Author: Escort

Legalizált prostitúcióval harcolna Botswana az Aids ellen

Posted on by Escort

Egyre többen követelik a prostitúció legalizálását az AIDS elleni harc nevében Botswanában. Az egészségügyi hatóságok már nem tudják követni a helyi szexmunkások fertőzőttségének növekedését, mivel az Afrikát átszelő kamionosok egyik fő útvonala épp erre van, így a prostituáltakra nagy a kereslet. Az ország mélyen katolikus lakosságát azonban sokkolja az elképzelés.

Az „Aids autópályájának” hívott út mentén Thato Serite 15 éve játszik macska-egér játékot a rendőrséggel, a nő ugyanis testét bocsátja áruba az utasoknak a rendőrség orra előtt. – Mindig mögöttünk vannak, ezért vagy el kell futnunk, vagy el kell rejtőznünk előlük. Vannak napok, amikor nincs szerencsénk és elkapnak minket, ilyenkor elveszik a pénzünket, büntetés címén. Vannak olyan rendőrök is, akik emellé még szolgáltatást is kérnek a szabadságunkért cserébe – meséli a 35 éves nő. – A prostituáltak szenvednek ebben a helyzetben, egyes vendégek pedig elutasítják a fizetést miután már kielégítették őket, vagy védekezés nélküli aktust kérnek. És mindezt az utcán kell végeznünk – meséli.
Festus Mogae, az ország egykori elnöke, egyben az AIDS-ellenes nemzeti tanács feje, úgy véli, hogy a prostitúció legalizálása megkönnyítené a vírus terjedésének megelőzését. – Ha nem büntetnénk a szexmunkát, az nem növelné a prostituáltak számát, de legalább sikerülne megvalósítani egy olyan politikát, melynek köszönhetően nem fertőződnének meg vele minél többen – jelentette ki.
Mogae tervei szerint a prostituáltaknak jelentenie kéne azokat a férfiakat, akik védekezés nélküli aktusra kényszerítették őket, így ezek a férfiak nem tudnák többé becsapni a nőket, mint ahogy most teszik. Ráadásul a prostitúció legalizálása révén a rendőrök is más feladatokra tudnának koncentrálni ahelyett, hogy olyan felnőttekre vadászik, akik alkalmi szexuális kapcsolatot létesítenek egymással. A politikus a parlamentben is beszélt minderről, a demokratikus párt vezette kormány azonban nem jutott előrébb a kérdésben, mivel az ellenzéki párt vezetője épp a szakma szigorúbb büntetéséért lobbizik.
Az országban található vallási csoportoknak azonban a hír is elég volt ahhoz, hogy gyűlölködő reakciókban fejezzék ki nemtetszésüket. – A keresztény értékek szerint a szexet csak házasságon belül lehet űzni, a gyermekáldás érdekében – emlékeztetett a katolikus egyház helyi szóvivője. – Pénzért szexet árulni maga a tabu és csak remélni tudjuk, hogy ez a mélyen katolikus ország nem engedi meg ezt.
Festus Mogae azonban nem így látja a kérdést. – A szexmunka büntethetősége sebezhetővé teszi a prostituáltakat a szexuális erőszakkal és a HIV-vírussal szemben. Ugyanez fenyegeti azokat a férfiakat, akik igénybe veszik a szolgáltatásaikat és a férfiak partnereit is. Ez egy ördögi kör, melyet végre meg kell törni – mondta.

Prostival dobja fel a szexuális életét a sztárpár

Posted on by Escort

Jason Biggs és kedvese igazán érdekes módot találtak arra, hogy feldobják a szexuális életüket. Még csak három éve házas Jason Biggs, az Amerika pite című film főhőse és Jenny Mollen, máris arra ,,kényszerülnek”, hogy egy prosti szolgáltatását vegyék igénybe a szexuális életük fellendítéséhez. A szexéhes menyecske, Jenny jó ideje blogot vezet ugyanis, ebben pedig részletesen elmesélte, pontosan hogyan is tettek szert egy készséges harmadik személyre…

Jenny a weboldalon azt írta, hogy már egy jó ideje tervezte, hogy meglepi a kedvesét a születésnapján valami „nyalánksággal”, és úgy döntött, hogy egy harmadik személy lesz a szülinapi ajándék. Nyíltan bevallotta, hogy ő és a férje örömlányt kerestek, hiszen ez egy cseppet sem mindennapi dolog. Jenny pontosan ecsetelte azt is, hogy hol, hogyan és mikor találták meg a tökéletes harmadikat. A sztár felesége szerint először egy barát által ajánlott masszőrlányra gondoltak, aki végül szörnyen idegesítette őket, ezért elhalasztották az édeshármast. Ezek után Las Vegasba mentek, és egy nagyon jó csajt rendeltek, aki végül nem az volt, akit vártak: egy apró filippinó lányt kaptak, így természetesen ismét füstbe ment az extra együttlét.
Végül egy Keisha nevű lánnyal ,,jött össze” a dolog, aki 600 dollárt kért az aktusért. Jenny szerint nem volt egetrengető a dolog, sőt néha kissé unták is a szexet, de végül is ,,véghezvitték a tervet”. Utólag azt vallotta Jason neje, hogy jót tett a dolog a házasságuknak, és azóta egészen más viszonyban vannak…

Egy kurva testéért, nem a szerelméért fizetek

Posted on by Escort

„A normál közösülés talán 5-10 ezer körül van, de nálam prostival csak az orál jöhet szóba. Hajnalban, amikor már nincs forgalom, előfordul, hogy egy-egy aznap még sikertelen, drogfüggő leány sokkal lejjebb megy, csak hogy meglegyen az anyag időben” – három olyan férfival beszélgettünk, akik már igénybe vették az éjszakai pillangók szolgáltatásait. Budapesti prostikörkép.

