Márta és Miklós vidám, lezser házaspár, mindketten túl vannak már a negyvenedik évükön, s számtalan pikáns kalanddal fűszerezték alapvetően harmonikus és igazán jó házasságukat. Persze előfordult, hogy a pikánsnak ígérkező kaland rosszul sikerült, vagy váratlanul groteszk fordulatot vett. Időnként kiderült, hogy a gruppenszexek vállalkozó szellemű tagjai nem egyformán vállalkozó szelleműek, sőt, az is megtörtént, hogy a parti egyik vagy másik tagja meglepetésszerűen féltékeny lett a párjára, s hisztérikusan vetett véget a kellemesnek ígérkező estének, mondhatni rajtaütésszerűen.
– Nagy az isten állatkertje – tűnődik Miklós. – Aki nem bírja elviselni, hogy a férje vagy a felesége mással kefél, az mi a fenének kezd bele ilyesmibe?
– Emlékszel, Miki, arra a vidéki házaspárra, akikkel kétszer is pofára estünk? Főleg én maradtam hoppon, mert te azért jól elszórakoztál az asszonnyal, amíg a férfi kiráncigálta a borjút a szomszéd tehenének hasából. Meg a pártszékházban is – kuncog Márti. – Állatorvos volt a pasas – fűzi hozzá magyarázatképpen – , a felesége pedig községi párttitkár, de ezt csak később árulták el, amikor…
– Várj, kezdjük elölről, ezt érdemes elmesélni, mert fura egy sztori volt – vág a szavába Miklós. – Úgy kezdődött, hogy feladtak egy szexhirdetést, burkoltan persze. Ez öt – hat évvel ezelőtt történt, akkoriban csak úgy lehetett, de azért nyilvánvaló volt, hogy mit akarnak. Mi válaszoltunk a hirdetésre, megismerkedtünk egy presszóban Pesten, dumáltunk, ahogy ez lenni szokott, s mivel tetszettünk egymásnak, megbeszéltük, hogy náluk találkozunk a következő szombaton. Némi szervezést igényelt a dolog, mert mindkét családban gyerek volt, el kellett őket paterolni a nagymamákhoz.
Szombat délután kocsiba vágtuk magunkat, s kigurultunk Mártival a megadott címre, X községbe. Háromszobás, verandás, kényelmes családi házban laktak. A ház mögött szőlő, borospince, gazdasági udvar s egy ügyesen fészernek álcázott kis kamra volt, ahol valójában pálinkát főztek. A vidéki ember büszkeségével mutogattak meg mindent, aztán bevezettek a nappaliba, ahol terített asztal várt. Volt ott füstölt sódartól kezdve házikolbászig minden, amit szem, száj kíván, s természetesen kisüstös szilvapálinka s házilag termelt bor is. Vidám, csintalan hangulatban vacsoráztunk, evés közben már a Zsuzsi szoknyája alá nyúlkáltam, de Árpi, a másik férj sem tétlenkedett.
Eléggé begerjedtünk, mire a vacsorát befejeztük; ahogy leszedtük az asztalt, rögtön bevonultunk a hálószobába, s azonnal lehánytuk magunkról a szennyest. Abban a pillanatban csengettek. Árpi intett, hogy maradjunk csendben, s kiment megnézni, hogy ki az.
Amikor visszajött, káromkodott, szentségelt veszettül: „Az anyja úristenit annak a tehénnek! Épp most kell neki kinyomni a borjút, s ez a dög még ráadásul meg is fordult az anyja hasában. A hétszentségit neki, nem tud normálisan a világra jönni!?
Oda kell mennem, mert megdöglik a tehén.”
Egyszerre röhögtünk és bosszankodtunk a váratlan malőr miatt, s amíg Árpi öltözködött, megkérdeztük, hogy meddig tarthat az ilyesmi. „Hát egy órát is, de előfordulhat, hogy kettőt.” Kiment a konyhába, Zsuzsi meztelenül utána rohant: „Te, ha megint elviszed a kenyérvágó kést, téged foglak miskárolni vele!” – „Viszi a nyavalya, a múltkor is csak véletlenül tettem be a táskámba” – dörmögött vissza Árpi. Elvágtatott, de a lelkünkre kötötte, hogy várjuk meg.
– Gondolom, egyáltalán nem voltatok álmosak – nézem a vidám házaspárt.
– Hát nem! – röhint Miklós. – Én nem zavartattam magam, rögtön hancúrozni kezdtem az asszonyokkal. Főleg Zsuzsival persze, de Márti is beszállt. Mit tehetett volna szegény, ha már a másik férfi kénytelen volt a tehén seggével foglalkozni az övé helyett?
– Miki, ne légy ízléstelen! – kiált rá Márti.
– Mért vagyok ízléstelen? Hát nem így történt? Szóval Zsuzsi belevaló, bomba csaj volt, igazi vidéki debella, de olyan formás
hogy minden férfinak azonnal csak egy gondolat juthatott eszébe, ha meglátta hiányos öltözetben vagy meztelenül. Az ilyen típusú nők ezerszer izgatóbbak levetkőzve, mint felöltözve. Széles csípője volt, s olyan kemény feneke, hogy egy bolhát is el lehetett volna pattintani rajta. A combjai vaskosak voltak, de formásak, s a melle, a melle, öregem, az volt a csúcs. Ilyen hatalmas és mégis keményen álló tőgyeket én még életemben nem láttam, pedig egy s mást azért megpróbáltam. Tekintélyes méretei ellenére is úgy éreztem, hogy ha kétszer ennyi lenne belőle, az sem lenne sok.
Éreztem, hogy bele kell veszni ebbe a hatalmas, forró hústömegbe… Elfolyni benne! Akkorát keféltünk, hogy majdnem leszakadt az ágy alattunk. Kövérkés, párnás vaginája úgy szívta be a farkamat, mintha soha nem akarná kiengedni. Úgy tolattam a gyönyörűséges picsában, mintha forró iszapban járnék.
Én elég sokáig el tudom húzni az elélvezést, de akkor annyira felajzott ez az ősanyai méretű, robosztusan gusztus test, hogy Mártit már nem tudtam kielégíteni. Merthogy először Zsuzsival döngettük az ágyat, csoda nagyot spricceltem a vastag combok közé. Aztán elszívtam egy cigarettát, mire végére értem, már újra kőkeményen állt a farkam, Zsuzsi ugyanis nem cigarettát szívott közben. És ott meredezett előttem az a két hatalmas tőgy, úgy lengtek cumizás közben akár a nagyharangok! Nekem sem kellett több, a hatalmas csöcsök közé nyomtam a farkamat, eltűnt az
teljesen a két hústömlő között; Mártiról bizony a nagy élvezkedésben megfeledkeztem.
Ő azzal vigasztalta magát, hogy a Zsuzsi melle közé ömlő ondómat szürcsölte fel, s a csiklójával játszott közben. Zsuzsi viszont ugyancsak elégedett volt, eszébe sem jutott átengedni engem Mártinak. Szusszanásnyi időt is alig engedett számomra,
újra játszani kezdett a farkammal, s a lekaszált lejtőre emlékeztető hatalmas vénuszdombját dörzsölgette az arcomhoz mintegy jelezve, hogy amíg a szerszámom újra életképes lesz, addig használjam a nyelvemet. Nem akartam udvariatlan lenni, így Mártinak csak a kezem jutott. Zsuzsi kéjesen hörgött és sikongott, legalább háromszor elélvezett már, mikor végre hajlandó volt kiengedni a vaskos lábai közül. Én még nem mentem el, épp Mártit akartam végre kezelésbe venni, aki szegény csak üvegen keresztül nyalta a mézet eddig. Ekkor befutott Árpi. Villámgyorsan lezuhanyozott, aztán minden teketóriázás nélkül az ágyra döntötte Mártit, s fejét a combjai közé fúrta. Úgy ugrott fejest a nejem ölébe, akár egy könnyűbúvár a vízbe. Széthúzta a hüvelyét, nyelve hegyével úgy nyalogatta a csiklóját s a rózsaszínű szeméremajkait, mint egy gourmand a jóízű fagylaltkelyhet.
Mi is melléjük feküdtünk Zsuzsival, játszadozni kezdtünk, de egy idő után észrevettem, hogy Zsuzsi már korántsem olyan lelkes, mint korábban volt. Nem értettem, hogy mi történhetett vele, hiszen amikor hárman voltunk, a számtalan elélvezés után is úgy csillogott a szeme, mint egy egeret hajkurászó, ugrásra kész macskának, s úgy riszálta a csípőjét a levegőben a kurtányi szünetekben is, mintha láthatatlan fallosz körül végezne szűnni nem akaró körkörös mozgásokat. Most minduntalan Mártiékat nézte, de nem úgy, ahogyan én is nézni szoktam ilyenkor a feleségemet. Engem ugyanis kifejezetten izgat, ha Mártit dugják mellettem. Dupla gyönyör az számomra, ha idegen nővel szeretkezem, s közben a
feleségemet is látom, amint egy másik férfival élvez. Sőt, ha a partnerem nem eléggé érdekes, akkor ettől a látványtól még jobban begerjedek, mint az idegen nő testétől. Zsuzsi egyre idegesebben kapkodta a fejét, velem már egyáltalán nem törődött, árgus szemekkel figyelte a férje ügyködését.
