Retró – Piroska és a farkak

Ooh azok a csodás 90-es évek. Virágzott a pornóipar mint még soha, és sorra jelentek meg a jobbnál-jobb filmek. A Retró rovatban igyekszem olyan filmekről beszámolni, amiket szinte minden pornó-rajongó látott, ismert, kedvelt. Remélem a retró bejegyzéseim sokakban nosztalgikus emlékeket ébresztenek majd. ezdem egyik fiatalkori kedvencemmel. Tisztán előttem a kép, ahogy a szomszéd idősebb srácot kértük, hogy hozza ki nekünk a helyi videótékából, mert ugyebár a pornó már akkor is csak 18 éven felülieknek szólt, mi pedig közel sem voltunk annyi idősek.

A Piroska és a farkak már csak cím alapján is tetszetős volt, főleg hogy én már akkor is rajongtam a pornó-paródiákért, ahogyan most is. Ma már persze más szemmel nézem a filmet, de ahogyan akkor láttuk, az igazából teljesen felfordította a tényeket, amiket addig tudtunk a szexről. Az Erotic adventures of the Little Red Riding Hood (aka Avventure erotiX di Cappuccetto Rosso) egy nagyon perverz, de mégis iszonyat jó pornó. Az olasz származású Franco Lo Cascio azaz Luca Damiano 1993-ban valami olyat tett le az asztalra, amit sokáig csak Ő maga volt képes überelni. Luca egyébként több paródiát is készített (Aladin háreme, Az elnök szivarja, Hófehérke és a hét törpécske), számomra olyan, mint most Axel Braun.

A Piroska történetet nem volt nehéz pornósítani, de ennyire bizarr módon talán csak Joe D’Amato tudta tálalni. A több mint két órás remekműben szinte minden van, ami szem-szájnak ingere. Fisting, double Penetration, óriás dildó, goatse, MILF és még rimjob is. Ezek mellett a sima lány-fiú jelenetek szinte eltörpülnek. Apropó törpe, itt bizony az is van, méghozzá egy dagadt fekete. A szereplők közül kiemelhető Ron Jeremy, (aki ebben az időben szinte minden harmadik pornóban tiszteletét tette) és Virna Anderson aki szépségével még ma is levesz a lábamról, annak idején meg jó pár zsebkendőt elhasználtam miatta.

 

A rendező itt már előszeretettel használta egyik kedvenc „effektjét” , a behatolást belső nézetből. (Lásd előzetes 00:40-től) Ez sok esetben élményromboló, de fiatalon még bejött. Most már inkább vicces. Néha rajzfilmes bejátszásokat is kapunk, de egy mesében igazából ez sem annyira zavaró, de tény, hogy sokat nem is tett hozzá a filmhez. A két és fél óra hamar elrepül, hiszen több mint 10 akciódús jelenet között egy mókás történet is kibontakozik. Az élményhez sokat hozzátesz az is, ha a Kovi Szex Videós magyar szinkronnal van szerencsénk megnézni. Jópofa szóviccek és persze sok alpári párbeszéd ízesíti meg úgy jóóó magyarosan a filmet. Torrentoldalakon a külföldi címmel érdemes keresni, magyar szinkronnal viszont szinte beszerezhetetlen a két videókazetta. Forrás, Pornolover blog.  És akkor lássuk az előzetest, ami szépen összefoglalja azt amiről írtam pár sorban:

Egyiptom bevezetné a nekrofíliát

Nagy felháborodást okozott az egyiptomi nők körében az a törvényjavaslat, hogy a férfiaknak engedélyezzék a feleségükkel való közösülést, azt követően, hogy az asszony meghalt.
Egy egyiptomi törtvénytervezet szerint a férjeknek lehetőségük lenne arra, hogy elhunyt feleségükkel szexelhessenek – írta meg a Cnews.
Az előterjesztésben az áll, a halál beállta után még 6 órán keresztül “használhatnák” a férjek a meghalt nej testét.
A javaslat hatalmas felháborodást váltott ki az egyiptomi nők körében. A nemzetközi nőjogi szervezet azonnal levelet küldött a helyi illetékeseknek, hogy ne engedjenek utat ennek a női testet meggyalázó szokásnak.

Palácsikot lekurvázzák és támogatják

Ismét a nyilvánosság előtt mutatkozott együtt Andy Vajna és Palácsik Tímea. A két barát azonban nem magánemberként volt jelen, hanem egy jó ügy kampányarcaként.
Péntek este több hírességgel is összefuthattak a mozilátogatók az egyik fővárosi multiplex bejáratánál. Azonban nem egy celebhakniról volt szó, hanem egy komoly ügy kampányáról. Jaksity Kata, Palácsik Tímea és Andy Vajna a családon belüli erőszak ellen gyűjtöttek aláírásokat.
– Jaksity Kata közösségi oldalán olvastam a felhívást, és azonnal csatlakoztam a kezdeményezéshez. Ez egy méltatlanul elhanyagolt téma hazánkban, kevesen tudják például, hogy hetente egy nő hal meg Magyarországon a családon belüli erőszak következtében – magyarázta Tímea.
– Úgy érzem, hogy az én ügyem akkora médiahírverést kapott, hogy ezáltal már többen odafigyelnek erre a jelenségre, és biztosan többen elkezdtek ezzel foglalkozni. Sokan írnak nekem a közösségi oldalamon. A legtöbbje nagyon- nagyon pozitív, de pár negatív is jön, amiben gyakorlatilag lerohadtkurváznak – tette hozzá a nemrégiben akkori barátja, Damu Roland által nemi erőszakot elszenvedő, majd azt nyíltan felvállaló és az igazsága mellett kiálló szépség, akinek Andy Vajna is segített az aláírások gyűjtésében.
– Tímea kapcsán értesültem erről az egészről, ő mondta nekem, hogy ezt kezdeményezték. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog – árulta el Vajna, aki szerint Palácsik ügyének nyilvános lefolyása példaértékű lehet a társadalom szemében.
– Tímea ügyéről én nem szeretnék beszélni, mert az egy olyan dráma és egy olyan mély egyéni sérelem, hogy nem az én tisztem kommentálni, de az biztos, hogy szembesítette a nyilvánosságot avval, hogy ezek a brutalitások megtörténnek, és ennek véget kell vetni. Másként is lehet kezelni egy félreértést, nem csak veréssel. Fel kell nőnünk, és kontrollálni kell tudnunk a saját kitöréseinket. Amerikában például sokkal szigorúbban, és ami a legfontosabb, hogy rögtön kezelik a családon belüli erőszakot. Szerintem, ha jogilag sikerült szabályozni ezt a problémát, akkor az emberek fejében is megváltozik valami előbb-utóbb. Ez egy olyan dolog, amit nem szabad tűrni – mondta el a kormánybiztos-producer.
Ha csatlakozni akar…
Az Országos Választási Bizottság hitelesítette azt a népi kezdeményezést, melynek célja, hogy a parlament önálló törvényt alkosson a családon belüli erőszakról. Ennek kezdeményezésére ötvenezer aláírásnak kell összegyűlnie. Az aláírásgyűjtő ív letölthető innen: http://www.avonanokert.hu/eroszak-ellen/ doc/alairasgyujtoiv.pdf. Ezt kinyomtatva és kitöltve április 26-ig lehet visszaküldeni a következő postafiókcímre: 1583 Budapest, Postafiók 11. Vasárnap este a Cinema City Westend mozinál személyesen is aláírható az ív, illetve a jövő hét bármelyik délutánján a Örs vezér téri aluljáróban felállított standnál. Forrás: Borsonline.hu

Évtizedek kérdése, hogy robotokkal szexeljünk

Új-Zélandi kutatók szerint az emberiségnek nem lesz különösebb gondja átállni az örömlány-robotokra.
Az Ian Yeoman és Michelle Mars alkotta szerzőpáros a Futures tudományos szaklapban jelentette meg Robotok, emberek és szexturizmus (Robots, men and sex tourism) című eszmefuttatását. A Wellingtoni Egyetem munkatársai szerint akár már 30 év múlva is rendelkezésünkre fognak állni olyan, emberszerű robotok, melyek elsődleges feladata a prostitúció.

Az új-zélandiak szerint ráadásul ez számos előnnyel is járhat. Ezt bizonyítandó egy amszterdami piros lámpás negyedet tárnak elénk a 2050-es évből: egyes szexklubok kizárólag androidokat foglalkoztatnak, ráadásul a helyi önkormányzat annak ellenére támogatja a szexturizmust, hogy számos szexuális úton terjedő betegség már ellenáll a gyógyszeres kezelésnek. „Minden android baktériumoknak ellenálló rostokból készül, az emberi nedvek pedig könnyen öblíthetőek, így biztosított, hogy a szexuális úton terjedő betegségek ne terjedjenek a felhasználók között.”
A szerzők szerint további előny lehet, hogy az ügyfelek nem éreznek megbánást, nem gondolnak az aktusra megcsalásként, hiszen ezek a robotok az emberiség szemében nagyon fejlett szexjátékok lesznek – ennek köszönhető az is, hogy különösebb problémák nélkül elfogadhatóvá válik jelenlétük és „használatuk”. A helyzet egyedüli vesztesei – legalábbis a kutatók szerint – az emberi szexmunkások lesznek, akik nem tudnak majd lépést tartani az árral, a minőséggel és a higiéniával.
A magunk részéről már abban sem vagyunk biztosak, hogy a szexrobotok a szexturizmus fellendülését okoznák, hiszen amíg eszközökként tartják őket nyilván, nem vonatkoznak rájuk az emberekre szabott törvények, vagyis akár Új-Zélandon is nyitható „robordélyház”. Másrészről viszont sokkal mélyebb, már-már filozófiai kérdések is felvetődnek – például házasság előtti szexnek számít-e, ha az ember robordélyházba jár? Egyáltalán megcsalás-e? Esetleg lesznek olyanok, akik nemi erőszakként fogják értékelni a beprogramozott, saját akarat nélküli, mégis emberekre hasonlító androidlányok használatát. A téma összetett, s bár nem szokásunk tudósokkal szembemenni – még a brit változattal sem -, szerintünk ugyan az átállás meg fog történni, egyáltalán nem lesz ellentmondásoktól és vitáktól mentes.