A szülői kreativitás akkor vizsgázik, amikor a gyermek kinézve a kocsi ablakán megkérdi, hogy „anyu, miért állnak azok a lányok az útszélen?” mire a felkészült szülő azt mondja, hogy várják a buszt, a taxit, vagy pusztán csak annyit mondanak: levegőznek. Prostitúció mindig is volt, van és lesz, legfeljebb csak egy globális kataklizma takaríthatja el a legősibb szakmát. Régen minden polgár szégyen nélkül járhatott bordélyházba, hiszen ugyanolyan intézmény volt, mint a kocsma. Napjaink társadalma elítéli ezt, mert aki egy prostituált szolgáltatásait veszi igénybe, az az ördöggel cimborál. Mintha az időnként felgerjedő vágyaink nem a természethez, hanem sötét erőkhöz tartoznának.
Tudni kell, hogy ez csak színház – Dániel (42) elmesélte, hogy a prostituáltak 3 típusát ismeri: az első a Kocsisoros lányok, ők állnak az út szélén és többnyire a bokorban zajlik a szeánsz, ha megállnak nekik. Megadott területen dolgoznak, és stricijük van, a kuncsaftok között pedig nem válogathatnak. A második a Hirdetéses: ő már szabadon, strici nélkül működik, tehát már megválaszthatja kivel megy el, és kivel nem. Van lakása, általában tiszta és rendezett, lehet főiskolás lány vagy éppen a pénztáros, aki fizetés kiegészítésként vállal be egy-egy pasit. Van lakásuk, fel lehet menni hozzájuk, de kialakult bizalmi viszony esetén házhoz is mennek. A harmadik kategóriában a Luxusprostik vannak, akiknek a tarifája kb. százezer forint fölött kezdődik, ami egy óra együttlétnek a díja. „Ők már nagyon profik, tökéletes szépségek, ők már el tudják hitetni a kuncsafttal, hogy a világ legjobb szeretői, igazi bikák és nagyon szerelmesek belé. Mindezt azért, hogy újra visszatérjen. De az okos ember akkor is tudja, hogy ez csak színház. Az utóbbi kategóriához még nem volt szerencsém, mert ez az élmény megfizethetetlen számomra. Az az összeg, amit ezek a hölgyek kérnek, nekem már sok.”
Alig vártam, hogy abbahagyja – „Először, még nagyon régen, a leszerelésem után ajándékoztak meg a barátaim egy hölggyel, aki nem a drágább kategóriából került ki” – folytatja Dániel. „Nehéz volt vele, mert belökték hozzám, ők meg az ajtóm előtt röhögtek, de az orális része volt a legszörnyűbb, mert a hölgy olyan gépiesen csinálta, alig vártam, hogy abbahagyja. Az élménynek annyi pozitívuma lett, hogy egy mindig mesélhető sztorivá vált. Ekkor még nem voltam házas, majd pár év múlva megismertem egy lányt, akit végül elvettem. 2 év házasság után elváltunk. Ezután valahogy elszállt minden önbizalmam, nehezen találtam nőt, de megengedhettem magamnak, hogy havonta két-három alkalommal eljárjak két prostituálthoz. Ezt a szokást a mai napig tartom, mindig ugyanahhoz a két nőhöz járok. Ebben a műfajban számomra fontos a diszkréció. Valahogy vonzom a prostikat: a múlt héten egy szálloda előtt álltam autóval, amikor behajolt egy nő a kocsi ablakán és megkérdezte, hogy kérek-e egy franciát? Mondom, most nem, pláne itt az autóban nem: gondolom, úgy tervezte, hogy beül aztán rám hajol. Ezután megkérdezte, hogy nincs-e véletlenül 150 forintom – mondtam, nincsen. Azóta is azon töprengek, hogy mire kellett neki 150 forint? És mennyit kért volna egy franciáért?”
Néhány lány számlát is ad – Budapesten 2004 elején kb. ezer bordély üzemelt. Korábban Magyarországon a prostitúció szabadságvesztéssel járt. Mára a települések által kijelölt türelmi zónákban, azok hiányában a védett zónán kívül legálisan dolgozhatnak a lányok. A védett zónák az iskolákat vagy templomokat látogatókat kívánják megvédeni a prostitúció látványától. Ugyanakkor magánlakásokon a prostitúció teljesen legális. 2007. óta lehetséges Magyarországon egyéni vállalkozói engedély kiváltásával legálisan is űzni ezt a foglalkozást, számlát adni a szolgáltatásról és adózni utána. Ettől függetlenül a magyar prostituáltak többsége nem próbálja legális körülmények között végezni a munkáját, hiszen adózás után alig maradna nekik valami.
Az internet elterjedésével a webkettes prostituáltak már maximálisan kihasználják az információs szupersztráda által nyújtott lehetőségeket: hirdetik magukat, független, fizetős hirdetőoldalak segítségével. Mivel a szexuális szolgáltatás reklámozása nálunk szabálysértésnek minősül, ezért ezek az oldalak hivatalosan szexpartner-kereső oldalak, nem szexet hanem a társaságukat vagy masszázst kínálnak. Az itt hirdető lányok többnyire magánlakásokon dolgoznak, egyedül vagy csoportosan, legtöbbször főnök vagy főnökasszony felügyeletével, de teljesen függetlenek is lehetnek. Többen házhoz vagy szállodába is kimennek a vendég kérésére, és nem „meneteket” vállalnak, hanem bizonyos időtartamokért kérnek pénzt. Az internet tehát rengeteg dolgot megváltoztatott, a lányoknak már nem szükséges egy hálózat tagjának lenni, akár önállóan is dolgozhatnak, mert nem kell építeniük egyetlen szervezet kapcsolatrendszerére sem.
Zavar, hogy a lány nem szeret – Ebben a szakmában kiemelt szempont a már említett diszkréció és a bizalom is. Gyula (37) eddig három alkalommal járt prostituáltnál, mindig újabb és újabb esélyt adva magának, hogy most jobb lesz, mint előzőleg. „A hölgyeket ismerőseim ajánlották, mivel nem merek a neten ilyen irányú kapcsolatteremtést végezni, mert mi van, ha felmegyek hozzá, aztán kirabolnak? Az első alkalommal egy kedves lánnyal voltam együtt, aki minden téren ügyes volt, de valami hiányzott nekem… ugyanis az egész aktusban az zavart, hogy éreztem, a hölgy nem szeret. Ez csak munka neki. Hülyén hangzik, tudom, hiszen a testéért fizetek, nem a szerelméért, de nekem erre lenne igényem, legalább hitetné el velem, de erre sem képesek. A második aktus szintén vele zajlott, de megint ugyanazt éreztem. A harmadik alkalom már egy másik hölggyel történt, aki szintén kedves és profi volt, de mégis hiányzott valami.”
A mellek igénybevétele feláras – Ahhoz, hogy testközeli képet kapjunk a hazai, utcai prosti-helyzetről, bizony bele kell merülünk a budapesti éjszakába. Így tesz rendszeresen Péter (28) is, aki kalandtúrái során már számos tapasztalatra tett szert a témában, mondhatni szakértővé vált. Elmondta nekünk, hogy ő csak az utcai árakat ismeri: az orális szex háromezer forinttól indul; a gumi mellőzése, a lakáshasználat és a mellek igénybevétele azonban olyan „extrák”, amikkel élni szokott, így akár nyolcezerre is felmehet a tarifa. „A normál közösülés talán 5-10 ezer körül van, de nálam prostival csak az orál jöhet szóba. Hajnalban, amikor már nincs forgalom, előfordul, hogy egy-egy aznap még sikertelen, drogfüggő leány sokkal lejjebb megy, csak hogy meglegyen az anyag időben… A legdurvább az volt, amikor egyszerre két haveromat egyszerre szerette szájjal egy lány 2120 forintért (már csak annyi volt náluk, amikor kitámolyogtak a kocsmából).”
A strici ott van a másik szobában – Azt is megtudtuk a fiúktól, hogy a lányok leginkább a kuncsaft autójában végzik az orális kényeztetést. Többségüknek van ilyen-olyan lakása, ami esténként erre a célra van fenntartva. Általában többszobás, és a tulaj, vagy a strici (ez nem feltétlenül ugyanaz a személy), ott van a másik szobában. „Bár előfordul, hogy csak a tévé megy ott, hogy a vendég azt higgye, van ott valaki, aki szükség esetén megvédené a lányt. De voltam olyan egyszobás lakásban is, ahol négy iparos élt együtt. Amikor a csaj nyitotta az ajtót, a másik három bement a WC-be, hogy ott várja ki az üzlet végét. Észre sem vettem volna őket, ha nincs egy kis gikszer… De a lányok többségét az sem zavarja, ha kocsi nélkül van az ember, és nem akar lakásra menni. Ilyenkor a helyszín lehet egy bokor egy közeli téren, vagy egy üres telken, de akár simán egy kapualj is. Sőt, egyszer a Lenhossék utcában a földszinti udvari budiban ejtettük meg az aktust. Csak az ejakuláció után józanodtam ki legalább annyira, hogy egyáltalán maradjon emlékképem. Nem is tudom, hogy kerültem oda…”
„Akad olyan lány is, aki lakásra is feljön” – folytatja Péter. „Nem sok, talán tíz lányból egy. Ez elég veszélyes lehet, de erről inkább ők mesélhetnének. Én kettővel találkoztam összesen, aki feljött – és az egyikük ráadásul úgy, hogy eleve ketten voltunk rá. De végül így is a lépcsőházban esett meg a dolog, mert a lakótársam belülről a zárban felejtette a kulcsot, és nem ébredt fel se a csengőre, se a telefonra. A második emeleti lépcsőfordulóban álltunk meg.”
Az első alkalmat leszámítva soha nem is voltam prostituálttal józanon – Péter elmesélte, hogy havi két-három alkalommal kurvázik – többre nem futja. Szerinte mindegy is, mert általában nem egy nagy élmény számára. Az első alkalom csak annyiban különbözött a tegnapelőttitől, hogy józan volt: „olyan húsz lehettem már, és végre kerestem annyit, hogy maradjon erre is. Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen is az, ha kibérelek egy női testet. Nos, inkább maga a testtel való üzletelés, az ebből a szituból adódó feszültség az, ami izgalmas ezekben a lányokban – a szolgáltatás maga nem igazán jó. De ha berúgok, akkor ez nem érdekel, úgyhogy megyek… Az elsőt leszámítva soha nem is voltam prostituálttal józanon. Mert akkor tudom, hogy nem éri meg.”