Amikor Árpi nyelve a Márti szájába csúszott, a farka pedig a nejem széttárt combjai közé, akkor a pirospozsgás, csinos arca egészen eltorzult, szinte vicsorogva kérdezte: „Jól esik neked egy másik nővel csinálni, ugye?” – „Persze, hogy jól esik” – felelte kedélyesen Árpi. – „Neked talán nem volt jó Mikivel? Isteni segged van, Márti!” – markolt bele a nejem szépen lebarnult, gömbölyű popsijába.
A következő pillanatban Zsuzsi egyetlen határozott mozdulattal lerúgott engem magáról, felpattant, s meztelen, dühödt fúriaként csípőre tett kézzel megállt az ágy előtt: „Te nyavalyás, rohadt kéjenc!” – kiabált a férjére. – „Az egész szexhirdetést csak azért találtad ki; mert már nem bírtál az átkozott véreddel! Egyeben sem jár az eszed, csak a kefélésen!”
Gyorsan bort töltött magának, egy hajtásra kiitta, aztán újra töltött. „Mi van veled, Zsuzsi, berúgtál vagy mi a fene?” – kérdezte a férje. – „A szexhirdetést együtt adtuk fel, neked is kedved volt a dologhoz.” – „Igen, persze” – sziszegte Zsuzsi villámló szemekkel. – „Mert állandóan ezzel gyötörsz már hónapok óta. Még meg is zsaroltál, hogy ha nem szervezünk gruppenszexet, akkor szeretőt keresel magadnak! Én csak ezért egyeztem bele, de nem akarom, nem akarom, érted?!” – toporzékolt. – „Nem bírom elviselni, hogy más nővel élvezkedj a szemem láttára!”
– „Azt inkább elviselnéd, hogy a hátad mögött élvezkedjek?” – csattant fel most már nagyon ingerülten Árpi. – ,, S egyébként is, amíg én távol voltam, te talán rózsafüzért morzsolgattál Mikivel?”
– „Csak azért feküdtem le Mikivel, mert tudtam, hogy te is le fogsz feküdni Mártival. De nem akarom ezt csinálni, sem így, sem másként! Ha én nem vagyok neked elég, akkor elválunk. Keress magadnak olyan nőt, akit nem zavar, ha félrekefélsz!”
Árpi már fel – alá rohangált a szobában, idegesen rágyújtott, ő is bort töltött magának.,,Őrült vagy, tisztára őrült! Mért csinálod ezt? Miért hozol ilyen kínos helyzetbe mindnyájunkat?” Zsuzsi már bőgött, egészségtől duzzadó rózsás arcán, ahogy a sminkjét elmaszatolta, piszkos csatornákba folytak a könnyek.
Iszonyú kínosan éreztük magunkat Mártival. Egymásra néztünk tanácstalanul, szerettünk volna elmenni, de kocsiba már nem
ülhettünk, ahhoz túl sokat ittam, s az utolsó autóbusz már rég elment. Árpi sűrűn kérte a bocsánatot tőlünk az elrontott estéért, s zavartan magyarázkodott: ő igazán nem érti, hogy mi lelte a feleségét. Felajánlotta, hogy aludjunk a széles díványon, ők lefeküsznek gumimatracokra a nappaliban. Több férőhely ugyanis nem volt a lakásban, csak egy gyerekágy a harmadik szobában. A díványt nem fogadtuk el, inkább a gumimatracokat választottuk. Árpi szolgálatkészen megágyazott nekünk, Zsuzsi egy szót sem szólt, csak akkor lépett hozzánk, amikor lefeküdni indultunk: „Ne haragudjatok rám, úgy látszik mégsem vagyok alkalmas az ilyen partikra. Én alapvetően monogám természetű vagyok, csak az Árpi kedvéért egyeztem bele az egészbe, de úgy látom, sehogy sem megy ez nekem.”
„Ahhoz képest, hogy monogám, akkorákat élvezett veled, hogy azt hittem, kigyullad a pinája” – mérgelődött Márti, amikor kettesben maradtunk végre. Persze együtt befejeztük azt a menetet, amit Árpi csak elkezdett, s utána megpróbáltunk aludni.
Alig szenderedtünk el, máris nyüszítésre és kaparászásra ébredtünk. Vacsora közben említették, hogy a hatalmas bernáthegyi kutyájuk benn szokott aludni a nappaliban. A nagy lelki viharban sajnos megfeledkeztek róla. Kénytelen voltam beengedni. Igen ám, de az a dög rögtön leheveredett Márti matraca mellé, s a fejét a nejem vállára fektette. Próbáltam eltaszigálni, de meg sem mozdult. Az volt a szokásos helye, nem érzett hajlandóságot, hogy a szokásán változtasson. Mivel a matracokat nem lehetett máshová tenni, helyet cseréltem Mártival, s én feküdtem a kutya mellé. Nagyon barátságos állat volt, csak szuszogott, fújtatott, s időnként a vállamra tette az állát. Nem egészen így képzeltem el az éjszakát,
nem gondoltam, hogy egy bernáthegyi lesz a hálótársam. Hajnalban aztán megköszöntük a szíves vendéglátást, s holtfáradtan hazagurultunk.
– Ezzel vége is a történetnek? – kérdezem felettébb kíváncsian.
– Dehogy van vége! A java még csak ezután következik. Pár hét múlva levelet kaptunk tőlük, a legnagyobb meglepetésünkre Zsuzsi írta. Bocsánatot kért a történtekért, hosszasan magyarázkodott, kifejtette, hogy most már neki is igazán kedve van a dologhoz, egyáltalán nem féltékeny Árpira, nem is érti, hogy mi történhetett vele akkor este, lehet, hogy tényleg túl sokat ivott, és így tovább, jó pár oldalon keresztül…
Eleinte azt mondtuk, hogy a fene se néz többé feléjük, de aztán úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk mégegyszer. Legfeljebb óvatosságból nem iszom, hogy ha megint kitör a balhé, akkor ne kelljen a kutyával tölteni a földön az éjszakát. Bevallom, én beszéltem rá Mártit, mert ugyancsak jól esett azzal a kemény húsú csatakancával kamatyolni, már alig vártam, hogy a bazilika kupoláihoz hasonló mellei után a seggét is kipróbálhassam belülről. Az este folyamán ugyanis említette, hogy ő ezt is élvezi, de a cirkusz miatt erre az attrakcióra sajnos már nem kerülhetett sor. Márti nem sokáig kérette magát, neki is tetszett Árpi, egészen az ő esete volt: kicsit rusztikus fazonú és modorú nagydarab férfi, sűrű barna hajjal, s kis bajusszal az érzékien vastag szája fölött. A bajusz egyébként a gyengéje Mártinak, szerinte minden férfinak bajuszt kellene viselni, mert azzal izgalmasan csiklandozzák a női testeket, különösen persze a peckeket.
Márti azt javasolta, hogy hívjuk meg inkább őket hozzánk, neki furikázni sincs kedve éjszaka, ha esetleg Zsuzsira rájön a féltékenységi hoppáré. S így Árpit sem cibálhatják el mellőle tehenet elletni.
Leleveleztük az időpontot, s egyik szombat este be is állítottak vidáman, mintha mi sem történt volna. Árpi demizsont szorongatott a hóna alatt, mondván, hogy ő csak a saját borát issza.
Hát az az este remekül sikerült, meg kell mondanom. Árpi is kitűnő formában volt, de amit Zsuzsi művelt, az minden várakozást fölülmúlt. Nem volt olyan négyzetcentiméter a testén, amelyet ne dörzsölt volna a péniszemhez. Hol a szájába vette, hol a két dudája közé szorította, de satuba fogta a hóna alatt is, kövérkés lábujjaival is cirógatta, hatalmas egyszemű óriásnak nevezte, s az éretlen szederhez hasonló mellbimbóit dörzsölgette a hegyéhez. Úgy tekergett a testem körül, mint egy kövérre hizlalt óriáskígyó, nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen hatalmas test ennyire rugalmas és fürge lehet az ágyban. Szokásom ellenére Mártira alig figyeltem, annyira lekötött ez a három nőből gyúrt vidéki szirén; csak a
nyögéseiből következtettem arra, hogy ő is remekül szórakozik mellettem Árpival a széles franciaágyon.
