan simogatott ő is.
„… ez nagyon jó volt,” szólalt meg.
„Uhhm, hihetetlenül, kibaszottul jó.”
„Bármi mást…,” tette hozzá.
Csendben feküdtünk egy darabig, csak a lihegésünk hallatszott. Aztán lassan elkezdtem suttogni a plafon felé, anélkül, hogy megmozdultam volna, „Most lassan felébredsz. Visszafelé számolok. Tíz…”
Felnevetett, és kezével játékosan lökött rajtam.
„… Kilenc… Nyolc.”
Csak annyit mondott, „Hé, te! Kifelé innen!” Újra megütött volna, de elvétette. „Ma este tényleg nagyon rossz fiú voltál! Te Jó Isten! Nézz ránk.”
„Akkor is jó volt. Nem?” kérdeztem.
„Az is. De CSÚNYA is.”
Ráhúztam az ágyról félig lecsúszott takarót. Az arcára hajoltam, és lágyan megcsókoltam. Kezét a nyakam köré fonta, és megnyitotta a száját. Hűvös volt ajkai érintése. Egymás hajába túrva kapaszkodtunk és csak csókoltunk, csókoltuk a másikat.
„Mit csináljak most veled?” kérdezte, és fejem eltartva magától a szemembe nézett. Még hozzátette, „Te vagy az egyik kedvencem.”
„És ne feledd, nem emlékszel semmire,” figyelmeztettem, mire kaptam még egy taslit.
„Hogyne, emlékszem,” nevetett.
A mi kis ártatlan játékaink 2. rész
Jó pár nap eltelt már a bábukészítés óta. Ahányszor csak eszembe jutott az a délután, le kellett nyugtatnom magam. Be kell valljam, ez volt a legerotikusabb élményem addig, és nem tudtam kiverni a fejemből. Az estéink otthon, a vacsorák, az ingázás, minden folytatódott, mint rendesen. Beszélgetéseink természetes mederben folytak, minden szexuális felhangot nélkülözve. A játékok bizalmas kapcsolatunk apró, titkos pecséttel lezárt pillanatai, töredékei voltak csupán. A kivételt az egyszerű érintések, a külső szemlélő által észre sem vehető, mindennapi gesztusok jelentették. Mikor reggel beléptem a konyhába, ahol Laura narancsot vágott az asztal mellett, megérintettem a csípőjét jó reggelt kívánva, éreztem, hogy viszonzásul ő is hozzám nyomja a fenekét. Vagy mikor felsegítettem rá a hátizsákját, megsimítottam a csuklóját. Ha leült mellém a kanapéra, a combomon nyugtatta a kezét, vagy olykor lesimította a fülem mögötti hajtincset, ha magyarázott valamit.
A tél elmúlt, és a tavaszi nappalok megnyúltak, olykor már reggel is szinte meleg volt. Ez azt is jelentette, hogy Laura elkezdett könnyebben öltözni. Még segítettem is neki az alagsorból felhozni a nyári cuccokat, amiket szétterítettünk az ágyon. Felizgatott a gondolat, hogy mostantól ezeket a ruhákat fogja viselni, de nem árultam el magam. Jólesett élveznem a bizalmát. Ő meg azt élvezte, mekkora hatást gyakorolt rám. A csudába is, tudtam, hogy én sem hagyom őt hidegen. Így titkaink a normális napi teendőktől külön, a pecsét alatt nyugodhattak háborítatlanul. Egy este azonban óvatosan kipróbáltam, hol húzódnak a játék / nem játék határvonalai.
Mikor beléptem a szobába aznap, Laura a földön feküdt a tévé előtt. A nap lemenőben volt, de a lámpákat még nem kapcsoltuk fel; a szobában halványodtak a fények, egyre jobban kiemelve a tévé természetellenes, hideg sugárzását. Piros kis topot viselt, és egy kinyúlt, keki sortot – mezítláb volt. Hátam a kanapénak vetve, mögé telepedtem, hogy kinyújtott lába tőlem jobb kézre esett. Rátettem a kezem a sima vádlijára, mire az mozgásba lendült, aprókat csóválva a kezem alatt, de a tévét tovább bámulta a könyökére feltámaszkodva. Ezen az estén a testére összpontosítottam, na meg a fickós önmagamra.
Simogatni kezdtem a lábát. Nem reagált. Semmi játék, csak mi ketten. Most nem jutott eszébe semmi rég elfeledett társas. A combján jártam, mikor megkérdezte, „Megmasszíroznád a lábam?” „Persze,” mondtam. Vissza a lábfejéhez. Keményebb dörzsölésbe fogtam, ujjaimmal a talpára koncentrálva, amit mindig hálásan fogadott. Popsijának alja kilátszott a nadrágból, de egyre kevésbé tudtam kivenni a részleteket a sűrűsödő homályban. Egy kis idő múlva visszacsúsztattam kezem a vádlijára, majd fel a combjára. Nem szólt semmit. Bevallom, egyre izgatottabb lettem, még a kezem is remeghetett egy kicsit. A belső combját simogattam, de nem mozdult. Lábai elég szorosan feküdtek egymás mellett, semmivel sem adta tanújelét az érdeklődésnek.
Feltáratlan területen jártam. A játékainkon csapongtak a gondolataim, a negyeddolláros feltalálásán, a nyílt maszturbáción a szobájában, a csókon. A mostani simogatás semmi azokhoz képest – gondoltam. Előre csúsztam, hogy elérjek a sortjáig, és kezem becsúsztattam a nadrág szára, és a bugyija közé, ott folytatva a tevékenységem. Semmire nem reagált, úgyhogy nemsokára abbahagytam az egészet.
A szobában már csak a tévé volt világos, hiányzott a kis lámpa megszokott fénye. Pár perc múlva újra rákezdte a lábával, s egyszer kétszer a combomat is meglökte vele. Ok. Ez valami jelzés? Minden kis mozdulatnak jelentőséget tulajdonítottam, érzékeim felfokozódtak, még egy kis erekcióm is támadt. Ez talán még jól fog jönni később. Rendben, mit veszíthetünk? Újra mellé húzódtam, hogy ne kelljen előrehajolni, és benyúltam a fenekéhez. Simogattam egy kicsit, majd a bugyi alá fészkeltem az ujjaimat. Először a feneke félgömbjén köröztem, aztán combja belső íve mentén, egyre lejjebb. Most már nagyon dobogott a szívem. Éreztem az ajkait, éreztem, hogyan nedvesedik egyre jobban, hogyan nyílik meg kutató érintésemre. Ujjaimmal már a résén matattam, de a jelek szerint nem bánta. Figyeltem a fejét, de az alig moccant, úgyhogy folytattam. Ha zavarja, majd visszavonulok, gondoltam. Majdnem felugrottam, mikor hirtelen megszólalt, „hé…, mit művelsz ott hátul?” Nem vádlón, csak érdeklődéssel. „Ummm, semmit, csak játszom egy kicsit.” Arrébb mozdult, ez elég volt ahhoz, hogy visszahúzzam a kezem. Egyszerre megemelte kissé a csípőjét, és jobb kezével lenyúlva kigombolta a nadrágot, majd a cipzár hangját hallottam. És most a combjait is széjjelebb tette, de csak épphogy. Bár egy szót sem szólt közben, ezt már valódi felhívásnak tekintettem. Újra visszanyúltam, egyenesen a nadrágszárába, a bugyija alá, az édesen gyöngyöző puncijához. Megtaláltam a csiklóját, és óvatos izgatásába fogtam. A csípője mozgásba kezdett. Ahogy köröztem a csiklóján, úgy mozdult ő is, sőt mikor picit abbahagytam, ő folytatta tovább. Most már csak odatartottam az ujjam, és hagytam, szerezzen magának élvezetet. Hű! Most már egyformán nedvesek voltunk, úgy éreztem saját érintésem nélkül is bármikor el tudnék sülni. Most már a tévére sem figyelt, fejét vállai közé ejtette. Halk hangon szólalt meg párszor, „de jó érzés…”, aztán „ó…, rossz fiú vagy.”
Szavai felbátorítottak, és feljebb csúsztattam a kezem, a kisajkai közé. Mutatóujjammal benyúltam a szűk, nedves résbe. Hihetetlen érzés volt. Beljebb merészkedtem, ő azonnal hátra nyomta a csípőjét. Hallottam a zihálását, ahogy nyíltan masztizott a kezemmel, mindent a csípője mozgásával irányítva. Eltávolodott tőlem, majd ráhúzta magát az ujjamra, aztán hagyta, hogy a szőrpamacs alatt körözzek, majd a redőcskék közeit fedezzem fel. Felnyögött, mikor vastagabb hüvelykujjam került a punijába. Éreztem, hogyan húzzuk fel egyre jobban magunkat, hogyan mocorgunk és nyögdécselünk egymás érintésétől. A mennyekben voltam. Alaposan felizgulva.
Hirtelen előre húzta magát, elkúszva tőlem, „ó, ez… jól van, ennyi volt, ok, ok.” Ragacsos ujjakkal, meredten ültem mögötte. Nem értettem, miért hagytuk abba most, mikor láthatóan éppen az élvezés határán volt. Aztán összeszedte magát, megigazította a copfját, felhúzta a cipzárját. Aztán felült, miközben én visszacsúsztam a kanapéhoz. Hozzám araszolt, és felnézett rám, „hááát ez…,” mondta, és láttam, hogy csípője közben izeg-mozog. Rám mosolygott, és szégyenlősen elhúzta a száját (ami úgy imádtam). Elélvezett volna? Nem voltam benne biztos.
Így ültünk még egy darabig, majd két kezébe fogta a tenyerem. „Tudod, most nekem van valamim, amit kezelésbe kell vennem,” mondta, és a kezem az ágyéka fölé, a hasára tette. „Tehetek érted valamit?” kérdeztem. „Ummm, nem, azt hiszem, te már megtetted a magadét,” szólt, és kezét a nadrágomra szorította, ahol a péniszem ágaskodott. Megszorította, majd felállt, és kiment a szobából. Ó, Istenkém, miért kellett így félbe hagyni?
A mi kis ártatlan játékaink 1. rész
Különös, új izgalmakat hozó év volt az idei. Egyszerre minden megváltozott körülöttem. Harmadéves voltam a fősulin, és hazaköltöztem. Nem jószántamból tettem, de az én drága lakótársam lelécelt egy hétvégén, otthagyva nekem a albérletet a számlákkal. Sikerült őt pótolnom, de az új lakóval semmi közünk nem volt egymáshoz. Aztán barátnőm esett bele valami chicagoi srácba, akivel a házasság is összejött neki – hamar odébb álltak. Elkezdtem járni a volt szobatársam nőjével, de ennek se lett jó vége, mert csak addig tartott a dolog, míg a haver újból elő nem került. Mondanom sem kell, már nem erőltette az együttlakást. Szóval egy röpke hónap megszabadított a legjobb barátomtól, a bérlőtársamtól, a csajomtól. Hogy ki ne felejtsem, a suli horror volt, a kosztpénzért meg burcsáznom kellett. Jólesett volna már lenyugodni egy biztonságos kikötőben. A pénzspórolás is nehezen ment, így hát mint a többi jó huszonéves, egy időre hazaköltöztem. Így hálisten megszabadultam a trágya melómtól is.
