Tény, hogy majdnem minden második házasság válással végződik, és sokan boldogtalan házasságban élnek. Megígérjük, hogy „jóban-rosszban, holtomiglan-holtomiglan” kitartunk párunk mellett, és többnyire így is gondoljuk, de sokunk valahogy mégsem bírja tartani magát ehhez az eskühöz. Mára már a kimondott szó puszta formalitássá degradálódott, nincs súlya az eskünek, becsületnek, amiért óapáink emelt fővel voltak képesek akár a halálba vonulni egy párbaj során. Már nem szégyen válni, sőt! Meg sem rebben a szempillánk, ha azt halljuk: elvált. Régen összesúgtak volna egy elvált háta mögött, megkérdőjelezték volna szavahihetőségét, megbízhatóságát, becsületén nagy folt éktelenkedett volna.
A házasság értéke egyre csökken, és ez már akkor elkezdődött, amikor bevezették a válást.
Miért válunk?
„Az ember a boldogságba nagyobbat tud bukni, mint a boldogtalanságba.” (Müller Péter)
A válóperek 70%-át a nők kezdeményezik. Már egyedül is boldogulnak, nem eltartottak, önállóak, dolgoznak, míg korábban függtek férjüktől. Már nem feltétlen van egymásra utalva a két nem.
Sokan társadalmi nyomásra házasodnak, aminek nem lehet igazán jó vége. Ha elérik azt az életkort, amikor már elvárás családot alapítani, akkor az éppen aktuális kedvesükkel, vagy az első ennek megfelelő társsal ezt meg is teszik. Oly gyakran hallani, hogy milyen fontos az időzítés. Persze lehet, hogy őszülni kezdenénk, mire megtalálnánk az igazit, és addig sokunk nem tud és nem is akar várni. Egyáltalán létezik igazi? Ha igen, akkor is mi a biztosíték arra, hogy megleljük és ráadásul a kellő időben, nem túl korán vagy túl későn?
Gyakori a kényszerházasság, főleg nem tervezett gyermek érkezésekor. Sokan túl fiatalon, még éretlenül házasodnak, mondhatni nem élték, nem tombolták, nem szórakozták ki magukat. Lehorgonyoznak első diákkori szerelmük mellett, miközben nem is igazán volt más partnerük, így aztán nincs összehasonlítási alapjuk. Nőiességük, férfiasságuk, női-férfi önbizalmuk nem lett több oldalról megerősítve. Sok esetben ez is váláshoz vezet.
Továbbá kitágult a világ, és általa a választható partnerek köre. Szabadon utazhatunk, repülhetünk. Már nem csak a lakóhelyünk és a szomszédos települések eladósorban lévő nő-vagy férfiállományából válogathatunk, hanem online ismerkedhetünk akár a világ másik szegletében élőkkel. Ki sem kell mozdulnunk otthonról. Számtalan házasságban élő használja aktívan az internetes társkeresők oldalait. Mintha kevesebbet tennénk kapcsolatainkért és annál többet önmegvalósításunkért. A problémák elől sokan elmenekülnek, gondolván arra, hogy újrakezdhetik tiszta lappal mással. Egyre nehezebben tartunk ki rosszban. Mindenkinél lehet jobbat, vagy ha más nem fiatalabbat, sikeresebbet találni. De sokszor elég csak az újdonság varázsa. Így sokaknak az egész élete a társkeresésről szól.
De egyébként elég csak körbenézni napjainkban. Szinte mindenhol ledérebbnél-ledérebb öltözetű, hivalkodó, csábító nőkbe botlunk. Néha egy bikini sem takar sokkal többet, mint amelyben némely nő nyilvános helyeken megjelenik, élvezve a férfiak sóvárgó tekintetét. Emellett kezdeményezőbbek is lettek a nők, nem kímélve a nős, családos férfiakat sem. Nem tiszteljük egymást. Az erkölcsi értékek radikálisan megváltoztak. Már egyáltalán nem dicsőség a lányoknak szűzen férjhez menni, ami évezredekig elvárt volt. A szex már nem tabutéma. Úton-útfélen erre utaló reklámokkal, címlapokkal bombáznak minket. Szinte már mindent el lehet adni formás női-, vagy izmos férfitestekkel, szexis pillantásokkal. Alig száz éve viszont egy női boka kivillanása is eseménynek számított. Napjaink férfijai és női minden idők legintenzívebb szexuális ingereinek vannak kitéve. Nem csoda, hogy könnyebben elcsábulnak, meginognak, ami a leggyakoribb válóok az alkoholizmus mellett.