Útszéli kurvából csinált királynőt Fásy Ádám

Posted on by Escort

A szépségguru egyszer-kétszer szemet hunyt a versenyzők feslett múltja felett. Ha valaki, akkor Fásy Ádám tudja, hogy a honi szépségek közül ki dubajozott. A szépségguru A királynők fogságában című botránykönyvében részletesen leírja, hogyan zajlott az „adásvétel”, és azt, hogy volt olyan szépségkirálynő, aki bevallotta: luxusprosti volt.
Gondolta volna, hogy a művészvilág egyik sztárja még egy Dubajnál is felkapottabb, máig titokban tartott helyre szállította a magyar lányokat?
– Most, hogy már fél évtizede visszaléptem, elárulhatom, egyszer-egyszer szemet hunytam a lányok feslett múltja fölött – vall könyvében Fásy. – Egyszer az egyik zsűritag félrevont a döntő előtt, s bizalmasan figyelmeztetett, hogy az egyik versenyzőt vissza kellene léptetni. Máig emlékszem a szavaira, azt mondta rá: „Hajtós kurva.” „Tudja ezt bizonyítani?” – kérdeztem. „Nem” – válaszolta. Ezek után a lányhoz fordultam, aki nem tagadott.
A szépségversenyek szabályzatában benne van, hogy csak tiszta múlttal rendelkező lányok vehetnek részt rajta. Vajon miért hunyt szemet Fásy a történtek felett? Csak nem kínálta fel magát neki a lány?
– Szó sem volt ilyesmiről. De hiába is tette volna – jelentette ki határzottan lapunknak Fásy. – Elmesélte az életét. Tizennégy éves korában megszökött a nevelőintézetből, és öszszejött egy idősebb férfival. Abból éltek, hogy a testét árulta. Négy évig volt az utcán. Amikor ezeket mondta, már huszonkét éves volt, és főiskolára járt. Meghatott az őszintesége. Úgy gondoltam, hogy a múltja miatt nem vehetem el a jövőjét.
Meghálálta a bizalmat: szépségkirálynő lett. Egy másik szépségkirálynőt pedig a dubaji emír vette bérbe. Megsaccolni sem merem, mennyi szépségkirálynő „dubajozott”. De elárulom, nem Dubaj az egyetlen hely, ahol tárt karokkal várják a magyar lányokat: Monacóban ugyanúgy imádják őket…
Felesége, Marika a legszebb számára – Vajon hány lánnyal feküdt le Fásy Ádám az álomszép hölgyek közül? Nincs férfi, akinek ne ez lenne az első gondolata, hiszen a szépségkirálynő-választások előtt Fásy sokszor együtt is lakott a résztvevőkkel.
– Volt olyan, aki felkínálta magát, de bevallom, eggyel sem feküdtem le – nevetett Fásy. – Nem csak a botránytól való félelem miatt kerültem a versenyzők hálószobáját. A feleségem majd húsz évvel fiatalabb nálam. Ő a legvonzóbb számomra. És ez nem üres bók. Egy hivatalos eseményen az egyik szépségkirálynővel és a feleségemmel, Marikával jelentem meg. A házigazda nem ismerte őket személyesen, a feleségemet mutatta be szépségkirálynőként.

Berlusconi 851 milliót költött kurvákra

Posted on by Escort

Elkészült a milánói ügyészség nyomozati anyaga, mely 65 ezer oldalon át taglalja az olasz politikai elit, benne a kormányfő korrupciós ügyeit, illetve szexbotrányait. Mindent egybevetve, Berlusconi 4 millió dollárt, azaz 851 millió forintot áldozott örömlányokra.
Nem csitulnak a kedélyek Silvio Berlusconi szexbotránya körül. Az olasz kormányfő – akit több más üggyel kapcsolatban is felelhet a bíróság előtt, például egy kiskorú táncoslánnyal történt együttlét miatt – több helyütt is szerepel abban a 65 ezer oldalas nyomozati anyagban, amelyet Berlusconi egyik politikai szövetségesének korrupciós peréhez írtak. A papírokból kiderült, hogy a miniszterelnök összesen 4 millió dollárt (851 millió forintot) költött az úgynevezett bunga-bunga partikra, ahol vendégeivel közösen válogathattak a lányok közül. Egy ilyenen feküdt le az akkor még kiskorú Karima El Mahrouggal.
A dokumentumokban szerepelnek számlaszámok, átutalások és bankkártya-kivonatok is, köztük Berlusconié is. Ezekből kiderült, hogy Berlusconi tucatnyi nőnek fizetett különböző szolgáltatásokért. Volt, aki csak szervező és kerítő volt, mások viszont szexuálisan is kényeztették a Papi névre hallgató 75 éves politikust. Sabina Began német színésznő – akit többnyire csak a méhkirálynőként emlegetnek – például a római bulikért volt felelős. Ő 2008-ban 50 ezer eurót (15 millió forintot) kapott Berlusconi számlájáról. Most prostitúcióért felelhet.
A televíziós műsorvezető, Virginia Sanjust 150 ezer eurót (45 millió forintot) kapott, ő viszont állítólag le is feküdt a politikussal. Szintén többször megfordult Berlusconi partijain és ágyában Evelina Manna színésznő, akinek összesen 700 ezer eurót (210 millió forintot) utalt a kormányfő. A korábbi szépségkirálynő, Barbara Matera is kapott egy szerény 95 ezer eurós (28 millió forintos) összeget. Ő azzal vívta ki a sajtó értetlenségét, hogy Berlusconi tévéjéből egyenesen az Európai Parlamentbe tehette át a székhelyét, mint képviselő.
A listán még több tucat nő neve szerepel kisebb, nagyobb összegek mellett, Berlusconi mindenkivel igen bőkezű volt, aki hajlandó volt lefeküdni vele. Egy milánói autókereskedésnek például 236 ezer eurót (71 millió forintot) fizetett, amelyekből Miniket vásárolt a lányoknak. 337 ezer eurót (101 millió forintot) pedig ékszerüzletekben szórt el. Berlusconi legjobban fizetett örömlánya Evelina Manna,

Kirúgtak egy prostituálttal erőszakoskodó rendőrt

Posted on by Escort

Megszüntették egy szekszárdi rendőr jogviszonyát, miután egy prostituált azt állította, hogy a férfi megerőszakolta, írja a teol.hu. A Tolna megyei hírportál cikke szerint egy budapesti prostituált korábban azt állította: a férfi fizetett a szexért, ám erőszakosan bánt vele. Ezért kérte, hogy az aktust hagyják abba. A férfi ekkor elővette a rendőrigazolványát, visszakérte a pénzt, majd tovább erőszakoskodott.
A lapnak Daubner Gabriella, a megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetője megerősítette, hogy a szekszárdi kapitányságvezető azonnali hatállyal megszüntette a vizsgálati osztályon dolgozó próbaidős vizsgáló szolgálati viszonyát. Az illetékes ügyészségi nyomozóhivatal hivatali visszaélés gyanúja miatt folytatja az eljárást.