Szüleim visszavonultan éltek, a tél nagy részében nem is laktak otthon, és hát itt majd mindig tél van. Egy házban laktunk, jó messze a sulitól, de busz, vagy egy kocsi mindig kéznél volt, így még mindig olcsóbban jöttem ki, mint egy albérletben. Aztán itt volt a testvérem. Egy évvel fiatalabb, mint én, de a suliban késett egy évet; még mindig a családi ház melegét élvezte. Laurát mindig magának valónak láttam, aki nagyon óvatos a kapcsolataiban, főleg az idegenekkel. Tavaly kellett volna fősuliba mennie, de egy évet kihagyott, csak tengett-lengett otthon, mielőtt elkezdte ugyanazt az iskolát, amibe én is jártam. Szóval remélhetőleg még a suliba járáson is spórolhatunk némi pénzt, ha együtt jövünk-megyünk.
Nagyon jól kijöttem vele, és most ugyanabba az állapotba csöppentünk, amiben tizenéves korunk elején már voltunk egyszer. A szüleink akkor egy kis városba költöztek velünk, ahol a velünk egykorúakkal szinte semmi közös nem volt bennünk. Senkit nem ismertünk, csak egymást – úgy hozták a körülmények, hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz. Volt egy rakás közös játékunk, egymással bújócskáztunk, fogócskáztunk, monopoliztunk, csikiztük egymást; imádtunk játszani, csupa szép emlék. Néha talán átléptünk néhány korlátot, de mindig ártatlanok maradtunk, s szüleink távollétében (csakúgy, mint ma) egymást kárpótoltuk a szeretethiányban. Fogtuk egymás kezét tévézés, séta közben, mindig közel egymáshoz, meg ilyenek. A húgom vékony lány, igazi szőke hajjal, nagy kék szemekkel, amikkel úgy, de úgy beléd lát… – nagyon csinos, mondhatnám szokatlanul bájos volt. Az idegenekkel szótlan volt, csak figyelt egy darabig, de egy ismerőssel nagyon is beszédes tudott lenni – lassan felengedő fajta. Naiv, ártatlan, de én ismertem a szarkasztikus humorát is. Kecses mellek, keskeny csípő, formás lábak; hátulról volt az igazi látvány. Most, hogy hazajöttem azért elölről is tetszett. :-))
Mikor megérkeztem, segített kirakodni a kocsiból, és máris elkezdte a szervezkedést. Nagyon izgatott volt, hogy újra együtt lakunk majd. Tele volt kérdésekkel, „meddig maradsz?”, „mi történt?”, be nem állt a szája. Nem tartott sokáig visszalendülni a tíz évvel korábbi állapotba. „Épp, mint akkor abban a borzasztó kis fészekben.” Sokat gondoltunk arra az időszakra, szinte az év minden közös pillanatában felrémlettek a régi emlékeink. Sok játékunk is előjött, némelyikre már nem is emlékeztem igazán.
A negyeddolláros játék
Az első pár héten Laura isteni vacsorákat ütött össze, és kezdtünk igazi kis család módjára élni – amibe persze anya és apa is beletartoztak, ha együtt voltunk. Együtt mentünk a suliba, rendesen megcsináltuk a leckéinket, és este együtt tévéztünk, mint a régi szép időkben. Az egyik ilyen estén a mosogatás után beraktunk egy DVD-t és leültünk a kanapéra. „Említettem már, hogy mennyire hiányoztál az elmúlt évben,” bújt hozzám, karját körém fonva. „Csak pár százszor. Végül megoldódnak a dolgok, de tényleg kemény időszak volt.” Átkaroltam a vállát, és megsimítottam a haját. Milyen régen éreztem már ezt az illatot… „Nekem is,” mondta. „Mindenkivel elvesztettem a kapcsolatom, aki közel áll hozzám.” Rám nézett, „amíg a suli el nem kezdődött, senkim sem volt. Az osztálytársaim szétszéledtek.”
Elkezdtük nézni a filmet. Egy kis idő múlva megszólalt „Emlékszel, tévézés közben néha eldugtam magamon egy negyeddollárost, és neked meg kellett keresned.” „Nem emlékszem… várj csak, már tudom. Legtöbbször nem sikerült, igaz?” „Persze, mert közben mindig kipottyant valahogy.” A tárcájában kutatott, majd felmutatott egy érmét, „a pénzünk már megvan.” Emlékeimben ez a játék tök ártatlan volt, de most, tíz év elmúltával a képlet már másként festett. Éreztem, hogy kiszárad a szám, és felgyorsul a szívverésem. „Csak míg tart a film,” tette hozzá. „Élvezni fogjuk, pont mint azelőtt.” Hogyne… mint azelőtt. Lestoppoltam a filmet.
Átment a másik szobába egy percre, és máris előttem volt megint. Egy krémszínű ing volt rajta, egy farmer, meg zokni, cipő nem. Talán még melltartó. Visszaült a kanapéra, és lábát az ölembe tette. „Először te jössz,” mondta, és újra elindította a filmet. Szórakozottan és gyengéden masszíroztam a zoknis lábfejét a pénzt keresve. Aztán mindkét lábán elindultam felfelé, lassan, módszeresen tapogatva a nadrágszárát. Semmi, most hátul. A hasára fordult. A nadrágban nincs, most a karjai jöttek, majd a háta – melltartó van rajta, semmi kétség. „Vissza kell fordulnod.” Engedelmesen helyezkedett el újra. Megint megnéztem a karjait, ő rám nevetett, „Hideg.” A hasán kutattam. Egyre izgibb a dolog, kezdtem élvezni a régi játékot. Felizgultam? Egy csöppet sem. Könnyedén végigsimítottam az oldalát a hónaljáig, óvatosan távol tartva magam a mellétől. És ott, az egyik karja alatt, melltartója pántjával a testéhez szorítva, megéreztem az érmét. „Aha.” Összecsapta a kezét és felnevetett, „most én jövök!”
Újra kiment, én meg lázasan gondolkodtam, hová tegyem a pénzt. Egy kis darab ragasztószalagot találtam, azzal erősítettem a hasamra, közel a köldökömhöz. Elfeküdtem a díványon, ő visszajött, és nekilátott, ahogyan én az előbb. Nagyon-nagyon jó érzés volt. Már régen hiányzott valaki érintése. „Olyanok vagyunk most, mint a kurkászó majmok.” „Tényleg, azok vagyunk ma este,” kuncogott. A gyomromhoz ért, majd lejjebb, és bingó! „Megvan,” nevetett fel újra. Istenem, imádtam a csilingelő hangját. Amíg csak ment a mozi, párszor még eljátszottuk ezt, hasonló helyeket találva egymáson. Egyszer a hátsó combomhoz dugtam, ezzel töltötte el a legtöbb időt, míg végre előkerült. A simogatás, intim érintések megtették a hatásukat, ekkorra már mindketten rendesen kipirultunk. Nekem látható erekcióm volt, de ő sem maradt szárazon, ahogy elnéztem. Most ő dugott, és jó ideig elvolt a feladattal. Visszaérkezvén kijelentette, „ez alkalommal nem fogod megtalálni!” Lefeküdt a kanapén. Felsimítottam a haját, megvizsgáltam körben a tarkóját (emlékeztem, hogy itt néztem el régen a legtöbbször), de semmi. A lábait, a karját, a combját alaposan áttapogattam, még a fenekét is jól meggyúrtam. Kiforgattam a zsebeit. „Hátha,” mondtam. „Üresek.” „Fordulj meg,” hanyatt feküdt, arcán könnyű mosoly, szemét a képernyőre függesztette, de az arca egyre pirosabb volt. Tenyeremmel a hasát dörzsölgettem, majd az inge alá nyúlva a melltartót is szemügyre vettem. Az előző helyen semmi. A feje oldalt, mintha nem is érdekelné a dolog. Folyamatosan az arcát nézve, szép lassan a jobb mellére helyeztem a kezem, és apró érintésekkel, vigyázva körbetapogattam. Puha, gyönyörű érzés, dobolt a szívem. Majd a másikat is, minden hajlatát ellenőrizve. Meg nem mozdult volna közben. Még mindig semmi! Lenyúltam a hasához, csípőjéhez, majd testét lejjebb is masszírozva, óvatosan a farmeren keresztül. Lassan, módszeresen. Ez már más volt, mint korábban. A szám kiszáradt, mikor a lába közé nyúltam, a belső combját tapogatva. Az ágyéka forró volt, s láttam, hogy ő is egyre szaggatottabban veszi a levegőt. Aztán egyszerűen a hasára simítottam a tenyerem, és lecsúsztattam a nadrágja, a bugyija alá. Göndör, szőke szőröket érintettem a szeméremdombján. Lejjebb csúsztam, a meleg, párás részre. ‘Nincs is annyi szőr itt,’ csak puha, lágy kunkorok. Láttam, hogy szétnyitja lassan a combjait, miközben szemét szigorúan a tévére mereszti. És már ott jártam, ahol kettéválnak az ajkai (persze mindezt csak éreztem, látni semmit sem láttam), és még lejjebb, és ott volt végre a negyeddolláros a bugyi és combjai szorításában. Nem szólt semmit. „Megvan!” Zavarban voltam, mikor a csúszós érmét a kipirult pofijához, a szeme elé tartottam, és meg kellett köszörülnöm a torkom, „Megtaláltam.” Ő némán bólintott.
Táblás játék
Soha nem beszéltünk arról, mit művelünk a pénzes játék közben, de jó kis elfoglaltságunkká vált esténként. Egyre bátrabban találta meg itt-ott a rejtett zugokat, és a felmeredő péniszem a ruhában, időről időre felkiáltva ‘megvan!’. Egy este egyedül tanultam a szobámban, mikor Laura benézett. Figyelt egy darabig, érdeklődött, hogy mennyi ideig tart még. Unatkozott, láttam rajta, mint mindig, jól ismertem már. „Emlékszel, amikor társasoztunk?” Ránéztem, ahogy az ágyon feküdt, „persze, állandóan játszottunk, mindenfélét. Még megvannak?” „Biztosan, valahol. Anya soha nem dob ki semmit, tudod…” Jó ötletnek tűnt, pláne több órányi magolás után. Gyönyörű, napos idő volt. „Rendben, fogjunk egyet és keressünk egy jó napsütötte helyet.”
Megtaláltuk a játékokat, és kiválasztottuk a legjobbat. Napokig tudtunk vele játszani egykoron. Monopoly! Szétosztottuk a pénzt, a kártyákat. Kezdtek épülni a házak, a szállodák. Most övé lett a Strand sor, pedig én is mindig azt akartam. Nyerésben volt. Aztán fordult a kocka, lassan már az egész terepet én uraltam. Rálépett a hotelemre, de pénze már alig volt. El kellett adjon valami ingatlant, vagy zálogosítani egy komolyabbat. Nem volt tőle boldog. „Ok, mi lenne, ha eladnád a Strandot?” „És ha kiváltanám valamivel?” Hát igen. Apa kereskedő lévén a kisvárosban, elfogadott néha ilyen-olyan szolgálatokat fizetség fejében. A húgom is előszeretettel játszott ‘kocsmárost’, ha megszorult. „Szóval kapnék helyette valamit?” emlékeztem vissza nevetve. „Pontosan,” mondta. „Ezen a héten én mosogatnék helyetted” (ez mindig az én dolgom volt, ha ő főzött). „Rendben, elfogadom.” Folytathattuk a játékot. De nekem egyre jobban megszaladt, és Laura újra bajba került. Megint csak egy szívességet ajánlott. „Hé, ezt estig játszhatjuk így” nevettem. „Az előbb is működött, csak most az egyszer még,” kérlelt. „Megteszek bármit.” Kutatva néztem. Aztán, „Naaa.” Nézett rám azzal a búzakék szemével, és nekem megint eszembe jutott a pénzes játék, amivel napokig szórakoztunk. Bár szinte mindenhol járt már a kezünk egymáson játék folyamán, de közben egy tenyérnyit se láttam a csinos húgomból, mindig teljesen felöltözve játszottunk. Mostanra már valóban kívántam látni a testét, különösen a szőke ágyéka izgatott. Annyiszor éreztem a kezemmel, hogy már láttam is magam előtt, de mindig csak képzeletben. Meg kellett próbáljam.