Erre mondja Popper Péter, hogy az alkoholizmusból betegséget csináltunk: „Az apám szemében az alkoholista gazember volt, aki elissza a gyerekek uzsonnapénzét. Vagyis erkölcsi kérdés volt, hogy valaki alkoholista-e vagy sem. Ebből most betegséget csináltunk, és igaza van Hamvasnak, hogy a pszichológia erkölcs helyett patologizál, és ezzel mindenkit felment az erkölcsi felelősség alól, mert a bűnöző szociális adaptációs zavarban szenved, az alkoholista szenvedélybeteg stb. Az ember pedig nem felelős a betegségéért. Ez a szemlélet felmenti az embert az önmagáért való felelősség alól.” A kapcsolatainkért nem vagyunk felelősek?
Kihagyhatatlanok Popper Péter pszichológus érvei.
„Manapság nem a tartósságot jelenti a jó minőség. És ez átterjed az emberi kapcsolatokra is. Biztos, hogy az a jó házasság, ami ötven évig tart? Ezt vélik az emberek ma egy jó minőségű kapcsolatnak? Vagy esetleg a férj és a feleség legyen könnyen beszerezhető, tetszetős és cserélhető? A házasságról olvastam Eötvös Józsefnek egy megjegyzését, hogy „Nem rossz dolog ez a házasság, csak egy kicsit soká tart.” Pedig régebben még addig sem tartott egy házasság, mint ma, mert a nő belehalt a gyerekszülésbe vagy a gyerekszülések valamelyikébe, s már jött is egy új feleség. Illetve, ha a férjet elvitte a kolera vagy a pestis, esetleg a török levágta a fejét egy csatában, jött egy új férj. Ezek sokkal rövidebb időre koncentrált emberi kapcsolatok voltak. Túl lehet adagolni egy embert is, nemcsak egy gyógyszert. Romboló hatású, ha túl sok van belőle, mint egy gyógyszer is mérgezővé válik, ha többet szedünk be a kelleténél. Ez az egyik része a dolognak.
A másik része, amit Ancsel Éva mindig hangsúlyozott. Meg volt győződve róla, hogy a házasságok azért mennek szét, mert a modern ipari társadalom megfosztja az egyént társadalmi jelentőségétől. Régen a suszter csinált egy cipőt, és az az ő személyes alkotása volt. Most egy pasas megnyom egy gombot, a gép kivág nyolcszáz talpbőrt, és pontosan tudja, hogy bárkit behívhatnak az utcáról, és tizenöt perc múlva átveheti a munkáját. Erre mondja Ancsel Éva, hogy az ember annyira elveszíti a személyes jelentőségét a munkájában és a társadalmi helyzetében, hogy minden személyes ambícióját, becsvágyát otthon akarja kiélni. Otthon már nem hajlandó kompromisszumokat kötni. Kompromisszumok nélkül pedig nincs együttélés. Ezt azért hittem/hiszem el Ancsel Évának, mert nem azt látom a magyar társadalom fő családi problémájának, hogy válnak, hanem hogy újraházasodnak.
De még azt is elhiszem, ha valaki azt mondja, hogy ebbe a halálfélelem is belejátszik, mert az ember szeretne több életet élni. És lehet, hogy a kapcsolati váltások, az újrakezdések olyan illúziót adnak az embernek, hogy több élete van.
Minden kapcsolat – elnézést a kifejezésért – rohad időnként. És ezt át kell vészelni, és nem elszaladni, és nem szétrúgni. Meg kell próbálni átküzdeni magunkat a hullámvölgyeken.