Tabutémának számítanak a koncentrációs táborok bordélyai

Posted on by Escort

Kibeszéletlen, kevéssé ismert és a legtöbb helyen tabunak számító témát feszeget egy nemrég megjelent könyv, amely a náci koncentrációs táborokban berendezett bordélyok történetét mutatja be.
A nemrég megjelent, Das KZ Bordell az első olyan könyv, amely minden részletre kiterjedően próbálja meg bemutatni ezt az igencsak kényes témát. Robert Sommer német történész 460 oldalas munkája egy négy évig tartó kutatás nyomán született meg, amelynek során a férfi bejárta azt a 10 koncentrációs tábort, ahol a náci vezetés 1942 és 1945 között bordélyokat rendezett be. A könyvben több interjú is olvasható, amelyeket Sommer a túlélőkkel készített.
A speciális blokkok, vagyis a tábori bordélyházak története hosszú évtizedeken át tabunak számított a haláltáborok túlélőinek körében, legtöbben szégyenük miatt nem akartak emlékezni a világháború alatti eseményekre. Heinrich Himmler 1941-ben rendelte el a koncentrációs táborokban bordélyházak felállítását, a náci vezető ugyanis úgy gondolta, hogy a férfi rabok jobban teljesítenek a munkatáborokban, ha jutalmuk szex lehet. Himmler emellett a táborok férfi lakói közötti szolidaritás megbomlasztására is alkalmasnak találta a speciális blokkok létrehozását.
1942-ben az első bordély MAuthausenben nyílt meg, majd az SS 10 ilyen intézményt üzemeletetett: a legnagyobb Auschwitzban volt, ahol egyszerre 21 nő dolgozott. az utolsó bordélyt 19425 elején, nem sokkal a háború vége előtt nyitották meg. A prostitúcióra kényszerített nők keresztények voltak, többségük „antiszociális” magatartása miatt került fogolytáborba. Bár a náci Németország hivatalosan törvénytelennek minősítette a prostitúció intézményét, az SS elit alakulatai elégedettek voltak a tábori bordélyházak üzemelésével, így elkerülhetőnek látták a homoszexualitás katonák közötti megjelenését is. A bordélyokba a legtöbbször Auschhwitz-ból és Ravensbrückből vitték a nőket, akik 70 százaléka német volt, míg a maradékot ukrán, lengyel és fehérorosz nők tették ki.
A prostituálttá vált foglyok közül sokan önként jelentkeztek a feladatra, mivel azzal hitegették őket, hogy hat hónap elteltével szabadon távozhatnak. Később névsor alapján, végül pedig már a gyengélkedőről is vittek el nőket. Kiváltságos helyzetük kimerült abban, hogy nem kellett tábori ruhát viselniük, fizikailag viszont teljesen tönkrementek, fertőzéseket kaptak el, kísérletezések alanyaivá váltak, abortuszra is kényszerítették őket. A nőknek minden este két órát kellett szórakoztatni a rabokat. A megjutalmazottak számára két birodalmi márkába került a nőkkel töltött 15 perc. A tarifát sokan a még életben lévő rokonok által küldött pénzből tudták fizetni, az összegeket a német tisztek egy külön tábori számlán tartották nyilván.
A haláltáborok felszabadulását követően a „speciális blokkok” történetét mély hallgatás fedte, a túlélő nők és férfiak egyaránt tartottak a megszégyenüléstől és a megbélyegzéstől. A Berlin közelében fekvő ravensbrücki női táborban történészek szerint legkevesebb 40 ezren lelték halálukat. Insa Eschebach, a ravensbrücki emlékhely vezetője szerint a könyvben feszegetett téma évtizedekig tabunak számított, és senki sem merte egy lapon emlegetni a szexet és a koncentrációs táborokat. Ez a kérdés ugyanis sokkal összetettebbé és bonyolultabbá tette volna a „gonosz nácik – ártatlan táborlakók” képet.
Sommer szerint a könyv megírása roppant nehéz volt, mert a legtöbb nőt, aki ezekben a bordélyokban dolgozott, nem lehet szóra bírni: legtöbbjük ugyanis elhitte saját bűnösségét, és a háború után a hasonló dolgokat inkább elfeledni akarták. Éppen ezért a hasonló dolgok miatt egyikük sem kapott soha semmilyen kárpótlást. Emellett szerinte is igaz, amit Eschebach állít, azaz, hogy a koncentrációs táborokról alkotott képbe nem fért bele egy hasonló részlet: ennek megértéséhez ugyanis nagyon sok magyarázatra van szükség.
A könyv a történész elmondása szerint egy jelenleg is látható, utazó kiállításhoz kapcsolódva született meg.

Kézműves kéjnők. Következtetések.