„Cserébe a szívesség, amit kérek,” tartottam egy kis hatásszünetet – „egyszer megnéznélek már nadrág nélkül is.” A szeme kikerekedett, és kivárt ő is. Érdekes. Nem utasította el azonnal. „Úgy érted, hogy alsóneműben?” „Háát, inkább anélkül,” mosolyogtam rá ártatlan képpel. „Ezt kérem, de eladhatod a birtokod is.” Csönd. Mérlegelte a dolgot. „Felveszek egy köpenyt, és szétnyitom, hogy láss.” Megremegtem az izgatottságtól. „Oké,” nyögtem ki végül. Felkelt, és kiment a szobából. Legalább negyedóráig egyedül maradtam. Aztán egyszer csak az ajtóban állt egy vékony otthonkában. Láttam, hogy mezítláb van, a farmere nélkül. Csak egy szál köpeny. Annyira éles volt a fény a szobában, és egy pászma épp ráesett. „Bocsi, nem találtam a köntösöm.” Nevettem. Elém lépett, vett egy nagy levegőt, és szemét behunyva szétnyitotta magán. A topja rajta maradt (erről nem is beszéltünk), de sem nadrág, sem bugyi nem takarta. Annyira kicsiny dereka volt, és szépen ívelt csípője… A napfény a függöny árnyékaival játszott a bőrén, aranyló, leheletnyi pamacsán. Elmerültem a látványban, aztán a csöndben ő is kinyitotta szemét, és elgondolkodva nézett rám kipirult arccal, mint a játék során annyiszor. „És most hátulról,” mondtam a szemébe nézve – nem hittem a fülemnek, hogy ezt is kimondtam. Úgy nézett rám, mintha ő sem hinné, „Keményen alkudik Uraságod. Jó drága ez a hotel!” „Ó, az bizony. Csodálatos,” feleltem. Megfordult, és felemelte a köntös szárnyát a derekáig, hogy a hátsóját is lássam. Tényleg a fenekére lehetett a legbüszkébb. Mindig is szerettem elnézegetni őt, ha mögötte jártam. Kis idő múlva hátrafordult. „Elég ennyi?” „Igen,” sóhajtottam. Leengedte a ruhát és megfordult. „Szerinted csinos vagyok?” kérdezte. „Szerintem nagyon is. Észvesztően,” folytattam „tényleg…, és a kézelőd színe határozottan jól illik a gallérhoz.” Meglegyintett a kezével és jót nevettünk. A játék hátralévő részében már vissza sem vette a nadrágot. Néha egymásra rebbent a tekintetünk, ha a másik lépett, mosolyogva, szórakozottan nézegettük a másikat. És Laura közben nem mindig figyelte, megfelelően takarja-e félmeztelen testét a köpenye. Láthatóan tudatában volt a hatásnak, amit a bennem szunnyadó férfira tett, és ez jól szórakoztatta, kivirult és kívánatos lett a büszkeségtől. Önbizalma még vonzóbbá tette, valójában ez volt az én ‘jutalmam’. Meg azok a lopott pillantások a hosszú combjaira, a ruha alól kivillanó köldökére, és lejjebb… így telt az idő a játékunk végig, de már nem volt több szívességi felajánlás, csak eladás, jelzálog és büntetés, míg végül mindenét elvesztette.
Szobrászat és öltöztetés
Induláshoz készülődtem reggel, mikor Laura a szobámba toppant. Nagyon jókedvűnek látszott. „Van egy jó játékom estére!” „Mi az?” „Meglepetés! Az egyik kedvencem.” A Monopoly óta lehiggadtunk egy kissé. Egyre több lett a tanulnivaló, a vacsorák, külön programok a barátokkal elvitték az időt, de még szoktunk együtt tévézni, összebújva a széles kanapén, megjegyzéseket téve a műsorra. Másfelől egyre felszabadultabbak lettünk kettesben; természetesen, és egyre bizalmasabban viselkedtünk egymással. Elnéztem a hajladozó hátát – és már tudtam, milyen, ha megérintem a bőrét. Egy este mellette fekve rájöttem, hogy a világ legmegnyugtatóbb dolga egy ilyen friss illatú teremtény közelében lenni. Mégis, hetek óta nem játszottunk semmit, mint régen. Vajon mi juthatott most az eszébe? Átlagos napom volt a suliban, és teljesen kiment a fejemből a reggeli beszélgetés. Úton hazafelé mégis beugrott. Már ettem a suliban, mert volt egy késői foglalkozás is, hét óra körül értem haza. „Azt hittem, hamarabb itthon leszel,” fogadott Laura türelmetlenül, és már húzott is be a házba. „Ismered az órarendem, ilyenkor három órás kémia laborunk van délután.” „Oké, de most már gyere.” Lehuppantam egy fotelbe. „Emlékszel, mi volt a kedvenc játékom annak idején?” Hunyorítva koncentráltam. „Hmm, ó, nagy isten. Öltöztetős. Na nem, öltöztetőst nem játszunk.” „Lécci,” kérlelt a padlón, hintázva. „És” tette hozzá még, „bábu építős – mint Pinocchio.” Arra emlékeztem, hogy ennek a játéknak az örve alatt a kishúgom azt csinált velem, amihez kedve volt; kiválasztott nekem ruhákat, és ezekbe öltöztetett fel. Ő nagyon szerette, de én valójában mindig nagyon gyerekes foglalatosságnak tartottam. „Tessék beljebb fáradni…,” mondta, és megragadta a karom. „Most darabokban vagy.” „Igen, most épp úgy érzem magam.” A szobájában voltunk. „Tehát a bábu darabjaira esett, és nekem össze kell őt raknom, aztán felöltöztetem. Oké… ok?” „Csak egy percet adj, míg leöblítem magam.” Megadta magát, én meg fel a szobámba. A játékon járt az eszem. Felöltöztet. Egy húsz éves embert. Na rendben, lássuk, mi lesz belőle.
Ráérősen zuhanyoztam. Mikor visszatértem a szobájába, fel-alá járkálva olvasott valamit. Láttam, hogy elpirult, mikor rám pillantott. „Ok,” mondtam, és az ágyra ültem. „Hmmm, először is le kell vetned a ruhádat.” „Hogy mi?” „Darabokban vagy, össze kell szereljem a tested.” Most már vágtam, azzal kezdtük mindig, hogy gatyára vetkőztem ehhez a hülyeséghez. „Várj, elfordulok.” Hát levettem az ingem, zoknim, nadrágom, és hanyatt feküdtem az ágyra, „kész vagyok,” jelentettem. Komoly arccal nézett vissza rám. „Így oké, nem?” „Úgy gondoltam, hogy te… tudod…, azt mondtam, vesd le a ruhád.” „Meztelenül akarod!” „Hát, te már láttál engem… tehát…,” pirult el újra, és visszafordult. Jó kis tervet eszelt ki, mondhatom, nevettem magamban. „Szóval nem megy…” „Nem, nem, semmi gond, rendicsek.” Boxer volt rajtam, és már kezdtem fickós hangulatba kerülni. Felálltam és kilépve a gatyámból a szoba másik sarkába rúgtam. Újra lefeküdtem, karom a fejem alá rakva. „Ta daa!” Mikor lassan megfordult, a farkam már sajgott az erekciómtól. Magam sem hittem, mit művelek, de mindeközben a legtermészetesebben próbáltam viselkedni. Laura szeme tágra nyílt, ahogy pucér testemhez közeledett. Aztán végre megszólalt, „Rendben…, tehát most össze kell rakjalak.” Még egy kis szerszámos készletet is előhalászott valahonnan. „Azta…, te aztán készültél!”
Leült az ágyra, és a gyomromra tette a kezét. Csak természetesen. Meglepő volt, mennyire otthonos a tenyere érintése. Lepillantott kis, illetve most nem is olyan kicsi társamra. Megszólalt, „emlékszem, beszöktem néha a fürdőbe, mikor kicsik voltunk, és megengedted, hogy megfogjam a pisilőd. Sietnem kellett, hogy még lekonyulva találjam, mert hamar… felállt ilyenkor.” „Emlékszem, azt szoktad mondani, hogy akkor szereted simogatni, ha puha,” feleltem. „Hát igen, kezdem azt gondolni, hogy így talán még jobban tetszik…, szóval ha kemény.” Jól hallottam? Egyébként ott nem érintett meg, csak a kezem fogta. Minden ujjamat csatlakoztatni kellett a kezemhez. Rémlett már. Elővette a készletét, csavarhúzó, reszelő, műanyag pálcák. Őrület! Megtisztogatta az ujjaimat. ‘Felépítette’ a kezem, a csuklómhoz rögzítette, majd a könyök következett. A karom beillesztette a forgóba. Aztán a lábujjaim, lábfejem, bokám és a térdem jöttek sorra, mindkét lábamon. Szerette csinálni, belepirult a simogatásba. Én is felnyúltam, mikor elértem őt az ‘összeszerelt’ kezemmel, a hátát, csípőjét simogattam, ahol csak értem. Először rám szólt mondván, hogy bábu vagyok, de aztán látva kitartásom, hagyta, hogy a topja alá nyúljak, és megérintsem a bőrét. Nem volt rajta melltartó.
Mikor a lábszáram végre a helyére került, azt mondta, hogy fel kell készülnie az ‘avatásra’. Nevetnem kellett, „hát valóban.” Akkor rám nézett nagyon komolyan, „igen”. Átkarolta a combom (egyik keze az ágyékomon matatott), és széttett lábaim egyenként jó alaposan összeillesztette, föl-le, előre-hátra, még gurítgatva dörzsölte is, ahogy kell. Ó, istenkém, jólesett, hogy végre valaki más mozgatja a lábam, de a péniszem is nagyon kívánta már a reá váró gyakorlatot. Éreztem, hogy közben súrolja kezével a golyóimat, de ennyi volt az egész. Sejthette a hatást, amit a gimnasztikával elért, talán ezért is csinálta olyan hosszú ideig. A hasamra szivárgott a farkam, ez nem maradhatott észrevétlen Laura előtt sem. Egyszer rám mosolyogva belemártotta az ujját a farkam hegyénél növekvő kis tócsába. Aztán vissza, munkára! Most úgy tett, mintha a helyükre csúsztatná a kész lábakat, majd egy mozdulattal a mellemhez hajlította őket, majd le, és újra. Egyszerre pirulnom kellett a kitárulkozástól, de olyan bódító is volt ez a megadás. Csak hagytam, tegyen velem, amit akar. Rám dobott egy törülközőt. „Szerintem tedd magad alá. Meg kell fordulnod.” Rám nézett mosolyogva, „jól szórakozol?” „El nem tudod képzelni, mennyire,” kuncogtam. „Jól van, mindig is ez volt a kedvencem.” Ráfordultam – a kicsiny törülközőre.