Japán pornó 2. rész

Az előző részben olvashattátok, hogy milyen elkeseredettek a japán társaink a cenzúra miatt és milyen extrém dolgokra vetemednek ha pornófilm forgatásról van szó.
Ahol a lányok testéről vacsoráznak – Japánban a tehetősebb üzletemberek olykor fiatal, meztelen nők testéről vacsoráznak. A szűzeket algákkal, nyers halakkal és a tenger gyümölcseivel díszítik fel, akik órákon át fekszenek az asztalon megalázottan, míg csámcsogó megrendelőik – jó pénzért – testükön szórakozhatnak.

Az élő tálca – A négy kínai üzletember – kényelmesen, kimonóra vetkőzve – fejbólintással üdvözli egymást, majd kezükbe veszik az evőpálcikákat, kényelmesen helyet foglalnak, hiszen rendkívüli ünnepi lakoma következik. Előttük egy gyönyörű, meztelen gésa fekszik, teste tetőtől talpig finomságokkal “felékszerezve”. A “nyotaimori” jelentése: a nő feldíszített teste. Az ősi hagyományért, az örömért, hogy egy szűz gésa testéről válogassanak, sok ezer jent fizetnek a vendégek. Yukiko órákig nem moccan, miközben a férfiak a melléről, hasáról, köldökéről és nemi szervéről csipegetik a tenger gyümölcseit és a finom falatokat. Az “élő tálca” funkciója nem más, mint a finom falatok felkínálása, az esztétikai örömszerzés és szórakoztatás – teljes alávetettség közepette. “Kislánykoromban arról ábrándoztam, hogy ápolónő vagy tanítónő leszek.” – meséli a 22 éves lány.”Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy napon itt fekszem majd meztelenül, kiterítve, ételekkel megpakolva.”
A férfi kiszolgálása mindenek előtt… – Egykor a gésák a nyotaimorit ugyanúgy gyakorolták, mint a művészi teafelszolgálást vagy a hangszeres muzsikálást. A tanulás már a gyermekévekben elkezdődik, és 16 éves korig tart. Egy érzéki gésánál a legfontosabb, hogy a férfi kellemesen érezze magát és minden kívánsága teljesüljön. Öreg japánok szerint a nyotaimori a gésák szolgáltatásai sorában a csúcs, mert a legtöbb rafinériát és türelmet igényli. A mai fiatal lányokat, akárcsak Yukikot, főleg a pénz csábítja a feladatra. “A jobb heteken zsebre vágok 200 ezer jent” – állítja Yukiko, miközben a vacsorához készülődik. “És az csak a fizetés! A borravaló elérheti a bér 50 százalékát is. Egy ilyen fiatal lánynak, mint én, ez rengeteg pénz, bár a munka nem könnyű. El kell viselnem a hideget, a mozdulatlanságot, a nyers hal szagát a testemen. Korábban nagyon szerettem a tenger gyümölcseit, ma már nincs az a pénz, amiért ennék belőlük. Kizárólag a jövőmért vállalom ezt a munkát. Minden fölösleges jent félreteszek, mert szeretnék egyetemre járni!”
Yukiko 18 hónapja egy népszerű onsenben (termál fürdőben) dolgozik. Egy távoli kis faluból érkezett barátnője tanácsára, tőle értesült, hogy szép szüzeket keresnek, különleges feladatra. Megpróbálta. Felvették. Szülei és barátai úgy tudják, hogy egy kávéházban felszolgáló…

Lelketlen játékok – A nyotaimori “háziasszonyok” kemény kiképzésben részesülnek. Az edzés abból áll, hogy a meztelenül fekvő gésa testének különböző pontjaira hat tyúktojást helyeznek. A lánynak így kell maradnia négy órán keresztül, egyetlen tojás sem mozdulhat el. Az eltökéltség tesztelésének szándékával időnként váratlanul jégkockákat ejtenek a testre. Ha csak egyetlen tojás is megmozdul, az időmérőt nullára állítják, és elölről kezdődik a próbatétel. A kiképzés sokszor hosszú hónapokig tart. Mert nem egyszerű 4 órán át mozdulatlannak és fenségesnek maradni, bármit is cselekszik közben a vendég.
“Az a legrosszabb, amikor a vendégek egymásnak akarnak imponálni” – mondja Yukiko. “Isszák a szakét, és egyre gonoszabbul viselkednek. Tűrhetetlen megjegyzéseket tesznek, mintha nem is lennék ott. Kritizálják a mellem, a hasam formáját, és azzal hencegnek, hogyan elégítenének ki szexuálisan. Szeretnének kibillenteni a nyugalmamból. Ha ezt elérik, elveszítem a munkám, azonnal felmondanak. Kezdetben még figyeltem a beszélgetéseikre, de ma már elmerülök gondolataimban, és csak a terveim érdekelnek. Egyszer egy tokiói nagyvállalat elnöke pálcáiával megpróbált a lábam közé nyúlni. Ordítva felugrottam és kirohantam. Kedvem lett volna utánamenni, és mindent elmesélni a feleségének. Csak azért nem rúgtak ki, mert amit tett, ahhoz nincs joga a vendégnek, bármennyit is fizet.”
Választás vércsoport szerint – “Sok megalázó dolog történt velem is” – folytatja Mayumi, Yukiko kolléganője. “Sokszor hánytak le, s közben hallgatnom kellett a megalázó, otromba viccelődéseket. Úgy tekintenek rám, mint egy élettelen tárgyra. Egy alkalommal a dőzsöléstől egy öregember infarktust kapott, és holtan zuhant rám!” A jelmondat: „Mindvégig nyugodtnak és közömbösnek látszani, akármi történik is.” Ez az oka annak, hogy a nyotaimori termál fürdők vezetői rendkívül türelmes fiatalokat keresnek erre a feladatra. Sokan kizárólag A-vércsoportú lányokat foglalkoztatnak, mert a honi társadalmi megítélés szerint híresek türelmükről, szerénységükről. A B-vércsoportúak állítólag ambiciózusak, a 0-sak uralkodó fajták, az AB-sek meg fölöttébb intellektuálisak. A másik követelmény: a szüzesség. Belső tisztaság esetén lehet ugyanis csak a test kívülről is tiszta. Yukiko is hangsúlyozza érintetlenségét: “A nyotaimorit nem lehet a szex-kereskedelemhez hasonlítani. Itt nincs szex. Még sosem volt nemi kapcsolatom!”
Szertartásos tisztálkodás – Ami a gésa külsejét illeti, semmit nem bíznak a véletlenre. Munkába állás előtt 90 perccel alapos tisztálkodás kezdődik. Miután a férfiak úgy esznek majd, mint egy tiszta edényből, a gésának tökéletesen tisztának kell lennie. Minden fölösleges szőrszálat epilálnak, a nemi szőrzetet formázzák, borotválják. A lány először forró vízben áztatja magát, majd lenmaggal teli zacskóval hosszasan átdörzsöli teste minden négyzetcentiméterét, hogy eltávolítsa az elhalt hámsejteket. Roppant forró zuhany következik, és újabb ledörzsölés. Az előkészületek egy hideg zuhannyal fejeződnek be, a későbbi izzadás elkerülésének reményében. Semmilyen dezodor, illatszer nem használható, mert megváltozhat tőle az étel íze. Ha a gésa egy nap többször is “munkába áll”, a tisztálkodási rituálét minden egyes alkalommal meg kell ismételni. A testét citromlével és speciális folyadékkal is le kell mosnia, hogy az előző étkezés illatai és foltjai teljesen eltűnjenek. Amikor a gésa készen áll a terítésre, bemegy egy félhomályos szobába, és lefekszik a tatamira (szőnyegre).
Tálalás – A hőmérséklet igen alacsony, hogy a gésa ne izzadjon. Miután a lány elhelyezkedik, érkezik a felszolgálónő hatalmas tálcájával. Hozzáértőn, gyorsan rakja fel a hűtött finomságokat. Egyetlen pillanatot sem szabad elvesztegetni, mert a tenger gyümölcsei frissen a legfinomabbak. Olykor speciális kérés is előfordul: egyes kliensek szívesebben esznek a gésa hátáról vagy fenekéről. Az évszázadok során kialakultak az étel elhelyezésének szokásai. A lazackaviárt például a szívre helyezik, mert onnan fogyasztva – állítólag – növeli a test erejét. Különös figyelmet fordítanak az étel mennyiségére. Ha túl sok, eltakarhatja a gésa testét. Ha túl kevés, hamar véget ér a szórakozás. Repeta nincs. Az már egy újabb kör. Néha nagyobb halak is felkerülhetnek szeletekben a testre. A mellbimbókat és a nemi szervet általában szőlőlevéllel takarják el, de ha elfogy onnan az étel, sokan bekapják a levelet, salátaként. Ez a jog a társaság legmagasabb rangú tagját illeti. A lány haját szétterítik a szőnyegen és virágszirmokkal díszítik. Miközben a gésa mozdulatlanul a plafont bámulja, megérkeznek a kényelmes kimonóba öltözött vendégek.
Hanyatló üzletág – Mayumi munkájának nem várt következménye, hogy megszépült a bőre. “Korábban száraz volt a bőröm, piros foltok csúfították a karjaimat. Néhány hónap alatt megszépült. A bőrgyógyászok szerint azért, mert a halak enzimjei áldásosan hatnak rá.” Mayumi ennek ellenére szeretne foglalkozást változtatni. Három év bőven elegendő volt. A piac is pang, hiszen amikor a szalonba érkezett, még tizenkét lány dolgozott vele. Mára csak ő van és Yukiko. A visszaesést a feministák, illetve a dühös feleségek fokozódó harca, továbbá a japán gazdasági nehézségek magyarázzák. Vagyis egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a tenger gyümölcseinek fogyasztását egy szép szűz testéről. Mert az árak a szőnyegen is emelkednek, és akkor még nem beszéltünk a felszolgált méregdrága italokról. Saito San, az egyik termálfürdő igazgatója még emlékezik a régi szép időkre: “Néhány évvel ezelőtt a gazdag üzletemberek nagyszabású banketteket rendeztek. Volt olyan este, hogy több mint két millió jent hagytak itt, tíz gésán terítettünk. Csodálatos látvány volt. Akkoriban oly nagy volt az érdeklődés, hogy minden lány legalább kétszer dolgozott naponta. Ma már kevés vállalatnál lehet “ezt a kis pihenést” költségként elszámolni, pedig egy szép nő, egy fenséges lakoma elegáns üzletemberekkel – tényleg, maga a művészet!”
Ezek mind semmik, nézzünk bele azokba a filmekbe, melyeket már ők is egy „What the fuck” kategóriába sorolnak be. Ha már interracial, akkor legyen nagyon az, gondolták, és filmet forgattak Afrikában az őslakosokkal:

A 614-es szám bizony bizony azt jelenti amire gondoltok az alábbi borítón. Erre ne mondja nekem senki hogy már nem egy beteg dolog. Azért nem arcra önti, csak hajat mos a cuccal …

A godzilla hazájában dívik a szörnyes pornó is, ebben a kis moziban is különféle szörnyek erőszakolják meg a csajt, aki természetesen olyan japánosan kéjesen nyöszörög mint a többi lány általában.

Egy érdekesebb film lehet a dildós bringa, melyben a pedálhoz van kötve egy hosszú műdildó, ami nem látszik miközben tekernek vele. Természetesen public place-eken mennek és figyelik az emberek reakcióit. Ugyanez van egyébként kereses székkel is :(

A hi-tech japánban külön dildózó masinát is építettek mint azt a lentebbi borító is mutatja, valamint szeretik kisebb feszültségekkel megrázatni a lányokat.

Úgy tudom a legnagyobb orgia is az ő nevükhöz fűződik. Szeretik szabadban is és nagy termekben is csinálni több százan is :)

A végére hagytem egy igazi csemegét, biztos ti is emlkézetek a régi (egyébként kamu) videóra és képre, melyben egy faszi teljesen megfejelt egy lányt, na nem úgy hanem vaginálisan. Ugyanez van a Skull fuck c. kis szettben, is, itt viszont tényleg befér a faszi nem kis feje a csajnak, de csak a homlok részig :) Azért kemény nem ?

Hát tömören ennyit így hétvége előtt a japán kis perverz kukisokról, sok minden kimaradt az összeállításomból, de az már tényleg nem idevaló lenne, hanem a napiszarra, vagy a puruttyára… Forrás: Pornlover, Olimpiq

Pornót forgattak a dunakeszi focipályán

Anál Futball Club címen került forgalomba az a pornófilm, amelyet részben a Dunakeszi Kinizsi Utánpótlás Sportegyesület focipályáján és annak öltözőjében forgattak. A létesítmény önkormányzati tulajdonban van, a hivatal feljelentést tesz.
Áll a bál a dunakeszi önkormányzatnál, miután kiderült, hogy 2010-ben egy francia stáb pornófilmet forgatott a focipályán. A filmben híres pornósztárok – például Aleska Diamond és Tara Pink – szerepelnek. A lányok edzés után az öltözőben minden létező módon kielégítik edzőiket.
A szexbotrányt Lukácsi Bálint, a helyi LMP képviselője robbantotta ki. Lukácsi követeli: hozzanak létre egy bizottságot, amely kivizsgálja, hogy ki adta bérbe a létesítményt, ha létezett szerződés, azt ki írta alá, és pontosan mire vonatkozott.
– Világos, hogy egy gyerekeket nevelő intézményben nem erkölcsös ilyen típusú filmeket készíteni. Eddig hiába érdeklődtünk a sportklub elnökétől, választ nem kaptunk kérdéseinkre. Írásban megkerestük a filmet készítő céget is, várjuk válaszukat. Furcsa, hogy eddig egyetlen szemtanút sem találtunk, pedig a filmet világos nappal készítették – mondta a Borsnak Lukácsi.

Szabó Katalin, Dunakeszi Város Önkormányzatának sajtóreferense közölte: sem az önkormányzatnak, sem a sportegyesület elnökének nem volt tudomása a pornófilm-forgatásról, ilyen engedélyt sem adtak ki. A város polgármestere és a sportklub elnöke ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz.
Aleska tarolt Las Vegasban – Az Anál FC-ben is szereplő Aleska Diamond magyar pornószínésznő, az idei Pornó- Oscar-díjátadás Las Vegas-i gáláján a legjobb külföldi pornószínésznőnek járó címet nyerte el. Aleska Diamond tavaly is sikert aratott, akkor a legjobb külföldi szexjelenetért díjazták többedmagával. Forrás: Bors

A videón: Pornófilmet forgattak az önkormányzati focipályán és az öltözőben Dunakeszin úgy, hogy erről állítólag senki sem tudott. Egy magyar pornósztár is szerepel benne, egy női focicsapatról szól. Az öltözőben, a tusolóban és a masszőrpadnál is vettek fel jeleneteket, sőt a pályán is, ahova gyerekek is járnak focizni. Most azt próbálják kideríteni, hogy ki engedélyezte a forgatást, kihez került a pénz, ha egyáltalán fizetett a stáb. Az önkormányzat feljelentést tesz a rendőrségen.

Japán szex és pornó 1. rész

A japánok számára a szexualitás megtapasztalása bűntudatmentes élmény. Ez a gyakran határokat súroló/átlépő japán erotizmus elsődleges erőforrása. Minthogy ősvallásuk, a sintoizmus maga is egy metafizikus kísérlet a jó és a rossz közötti különbség feloldására, sem az eredendő bűn, sem a gonosz szelleme nem kísérti őket. Így a japánok számára a szex a metabolizmus része, minden morális eredetű elfojtástól mentes; szexuális vívmányaikat akár kulináris teljesítményük más aspektusaként is felfoghatjuk.