Posted on by Escort

„Magyarországon az egyetlen vonatkozó komoly statisztikai forrás a bűnügyi nyilvántartás. Aki azonban a prostitúció nagyságának megbecslésére ezt használná, olyan fogalmi tájékozatlanságot árulna el, hogy szakmailag nem volna komolyan vehető. Valgatha ezért a maga céljaira francia adatokhoz fordult, és azoknak vette az egyhatodát, abban bízva, hogy mind kulturálisan, mind pedig munkaerő-piacilag nem téved nagyot, ha az így kapott számot a magyarországi végeredménynek tekinti.”
Uhorski K. András harmadik esszé-sorozata a városi szexipar bugyrait, a masszázsszalonok világát tárja fel. A bemutatott szereplők immár önállóan, futtatók nélkül élnek és dolgoznak, de árnyékként a háttérben mindig ott settenkedik az ordas realitás, a szegénység rémképe, amit kemény elszánással és lelkierővel viselnek. ICA jószívvel ajánlja az író-kutató Bestiáriumát felelős magyar értelmiségnek, üzletasszonyoknak és szabadságharcosoknak. Az esszék leleplezik az üzleti erőszak újgenerációs eszközeit, az olvasók felismerhetik személyes parazitáikat, és a végtelen közvagyon ragadozóit.
Franciaországban Nicolas Sarkozy nevéhez kötődően 2003-ban betiltották a sebezhető (például terhes) nők prostituálását, valamint úgy intézték a dolgokat, hogy nők eltűnedezőben vannak az országutakról, utcasarkokról. Ezt az intézkedéssorozatot anonim interjús-lekérdezéses felmérés előzte meg, amelyek mértéktartó tanúsága szerint (L’Office central pour la repression de la traite des étres humains – OCRET, 2003–2004) Franciország-szerte 18 000 prostituált dolgozik. Több mint a felük a fővárosban állomásozik. Ebből a számból 6000 az utcanő, a többi rafináltabb műfajok elkötelezettje.
Valgatha az alábbi közigazgatásilag hasznosítható breviáriumban kivonatolta vizsgálódásainak a szociológiai tapasztalatok mellett levonható üzlettudományilag és közigazgatásilag hasznosítható vonatkozásait:
– (1) Feltűnő a piacszabályozás teljes hiánya, pedig amiképpen a taxisok drosztengedélyhez juthatnak létszámuk limitálása céljából, azonképpen céhesednének a szexiparosok és ezen belül a masszázs szalonok is, ha sikerülne dekriminalizálniuk magukat. Erre akkor nyílhat esélyük, ha sikerül differenciálniuk, megkülönböztetniük magukat. Addig is azonban, amíg ez a dekriminalizáció a politika napirendjére kerülhet, szakítani kellene azzal a silány helyzettel, hogy az ÁNTSZ helyett egyelőre az árak végzik el a hatóságilag megszabott közegészségügyi minimumfeltételek dolgát: a lepedő cseréje** például a legalsó árkategóriában még el-elmarad.
– (2) Az utcasarkon, illetve országúton álldogáló szerencsétlenek esetére – Sarkozy fellépésének sikerére alapozva, aki ezzel a megoldással a konzervatívoknak tetsző módon szorította le a lányokat az utakról – be kellene vezetnünk a passzív toborzás fogalmát. Mivel ezen az alapon jogilag nem különíthető el szabatosan a köldökét önfeledten szabadon hagyó tinilány a kihívóan álldogáló prostituált felajánlkozásától, nem javasolható ennek tényállássá fejlesztése; elég, ha a közigazgatás ezt így tudatosítja, s ebből minden bizonnyal magától rendőri intézkedés is születik majd ott, ahol ez szükséges. Azzal, hogy a fenti óvatos és mértéktartó becslési módszerrel háromezresre tehető hazai szexipari alapsokaságból* ezret, a nagy valószínűséggel áldozatnak tekinthető halmaz nagyobb részét elérjük, és a szociálpolitikai kiegészítő rendelkezések kíséretében (tehát nem úgy, mint az aluljárók hajléktalanjaival!) őket a munkaerőpiacra (vagy reálisabban: az úgynevezett szürke tartalékba) visszatereljük, ezzel a nagyságrenddel már az ország versenyképességét, a szolgáltató szektor munkaerőigényét is pozitívan befolyásoló trendet indíthatunk el.
– (3) A Valgatha gondolkodásában szerepet játszó „hanyagsággal enyhített jogtalanság” ebben a feltételezett és előrevetített esetben azt jelenti, hogy nem próbálkozunk meg a törvényi szabályozással, hiszen úgysem fog sikerülni, hanem a hatályos joganyag keretein belül maradva kiszorítjuk a közterületekről a passzív toborzás alakzatát megvalósító nőket – anélkül hogy türelmi zónákba koncentrálnánk őket. A közigazgatásnak azért nyílik itt (és egyedül itt) tere, mert a köztéri prostitúció esetében nem működik az az alapigazság, hogy társadalmi tények kriminalizálása pusztán láthatatlanná tesz, de nem szüntet meg. Nem létezik ugyanis láthatatlan köztéri felajánlkozás!
– (4) A józan közgazdasági ésszel ellentétben minél szabadabb az utcai prostitúció, tehát minél több nő foglalkozik vele, annál magasabbak lesznek az árak! Minél több rendőr szorítja-zaklatja azonban a lányokat, annál olcsóbbak lesznek az árak, és ezért – még mindig inkább a munkakörülmények romlása és nem az elérhető kereset csekélysége miatt – sokan feladják ezt a mesterséget. A középosztály felé tartók lesznek az elsők, akik a nehezedő körülmények között feladják majd. Egy ilyen (anticipált) nehezítettebb helyzetben támad fel aztán a reális igény a szexipar körül foglalatoskodó civilszervezetekre és segítő szakmákra: a visszailleszkedést segítő pályaorientációra és más rehabilitációs tanácsadásra. Ma Magyarországon egyelőre egyértelműen felszálló ágban van még mind az utcai prostitúció (tessék közelről a szemük közé nézni ezen országútiaknak, és a sok egyszerű nő között mindenki találhat néhány olyat is, akiről meg nem mondaná, mivel keresi a kenyerét, mert lerí róla a konszolidált családba születettség), mind pedig az emancipáltabb alakzatok. Mint a műkereskedelemben, ahol magyar műremek újabban már nem hagyja el az országot, mert itthon jobb az ára, egykönnyen átbillenhetünk a lánykereskedelem célországává is a vele járó bűnszövetkezeti hálózatokkal együtt. E migrációs-foglalkoztatási hatást illetően látni kell, hogy a szexipar európai szinten egy kisebbfajta női népvándorlást indított el. Magyarországnak azonban jobb belőle kimaradni, amíg lehet. A szabályozhatóság beavatkozási pontjának tehát a közterületi prostitúció ajánlható.
Országúti jelenet
– (5) Az államigazgatásban nem lehet tárgyalópartnernek tekinteni a Prostituáltak Érdekvédelmi Szövetségét, kamaráját vagy egyéb hivatásrendi kísérletét mindaddig, amíg minden empirikus ismeretanyagnak ellentmondva kitart álláspontja mellett, és a teljes szexipart az érintettek szabad választásának tekinti. Valójában itt mindegyik szegmensben, még a legemancipáltabban is, tetten érhetők olyan obskúrus vonatkozások, amelyek tartósan megkülönböztetik ezt az iparágat a többitől. Ha tehát reglementációról nem lehet is szó, ez nem jelenti azt, hogy ne vigyük véghez a dekriminalizációt. ott ahol lehet.
– (6) Minden masszázsnak „sportértéke” van (javítja a közérzetet, erősíti az immunrendszert, serkenti a keringést és ellazít)! Valamint létezik alkalmanként egy bizonyos széles értelemben vett „szabadidős” vonatkozása is, amely egészen a turizmuspromócióig nyúlhat. A természetgyógyászati orvosi masszázs mellett egzisztáló erotikus masszázs a búvópatakként csörgedező átmeneti formákkal együtt olyan színes jelenségegyüttes, amelyet a közigazgatási hatóságok közül csak a közegészségügynek kell kezelnie.
– (7) Szociológiailag a szexmasszőzök a szexiparon belül egy dinamikus és messzemenően szekuláris, elvilágiasodott szubkultúrát alkotnak, amely elsősorban a mélyről jövő és eredeti felhalmozásukat megvalósító, családi vagy vallási kötődéssel valamilyen traumás okból nem rendelkező, teljesen képzetlen nők számára nyújt tartósan pozitív mobilitási lehetőséget. Ennyiben ez a szcéna akár a yuppie lányok kelet-európai előképének is tekinthető. A kelet-európaiságon belül konjunkturális magyar sajátosságnak tekinthető, hogy a többi keményebb szexipari műfajban is feltalálhatók olyan nők, akik nem sebezhetők, ennyiben nem is tekinthetők áldozatnak, sokkal inkább egy piaci rést idejekorán kihasználó gyors reagálású vállalkozónak.
Valgatha ezekkel az észrevételeivel betetőzte bestiáriumnak becézett esetfeldolgozásait. Kéziratát is egyhamar lezárta, másnap már adta volna postára megbízójának, amikor késő délután még telefonhívást kapott. Egy államtitkárságról keresték őt, valami számára ismeretlen nevű köztisztviselőként mutatkoztak be neki, de a hívó fél hangjának felhangjaiból, visszhangjából és egyáltalán a dikció vontatott megformálásából az volt a homályos érzése, mintha egy Balaton-parti szórakozóhely hátsó fertályában lapuló üzletvezetői irodájából hívták volna, ahol szivarfüstbe burkolózva számos üzletember ül testőreiktől körülvéve a kártyaasztal mellett, miközben egyikük kapcsolatot keres hozzá. Csak annyit kérdeztek tőle, hogy ugye nincs arról szó, hogy bele kívánna taposni egy számos embernek munkát adó, virágzó üzletágba holmi felületes erkölcsi elvek mentén bogarászva. Valgatha nem volt az az ember, aki ilyen szituációban hebegni kezd, és most is katonásan azt felelte, hogy nem, nincsen ilyen szándéka, ő is tudatában van annak, hogy hány család megélhetése függ ennek az iparágnak a szabadságától, és az erkölcsi elvei sem diktálnak neki semmit. Arra pedig már csak a letett telefon után gondolt, hogy a Punnyadtkát illető pozitív érzelmeit már rég kivetítette az összes masszőrre, akivel találkozott. Odáig ment ebben, hogy az élettől kapott pofonokat is masszázsnak tekintette ezentúl…
Postára adott szakértői jelentésében valóban csupán arra tett javaslatot, fejlesszenek ki szociálpolitikai tesztet arra, hogy valaki áldozat-e, mert meglátása szerint az esetek erősen szóródnak, tehát a masszőrlányok – mint Magyarország Kelet és Nyugat között – „kompoznak” a (jogi értelemben vett) elkövetői és (a szociálpolitikai értelemben vett) áldozati státus között. Ez a viktimológiai alapkérdés persze éppoly nehezen operacionalizálható, ahogy a szociálpolitikában alkalmazott jövedelemvizsgálat is csak kevéssé tud pragmatikus választ adni arra a fogas kérdésre, ki tekinthető érdemes ésrászoruló szegénynek. Az operacionalizálásra, a kérdés gyakorlatias megragadására további megbízást várt.
A helyszínhez kötöttség elvét az államigazgatás úgy szippanthatja fel, mint esőt a kiszáradt termőföld: a helyszín ugyanis rendőrileg nagyon jól értelmezhető és alkalmazható fogalom. Az információs aszimmetria kategóriájának alkalmazásával viszont Valgatha csak saját gondolkodásában tudott eredményt elérni: megértette a nagyvárosi masszázsszcéna egyik fontos mozgatórugóját, de az apparátus ezzel a bonyolultabb fogalommal már nemigen tud mit kezdeni. Ha azonban szakmai hivatkozásokkal mérjük a sikert, akkor jelentése elérheti célját.
Szakértői jelentésének első néhány pontját a szerző úgy fogalmazta meg, ahogyan megbízója, egy nemzetközi szervezet igényelte. Ezek a pontok a nemzetközi irodalom főáramának sokszor ismételt alapigazságai, amelyek most éppen begyűrűztek Magyarországra. Hamarosan elérik majd a helyi társadalom pályázati kiírásait is. Ezért a hét pontért (és ami mögötte van: a hazai empíriával megerősített nemzetközi tudományos gyakorlat hazahozataláért) kapta tehát honoráriumát a közgazdász. A többi pontban azonban (a sportérték és az előfutárjelleg), a célcsoportja iránt megélt empatikus, átmelegedett érzelmei által láthatóvá lett, új gondolatait foglalta össze, amelyek egy szűk körű szakmai vita után sajnálatos módon nem kerültek be a nemzetközi szakirodalomba, és hivatkozások híján így a feledés útjára léptek. Forrás: Elofolyoirat.blog.hu

Nyíltan hirdetik a dubajozást: szexmunkára keresnek 18-28 éves lányokat

Posted on by Escort

Hiába tartóztattak le három embert kerítés miatt, a „dubajozás”, vagyis a magyar lányok külföldi szexmunkára kiszervezése tovább folyik. Van cég, amelyik nyíltan hirdeti: escort munkára keres lányokat Dubajba.