A fejem következett, majd a hátamon dolgozott egy örökkévalóságig. Nem értettem, miért szükséges a bábukészítéshez ilyen csodálatos hátmasszázs (eltekintve a lapockáim helyre rakásától), de csak feküdtem ott és tűrtem mindent. Annyira ellazultam, hogy az álomtól csak az mentett meg, hogy áttért a fenekemre. Ujjaival óvatosan ‘varrta’ össze a részeket, közben alaposan gyúrogatva és illeszgetve őket. Majd mindez nem volt elég, és a seggem partján kezdett dolgozni. Hűha! Egyre lejjebb és mélyebbre haladt azokkal a mágikus ujjakkal. Készültem rá, de mikor a nyílásomhoz ért, önkéntelenül felemeltem a fenekem a törülközőről. „Átkozottul alapos bábukészítő vagy, mondhatom!” sóhajtottam. „Jó munkához idő kell,” szólt csendesen. Már máson járt az esze. Egyik ujjával az ánuszomba hatolt, mikor újra kidugtam a fenekem, majd újra, egészen az első ujjpercéig. Éreztem a körmét. Tudtam, hogy már nem bírom sokáig, az élvezés határán voltam. Visszatartottam a lélegzetem. Aztán kihúzta az ujját, és a hátamra fordított. Engedelmeskedtem.
„Már csak egy dolog maradt,” mondta. „Azt hiszem, fiú bábut készítek belőled,” jelentette ki komoly képpel. „Tééényleg…?” Mindketten nevettünk. Már vagy egy órája feküdtem tök meztelenül az ágyán. Ilyen hosszú előjátékban még senki nem részesített. Egyik ujjával a péniszem hegyéhez nyúlt, és a kicsorduló váladékkal körbekente a makkom. „Ó, nyomd le egy kicsit, légy szíves!” szólaltam meg. Azt hiszem, kérlelő hangom vehette rá, mert úgy tett. Áhh, ez már régóta hiányzott. „Lehetne még egyszer?” Újra lenyomta, de nem engedte el, ujjaival a farkam hegyét dörzsölgette. „Most már jól megnéztelek én is, kvittek vagyunk,” mondta, de inkább csak magának. Markába fogta a rudam. Az annyira nedves volt, hogy keze könnyen siklott rajta le, s fel. Másik kezével a zacskómhoz nyúlt. Rám nézett, majd a kis(?) bábura. Én is hol a szemébe néztem, hol szemem behunyva feltoltam a csípőm a kezét követve. Szorosan mellettem térdelt, úgyhogy lassan befúrtam a kezem a feneke alá, egészen a puncijáig, majd vissza. Annak ellenére, hogy farmer volt rajta, jól éreztem minden hajlatát. Abban a ritmusban, ahogy ő simogatott, és is beljebb és kifelé, a fenékizmai között játszottam a gáton, és még feljebb, ujjaimmal egészen a csiklójáig hatolva. Jó munkát végezhettem, mert a nyögéseiből ítélve nem csak én élveztem a dolgot. Mennyei és újra mennyei! Azt kívántam, bárcsak örökké tartana. Még mindig a farkam húzogatva így szólt, „Ha befejeztelek, azt hiszem szeretnél majd egy kicsit megkönnyebbülni. Úgy érzem a kis bábuban túl sok a feszültség.” Ezzel szorított egyet rajta (ahogyan rögtön én is őrajta). Csuklójával óvatosan csavart egyet a bőrömön, és a mellem felé irányította a péniszem. „Most elcsöppenek,” suttogtam. „El fogok menni.” „Tudom, rossz kisfiú,” mosolygott. „Mármint hogy rossz? Én?” néztem rá hitetlenkedve. De már jött is az első hullám, az ágyékom a markába nyomtam, a fejem élvezés közben jobbra-balra vetődött. „Ó, igen! Istenem, igen!” és csak jött, csak jött belőlem, hosszú és kitartó löketekben. Minden kiürült belőlem a mellemre. Laura csak figyelt közben, látta a vágyat a szememben, a számon. Aztán mozdulatlanul hátradőltem, szemeim lecsukva. Magam alá nyúltam, és a törülközővel felitattam a mellkasom. „Atyám, köszönöm!” szólaltam meg végre. „Csodás volt,” ragyogott a húgom arca. Amilyen nedves volt az édes öle, biztos voltam benne, hogy őrá is ráfér majd egy kis megkönnyebbülés. De még nem volt vége. „Most felöltözünk.” Átment egy új boxerért. Felhúzta a lábamon, megemeltem a csípőm, belebújtatta a kiürült péniszem. Majd nagyon kedvesen megcirógatta a ruhán keresztül. Nagyon hihetetlen volt az egész, még most is elképedve gondolok rá, amit tettünk, és ahogyan tettük. Hozott nadrágot is, vigyázva felhúzta. Felültetett, és rám adott egy pólót – belepuszilt közben a nyakamba -, majd az ing szegélyét szépen begyűrte a nadrágba. Mindezt annyira kedvesen, gyengéden. Nem kapkodott, a keze tökéletes összhangban volt a testemmel, a gyomrommal, a csípőmmel. Én is óvatosan, önkéntelenül magamhoz húztam a testét.
„Hát fiú bábu, készen lettél. És most egy pillanat, és életre keltelek.” Leültetett az ágyra, hozzám hajolt, és gyengéden szájon csókolt. Rám nézett, majd újra kaptam egy puszit az alsó ajkamra. Kidugtam a nyelvem, megéreztem az övét, és ujjaimmal a kezét kerestem. Összekulcsolódva játszottak egymással ujjaink. Felnyúltam, és vigyázva a kezembe fogtam a mellét. Megérezve felmeredő mellbimbóját, rá néztem, „jó játék. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire jó,” mondtam neki. Felnevetett, „Gondoltam, hogy tetszeni fog. Persze ez a TE változatod volt – ne feledd.” „Oké, rendben – éljen a bábu készítés!”
Képzeltem, mit művelünk mindketten ma este az ágyunk magányában.
Nyári vakáció 7. rész – Tizenöt év múlva 4. fejezet
Sietve irányt vettem a campus felé, nehogy a kedvesemnek kellemetlen perceket okozzak az esetleges várakozással. Szerencsém volt. Kivételesen nem botlottam sehol sem dugóba – ami valljuk meg, ezekben az órákban ritka mázli.
No, lényeg, hogy időben érkeztem. Repültünk egymás karjaiba s egy kiadós csók után feltettem az est „legfontosabb” kérdését: olasz, valamelyik ázsiai, esetleg más…? (Mielőtt valakinek kételye támad, étterem típusokat soroltam, mert ma estére – sajnos/hála Istennek(?) – nem volt egyetlen meghívásunk sem, viszont a vacsora készítés feltételei sem voltak meg otthon.)
– Vigyél valami csendes, kellemes helyre, ahol remélhetőleg nem futunk össze ismerősökkel.
– OK. Tudok egy kedves kis pizzériát – ne ijedj meg, lehet ott mást is kapni – ahol, Luigi-val, a tulajdonossal, már egészen jól összebarátkoztam. Képzeld egy javíthatatlan európai ebben a nagy amerikai zsongásban, így aztán gyorsan „egymásra találtunk”.
– Nekem jó, de akkor menjünk, mert már szédülök az éhségtől!
Elindultunk a part felé, ahol Luigi műintézete található. Alig indult meg az autó és egyszerre kezdtük mondani: Képzeld… jó akkor kezdd te… nem mondd te először… vágtunk egymás szavába.
– Na jó, akkor mondom. Képzeld, már is van egy kéretlen, új interjú alanyod.
– Kicsoda?
– Nem fogod elhinni, Conny a titkárnőm. – és szépen, sorjában elmeséltem, a délután hallott történetet.
– No, te is meg fogsz lepődni (vagy lehet, hogy nem annyira) az önkormányzat elnöke is „gyónt” nekem. Áldom az eszemet, amiért nálam volt a diktafon és így rögzíteni tudtam a beszélgetést. Úgy látszik, jónagy követ sikerült a vízbe hajítanunk. No de nem beszélek most róla, hisz’ lesz alkalmad meghallgatni az egészet. De, ha kérhetem, egy kis ideig ne dolgozzunk. Végre látni is szeretnék valamit a városból és élvezni, hogy csak kettesben vagyunk.
Alig, hogy beléptünk, Luigi felpattant az asztal mellől, ahol ült és hamisíthatatlan dél olasz stílusban sietett elénk.
– Buon giorno!!! Ciao mi amigo… ezer esztendeje és egy napja, hogy nem láttalak… ó! És a bella signorina!!! Na meg vagyunk sértve, amiért máshova jársz vele… ilyen szépséget eldugni Luigi elől!!! – és mondta, mondta, hát belé kellett fojtanom a szót.
– Nyugi barátom, nyugi, még csak pár napja van itt Amerikában és bizony az óta, ez az első szabad esténk. Láthatod azonnal ide hoztam. – Amúgy hadd mutassalak be egymásnak: Ő Luigi – ő pedig a „kishúgom”. De ha sürgősen nem ülhetünk le valamit enni, akkor a saját halottaidnak kell tekintened bennünket!
– Benito! Benito! Gyorsan egy asztalt a barátaimnak – kiabált hadonászva a pincérfiú felé.
– OK, OK boss! Már megterítettem signore Stefano kedvenc asztalát.
– Kezdetnek egy jó kis minestrone – istenem, de örülök, hogy itt van… személyesen készítem a pizzát… signorina is ugyanazt? … gyakran kell idejönni… kérdezd Stefanót! … megmondja… Luigi a legjobb az egész partvidéken… jó, jó megyek, mielőtt bella signorina éhen hal – azzal eltűnt a konyha irányában.
Hugi megkövülten állt. Nem csodálom, ti. olasz barátom még számomra is „maradandót alkotott” hatalmas lelkesedésével.
– No, gyere, menjünk az asztalhoz, mert Benito már tálalja a levest.
– Szórj bele bőségesen parmezánt, úgy igazán finom – tanácsoltam és magam is lelkesen nekiláttam az evésnek.
Mire kivégeztük a levest, Luigi már hozta is, a kocsikerék méretű pizzánkat s mellé huginak egy kis pohár limonchellot, nekem meg az elmaradhatatlan „grappa di papramorgót” – ahogy tréfásan ezt az olasz törkölyt hívom – mert, hogy ez kell az emésztéshez – szokta volt mondani e ház ura.
– No, akkor az egészségünkre és a barátságra – varázsolt elő valahonnan egy pohár italt magának is Lu. – Nápolyban otthon ez így szokás – mondta magyarázatként huginak, amíg koccintottunk. – Lássatok neki. Mert én „nem rendezek temetést”! – azzal tapintatosan magunkra hagyott bennünket.
