Author: Hirkuldo

Nem szeretik a kurvák a leszbiszexet

Posted on by Hirkuldo

Nem szeretik a kurvák a leszbiszexet pedig sok nő szeretne egy nyalásra befizetni. Igény lenne rá, a prostik viszont nem igazán szeretnek szóló nőket fogadni – derült ki telefonos nyomozásunkból. Bár a szexhirdetések alapján olyan lányokat hívtunk fel, akiknek az adatlapján szerepel, hogy lányokat is vállalnak, ez inkább csak párok esetében jellemző. Földi Ágnes, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének elnökének szerint ennek oka a szexuális orientáltságra vezethető vissza, ezzel szemben a leszbikus prostituáltak a barátnőjük miatt csak pasikat vállalnak be.

Ritka, de megesik, hogy nők is igénybe veszik prostituáltak szolgáltatásait. Az ok egyszerű: sok nő ábrándozik arról, hogy egy másik nővel kerüljön szexuális kapcsolatba, de úgy vélik, jó barátnő esetében másnap majd nem tudnának egymás szemébe nézni, idegenekkel szemben pedig a teljes diszkréciót kérdőjelezik meg. Vannak viszont olyanok is, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint a férfiak: sürgősen szex kell, ehhez pedig a legkézenfekvőbb dolog egy szexmunkás szolgáltatásait igénybe venni..
Nem akartam felesleges köröket futni: Vera 30 éves, óvodás kora óta tisztában van azzal, hogy a lányokhoz vonzódik. Férfival még sosem volt együtt. Egy több mint öt éves kapcsolat után maradt egyedül huzamosabb ideig. Két év szex nélküli állapot után érezte azt, hogy nem érdekli, mennyire gáz a dolog, de szüksége van arra, hogy valaki kinyalja, mindezt anélkül, hogy a felesleges köröket le kelljen futnia.
„Nem is csináltam titkot abból, hogy mire készülök, elmondtam a haverjaimnak, akik támogatták is az ötletet, mivel valóban kezdtem úgy viselkedni, mint egy dugatlan picsa” – mesélte a Velvetnek. „Azért eltelt pár hét, mire rávettem magam, hogy telefonáljak egy lánynak, de ez az időszak is izgalmas volt, mert maszturbálás közben a kurvázásról fantáziáltam. A biztosra mentem, ezért csak olyan csajokat hívtam fel, akiknek az adatlapján eleve fel volt tüntetve, hogy lányokat is bevállalnak. A szép arcú nőket szeretem, úgyhogy a választást nem könnyítette meg a letakart arc a fotón, így azzal találkoztam, aki a legszimpatikusabbnak, közlékenyebbnek tűnt a telefonos beszélgetés alapján. Egyébként mindegyik rákérdezett, hogy komoly-e a dolog, nem igazán gyakori ugyanis a női kuncsaft. Szóval végül Kinga lett a befutó, aki teljes mértékben megértette a zavartságomat, úgyhogy elejétől kezdve átvette az irányítást. Azt nem mondom, hogy nyalásban profi volt a csaj, de nekem már az is hatalmas élmény volt ennyi idő elteltével, hogy egy női nyelv volt végre a puncimban.”
Ha te nem akarod nekem csinálni, az se gond: Az interneten számtalan szexhirdetés közül pillanatok alatt le lehet szűkíteni a kört azokra a prostituáltakra, akik lányokat is bevállalnak. A kör valóban szűk, alig vannak ilyen kurvák, ráadásul közülük is csak kevesen gondolják úgy, hogy egy nő szólóban szeretné igénybe venni a szolgáltatásukat.
Első telefonos próbálkozásunkra például a hívott prostituált először azt hitte, viccelünk, majd kijelentette, kizárólag párokat hajlandó fogadni. „Szóló csaj? Na ne!” Ezek után annak ellenére, hogy „Intelligens Éva”-ként tüntette fel magát a honlapon, szó nélkül kinyomta a telefont.
Sokadjára sikerült csak olyan lányt találnunk, aki kommunikatívabb volt a témával kapcsolatban. Kyra 34 éves, tíz éve van a szakmában: „Engem egyszer hívott egy lány, aki még nem is volt lányokkal. Nyalni szeretett volna megtanulni, hogy utána már ne féljen annyira, ha egy csajjal kerül kapcsolatba. Aztán kiderült, inkább csak egy kis dumálásra volt szüksége, a telefonbeszélgetés végére már meg is gondolta magát” – mesélte.
„Hú, hát ilyen kérés még nem volt, hogy lány szólóban, de megoldható. Mindenre nyitott vagyok, kölcsönös franciára is, de ha te nem akarod nekem csinálni, az se gond” – darálta a 40 éves Andi, akinek szavaiból azért ki lehetett venni, hogy jobban örülne annak, ha egy pasi is ott lenne. „Elhozhatod a párodat is, vele is tudok foglalkozni.”
A megkeresett prostituáltak közül egyedül a 32 éves Amanda volt már szólóban lánnyal, bár a szó szoros értelmében ezt sem lehet szólónak nevezni: „Volt már egy lány vendégem egyszer, vagyis ő a barátjával volt, de a pasi passzív résztvevő volt csak. Kölcsönösen franciáztunk az ágyban, a pasi meg csak nézett minket, se hozzám, se a barátnőjéhez nem nyúlt közben. A lánynak ez volt az első alkalom. Ki akarta próbálni egy másik lánnyal úgy, hogy a barátja is ott van, és ezt a módot találták a legdriszkétebbnek. Diszkrétebbnek, mint mondjuk azt, hogy keresnek egy szexmániás csajt a neten, aki majd utána a Facebookon mutogatja mindenkinek, hogy nézzétek, ez a pár volt az, akikkel legutóbb voltam.”
Leszbikus prostik nem lehetnek nőkkel: „Teljesen természetes dolog, hogy egy lány nem vállal be szólóban lányt – ez is egy szolgáltatás, és a férfiaknál esetében sem vállalnak be mindent” – mondta a Velvetnek Földi Ágnes, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. „Hogy nő nővel legyen az ágyban, ahhoz azért valamilyen hajlam kell, és hát nem mindenkiben van meg a biszexualitás”. Földi mindemellett érdekességképp hozzátette, a prostituáltak körében is van jó pár leszbikus, náluk viszont alapszabály, hogy csak férfiakkal lehetnek együtt. Így egyeztek meg ugyanis a párjukkal: ha nőkkel is lennének, az már megcsalásnak minősülne.

Pornófilm forgatás a Pólusnál

Posted on by Hirkuldo

Nem messze a Pólus Centertől, kertes házak keverednek panelekkel. Ez a nap utolsó helyszíne. Másutt van dolgom, a továbbiakban rábízom a riporteri szerepet Krisztiánra.
– Álljatok meg! Hé! Álljatok meg! Hívom a rendőrséget! A rohadt, mocskos anyátokat, várjatok!
Alacsony, köpcös férfi üvölt, miközben rohan felénk az út másik oldaláról, jobb kezében baseballütőt lóbálva. Ottó egy fának támasztotta Emíliát, térdei közt átfűzte a kezét, bal lábát felhúzta. Ebben a pozitúrában közösülnek, úgy, ahogy megbeszélték, gumival. Ottó eszmél előbb, kirántja magát a lányból, pillanatok alatt felhúzza a nadrágját, és már szalad is. Emília kicsit toporog, aztán úgy dönt, inkább a helyszínen hagyja a rózsaszín tangát, aztán ő is futásnak ered. Emília gyorsabb Ottónál, utoléri, pár métert kézen fogva futnak. Hamar rájönnek, hogy ez rossz taktika, szét is válnak. Egy ember már nem kaphat el egyszerre hármat. Merthogy szalad Cobra is! Gátfutót megszégyenítő ügyességgel ugorja át a járdát szegélyező sövényt, jobb kezében táncol a kamera, ballal sapkáját szorítja a fejére. Ő a legfürgébb, elsőnek ér a kocsijához. Bedobja a gépet a jobb oldali ülésre, indít, bevárja a lányt, aki a hosszú, fekete csizmától és a magára tekert télikabáttól nehezebben fut. Emília bevágódik a hátsó ülésre, a Mercedes csikorgó gumikkal elhúz. Az üldöző már megelégedne Ottóval is, aki bajban van, a slusszkulccsal babrál; a köpcös befordul az utcasarkon, már csak néhány lépésre van, amikor az ezeréves Wartburg nagyot böffenve végre elindul. Az üldöző megáll, csalódottan ordít a kocsik után, hatalmas nyálbuborékokat köpköd.

– Hát mit képzeltek ti! Mi? Mocskoskodtok fényes nappal az utcán, a kétéves fiam meg végignézi az ablakból?! De felvettem az egészet videóra! Feljelentelek benneteket, mocskosok!
Lóbálja a baseballütőt, majd hangosan próbálja memorizálni a rendszámokat.
Az üldözöttek a közeli a vasúti töltésnél fújják ki magukat, egymás szavába vágva mesélik a részleteket.
– Jaj, hát ez izgi volt… – mondja Emília Bellának. – Az elején még kicsit cikisnek gondoltam ezt az egész utcai forgatást, de mostanra már belejöttem! Na, megigazítom a sminkemet egy kicsit.
Rózsaszín táskájából kis kerek tükröt vesz elő meg egy kontúrceruzát. Cobra a fejét csóválja:
– Hát azért ilyen még nem volt, hogy engem bunkóval kergessenek! Rendőrök már igen, de hogy baseballütővel! Pedig párszor csináltam már ilyet…
Új tervet kovácsol.
– Elhúzunk ebből a kerületből, beljebb megyünk, van ott egy üzletház, mellette pár nagyobb épület, arra forgalom is van. Felveszünk a dugásból még öt percet, aztán kimegyünk a külsőbb részekre megcsinálni a spriccet.
Újpesten vagyunk. Itt lényegesen „rázósabb” a helyzet: nagy kocsi- és gyalogosforgalom, kisbabás szülők, buszra várakozók, a közeli áruház vásárlói. Cobra már óvatosabb, nem Parkol a kocsik közé, a Mercedes a kijárat mellett áll meg, menekülésre készen.
– Sietnünk kell – szól, amikor visszatér a rövid terepszemle után. – Lassan vége a tanításnak a sulikban, ne lássák a srácok, hogy mi van. Meg egyébként is: gyerek nem lehet a felvételen.
Rövid tanácskozás a szereplőkkel, megvan a megfelelő helyszín. Az egyik panelház előtt két nagy szemeteskonténert fordítanak össze L alakban, így a szereplők a járda és a szemközti buszmegálló felől valamennyire takarásban vannak.
Peregnek az események. Ottó a farkát veri, Emília lekapja magáról a télikabátot, a térdig érő hosszú csizmát kivéve meztelen. Mire ráborul az egyik kukára Ottó már mögötte van. Mielőtt a lányba hatolna, elragadtatottan felkiált.
– Úristen, ezek a picsák! De megdugom mindjárt!
Szemvillanásnyi idő telik el, már együtt mozognak, a lány
bal lába felemelve, a fiú hátulról döngöli, a felemelt lábba kapaszkodik. Úgy látszik, Emília részéről már nyoma sincs a kezdeti idegenkedésnek.
Egy középkorú hölgy közeledik, amikor meglátja a jelenetet, elfordul, zavartan elmosolyodik. A távolból két fiú figyel, a legtöbben úgy tesznek, mint ha nem történne semmi, páran azonban tényleg nem veszik észre a jelenetet.