Anyagcsere jellegű szexualitásuk természetéből adódóan a szüzesség például számukra nem képez különösebb értéket. A szüzességnek inkább piaci értelemben vett értéke van – egy szűz nő egy éjszakára sokkal többe kerül, de ez is inkább a japánok ínyencségéről szól. A szüzesség izgalmas, de nem mérvadó. A kis közösségek sem bélyegezték meg azt a magányos nőt, aki teherbe esett, és apa nélkül nevelte gyermekét.
Más. Az önkielégítés, ami a viktoriánus Európában és nem csak a lélek elleni nagyon-nagyon súlyos vétekként van számon tartva, a japánok esetében inkább játék, amihez, tegyük hozzá, különös kreativitással viszonyulnak. A japán szerelmi kultúra természetéről a történetírás az Edo-korszakban (1603-868) ad összefoglaló képet, ekkor jelennek meg a később a független nyugati művészek által is nagyra tartott Ukiyo-e mesterek, akik a különféle életképek mellett pornográf-jellegű anyagokat is készítettek, és dokumentálták a japán önkielégítési segédeszközök gazdag instrumentáriumát is. De ez csak a japán szexualitást meghatározó egyik réteg. Ha a japánok szexualitás-koncepciója egyszerűen laza volna, ez még nem lenne elegendő ahhoz, hogy rögtön a perverzitás mestereivé váljanak – ehhez szükség van valamilyen elfojtó erőre is. Ez egy nem közvetlenül a szexualitás ellen, hanem sokkal általánosabban, az egyén elleni, a közösségi javára felállított, mindmáig élő, a konfuciánus etikán alapuló normarendszer. Kicsit vulgarizálva a kérdést, arról van szó, hogy a japánok cselekedeteinek hátterében ott áll a közösségtudat és az ezzel járó felelősség. Minthogy életük java részében közösségük diplomatái, az egymással való érintkezésben nagyon sok a számunkra túlságosan formálisnak tűnő udvariassági elem, és akár a ködösség ódiumával, de az egyeztetésekkor megpróbálják maximálisan elkerülni a frontális verbális konfrontációt.
Ebből ered, hogy egy nyugati számára méltán tűnhet úgy, hogy a japánoknál a forma lényegesebb, mint az igazi tartalom – tulajdonképpen arról van szó, hogy a forma számukra maga a tartalom lényeges része.
A formalizált, apró rítusokból összeálló japán létmód alapja a jelen japán hétköznapjaira is komoly kisugárzással bíró konfuciánus értékrend, illetve a középkori szamurájok etikája, a busidó (azaz a harcosok útja). Ebben az értékrendben, minthogy a hierarchiatudat és a közösségi szolidaritás az elsődleges, nem volt helye az individuális emberi vágyak kifejeződésének. Így a romantikus szerelem semmilyen nyilvános kifejeződést nem kaphatott, az erkölcstelen cselekedetek, így a házasságtörés is, ha nyilvánosságra kerültek, szigorú, akár fatális büntetést vonhattak maguk után. Ennek pedig csak elméletileg látszik ellentmondani az, hogy a középkorban az utazó az országút menti fogadókban minden természetű éhségét könnyen kielégíthette.
A tradicionális japán társadalom – ebben a mai sem különbözik radikálisan – férfiközpontú, patriarchális rendszer. Az illem a szexualitást a privát övezetbe száműzi. Ez a tiltás-megengedés feszültség adja meg a japán perverzitás savát-borsát.
Az 1997-ben kiadott The International Encyclopedia of Sexuality Japánról szóló tanulmányában olvasható: „A mai Japánban az az általános nézet, hogy a szex nem valami olyasmi, amiről beszélni illenék, így, eltekintve a szélsőséges fájdalmat okozó helyzetektől, ameddig csak elkerülhető, nem udvarias másokat szexuális problémáinkkal zaklatni.” Annak ellenére, hogy a posztindusztrializáció folytán a tradicionális japán introvertáltság kezd feloldódni, a japán szexualitás megkerülhetetlenül két, egymást látszólag tagadó realitás erőterében van. A japán realitás – a szexuális realitás – a kettős standard kuszán szőtt szövete.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Japán egy ez ideig nem ismert léptékű gazdasági fejlődés haszonélvezője, és ezáltal rekord dinamikájú díszletváltás elszenvedője. Az ugrás, amelyet a tradicionális japán készségek tettek lehetővé, önlogikája által az alapok lassú lebontását hozza magával. A mai japán tinédzserek, feltételezhetően a tradicionális japán családmodell egyre nyilvánvalóbb válsága miatt is, egy Nyugatról, főleg az Államokból importált egocentrikusabb, kötöttségmentesebb perspektívát tüntetnek ki. A Time ázsiai kiadásának egyik összeállítása a japán tinédzserek jövőképét vizsgálja. A megnyilatkozó fiatalok többségét csöppet sem lelkesíti a távlat, hogy szüleikhez hasonlóan „fehér inges” váljon belőlük és valamelyik gigantikus japán vállalat fegyelmezett hangyájaként szorgoskodjanak. A Time az internetes chateken kereste meg a japán tiniket. Az egyik felettébb aktuális, terítéken lévő kérdés az, hogy erkölcsös-e vagy sem a nyilvános helyeken való csókolózás – a tradicionális illem csak annyit enged meg a pároknak, hogy kézen fogva járjanak. A tinik szerint viszont a csókolózás sem illetlen.
Általában a tinik többsége az individuális döntés szabadsága mellett foglalt állást, igaz, nem hiányoztak a tradicionalista vélemények sem – idézek egyet: „Úgy gondolom, a nyugati filmek erősen megváltoztatták felfogásunkat. A háború után az amerikai filmek elárasztották az országot. Én a háború előtti időket szeretem. A mai japán fiatalok elvesztették jellegzetesen japán ártatlanságukat.”
Annak idején szamurájkarddal az oldalukon harcoltak az amerikaiak ellen, több ezren pedig kamikazeakciókkal próbálták feltartóztatni az amerikai flottát. Fura helyzet.
Nő- és férfi szerep – Japán egyik legolvasottabb pornó képregényújsága, az Amour gyakran tesz közzé olyan képsorokat, amelyekben a nőkkel brutális módon bánnak, például megerőszakolják őket. Az újság sokszor az olvasók által beküldött ötleteket dolgozza fel – a nők az esetek többségében passzív szerepben jelennek meg. Fontos adalék, hogy az Amour olvasói elsősorban nők.4
Mariku Mitsui japán politikus és nőmozgalmista szerint a nők „egyenesen nem hagyják magukat felszabadítani”, és a tradicionális elnyomásból következő „biztonságot” választják. A múlt század második feléig a nők iránti alapelvárás az volt, hogy áhítatos odaadással szolgálják férjüket, családjukat. Helyzetük a konfucianizmus elterjedése után vált igazán reményvesztetté. „Akkoriban az arisztokrata férfiak csak annyit kívántak a nőktől – írja Louis Frédéric -, hogy rendelkezésükre álljanak. Ezért Kitóban az arisztokrata asszonyok érzelmileg roppant szerencsétlenek voltak. Minden percben megkaphatták vagy elhagyhatták őket, többnyire a házban élő többi nő cinkos segítségével. Féltékenységük állandóan fel volt csigázva, jóllehet azt semmiképpen nem mutathatták ki.” A gazdagabb harcosok poligámiában éltek, az akkori értékrend szerint viszont az igazi férfivirtust a csatamezőn, nem pedig a társas kapcsolatban való helytállás jelentette.
A nők helyzete nem sokat változik a Meidzsi-korban sem (1868-1912), amely az eszeveszett japán felemelkedés-projekt nyitánya volt: az ipari fejlődés és a fegyverkezés pörgésében, a birodalmi rend eszméjének nevében az egyéni utak normán kívülinek számítottak; a nők amolyan hazát szolgáló entitásokat szülő gépekként voltak számon tartva. Ekkoriban tudniillik általános volt a nézet, hogy a nők felsőfokú oktatása felesleges, a gyereket nem szülő asszony pedig méltán rászolgált a válásra.
Ha a jelenlegi japán establishment európai/amerikai standardok szerint kezeli is a gender-ügyet, a japán irodalakó, fehér inges sararik társadalma megmaradt alapvetően szexistának. Igaz, jómódú, független nők át-átveszik a férfiak szerepét, és például olyan bárokba járnak, ahol készséges férfiak szolgáltatásait váltják ki, de ez inkább csak kuriózumnak számít. A japán nők feladata a háztartás ellátása és a gyerekek nevelése. Többnyire a feleségek irányítják a család pénzügyeit, és ők hozzák meg a gyerek továbbtanulásával kapcsolatos döntéseket is. A business világában, vezető pozícióban csak kivételes esetekben fordulnak elő nők, a feleségek és barátnők nem szokták elkísérni párjukat a félhivatalos összejövetelekre.
A különböző internetes forrásanyagokat olvasva nem nehéz észrevenni, hogy a japán család valamiféle válságban van. A japánok nagyon fegyelmezettek, elválni, munkahelyet váltani nem szoktak, az újságok riportjaiból viszont nem nehéz rájönni, hogy valahol elpattant egy húr. A japán férfiak nagy része, minthogy munkahelye távol van az otthontól, csak hétvégén találkozik családjával. „Gyakran, amikor az apák hazajönnek – mondja Kazuyo a Salon.com riportjában -, igazából nincsenek is otthon. Az én apám vagy nincs otthon, vagy a szobájába vonul vissza, amikor hazajön – hagyományosan a japán házastársak külön szobában alusznak. Az apám nem igazán ismer minket, hétvégén golfozni jár.” Minthogy gyakran évekig családjuktól külön élnek, a japán férfiak bizalmas kapcsolatot elsősorban munkatársaikkal és/vagy prostituáltakkal, dominákkal alakítanak ki.
A japán férfiak egyféle szexuális nyugtalanságban élnek. A nyugatiak számára többnyire mechanikus és morbid párzó-gépeknek tűnnek. Ide tartozik, hogy a japánok a kelet legfontosabb szexturistái. Elsősorban Thaiföldre, a Fülöp-szigetekre, Dél-Koreába, Srí Lankára és Hongkongba utaznak. 12-13 éves gyerek-prostituáltakat főleg Bangkokban keresnek fel. Az internetes leírások szerint nem vetik meg a nyilvánosházak extra szolgáltatásait sem.
Vérfertőzés – Japánban, akárcsak a keresztény világban, tiltott, törvényellenes az incesztus. Ennek ellenére az utóbbi években egyre több olyan jelentés lát napvilágot, amely anya és fia közötti vérfertőző kapcsolatról számol be.
A sinto legenda szerint a világ úgy keletkezett, hogy valamikor két testvér, Izanagi („a körüludvarló”) mint égatya és Izanami („a körüludvarlott”) mint földanya nemzés útján teremtették Japán szigeteit és további negyven istenséget. A vérfertőzés nemcsak a mítoszokban, hanem a japán uralkodócsaládok történetében is bevett szokás volt, igaz, más népeknél sem volt ritka, hogy a magas társadalmi osztályokban megengedett legyen például a testvérek közötti házasság (általában az inkák, hawaiiak és ősi egyiptomiak voltak engedékenyebbek).
A megdöbbentő jelentések, amelyeket elsősorban a telefonos lelki segélyszolgálatok állítottak össze, többnyire két forgatókönyvet írnak le: 1. az anya önkielégítés közepette találja fiát, és megszánja. 2. a fiú a vizsgákra való készülődés feszültségben kap anyjától szexuális vigaszt. Több pszichológus arra gyanakszik, hogy a telefonos beszámolók elsősorban a kamaszok erotikus fantáziálásainak következményei. Ha így is lenne, kérdés viszont, hogy a japán fiúk szexuális fantáziái miért épp ilyen formát öltenek.
Pedofília, hentai, fétis, enjo-kosai – Csak nagyon erős külföldi nyomás tudta rábírni a japán törvényhozást arra, hogy kétévi disputa után 1997 decemberében meghozza a pedofília és pedofil pornográfia elleni törvényt – addig Japán számított az internetes pedofil tartalmak nagyhatalmának. Az új törvény szerint 18 évnél fiatalabbak nem szerepelhetnek pornográf anyagokban, és általában tilossá vált olyan kiskorúakat ábrázoló fotók megjelentetése, amelyek „szexuális élvezet tárgyát képezhetik”. A felvetés ellenére viszont a kiadók lobbija elérte, hogy a szólásszabadsághoz való jog mentén az úgynevezett manga, implicit a hentai ne kerüljön tilalom alá.6
Osamu Tezuka 1947-ben indította el képregény-sorozatát, a Shintakarajimát (Az új kincses sziget), és ez lett az első manga. Jelenleg Japán évente 2,3 milliárd mangaújságot fogyaszt, egyes címek 500-600 ezer példányban jelennek meg. A manga szereplői többnyire hatalmas kerek szemű, kicsit stilizált arcú, színes hajú hősök, akik, tegyük hozzá, egyáltalán nem hasonlítanak a japánokra. A háziasszonyok, a kamaszfiúk és a kamaszlányok más-más típusú mangát olvasnak. A manga maga sem mindig ártatlan, de van egy kifejezetten pornó változata is, a hentai (magyarul perverz). A hentai szereplői többnyire tini lányok, akik sailor fukuban jelennek meg, azaz iskoláslány egyenruhában. Angyalian ártatlan arcuk pillanatok alatt görcsbe rándul, amikor például egy földön kívüli szörnyeteg hiperhím vagy polip penetrálja őket, mindenütt, ahol lehetséges, és ahol nem. Előfordul, hogy a nők teste pillanatok alatt puhává, omlóssá, cseppfolyóssá válik.
A hentai hatalmas nemzetközi sikere (már Kolozsváron is hozzá lehet jutni!) annak tulajdonítható, hogy rajzokról lévén szó a szituációk határa elvileg egybeesik a képzelet határával, vagyis az erotika azon területén mozog, ahol egyébként csak egyesek, nagyon szerencsések vagy éppen senki nem járt. A jó hentai meglepő, őrült, hihetetlen, de…
A sailor fuku egyébként a japán férfiak erotikus fantáziájának kezdete és vége – a japán hétköznapok egyféle vizuális ikonjává vált. Az egyenruha, amely azt sugallja, hogy viselője 17 évnél fiatalabb, a forró vonalak reklámjaitól a különféle pornó anyagokon át a fétistárgy-boltokig, ahol használt sailor fukukat lehet vásárolni, mindenütt megtalálható. A diáklányok ruhadarabjai iránt érzett fetisiszta remegés egészen bizarr módon is megjelenítődik: a nagyvárosokban, a cigaretta- és édességautomaták sorai közt, akár a kolostorok melletti sikátorokban is, olyan automaták is előfordulnak, ahonnan a napi betevő használt tinilánybugyi is beszerezhető. Micsoda business-ötlet!