Teljesen jól írta meg Arthur Miller a Pillantás a hídról-ban. Azt mondja, hogy az a mi bajunk, hogy nem játsszuk végig a játékainkat száz százalékosan. Félünk a száz százaléktól, a teljességtől, mert a száz százaléknak borzasztóan nagy a rizikója. Ha bukás van, akkor a bukás is száz százalékos. Ezért beérjük hatvan százalékos szerelmekkel. Mindig hagyunk kiskaput magunknak, ahol el lehet slisszolni, és amit az élettől cserébe kapunk, azok is ilyen hatvan százalékos dolgok. És ebben az ember végül is nem érzi jól magát, mert nem érezheti jól magát.
A nők szokták azt a bugyuta dolgot gondolni, hogy valakit megváltoztathatnak. A házasságok nagy része így köttetik. Ezekben a megváltoztatásokban nem hiszek. Vagy el tudjuk fogadni a partnert olyannak, amilyen, vagy nem. Ha szabad egy állatidomár hasonlattal élnem, teszem azt valaki imádja a pumát, mert az egy nagyon szép vadállat, ezért vesz magának egyet és elkezdi szelídíteni. A szelídítés vagy nem sikerül, mert a puma vadállat marad, vagy sikerül és átalakul házőrző juhászkutyává. De ha már nem puma, akkor érdektelenné válik a szemében, mert ő a pumákat szereti. Tehát akár sikerül a szelídítés, akár nem, csak rosszra vezethet.
De azért azt is gondolom, hogy nem a szerelmi házasságok szoktak a legjobban sikerülni. Ez egy csalóka dolog. Hogy miért van így? Mert a szerelemben az emberek többségének fogalma sincs arról, hogy kibe szerelmes. Egyrészt a másik is a legjobb arcát mutatja, másrészt meg fantáziánkban nagyszerű dolgokat vetítünk rá a szerelmünkre, többnyire légvárakat, és beleszeretünk saját fantáziánkba. Aztán, ha kiderül, hogy az illető nem pontosan olyan, mint képzeletünkben, akkor őrá haragszunk, nem a saját tévedésünkre. Pedig más alapokon esetleg tartósabb kapcsolatokat lehet létrehozni. Ha nem is szerelmi házasságban.
Én abban a frázisban nem hiszek, hogy a szerelem elmúlik, és szeretetté alakul. Nem ezt látom. Azt látom, hogy azok a kapcsolatok maradnak együtt, ahol van szeretet és van szolidaritás. Ezt a kettőt nagyon fontosnak tartom. Az se baj, ha még érzelem is van benne. A szolidaritás alatt azt értem, hogy kerülhet az ember nevetséges vagy komikus helyzetekbe, mindenki röhöghet, de a férjem, a feleségem nem röhöghet rajtam. Velem kell szolidárisnak lennie. A szolidaritásról továbbá azt gondolom, hogy nem haverkodhat olyan emberekkel a párom, akik velem nem ülnek le egy asztalhoz. Még az is előfordulhat, hogy megcsalják egymást. Besodor valakit egy hangulat, egy este mondjuk egy külföldi útján egy idegen ágyába. De nem szabad a társ prioritását veszélyeztetni, ez nem fordulhat elő. Még ha a Lollobrigida ágyába sodor is az élet, s megszólal a telefon és azt mondja a feleségem, hogy harminckilenc fokos láza van, meg torokgyulladása, akkor sajnos ki kell szállni a Lollobrigida ágyából, és azt mondani, hogy ne haragudj, a feleségem beteg, ott a helyem mellette. Ha saját elsődlegességében biztos valaki, akkor nagyon sok mindent elviselhet. Talán többet, mint egy szerelmi kapcsolatban.
Már annyi a pszichológus, hogy ha egyet köp az ember, biztos, hogy pszichológust talál, de a kapcsolatok nem lettek se boldogabbak, se tartósabbak.”
Popper Péter gondolatai Révai Gábor és Tóth Andrea interjúiból válogatottak.