Az operatőr hol előttük guggol, hol körbejárja a közösülő párt, vagy a környezetet veszi.
Talán három perc telhet el, amikor leveszi a kamerát a szeme elől.
– Gyerünk! – int a párnak, és az átjáró lépcsője felé indul. Ebben a pillanatban a passzázs másik végén rendőrautó fékez. Hárman ugranak ki, egy nő sárga mellényben, és két férfi egyenruhában.
Cobra észreveszi őket, majd rohanni kezd az ellenkező irányba.
– Mi va…? – még be sem fejezi a kérdést Ottó, rájön, és már sprintel ő is, Emíliával együtt.
A korábban bevált taktikának megfelelően szétválnak, hárman háromfelé futnak, be a panelházak közé. Csanáddal a konténerektől olyan 25-30 méterre állunk. A rendőrök elrohannak mellettünk, ügyet sem vetnek ránk. Szemből újabb rendőrjárőr érkezik. Felmérik a helyzetet, csikorognak a gumik, egyértelmű a szándék, be akarják keríteni a menekülőket. Zavarban vagyok, Csanád is tanácstalan. Számomra egyértelmű, hogy semmi közünk ahhoz, ami történt. Én jegyzetelek, magnófelvételt készítek, és tulajdonképpen Csanád – bár néha Cobra kezére dolgozik – csupán egy érdeklődő. Az persze gondot jelenthet, hogy nála van egy fényképezőgép…
Visszaérkeznek az első rendőrök, maguk előtt terelik Emíliát és Ottót. A Wartburgnál igazoltatják őket. Újabb járőrkocsi érkezik, immáron a harmadik, feláll a járdára, pár lépésnyire Cobra Mercedesétől, amellyel az eredeti tervek szerint menekülni kellett volna. A hátsó ülésen Bella ücsörög. A rendőrök heves „rádiózásba” kezdenek. Alig telik el néhány perc, megérkezik Cobra is, öt rendőr társaságában. Őt is igazoltatják, ki kell ürítenie a zsebeit a rendőrautó motorházára. A rendőrök közben már a Mercedest kutatják át, ami azért kellemetlen, mert a táskám ott maradt az első ülésen. Feljegyezésekkel, határidőnaplóval, kulcsokkal… Csanáddal az árkádok alatt próbáljuk megközelíteni az igazoltatás helyszínét, igyekszünk kerülni a feltűnést. Hiába, mert egy civil ruhás – nyilván nyomozó – kiszúr bennünket; három rendőr el is indul felénk lassan, komótosan.
– Jó napot kívánok! Igazolják magukat! – lépnek hozzánk.
Fiatalabb kollégája és egy copfos rendőrlány áll mellette,
ilyesfajta arckifejezéssel: „Ne lacafacázzunk, tépjük szét őket!”
A fiatalabb rendőr észreveszi, hogy Csanád kabátja feltűnően kidudorodik.
– Maga meg mit őrizget a kabátja alatt? Hadd lássam csak! Aha! Mi ez? Egy fényképezőgép?
– Igen. Az.
– Maguk fényképezgettek, mi? Na indulás!
Elveszik a gépet, meg a személyi igazolványokat, és már terelnek minket is a rendőrautóhoz. Pár lépés, de legalább addig is van idő töprengeni. „Fényképezgettek?” Miért a többes szám? Nálam mindössze egy összetekert újság van. Most még a jegyzetfüzetem sincs nálam, bent hagytam a kocsiban.. Csanád győzködi a rendőröket, hogy ő nem is fényképezett, de láthatóan ez senkit sem érdekel. Én csendben vagyok, egyelőre nem időszerű előhozakodni azzal, hogy „kérem szépen, én újságíró vagyok”. Csanád nem adja fel, külön-külön minden rendőrnek elmagyarázza, hogy ő nem is fotózott. Azt mondja, hogy mi csak álldogáltunk, jó messze, azt sem tudtuk, mi történik.
A válasz rövid.
– A kapitányságon majd tisztázhatják magukat.
Visszaadják a táskámat, elveszik viszont a Cobrára szerelt
magnót és a mikrofont. Mázli, hogy éppen az akció előtt cseréltem kazettát, így a legizgalmasabb beszélgetéseket sikerült rögzíteni.
13 óra 30 perc. Csanád társaságában beültetnek az egyik rendőrautóba. Van még útitársunk a hátsó ülésen, egy fiatal zászlós. Éppen az elkobzott fényképezőgépet nézegeti.
– Jó kis gép. Sokat érhet… Van rajta felvétel?
– Van – bólint Csanád.
– És ha kinyílna az ajtó, s kiesne? – somolyog a rendőr.
– Kinek lenne az jó, ha kiesne? – kérdezi Csanád kissé megütközve.
– Magának biztos, hogy nem lenne jó – állapítja meg a rendőr.
Aztán csend, várjuk a sofőrt, alkalmunk van mélyen elgondolkodni az előbb hallottakon, vajh’ mit is akart ez sugallni.
Aztán elindulunk. Bekapcsolják a kék villogót, aminek egész úton olyan a hangja, mintha egy kenetlen darálót tekernének.
Alig teszünk meg néhány métert, amikor az autót vezető rendőr felcsattan:
– Megáll az eszem! Pornót forgatni fényes nappal! Ráadásul egy ilyen forgalmas helyen! Hogy jut eszükbe egyáltalán
ilyesmi?
Csóválja a fejét, nem vár választ.
A IV. Kerületi Rendőrkapitányság udvarán állunk meg. Ebben a pillanatban megszólal Csanád mobilja, a zászlós ennek egyáltalán nem örül.
– Na, azt kapcsolja ki gyorsan! Az eljárás alatt nem lehet telefont használni! Egyébként is elveszik, a SIM-kártyát meg úgyis ki kell belőle venni.
Elég kemény ez a hang, egyre idegesebb vagyok. Egy rendőrnő nyitná az ajtót az én oldalamon, de nem megy. Bentről próbálom felhúzni a biztonsági reteszt, de nem engedi. Az első ajtó felől benyúlva ellöki a kezem.
– Nem maga! Majd én! Itt azt csinálja, amit mondanak!
Beterelnek minket egy pinceszerű folyosóra, a falat undorító zöld színre festették. Nyilván azért, hogy könnyű legyen lemosni. Már ismerős a Lipótról…
A rácsos ajtó hangos csattanással bezárul.
– Tessék akkor szépen a fal felé fordulni! – kurjantja el magát egy rendőr, és azzal a lendülettel már meg is fordítja Cobrát.
– Ezt lehet nézegetni – mutat a falon valamire -, amíg nem szólítják! A beszédet meg befejeztük! Rendben?!
Sajnos az L alakú folyosó végén én vagyok az utolsó, így csak Csanádot és Cobrát látom, pedig érdekes lehet a kanyar utáni helyzet is, amit a hozzám eljutó hangokból próbálok rekonstruálni. A rendőrök Emíliával foglalkoznak.
– Vegye le a kabátját! – szól az utasítás, amit nagy röhögés követ. Persze, mert nincs a kabát alatt semmi – a csizmán kívül.
– Elnézést! – próbálkozik mellettem Csanád előbb halkan,
majd hangosabban. – Elnézést!
– Mit akar?
– Azt a másik lányt a kocsiból miért engedték el?
– Melyik másikat?
– Hát amelyik a kocsiban hátul ült.
Tényleg! Nem láttam Bellát az igazoltatás óta.
– Kit? Ennek a barátnőjét? – bök a rendőr a fejével Emília felé. – Igazolta magát, aztán elengedtük.
– Akkor minket Krisztiánnal miért nem? Mi sem csináltunk semmit!
– Maradjon csendben, majd tisztázhatják magukat később! És forduljon a fal felé!
Lopva Csanádra nézek, látom, fel van dúlva, egy megértő félmosolyt küldök felé, aztán gyorsan tovább tanulmányozom a fűtőcsöveket a plafonon.
Kis idő múlva fiatal rendőr jelenik meg. Kissé tétovázik, majd rám bök:
– Legyen mondjuk… , maga. Hozza a cuccát is! – mutat a táskámra.
A folyosóról cellák nyílnak, az ügyeletesszoba előtt régi, kopott íróasztal.
Ketten fogadnak: egy köpcös, szürke egyenruhás férfi, meg egy fiatalabb, vékony.
A köpcös megszólal:
– A táskát adja ide, álljon az asztal elé, és pakoljon ki mindent a zsebeiből!
– Rendben – mondom -, de eddig nem nagyon volt alkalmam beszélni, most azért elmondanám, hogy újságíró vagyok. Itt az igazolványom, Havas Henrik riportkönyvéhez gyűjtök anyagot.
Az őr rám néz, gondolkodik kicsit:
– Én meg a fogda vezetője vagyok, és nem én hozom a döntéseket. Ha maga újságíró, később tisztázhatja magát a kihallgatáson. Meg… legalább lesz miről írnia.
– Mégis, meddig kell itt lennem?
– Ó, attól ne féljen! Legfeljebb nyolc órát. Amire még négyet – indokolt esetben – rátehetnek.
Kinyitja a táskámat, majd felhördül:
– Azt az istenit! Hát mik vannak ebben? Mi ez a rengeteg szar?
Füzetek, filofax, elemek, kazetták, térkép és még ezer apróság. Kezdjem el neki magyarázni, hogy ezzel a táskával legalább három hétig kihúzom, ha ledobnak Vietnamban? Inkább hagyom…
– Na, akkor – mondja a köpcös diktálom.
A fiatalabb új lapot nyit az előtte fekvő rózsaszín nyomtatványon, majd írni kezd.
– Kazetták… öt darab. Fekete bőrmappa, egy darab… Három kulcscsomó, aszongya, egy, kettő, három… tíz darab kulccsal.
Elérkezünk a vadonatúj mikrofonomhoz, tegnap vettem. Modern design, egy acélszürke, rácsos henger, az alján két kis acéltalppal.
A fogda főnöke kis ideig forgatja:
– Na, azt mondja meg nekem, hogy ez micsoda!
– Mikrofon.
– Aha… – És diktálja tovább. – Egy mikrofon, három elem…
Aztán elérkezünk a második mikrofonhoz, aminek végén fekete szivacs van, vezeték satöbbi.
– Ne segítsen! Kitalálom! Ez is mikrofon. Ugye?
Bólintok, miközben zsebeimet ürítem ki az asztalra. A pénztárcánál tartok, amikor megszólal a fiatalabb rendőr.
-Abból is mindent!
És már érkezik is a következő utasítás.
– Vegye ki a szíjat a nadrágból, a cipőfűzőket a cipőből!