Az este fénypontja az volt, amikor Zsuzsi felkínálta a hatalmas ülepét; úgy domborodott a szerelmi csatára ugyancsak harcrakész farkam előtt, mint egy csodálatos, gödröcskéket, gyűrődéseket rejtegető ementáli sajtkorong. Még az illata is ahhoz hasonlított, a friss ementáli sajtra gondolok természetesen. Óvatosságból egy kis krémet kentem a kupakomra; azt hiszem, teljesen felesleges volt, mert úgy csúszott be a kis barnás lukon, mintha az lenne a természetes helye. Csodálatos élmény volt, ritkán van részem ilyesmiben, Márti ezt nem szereti, az ó popsijába legfeljebb a mutatóujjamat dughatom be. Olyan érzés volt, mintha egy szűzlányt kefélnék, azzal a különbséggel, hogy nem egy kis puncivirág nyílt ki a számomra, hanem a hentesboltok gusztusos sonkáira emlékeztető valagat gyömöszöltem. A körkörös izmokkal gyűrűző forró alagúthoz hasonló végbele úgy szorította a lőcsömet, hogy azt hittem, mentem ellövöm a puskaporomat. Egyik kezemmel a kemény húsát markoltam, másikkal átnyúltam a gusztusos pocakja alá, a középső ujjammal megkerestem a klitoriszát, amely majdnem olyan keményre duzzadt, mint a mellbimbója. Amikor éreztem, hogy lucskos forróság önti el a tenyeremet, akkor én sem tartottam vissza az elélvezést, belespricceltem üvöltve az izmos kis popsi – hüvelybe.
Márti is nagyot élvezett közben Árpival, s Zsuzsi ezt látva, nem engedte, hogy a férje Mártival fejezze be az aktust; elkapta a fütykösét, kirántotta a nejem puncijából, s vastag ajkával szívni kezdte. Csillogó szemekkel nyelte a kilövellő spermát, mi az hogy valósággal vedelte, egyetlen cseppet sem hagyott kárba veszni.
Később folytattuk a hancúrozást, kipróbáltunk mindenféle variációt. Hol a két asszony vett munkába egyszerre mindkettőnket, hol mi tömtük egyszerre kettőjük közül valamelyiket. Mikor már becsíptek egy kicsit, akkor egymás testhez is átnyúlkáltak; na nem leszbikus egyikük sem, csak egy ilyen közös hentergésbe ez is belefér. A férfiakat pedig kifejezetten izgatja az ilyesmi, engem legalábbis nagyon, s úgy láttam, hogy Árpit is. Elég az hozzá, hogy bekapták egymás csöcsét istenesen; mi addig Árpival valóságos faszverő versenyt rendeztünk közben. Hajnal felé aludtunk el egymás mellett négyen; reggel arra ébredtem, hogy a fél lábamat nem érzem. Valami halványan derengett, hogy elalvás előtt Zsuzsi rám nehezedett a vaskos combjával, nyilván úgy is maradt egész éjszaka.
Reggeli és fürdés után öltözködtünk, mert el kellett menni a gyerekért anyámhoz. Nekem már nem is lett volna kedvem folytatni, úgy éreztem magam, mint amikor valaki egy disznótoron teleeszi magát mindenféle finom, zsíros hússal, s másnap tejbegrízt kíván. De Árpi ugyancsak fickósan ébredt. Addig settenkedett Márti körül, amíg végül ledöntötte az ágyra. Az volt a mókás az egészben, hogy Márti már a csizmáját is felhúzta, Árpinak pedig olyan sűrgős volt a dolog, hogy nem vesztegette az időt azzal, hogy levetkőztesse. Csak a harisnyanadrágját húzta le, úgy dugta meg hátulról, hogy a hosszúszárú csizmából és a magasnyakú garbóból csak a combja és az ülepe látszott ki.
Mi a fotelból néztük őket, s láttam, hogy Zsuzsi, szintén teljesen felöltözve, nyugtalan pillantásokat vet felém. Éreztem, hogy nekem is illene elkapnom őt, de valahogy akkor nem volt hozzá kedvem.
Nem mintha nem kívántam volna változatlanul, csak van az úgy, az ember jóllakik. Aztán megbeszéltünk egy randevút két héttel későbbre náluk, s elmentek.
Két hét múlva már szorongás nélkül, vidáman keltünk útra, virágot és Martinit vittem Zsuzsinak, mert ő nem ragaszkodott a saját termésű borukhoz, mint Árpi. A lakáskulcsunkat odaadtuk egy ismerős házaspárnak, akiknél frissen lakkozták a parkettát, s nem alhattak otthon a bűz miatt. Megbeszéltük velük, hogy vasárnap ötre hazamegyünk, addig használhatják nyugodtan a lakásunkat.
Már megérkezésünkkor éreztük, hogy valami nincs rendjén, puskaporszag van a levegőben. Velünk ugyan mindketten egyformán kedvesek voltak, de Zsuzsi ebéd közben állandóan cikizte Árpit, sőt blamáló megjegyzéseket is tett rá. Meg is kérdeztem: „Mi van, gyerekek, összevesztetek?” Árpi sietett megnyugtatni bennünket: „Nincs semmi baj, Zsuzsinak nagyon rumlis hete volt, fáradt, s ilyenkor mindig én vagyok a homokzsák. Iszik egy kicsit, attól majd rendbe jön.” Mindenesetre én óvatos lettem, csak egy üveg sört ittam a vacsorához.
Amikor lefekvésre került a sor, eleinte szépen beindult minden. Aztán megint kiborult a bili. Még csak az előjátéknál tartottunk, amikor Árpi véletlenül rákönyökölt a Zsuzsi hajára. Az asszony hisztérikusan lehordta, Árpi bocsánatkérésére sem hagyta abba, mintha csak arra várt volna, hogy ismét beléköthessen valamivel.
Azzal vádolta a férjét, hogy figyelmetlen vele, Márti annyira leköti, hogy őt észre sem veszi. Egyébként is, ő nem így gondolta az egészet, azt hitte, hogy mind a két férfi egyszerre fog foglalkozni mind a két nővel. „Erre is sor kerül, Zsuzsikám” – próbáltam csitítani, de eredménytelenül, úgy ömlött belőle a szó, mintha kinyitottak volna egy zsilipet.
Végül Árpinak elfogyott a cérnája, s ő is üvölteni, káromkodni kezdett: „A kurva életbe, ne kezd megint a cirkuszt, már másodszor csinálsz hülyét mindnyájunkból, de ez volt az utolsó dobásod, legközelebb felcsípek egy nőt, kefélek egy jót valahol nyugodtan, elegem van a hisztizésedből! Elég nagy vagy már ahhoz, hogy eldöntsd végre: mi a fenét akarsz!” Zsuzsi megint bömbölni kezdett, hogy ő alapvetően monogám, s kikéri magának, hogy a férje más nővel élvezkedjen, s hogy őt is belevigye szexpartikba, inkább elválik, elege van az egészből…
Nekünk is elegünk volt, felöltöztünk, hogy azonnal indulunk haza, amikor eszünkbe jutott, hogy a lakáskulcsunkat a barátainknak adtuk. Ha ők történetesen elmentek szórakozni valahova akkor szobrozhatunk a lakásunk előtt. A másik kulcs anyámnál volt, de oda nem mehettünk érte, mert neki azt mondtuk, hogy vidéki kiszállásra megyünk a vállalatommal. Haza kellene telefonálni a barátainknak, ha egyáltalán otthon vannak még, hogy ne menjenek el, várjanak meg bennünket.
„Elmegyünk a postára” – mondtam nekik, s elmagyaráztam, hogy miről van szó. Árpi nyekergett valamit, hogy a postáról nagyon nehéz ilyenkor telefonálni, crossbar természetesen nincsen… de Zsuzsi váratlanul felpattant, hirtelen nagyon agilis lett: „Elmegyünk az én irodámba, onnan azonnal kapok vonalat.” Csodálkozva néztünk rá, úgy tudtuk, hogy agrármérnök. „Kiemeltek a téeszből, s függetlenített párttitkárként dolgozom” – magyarázta. „Ja, az más” – mondtam egy kicsit ironikusan. – „Igyekezzünk, mert a barátaink minden percben elmehetnek otthonról, s nem szeretnék a kocsiban aludni.”
Árpi dadogott valamit, hogy maradjunk itt, de Zsuzsi villámgyorsan felkapta a pongyoláját a meztelen testére, rákanyarított egy kabátot, felhúzta
a csizmáját, a többi ruhadarabtól eltekintett, s kicsörtetett az ajtón. Én meg utána, persze teljesen felöltözve.