– Arany pofa ez az olasz fiú – mosolygott hugi s a pizzába harapott – húúúú ez nagyon finom – lelkesedett. – azután már szó nélkül ettünk, amíg az utolsó falat is el nem fogyott.
– Isteni ez a hely. Egészen otthon érzem magam. Mintha a Da Valliban lennénk, olyan a hangulata – csak itt még… itt van hozzá a tenger.
– Igen és milyen jól aláfesti a hangulatot ez a mennyei pilzeni. Luigi igazán érti a dolgát. – végszóra meg is jelent az asztal mellett. Leplezetlen csodálattal kérdezte húgomat:
– Gyönyörű signorina mindennel elégedett volt? Stefano nem vallott szégyent velem? Úgy-e máskor is lehet szerencsém látni?! – Tudni kell róla, hogy tökéletesen beszéli az angolt (amerikait), de tudatosan használt némi akcentust és kevert olasz kifejezéseket illetve szórendet a szövegébe, mert úgy gondolta így érdekesebb a helyi vendégeknek.
– Hozhatok valamit enni-inni…?
– Köszönjük Lui, minden tökéletes volt, de muszáj mennünk, mert a húgom már nagyon fáradt. Ígérem, rövidesen újra találkozunk.
Megölelgettük egymást Luigival és elindultunk a part felé, kicsit még kiszellőztetni a fejünket.
Hosszasan sétáltunk a fövenyen, egymást átölelve s gondolataink messze-távol, a hazai tájakra szálltak, ahol boldogságunk gyökerei vannak.
– Szabadságra hazamegyünk úgy-e? – kérdezet tündérem s csak egy néma fejbólintással válaszoltam.
Beesteledett. Beültünk a kocsiba és hazahajtottam. Az este hangulata töretlenül folytatódott és egy igazán bársonyosan lágy szeretkezéssel, ringattuk álomba magunkat.
Másnap reggel.
Huginak otthoni munkája akadt – egész nap gyötörni akarta laptopot (vagy inkább a laptoppal magát) – el kellett készítenie a spec-koll. tematikáját és sürgette az idő, mert nyakán volt a tanév kezdete. Két nagy puszival köszöntem el tőle és siettem be a munkahelyemre. A nap szinte észrevétlenül elrepült. Meghozták, a húgom számára megrendelt mobil telefont, s Conny a kezembe adott egy slusszkulcsot és a hozzátartozó forgalmi engedélyt. Meglepett arcomra nézve elnevette magát.
– Azt mondtad, hogy a húgodnak otthon Suzukija van, gondoltam elég lesz neki a helyi viszonyokkal és a forgalommal megbirkóznia – legalább a kocsi legyen ismerős. Lent áll a garázsban egy fehér SX-4, igazán jó feltételekkel tudtam megszerezni nektek.
– Conny te egy kincs vagy – sóhajtottam.
– No, majd a béremeléskor is jusson eszedbe, hogy mekkora kincs vagyok – affektálta műcsáb-mosollyal. – A tréfát félretéve, a hétvégén „bejárathatnátok” az autót és meglátogathatnátok bennünket Jasonnál. Vele már megbeszéltem a lehetőséget és nagyon örülne nektek. Szuper strand van nálunk és az idő is épp’ arra való.
– Nincs ellenemre az ötlet, de azért hugival meg kell beszélnem.
– OK. A meghívás áll, ha esetleg most nem, akkor a jövő hétre is.
Hátra volt még húgom bemutatkozása a főnökömnél holnap – gondoltam, arra tartom meglepinek az új autóját is.
Elköszöntem Conny-tól és sietve haza indultam.
Belépve az ajtón, régen nem érzett illatok fogadtak. Az asztal megterítve, a tűzhelyen igazi lecsó gőzölgött – tudni kell rólam, hogy a lecsó olyan kedvencem, amit a hét minden napján képes lennék megenni.
– Veszélyt szimatolok – somolyogtam – engem itt csupa varázslónő vesz körül.
– Na, te csak tartsd magad távol minden más varázslónőtől – fenyegetett hugi.
– Te csak ne izgasd magad! Tudod, hogy elsőbbségi opciód van rajtam – vigyorogtam – csak azt áruld el, hogy’ tudtad megszerezni az alapanyagokat?
– Te mondtad, hogy varázsló vagyok, de azért elárulom neked, Henny-nek oroszlánrésze volt benne. Megkínáltam őket is. Meg akarja tanulni az elkészítését – de üljünk végre asztalhoz – és még egy puszit sem kaptam – mondta duzzogva.
Pótoltam gyorsan a hiányosságot, kamatot is tettem rá – nehogy már szó érje a ház elejét – s jóízűen megvacsoráztunk. Budweiser kísérte a mennyei étket.
– Kérsz még egyet?
– Igen, most jól esne.
– No, akkor vonulj be a nappaliba, mindjárt hozom.
Leültem a kanapéra és kedvesem már ott is termett a sörrel és egy kellemes illatú szivarral.
– Ünneplünk – kérdeztem – tudni illik sem ö, sem én nem dohányzunk, kivéve a különlegesnek minősülő alkalmakat, amikor elszívok egy-egy igazán jó szivart. (Hugi is szereti az illatát.)
– Persze! Itt vagy velem! – nevetett
– Akkor talán menjünk ki az erkélyre, gyönyörű az este.
– Hogy’ telt a napod kedves? – közben magamhoz öleltem.
– Ó, sokat haladtam és talán a héten kész is leszek vele – sóhajtott elégedetten.
– Conny meghívott bennünket víkendre, van kedved…?
– Ha gondolod, mehetünk… bár én jól érzem magam így is – bújt még jobban hozzám.
– Olyan kedvesen hívott és jó lesz az a kis tengerparti napfürdő is.
– Tegnap nem fejezted be, amit a diákelnökről kezdtél mesélni, most van idő – később meg inkább mással foglalkoznék.
– Ok, akkor hozom a diktafont, hallgasd meg eredetiben. Hozzak még egy sört?
– Az jól esne – szomjazik a lecsó.
Megkaptam a söröcskémet, mellém bújt a világ legszexibb asszonya, de szép az élet!
Hugi bekapcsolta a diktafont: kellemes női hang szólalt meg az este csendjében.
Apám a…-i (egy közép-nyugati kisváros) baptista közösség vezető lelkésze és anyu is lelkész, ráadásul megszállott misszionárius – többet van Afrikában meg Dél Amerikában, mint itthon. Én nem akartam soha lelkész lenni (és a bátyám is inkább hivatásos katona lett a haditengerészetnél, ja, apu is tengerészgyalogos volt, mielőtt lelkésszé lett volna). Szociológiát tanulok s már jelentkeztem is a spec-kollra, amit meghirdettél. Gondoltam, miután túlestünk a hivatalos részen és négyszemközt maradtunk, elmesélném neked, hogy miért akarok én is részt venni ezen a kurzuson.
Hugi itt megállította a lejátszást.
– Csak, hogy plasztikusabb legyen számodra a kép: Ann egy izzig-vérig amerikai diáklány. Csinos, filigrán, atlétikusan kidolgozott test és hosszú szőke haj, olyan kisugárzással, hogy a fűszálak is felmerevednek, amerre jár. No, akkor folytassuk a felvételt!
Igazából úgy készültem az érettségire, hogy nem sokat tudtam a világról – kivéve a közvetlen környezetemet, az iskolát, a kisvárost, no meg ami, a tanulmányaimban előfordult. Fiú kapcsolataim nem voltak különösebben mélyek – nem mintha a hormonális fejlődés nem ébresztett volna mindenféle kíváncsiságot bennem, de a keményen konzervatív nevelés, meg a szülői felügyelet, egy két, titokban elcsattant csókon és simogatáson túl, egyéb tapasztalatokhoz nem vezetett. Éjszakai ágy-magányomban, persze megtaláltam a módját testem dédelgetésének, de az ezekhez az eseményekhez tartozó erotikus fantáziák férfija, nem valami idegen, hanem a saját apám volt. Megjegyzem, hogy a barátnőim, szinte kivétel nélkül, hasonló álmokat dédelgettek – nem minden ok nélkül. Apu hangsúlyozottan férfias megjelenése mellett – széles váll, izmos kisportolt test, közel két méteres magasság – művelt, udvarias, szóval kimondottan vonzó és kellemes egyéniség. (Igaz, egy pofon-váltásba senki sem szívesen keveredne vele.)
Szívesen töltötte velem az idejét és én is igazi nőnek éreztem magam a társaságában, amit természetesen fokozott, hogy ő volt minden barátnőm álma.
Apu gondoskodott róla, hogy mindig, csinosan, ápoltan járjak. Kellemesen éreztette velem, hogy én milyen különleges vagyok a számára. Bevallom, fülig szerelmes voltam belé tizenöt éves korom óta. Azok a ritka idők, amikor anyu egyáltalán otthon volt, határozott féltékenységet generáltak, az elmémben. Kínban és izgalomban éltem, mikor hallottam szeretkezésük hangjait. Amikor pedig sikerült kilesnem őket, azon az éjszakán eláztattam magam alatt a lepedőt. Számtalan orgazmusba gyötörtem magam, míg forró fantáziámban elképzeltem, ahogy kezével felizgult melleim morzsolja, ahogy testével fölébem magasodik és gyönyörű, méretes farkát puncimban eltemeti.
Anyu újabb afrikai útra indult én imádott apámmal kettesben maradtam. Apu, tudva, hogy a következő évemet már tőlük távol, az egyetemen töltöm, igyekezett még több időt tölteni velem, mint ahogy szokásos volt. Ez volt életem legszebb nyara. Hatalmas strandolások, meghitt vacsorák, fantasztikus kirándulások és éjszakákba nyúló tánc apuval. S közben játék, bohóckodás minden mennyiségben, akárcsak kicsi lány koromban, gátlástalanul, önfeledten. Birkóztunk, csiklandoztuk egymást – soha nem voltunk apuval közelibbek.
Régebben is mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy apu kenjen be a napolajjal vagy esténként – mivel elég száraz a bőröm – a testápoló tejjel. Csak most valahogy, ezt a jól megszokott procedúrát, a korábbiaknál csiklandósabbnak éreztem s ennek megfelelően, nagyon is élvezetem.
Kezdtem otthon, kihívóbban öltözni és viselkedni apu előtt – eleinte ösztönösen, azután egyre tudatosabban. Ő kellemesen meglepődött és nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy bókjaival hízelegjen hiúságomnak.
Ahogy harmadik hét is eltelt, szinte tapintható lett közöttünk a szexuális feszültség. S akkor egy lusta szombatreggel kivonultam a fürdőből, mindössze egy szál törölközőbe burkolózva, kezemben a testápolós flakonnal, s beléptem a hálószobába, ahol apu még félálomban lustálkodott, legnagyobbrészt kitakarózva. Borzongás futott végig rajtam, az előttem fekvő, nagyon is kívánatos, férfitest látványától. Ütésben álltam néhány másodpercig s hirtelen elhatározással felpattantam az ágyra s azzal a mozdulattal ráültem apu combjára.
– Hé, apu – szólítottam.
– Mi van kis virágom – ült fel meglepetten, én meg gurultam mellé az ágyon.
– Be tudnál kenni a testápolóval – kérdeztem s közben meglazítottam magamon a „csomagolást”
– Biztosan édesem – válaszolt és csak ekkor kezdett igazán magához térni az alvásból s meglepetten szemlélte a mellette fekvő, csaknem meztelen testemet.