A japán férfiak „lolitakomplexusa” nem marad meg szükségszerűen a ruhafétis-stádiumban. Húsz középiskolás lányból legalább egy az enjo konsai gyakorlója. Az enjo konsai pár éves jelenség, és ha szigorúan vesszük, nem más, mint alkalmi prostitúció, igaz, az ipart űző kamaszlányok inkább élelmes csábítóknak tartják magukat, mint prostiknak. A lányok legtöbbször nem is pénzre, hanem úgynevezett branóra (brand name-ekre, azaz márkás cuccokra) hajtanak.
Az enjo konsai kerítő helyei az úgynevezett telefon klub-ok (terekura). A férfiak 7-12 dollár ellenében belépést nyernek egy kis fülkébe, amelynek berendezése egy szék, egy telefonos asztal és alkalmanként egy csomag papírzsebkendő. A telefon megszólal: a vonal végén egy fiatal hölgy. A beszélgetések többnyire egy találkában való megegyezéssel záródnak valamelyik előkelő bevásárlónegyedben.
A lányok többnyire otthonról telefonálnak. Számukra a hívások ingyenesek. A lánymagazinokban hirdetések formájában rendszerint több oldalnyi férfiakkal való kötetlen telefonbeszélgetésre való invitálás található. Az enjo konsai egy olyan játék, amelyet mind a lányok, mind az urak támogatnak. A lányok érettebbek, mint a korukbeli fiúk, jobban vonzódnak az idősebbekhez, nem beszélve arról, hogy Japánban a média sulykolása miatt nagyon sokba kerül trendi tininek lenni. Egy plauzibilisnek tűnő magyarázat szerint a japán férfiak „lolita-komplexusának” oka, hogy az irtózatos munkaritmusban élő férfiak a kamasz lányokban életigenlő, felszabadult, epikureus jelenségeket vélnek felfedezni, vagyis valami olyasmit, ami elsősorban azért vonzza őket, mert maguk is azzá szeretnének válni.
A helyek, ahol… – A japánoknak nagyon jellegzetes helyeik vannak, ahol. Itt néhány ilyen intézmény leírása következik.
A szerelem hotelek (abec hoteru, love hotel) amolyan párok számára létrehozott erotikus menedékek, ahova a fiatalok azért járnak, hogy ne kelljen tekintettel lenniük a család többi tagjára, a lakás vékony falaira. Naptól, napszaktól, szolgáltatásoktól függően egy lakosztály kibérlése 40 dollártól akár óránkénti több száz dollárig is felkúszhat. A szerelemhotelek sajátossága, hogy tiszták, diszkrétek, és valamiféle idétlen-bájos-giccses hangulat lengi be őket – ez teszi, hogy egy útikönyv tanúsága szerint legalábbis, a betévedt nyugati férfiaknak potenciaproblémái lehetnek. A szerelemhotelek kis csoportokba rendeződnek, gyakran előfordul, hogy régi temetőkre épülnek (másra senkinek nem kellett a telek), és többnyire középkori váraknak, mini-disneyknek, esetleg Titanicnak vagy repülő csészealjnak néznek ki; mindenképpen nagyon látványosak. A párok, miután a kivilágított fotókat tartalmazó pulton egy érintéssel kiválasztják a szobát, egy vékony résen fizetnek, és ugyanott megkaphatják a kulcsot is – a dolog teljesen anonim. Szobájukba a padlón végigfutó fénycsík kalauzolja el őket. Egy középkategóriájú lakosztály karaoke automatát, vízágyat, videójátékokat, videokamerát, tévét (pornócsatorna előfizetéssel), romantikus zenetárat, óvszer- és masszázsolaj-készletet tartalmaz. Akik vadabb élményre vágynak, tematikai szobákba mennek (Fogorvosi rendelő, Csillagok Háborúja, Arab románc stb.).
A japán vörös lámpás negyedek szappanországok (soaplands, sopu). A bordélyok kívülről például sógunvárnak vannak kiképezve, és gyakoriak a barokk stukkók is, belül a krómozott üvegfalak, metálos sci-fi fantáziamegoldások. Egy szökőkútban Botticelli Vénuszának szobormásolata, esetleg darumadarak, stilizált sinto szentélyek.
A klasszikus soap szolgáltatás rituális levetkőztetéssel kezdődik, amelyet egy lazító fürdő követ puha szivacsok és illatos szappanok társaságában. Ezután egy hatalmas felfújható matracon a speciális masszázs következik, az ava odori, aminek a lényege, hogy a habos hölgy (sopu-reedi) teljes testrészarzenáljával masszírozza a férfi teljes egészét. Ezt követően a shakuhachi következik, ami egy a férfivágyat felkeltő és fokozó erotikus tánc. Mindezt – minthogy a prostitúció tilos – orális szex koronázza. Az interneten található beszámolók szerint a 90 perces program 400 dollár körüli áron élvezhető. A luxus kategóriának, amit koh kyu-nak hívnak, 600-700 dollár az ára – itt válogatott nők dolgoznak, és a vendégnek a bordélyba való limuzinos szállítása is benne van az árban. (Aki olcsóbbat szeretne, fapadosabb szolgáltatást is igénybe vehet: a fashion health keletiesen fűszerezett egyórás pettinget nyújt átlag 100 dollárért.)
A shutchoh soap amolyan mobil soap, lényege, hogy a telefonon rendelt hölgy házhoz megy. A szolgáltatásban benne van, hogy ha a hölgy nem felel meg, kapsz még egy esélyt. A szex-útikalauzok figyelmeztetnek: egyes hotelek nem engedélyezik a szappanhölgyek fogadását, úgyhogy ezt jó előre tisztázni. Egy szeánsz általában 300 dollárba kerül.
A rózsaszín szalonok (pink salon, ping salo) sajátossága, hogy egy ital mellett, jelmezbe öltözött hölgy erotikus táncot lejt, majd orálisan zár. A szerepek/jelmezek változatosak: iskolás lány, nyuszi, ápolónő, régi idők kurtizánja tarka kimonóban, stewardess, SM domina, buddhista vagy katolikus apáca. Egy 60 perces műsor 100 dollárba kerül.
A seikan-masszázs lényege, hogy a hölgy úgy tesz, mintha élvezné, és valóban a férfi szeretője volna. Itt a nyelv nagyon változatos használata áll a szolgáltatás középpontjában.
Az ime kura (image club) lényege, hogy különféle, a japán férfiakat lázba hozó díszletekben kerül sor szexuális szerepjátékra (iskola, kórház, iroda, metrószerelvény, börtöncella).
A szexkabarékba való belépés 50 dollár körüli áron van. A különféle műsorok mellett mód van kitárulkozó hölgyekkel, hölgyekről polaroid emlékképet készíteni (10 dollár körüli áron). A polaroid-hölgyeket bárhol meg szabad ragadni, előtte azonban illatosított kendővel illik kezet törölni. A szexkabarék másik interaktív műsora az úgynevezett manaita show, amely abban áll, hogy a legkitartóbban licitáló férfinak nyíltszíni kezelésben lesz része. A show többnyire sztriptíz és artisztikus maszturbálás.
Pornográfia, erotika – Annak idején, 1957-ben D. H. Lawrence regényét, a Lady Chatterley’s szeretőjét obszcének nyilvánították, és betiltották. Ma ez nem ismétlődhetne meg. A japán pop kultúrában a soft és kevésbé soft pornográfia előkelő pozíciót harcolt ki magának. A délutáni tévéshowkban bevett az ártatlan meztelenkedés és pajzánkodás, a spektrum közepén elhelyezkedő színes magazinokban a soft fotók és groteszk SM képsorozatok teljesen elfogadottak. Nehéz elképzelni pornográfiamentes életet ott, ahol nemcsak a rádió- és tévécsatornák, a lapautomaták, az internet, hanem az úgynevezett nem kért pink chirashik, azaz erotikus termékkatalógusok miatt maga a postaládánk is mindennap potenciális forrás.
A japán pornóipar hatalmas üzlet. A tíz vezető, kamasz fiúknak kiadott soft core magazin 2-300 000 példányban fogy. Külön műfajnak számít az úgynevezett ero-manga, a lányoknak készített erotikus képregény. A tini lányoknak grafikailag kevésbé kidolgozott, de nagyon szentimentális, gyakran sziruposra hangolt homoszexuális férfikapcsolatokat megjelenítő képregényeket készítenek. Valójában a korhatáros anyagokat bárki könnyedén beszerezheti. Valamiféle idétlen tapintat folytán a tripla X-es filmekben az elsődleges nemi szerveket az utómunkálatok során le kell takarni. Egy internetes forrás szerint évi körülbelül 1000 illegális, azaz takarásmentes cím kerül piacra.
A profi fogyasztók úgy tartják, a japán pornó sokkal szellemesebb és kreatívabb, mint a szopás/dugás-orientált nyugati. Igaz lehet, mert a japán pornográfia múltja csöppet sem középszerű. Az Edo-korban működő Ukiyo-e iskola shungái egy városi, epikureus hajlamú polgárság szórakoztatására készült, nagy becsben tartott, igazi tapintattal kezelt, gyakran egészen artisztikus pornográfia (merthogy van ilyen is). A shunga, azaz „a tavasz képei” tulajdonképpen az oktatókönyvek illusztrációiként szolgáltak. Több shungán a szeretkező párokkal egy helyiségben gyerekek is jelen vannak, ami bizonyos képet adhat arról, milyen naturalista is a japának szexfelfogása.
A „felnőtt anyagok” fontos exportcikknek is számítanak. A hatvanas évektől a filmek, fotósorozatok kezdtek egyre brutálisabbak lenni, s ez olyan fejlemény, ami nagy elégedettséggel töltötte el az emancipálódó nőktől frusztrált amerikai férfiakat. A 18-28 év közötti amerikai férfiak túlnyomó része szerint a kérdésre, hogy mit nyújt a japán pornó, amit az amerikai nem, a típusválasz ez volt: engedelmes, nagyon erotikus nőket, olyan nőket, akik függetlenül attól, hogy mennyi idősek, „úgy néznek ki, mint a kislányok”.7
Fokozatosan a japán pornográfia a legelőkelőbb mainstreambe is bekerült. Az egyik példa Toshio Saeki lehetne, akinek képregényeit nemcsak korhatáros magazinok hozzák, de a világ vezető galériái is kiállítják. „Néha a fantáziámból dolgozom – mondja Saeki egy a Salon.com-nak adott interjúban -, de gyakran előfordul, hogy néhány gyerekkori rémálmomat rajzolom meg. Ilyenkor a képek csak úgy folynak. Középiskolás koromban nagyon jó voltam a shunga képek másolásában, és a fiúk gyakran kértek arra, rajzoljak nekik gusztustalan képeket. Tehetségem miatt nagyon népszerű lettem.” Arra a kérdésre, miért vannak tele képsorai szexszel és halállal, Saeki válasza a következő: „Miért? Nem is tudom, miért csinálom. Valójában még nem gondolkoztam el ezen. Úgy gondolom, az ok az lehet, hogy pajkos állatfajta vagyok, aki szereti meglepni az embereket. Tudatosan szem előtt tartom közönségem reakcióit. Úgy gondolom, az, amit csinálok, szórakoztatás. Nem bírok unalmas lenni, muszáj szórakoztassak. Szeretnék egyre fontosabb lenni azok számára, akiknek dolgozom. Amúgy magam nem vagyok egy agresszív személy, és nem élek azokkal a morbid szituációkkal, amelyeket papírra vetek.”
Szintén nagy karriert futott be Hajime Sorayama is, akinek a giccs-menti cybernő-grafikái rendszeresen jelennek meg például a Penthouse-ban, de árveréseken is.
Nobuyoshi Araki, a legnépszerűbb japán fotós albumát nemrégiben jelentette meg a Benedikt Taschen Verlag. Araki fotói summa cum laude SM és gyermekpornó anyagok, van, hogy megússzuk egy kimonóba öltöztetett, erotikusra hangolt kislánnyal, de előfordul, hogy egy megkötözött állapotos nő aktjával kell megbirkóznunk.
SM – A japán szadomazó inspirációs forrását a16. századi, háborús időkben alkalmazott kínzási módszerek leírásai képezik. A 18. század közepén a Tokugava-kormányzat büntető törvénykönyvében négytípusú kínzáskategóriát állapít meg: megkorbácsolás, kövek súlya általi összeroppantás, kötéllel való összekötözés és kötéllel való felfüggesztés. Európában mindenféle elmés kínzómasinát eszeltek ki, a japánoknak viszont elég volt egy szál vékony és érdes kötél ahhoz, hogy lassú és gyötrelmes halálba vezessenek valakit. Akárcsak a modern kötözési szeánsz, a tradicionális is erősen ritualizált cselekedet. Az egész a csuklók hurokba szorításával kezdődött, majd csöppet sem véletlenszerű sorrendben és módon az egész test szorítás alá került – nagy számú designt fejlesztettek ki. A kötözések során az idegpályák ingerlése és a vérutak elzárása által pokoli fájdalmat idéztek elő. A kínt csak fokozta, hogy a felaggatottaknak szembesülniük kellett reménytelen és megalázó helyzetükkel.
A kötözés az utóbbi 5-10 évben egyre nagyobb médiafigyelemnek örvendő domináns-szubmisszív erotikus játékok (szaknyelven bondage) alaptechnikájává vált. A kötözés, amelyben a japán dominák a legelismertebb mesterek, valameddig ritualizált szerepjáték, valamin túl patologikus. Fontos aláhúzni, hogy annak ellenére vagy talán bizonyos fokig épp azért, mert a japánok speciális kapcsolatot tartanak fenn a kegyetlenséggel, világviszonylatban Japánban a legalacsonyabb az erőszakos bűnözési ráta.
A dominák egybehangzó véleménye szerint SM hajlamai valamilyen szinten mindenkinek vannak. A szeánszok célja a katarzis, amiben csak részben van szerepe a fájdalomnak: nagyon sok múlik a domina által megkonstruált pszichikai feszültség kezelésén. A dolog pszichológiájára jobban rá lehet érezni, ha belegondolunk, hogy a japán férfiak többsége munkaőrületben és iszonyatos pörgésben él, ami olyan megkövült feszültséget okozhat, ami csak radikális eszközökkel vezethető le. Nem ritka, hogy jelentős felelősséggel rendelkező férfiak keresik fel a dominákat, akik a megélt felelősségkrízis miatt szubmisszív, mazochista szerepben próbálnak feloldódni.
Egy internetes forrás szerint Tokióban körülbelül 30 profi kötöző-sensei dolgozik. Munkájuk, minthogy nagyon veszélyes, akár több éves előzetes stúdiumot igényel. A domináknak meg kell harcolniuk a renoméért is. Többségük erős egyéniséggel rendelkező kreatív nő, általában művészek, táncosok, írók, akik csak másodállásban űzik a szakmát. A szakmában férfiak is dolgoznak.
A szeánszokat többnyire telefonos egyeztetés előzi meg, ekkor a kliens megbeszélheti, milyen fájdalomszintű csomagot óhajt. Egy órás szeánsz ára 200-400 dollárba kerül.