Nem kellett messzire mennünk, mégis találkoztunk útközben néhány olyan emberrel, akik üdvözölték Zsuzsit. Ezeknek fogalmuk sincs róla, hogy nincs rajta bugyi – gondoltam kajánul. Mi lenne, ha váratlanul szétnyílna a pongyolája és a kabátja, hisz a nagy sietségben be sem gombolta egyiket sem, csak magára tekerte. Párttitkárnő bugyi nélkül – kuncogtam magamban; ha ezt tudnák az elvtársak, meg a községbeliek… Már nem is bosszankodtam az elmaradt kefélés miatt, annyira groteszk és komikus volt az egész. Csak azért drukkoltam, hogy sikerüljön hazatelefonálni, s be tudjunk majd jutni a lakásunkba.
A pártirodában felvette a hivatalos hangot, kategorikusan közölte a központossal, hogy kér egy vonalat Budapestre, nagyon sürgős ügyről van szó. Persze azonnal kiszolgálták, perceken belül sikerült beszélnem a barátainkkal.
Engem már akkor csiklandozott a kisördög, amikor félig az asztalra hasalva beszélt a központossal, s benyúltam a szétnyíló pongyolája alá. Egyetlen mozdulattal sem tiltakozott, hagyta, hogy simogassam a punciszőrét,a szem éremdombja szépen, engedelmesen belesimult a tenyerembe. Amikor befejeztem a beszélgetést felkaptam, mint egy liszteszsákot, s az íróasztalra fektettem.
„Oltsd el a villanyt!” – nyöszörögte, mielőtt még beakasztottam volna neki, de már szétnyíltak a combjai közben. Egy vaskos dosszié feküdt az asztalon, véletlenül levertem. Fel akartam venni, de Zsuzsi rám szólt: „hagyd a fenébe, csak a hangulatjelentések vannak benne!” Úgy megbasztam a saját íróasztalán, hogy csak úgy recsegett – ropogott a munkaasztal a tekintélyes súly alatt. Belespricceltem a kövérkés pinájába, úgy tűnt, Lenin nagyon szemrehányóan néz rám a falról. Amikor befejeztük, akkor jutott eszünkbe, hogy az ajtót elfelejtettük bezárni.
Visszafelé már komótosabban ballagtunk, a pongyoláját is gondosabban tekerte maga köré. „Mondd, aki így szeret kefélni, az mi a fenének hisztizik? Neked lehet és Árpinak nem?” – kérdeztem tőle. „Ő nem féltékeny, én viszont igen!” – hangzott a határozott és abszolút logikus válasz.
– S ti mit csináltatok ezalatt? – hajolok Mártihoz.
– Semmit, a fene egye meg, csak lelki életet éltünk. Szegény Árpi úgy meg volt félemlítve, hogy a fütyköse is lekonyult. Persze azt nem tudhattuk, hogy amíg mi rájuk várunk, addig ők spermagyárat csinálnak a titkárnő íróasztalából.
Author: Titkarno
Titkárnő és a gépműhely vezetője
Én Szilvi vagyok, 25 éves barna hajú, kék szemű lány. Egy csepeli cégnél dolgozom titkárnőként, és végre az elmúlt héten én is kaptam web – jogosultságot és természetesen egyből az erotikus oldalak keltették fel a figyelmemet, leginkább az erotikus történeteket szeretem. Magamról annyit, hogy utoljára a főiskolán volt „rendes” barátom, azóta valahogy mindig csak futó kalandokba bonyolódtam, általában nem független férfiakkal. Ezt nem is nagyon bánom, még van időm a nagy lángolásra, most inkább a pillanat örömét keresem. Ezekből írnék le néhányat Nektek, remélem, nem haragszotok a hosszú „bevezetőért”.
A cégünknél van egy műhely, és mint minden műhelynek, ennek is van egy vezetője. Gábor képű negyvenes férfi. Általában a műhelyben tölti az idejét, de elég gyakran fel kell, hogy jöjjön az irodánkba, ilyenkor mindig jól elszórakoztat a vicceivel, humoros történeteivel. Az utóbbi időben valahogy egyre több dolga akadt az irodában… ez sokáig fel sem tűnt nekem, és szinte a mindennapok részévé vált, hogy ott van.
A meglepetés akkor ért, amikor egy este, a munkaidő végeztével megkérdezte, hogy elkísérhet – e egy darabon. Persze megengedtem neki, amúgy is jól jött a kíséret a sötét utcákon. Útközben beszélgettünk, és végül is megbeszéltünk egy randit péntek estére. Tudtam, hogy van felesége, sőt már egyszer el is vált… és gyerekei is vannak, de ez nem nagyon érdekelt. Az az igazság, hogy már nagyon ki voltam éhezve… és ő épp kéznél volt, és mi tagadást nagyon tetszett.
Eljött a péntek, és én kicsinosítottam magamat, és izgatottan vártam a mozit. A film nem volt túl izgalmas, bár volt benne néhány rémisztő jelenet, ilyenkor szorosabban hozzá simultam, érzetem az illatát, és ez nagyon felizgatott. A mozi után sétálni kezdtünk, beszélgettünk mindenféléről. Egy idő után átölelte a derekamat, de én nem tiltakoztam, majd egy félreeső helyen maga felé fordított, és megcsókolt. Annyira régen éreztem már valakinek a csókját, valakinek az izgalmas simogatását. Szenvedélyesen visszacsókoltam, és halkan felnyögtem, és ebből érezhette, hogy zöld utat kapott…
És ő ki is használta. Hosszasan, szenvedélyesen csókolóztunk. Egy idő után tovább sétáltunk, de nem messze ott volt egy templom, annak az árkádja alá húzódtunk be a kíváncsi szemek elől. Itt tovább folytattuk a csókolózást, de ő közben felfedezőútra indult a kezével a testemen. Ruhán keresztül simogatta hegyes kemény cicijeimet, majd lassan a lábam közé csúsztatta a kezét. Érezhette, hogy már nagyon izgatott, forró és nedves vagyok. Egy könnyű szoknya volt rajtam, ami alatt végigsimította a combjaimat, majd a keze a szeméremdombomon nyugodott meg.
Tanga és harisnya volt rajtam, de ő ezeken keresztül is megtalálta a csiklómat, és hihetetlen ügyességgel kezdett simogatni. A sóhajaim egyre hangosabbak és szenvedélyesebbek lettek, majd hirtelen rám tört a kéj, az orgazmus mindent elsöprő hullámai rázták meg a testem. Ilyen gyorsan még sosem élveztem el egy férfi kezétől. Mivel rendszeresen szoktam maszturbálni, a saját kezemtől gyakran nagyon gyorsan el tudok élvezni, sokszor az irodában a WC – ben is szoktam csinálni, ha már végképp nem bírom tovább a hormonjaim „pezsgését”. Most azonban teljesen más volt minden. Nem magamat kellett simogatnom, hanem egy erős, finom férfikéz tette ezt velem. és tudtam, hogy még nincs vége.
A hangos nyögéseimre egy kutyasétáltató fiú jött arra, így nekünk is tovább kellett menni. Sétáltunk, és egy fás részhez érkeztünk a közeli parkban. Gábor nagyon finoman, de határozottan elkezdett a fák közé húzni, és én engedelmesen követtem őt. Amikor védett részre értünk ismét szorosan magához húzott, és én éreztem az erekcióját, ahogy kemény farkát a szeméremdombomhoz dörzsöli. Ismét őrjítő vágy kerített a hatalmába. Nem törődtem már semmivel, csak magamban akartam érezni ezt a kemény faszt. Ő is tudhatta ezt, mert finoman megfordított, hogy háttal legyek neki, nekidöntött egy fának, lehúzta a harisnyámat és a tangámat.
A nedvességtől szinte csöpögő puncimhoz illesztette a makkját, és lassan, nagyon finoman belém hatolt. Eleinte lassan mozgott, hogy megszokhassam a méretét, teljesen kitöltötte a kis puncimat hatalmas, és főleg vastag farkával. Én közben egyfolytában nyögtem, sóhajtoztam, és élveztem ezt az érzést, amit már olyan régen nem éreztem… egy kemény lüktető fasz jár ki be a puncimban. Ismét hatalmasat élveztem. Már alig bírtam tartani magam a lábaim remegtek, teljesen elgyengültek.
Ő is eléggé izgatott lehetett, mert hamar telespriccelt forró magjával. Ekkor végre meg akartam nézni, kényeztetni akartam a számomra olyan nagy örömet okozó falloszt. Letérdeltem, és hálásan végig puszilgattam a makkjától a heréjéig. Nagyon gyorsan újra harcképes állapotba hoztam a simogatásommal, és nyelvem finom játékával. Ekkor Gábor valami olyasmit csinált, amit azelőtt sohasem tettem: megfogta a fejemet, és finoman mozgatta a farkán, egyszerűen „megbaszta a számat”. Nem tudok rá jobb szót. Ugyanúgy kefélt, mint az előbb, de most nem a fenekemet, a csípőmet fogta, hanem a fejemet, és ritmusosan, ellentmondást nem tűrően kefélt. Eszméletlenül felizgatott a helyzet. Egyik kezemmel a heréit simogattam, a másikkal pedig a csiklómat kezdtem el dörzsölni. Hihetetlenül jó érzés volt, ahogy a hüvelyemből kifolyó spermát rákentem a csiklómra, a fenekemre…
Ebben a pillanatban arra gondoltam, hogy milyen jó lenn, ha valaki a puncimban járna most kemény, nagy farkával… és ettől a gondolattól elélveztem. Szeretőm is hamarosan a csúcsra jutott látva az én kis „magánakciómat”. Imádom a sperma ízét, imádom, ha a férfiak a számban élveznek el. És Gábor így tett. Teleélvezte forró sós spermájával a számat, és én csak nyeltem és szívtam a drága nedűt. Csodálatos érzés volt látni a gyönyörtől eltorzult arcát, a farkát érezni, ahogy pulzál, és teletölti a számat.