Amíg a Nemzeti Nyomozó Iroda azon ügyködik, hogy bebizonyítsa az előzetesben ülő két nőről és egy férfiról, hogy szexmunkára közvetítettek lányokat, addig az ipar továbbra is virágzik. Mint a Bors korábban megírta: az ügyben védett tanúként szerepelnek olyanok, akik információval láthatták el a zsarukat K. Zoltán, Sz. Vivien és P. Szilvia ügyleteiről, és akik azóta több lányt is igyekeztek külföldre küldeni dolgozni a letartóztatott személyek ismeretségi köréből. Ma már azonban olyan konkurencia is akad, amelyik az interneten nyíltan kínálja segítségét a munka megszervezéséhez.
„Escortmunkák Európában és Dubajban: modelleknek, pornósoknak és minden 18–28 éves szép lánynak, magas árakkal, exlusive kereset, profi escort ügynökség garantálja kereseted” – olvasható a Pink Agency honlapján.
Ez a cég a legnagyobb közösségi portálon is kutatja munkatársait. A cég ismerősei között találhatunk szépségkirálynőket, playmate-eket, de felnőttfilmes színésznőket is. A honlapon feltüntetett svájci mobilszámot többször is próbáltuk hívni, de senki sem vette fel. A cég bemutatkozójából viszont az derül ki, hogy legalább hét éve virágzik az üzlet.
„Ügynökségünk 2004 óta csak a legjobb munkákat garantálja, magyar lányok ezrei dolgoztak nálunk, mindenkinek a maximális segítséget és korrektséget nyújtottuk” – büszkélkednek a tulajdonosok, akik hirdetésük szerint mindezt „társadalmi munkában” végzik. A honlap jogi nyilatkozatában ugyanis az áll: „A pink-agency.com oldal lányok erotikusmunka-keresését segíti és erotikus hirdetésként szolgál, csakis 18 éven felülieknek! Nincs közvetítési díj …, azaz sem nekem, sem másnak nem fizetsz jutalékot munkád után! Az oldalon fent lévő erotikus munka, escort munka… luxus privát lakás, … hoszteszmunka legális az adott országban, viszont itthon teljesen diszkrét, semmilyen iratot, értesítést haza nem kapsz!” – ígéri a Pink Agency, utóbbi megjegyzésükkel azt is bizonyítva: tudatában vannak, hogy magyarországi tevékenységük törvénysértő.
A Bors eljuttatta a honlapon talált hirdetések tartalmát a Nemzeti Nyomozó Irodához, de információinkra és a velük kapcsolatban feltett kérdésekre napok óta semmiféle választ, visszajelzést a Bors nem kapott.
A nyitólap teljes szövege: Erotikus munka, svájcban, lányoknak, escort munka, kontaktbar, privat lakas, laufhaus, luxus escort, city tour, táncos munka, hosztesz munka, konzum munka, table dance, lap dance!
Üdvözöllek a Pink-agency erotikus munka oldalon! Az itt található erotikus és escort munkákat a saját tapasztalataim szerint hirdetem, minden erotikus munkahely, amit itt találsz, évek óta kiválóan müködik. Az itt olvasható információk garantáltan igazak és pontosak.
Ne higgy a kamu szövegeknek, amik az ingyenes weboldalakon csábítják a lányokat irreális kereseti lehetőségekkel, helyesírási hiábák tömegével, kezdő közvetítők ügyeskedésével, ahol valószínüleg ‘meglepetés’ vár rád érkezés után!
Ügynökségünk 2004 óta csak a legjobb munkákat garantálja, magyar lányok ezrei dolgoztak nálunk, mindenkinek a maximális segítséget és korrektséget nyújtotjuk, itt biztos lehetsz benne, hogy a legjobb kereset vár rád, használd ki, mi érted dolgozunk!
Figyelem! Az árfolyamok miatt most sokkal többet kereshetsz Svájcban, mint eddig! Használd ki, és gyere dolgozni hozzánk!
A következő erotikus és escort munkákat ajánlom:
• Svájci luxus privát lakás Aargau, Luzern és Thurgau kantonban, garantált kereset, alacsony leadó, magas árak, extrák plusz pénz, korrekt hely, törszvendégek, napi elszámolás! Kereset akár heti 1 millió Ft, legális erotikus munka 18-30 éves lányoknak, pornósok, modellek jelentkezését is várjuk, akiknek átlagon felüli keresetet garantálunk. Engedélyt intézünk egész évre!
• Escort munkák Európában és Dubaiban modelleknek, pornósoknak és minden 18-28 éves kifejezetten szép lánynak magas árakkal, exclusive kereset, profi escort ügynökség garantálja kereseted.
• Erotikus munka Németországban. Több németországi nagyvárosba keresünk lányokat 18-35 év között, erotikus munkára. Feles leadóval és napi fixes helyeket is ajánlunk, olyan nagyvárosokban mint, München, Frankfurt, Bern, Hamburg, Karlsruhe, Köln, Augsburg, Stuttgart!
• Live chat webcam munka fiatal lányoknak, pároknak, otthonról és Budapesti webcam stúdióból is. Ha otthonról dolgozol, szükséged van szélessávú internetre, számítógépre, kamerára, alap angol nyelvtudásra! A legjobban kereső lányok havonta hazavisznek akár 1 millió Ft-ot is.
• Erotikus filmezés, fotózás Budapesten! 18-26 éves szép, vékony fiatal lányokat keresünk külföldi megjelenésű profi softerotikus filmes és fotós munkákra, pár órás munka 50-100.000 Ft kereset!
A Pink-agency.com oldalon találhatsz szexmentes munkákat is, mint: táncos munka, striptise munka, table dance, lap dance, gogo, hosztesz munka, konzum munka, live chat, webcam munka.
• Táncos striptise munka Görögországban, Athénban, magas napi fix, tánc árak és italárak, szállás kiválóan felszerelt apartmanokban, kereset akár heti 1000 EUR! Helyi magyar kolléganőnk segít mindenben. Szexmentes táncos munka és konzum, hostes munka található itt.
• Table dance munka Görögországban, Loutraki városában, a Loutraki casinóval szemben, nagy forgalom, sok törzsvendég, magas napi fix és tánc árak, kereset akár heti 1000 EUR felett!
• Topless táncos munka Olaszországban. 80 EUR napi fix, magas tánc és ital árak, kereset heti 7-800 EUR. Ide olyan lányokat keresünk, akik nem akarnak teljesen levetkőzni, inkább konzumálós hely (nem szex). Forrás: Bors, Pink-Agency, Szexpláza.

Prostituáltak – kurvákról képek és cikk

Posted on by Escort

Budapesten tartották A prostitúció és a szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelem: európai és hazai tapasztalatok, kihívások és lehetőségek a cselekvésre című konferenciát. Kihívások és lehetőségek a cselekvésre című konferencián, amelyen ismertették, hogy Magyarországról mint kiinduló országból többi között Németországba, Hollandiába, Nagy-Britanniába, Ausztriába, Franciaországba, Svájcba és Olaszországba kerülnek az áldozatok.