Jókora halom kerekedik az asztalon, nem tudom követni,
hol van, az adókártyám mellett hever a jogosítványom,
foszlott papír zsebkendők keverednek széthulló feljegyzésekkel, aprópénz potyog a földre.
– Ezek azért meglesznek a végén is, ugye? – kérdezem a köpcöst aggódva.
Nem válaszol. A tárcában lévő papírpénzt számolja.
– Egy darab tízezres, három darab ezerforintos… – veszi sorra a bankókat, a fiatal rendőr szorgalmasan körmöl.
Az idősebb pár másodperc múlva elérkezettnek látja az időt, hogy válaszoljon a kérdésemre. Felém fordul, közelebb hajol, majd nagyon lassan, kimérten a szemembe néz.
– Nem tudom, miért kell azt sugallni, hogy esetleg nem lesz meg valami!
Nem válaszolok. Amikor elkészül a leltár, vissza kell rámolnom mindent a táskába, a táskát bele kell raknom egy zsákba, majd meglepő módon le kell vetkőznöm… Az alsónadrágnál megállok. Aztán azt is le kell tolnom bokáig. Az idősebb rendőr a ruházatomat aprólékosan áttapogatja, nyilván szúró-vágó eszközt keres. Miután nem talál, megengedi, hogy felöltözzem. A fiatal rendőr elém tolja a nyomtatványt.
– Itt írja alá, hogy mindent leltárba vettünk.
– Aztán vidd a kettesbe, Pisti! – szól a főnök, majd eltűnik a zsákkal.
Elkísérnek a kettesbe. Piszkosfehér vasajtó, rajta kisablak, fémlemezzel takarva. Alul-felül reteszek, középen lyukak a lakatnak.
– Maga szerint mikor lesz ebből kihallgatás? – kérdezem a kísérőmet.
– Hááát… nem tudom, mert tele van a fogda, és fent csak két írógép van. Majd szólítják.
Becsapódik a vasajtó, záródik a retesz, kattan a lakat, és már egyedül is vagyok. Sok látnivaló nincs, barnára festett deszkából összeácsolt priccs, tenyérnyi ablak, sűrű lyukú ráccsal, és fekete pókhálókkal.
Leülök a priccs szélére, leveszem a cipőm, hátamat a falnak támasztom, törökülésben felhúzom a lábamat. A cellába szűrődő zajokból arra következtetek, hogy most éppen Cobrát leltározzák. Nem tudom, hány óra lehet, talán kettő felé jár. Nem könnyű elaludni, mindig történik valami. Egyszer erős tájszólással nők veszekednek a fogdásokkal, máskor valaki hangos szóval keresi a pénzét. A Sláger Rádióban Hernádi Judit énekli, hogy, sohase mondd hogy vége…, hogy nem érdekel…, a mindenen túl a minden jön el…”
– Készüljön, Aladár, megyünk a fürdőbe!
Lábdobogás, reteszek hangja. Fürdeni ugyan nincs kedvem, de sürgősen használni kellene a mosdót. Ököllel megdöngetem az ajtót.
– Melyik az? – kurjantja egy rekedtes hang.
– A kettes… Legalábbis azt hiszem – válaszolom.
– Azt hiszi! Oda van írva, nem tud olvasni?!
Retesz, lakat, a köpcös rendőr áll az ajtóban.
– Na mi van?
– Főnök, kimennék a mosdóba.
Döbbenten rám néz, majd bal mutatóujjával megkocogtatja a jobb váll-lapját.
– Főtörzsőrmester! Látja? Ez a hivatalos megszólításom. A folyosó végén balra a harmadik ajtó. És vegye ki a kezét a zsebéből!
A megadott irányba fordulok, Csanád ott áll, a rácsnak dőlve.
– Mi van, nem jutott szoba? – kérdezem tőle, de már harsan is mögöttem a figyelmeztetés:
– Nem beszélget! Igyekszik!
– Nem oda! Az a fürdő! – kiabálja a törzsőrmester, amikor befordulnék az egyik ajtón, ahonnan vidám pancsolás hangja szűrődik ki. Biztos Aladárék azok.
Visszafelé tartok megszokott kettes cellámba, Csanádot ugyanolyan pózban látom, mint az imént. Lazán támaszkodik a rácsra. „Mi van?” – kérdem némán, szemöldökömmel, mire megrázza a támaszkodó kezét. Odabilincselték a rácshoz.
Bepróbálkozom a főtörzsnél:
– Telefonálni lehetne valahogy?
Rázza a fejét.
– A sajátjával nem tud, nekem meg nincs kinti vonalam a szobában.
Csanád megcsörgeti a „láncait”.
– Nem lehetne ezt levenni?
– Őrizetes nem lehet kint szabadon! Ott a kamera a folyosó végén, ha én magát elengedem, megbüntetnek. Mit akar, ott az a kisszék, le is ülhet! Egyébként nincs megengedve, de magával kivételt teszünk. Na mit szól?
Úgy látszik, megenyhült a törzsőrmester, még beszélgetni is hajlandó.
– Nekem egyébként semmi bajom Havassal, meg szoktam nézni a Heti Hetesben. Mondja, máskor is olyan, mint a tv-ben?
– Többé-kevésbé.
– Aha. Aztán milyen könyvet írnak maguk?
Elmondom még egyszer, beszélgetünk, megnyugtat, hogy
ez is egy jó sztori lehet, ha megírom. Aztán eljutunk odáig, hogy mennyit keres:
– Nyolcvanötezer nettó! – emeli fel a mutatóujját, aztán megismétli, hogy nyolcvanötezer, de ezt már nem nekünk, hanem a folyosó népének mondja. Kész szembenézni a saját sorsával, ez nyilvánvaló. A cellasor felé mutat.
– És én ennyiért vagyok itt mindennap! Na látják!
Nincs időm megszokni a kettest, mert nyílik az ajtó. Vékony, vörös lány, civilben.
– Jöjjön, felmegyünk kihallgatásra! De ezt most magára kell tennem – mutat egy bilincsre.
Készségesen előrenyújtom a kezem, kíváncsi vagyok az érzésre, még sosem próbáltam. Gyalog megyünk a másodikra. Az irodában Csanádot hallgatja ki egy másik civil ruhás rendőrnő. Leültetnek egy székre, leveszik a bilincset. Megkérdezem, hogy telefonálhatok-e.
– Csak azután, hogy felvettük a jegyzőkönyvet, de akkor már haza is mehet. Úgyhogy…
Látja rajtam az örömöt.
– Sajnos el kell mondanom, hogy önt ez ügyben gyanúsítottként hallgatja ki a rendőrség… Felolvasom a tényállást, a jogait, hallgassa végig, ha kérdése van, a végén tegye fel. Rendben?
Bólintok. Elkezdi olvasni a monitorról a szöveget.
– …Fényes nappal pornófilmet forgattak, amit Ön fényképezőgéppel rögzített…
Tiltakozom.
– Nem volt nálam semmilyen rögzítőeszköz, csak egy összetekert újság.
– Hallgassa végig, kérem – nem sikerült kizökkenteni, folytatja. – …Hivatalból nem rendelünk ki ügyvédet… Ha ellenvetéssel kíván élni…
Nagy nehezen sikerül ellenvetést tennem. Jó háromnegyed órán keresztül tart a kihallgatás, a vége felé már egyre oldottabb a hangulat. Jegyzőkönyvbe veszik az én verziómat is, visszaadják a személyimet, majd megint megbilincselnek.
– Erre mi szükség van?
– Hivatali szabályzat. Nézze, én három fejjel kisebb vagyok magánál, a kísérés közben bármikor nekem ronthat, fellökhet. Hivatalosan liftet sem használhatunk. Így most gyalog felmegyünk a negyedikre, ahol fénykép készül magáról, és ujjlenyomatot vesznek a 2000. évi adatrögzítési törvény értelmében.
A negyediken egy alacsony, fekete férfi – nyilván bűnügyi technikus – már Csanáddal foglalkozik. Kapok egy széket, arra leülhetek, de a bilincs rajtam marad.
Falhoz állítják a pácienst, állványt raknak elé, számsorral. Aztán készülhet a fotó szemből és mindkét oldalról. Ezután következik az ujjlenyomatvétel, nem csak az ujjakról, hanem a kéz éleiről is, sőt az egész tenyérről. Kicsit unom magam, kipróbálom, sikerül-e megfordítanom a csuklómat a bilincsben. Egyrészt nem sikerül, másrészt úgy rászorul a kezemre, hogy borzalmasan fáj. Csanád után én következem. Kedélyes csevegést folytatunk a pornószakmáról. Tíz perc múlva megint kattan a bilincs, visszamegyünk a fogdába a táskámért. A technikus kísér, nem túl lelkesen. Kint már sötét van, a folyosó egyik irodájából fény szűrődik ki, az ajtó nyitva, bent ketten ülnek, civil ruhások: az egyik a számítógépen játszik, a másik karba tett kézzel, becsukott szemmel meditál.
A liftajtónál megemlítem a szabályzatot.
– Tényleg? – néz rám a technikus és megrántja a vállát. – Én a liftet választom. Tőlem maga mehet gyalog, ha akar.
Nem akarok.
Végre leveszik rólam a bilincset, visszakapom a lefoglalt holmimat. Az a fiatal rendőr adja vissza, aki délután a jegyzőkönyvet írta.
– Lehet igyekezni, nézze át, hogy minden meg van-e, de gyorsan, mert nekem még dolgom van!
A nadrágszíjat veszem föl, de úgy látszik, hogy túl lassan,
– Mondja, maga nem érti? Ne itt öltözzön nekem, ellenőrizzen, oszt’ menjen!
– Hol öltözzem?
– A kapunál, vagy mit bánom én!
Mennék, nagyon szívesen, de azért a leltár alapján ellenőrizni próbálom, hogy visszakaptam-e mindent.
– Minden megvan? – kérdezi a köpcös főtörzs.
– Azt hiszem.
– Inkább nézze meg rendesen, mert nem kell a baj egyikünknek sem.
A legfontosabb dolgokat átnézem, megvannak. Vállamra veszem a táskát, kezemben a cipőfűzőkkel elindulok a kapu felé. Rápillantok az órámra. Pár perc múlva hat óra. A bejáratnál Cobra és Csanád álldogál.
– Hát ti?
– Megvárom a csajt, kifizetem a munkáját – mondja Cobra. – Veled minden rendben?
Ácsorgunk egy darabig, aztán Cobra elunja magát.
– Ááá, franc! Nem várok én a csajra, majd odaadom neki a lóvét máskor.
A rendőrség tíz nap múlva visszaszolgáltatta a magnót, a mikrofont és a kazettát. A nyomozást megszüntették.