Életem egyik legnagyobb, de minden esetre legizgalmasabb kefélése volt ez, amit azóta számos másik, hasonlóan izgalmas követett… és nem csak a Gáborral… de ezt majd később írom meg Nektek! Most mennem kell, a főnök diktálni akar!
Álcázott prostitúció a titkárnőség?
Az elmúlt száz évben a titkárnők megítélése meglehetősen kettős volt. Maga a szakma is csak a férfiak hiánya miatt alakulhatott ki, és magával hozta a koedukált munkahely legelső csíráit is. Természetes hát, hogy a szokatlan helyzet egyfajta gyanakvás és rácsodálkozás célpontja lett, hiszen az átlagemberek el sem tudták képzelni, hogyan tud férfi és nő szexuális kapcsolat nélkül együtt lenni minden egyes munkanapon. A mai, felvilágosult nézeteink az irodai munkáról, az adminisztrációs asszisztensekről még sehol sem voltak 1900 körül, mikor a titkárnőket egyenesen elítélték és erotikus regények szereplőivé tették.
A ‘70-es években nagyjából lezajlott az egyenjogúsági forradalom, és azóta a degradáló “személyi titkárnő” szó helyett a sokkal korrektebb “asszisztens” vagy “adminisztrációs munkatárs” megnevezéseket használják. Ám a női karrierlehetőségek eme ágának nehéz úton kellett idáig jutnia, az első nagyjából 80 év korántsem volt könnyű vagy szórakoztató az írógéphez és adminisztrációhoz értő hölgyek számára. Íme egy kis áttekintés a titkárnő jelenségének fejlődéséről:
Miss Remington (1908) – Az első nők azért dolgozhattak az Egyesült Államok kincstárának adminisztrációs osztályán, mert a polgárháború miatt a férfi munkaerő száma drasztikusan lecsökkent. Ám az új munkahely típus, ahol férfiak és nők közösen dolgoztak együtt nap mint nap, meglepő és pletykákra okot adó újdonság volt.
Olyannyira rossz volt az írógépet kezelő adminisztrátornők megítélése, hogy egy 1894-ben íródott New York útikönyvbe a következő, őket megvédő passzus is belekerült: “Nincs téma, melyről több tréfa születne, mint a ‘csinos gépelőnők’ munkája. S bár tényvaló, hogy erkölcstelen, butácska és szertelen lánykák is kerültek már ebbe a munkakörbe, az ilyetén foglalkozású hölgyek jó többsége szerény, vállalkozó szellemű és minden dícséretre érdemes.”
“Közeli figyelmet igénylő munka” (1909) – Nem segítette a titkárnők megítélését az, hogy az 1970-es évekig szigorúan zárt ajtók mögött folyt a diktálás, mikor főnökük szavait kettesben kellett lejegyezniük. A titkárnő dolga az volt, hogy főnöke hívására azonnal felpattanjon, jegyzetfüzetével besiessen az irodájába és magukra zárja az ajtót, és általában gyorsírással rögzítette a fontos leveleket és jegyzeteket, melyeket később gépeltek le. Legalábbis hivatalosan ez volt a munkaköri leírás, de hát ki ne gyanakodott volna arra, hogy a zárt ajtók mögött más is történhet?
Az álnok dög (1907) – A polgárok többsége örömmel fantáziált arról, mi történhet ezen alkalmakkor az iroda magányában – többek közt azok is, akik 1907-ben ezt “Az álnok dög” című sztereográfiát készítették. (Ez egy speciális és régen használt technika, a tévé egyik elődje. A kemény papírra nyomott fényképet egy erre a célra tervezett, sztereoszkóp nevű gépbe helyezve kell nézni, így a képen ábrázolt alakok 3D-ben jelennek meg.) A kép egy aktuális divat szerint felöltözött, fiatal nőt ábrázol, aki éppen beoson egy korabeli irodába, ahol a meglepett főnök éppen csinos titkárnőjével az ölében ücsörög. A párocskára rátörő nő természetesen a főnök felesége.
“Az irodai feleség” (1930) – Az 1920-as években szárnyra kapott az “irodai feleség” megnevezés is, ami a szociológusok szerint egy akkoriban igen elterjedt jelenséget írt le: mégpedig azt, mikor a titkárnő jóformán magára vette a feleség szerepét főnöke életében. Ezt a gúnynevet állítólag egy 1930-ban megjelent romantikus könyv, “Az irodai feleség” űzte ki a köztudatból, ami egy fiatal és ambíciózus titkárnő, az ő boldogtalan főnöke, és a főnök otthon unatkozó felesége közti szerelmi háromszögről szólt. A szokatlanul pikáns íromány fülszövege szerint: “Ha elolvassa ezt a regényt, utána ragaszkodni fog hozzá, hogy férje jövendőbeli titkárnőjét saját maga válassza ki!”
Az irodai anyuka (1930-40-es évek) – A boldogtalan házasságban élő főnökét gonoszul elcsábító, buja titkárnő alakja mellett a popkultúra egy másik népszerű ábrázolást is elterjesztett, mégpedig a főnökről édesanyaként gondoskodó, magánéletét elanyagoló titkárnőt, aki titokban reménytelenül szerelmes az élete központjának megtett karizmatikus férfiba, akivel hosszú évek óta minden munkanapját tölti.
Akkoriban közkeletű vélekedés volt az, hogy a férfi alkalmazottak egyéb téren mutatkozó előnyei ellenére egy nő sokkal alkalmasabb a titkári pozíció betöltésére, mivel anyai ösztönei és gondoskodási kényszere miatt előszeretettel figyel a főnök munkán kívüli igényeire is – mondjuk bejelenti őt a fodrászhoz, ha már lenőtt a haja, vagy ebédet visz neki, ha túlzottan belefeledkezne ügyes-bajos teendőibe. Még egy tanácsadó könyv is megjelent 1949-ben “Jó Munka Jó Lányoknak” címmel, ami ahhoz adott hasznos tippeket és ötleteket, hogyan érjük el, hogy a főnök titkárnőjéből előbb-utóbb a feleségévé avanzsáljunk.
Az Olivetti Lány (1972) – 1972 márciusában egy nők jogaiért küzdő nemzetközi szervezet tüntetést rendezett a Lois Holland Callaway reklámügynökség elé, akik az akkoriban futó Olivetti Lány kampányért voltak felelősek. Kifogásolták ugyanis, hogy a reklám “lekicsinylően ábrázolja a titkárnőként dolgozó nők intelligenciáját”, mivel a kampányban az adminisztratív munkásokat “butácska szexuális tárgyakként” jelenítették meg. Erre a tüntetésre az ügynökség feje, George Lois válaszolt is egy kicsit később, újabb tévéreklám formájában.
Ebben a rövid reklámfilmben egy szexis női főnök és férfi titkárja volt látható, akit egy akkoriban igen népszerű focista és szexszimbólum, Joe Namath játszott. A főnöknő odafordult titkárjához és sokat sejtetően megkérdezte: “Nagyon elégedett vagyok a munkájával. Mik a tervei ma estére?” Erre a titkár a kamerába nézve csak elmosolyodott. Az új reklám persze szintén nem nyerte el a feministák tetszését, és kiviharzottak a próbavetítésről, mire állítólag George Lois azt kiabálta utánuk: “Most mi a baj? A főnök mindig megpróbálja lefektetni a titkárát!”
Az elektromos titkárnő (1962) – Termszetesen a 60-as évek forradalma ezt a szakmát is elérte. A nők jogaiért küzdő szervezetek tagjaiként sok titkárnő harcolt a magasabb fizetésért, megbecsülésért, egyenjogúságért és magasabb pozíciókért. Sok fiatal lány ekkor már nem is titkárnőnek tanult egy-egy pálya szakemberei mellé, hanem ő maga is célzatosan a felsőoktatási rendszerben készült fel rá, hogy azt a posztot szerezhesse meg, amit titkárnőként a főnöke kapott volna.