Zavartan, mozdulatlanul és szótlanul bámult rám, mint aki nem hisz a szemének. Gondolom imádta a látványt, mert annyira elmerült benne.
– Föld apu… hé… földre apu… apúúúúúúúú! Te ott… ébredj! – szólongattam.
– Ó, sorry kincsem, elgondolkoztam.
– Hát apu, nem tudom, miféle gondolataid vannak, de már értem, amit az anyu mesélt rólad, hogy a lányok megolvadtak a tekinteted alatt. A pillantásoddal elérted, hogy elpiruljak.
– Édesem, alighanem megőrjíted majd a fickókat az egyetemen – fogta a flakont, egy adagot a kezébe nyomott, a lábaimat az ölébe vette s kezdte bekenni őket – isteni ez a látvány -szólalt meg újra.
– Ó, apa megint pirulok – mondtam, s kissé remegni kezdett az egész testem.
Folytatódott a masszázs. Apu kezei már a combtövemnél jártak s éreztem nem fog megállni. A vádlimon éreztem az eltéveszthetetlen keményedést apu ölében s ettől libabőrös lett a testem. Felnéztem s ugyanazt a tekintetet láttam, mint ahogy anyura nézett, amikor meglestem őket szeretkezés közben.
Immár leplezhetetlenül reszkettem a vágy tüzében és éreztem apu keze is remegett. Lábammal próbáltam simogatni merevedését.
– Jól esik, édesem? – kérdezte halkan.
– Igen apu. Csináld mindenütt, mert a napozástól nagyon kiszáradt a bőröm – ravaszkodtam – meg jó is esik – tettem hozzá kuncogva.
– Kicsim, soha sem kérdeztem eddig… de… ummm… voltál már… szóval… szűz vagy még? -dadogott.
– Persze apu, hogyan lehettem volna valakivel? Lelőtted volna a szerencsétlent, azt is, aki csak a próbáig eljut. – kuncogtam, miközben egyre jobban élveztem a helyzetet.
– Jól is van lánykám (!) – és valami észvesztő finoman nyalogatni kezdte a lábujjaimat és talpamat, közben kezei lágyan szondázták lábam közét.
Az izmaim megfeszültek s az ajkamba haraptam, hogy ne kezdjek sikítani a gyönyörűségtől. Gyengéden hasra fordított és a törölközőt végleg eltávolította rólam. Nem mertem feltekinteni, pedig hosszú másodpercekig nem történt semmi. Jaj, csak abba ne hagyd! – fohászkodtam némán s végre hallottam, ahogy újabb adagot présel a testápolóból, a kezébe. Édes, édes apukám, még mindig ürügyet keresel magadnak, hogy megérints? Engedd már el magad és tegyél boldoggá – de nem mertem ezeket hangosan kimondani. Féltem, hogy megtörik a varázs. Azután végre megéreztem magamon újra azokat, a forrón vágyott kezeket. Finoman dörzsölte bőrömbe a hidratálót. Indult a vállamon. Végigfutott a lapockákon, a gerincem mentén – meg kell mondjam, nem csak a keze futkosott, a gerincemen akkor – – s hosszasan időzött fenekem kemény halmain. Fokozni vágytam az érintés erejét, s a seggemet, egy határozott mozdulattal, a tenyerébe nyomtam. Ekkor megint megfordított. Még mindig csukott szemmel adtam át magam a kényeztetésnek. Először kikerülte a két izgatott halmot és hasam alján is megállt, közvetlenül a szeméremdombom előtt. Megijedtem, hogy nem fogja folytatni, ám a következő pillanatban éreztem tenyerét, előbb az egyik, azután a másik mellemre simulni. Amint masszírozni kezdte őket, a testem lángba borult s éreztem nedveimet a combomra folyni. Tudtam, ha most abbahagyja, hát én megerőszakolom.
S akkor megéreztem ajkait és nyelvét, amint keményre erektált mellbimbóimat nyalja, csókolgatja. Testemet feszítve igyekeztem mellemből minél többet a szájába erőltetni. Leplezetlenül, hangosan nyögtem. Éreztem, ahogy lefelé indul testemen. Résnyire nyitottam szememet. Láttam, ahogy centiről, centire halad lefelé és minden alkalommal mélyen magába szívja testem illatát, mielőtt a következő csókocskát elhelyezi rajtam. No, ez a látvány végképp’ az őrületbe kergetett. Megéreztem végre a lélegzetét izgatott puncim fölött. Nehogy kétségei támadjanak, szélesre tártam combjaimat. Megint hosszasan szimatolt, ahelyett, hogy határozottan cselekedett volna – gondoltam – nem tudván, hogy ez mind igazából örömem fokozását szolgálta.
És akkor finoman belecsókolt – egy áramütés! Ahogy újra megérintett, a csípőm automatikus táncba kezdett. Istenem, szabályosan felfalta a puncim. Csavartam a testem, alig tudott helyben tartani. Nyelve a csiklómon legelt s és az ujját megpróbálta belém süllyeszteni. Meglepő érzés volt és kicsit felszisszentem. Éreztem, hogy azonnal megáll. Kinyitottam a szemeimet és könyörgőn néztem rá: Ne, ne állj meg kérlek, folytasd és valósítsd meg a legmerészebb és legédesebb álmom! – nyöszörögtem.
Fölém hajolt s csókolni kezdett, azt éreztem, hogy ezt már nem lehet fokozni… pedig…! Apu és én, mint a kúszónövények, úgy fonódtunk össze. Minden pillanatot élveztem és minden újabb érintés, újabb gyönyörűség forrása volt nekem. Ahogy magára fordított, az ujjaim rábukkanta izmos mellkasára – rájöttem eddig mennyire passzív résztvevője voltam álmaim megvalósításának. Ez valami olyan érzés volt, mint imádni egy görög istent, aki mindig távol volt s most hirtelen tárgyiasult közelségben, egyszer csak kézzelfoghatóvá, sőt kézzel megfoghatóvá, szájjal megízlelhetővé válik. Végig kóstoltam tehát, nagy gyönyörűséggel az én csodálatos görög istenemet. Úgy tűnt igencsak emberi reakciókat sikerült belőle kiváltanom. Éreztem, hogy a boxer alsó, amit viselt, már nagyon is szűk rajta, ezért aztán megszabadítottam tőle.
Tágra nyílt szemmel csodáltam, keményen meredő, gyönyörű fütykösét. Úgy éreztem magam, mint egy falloszimádó szekta főpapnője, ahogy először hozzáértem és ösztönösen simogatni kezdtem.
– Megkóstolhatlak én is? – kérdeztem szinte félve aput.
– …egy mosolyt és jóváhagyó szemhunyást kaptam válaszul.
Kidugtam a nyelvem és először a fejen megjelenő folyadékot kóstoltam meg óvatosan. Ez szokatlan, de kellemes íz, állapítottam meg magamban és folytattam a felfedezést. Számba vettem és szívogatni kezdtem. Éreztem apu teste megrándul. Még szopogattam egy kicsit, de apu gyengéden magához vont és a hátamra fordított. Széttárt combjaim közé ereszkedett s csókkal zárta le a számat. Megéreztem, hogy fütyköse fejét szűz puncim bejáratánál. Kérdőn a szemembe nézett. Tenyeremet fenekére szorítva húztam magam felé, jelezve: Készen állok, akarom, gyere már, mert megőrülök érted!
Nagyon óvatosan, lassan meg-megállva került beljebb és beljebb, amíg meg nem érezte az akadályt, ami az a lányt a nőtől elválasztja. Akkor megint jött az a kérdő tekintet, de nekem már akkor akár kezem, lábam levághatták volna, s ha keresztbe hasít, az sem érdekelt csak jöjjön már, mert elégek – húztam hát magamba és csípőmmel toltam volna magam rá.
És végre jött. Határozott mozdulattal tört utat bennem. Erős vállába haraptam s körmeimet mélyesztettem háta izmaiba, ahogy rám tört a fájdalom és gyönyör elmondhatatlan keveréke. Nő vagyok! Ujjongott fel bennem egy belső hang és szorítottam aput, mint ha az életem függött volna tőle. A lélegzetem is elakadt s csak egy kis nyögés szakadt fel belőlem. Számban megéreztem a vér ízét. Igazán vártam erre a fájdalomra. Sőt sokkal nagyobb fájdalomra vártam s helyette gyönyörű szeretet érzése virágzott ki bennem. Apu csak ölelt és ölelt, mozdulatlan. Szemével, kezével, csókjaival becézgetett. Talán az anyaméhben érezhettem ilyen meleget és biztonságot, mint akkor, ott a karjaiba zárva. Ez volt mindeddig, az életem legszebb pillanata.
Megcsókolt. Nyelveink belekezdtek egy bonyolult, ősi hedonisztikus táncba. Testemben újra villámok cikáztak és ágyékom ösztönösen nyomtam, dörzsöltem a bennem elmerült fallosz tövéhez.
– Ó, baba! Annyira szép vagy és én annyira szeretlek – suttogta apu és finoman mozogni kezdett bennem. Beindított egy lassú, egyenletes tempót, ami éreztem rövidesen a mennyekbe repít engem.
Tudod, maszti közben eljutottam én az orgazmushoz, sok esetben, egymás után többhöz is, de ez egy egészen más érzés volt. Testem, jószerint önmagától, rátalált a ritmusra, mely a legteljesebb harmóniában hajtott bennünket a gyönyör hullámain.
Szeretkezés közben, apu kezei, izgatóan bebarangolták be mellem, derekam, seggem minden porcikáját. Volt, hogy úgy éreztem a karjaiban lebegek – egyébként is lebegtem a gyönyör hullámain.
Szerettem volna szólni hozzá. Elmondani az érzéseimet, verbálisan is megosztani vele az átélt csodát, de nem voltam képes értelmes szavakat mondani csak torzóban maradt szófoszlány-nyögések hagyták el az ajkamat.
Nyitottam és emeltem volna lábaimat, hogy még mélyebben fogadhassam magamba aput. Vállaira emelte őket és csókokkal csiklandozva fokozta kéjemet.
Lábamat végül összekulcsoltam derekán, úgy feszítettem magam még inkább testéhez. A lökések egyre fékeveszettebbé váltak. Testem ívben megfeszült, a világ elsötétült előttem s görcsökben, lebegőn szálltam az ismeretlen világokon át, amíg apu hangja magamhoz nem térített.
– Kicsim, rendben vagy? Jól vagy?
– Igen apu – suttogtam – ó, nagyon szeretlek… mit tettél velem…?
Még láttam a napfény csillogását izzadt testeinken, azután álomba zuhantam.
Megébredtem. Boldogan konstatáltam, hogy minden valóság volt, hiszen apu ott volt mellettem és én éppen félig ráfonódva találtam magam. Végig néztem rajta s láttam, hogy farka, keményen állva, várta figyelmemet. Nem várakoztattam, hanem a kezembe fogtam s ez mindenféle ötleteket adott nekem. Felemelkedtem és magamba illesztettem azt. Apu azonnal alkalmazkodott a helyzethez. Melleim a kezébe fogta, gyúrogatta, majd egy csókért magához húzott. Mellkasára támaszkodva felegyenesedtem és lovagolni kezdtem rajta. Izgalmam oly’ gyorsan épült, hogy pillanatokon belül elvesztettem testem felett a kontrollt. Fékeveszett rodeó-lovasként, őrjöngve kerestem a kielégülést. Éreztem apu testének görcsös rázkódását s ez engem is átlendített és jöttem a tiszta testi öröm, epileptikus görcsében rángatózva. Sikoltva összeomlottam apu felett.