Victoria’s Secret bemutatón Palvin Barbara és Rihanna

Posted on by Hirkuldo

Annyi minden történt a Victoria’s Secret 2012-es bemutatóján, hogy azt összefoglalni is nehéz. A rengeteg aligruhás szupermodell mellett ott volt Rihanna, Justin Bieber, aki a modelleket bámulta, és egy magyar modell, Palvin Barbara is bemutatkozott a cég kifutóján.

   

Megtartotta éves rendes bemutatóját a Victoria’s Secret fehérneműcég, ami idén nem csak attól volt különleges, hogy az akítvan dolgozó Victoria’s Secret angyalok, vagyis a cég hivatalos szupermodelljeinek a nagyja kifutóra lépett, méghozzá meglehetősen kevés ruhában.
Hanem például attól, hogy hosszú hónapok fotós együttműködése után ez volt az első bemutató, amin a cég színeiben indult Palvin Barbara, akiről még nem tudni biztosan, hogy hivatalos Victoria’s Secret angyal lesz-e vagy sem.
Palvin Barbara mellett az est másik nagy meglepetése az volt, hogy Rihanna egy rózsaszín kis összeállításban is fellépett, valamint egy fekete, szexin elegánsban, amihez olyan szemüveget és olyan frizurát választott, hogy leginkább a koreai pop csodájára, Psyra emlékeztetett. Rihanna nemcsak kihívó ruhákban volt, de kihívóan is viselkedett, nyelvet nyújtott a modellekre, egyiküknek még a combját is megpaskolta.
A modellek az est másik sztárfellépőjét, Justin Biebert sem hagyták hidegen, produkciója közben számos olyan kép készült róla, amelyeken a modelleken legelteti a szemeit. Egyébként Palvin Barbara összefutott Justin Bieberrel a színfalak mögött, amiről fotó is készült. De nyilván a képek a legérdekesebbek, úgyhogy kattintsa végig a megagalériánkat, ha meg akarja tudni, hogy miről szólt pontosan a New York-i esemény, ahol tavalyhoz hasonlóan idén is minden modell nagyon szexi volt, és mindenki szexi angyalszárnyakkal flangált.

Palácsik Tímea partikellék

Posted on by Hirkuldo

Valakivel el kell mennem a partikra. Az embernek meg kell osztania az örömeit valakivel. Nem a problémákat, hanem az örömöket. Az a legrosszabb, ha a nagy sikerben egyedül ülsz, és senkivel nem tudod megünnepelni. Az nagyon üres élet” – idézte a Bors Andy Vajna producer szavait a DTK Show felvételéről.

Vagyis Andy Vajna többek között praktikus okokból is Palácsikkal van, például azért, mert jó partikellék. A pár a nagy nyilvánosság előtt nem olyan régóta szerepel együtt, július végén az Anna-bálra már úgy érkeztek, hogy megosztják egymással az örömöket – ha jól értjük Vajna fenti nyilatkozatát, hogy miért van együtt valakivel –, de akkor még nem erősítették meg, hogy tényleg megosztják-e egymással az örömöket. Szeptember végén a Hot! magazin partiján viszont már úgy jelentek meg együtt, hogy a Tv2-nek nyilatkoztak is arról, hogy együtt vannak. Aztán október elején már hetedhét országra szóló luxusszületésnapot kapott Palácsik Vajnától.

Kínos hálószobasztorik

Posted on by Hirkuldo

Mi lehet a legkínosabb, ami szex közben történhet veled: mikor csak menet közben derül ki, hogy ezeréves fehérnemű van rajtad, vagy ha annyira ellazulsz, hogy egy apró, ám mégis jól hallható púzást adsz ki magadból? A szenvedélyt bizony könnyű eloszlatni, ám a legváratlanabb malőröket is lehet tökéletesen kezelni, Olvass tovább, kiderül, hogyan…
Még, ha mindkét (vagy akár több!?) fél is akarja a szexet, akkor is nagyon sok dolog sülhet el balul az ágyban. Néhány esetleges rossz tapasztalat után az emberek többsége irtózik attól, hogy valami nem a kívántak szerint alakul a szex körül, s ha tényleg megesik, még évekkel később is bosszúsan emlékeznek a történtekre.
Az egyik német női magazin felmérése szerint elég változatos skálán mozog a szex közben átélt tíz legkellemetlenebb dolog: a megkérdezettek 49 százalékának az volt különösen kínos, amikor önkielégítésen kapták őket, 38 százalékuk egy-egy extrémebb póz után pironkodott, 18 százalékuk számára pedig az a kellemetlen, ha a partnerük erőteljesebb hangokat ad ki magából aktus közben.
A kellemetlen élmények következménye a kölcsönös nagy hallgatástól extrémebb esetekben akár a szakításig terjedhet, ám úgy tűnik a többség azt vallja: egy kapcsolatban minden lehetséges, és ennek megfelelően a megkérdezettek 85 százaléka igenis partnerével együtt tud nevetni a kisebb-nagyobb „katasztrófákon”. A felmérés tanulsága szerint az egyéjszakás kalandok esetében az átlagosnál jóval több malőr fordulhat elő, mivel a felek egyáltalán nincsenek összecsiszolódva, nem ismerik egymást és egymás szokásait, s ennek megfelelően általában túlságosan is viharosan gabalyodnak egymásba… Mi ebből a tanulság? Gyakorlat teszi a mestert! Ha már megtörténik ez-az, néhány apró fogással elkerülhetjük, hogy az amúgy kínosnak tűnő helyzetből ne csináljunk magunknak világméretű katasztrófát.
Elrepült egy kis galamb…
Még a Sex and the City című népszerű sorozat amúgy annyira tökéletes Carrie-jével is megtörtént, hogy amikor egy meghitt reggeli ébredés közben megcsókolta partnerét, egy aprót púzott. Ezután, mint akit darázs csípett meg, kiugrott az ágyból, és hanyatt-homlok elmenekült még a lakásból is. Az ő esetében inkább a reakció kínos, nem is annyira a megtörtént dolog. Ha már megtörtént, próbálj pozitívan hozzáállni, s partnerednek is azzal tálalni a dolgot, hogy vele annyira ellazult vagy, hogy még ez is „felröppent”. A humor mindig jó segítőtárs…
A vágy gyilkosa…
Esetleg napokig-hetekig készültél arra, hogy az új pasiddal mikor tértek rá végre a szexre, ám amikor sorra kerülne, rádöbbensz, hogy a nagymosás előtt a bugyikból kifogyva – jobb híján – azt az idétlen és mára teljesen kinyúlt, virágmintás rettenetet vetted fel, amit még tizenhatodik születésnapodra kaptál valamelyik ízlésficamos rokontól. Semmi pánik! Ma nem lesz sztriptíz-magánszám, sem egymás vetkőztetése, hanem fényeket le, s úgy már senkit nem ábrándítasz ki semmiből…
Mondd meg, mire számítson!
A kéjgyilkos ósdi bugyi esetére hajaz az is, amikor az utolsó pillanatban jut eszedbe, hogy bizony a szőrtelenítés – legyen szó lábadról, hónaljadról, netán az intim testtájakról – elmaradt. Ne hazardírozz (annak az esélye ugyanis csekély, hogy új pasid pontosan erre gerjedjen), hanem közöld vele, mi a helyzet, s mire számítson. Így nem éri váratlanul a rideg valóság, de mivel előre közölted vele, mire számítson, nem valószínű, hogy az apróság eltántorítaná a szextől, ha pasiból van…
Hogy is hívnak?
A csúcs felé tartva a szex hevében előfordulhat – főleg friss, vagy egyéjszakás kapcsolatok esetében – hogy nem a partnered neve jön ki a szádon. A pánik helyett némi túljátszás segíthet. A túl komplikált magyarázkodások ilyen esetekben nem jönnek be, sőt túlságosan is felfújják az egészet…