Egy volt prostituált vallomása: Egy ideje nyomom követem az eszmecseréteket a prostitúcióról, és elgondolkodtam rajta, hogy mit is jelent embernek lenni ebben a világban. Úgy vélem, nem mondjátok el a teljes igazságot, de mielőtt eszetekbe jutna rám pirítani, hogy álljak már le, hiszen én nem is közülük való vagyok, bemutatkozom. Prostituált voltam. 13 évesen kezdtem a 20 éves pasim kedvéért. Neki pénz kellett drogra és a tanulásra. Két éven keresztül voltam a fejős tehene – ha ezzel a kifejezéssel nem botránkoztatom meg e kifinomult társaságot.
A helyzet az, hogy még az általános iskola befejezése előtt kezdtem, ahol amúgy a fiúk a lányokat szopásra kötelezték, hogy elkerüljék az „adóztatás” különböző formáit. Mi is az az adóztatás? Elkobozzák a kabátunkat, ruhánkat, könyvünket, pénzünket meg egyebeket. Ez nem újdonság. Tőlem és a többi lánytól „szexuális szolgáltatást” követeltek azért, hogy leszálljanak rólunk. Szolgáltatás! Szexuális! Ha-ha! Kész röhej!
15 éves voltam, amikor a pasim elhagyott, talált valaki mást, és többé már nem volt szüksége rám. Különben is addigra már teljesen drogfüggővé váltam, többet kellett rám költenie, mint amennyit hoztam a konyhára. Akkoriban teljesen egyedül róttam az utcákat, ahol szociális munkás lányokkal és fiúkkal akadtam össze. Gondolom, nem kell őket bemutatnom: egyfolytában arról nyomják a sódert, hogy ők a prostituáltak jogait védik a gonosz társadalommal szemben, közben pedig a kisujjukat sem mozdítanák meg, ha valódi segítségre volna szükséged. Felajánlották nekem a szolgáltatásaikat. Ha-ha! Már megint a szolgáltatások: a steril tű és óvszer, hogy ne kapjam el az AIDS-t, a Hepatitisz C-t vagy A-t, vagy mit tudom én, mit. Azt persze soha nem kérdezték meg, hogy nem akarok-e kiszállni, csak „kísérgettek” – ahogy ők nevezik. Ők nem moralizálnak. Azt mondták, nekik nyugodtan elmondhatom, ami a szívemet nyomja, hiszen ők nem ítélkeznek felettem. Na, épp ez itt a probléma: mindenki azt hangoztatja, hogy nem ítélkezik és nem vádol másokat ítélkezéssel, valójában viszont igen kevesen tartják meg maguknak az ítéleteiket. Ebből születnek olyan ostobaságok, amelyeket már én is olvastam itt-ott, hogy például a prostitúció voltaképpen szociális szolgáltatás, a nőknek jogukban áll szexuális szolgáltatást nyújtani a férfiaknak, a férfiaknak pedig joguk van hozzá, hogy e szolgáltatáshoz hozzájussanak, valamint ez egyéni választás kérdése, a szexualitás tabunak számít és a prostitúció valójában önfelszabadítás. Atyavilág! Tényleg léteznek olyanok, akik kilépnek. Először is áruljátok el nekem, ha a prostitúció olyan nagyszerű, ti miért nem gyakoroljátok?
Folytatom a történetemet. Az egyik szociális munkás az én kis barátom helyébe lépett, mivel szükségem volt kokainra. Ő ellátott engem anyaggal és védelmezett, ha megfelelő számú klienssel álltam elő naponta. A drog a markában tartott, ugyanakkor figyelemre és egy kis gyöngédségre vágytam. Ne aggódjatok, a szociális munkás gondoskodott róla, hogy őt magát is kiszolgáljam: bármikor a rendelkezésére kellett állnom. Egyik nap valami stricit emlegetett, aki velem egykorú lányokat hajtott fel. Azt mondta, nem képes már egyedül megvédeni engem, jobb lesz nekem egy kaid csordájában – bocsánat már megint a kifejezésért -, ő majd hozzásegít a gyors pénzkeresethez. A drog miatt a pénzre nagyon is szükségem volt, így amikor a szociális munkás kihajított, elfogadtam a strici „védelmét”. Egy kövér szivarozó disznóhoz kerültem, aki mindenféle mocsokságra kényszerített.
Rövid úton közölte a feltételeit: a drogot tőle kell vennem, a szobáért naponta fizetnem kell, ugyancsak tejelnem kell a védelemért, valamint bizonyos százalékot le kell adnom a kliensek után is. Nem maradt sok nekem. Persze mindez az én védelmem érdekében történt. Ha már a védelemről beszélünk, több verést kaptam a stricitől, mint a kliensektől. A kliensekről is van azért néhány szavam: tuskó pénzeszsákok, akik már nem tudnak jobb szórakozást kitalálni maguknak. Voltak egyetemi oktatók és jogászok is, akik rosszabbak voltak a legutolsó melósnál is. Amúgy nem sok melóssal akadt dolgom, valószínűleg nincs felesleges, szórnivaló pénzük vagy más szórakozásra költik. Öt évet húztam le ilyen körülmények között, a stricim elküldött Vancouverbe, Ontarióba, egész Kanadát beutaztam. Máshová is el akart küldeni a strici, most nem is tudnék írni nektek, ha végül Ázsiába vagy Európába utaztat el a hálózatán keresztül. Valószínűleg arról ti is hallottatok, hogy ezek az alakok, mint valami árucikket, úgy csereberélik a nőket.
A drog mellett ittam is, mert nem voltam képes józanul végezni, amit tettem. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan voltam képes kilábalni mindebből. Az anyám öngyilkos lett, ez padlóra küldött. Az apám, egy jól menő üzletember, már régóta nem akart rólam semmit tudni. Egyedül kellett mindezt túlélnem. Egyszer túllőttem magam, és az, aki öntudatlan állapotban rám talált, a rendőrség helyett a kórházba (CLSC) szállított be. Nem voltam képes dönteni a saját sorsomról, így beraktak egy otthonba, ahol egy szociális munkásnő rendszeresen meglátogatott. Ő egyike volt azon keveseknek, akik nem akartak hasznot húzni a helyzetemből. Néha egyedül jött, néha ketten látogattak meg. Elárulhatom, hogy nem hitegettek, de magamhoz térítettek. 20 éves vagy, mondták, képes vagy kijönni ebből a pokolból – nem filozofáltak a szexmunkáról, amely olyan, mint bármely más munka, nem hízelegtek, nem hangoztatták, hogy ők nem ítélkeznek. Csak a színtiszta igazságot mondták. Tudunk neked segíteni, de csak akkor, ha te is akarod. Ez a te életed, nem a mienk, tönkre teszed magad, de ha folytatni akarod, a te dolgod. Ám így nem fogsz sokáig élni. Ha ki akarsz lépni, segítünk. Nem kell most azonnal döntened, visszajövünk, és te majd választasz. No de hagyjuk a dumát, hogy a prostitúció felszabadít, ismerjük a nótát, nem te vagy az első, akit így látunk.
Ebben az átmeneti otthonban hónapokat töltöttem, teljesen ki voltam akadva, hogy rövidre fogjam: detoxikáltak, majd visszaestem. Megmentettek, és újra visszaestem, többször is. A szociális munkások türelmesek voltak velem, egy cseppet sem lepődtek meg ezen. Egyszer aztán, amikor viszonylag jól éreztem magam, megkérdeztem tőlük, hogy hogyan is képzeljem el a jövőmet. Azt mondták, én döntök, hogy dolgozni akarok-e, mert akkor elvisznek a munkaügyi központba, és keresnek nekem valamit, vagy a tanulást választom. Mind a kettőtől tartottam, de végül a tanulás mellé tettem le a voksom, ám jókora késéssel indultam, volt mit pótolnom. Meg kellett birkóznom a drogos, alkoholos, prostitúcióban töltött brutális évek következményeivel, amelyek elhasználják az embert. Ám elhatároztam, hogy kiszállok, és egyik nap rádöbbentem, hogy elértem azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. Ez akkor következett be, amikor összefutottam az iskolában az egyik tanárral, aki a kliensem volt.
Hogy eltitkolja kellemetlen érzését, agresszívvá vált velem szemben, és megpróbálta az osztályt is ellenem fordítani. Semmit nem szóltam, nem árultam el, hogy valaha a kliensem volt, és végül az osztály vonta őt kérdőre, hogy miért pikkel rám.
Azt állítjátok, ez csak egy munka, mint bármely más. A prostitúció egyáltalán nem munka, hanem a rabszolgaság egyik formája, rendkívül nehéz kilépni belőle. A prostitúció, mint szabad választás: Hazugság. Nem mondom, hogy nincs olyan – bár csupán nagyon kevesen -, aki úgy határoz, hogy ezt is kipróbálja, és szabadon csinálja, anélkül, hogy a többséggel ellentétben drogossá vagy alkoholistává válna. De könyörgöm, árulják el, miféle szabadsággal rendelkezik egy 13 éves gyerek, aki csak a szerelmet keresi, a másik nemet szeretné felfedezni, mi több, az apjától csak elutasítást kapott, és aki egyszerre csak pénz- és szexéhes gazemberek markában találja magát. A felnőtt prostituáltak zöme gyerekként kezdte. Mindenféle ködös magyarázattal próbáljátok igazolni a prostitúciót, de nem vagytok tisztességesek. A szexuális felszabadításról, a szexualitásról meg hasonlókról beszéltek, ahelyett, hogy kimondanátok az igazságot: a pénzért csináljátok, azért mert mások belevittek titeket, vagy mint én, fel akartok lázadni a szülői és a társadalmi helyzetetek ellen, anélkül, hogy halvány lila gőzötök volna róla, mi is fog veletek történni. Az általam ismert prostituáltak legnagyobb hányada boldogtalan, de a drogfogyasztás és a felhalmozott adósságok miatt nem ismeri a kiutat. Amikor egymás között beszélgettünk, meg sem fordult a fejünkben, hogy ez valami irigylésre méltó mesterség volna. Sokan rettegtek tőle, hogy húgaik a nyomdokukba léphetnek.
Én sokat fejlődtem, és közel a negyvenhez, a tanulmányaimnak köszönhetően prostitúcióval és nőkereskedelemmel, a gyermekek kizsákmányolásával foglalkozó kutatásokban vehetek részt. Nem tudom, kit képviseltek itt, de csak a prostituáltak elenyésző részének nevében beszélhettek, mert a prostituáltak többsége nem tekinti szakmának, amit csinál, hanem megvetettnek és elnyomottnak érzi magát. Nem csak a társadalmi megbélyegzés miatt, hanem azért mert a stricik és kliensek úgy bánnak velük, mint egy közönséges árucikkel, valamint azok is, akik azt állítják, hogy a prostituáltak helyzetének javításán fáradoznak, csupán fenntartják a kialakult állapotokat. Össze lehet hasonlítani ezt a munkát például a gyári munkával, a házassággal etc.? Hülyeség! A gyárból szabadon el lehet jönni, a házasságból is, hiszen a válás létezik, de a prostitúcióban nem vagy szabad, mert az életed másoké, fogva tart a drog vagy a veréstől való félelem.
Azok, akik azt mondják, hogy ez egyéni választás kérdése, árulják el, miért akarják, hogy ezt az egyéni választást az egész világ magára vegye és a prostitúcióra, mint megfelelő foglalkozásra tekintsen. A fenét! Én ellene vagyok. Van egy 12 éves lányom, és egyáltalán nem szeretném, ha valaki a prostitúciót vagy a férfiak szexuális igényeinek kielégítését, mint foglalkozási lehetőséget felvetné számára. Van egy 9 éves fiam is, és azt sem szeretném, ha azt hinné, hogy normális dolog az, ha a férfi a nőt szexuális szolgának tekinti, vagy például ha arra következtetésre jutna, hogy a meggazdagodáshoz vezető út rövidebb, ha műszerész vagy mérnök helyett stricinek áll. Ha tisztességeseknek tartjátok magatokat, tanulmányozzátok azokat az országokat, ahol legalizálták a prostitúciót. Látni fogjátok, hogy a prostituáltak helyzete egyáltalán nem változott, egyes esetekben rosszabbodott. Amikor a prostitúcióra úgy tekintenek, mint bármely más szolgáltatásra, akkor a prostituált végképp nem utasíthat vissza semmit, és még inkább rabszolgának tekinthető. A szövegetek a prostitúció áldásos hasznáról puszta hazugság, hipokriták és moralisták vagytok, ha új szabályokat és törvényeket akartok rákényszeríteni a társadalomra, mintha az igazságot csak ti ismernétek. Olvastam, „hadd beszéljenek maguk a prostituáltak”. Kik és hányan? Csak azok, akik úgy gondolkodnak, mint ti? Nem látok egyet sem, aki ezt a rabszolgaságot szeretné legalizálni. Vannak olyan szolgáltatások, amelyek segítik kiszállni a prostituáltat, még ha ti meg sem említitek ezeket, és nem pusztán bűnözőként lehet a prostituáltat kezelni, anélkül, hogy azt hajtogatnánk, hogy a prostitúció normális foglalkozás.
Azt gondoltam, a feminizmus a nők felszabadításáért és a női egyenjogúságért küzd, ezt nem a prostitúcióban lehet megtalálni. Kevés olyan feministával találkoztam, aki a prostituáltak kilépésében segédkezett volna, úgy tűnik, többen vannak azok, akik azon igyekeznek, hogy benntartsák őket a prostitúcióban, elhitetve velük, hogy ez a világ legkellemesebb elfoglaltsága. Ki is képviseli valójában a prostituáltakat? Aki segít nekik kikerülni ebből az állapotból vagy aki a legalizálást követeli? Vajon ki áll a mögött az intenzív propaganda mögött, amely törvénymódosításokkal igyekszik elfogadhatóbbá tenni a prostitúciót? Valószínűleg komoly anyagi érdekek és a szálakat a kezükben tartó fejesek vannak a játékban, ha megfigyeljük, hogyan is alakul a prostitúció körüli vita.
Nem kizárt, hogy találkoztatok már velem valamelyik egyetem folyosóján, amikor például vizsgázni mentem. Mi sem bizonyítja fényesebben, hogy ki lehet ugrani a prostitúcióból. Ám ennek nem az a módja, hogy közben hitegetjük magunkat, hogy ez egy szép foglalkozás, és az erőszak érdekében kampáyolunk. Vannak, akik a nyugati prostituált-gyilkosságokat hozzák fel példának, és úgy állítják be, mintha az ilyesminek a prostitúciót ellenző feministák volnának az okai. Nevetséges. Mintha a prostitúció legalizálása megszüntetné a prostituáltak elleni erőszakot. A házasság legális, a házasságon belül mégis előfordul erőszak meg egyebek. Kevesen vannak, akik hozzásegítik a prostituáltat, hogy otthagyja múltját, ám sokkal többen azok, akik a prostitúció feltételezett pozitívumairól locsognak. Ez az igazi probléma.