Author: Zita
Új divat hódít: hópéniszek nőnek az autókra
Különös szobrok nőnek újabban Svájcban.
Az új dili a snow dicking névre hallgat, azaz hóból készült hímtagot jelent.
Hóból építenek péniszeket Svájcban.
Az alapötlet igen egyszerű és kellőképpen gyerekes is. Barátok jönnek össze egy nagyobb hóesés után.
Ám ahelyett, hogy megszokott hóemberfigurát építenének, inkább egy hatalmas péniszt formáznak – lehetőleg egy ismerős autójára.
A végeredmény talán nem csal olyan mosolyt a tulajdonos arcára másnap, mintha a hagyományos, répaorrú hóembert látna – bár ez is csak humorérzék kérdése.
Az biztos, hogy én a barátnőim autójához szívesen formálnék egy-egy hatalmas dákót, és videóra venném, hogy reagálnak, amikot meglátják, és hogy takarítják el. Én a pénisz makkjánál kezdeném.
Megölte magyar szexrabszolgáját az osztrák férfi
Hátborzongató történet rajzolódott ki egy ausztriai gyilkosság hátterében. Erwin Köck két magyar lányt nevelt fel, szexrabszolgájává tette őket, majd féltékenységében végzett a fiatalabbik testvérrel.
Egy feldarabolt és felgyújtott lány holttestére találtak a rendőrök még tavaly októberben az osztrák – szlovák határ közelében. Hamarosan kiderült, hogy az áldozat egy 23 éves magyar lány, K. Anita. A zsaruk rövid időn belül elfogták a gyilkost, az 54 éves elektroműszerész Erwin Köcköt. A kihallgatások során megdöbbentő történet rajzolódott ki: Köck tizenöt éve nevelte áldozatát és annak nővérét, Szilviát, a férfi mindkettejükkel szexuális kapcsolatot tartott fenn, s nem bírta elviselni, hogy a fiatalabbik ott akarja hagyni az „édes hármast” egy új szerelemkedvéért. Letartóztatása után Köck felakasztotta magát a börtönben.
Anita (balra), a testvére, Szilvia és a tizenöt éve őket nevelő Erwin Köck alkotta a szerelmi háromszöget. Ma már csak Szilvia él.
A bécsi Kurier terjedelmes interjút közölt K. Szilviával. Az egész rémregény tulajdonképpen az ő megismerkedésükkel kezdődött. A lányok édesapja 1995-ben elhagyta a családot, visszaköltözött Sopronba, édesanyjuk nehéz anyagi körülmények között nevelte a nővéreket. Szilvia 12 éves kislányként süketnémáknak tolmácsolt, Köck pedig hallókészülékek javításával foglalkozott, egy alapítványnál ismerkedtek össze. A lány és a 27 évvel idősebb férfi között szerelem szövődött, majd Köck a hivatalos gyámügyi eljárások nélkül magához vette Szilviát és húgát, Anitát is.
– Mindent megadott nekünk, igaz, túl sok szabadságunk nem volt, erősen kontrollálta minden cselekedetünket – mondta Szilvia. – Erwin titkolta előlem, hogy Anitával is kapcsolatot létesített, csak a húgom halála után tudtam meg. Most még nagyon összezavarodott vagyok, én igazán szerettem Erwint. Nemcsak a testvéremet, hanem az életem férfiját is elvesztettem – magyarázta Szilvia.
A lány valószínűleg nem tudta: Erwin Köck a nyolcvanas években gyermekek szexuális zaklatásáért hosszú időt töltött börtönben.
Szex után – A nő ölelne, a férfi enne
Képzeljük el a jelenetet: egy forró, szexszel töltött éjszaka után odabújunk a partnerünkhöz egy kis ölelés reményében, de a férfi gondolatai már a reggeli körül forognak. Ismerős? Íme a magyarázat!