Biztosan Ti is láttatok már Japán pornót, melyben a farkak és a puncik mozaik filterrel voltak elhomályosítva. Felmerülhet a kérdés, hogy az egyik legnagyobb felvevő hi-tech piac miért teszi ezt ? Miért nem lehet látni pinát és faszt a japán pornó filmekben ?

Természetesen a kimaradt dolgokat pótolni kell, ha nem látni puncit, akkor csináljunk mást ami miatt odafigyelnek majd az emberek a filmre, így lett bukkake hazája és fellegvára (Németország mellett) Japán. Akinek nem elég a ruhában meggyalázott kis japán csajszik látványa, az hihetetlen és tényleg extrém pornók közül válogathat az ázsiai filmekben. Az extremitás netovábbja a japán piac, nézzünk is szét mikre verik ott a brécskéjüket a világ másik oldalán. Persze mindent fel lehet törni erre is létezik megoldás, aki mindenképpen hazai lányokat szeretne látni a távol keleten, annak gyártanak gépeket, mellyel állítólag le lehet szedni a cenzúrát a filmekről. Nekem azért ennyit nem érne a dolog . Ha már együtt kell élni a mozaikos puncival, akkor viszont más kiélhető dologban gondolkodnak a rendezők így kerül a polip a punciba!

Azért ez a filmborító odabasz. Természetesen farkak helyett nagy pacákat szopogatnak, ellenben a sperma és fenéklyuk nem tiltott, tehát azt lehet is mutogatni bátran. Meg is teszik, van egy külön kategória, amelyben műspermával öntenek le lányokat; itt ne csak egy 5-6 adagos mennyiségre gondoljatok, hanem 30-40 literre! Aztán ezekben megmártózva megy az akció. Egy-egy ilyen jelenetet megnézve még azon is elgondolkozom hogy talán képesek összegyűjteni ennyit és nem is műsperma a cucc … A kategória neve : „Gooey mess”

Ez még mind semmi, A gokkun stílusban ugyanez megy csak igaziban, elég extrém módon minden megcsináltatnak a lányokkal amit csak lehet a spermával, eszik, isszák, arcra teszik, lenyalogatják, visszaköpik, lenyeletik. Azért még mindíg nem üi meg az egyik american bukkake jelenetet, melyben az összegyűjtött kb 60 adagot megsütötték egy serpenyőben és a csajszi megette (illetve a szájába vette, de megenni már nem tudta …)

Sok olyan film van melyben csak csókolóznak a leszbi lányok, 2 órán át. Vagy a „cum in public” kategória melyben lányok leélvezett arccal mászkálnak a szabadban, vagy akár az utca közepén élvezik tele őket. De van „Cum on hair”, melyben a hajra élveznek, de láttam már hónaljba élvezős jelenetet is :) Náluk is dívik az öregember kis fiatal csajjal cucc, ha lehet talán még extrémebb mint Európában :

Nunit mutatni nem, de ököllel a fenékbe túrkálni azt szabad, meg is teszik ezt a drága japánok, és ki is használják a lehetőséget, hogy a fenéklyuk nem kerül cenzorság alá, nosza akkor két ököllel tegyük meg. Érdekes hogy az USA-ban pedig bizonyos részeket tiltott az öklözés, ők erre teszik rá a homály filtert .