A szex a lényeg

Posted on by Hirkuldo

Tegyünk egy próbát. Zárjuk tágra szemeinket, lépjünk ki az utcára, és figyeljük meg, mi vesz körül minket. A reggeli újságok címlapján hiányos öltözetű hölgyek (vagy urak), a második oldalon celebek adnak tanácsot szexuális életünk felturbózására.
Ha felnézünk az újságból, szemünk egy óriásplakátra téved, amely vagy fehérneműt reklámoz, vagy rejtett esetleg teljesen nyilvánvaló szexuális utalásokkal próbál vásárlásra ösztönözni.
Erről eszünkbe jut, hogy még nem láttuk kedvenc parfümünk legújabb reklámját – mivel a televíziós csatornák többsége betiltotta túlfűtött erotikus tartalma miatt.
A lányok a suliban is csak arról tudnak beszélni. Hogy ki, kivel, miért, mikor, hol. Még szép, hiszen a körülöttünk lévő világban ma már mintha szinte minden a szexről szólna.
Új világkép van kialakulóban

A modernkori világegyetem középpontja a szexuális aktus, mely mindent visz. 12 évtől 112 éves korig. S ezen új világ szülőanyja kétségtelenül a média, mely életünk minden szakaszában, szinte kizárhatatlanul jelen van és formálja lelkünket akár akarjuk, akár nem.
De rendben van-e az, hogy 18 évesen még nem veszítettük el szüzességünket?
A válasz attól függ, kit kérdezünk. Ha az osztálytársunk Julit kérdezzük, ő biztosan azt mondja, milyen égő dolog ez. Hiszen szegény Julit is a média formálja, és mivel nem lát mást maga körül csak szexre felbujtó tartalmakat, egy idő után maga is elhiszi, hogy amit vall, az helyes. De kérdezzük meg Julit, ő mikor és miért veszítette el ártatlanságát. Nem tudja. Egy fiúval, 14 évesen, mert már ki akarta próbálni, milyen a szex.
Szerelem? Ha-ha. Az meg mi?
Juli nem hibáztatható. Ő csak a modern kori világegyetem egy elveszett lakója. Mivel minden vízcsapból szexuális tartalmak folynak, elvész számára a szexualitás mibenléte, annak igazi értelme.
Sajnos a mai fiatalok felé azt a képet mutatja a világ – leginkább a médián keresztül – hogy aki nem szexel naponta háromszor és nem él át minden alkalommal multiorgazmust, azzal valami nincs rendben. Így bár Juli idejekorán megvált ártatlanságától, ha őszintén felelne a szexuális elégedettségét firtató kérdésekre, a válasz igen lesújtó lenne.
Ez természetes reakció. Sajnos, mivel van mit lereagálni. A helyzet az, hogy amit manapság normális szexuális életnek tüntetnek fel, igen messze áll az igazságtól.
Tegyük rendbe a dolgokat
A szex bár ösztönös dolog, az ember az évezredek alatt megtanulta ösztöneit kordában tartani. Ez az, ami megkülönböztet minket az állatoktól. Ideális esetben a szex a normális, kiegyensúlyozott, érzelmi alapokon nyugvó párkapcsolat természetes velejárója.
Olyan intim tevékenység, amely mindkét fél számára örömteli. Amely a partnerek egymás iránt érzett tiszteletén alapul. Középpontjában nem a teljesítménykényszer áll, hanem szerelem és megbecsülés.
Az ember nem szexgép, és a teljesítménykényszer az egyébként zökkenőmentes kapcsolatokat is megmérgezi. Holott sokszor ezt a kényszert nem a partnerek generálják egymással szemben, hanem a külvilág generálja feléjük.
Adott egy pár. Szerelemmel szeretik egymást, kölcsönösen, tisztelettel. A bizalom rendíthetetlen. Havonta három-négy alkalommal mindkettőjüknek jólesik a szex, amely teljesen kielégítő számukra mind fizikai, mind érzelmi szempontból. Ám a világ azt sugallja, hogy ennek a mennyiségnek naponta kellene meglennie.
Egy ideig nem törődnek vele, de minél többet hallják (az interneten, az újságokban, a televízióban), annál inkább elbizonytalanodnak saját magukban, a kapcsolatukban. Kész is a párkapcsolati krízis.
De mit tegyen a mai kor fiatalja, aki megfelelő irányítás nélkül könnyen eltéved a félmeztelen testek tengerében?
Hallgasson a szívére.
Ne veszítse el szüzességét csak azért, mert mindenütt ezt látja. Ne tartson fenn szexuális kapcsolatot olyan személlyel, akihez nem fűzik erős érzelmi szálak. Ne tartson fenn szexuális kapcsolatot ugyanezen személlyel, ha úgy gondolja, hogy még nem jött el az ideje. A szexre meg kell érni érzelmileg és fizikailag egyaránt.
Hogy ezek avítt dolgok?
Egyáltalán nem. Az 1960-as években a fogamzásgátló tabletták elterjedése meghozta a szexuális forradalmat. Ám ez mostanra nagyon elharapózott. Nem felelőtlenség azt állítani, hogy a társadalmat beteggé tette, nemcsak szexuális értelemben.
Mivel már nincsenek tabuk, az intimitás határai eltűntek, a személyes tér oly kicsire zsugorodott, amely már a mai kor embere számára is kényelmetlen.
Nem kétséges, hogy küszöbön áll egy új forradalom, amely az intimitás forradalma lesz – a szó nem kizárólagosan szexuális értelmében.
És ezt már mindannyian nagyon várjuk. Ezzel újra hivatalos lesz, hogy nem a szex a lelke mindennek.