Emellett az új technológiák is beszivárogtak az adminisztráció világába: az IBM által fejlesztett MagneticTape Selectric Typewriter (a mai szövegszerkesztő rendszerek nagyanyja) vagy az üzenetrögzítő feltalálása és elterjedése átalakították a hagyományos titkári feladatokat. A feladatok gépesítésének elterjedésével egyetlen titkárnő már egyszerre több főnöknek tudott dolgozni, vagy akár szükség sem volt rá. Az egyenjogúsági törekvések és a technikai fejlődés együttes hatása tehát végül eltörölte az iroda magányában összezárt női titkár – férfi főnök sztereotípiát, és így megszűntek a tipikus élcelődések és fantáziálások is erről a munkakörről.
Személyi asszisztens (2010) – Manapság titkárként dolgozni egyaránt lehetséges mindkét nem képviselői számára, a hűtlenkedés gyanúja és negatív megítélés nélkül. A személyi asszisztensi munkakör fed inkább intim együttléteket.
Aletta Ocean a mindenre kapható titkárnő
Aletta Ocean a mindenre kapható titkárnő! Ingyenes pornóvideó, kattints és nézd!
Lebukott a pornózó középiskolai titkárnő
Átmenetileg felfüggesztették állásából azt a kanadai gimnáziumi titkárnőt, aki másodállásban pornófilmekben szerepelt – adta hírül a Cnews.ca.
A pornószakmában Samantha Ardente-ként ismert nő nyugodtan élte kettős életét, egészen addig, míg egy szép napon egy vájt fülű felnőttmozi-barát diák elé nem állt, hogy autógrammot kérjen tőle. A titkárnő igencsak zavarba jött, az aláírást elodázta, a tanulót pedig megpróbálta rábírni, kezelje diszkréten az ügyet.
Ám, mint sejthető volt, hiába. A hír hamar elterjedt az intézményben, a titkárnőt pedig átmenetileg felfüggesztették állásából, míg végső döntés nem születik az ügyében.
Louise Boisvert, az Etchemins gimnázium szóvivője nem titkolta meglepettségét, és kénytelen volt belátni, mennyire tanácstalan egy efféle, precedens nélküli ügyben.
– Nyilvánvaló, hogy ehhez hasonló még nem esett meg az iskola története során. Alaposan meg kell vizsgálnunk a helyzetet. Még ha ő maga nincs is közvetlen kapcsolatban a diákokkal, az eset nagyban befolyásolhatja személyének megítélését a diákok és a kollégái részéről – mondta Boisvert.
A filmeket készítő Pegas Productions filmgyártó cég tulajdonosa, Nicolas Lafleur elmondta, hogy ő annak idején felhívta Samatha figyelmét a kockázatra. Ugyanakkor támogatásáról biztosította színészét. Még egy rajongói oldalt is létre hozott neki a Facebookon.
Havas irodájából a ValóVilágba
Sokak szerint Havas ágyából a Való Világba lehetn e a cikk címe. Békéscsabai szereplője is van a ValóVilág 4-nek. A 27 éves Baukó Éva már ismerősen mozog a média és a celebek világában: modellként és Havas Henrik asszisztenseként dolgozott, illetve más tévés produkcióban is feltűnt már korábban.
A ValóVilág negyedik szériájába jelentkezőket különböző csoportokba sorolták, s kategóriánként egy-egy versenyzőt a nézők szavaznak be a villalakók közé. Hétfőn, a „törtetők” között egy dekoratív csabai hölgy is feltűnt.
– Nagyon remélem, hogy a rendezvényszervezés, amit nagy célomnak tűztem ki, megvalósulhat a műsor által. Talán beindulhat a karrierem — beszélt jelentkezése okairól Baukó Éva.
A show révén tehát ismertségre és kapcsolatokra tenne szert elsősorban. Hogy határozott fellépése vagy csinos kinézete hozta-e meg számára a sikert, nem tudni, az azonban biztos, hogy a tévénézők hétfőn este úgy döntöttek, Évának helye van a luxusvillában. Bemutatkozó beszédében — igaz bevallása szerint legidegesítőbb hibája az, hogy túl sokat beszél — csupán annyi konkrétumot árult el magáról, hogy négy éve él a fővárosban. A bulvársajtó ennél több részletet is megosztott vele kapcsolatban a nyilvánossággal.
Lapértesülések szerint a lány korábban Havas Henrik irodájában dolgozott titkárnőként, s több valóságshow-válogatáson is megfordult már. Baukó Éva 2008-ban például részt vett az egyik konkurens kereskedelmi csatorna valóságshow-jában, a Bárban is.
További Való Világ 4 hírek, cikkek, szex, erotika: Sztriptíz a Való világ villában – Voksán Virág fél Benkő faszverésétől – Voksán Virág vizes vetkőzése – ValóVilágban is villant Voksán Virág – Itt a pénzed a tét celeb – A Való világ női szereplői, Benkő már faszt villantott – ValóVilág 4 gátlástalan jelentkezők – Baukó éva a Bárban:
Audrey Bitoni a nimfomán titkárnő
[Videók] Audrey Bitoni Nympho secretary pornó DVD filmjelenet, kattints és nézd!
Titkárnő – Pornó a művészfilmekben
Mazochista csaj szadista férfival találkozik… A rendező: Az amerikai függetlenfilmes rendező, forgatókönyvíró és producer, Steven Shainberg, akiről – őszintén megvallom – soha a büdös életben nem hallottam még korábban. Szereplők: Maggie Gyllenhaal, akit idáig főleg Jake Gyllenhaal tetvéreként pozicionáltam, pedig láthattuk őt a SherryBaby, a World Trade Center, a Paris je t’aime illetve a Felforgatókönyv című filmekben is. Ja és nem mellesleg Bruce Wayne csaját alakítja majd a nyár közepén érkező legújabb Batman moziban. A másik főszereplő James Spader. Őrá főleg a Szex, hazugság, video féle Soderbergh dolgozatból emlékezhetünk, de játszott a Csillagkapuban illetve Cronenberg Karamboljában is. Néhány éve azonban átlovagolt a sorozatok világába, és azóta Kirk kapitánnyal parádézik a Boston Legal-ban.
A sztori: Lee Holloway, a húszas éveiben járó lány hazatér szülővárosába, Floridába, miután eltöltött pár kellemes hónapot a helyi elmegyógyintézetben önkínzásra való beteges hajlama miatt. Visszatérte után hamarosan megtanul gépelni, majd munkába áll egy jólmenő ügyvédi irodában, ahol bizarr kapcsolatba kezd nála idősebb főnökével. A nem éppen hétköznapi módon induló szado-mazo románc szerelembe fordul át, és Lee végül úgy érzi, megtalálta önmagát…
Értékelés: Nos, többször is említettem már a Filmhíreken, hogy imádom a fajsúlyos, sötét drámát mint műfajt, de nem vetem meg az éjfekete komédiákat sem (Halálos temetés, anyone?). Nos, a Secretary pontosan ennek a kettőnek az egyáltalán nem hétköznapi elegyét nyújtja. A hollywoodi mainstreamtől eltérően ugyanis nyíltan foglalkozik olyan témákkal mint szadizmus, önkínzás és különféle változatos szexuális perverziók. Ha jól emlékszem, utoljára talán a Todd Solondz féle Happiness-ben vagy Haneke Zongoratanárnőjében láttam efféle abszurd és bizarr történetet. A főszereplő Lee-t alakító Maggie Gyllenhaal meglepően jól hozza az érzelmileg és lelkileg zavarodott fiatal csajt, aki legyőzhetetlen késztetést érez saját maga kínzására, de hogy miért, azt maga sem tudja megmagyarázni. Jól illusztrálja ezt az alábbi párbeszéd a főnök és Lee között:
– Miért sebzi meg magát?
– Nem tudom.
– Nos, talán azért, mert néha úgy érzi, hogy a belső fájdalomnak felszínre kell törnie, és ha látja a belső fájdalom bizonyítékát, akkor tudja, hogy valóban itt van. És ha látja a sebet gyógyulni, az megvigasztalja.
– Hm, így is lehet mondani.
Jake Gyllenhaal tesóját egyébként már több filmben is volt szerencsém látni (többek között a Donnie Darko-ban, a World Trade Center-ben vagy a Felforgatókönyvben), és azt kell mondjam, hogy messze itt nyújtotta eddigi legjobb formáját (azért a SherryBaby-t csak pótolni kéne). Valószínűleg mások is felfigyelhettek rá, mivel az alakításáért 2003-ban Golden Globe-ra jelölték. A másik, akinek a színészi teljesítményén meglepődtem, az maga James Spader volt. Őt főleg a Boston Legal című sorozatból ismerhetjük, bár játszott Cronenberg egyik agymenésében is (hasonlóan perverz figurát, de ez már más téma). Soha nem tartottam Spader-t kiemelkedő színésznek, de amit itt művelt az önmagát kontrollálni képtelen, szadista, perverz jogász csávó szerepében, az egyszerűen lenyűgöző volt. Ha visszagondolok arra a hideg, elborult, kígyótekintetére, még most is kiráz tőle a hideg… Nem tetszett viszont, hogy a két főszereplőn kívül a többi karakter túlságosan jellegtelen vagy elnagyolt volt. A papa-mama-tesó triumvirátusról gyakorlatilag semmit sem tudunk meg, azonkívül, hogy jól elvannak a maguk kis világában (btw, a fater miért lett alkesz?). Annyit jött le, hogy a mama szeret mindennap elkocsikázni leányáért annak munkahelyére, a nővér meg hozzáment valami csávóhoz, de ezen kívül tényleg semmi. Pedig egy fedél alatt élnének vagy mi.