Így maradtunk ölelkezve, simogatva, csókolgatva egymást. Megpróbáltam megint megszólalni, de egy gyengéd csók megint lezárta a szám. Megértettem ez a mi gyönyörű titkunk lesz – ez volt az első lecke, ami bevezet a szeretet művészetébe, ahogy egy virágot a nap sugara, a virágzásba.
Másnap a gyülekezet szinte félelemben hallgatta, ahogy apám a vasárnapi szentbeszédét mondta. Szenvedéllyel prédikált a teremtés könyvéből, Lót történetéről, amint a lányai csábítják. Soha ilyen átélt prédikációt nem hallottak. Én tudtam csak egyedül, milyen gondolatok dolgoztak benne, ahogy eszembe jutott mindaz a mesterkedésem, ami végül szüzességem elvételéhez vezetett. Végig futott elmémben a reggeli ébredésünk, ahogy boldogan tudatosodott bennünk: Nem álmodtuk, minden valóban megtörtént. (Most is bizsereg a testem. )
Láttam aput, ahogy végzett a prédikációval, elnézést kért a gyülekezettől, amiért nem tud maradni, de lázas beteg – mondta. Kézen fogott, beültünk az autóba és eszeveszett tempóban vágtattunk haza.
Alig, hogy becsukta mögöttünk az ajtót, nem tudott tovább várni. Szinte szaggatta rólam a ruhát, felkapott a karjaiba s vitt egyenesen a kanapéra. Lábaim tárva-nyitva vártam, hogy kemény férfiassága elmerüljön bennem. Vad, már-már állati hörgések közepette, téptük, gyötörtük egymást a gyönyör eufóriája felé, amíg teljesen egymásba omolva elmerültünk benne.
Egymás iránti kimeríthetetlen vágyunk adott programot a nyár hátra lévő részében.
Csodálatos élményként él bennem az a másfél hónap és nagyon remélem, hogy még sokáig élvezhetem apu szerető gondoskodását testem és lelkem örömére.
Itt ért véget a hangfelvétel. Némán ültünk egymás mellett, töprengve a sors kifürkészhetetlen útjain.
– Na, gyere, feküdjünk le – egyre érdekesebb történet kerekedik ebből a kutatásból. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz interjú-alanyokat találni.
Nyári vakáció 6. rész – Tizenöt év múlva 3. fejezet
Haza érkezvén, gyors zuhany és bezuhantunk az ágyba. Kedvesem, egy nagy sóhajjal, hozzám „macskázott”.
– Tök jó fejek – súgta – de én nem fogom bírni ezt a tempót, néha kis szünetet kell tartanunk. Egymásra nem is marad időnk – nyafizott.
– Igazad van édes, ám ez a népszerűség ára. Nem akarlak idegesíteni, de már, vagy öt másik, meghívást is be kell iktatnunk, a határidő naplónkba. Nem tehetek róla, mindenki téged akar s mintha én is egy kicsit érdekesebbé váltam volna miattad. (Bár, ez ügyben, eddig sem kellett panaszkodnom.) Muszáj eleget tennünk az elvárásoknak, mert a kapcsolatok alapvetően meghatározzák, úgy a te, mint az én munkám, eredményességét. Na és valld be: te is élvezted az eddigieket.
– Nincs ezzel semmi baj, de ha ez így, ilyen töménységben folytatódik, én bizony le fogok merülni. No aludjunk, mert már gyufaszállal sem tudom feltámasztani a szemeimet.
Másnap reggel:Bizony ma csak egy kis zuhany alatti közös élvezkedésre jutott idő s már rohannunk kellett, kinek-kinek a saját dolga után. Huginak, az egyetem diák-önkormányzati vezetőségével kellett találkoznia, viszonylag korán és nekem is le kellett adnom a havi jelentésemet, a külügyminisztérium felé. Alig hogy megérkeztem az irodámba, beszólítottam Conny-t, a titkárnőmet és kezdtem diktálni a jelentésemet. A délelőtt nagy része el is ment ezzel a munkával. Diktálás közben kedvtelve néztem Conny – számomra legalább is varázslatosnak tűnő, gépelés technikáját. Félelmetes sebességgel, egyetlen javítandó hiba nélkül, rótta egymás után a sorokat. Amíg a diagramok és képek beillesztésével foglalkozott, az járt az eszemben, hogy milyen szerencsés választás volt. Csinos, intelligens, önálló munkavégzésre és döntéshozatalra képes – ugyanakkor pontosan tudja a helyét. Tudja mikor kell és mikor nem szabad a saját kezébe venni az intézkedések felelősségét. Valódi bizalom alakult ki közöttünk ez alatt a, viszonylag rövid idő alatt. Valahogy biztos voltam benne, hogy sohasem fog „hátba szúrni” s ez üdítő változás volt a külügyminisztérium légköre után.
– Kész vagyok főnők, átnézed? – zökkentett ki a gondolataimból.
– Köszönöm, de nem látom szükségét, eddig egyszer sem találtam hibát a munkádban.
Ha valaki csodálkozna a tegező viszonyon, elmondom ez olyan észrevétlen módon alakult ki közöttünk.(Persze az angol nem úgy tesz különbséget tegezés és magázódás között, mint a magyar nyelv ez inkább a kifejezések használati módjában jelentkezik)
– Mostanában olyan fáradtnak látszol – szólalt meg újra – remélem nem valami betegség kerülget!
– Á! Csak kicsit megszaporodtak a „társasági kötelezettségeim” – válaszoltam.
– No persze, a nővéred… jól hallottam, hogy mivel foglakozik…?
– A családon belüli szexuális kapcsolatokra gondolsz…?
– Igen-igen és nagyon is érdekel milyen eredményre jut… tudod, hogy már városi szinten kering ez a téma. Endem… szóval magam … azaz nekem is… – dadogott váratlanul, fülig pirulva.
– ???? – néztem rá kérdőn, nem értve hirtelen zavarát.
– Szóval Steve, nem is értem, miért kezdtem bele… de… szóval … szóval azt hiszem neked elmondhatom … nekem is van tapasztalatom ezen a téren.
– Hogyan?… no csináljunk egy kávét, azután ülj le és mesélj!
Mire elkészült a kávé és helyet foglaltunk a dohányzóasztalnál, szemmel láthatóan megnyugodott.
– No én készen állok, hallgatlak.
– Tizenhat éves voltam, amikor a szüleim egy autóbalesetben meghaltak s engem az apai nagyszülők fogadtak magukhoz. Mivel én elég késői gyerek voltam, így nagyon nagy volt közöttünk a korkülönbség. Nem igazán találtuk meg egymással a közös hangot. Nem is nagyon tudtuk titkolni a közöttünk feszülő ellentéteket. Jól látta a helyzetet apám öccse Jason nagybátyám s amikor leérettségiztem, felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Jason még elég fiatal volt – alig múlt harminc éves – s a jól menő számítógép szervize, egy nagyon is kényelmes, életet biztosított neki. Szemmel láthatóan a nagyszüleim is megkönnyebbültek s boldogan áldásukat adták a változtatásra. Nem tagadom, én is boldogan fogadtam az ötletet. Jason háza nem volt palota, de ahhoz elég nagy, hogy két ember, egymás zavarása nélkül, élhessen benne. Megkaptam az egyik szobát, úgy mond’, kizárólagos használatra, ahol, mint Jason mondta, lehet egy kis magánéletem. Vitt magával, hogy válasszak magamnak bútort. Segített átköltöztetni a holmim. Kívánságom szerint berendezhettem magamnak a fészket. Azután, hogy nagymami, még azt is meghatározta, melyik székre mikor ülhetek, ez a szabadság, igazán kedvemre való volt. Eddig is jól kijötten Jason-nal – amíg kisebb voltam, bizalmas barátként kezelt engem, ő volt akinek mindent elmondhattam, segített, ha kellett, a tanulásban – ezután egyenesen imádtam. Néhány nap alatt igazán sikerült fészket raknom. Belaktam a szobámat a saját kedvem szerint s úgy döntöttem, hogy „kiveszek egy kis szabadságot”, azaz kihasználom a nyár és a kertben található medence, nyújtotta lehetőségeket. Reggel magamra kaptam a bikinimet s egy törölközőt és kivonultam a medencéhez. Miután a víz kellemesnek bizonyult, leúsztam annyi hosszt, amennyit az erőnlétem elviselt, majd úgy döntöttem, ideje egy kis színt szereznem hófehér testemre. Kifeküdtem a partra, a törölközőre s behunytam a szemem. Az elmém nagybátyám körül kezdett forogni. Jason igazán jóképű, magas, kisportolt, barnára napozott testű férfi. Afféle „lányos anyák álma” típus. Igazából rádöbbentem, hogy nem is „nagybácsiként” gondolkodom róla, hanem egy kívánatos férfi képe kerengett az elmémben. No! Nem lesz ez így jó! Talán nem kellene így gondolkodnom róla, de nem igazán sikerült kivernem a fejemből. Beugrottam újra a vízbe és alaposan kifárasztottam magam. Ahogy visszafeküdtem a medence szélére, sikeresen el is aludtam. Jason gyengéd rázogatására ébredtem.
– Ébresztő Conny, teljesen leégsz a napon – ha már le nem égtél – meg aztán fel kellene öltöznöd, hogy elmehessünk enni valamit!
– A nagyon jó – mondtam – farkaséhes vagyok. Húsz perc és elkészülök.
– No ezt lemérem – nem láttam csajt, aki ennyi idő alatt kész lett volna – zrikált.
– No, úgy-e mondtam! Milyen gyors vagyok – és tényleg, alig fél óra alatt, már meg is jelentem.
– Arról volt szó, hogy milyen gyors leszel, nem, hogy milyen lassú – mosolygott, a popómra csapintva.
Az étteremben hosszú beszélgetésbe kezdtünk, miután rákérdezett a terveimre. Elmondtam neki, hogy egy évig dolgozni szeretnék mielőtt egyetemre mennék.
– Ó kiscsikó! Engedd meg nekem, hogy én ajánlhassak munkát neked erre az évre. Szükségem van egy recepciósra, aki jól néz ki és képes az ügyfelekkel megfelelően kommunikálni. Úgy vélem megfelelnél erre a munkára.
– Részemről tetszik így első hallásra de tudnom kellene, mennyi a munkaidő, mit tudsz fizetni érte.