Forradalom a szex fronton

Posted on by Hirkuldo

Nem kell különösebben bizonygatni, hogy amióta Isten megteremtette Ádámot és annak oldalbordáját, s így a két felet egymás szüntelen hajszolására kárhoztatta, létezik a prostitúció, a szerelmi sokszögek bonyolult mértana, és a parttalan vágy, aminek a legutolsó tulajdonsága, hogy eszközeiben válogasson. Az első nudista kolónia meglepően korán, 1903-ban jött létre, az első piroslámpás ház időpontját még csak megsaccolni sem lehet. Azonban ezeken a nem kívánt jelenségeken szemforgató és képmutató módon szemet hunyt a társadalom, és feltálalt egy fogyasztható és roppant erkölcsös változatot a szerelmi életről.
Ebben a modellben házias feleségek szolgálták ki hűséges férjük mindennemű kívánságait. Természetesen, csakis törvényes kereteken belül, és csakis szigorú erkölcsi szabályok figyelembevételével, ami magától értődően nélkülöz mindent, ami megbotránkoztató, perverz vagy pornográf.
Ne menjünk túl messzire vissza az időben, csak az ötvenes évekig. Erről még a fiataloknak fogalmai, az öregeknek meg tapasztalatai is lehetnek. Így viszonylag könnyen felidézhető.
A kor asszonyát bodros haj, ugyanilyen ruha, egyáltalán: összességében makulátlan kinézet jellemezte. Boldog és elégedett volt. Mosolyogva várta haza szintén mosolygó urát, aki tényleg úr volt, a szó minden értelmében. A fenntartó, az alapító, a támasz. A nő önként és dalolva vetette alá magát a férfi akaratának. „Gondolkozz helyettem! – suttogta odaadással Ingrid Bergman a Casablancában szerelmének. A férfi készségesen és nagyvonalúan elfogadja ezt az áldozatot a nőtől, mert hogy ez a dolgok normális menete. Szexről nincs szó, mintha nem is lenne, nem illene a mennyei finomságú idillbe. Ahhoz képest túl durva és alpári.
Persze létezett. A szexuális ösztön az egyik legfontosabb emberi késztetés, nélküle nem lennénk mi sem, sőt, még ez a cikk sem. Mindent átfog, mindenütt ott van és ott volt.
Az ötvenes években és előtte is dúltak ágyjelenetek, amely vadságát vagy extrémitását a benne részt vevő felek vérmérséklete szabályozta. Hogy mennyi pornográfia zajlott le a négy fal között, annak csak a jóisten a megmondhatója. S ott volt a köztudatban Freud elmélete arról, hogy gyakorlatilag minden a szexualitásra vagy annak hiányára és elfojtására vezethető vissza.
Aztán betört a köztudatba egy figura, akiről ugyan utóbb bebizonyították, hogy szélhámos, ez azonban egy fikarcnyit sem vont le abból a hatásból, amit kifejtett. Azt állította, hogy reprezentatív felmérés birtokába jutott. Több ezer amerikai család gondos vizsgálata után dobta a képmutató kor elé adatait: kiderítette, hogy 10 és 48 % a homoszexuálisok aránya, hogy az embereknek több, mint ötven százaléka él nemi életet a házassága előtt, és hogy a férfiak 70%-a veszi igénybe a prostitúciót házasan is. Igaz, az adatokról később kiderült, hogy bárokban lebzselő kurafik, börtöntöltelékek és pszichopaták szolgáltatták, ám a palackból kiszabadult szellemet ez a tény nem nagyon izgatta.
Mindenki magába nézett, majd ágyastársára vetett egy pillantást és aztán vallott, vádolt vagy követelt. Kitört a forradalom.
Gyerünk hát, előre a szexuális szabadosság érintetlen útján! Vállaljuk szexualitásunkat, valljuk be gerjedelmeinket, adjunk terepet ezek kiélésére!
A hippy mozgalom szlogenje roppant meggyőző és hatásos volt. Mindenki elfogadta és a saját értelmezése alapján nyomban alkalmazni is kezdte: „Make love, not war! Szeretkezz, ne háborúzz!” A lehetőségek kiszélesedtek. A hippyk yohimbét majszoltak, hogy szexuális élményeik intenzívek és emlékezetesek legyenek, a nők meg fogamzásgátlót szedtek, hogy végre akadálytalanul és félelmek örülhessenek börtönéből szabadult nőiességüknek.
Ha valaki ezek után nem használja ki az alkalmat, és nem gyűjt szex-skalpokat, az vagy hülye, vagy aszexuális, vagy szerencsétlen. Pironkodva hallgat személyes szextörténelméről az, aki úgy érzi, ő aztán nem sok mindenkinek kellett, nem volt vonzó, hiszen csak egy vagy két főre futotta egész életében.
Mert az igazán élelmesek és menők sportot űznek a dologból. De hát mit is tehetne egy teljesítményszintű világban az ember? Állítólag a leszbikus nők kb. 50 emberrel létesítenek kapcsolatot életük folyamán, a férfiak ennél többel, de nagy részük meg nem áll addig, amíg a maga százával nem jubilál. Hogy cserébe nemi betegségek, kiégettség, szerelemre képtelenség, illúzióvesztés és társaikat kapja, az egyelőre, a forradalom bódító heve alatt nem sokakat érdekel.
A statisztika szerint a meglátogatott internetes oldalak egyharmadát pornósite-ok teszik ki. Naponta átlagosan 2,5 milliárd (!) ilyen tartalmú email cserél gazdát. A házas férfiak nagy százaléka naponta felkeresi a szex-oldalakat. A televízió minden negyedik percben szexjelenetet sugároz. A szex mindenütt ott van. Fent, a szellemiekben és lent a mindennapokban. A villamoson, az utcán, a boltokban.
Mennyiségi ugrás tehát kétségtelenül és maradéktalanul lezajlott. De nagy kérdés, hogy minőségi ugrással együtt járt-e ez?
Érzékibb, igazabb, izgalmasabb lett-e a szexuális életünk? Megszabadultunk-e a hazugságainktól? A szerelem szabadsága nem a szerelem gátlástalansága-e? Jól érezzük-e magunkat ebben a szex-dömpingben? Örömet érzünk, hogy élvezhetjük vagy stresszt, hogy élvezni kell? Vágyunk még egy huszadikra, vagy nosztalgiázva emlegetjük azt az egy szem igazit?
A margóra: A nő fáradt, de alázatosan kötelességtudó. Na és robot. Sztereotíp? Talán. De képzeljünk el egy világot, amelyben nincs fogamzásgátlás, az áldott állapot bekövetkezte teljesen random, a nők nem dolgoznak, hanem gyermeket nevelnek és háztartást vezetnek. A házasság előtt nincs szexuális élet, sőt, vannak olyan házasságok, amelyekből teljesen hiányzik. Mert a felek nem tudják, hogy mi az. Csak hosszú-hosszú évek múlva kezd derengeni a világosság, hogy valami mégsem stimmel, mert elmarad a gyermekáldás.
És mindez nem egy szürreális álom mesebeli helyszínekkel és sohasemvolt szereplőkkel – kétszáz éve sincs még, hogy a nagy társadalmak polgárai bizony a szexuális élvezetek nyújtotta örömöknek nemhogy nem hódoltak, de a nagyhatalmak nyomására egyenesen takargatnivalónak, szégyenteljesnek élték meg saját nemiségüket. Minden bizonnyal nem alaptalan a szexuális tevékenységek frigybeli, ma már kissé avíttnak tekinthető megnevezése, a „házastársi kötelesség”. A XIX. században bizony a nemi élet igen szigorúan meghatározott keretek közé volt szorítva. Tették ezt úgy, hogy nem volt szabad semmiféle nemiséggel kapcsolatos témát szóba hozni, sőt, még olyan ruhadarabokról sem lehetett említést tenni – jól nevelt polgári körökben – amelyek a viselet során direkt kontaktusba kerültek a bőrrel. A politikailag mesterségesen generált mérhetetlen mértékű prűdség és szemérmesség vezetett a kor mai ésszel felfoghatatlan tudatlanságához.
Jajj volt annak a személynek, kiváltképp nőnek, aki bárhogyan ki merte nyilvánítani, hogy élvezi a nemiséget. Európában és Amerikában egyaránt tombolt az erkölcs, és évszázadok távlatából visszatekintve utólag nem tűnik kétségesnek, hogy változásnak kellett bekövetkeznie. És ha lassan is indult, de egyre gyorsuló mértékben ment végbe a mai modern kifejezéssel élve szexuális forradalomnak nevezett eseményláncolat.
Az 1800-as évek végén csak pár év eltéréssel jelent meg két mű, amely a szembeszéllel való szembeszállás első hírnöke volt. Mondani sem kell, hogy mind az osztrák Richard von Krafft-Ebing, mind az amerikai Celia Mosher által írt alkotások felkeltették a közvélemény érdeklődését, és természetesen kivívták a politikai nagyságok ellenszenvét.
Az 1900-as évek derekán megjelent még két alapmű, melyek szerzője Alfred C. Kinsey volt. Első könyve „A férfiak szexuális viselkedése”, második műve ennek analógiájára „A nők szexuális viselkedése” címet kapta. Az Amerikában megjelent írások olyan, szexológiával kapcsolatos kutatás eredményeit tartalmazták, amelyek közel 17ezer amerikai állampolgár megkérdezésén alapultak. Az írások hatalmas vihart kavartak a tengeren túl, és a közerkölcs következményes fenntartásán oly sokat fáradozó politikai vezetést egyenesen a kétségbeesésbe hajszolták. A gerjesztett viharnak nem lehetett megálljt parancsolni, és mikor 1966-ban megjelent William Masters és felesége témába vágó könyve „Emberi szexuális reagálás” címmel, többé nem volt mit tenni. A forradalom kirobbant, amelynek seregeihez a tudomány ugyanekkor csak újabb katonákat adott.
Ezek a katonák a fogamzásgátló tabletták voltak. Nem véletlenül kapcsolódik össze az emancipáció és a szexuális forradalom fogalma. Hiszen a kis pirulák a nők önrendelkezésének megtestesítői lettek. Emellett nem elhanyagolható, hogy a kapitalizmus térnyerésével már nem volt elég egy kenyérkereső a családban. Bizony a nőknek is be kellett állniuk dolgozni, de az vesse az első követ a történelem eme momentumára, aki szerint ezt a nők nem élvezik. Mert a világon a legszebb dolog gyermeket szülni, de annak meg kell hogy legyen a megfelelő ideje, amikor a nő élethelyzete alkalmas a gyermekvállalásra.
Így a fogamzásgátló tabletta és a miniszoknya kéz a kézben hódította meg a világot, töretlen sikerük azóta is tart. Természetesen nem lehet állítani, hogy a tablettának kizárólag pozitív hatásai vannak, ez nem igaz. De jelen írásnak nem célja bemutatni a tablettaszedéssel kapcsolatos tudományos félelmeket, amelyek nem egyszer megalapozottak. Viszont alapvető engedni a nőket és férfiakat teljes valójukban kibontakozni, megadni a lehetőséget a tervezésre, és arra, hogy az utódvállalás örömteli, de egyben súlyos felelősségét a megfelelő pillanatra időzíthessék.
Ez mind és szép és jó, de manapság a világ mintha átesett volna a ló túloldalára. A szexuális szabadosság már-már olyan fokúvá vált, hogy az egy szem ember lassan kényelmetlenül érzi magát garbóban, a mindenhonnan pucéran és sokat sejtetően mosolygó reklámarcok össztüzében. Ma már mintha mindennek szexuális töltete lenne, a mosóport is szexszel akarják eladni, és a gyermekek is keveset takaró képi hatások özönével körbebástyázva nőnek fel. A munkahelyi szex állandó téma, csakúgy, mint a házasságtörés, a tiniszex, vagy a férfi potenciát fokozó legújabb kütyük használati utasítása is.
Nehezen hihető, hogy ez hozza el a lélek és a test szabadságát, holott a mozgalom elindítóinak valószínűleg ez lett volna az eredeti eszméje. De a modern emberi civilizáció kissé túllőtt a célon, és lassan a meztelenség ugyanolyan frusztrálóvá válik, mint annak idején a begombolkozással fémjelzett tabuimádat. Talán itt az ideje egy újabb forradalomnak – a szexuális méltóság forradalmának.

Te megtaláltad az igazi szexpartnered?

Posted on by Hirkuldo

Egyre gyakrabban beszélünk arról, hogy azért nem működik a párkapcsolat, mert nem a megfelelő társat választjuk magunk mellé.
Sokan úgy vélik, a sors igenis kijelöli azt, akivel harmóniában és szeretetben tudjuk leélni az életünket, csak sokszor nem vesszük észre a nekünk rendelt partnert. Nagyon sok tényező mentén döntünk egy-egy párkapcsolat kialakításáról, és gyakran nem mérlegeljük a szexuális és lelki tényezőket. Máskor úgy érezzük, hogy az idő szorít bennünket, és mindegy, hogy ki lesz az, csak jöjjön, mert utódra és biztonságra vágyunk. Ám a felelőtlen kapkodás miatt csak kínkeserves, megalkuvásokkal teli évek várnak ránk, és a felismerés: rosszul választottunk.