Szeretik a kösztümös filmeket is, na nem a Büszkeség és balítéletet, hanem mindenféle szerepjáték kosztümös szetteket. Nem maradhatnak ki a nővérkék, irodai munkások, de a szuperhősnek öltözött lányok is beindítják a japán kukikat, meg persze az elmaradhatatlan iskolás lány kosztümök :

Természetesen kötöznek is bőszen a bondage melegágya a japán piac, mivel itt eleve nem nagyon érdekel senkit, hogy most élvezi-e a nő a szexet, sőt az a jó nekik ha szenved, kiváló hogy ha még közben jó alaposan meg is van kötözve, vagy hátrapeckelve az orra …

Ha ezeket extrémnek gondoljátok ne tegyétek, következő posztunkban kitérünk a Bizarre és a WTF! kategóriákra is, melyben belekukkantunk a sokat mondó címmel rendelkező Skull fuck c. moziba is! Én nem vagyok japán film fogyasztó, a foot fetish scene-ből minden megvan ami valaha is megjelent náluk, de ezek az extrémkedések hidegen hagynak. Forrás: Olimpiq.com, Szexplaza.com, Pornolover.freeblog.hu

Bognár Nikolett agyonműttette a száját

Mielőtt beköltözött a hotelbe volt egy szájkisebbítése, akkor valamennyit kivettek az ajkából, mert oldalt kidudorodott.

Niki fiatal volt és meggondolatlan, amikor hét évvel ezelőtt szájfeltöltésre adta a fejét. Azóta már megbánta, hogy nagyobb szájra vágyott, és újra kés alá feküdt.
– Fiatal voltam, amikor megcsináltattam a számat, akkoriban még nem láttam nagynak. Az idő folyamán, ahogy öregedtem, ezt megbántam, mert túl nagyra sikerült. Műtéti beavatkozással egyre kisebbre lehet csinálni, de az sem javasolt, hogy többször legyen felvágva az ember ajka.
Az Édenbe való beköltözésem előtt volt egy szájkisebbítésem, akkor valamennyit kivettek az ajkamból, mert oldalt kidudorodott. Szerintem még mindig elég nagy, de amúgy szeretem, nincs vele problémám, csak néha óriásinak érzem, és nem tudok használni például szájfényt vagy bármilyen rúzst – árulta el a mediterrán szépség, aki a plasztikafüggőségét speedfitneszre cserélte. Forrás: Bors.

Egy lány a baad áldozatai közül – Ártalmas hagyomány

Sakilát két évvel ezelőtt erőszakkal elrabolták otthonából, és hosszú időn át fogságban tartották az ősi afgán hagyomány, a baad jegyében. A kislány nyolcéves volt, amikor egy este AK-47-es kalasnyikovot lóbáló férfiak törték rá az ajtót. Miközben kihurcolták a sötétbe, azt kiabálták, hogy családjuk becsületét sérelem érte, és az ezért járó kártérítéssel még adósak a lány rokonai.
Unokahugával együtt azért hurcolták el, mert ők maguk váltak a kártérítéssé. Hiába tiltja a törvény, sőt a legtöbb hittudós szerint az iszlám vallás is ezt a hagyományt, a jelek szerint ma is széles körben gyakorlat az, hogy a család idősebb tagjai által elkövetett tettekért kislányoknak kell megfizetniük. Sakilát azért tartották jó egy éven át fogságban, azért verték rendszeresen, mert egyik nagybátyja megszöktette a körzet erős emberének a feleségét.
Az iszlám előtti időkben alakult ki – Esete azért rendhagyó, mert neki sikerült megszöknie, és mert családja kész volt kívülállóknak, külföldi újságíróknak is beszámolni a történetről. A lány apjának reagálása mindenesetre érzékelteti, hogy mennyire mélyen gyökerező és nehezen megváltoztatható hagyományról van szó: Sakira elrablása azért háborította fel, mert már valaki másnak ígérte oda a kislányt…
Az ENSZ szerint a baad „ártalmas hagyomány”, de emberjogi aktivisták szerint ma is bevett szokás az Afganisztán déli és keleti vidéki térségeiben élő pastun törzseknél. A szó azt jelöli, hogy fiatal nőket, nem egyszer még gyerekeket rabszolgaságba és kényszerházasságba taszítanak a családjuk felnőtt tagjai által elkövetett tettek miatt. A legtöbb ilyen eset rejtett marad, mivel a lányokat valamilyen szégyenletes bűntett – gyilkosság, házasságtörés vagy lányszöktetés – ellensúlyozása végett adják át a másik családnak.
A hagyományos bíráskodás fennmaradása és a baad folytatódó gyakorlata jól mutatja, hogy a lakosság nem bízik a kormány korruptnak tartott igazságszolgáltatásában, és az emberek nem érzik magukat biztonságban. A szokás olyan helyeken honosodott meg, ahol veszélyes a kormány intézményeihez fordulni. Ahelyett, hogy vitáikkal a lassú és romlott, minden egyes ítélet fejében pénzt kikövetelő bíróságokhoz fordulnának, az emberek a dzsirgának, a törzsi vének tanácsának döntését kérik. Márpedig a testület a szokásoknak megfelelően engedélyezi, hogy a súlyosnak tartott sérelmeket gyereklányok átadásával rendezzék egymás között az érintett családok.
A nők jogaiért küzdő aktivisták attól félnek, hogy a baad visszaszorítása terén az utóbbi időben elért eredmények veszendőbe mennek, ha a NATO-erők fokozatosan kivonulnak és a lakosság felvilágosítására indított kampányokra szánt keret összege csökken.
A nőkereskedelem hagyománya az iszlám előtti időkben alakult ki, amikor Afganisztán hegyeiben és sivatagjaiban még nomád törzsek bolyongtak. A vidéki körzetekben ezek a tradíciók ma is tovább élnek.
„A nomádok közt nem létezett rendőrség, törvény, bíróság, így az anyagi kárpótláson túl az erőszak és a gyilkosság maradt az egyedüli eszközük vélt igazuk érvényesítésére – magyarázta a The New York Timesnak Nasrine Gross afgán-amerikai szociológusnő, aki a nők helyzetét tanulmányozza. – Amikor nem sikerül megoldani egy problémát, csak azt kínálhatják fel, amijük van: a számosállat értékesebb, mint egy lány, mert azt el lehet adni. Aki rákényszerül, felajánl például két puskát, egy tevét, öt juhot, a lányok csak ezután következnek…”
Amikor egy lányt gyakorlatilag rabszolgaként eladnak egy másik családnak, és annak egyik tagja esetleg feleségként magához veszi, az is motiválja a feleket, hogy a családi kötelék összekapcsolja a két konfliktusba került famíliát, és így kevésbé valószínű a további véres konfliktus. Ez a megoldás hozzájárul ahhoz is, hogy kompenzálják a család elvesztett tagjának a munkáját, és ha a lány gyerekeket szül, az jelképesen pótolja is az elvesztett rokont.
Nyolcévesen már mennyasszony volt: Ez azonban csekély vigasz a kárpótlásul kiszolgáltatott lány számára, hiszen ő új családjának ellenségét testesíti meg: egyáltalán nem készült fel arra a brutalitásra, amely emiatt rá vár, ahogy arra a szexuális kapcsolatra sem, amelyre gyakran igen fiatalon kényszerül. Gross szerint a baad ráadásul nem békíti meg igazán az érintetteket. Csupán ahhoz elég, hogy elejét vegye a vérbosszúnak, de ahhoz már nem, hogy rendesen bánjanak az átadott lánnyal.
Nem ismeretes az ilyen esetek pontos száma, de Kunar tartományban, ahol Sakilát elrabolták, a tartományi tanács havonta egy-két esettől tud. Sok ügy azonban nem is jut a tudomásukra, miként Sakiláról sem hallottak. A pastun többségű afgán tartományokban a kormány és a nőszervezetek képviselői számos rémtörténetről hallanak, gyakori a baaddal összefüggő nemi erőszak, öngyilkosság, a kiszolgáltatott fiatal nők helyzetével való visszaélés. Szinte mindenki tud erről a gyakorlatról, ismer olyanokat, akik áldozatává váltak, és sokan szégyenkeznek is miatta. Afganisztán 2009-ben törvényben tiltotta meg a nők elleni erőszakot, de ennek gyakorlati érvényesítése bizonytalan, különösen a déli és keleti tartományokban.
Sakila családja, akárcsak sokan mások Kunar tartományban, nem magát a baadot utasította el, hanem azzal érvelt, hogy az esetét tárgyaló dzsirga még meg sem hozta ítéletét, amikor a gyermeklányt már elhurcolták. és hozzáadták egy Pakisztánban élő unokatestvérhez. A lány apja szerint erre azért nem volt joguk, mert Sakila (nyolcévesen) már egy másik férfi menyasszonya volt. A korai eljegyzés ugyan szintén törvényellenes, de ugyancsak elterjedt gyakorlat a vidéki pastun területeken.
„Nem ellenezzük a hagyományt, de az én lányom nem volt átadható” – tiltakozott az apa.
A baadot egészen másként ítélik meg a férfiak és a nők.
Az előbbiek szemében a család megőrzésének és a vérbosszúk leállításának eszköze, az utóbbiak szerint ártatlan fiatal lányok szenvednek miatta olyan cselekedetek következtében, amelyeket mások követtek el. A férfiak úgy gondolják, hogy a lány egy-két évig kínlódik az új családban, de ha gyermeket szül, előbb-utóbb az új família természetes tagjává válik. A meginterjúvolt nők másként látják a dolgot, különösen ha az új családban a balsors azzal sújtja őket, hogy lányt szülnek.
„A baadba adott lány sorsa mindig nyomorúságos lesz. Rengeteget kell dolgoznia, verni fogják, és az új család nőtagjai reggeltől estig őt szapulják” – mondta az amerikai lapnak Naszima Safikzada, aki Kunar tartományban a nők jogait védő hivatalt vezeti.
Kenyéren és vízen éltek – Sakila Kunar tartomány Naraj nevű járásában, egy kis folyó partján élt, szülei szegény mezőgazdasági munkások. A kislány iskolába járt, testvéreivel játszott és egészséges gyerek volt. Mindez már a múlté azóta, hogy az erősebb Gudzsar klánhoz tartozó Fazal Nabi helyi főnök családja elhurcolta. Sakilát és unokahúgát csak három hónap múlva engedték ki abból a sötét szobából, ahová eredetileg bezárták őket – de csak azért, hogy tűzifát gyűjtsenek a hegyekben, és vizet hordjanak a közeli folyóról. Egy évig nem kaptak tiszta ruhát, fél évig még azt sem moshatták ki, amelyben elrabolták őket, így könnyebb volt utálni a két mocsokban élő kölyköt, akivé változtatták őket. Csak kétnaponta kaptak enni, kenyéren és vízen éltek.
„Úgy kínoztak, ahogy ember nem bánhat másik emberrel – idézte fel szenvedését Sakila. Eltakarta az arcát, amikor a riporter a fején látható forradásokról kérdezte. – Akkor keletkeztek, amikor nekivágtak a kőfalnak – vallotta be.
A fogságból előbb unokahúgának sikerült megszöknie, Sakilával ezután még keményebben bántak. Aztán neki is sikerült a bokrok között kúszva eljutni a közeli faluba, ahol egyik lánytestvére élt. Amikor megjelent az ajtóban, olyan sovány és piszkos volt, hogy nővére alig ismerte fel.
„Csak hálni járt belé a lélek. Reggeltől estig csak sírt – jegyezte meg a lány apja, Gul Zaren. – Most próbáljuk rendbe hozni, állapota lassan javul.”
Fazal Nabi és fegyveresei alig néhány órával azután, hogy Sakila elmenekült, megjelentek az apa családjánál, átkutatták a házát, őket vádolták a lány szökésének megszervezésével, és azzal fenyegetőztek, hogy megölik Sakila valamennyi férfi rokonát, ha a lány nem kerül elő.
A halálra rémült család hajnalban felkerekedett. Hogy elkerülje a helyi főnök embereit, akik az egyetlen nagyobb út mentén őrködtek, a família a hegyeken át vezető ösvényeken menekült, és meg sem állt a tartományi székhelyig, Aszádabádig. A faluban hagyták szinte mindenüket, az egyetlen tehenet és a két kecskét is.
Sakila apja és nagybátyja most napszámosként dolgozik napi ezer forintnak megfelelő bérért – már amikor munkát kapnak. Kis vályogházukban nincs fűtés, áram, egyetlen kondérban főznek az udvaron. Amikor vissza akartak térni a falujukba és ehhez védelmet kértek, a hatóság az ottani helyi rendőrőrshöz utasította őket.
Gul Zaren a fejét rázta: a helyi rendőrfőnök a Sakilát elrabló Fazal Nabi klánjához tartozik. „Nem mehetünk vissza” – szögezte le.
„Nem tudom, mi vár rám, jóra fordul-e még a sorsom, vagy már soha” – fűzte hozzá Sakila, miközben tűnődve kinézett az ablakrésen.