Mire a vacsorával végeztünk, lényegében mindenben megegyeztünk, azzal lezárva, hogy a jövő héten megkezdhetem a próbaidőt. Lényegében, ezután szinte észrevétlenül, visszatértünk abba az állapotba, ami kisiskolás koromban volt. Kötetlenül szóba kerültek randevúk, fiúk és lányok, akik az életünkben eddig előfordultak. Szóval mindenféle bizalmas dolgok is előkerültek. Nem szaporítom a szót, igazán jól éreztem magam s az idő, észrevétlen elrepült. Majd’ éjfél volt mire hazaértünk s mivel Jasonnak reggel dolga volt, igen hamar ágyba vonultunk. Lefekvés után a gondolataim ismét, Jason a férfi, körül kezdtek keringeni. Az esti, bizalmas beszélgetés csak „turbózta” a fantáziámat. Elképzeltem milyen lehet ruha nélkül – nem volt nagyon nehéz, hisz’ fürdőruhában többször is láttam őt – s , nem tagadom nagyon is „egészséges” gondolataim támadtak. A fantáziám „csiklandósnál-csiklandósabb” részleteket vetített elém s határozottan éreztem, hogy egyre nedvesebbé válok. Nem állhattam ellen – tudod(vagy persze nem tudod) én eléggé forróvérű típus vagyok – ujjaim automatikusan a puncimra csúsztak s hamar rátaláltak feszülő csiklómra. Eleinte csak finoman simogattam, ám hamarosan féket oldott bennem a vágy és maradék tudatomból kizárólag arra futotta, hogy túlzott hangoskodással el ne áruljam tevékenységemet. Az orgazmus pillanatában nagybátyám izmos, kívánatos teste borult rám. Reggel nagybátyám készülődésének hangjaira ébredtem s elhatároztam felkelek és reggelivel kedveskedem neki. Jason belépett a konyhába s kellemesen meglepődött tevékenységem láttán. Gyorsan bekapta az általam készített omlettet. Azután mondta, hogy kettő felé valószínűleg értem jön. Éjszakai zajokkal kapcsolatban nem tett megjegyzést, tehát valószínűsítettem, hogy elég mélyen aludt és nem hallott semmit maszturbálásom hangjaiból. Kitakarítottam és rendet raktam. Gyorsan repült az idő. Közeledett a két óra s elhatároztam, hogy csinosan felöltözök Jason tiszteletére. Fekete forrónadrágot és fehér blúzt vettem magamra s a hajamat is rendbe tettem.
Éppen végeztem, amikor megérkezett. Azt mondta megyünk és vásárolunk nekem ruhákat, mert az is kell az új munkámhoz. Mondtam, hogy nekem nincs túl sok pénzem de gyorsan leintett. Tekintsem úgy, mint születésnapi ajándékot – és mint munkáltatónak amúgy is biztosítanom kell a megfelelő munkaruhát a dolgozó számára – mondta vigyorogva.
Az üzletben segített kiválasztani vagy hat különböző ruhát, azután hirtelen úgy döntött, hogy nekem még több dologra van szükségem. Vett három bikinit – mondván, ami most van az „már nem illeszkedik tökéletesen”. Elpirultam a gondolattól, hogy ilyen részletesen megfigyelt. Aztán szólt, hogy azt is látta: fehérneműben is szűkölködöm, tehát irány a megfelelő üzlet és ott is alaposan bevásárolt nekem. Kicsit furcsán éreztem magam, mert korábban ilyen vásárlásokat az anyuval végeztem de be kell vallanom, Jason hasznos tanácsokkal és jó ízléssel segített a válogatásban. Mire végeztünk mindketten megéheztünk és egy közeli vendéglőbe tértünk be étkezni. Evés közben megkérdeztem, hogy minek köszönhetem ez a jelentős bevásárlást. Amíg velem élsz nem szeretném, ha bármilyen hiányt szenvednél. Az, hogy elvesztetted a szüleidet, nem azt jelenti, hogy el kell vesztened a fiatalságodat és a normális élet lehetőségét – válaszolta. Megöleltem s köszönetet mondtam mindenért. A vacsora után hazahajtottunk s megint csak megállapítottuk: ideje aludni menni. Az ágyban megint rám törtek az előző napi gondolatok. Lázas fantázia, Jason kívánatos testéről. Vajon milyen lenne magamban érezni őt miközben erős karjaiban megolvadok. Szinte észrevétlenül ujjaim, megint csak csiklómat gyötörve, az orgazmus görcsébe repítették testem s nem voltam biztos benne, hogy hangomat kellően vissza tudtam volna fogni. Reggel a zuhany hangjaira ébredtem és siettem Jason reggelijét elkészíteni. Már nem lepődött meg de szemmel láthatóan, jól esett neki. Távozáskor két nagy puszit ültetett az arcom két oldalára s megkérdezte, hogy étterembe menjünk vagy rendeljünk kínait. Mondtam, hogy gondolkozni fogok rajta.
Mivel előző nap alaposan kitakarítottam csak egy gyors rendrakás várt rám. Utána úgy gondoltam bejáratom az egyik új bikinit és választottam Jason könyvszekrényéből egy könyvet, hogy ne unjam magam napozás közben. Alig, hogy elkezdtem olvasni, rájöttem ez egy erotikus regény s, talán mondanom sem kell, a story termékenyítően hatott fantáziámra. A zárt kertben „monokinizve” napoztam és a cickóimat birizgáló napsugár valamint a regény erotikus tartalma együttesen eléggé feldobott engem. A szereplők helyére képzeltem magamat és Jason nagybátyámat, mint két forró szeretőt. Egyszerűen nem érdekelt, hogy a nagybátyám, annyira akartam őt. Már is tervek cikáztak a fejemben: nem megyünk este sehova, rendelünk kínait, s ha törik-szakad, ma este elcsábítom őt.
Befejeztem a „strandolást”, bementen a házba. Előszedtem a fehérneműimet és az egész ruhatárat, hogy a tervemhez megfelelő, „harci öltözéket” válogassak ma estére.
Aztán elvetettem a kínait is és gyorsan készítettem egy taco-t.
Mire belépett az ajtón minden kész volt – az étel és öltözék egyaránt (igazán dögösnek éreztem magam). Jason örült a főztömnek – nehéz napja volt és csak a kedvemért mentünk volna valami vendéglőbe, meg jól is esett neki, hogy én(!) főztem a számára.
Míg az ételt felszolgáltam neki, gondoskodtam róla, hogy kellően észre vegye a „kirakatot”. Nem kellett csalódnom, a vacsora végére kellően fel tudtam csigázni az érdeklődését. Ezen közben magam is éreztem, hogy a bugyim csucsog a nedvességtől.
A szennyes edényeket gyorsan a mosogatógépre bíztam és féloldalt melléültem a kanapén de úgy, hogy lehetőséget adjak, mindenféle izgató látványra.
A beszélgetés fonala össze-vissza tekergett. Szó esett a leendő munkámról, a középiskolai évekről, fiukról akikkel jártam, majd, hogy jelenleg ki a barátom. Mondtam neki, hogy éppen nincs senkim. Megkérdezte, hogy szűz vagyok-e. Mondtam, már nem. Azután hozzátettem, hogy egyetlen alkalom volt. Kérdezte miért. Mondtam, hogy nem volt jó, a fiú türelmetlen és valószínűleg tudatlan is volt. Sajnálkozott, amiért csak rossz tapasztalatom volt. Kérdeztem: nem akarsz segíteni. Visszakérdezett: tudod, hogy mit kérsz tőlem? Szó nélkül felálltam, hozzáléptem és szájon csókoltam. Jó válasz ?- kérdeztem.
Szó nélkül magához vont és megcsókolt.
– Nem mentem túl messzire? Valóban ezt akarod – kérdezett gyengéden.
– Akarlak!Igen akarlak téged, mindennél jobban – válaszoltam.
– Az előző két éjszaka is rám gondoltál? – hallottalak s ha ezt tudom, bizony csatlakoztam volna!
– Sajnálom, hogy nem jöttél, boldog lettem volna!
Megint csókolóztunk s közben megszabadított a felső résztől. Könnyedén felkapott s meg sem állt a franciaágyig. Ráborult a feszesen meredező mellbimbóimra és habzsolni kezdte azokat. Egy merő libabőr lett a testem és hangosan nyögtem a gyönyörtől. Istenem, ez annál is jobbnak tűnt, mint ahogy álmaimban elképzeltem. Ajka és kezei folyamatosan fokozták vágyamat, egész testem bebarangolva. Szoknyácskámhoz érve, levette rólam.
– Tudtam, hogy gyönyörű lesz rajtad – szemlélte elégedetten, az előzőnap vásárolt, bugyit rajtam.
– Vedd le rólam, alatta még jobb vár rád – nyöszörögtem.
Az utolsó akadály megszüntetését követően, nyelvével megtalálta combom és céltudatosan haladt a puncim felé. Mikor célba ért tudtam, másodperceken belül, menthetetlenül elélvezek. Úgy lett. Ívbe feszült testtel, hörögtem az éjszaka csendjébe gyönyörömet. Percekig tartott, míg magamhoz tértem s amint a szemem kinyílt, ott állt előttem Jason anyaszült meztelen. Hű, micsoda gyönyörű fallosz de vajon elfér-e bennem – életemben először láttam igazi férfit ruhátlanul.
Jason megkérdezte – még mindig akarsz engem? Én csak szó nélkül húztam magamhoz, jelezve ezzel válaszom.
Pillanattal később, Jason felettem volt, s éreztem bebocsátásért kopogtat combjaim közébe. Szinte csurgott belőlem a jótékony kenőanyag s éreztem a jóleső feszülést, amint töri útját belsőm felé. S akkor tövig belém hatolt és sikoltottam az örömtől. Kivárt kissé, hogy kiélvezhessük az egyesülés csodálatos pillanatait, majd ütemesen mozogni kezdett bennem. Igazán ekkor éreztem meg, mi is a testi szerelem igazi csodája. Minden mozdulata őrülten kergetett feljebb és feljebb a gyönyör grádicsain. Egymást tépve, harapva, marcangolva értünk fel a csúcsra és omlottunk össze a gyönyörben.
Aznap éjjel nem sok időt hagytunk az alvásra és nem is aludtunk többet külön ágyban.
A következő évben beiratkoztam az egyetemre, ám a szünetekben, nyáron és amikor csak lehetőség volt rá, rohantam élvezni nagybátyám „különleges szolgáltatásait”
Igazából Jason azt akarta, hogy találjam meg a magam életét, azért dolgozom most nálad de elárulom, hogy szinte minden hétvégét rohanok vele tölteni és most a kérésemre azon dolgozik, hogy eladja a vállalkozását és ideköltözzön, mert vele tudom csak elképzelni az életem. Ha akarjátok felhasználjátok egy interjú gyanánt – persze név nélkül – az én történetemet is. Tudod, eddig kettőnkön, kívül nem ismerte senki az életemnek ezt a részét. Remélem jól gondoltam, hogy neked nyugodtan feltárhatom a titkunkat – nem is tudom mi vezetett, amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy mindezt elmesélem. Nem tudom, de jól esett kiadni magamból.
– Abban biztos lehetsz, hogy húgomat kivéve, tőlem senki sem fogja megismerni az életednek ezt a részét. Én pedig nem foglak el- és megítélni e miatt. Igazából, csak az irántad érzett bizalmat, erősítetted meg bennem.
– Hűha! De elszaladt az idő – alkalmasint szívesen megismerkednék a nagybátyáddal is – de most rohannom kell, mert hugi még nem igazán ismeri ki magát a városban és nem volt időnk autót sem szerezni neki.
– Steve! Ha gondolod szívesen besegítek az autó vásárlásba.
– OK. Holnap megbeszéljük – see you!
Rohantam hugiért s közben eszembe jutott, hogy holnap egy mobiltelefont is kell szereznem neki!