Egyes vélemények szerint a párválasztáskor a lelki egyezések mellett szexuális tekintetben is fel kellene ismernünk azt, akivel harmonikus perceket élhetünk meg az ágyban. Nagyon sok kapcsolat ugyanis az eltérő szexigények miatt vall kudarcot. A felek vágyai és elvárásai ugyanis még csak köszönőviszonyban sincsenek egymással. Az aktív szexuális életünk során szinte mindannyian egy élményhez mérünk mindenkit: ahhoz, aki a legnagyobb és legteljesebb örömöt nyújtotta számunkra.
„Az erotikában más utakon járunk”
Angéla (44) túl egy hosszú ideig tartó házasságon – amelyből nőként megalázva lépett ki – úgy érezte, joga van új életet kezdeni. Új párkapcsolatában, sőt munkájában is az erotika, saját nőiességének megélése került a középpontba. Napjai az erotikáról szólnak, előadásokat tart, másokat tanít. Tapasztalatai széleskörűek, tanácsai okosak, valóban hasznosak a nők számára, akik nem találják a kiutat egy adott élethelyzetben. Csak épp az ő új párkapcsolata nem mozdul abba az irányba, amerre ő szeretné. Bevallása szerint a baj az erotikával van.
„Mindent megpróbáltam, hogy a párom figyelme ne kalandozzon el rólam újra és újra. Szexmasszázs órákig, ESZO (elnyújtott orgazmus), lingam-masszázs. Amit kap, elfogadja, néha viszonozza, de alapvetően nem működik a szex közöttünk. Nem érzem nagyképű kijelentésnek, ha azt állítom, vonzó nő vagyok, nagyon sokan szeretnének a kegyeimbe férkőzni, sok embert tanítok is. Ákossal viszont megy a dolog. Egyszerűen szexuálisan nem illünk össze. Minden más a helyén van: értelmes pasi, akivel órákig lehet beszélgetni, van egy közös baba is, apaként is helytáll, az élet más területein gyengéd és figyelmes, tulajdonképpen jó lehetne vele az élet, csak épp szexuálisan vallunk kudarcot. Egy alkalommal kétségbeesésemben ‘szakemberhez’ fordultam, olyanhoz, aki karma ügyben tud tanácsot adni. Esküszöm, nem mondtam el neki részletet, nem is ismert engem, mégis körülbelül egyórás adatelemzés után azt mondta, hogy olyan pasit cipelek az életemben, akivel az erotikában más utakon járunk.”
„Ő a társam és kész!”
Vera (30) szerencsésebb Angélánál, mert úgy érzi, ő megtalálta élete szextársát, azonban neki sem volt zökkenőmentes az út.
„Zolival tizenhat éves koromban találkoztam először. Szex ugyan nem volt közötünk akkoriban, még pontosabban: aktus nem volt, csak csók és petting, de az a gyönyörig. Már akkor éreztem, hogy az igazi szex is szenzációs lehet vele. Zoli azonban nem nagyon tetszett a családomnak, cikiztek miatta, mert külsőre nem volt valami férfias, hiába múlt el 20 éves: vékonydongájú, szemüveges srác volt. Azt hiszem, csak én láttam, én éreztem jó pasinak. Pár hónap után különváltak útjaink. Utána sokat kalandoztam, számos férfi megfordult az ágyamban, de az orgazmust elérő aktusok közben sem éreztem azt a bizsergetően finom elégedettséget, amit annak idején Zoli csókjai képesek voltak előhozni belőlem. Férjhez mentem, elváltam, kerestem az utam, aztán két éve, egy céges bulin újra összefutottunk Zolival. Kiderült, pár hónapja egy épületben dolgozunk. Az egykori cingár srác nem vált izompacsirtává, de engem ugyanúgy lázba hozott, mint kamasz lány korromban. Persze hogy lefeküdtünk egymással, már akkor este, és azóta hetente többször is. Isteni vele a szex, és amióta együtt vagyunk, azóta biztosan tudom, ennél kevesebbel nem szabad beérni. Ő a társam és kész.”
„Szextárs? Hülyeség!”
Virág (28) nem hisz a szextárs létezésében. Szerinte inkább tapasztalatokat kell szerezni, meg kell ismerni a másik felet, megtudni, milyen szexuális elvárásokkal érkezett a kapcsolatba, és össze kell egyeztetni azt a sajátunkkal. Csiszolódni kell.
„A barátnőim is örökké ezzel jönnek, hogy azért nem maradok meg sokáig senki mellett, mert nem találtam meg a valódi társamat. Nekem ez ostoba gondolatnak tűnik, mert volt olyan srác, akivel szuper volt a szex, csak épp nem akart dolgozni, én tartottam el, egy másik meg örökké szexet akart, csak előtte-utána robotolhattam a háztartásban, mert egy kenyeret nem volt hajlandó megkenni magának. Szextárs? Hülyeség, én a kapcsolaton belüli egyenlőségben hiszek. Az adok-kapok egyensúlyában.”
A férfiak jelentős része is elutasítja a gondolatot, még akkor is, ha életük végéig azért lelkesen keresik az ideális partnert. Mert az egyik csaj lusta az ágyban, a másik nem hajlandó orális szexre, a harmadik meg túl szégyenlős. A férfiak egy idő után ugyanúgy kompromisszumokat kötnek, bele is mennek párkapcsolatba, együttélésbe, de az esetek egy részében, titokban tovább keresgélnek.

Pornóforgatás utcán

Posted on by Hirkuldo

Keresni sem kellett, pedig mindenképpen meg akartuk volna találni, hiszen ő az, aki óriási botrányt kavart, amikor a nyílt utcán forgatott pornófilmet, háttérben a Teve utcai rendőrpalotával. Tulajdonképpen egy orális jelenetről volt szó, amelynek nézői között ott voltak a szomszédos József Attila Színház művészei, valamint az ugyancsak szomszédos iskola diákjai. A bulvárlapok olvasói közül a nagy többség először szembesült azzal, hogy új divathullám hódít a pornóiparban. A szereplők kiszabadultak a stúdiókból, az eldugott pajtákból és erdőkből. Megjelentek a közterületen.

Cobra örömmel vállalta, hogy vendégül lát minket egy forgatáson: szerezzünk közvetlen tapasztalatokat arról, mi az ő munkájának a lényege. A lényeg: külső helyszín, nincs előzetes egyeztetés, a felvett anyag akkor igazán értékes, ha a szereplőkön kívül nagy számban jelen van az utca embere is.
A Keleti pályaudvarnál találkozunk, délelőtt tízkor. Cobra nem egyedül jön, magával hozza régi barátját is. Csanád, ha ideje engedi, eljár a forgatásokra. Nemcsak a szemét legelteti, segít is, ha kell: cipeli a kamerát, kazettát cserél, igyekszik magát hasznossá tenni. A mai forgatásra három szereplőt várunk, két lányt: Bellát és Emíliát, meg egy fiút: Ottót. Ő az első helyszínen vár minket. Cobrára felszerelünk egy riportermagnót. Az apró mikrofont a pulóver nyakára csíptetjük, ez segít abban, hogy híven adjuk vissza a rendezői utasításokat, és persze a forgatás légkörét. Percre pontosan megérkeznek a lányok. A magas, vékony, festett hajú Bella és a nála alacsonyabb Emília, aki erős palóc tájszólással beszél.
Két kocsival indulunk az Örs vezér tér irányába. Cobra egy kissé viharvert, de azért még működőképes Mercedest kormányoz, meglepő magabiztossággal. Szódásüveg vastagságú szemüveget hord, ami nem csak a látást, de a biztonságérzetet is javítja. Cobra ugyanis saját bevallása szerint rengeteg atrocitásnak van kitéve, és rizikós helyzetekben jól jön a szemüveg. Egyrészt szemüveges embert nehezebben ütnek meg, másrészt Cobra ezzel a kerettel – ismét csak rá hivatkozom -, némileg gyenge elméjűnek néz ki. Az SZTK-szem- üveg 15 és feles, állítólag sem a kamerakezelésben, sem a vezetésben nem zavarja tulajdonosát. A Mercedes elején és hátulján jókora T betű, pedig Cobra gyakorlott sofőr. A T betű funkciója ugyanaz, mint a szemüvegé: „Tessék velem elnézőnek lenni!” A Mercedes besorol a Kerepesi úton a középső sávba, Cobra a lényegre tér:
– Na, lányok, hogy álltok a pisivel?
A hátsó ülésen a lányok hevesen bólogatnak. Bella azt mondja, hogy ő rendben van, Emília rátesz egy lapáttal, neki ugyanis már nagyon kell pisilni. Cobra szerint be kell osztani azt, ami van.
– Arról van szó, hogy először lesz egy pisilés, aztán egy orál, aztán megint egy pisilés. A második pisiléshez tartalékolni kell!
Emi elmeséli, hogy a napokban Debrecenben forgatott egy alkoholos jelenetet. Sajnos iszonyatosan berúgott. Nem érezte jól magát: a rendezőnek utálatos a stílusa és „olyan beképzelt”! A pénz sem volt túl sok. 15 ezret kapott azért, hogy lehányta a partnerét, a szopásért pedig 5 ezret. Szerinte a 20 rongy nagyon kevés, főleg azért, mert este fél 11-kor végeztek. Cobra felfigyel Emília kritikus megjegyzésére a debreceni rendezőt illetően, meg is kérdezi:
– Emília, neked mindenki beképzelt? Szerinted én is az vagyok?
Emília nevet.
– Igen, te is az vagy – közli, majd kuncogva Cobra vállára teszi a kezét. Kiengesztelés megtörtént.
Cobra borzasztóan sokoldalú: egy személyben operatőr, rendező és fotós. Sokáig közvetítőkön keresztül külföldre dolgozott, de egy idő után rájött, hogy meg kell tőlük szabadulnia. Sikerült is nexust teremtenie két német céggel, most már közvetlenül velük áll kapcsolatban.