Azért van még egyvalaki, akit feltélenül meg kell említenem. Ő pedig nem más, mint a zeneszerző Angelo Badalamenti, aki már ősidők óta egyik kedvenc komponistám. Többször is kifejtettem már, hogy ez a pasas egyszerűen egy zseni: szinte akármilyen score-hoz adja a nevét, az rendszerint arannyá válik! Persze nyilván nem a Secretary a karrierjének csúcspontja (az talán a Mulholland Drive vagy a Twin Peaks lenne, erről lehet vitatkozni), de ennek ellenére nagyon kellemes kis OST-t sikerült összeeszkábálnia.
Nos összességében, Shainberg munkája egészen kellemes meglepetés lett számomra, főleg ahhoz képest, hogy rosszabbra számítottam. Ha kedveled a bizarr illetve súlyos történeteket, akkor mindenképpen érdemes belepillantani ebbe a merész témájú darabba.
[Videók] További erotikus művészfilmek: Ken park, Az érzékek birodalma, Kilenc dal, További moziszex
Szex a titkárnőmmel
Dórival évek óta együtt dolgozunk már, de csak most vettem észre, hogy milyen szép és csinos valójában. Amióta elvállt a férjétől, teljesen megváltozott a kisugárzása. Már nem az a szürke kis irodai kisegér, akit észre sem venni egész nap, ha nem szól hozzá az ember.
Teljesen felszabadult lett. A munkában is dinamikusabb lett. Egyik reggel rövid kis szoknyácskába, és váll nélküli felsőben jött be az irodába. A lélegzetem is elállt, ahogy göndör szőke fürtjei a meztelen vállára omlott.
A farkam keményedni kezdett. Egész nap ő járt az eszemben. Nap végére elhatároztam, hogy meghívom este vacsorázni. Munka után meg is kérdeztem. Először meglepődött egy kicsit, majd egy kacér mosoly kíséretében igent mondott. A vacsora remek hangulatban telt..
Egy pár pohár pezsgő után mindketten felszabadultabbak lettünk. Miután hazakísértem, rám kacsintott, majd megkérdezte, hogy nem megyek e fel hozzá még egy búcsúitalra. Tudtam, hogy ez mit jelent, és nem tudtam rá nemet mondani.
Amit beléptünk a lakásba rögtön egymásnak estünk. Vadul csókolózni kezdtünk.
Letéptem róla a ruhát, majd az ágyhoz táncoltunk. Megszabadultam én is a ruhámtól, majd lefeküdtem az ágyra. Ő azonnal felém térdelt és meredező dákómra bukott. Megmarkolta majd erőteljesen szopni kezdte. Fantasztikus volt. Szája kényeztetésére farkam egyre keményebb lett. Mikor már teljesen fel voltam izgulva, kértem hogy üljön rám. Ő nem is tétovázott.
Beleült a farkamba és vadul lovagolni kezdett. Egyik lábát feltette, így szabad kilátást biztosítva gyönyörű puncijára. Miközben lovagolt rajtam, a mellét és a csiklóját simogattam felváltva. Pucája egyre jobban megtelt vérrel, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtam benne. Már éreztem, hogy nem bírom sokáig. Hogy dórival egyszerre menjünk el, izgatni kezdtem a csiklóját, nem is kellett sokáig várni, teste hullámozni kezdett, majd hüvelyizmai ritmikus táncba kezdett, ami engem is arra késztetett, hogy belelövelljem forró nedvemet. Egymáson feküdve aludtunk el.
Titkárnőből rabszolga 6. rész
Reggel értem jön, jóval korábban, mint ahogy fel szoktam kelni. Kioldoz, majd utasít, hogy taxival menjek dolgozni, és otthagy. A csuklómon kötélnyomok, bár nem volt szorosra húzva – épp csak annyira, hogy a kezem már ne férjen ki rajta. A bokámon szintén.
Délelőtt rengeteg munka. Fel-alá szaladgálok, a postabontás után azokkal a feladatokkal indítok, amelyeket valamelyik munkatársammal kell megbeszélni, egyeztetni, mert sejtem, nekem túlóráznom kell, őrájuk viszont fél hat után nem nagyon számíthatok. Negyed óra alatt megebédelek, majd kettő után nekilátok az adminisztratív feladatok befejezésének. Három körül rámszól a főnököm, hogy készüljek, elmegyünk valahova.
Újra az ő autójába ülünk, nemsokára rájövök, hogy vagy a városhatárra, vagy valahová a városon kívülre megyünk. Mobiltelefont vesz elő, olaszul beszél valakivel, hosszan és jókedvűen. Amikor leteszi, lefordulunk az útról: egy ruházati nagykereskedelmi cégnél vagyunk.
Szexi, rövid, ám mégis elegáns kosztümöket, miniruhákat válogatunk. Mindegyiket fel kell próbálnom, és mindegyiket meg is nézi rajtam. Amikor befejezi a válogatást – hiszen természetesen kizárólag az ő ízlése dönt – továbbmegyünk a fehérnemű osztályra. Itt is a szexisebb darabokat nézi, kiválaszt néhány érdekes bugyit, melltartót, harisnyatartót, majd beterel a próbafülkébe. Miután megállapította, hogy a két vékony textilcsíkocskából álló tanga, és egy alig valamivel nagyobb anyagmennyiséggel rendelkező, alul két lyukkal ellátott bugyi megfelel, rámszól: „A tangát dugd be a fenekedbe, a bugyit a pinádba.”
Eszembe sem jut tiltakozni, de elképedek. Ha ezt így viszem ki, az lopás, arról nem is beszélve, hogy elég hülye érzés. A puncimmal kezdem, az viszonylag könnyen megy, a fenekembe már nehezebben tudom betolni a tangát. Ha nehezen is, de sikerül. Rendes bugyi persze nincs rajtam, így egy miniruhában, a testemben két fehérneművel lépünk ki a próbafülke ajtaján. Teljesen pucérnak érzem magam, és mellesleg úgy, mintha terpeszben lépkednék.
A pénztárnál kifizetjük a kosztümöket és a többi fehérneműt. Ám ahogy továbblépünk, egy medvekülsejű, fájdalmasan jóképű, fekete hajű és szemű biztonsági őr lép hozzánk, és végtelenül udvariasan invitál, ugyan jönnénk már be egy ellenőrzésre.
A biztonsági irodában két másik fickó vár ránk, komoly, érdeklődő arccal. A biztonsági vezető, aki bekísért minket, megkérdezi a főnökömet, együtt vagyunk-e.
„Elhoztam a kolléganőmet vásárolgatni, ha így érti, természetesen együtt vagyunk.”
A biztonsági őr, még mindig udvariasan, a tudomásunkra hozza, hogy lopás gyanúja merült fel, ezért szeretnének megmotozni. Mármint engem. A főnököm hozzájárul. Engem nem is kérdeznek meg, amire csak abban a pillanatban döbbenek rá, amikor a férfi a fejem fölé löki a karomat, és módszeresen végigtapogatja minden porcikámat.
Gyanús a szituáció. Valahogy nem így képzelek el egy motozást, ráadásul a férfinek olyan olaszos az arca, amennyire csak lehet – bár kitűnően beszél magyarul, valahogy nem tudom kiverni a fejemből az olasz nyelvű mobiltelefonos beszélgetést.
A hangja kirángat a gondolataimból.
„Sajnos meg kell kérnem, hogy vetkőzzön le.”
Segélykérően nézek a főnökömre, aki úgy néz rám, mintha most látna először, és nem is tetszene különösebben a látvány. A ruhámhoz érek, de folyamatosan őt figyelem.
„Csináld már – csattan föl – nem fogok rád órákig várni. Ha nem nyúltál le semmit, úgysem lesz semmi gond.”
Leveszem a ruhákat. Ebben a pillanatban még semmi sem látszik, de biztos vagyok benne, hogy rövidesen rá fognak jönni, mi az ábra. Zavartan álldogálok a szandálomban, anyaszült meztelenül, összeszorított lábakkal. A pasas elém lép, megfog a derekamnál, megfordít. A lábujjaimat bűvölöm, miközben újra maga felé fordít.
Nos, nincs magánál semmi? – kérdezi tárgyilagosan, érdeklődve.