Karin Olofsdotter budapesti svéd nagykövet szerint a prostitúció 58 milliárd dolláros üzletág, így a világon a leggyorsabban növekvő illegális üzletágnak számít. A Magyarországi Női Alapítvány (Mona) nemzetközi konferenciáján szakértők országuk tapasztalatairól számoltak be pénteken.
A prostitúció és a szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelem: európai és hazai tapasztalatok, kihívások és lehetőségek a cselekvésre címmel megrendezett eseményen a svéd diplomata kifejtette: országában olyan törvényt hoztak, amelynek értelmében a szexuális szolgáltatást igénybe vevőket büntetik szigorúan, és nem annak kínálóit, aminek eredményeként jelentősen visszaszorult az utcai prostitúció.
Ez a megközelítés azért is hasznos lehet más országoknak, mert világszerte minden tízedik férfi igénybe veszi a prostituáltak szolgáltatásait, Kínában például minden negyedik férfi havonta legalább négy alkalommal – mondta.
A nagykövet szerint a politikai és gazdasági változások a szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelemre is hatással vannak, nemzetközi iparág lett, amelyben egyre nagyobb szerephez jut az internet.
Jenny Westerstrand, a svédországi Uppsala Egyetem professzora kiemelte: a prostitúció mindig más szociális problémákkal jár együtt, általában a rendkívül rossz helyzetben lévő, szegény nők „utolsó lehetősége”. Ezzel szemben a szolgáltatást igénybe vevők maguk választják a prostitúciót – mutatott rá.
A szakértő úgy látja, a globális trendek azt mutatják, hogy míg korábban inkább csak a prostitúcióról beszéltek széles körben, ma már a szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelem is egyre nagyobb figyelmet kap.
Jeffrey Hay, a budapesti amerikai nagykövetség emberi jogokkal foglalkozó munkatársa arról számolt be, hogy országa egyszerre kiinduló, tranzit- és célország a prostitúció szempontjából. Az Egyesült Államok a prostitúció visszaszorításááért egyaránt nagy hangsúlyt helyez a megelőzésre, az áldozatok védelmére és a bűnüldözésre – hangsúlyozta. Hozzáfűzte: országa keresi az együttműködés lehetőségét más államokkal, mivel a globális fellépés hatékonyabb.
Az áldozatok védelmével kapcsolatban elmondta, az érintettek azonosítása gyakran nehézségekbe ütközik, mert hamis irataik vannak. További probléma a prostitúció elleni harcban, hogy az Egyesült Államokban nincs országos statisztika, ezért nehéz az adatgyűjtés, és az egységes fellépést is akadályozza – fogalmazott.
Pierette Pape, a belga Európai Női Lobbi szervezet képviselője úgy véli, a média által sugalltak nehezítik a prostitúció elleni küzdelmet, mert azt közvetítik, hogy ez a „legősibb mesterség”, amely mindig volt, és mindig is lesz, és a prostituáltak maguk választják ezt a foglalkozást. A szakértő szervezete ezzel szemben azon az állásponton van, hogy a prostitúció a nők ellen irányuló erőszak, és addig nem lehet teljes a nemek közötti egyenlőség, amíg a prostitúció létezik, mivel ez sérti a nők emberi jogait.
Zentai Violetta, a Mona kuratóriumi elnöke elmondta, a prostitúció és a szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelem okairól éles viták folynak, amelyeket nem lehet véglegesen lezárni, de még ideiglenes nyugvópontra juttatni sem. Úgy látja, az érintett feleknek hasznos időnként rávilágítaniuk azokra a pontokra, amelyekben egyetértenek. A legsürgetőbb gondok között említette a kiskorúak szexuális kizsákmányolását, az áldozatok ellátását és a szervezett bűnözés elleni harcot.