Akadozik a forgalom, van idő elmélkedésre. Cobra az életfilozófiájáról vall.
– Nekem a család az első. Imádom a feleségemet meg a kis- fiamat. Még soha nem csaltam meg az asszonyt, pedig már tíz éve dolgozom a pornóban. Ha akartam volna, sokkal többet el tudtam volna érni. Úgy vagyok vele, hogy a kis pénzem így is megvan, akkor meg hova hajtsak! Egy hónapból húsz napot a családommal töltök, így vagyunk boldogok. Járhatnék külföldre üzletelni, de akkor nem tudnék odafigyelni rájuk. A mai világban mindenki rohan, gürizik, aztán amikor elér valameddig, a férj és a feleség rájön, hogy már nem is szeretik egymást. Azon kevesek egyike vagyok ebben a szakmában, aki normális családi életet él.
Ideje feleleveníteni, mi is történt akkor Angyalföldön, háttérben a rendőrpalotával.
– Nem tudtam, hogy van ott egy iskola. Amikor kiderült, szégyelltem is magam… Hogy mi volt a jelenet? Előbb orál, aztán a fiú a lány szájába pisilt. Ez az ügy azért igazságtalan, mert bennem tényleg van szemérem. Még mindig jobb, hogy ezt csinálnom, mintha bankot rabolnék, autót törnék föl, vagy a pénzéért leütnék valakit. Semmi rosszat nem teszek. Nem bűnözöm. Ha adnának havonta egy erős átlagfizetést, egész nap otthon ülnék, és a családommal foglalkoznék. Mivel senki nem ad ennyi pénzt, az a legegyszerűbb, hogy egy-két nap alatt megkeresem a megélhetéshez szükséges összeget pornóval. Én a családomért dolgozom. A feleségem is tudja ezt, és tiszteletben tartja. Miért ne? Muszáj ezt csinálnom, mert a gyenge szemem miatt nem tudok elhelyezkedni.
A monológ után Cobra megint felteszi a kérdést, ami a következő órákban még nagyon sokszor elhangzik:
– Lányok, hogyan álltok a pisivel?
Emília hevesen bólogat, azt mondja, hogy mindketten nagyon jól állnak. Időközben elérjük az Örs vezér teret, a Nagy Lajos király útjáról bekanyarodunk a lakótelepre. A Mercedes egy szervizúton áll meg. Szemben egy bolt, néhány méternyire buszmegálló, nincs túl nagy forgalom. Cobra instruálja a lányokat.
– Kábé öt percet veszek föl. Bella, te átmész az út túlsó oldalára, és megállsz a bolt előtt. Csak nadrág és kabát lesz rajtad, melltartó nem. Kinyitod a kabátot, két-három percig mutogatod a cicidet, de úgy, hogy lássák az emberek. Aztán átjössz az úton, közben még mindig nyitogatod a kabátot, ilyesmi. Ott, a buszmegálló mellett, a járdán lesz a pisi. Az a fontos, hogy a felvételen látszódjon, hogy mennyien vannak körülötted. Tudsz pisilni?
Bella bólint, hogy igen, és nagyot húz az ásványvízből.
– Nem kell kapkodni, nem kell rohanni! Szép lassan követlek a kamerával, az a fontos, hogy lehetőleg nagyon csábo- san nézz bele. Csak akkor indulj el, amikor intek.
Bella átmegy a túlsó oldalra. Most veszem észre, hogy nem csak élelmiszerdiszkont van ott, hanem egy söröző is. Cobra a kamerát igazgatja, amikor középkorú házaspár áll meg mellette. Rögtön kiderül, hogy a férjjel még a Rádióból ismerjük egymást. Kérdezik, hogy mi járatban vagyok. Mondom, hogy itt most perceken belül pornófilmet forgatnak. A feleség egy „Jézus, Máriát” követően elköszön, nagyon sietnek, még hátra sem néznek.
Cobra int Bellának, hogy tessék nyitni a kabátot, és csábo- san nézni a kamerába. Bella mögött egy kismama tűnik fel gyerekkocsival. Cobrától pár lépésre egy taxi áll meg. A sofőr kiszáll, nyitja a csomagtartót, már éppen hajolna, amikor meglátja Bellát. A mozdulat megtörik, a sofőr keze a csomagtartóban, tekintete a lányon. Bella háta mögött három vásárló tűnik fel. Nem vesznek észre semmit, továbbmennek. A kismama a gyerekkocsival éppen Bella mögött van pár méterrel. Cobra ettől kiakad, integet is Bellának, hogy álljon le.
– Most már nem szabad gyereknek látszania a filmen… Megvárjuk, amíg eltolják a gyereket, és elmegy a taxi… Na mindegy, jó kedvvel kell csinálni, mert különben szar lesz az egész.
Egy-két perc, és tiszta a terep, a kismama helyét egy idősebb hölgy foglalta el. Bella széttárja a kabátját, Cobra az utca másik oldalán a járdán térdel, és veszettül kamerázik. Bella simogatja magát, átsétál az úton, megáll Cobra előtt. A mellét simogatja és mosolyog. Bella így, közelről elég sovány, átlagos mellekkel. Cobra pozíciót vált, jöhet a pisilés. Ott, ahol az imént a taxi állt, most egy Volkswagen fékez le, idősebb hölgy vezeti. A forgatásra már a panelház lakói közül is néhányan felfigyeltek. Az egyik ablakban nyugdíjas házaspár áll, a másikban harminc körüli fiatal nő. Gyerekfejet nem látok.
Bella leguggol, felhúzza a kabátját, letolja a nadrágját, és pisilni kezd. Az idős volkswagenes hölgy eddig a táskájában matatott, most felpillant, nyilván nem lát mást, mint egy guggolva pisilő nő szoláriumozott fenekét. Troli érkezik, vezetője először leendő utasai felé fordítja a fejét, majd ő is szembesül Bella fenekével. Meglepetésében nem is fékez, megállás nélkül továbbhajt. A hölgy a Volkswagenben lassan-lassan magához tér, indít, nem nagyon találja a megfelelő sebességet, előbb rükvercbe kapcsol, aztán reccsen a váltó, végre nagy nehezen elindul. Bella pedig csak pisil és pisil…
11 óra 20 perc. A lány jókora tócsa fölött guggol, mosolyog, már állna föl, de Cobra int, hogy még várjon, kell egy fotó is. Most veszem észre, hogy a nadrág alatt még egy tanga sincs. Bella most saját magával foglalkozik, egy hosszú simítás, aztán megnyalja az ujját, megint simít, megint megnyalja az ujját. Aggódva néz az operatőrre, aki most előtte térdel.
– Széthúzzam a kabátot?
– Húzzad! – biztatja Cobra. – Még följebb… Legyen kint a cici is! Csak ennyi volt? Ne állj föl, guggolj vissza a pisid fölé, lássam az arcodon a megkönnyebbülést! A franc! Még csak két és fél percet vettem fel. Állj föl terpeszbe, dugd be az ujjad, mintha bepisiznéd. Jól van, és most nyald le. Csináld még egyszer! Most fordulj meg, mutasd a feneked, hajolj előre… Dugd be az ujjad! Maradj így, csinálunk egy fotót.
– Aztán kész? – kérdi Bella.
– Még nem, menj vissza a pisis pozícióba. Guggolj le úgy, ahogy az előbb pisiltél. Most mögéd megyek, nézz rám hátrafelé… Jó, állj föl, fordulj felém, nagyon jó, simizd magad. Lassan húzd föl a cipzárt, és sétálj egyet a buszmegállóban. Mutasd mégis a cicidet. Oké, elég, gyerünk, indulj!
Négy-öt ember áll a trolimegállóban. Egy fiatal fiú úgy csinál, mintha nem venne észre semmit, látványosan elfordítja a fejét a diszkont irányába. Egy hetven körüli hölgy szemüveget cserélt az imént. Nagy lendülettel érkezik egy Citroen. A sofőr majdnem nekivezeti a kocsit az oszlopnak. Bella a megállóhoz legközelebb eső fának támaszkodik, előrehajol, fenekét mutatja a megálló népének, meg Cobra fényképezőgépének. Szabad kezével hátranyúl, széthúzza a szeméremajkakat. Troli áll be a megállóba, néhány másodperc, az ajtók nem nyílnak, de egyre több kíváncsi arc tűnik föl az ablakok mögött. Az egyik második emeleti lakás ablakából öreg néni figyeli az eseményeket, néha hátrafordul, mintha közvetítene valakinek. Ideges lehet, mert hol kinyitja, hol becsukja az ablakot. A függöny meg- meglibben, jelezve, hogy van mögötte valaki. Végre nyílik a troli ajtaja. Néhányan a leszállók közül meredten nézik Bellát, aki most a gőzölgő pisitócsa fölött áll. Nem mindennapi látvány, 165-170 centiméter magas, szoláriumozott bőrű, melírozott, barna hajú, borotvált lány áll egy tócsában, leengedett nadrággal, amely már majdnem mindenütt sáros, nedves. Cobra hirtelen futni kezd a kocsi felé, Bella is felrántja a nadrágot, ő is fut. Cobra a kocsiban elárulja, hogy csak egy pillanatnyi ötlet hatására rendezte meg a menekülést, „fokozni kell az izgalmakat, a bekapcsolt kamera imbolygása sokkolja a nézőt”. Nagy elégedettségre nincs ok, alig négy perc felvétel jött össze.

Molesztáló orvos

Posted on by Hirkuldo

Ízléstelenül viselkedett az az angol orvos, aki ellen eljárás indult betegei zaklatása miatt. Női pácienseinek rendszeresen tett szexuális célzásokat, ok nélkül fogdosta a melleiket, combjaikat, intim tájaikat. Egy mellében csomót találó lányt azzal ijesztgetett, lehet, hogy mellrákja van, és ezért markolássza a melleit.

Dr. Gousul Islam 28 éve gyógyítja Doncaster környékénak lakóit, azonban most komoly botrányba keveredett a Daily Mail szerint. A vádak szerint legalább nyolc nő vallotta, hogy a doktor simogatta a melleiket, combjaikat, szexet is akart, sőt magát is mutogatta.
Olyanokra kötelezte betegeit, hogy vetkőzzenek le, és feküdjenek a kanapéjára. Nemhogy takarót, még papírtörülközőt sem adott nekik, hogy eltakarják magukat. A közösség nem tudott minderről feltétlenül, és Dr. Islam köztiszteletben állt a környéken. Michelle Colborne ügyész szerint a férfi általában naiv, olykor nagyon fiatal lányokat vett rá a vetkőzésre. Sokszor tett szexuális célozgatásokat, olykor pedig már molesztálta is őket. Egy nő előtt egyszer levetkőzött és odahúzta a kezét a nemiszervéhez. Elkérte a nő telefonszámát is, hozzáfűzve, a felesége épp Indiában van.
Aljasan bánt egy 13 éves lánnyal is, aki csomót talált a mellében, de a kórházban tisztázták, nincs mellrákja. Az orvos azonban félelemben tartotta, és mondta neki, nem ártana még egy pillantást vetnie a melleire. Az ügyésznő szerint később is szemlézte a vissza-visszatérő lány intim testrészeit. Egyszer azzal fogadta a lányt, hogy „olyan dögösen nézel ki, mint mindig”. Évekkel később, amikor a lány már 21 volt, és menstruációs problémákkal kereste az orvost, Dr. Islam gyanúsan sokszor vett kenetet tőle.
Egy 14 éves lányt is össze-vissza tapogatott vizsgálat címszó alatt, de a lány panaszkodott erre. Vacsorázni is meghívta a lányt, ám ő a nagylelkű ajánlatot visszautasította. Ez évekig ment, a lányból 22 éves nő lett, amikor mág mindig a melleit fogdosta az orvos, akit kifejezetten „felizgatott” áldozata. Egy 29 éves nő arról panaszkodott, hogy Dr. Islam kesztyű nélkül simogatta a klitoriszát. Egy hasonlókorú nővérkénél azzal próbálkozott be, hogy „egy kaland feldobná a házasságomat”. Az már csak a léghegy csúcsa, hogy egy terhes nő combján is felcsúszott egyszer a keze.
Az összesen 20 vádpontot tagadja a férfi a Mail szerint. A lap hozzáteszi, mindezeket 1970 és 1998 között követte el. Állásából amúgy már 2010-ben felfüggesztették Dr. Islamot, aki tagad mindent, azt állítva, ő mindig „professzionalizmussal és illendőséggel” járt el vizsgálatai során.