Biztos vagyok benne, hogy mindent tud. Felnézek. A két másik biztonsági őr közül az egyik rajtam legelteti a szemét, egyre vidámabban, a másik egy asztalon matat, nyomógombokkal van elfoglalva – mintha a világon sem lennénk.
Tedd szét a lábad – szólít fel, majd amikor megteszem, lassan közéjük nyúl. Ujja behatol a puncimba, rátalál a bugyira, és végtelenül lassan elkezdi húzni. A másik férfi tekintete odatapad.
Talán percekig is eltart, mire kihúzza. A textil dörzsölése és a szituáció egyre megalázóbb módja persze szexuálisan felizgat, de az idegességtől és a szégyentől remegni kezdek.
A nedves bugyit az arcomba nyomja.
„Ez micsoda?”
Bocsásson meg… – nyöszörgöm.
Fordulj meg – dörren rám, majd meglöki a hátamat. Előrehajlok.
Ugyanaz a procedúra, mint az előbb, csak most a fenekemből húzza elő a bugyit.
Amikor újra szemben állok vele, megmarkolja a mellemet, és éles hangon megjegyzi: „Ez aztán a tárgyi bizonyíték. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha így várjuk meg a rendőrséget, fog nekik tetszeni a módszer is, a látvány is.”
A képernyővel és nyomógombokkal bíbelődő biztonságis erre fordul vissza.
Hé, miből maradtam ki? – kérdezi, mintha nem lett volna jelen, és nyilván nem hallott volna mindent.
A társa felvilágosítja, ám ez nem elég.
„Figyelj, nekem ezt látni kell. Meg szerintem a rendőröknek is jobb, ha az eredeti tényállást mutatjuk meg…”
Vigyorog, mint a vadalma.
„Nos, kislány? Azt hiszem, ezt a kérést igazán értékelhetjük. Ha már úgyis annyira szereti kitömni a punciját lopott holmikkal, azt hiszem, igazán megismételhetné a kollégám kedvéért…”
A kezembe nyomja a bugyikat, és várakozásteljesen néz.
Könnyek csorognak végig az arcomon, ki tudja hanyadszor már, huszonnégy órán belül.
Sokkal nehezebben megy a bugyik elhelyezése, mint pár perccel ezelőtt, ám végül, ha remegő kézzel is, feltolom mindkettőt.
Majd állok előttük, megalázva, szégyenkezve, és még véletlenül sem szólalnának meg percekig. Végül a az egyik srác röhögni kezd: Oltári kis kurva. Gyere csak ide.
Szétterpeszti a lábát, ahogy a székben ül, és lehúzza a sliccét. A biztonsági őrök vezetője meglök, így hát odatérdelek, és szopni kezdem. A következő pillanatban a hátam mögött álló férfi kihúzza a fenekemből a bugyit, helyére az ujját dugja, de csak pár pillanatra, majd a puncimból is kiveszi, és egy másik ujját oda is bedugja.
„Basszus, ez tényleg csupa lucsok” – jegyzi meg.
A székben ülő férfinak pár pillanat múlva megkeményedik a farka, ekkor rászólnak: „Oké, nekünk is hagyj valamit.”
A férfi eltolja a fejemet, és megkérdezi: „Szeretnéd őket is leszopni?”
Amit csak akarnak… – nyögöm.
A másik biztonsági őr a földre fekszik, és rámszól: csücsülj csak ide, ribanc. Fölétérdelek, és ráülök a farkára. A székben ülő föláll, és odalép – már nyomja is vissza a farkát a számba. Miközben a fekvő férfi farkán lovagolok, ő a számat dugja. Ám ez sem elég, egyszercsak érzem, hogy a vezető mögém lép, és újra a fenekemhez ér. Elrántom a fejemet, és könyörögni kezdek: „Ezt ne, kérem, a fenekemet ne…”
Úgy érzem, két faszt, sőt, hármat egyszerűen nem bírok ki. Azonban nincs kegyelem: a felettem álló elkapja a fejemet, és most már kímélet nélkül rángatja, húzza rá a farkára. Az olaszos külsejű férfi pedig behatol a fenekembe, miközben a másik a puncimat döfködi.
Ez így nagyon sok, fáj, kényelmetlen. Fél szemmel észreveszem a főnökömet: mosolyogva, megvetően néz. Odalép hozzám, a fülembe suttog: „Ez kell neked, te kis kurva. Alig vártad, hogy végre szétbasszanak, ahogy megérdemled. Ugye milyen jó? Élvezed, hogy röhögnek rajtad, hogy egy ócska ringyónak tartanak, akit bármikor meg lehet dugni, mert másra nem is való… Szereted, amikor mindegyik testnyílásodat arra használják, amire egyedül való.. a szádat, a seggedet, a pinádat… Tegnap óta arra vársz, hogy valaki megbasszon, most végre megkaptad, nem panaszkodhatsz…”
Kezével szétmázolja a könnyeket az arcomon. Az előttem álló férfi mozgásán, rángatózásán érzem, hogy mindjárt elélvez, alulról viszont mindkettő változatlanul feszít és döfköd. És ahogy a főnököm mondja, mondja, hogy mekkora ribanc vagyok, hogy mennyire azt kapom, ami nekem jár, és mennyire boldog lehetek, amiért végre megbasszák a pinámat-seggemet, önmagam számára is váratlanul, hirtelen elélvezek.
Úgy jön az orgazmus, mint valami lávaömlés: nem voltam rá fölkészülve, a megalázó események és a főnököm mondatai, a kiszolgáltatottság, a fájdalom, a három farok ahogy nyomja-szaggatja a testemet… összerándulok, lüktet minden porcikám.
A következő pillanatban a számba élvez a férfi, az utolsó cseppig belémnyomja, majd otthagy.
Az élvezés után egy ideig még jól érzem magam, azonban a fenekemnek egyre rosszabb érzés a folyamatos döfködés. Nem is fájdalom, inkább kényelmetlen, furcsa, kínos, szabadulni szeretnék, de semmi lehetőségem nincs rá. Nemsokára azonban elélveznek, és abbahagyják.
A vezető a földre lök, majd felrántja a nadrágját.
Mindhárman leülnek, és csak bámulnak rám. Kikészültem: úgy érzem, mozdulni sem tudok, és soha többé nem kívánom a szexet. Váratlanul feláll a főnököm, és hozzám lép. Felemeli a fejem, és megkérdezi: „Elélveztél, ribanc?”
„Igen, uram…”
„Most azt hiszed, ennél többre nem vagy képes. Hadd mutassak neked valamit.”
Felránt, az egyik székbe ültet. A biztonsági vezető hátul bilincset rak a kezemre, a főnököm elém ül, és simogatni kezdi a puncimat, majd két ujjal belém nyúl. Húzza-vonja a kezét, belülről és kívülről simogat, először két, majd három ujjal. Ez már kicsit sok, még így dugás után is. A biztonsági vezető simogatni kezdi a mellemet, megcsókolja a mellemet, a nyakamat – annyira izgató, hogy önkéntelenül a számat nyújtom felé, ezt azonban majdnem durva mozdulattal eltolja. Hát persze, most élveztek bele. Ám a simogatást, cirógatást, a csókokat nem hagyja abba. A főnököm lassan negyedik ujját is belém nyomja. Feljajdulok, ez nagyon sok, nagyon vastag, nem bírom elviselni. Nyöszörögni, majd könyörögni kezdek, kérlelem, ezt ne, hagyja abba, nagyon fáj. Esze ágában sincs, folyamatosan mozgatja a négy ujját, és közben a másik kezével kívülről símogatja a puncimat. Egyre izgatóbb és egyre fájdalmasabb. Folyamatosan könyörgök és jajgatok, ám közben rettenetesen felizgat. Egyre beljebb nyomja a kezét, már nem csak az összeszorított ujjai hatolnak belém, hanem a bütykeit is nymja belém, a hüvelykujjával együtt. Felsikoltok, hangosan kiabálok, ordítva könyörgök, hogy hagyja abba, nem bírom, kérlelem, újra: bármit, bármit, csak ezt ne.
Felgyorsul a simogatása, a másik férfi is egyre jobban kényezteti a mellemet, mellbimbómat, a főnököm másik keze megállás nélkül játszik a puncimmal, és miközben ömlik a könnyem, nem sírdogálok, most valóban zokogok, és a zokogás kellős közepén lüktetni kezd a puncim, és valami artikulálatlan üvöltés tör elő belőlem a jajgatás és a könyörgés közben. Élvezek, hatalmasat, levegőt sem kapok közben néha, lihegek és zihálok, és dobálom magam a széken, a könnyem pedig nem akar elállni.
Lassan kihúzza a kezét, de nem teljesen, rásimítja az ujjait a puncimra, az utolsó kis lüktetésig ott-tartja. Számolatlanul nyöszörgöm el neki a köszönömöt.