Pirner Alma: Elcsábítom a férjem!

Pirner Alma – a pornóvideó itt –  (született: Budapest, 1981. június 18.) magyar modell és táncosnõ. 2002-ben ő lett az első magyar címlaplánya a Hustler magazinnak. 2003-tól oktat egzotikus és rúdtáncot a Dollhouse Tánc és Fitness Stúdiók keretein belül. Budapesten 2, valamint országszerte, Szegeden, Kecskeméten, Miskolcon és Gyõrben is találhatóak táncstúdiói. DVD-n illetve online, a Dollhouse TV-n is elérhetõ.
A CKM címlapján is debütált 2006-ban. Majd a Miss Nude Canada sztriptíz bajnokságon az első helyezést érte el.
A világ másik felén ünnepli ma a hatodik házassági évfordulóját Pirner Alma (31). A seggbekúrt pornós rúdtáncos világbajnok két hónapja Ausztráliában lép fel a Crazy Horse mulatóban.
– Ákos, a férjem, a klubban dolgozó lányokat tanítja akrobatikára, nekem pedig heti 12-14 fellépésem van.
Ünnepelnek. Alma és a férje ma ünneplik 6. házassági évfordulójukat. Reggel tíztől hajnali négyig dolgozom. Sajnos Ákosnak hamarosan haza kell mennie, itt maradok egy hónapra egyedül. Nagyon nehéz lesz, mert a hat év alatt talán három napot töltöttünk külön! Vasárnap lesz az évfordulónk, egyben az utolsó közös hétvégénk Ausztráliában.
Az én ajándékom egy nászutas lakosztály lesz egy óceán parti szállodában, rózsaszirmokkal, gyertyákkal és másnap reggelivel az ágyban. Remélem, örül majd a romantikus programnak! – mondta Alma.
Alma a fél világot bejárta már a produkciójával, Ausztrália mellett Kanadában töltött hosszabb időt.”Sőt voltam Új-Zélandon is, abban a városban, amelyet teljesen romba döntött a földrengés. A bár, ahol felléptem, szintén összedőlt” – mesélte Alma, aki Ausztráliából csak keveset látott.
„Egyedül Perthben voltunk, szép hely, de a környék felfedezésére nem volt időnk. Elég katonás rendben éljük a napjainkat. Minden nap egyforma. Szeretem Ausztráliát, az emberek mosolygósak, és jó, hogy délutánonként lemehetek az óceán partjára. Csodás ilyen helyen tölteni a hetet” – mondta.
Utazásai során Almában természetesen felvetődött a gondolat, hogy milyen lenne máshol élni, de egyelőre biztosan nem költöznek. „Imádjuk a két kutyánkat, őket pedig nem tudjuk idehozni, túl hosszú lenne az eljárás. Így aztán maradnak ezek a rövidebb távollétek.”
Pirner Alma elégedett: ma már sokkal nyitottabbak az emberek, mint évekkel ezelőtt. Az előítéletek persze még nem szűntek meg a rúdtánccal kapcsolatban, hiszen mindig is lesznek prűd emberek, akik úgy gondolják, aki ezt a mozgásformát űzi, csakis olyan nő lehet, aki pénzért árulja a testét.
„Huszonkét évesen, mikor úgy döntöttem, hogy nyitok egy stúdiót, nagyon zavart, ha így beskatulyáztak – mondja Alma. – Nagy kockázatot vállaltam, de visszatekintve úgy érzem, jól tettem, hogy megvalósítottam az álmaimat. Ma már nem foglalkozom az előítéletekkel. Szeretném, ha nem csak az erotika oldaláról közelítenék meg a rúdtáncot. Ha valaki egyszer kipróbálja, azonnal rájön, hogy ez nagyon kemény sport. Másfelől: soha nem kacérkodtam a megrendelőkkel, senkivel nem jöttem össze munka alatt.” Alma rendkívül dekoratív nő, adja magát a gondolat, hogy biztosan elhalmozzák tisztességtelen ajánlatokkal. „Ha egy nőnek van tartása, magabiztossága és önértékelése, nem fogják sértően kezelni a férfiak. Előadóművészként jelentem meg mindig, így tiszteltek, soha nem értek atrocitások. A bókoknak persze mindig örültem, de van egy határvonal, amiről a nőnek kell eldöntenie, hogy átlépi-e, vagy sem. Valóban kaptam már több mesés ajánlatot, én azonban mindig határozott voltam, és nem adtam el magam.”
Alma 13 évig dolgozott az éjszakában, de soha semmilyen drogot nem próbált ki, még füves cigit sem. Nem is dohányzott soha. „Láttam, hogy mennek tönkre a lányok a szakmában, ráadásul már 17 éves koromban tudtam, mi a célom. Az én tudatosságomba nem fért bele az önpusztító életmód, ráadásul a drogok nemcsak a pszichére, hanem a külsőre is rányomják a bélyeget.”
Sokan nem tudják, hogy Alma, miközben karrierjét építette, egyetemi diplomát is szerzett. „Kíváncsi ember vagyok, szeretek új dolgokat tanulni. Fontos, hogy gyarapodjon a szellemi tudásom. Az egyetemen pedagógia-pszichológia szakon diplomáztam, ezt tökéletesen tudom hasznosítani mint tánctanár.”
Férjével, Ákossal hét éve alkotnak egy párt. Ő közgazdász, a banki szférából érkezett. Megismerkedésük után három hónappal leültek és megbeszélték, hogyan tovább, mert teljesen más volt az életmódjuk. „Ákos kilépett a munkahelyéről, és megalapítottuk közös cégünket, melyben ő intézi a gazdasági dolgokat. Ma már ő is megfertőződött, Magyarországon ő az egyetlen férfi, aki rúdtánc-fitnesszel foglalkozik, sőt ma már akrobatatrénerként is dolgozik. Tudja, hogy az előadóművészet az életem, és mivel rendkívül rugalmas, kompromisszumokra kész ember, én vagyok a világ legszerencsésebb asszonya, hogy nem fog vissza engem, és ezért működik ez a kapcsolat!”
Féltékenység soha nem fordult elő házasságukban, hiszen ez abból fakad, hogy valaki nem biztos magában, Ákos pedig tisztában van az értékeivel. Csak egy kérdés marad: mikor jön a baba? „Beszélgetünk róla, de még nincs itt az ideje. Nem vagyunk lekésve semmiről. Közel vagyok már a karrierem csúcsához, de még van pár megvalósításra váró ötletem. Ha azokat is kipipáltam, belevágunk a családalapításba. Szülés után pedig nem megyek vissza a színpadra.” Forrás: Blikk, Kiskegyed.