Pensylvániai tudósok szerint, amíg a nők szex után még ölelkezni és beszélgetni szeretnének, addig a férfiak ilyenkor egy cigarettára, kávéra vagy valami harapnivalóra vágynak inkább. Abban az esetben viszont, ha a férfi szeretné a későbbiekben megismételni az éjszakát, sokkal nagyobb hajlandóságot mutat az összebújásra. Az utójáték ugyanúgy a szex része kellene legyen, mint a kedvet meghozó csókolózás, simogatás, vagy épp maga az aktus.
Nők és férfiak – A fenti tanulmány résztvevőit arra kérték, értékeljék a csók, az ölelés és a beszélgetés fontosságát. Az eredmény szerint a nők ezeknek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, még akkor is, ha nem terveznek hosszútávú kapcsolatot partnerükkel. A férfiak viszont a fenti dolgokhoz elsősorban az apaszerepet kapcsolják, így náluk csak akkor jut szerephez az effajta gyengédség, ha partnerüket majdani feleségükként is el tudják képzelni.
Szakértők szerint a tartós kapcsolatban élők szex után történő összebújása evolúciós folyamat eredménye: az aktus után az esetleg teherbe esett nő vágyik a meghittségre, a biztonságra, a férfi pedig ölelésével védelmezi asszonyát és talán utódját is. Stabil kapcsolatban tehát ők is vágynak az intimitásra, bár még mindig nem annyira, mint a „gyengébbik nem” képviselői. Egyetlen dologban azonban mindkét fél egyetértett: a „Szeretlek!” szó fontosságában.
Ha pusztán a biológiai folyamatokat nézzük, a – gyengéd érzelmek nélkül bonyolított – szex utáni különbség egyszerűen magyarázható: orgazmus közben szabadul fel az oxitocin nevű hormon, amiből a női test jóval többet termel, mint a férfi. Utóbbi szervezetéből ejakulációkor távozik az összes oxitocin, így a szexszel együtt járó intimitást is csak addig igényli. Amikor két ember egymásba szeret, mindkettejükben megnő ennek a hormonnak a mennyisége, így erősödik köztük a kötődés és ezzel együtt az összebújás iránti vágy. Ha tehát a párod szex után önként átölel, hozzád bújik, netalántán még szerelmes semmiségeket is a füledbe suttog, biztos lehetsz benne, hogy még mindig fülig szerelmes beléd!
Az olasz szexisten és én
Forró, rekkenő hőség volt. Bár már október felé járt az idő, én még mindig a szexibbnél szexibb, mutatósabbnál mutatósabb spanyolos ruháimban, és szexi tűsarkúimban virítottam. Imádtam forgolódni a társaságban. Férfiak erre, férfiak arra… És mind majd megőrül értem. Elég egy csípő ringatás, egy kacér mosoly, egy kacsintás, vagy csak épp, hogy kicsit hátrarázzam a hajam.
Az apám vacsorát rendezett egy ilyen októbari napon. Idióta ügyfelek megint, akiknek a gazdag elkényeztetett kiscsajt kell alakítanom. Hát én ebből nem kérek! Az egyik legjobb étterembe kellett volna mennünk.
Anyám beszólt, hogy vegyek fel valami szolidat, mert ez fontos. Szolidat… Mikor vagyok én szolid? Kérdeztem magamtól. Különben is. Elegem van mindenből. Addig húztam az időt, ameddig a szüleim nem vártak tovább, és otthon hagytak azzal, hogy sietek oda. Mentem is. De nem akárhogy! Felvettem egy vörös, testhez tapadó csodát, aminek a szoknya része combközépig ért, és hozzá egy fekete magassarkút. És ekkor még csak nem is tudtam, milyen gyönyörű este vár rám.
Kiszálltam az autómból, ahogy odaértem. Napszemüveg volt rajtam, de mondanom sem kell, minden férfinek majd leesett az álla. Volt ott a parkolóban egy ezüst színű Porsche is, aminek a gazdája éppen leparkolt, és abban a pillanatban kiszállt. Olyan férfit még én életemben nem láttam! Nagyon magas, még nálam is legalább egy fejjel magasabb, pedig nem vagyok kicsinek mondható. Széles váll, ami izmosabb volt az eddigieknél, amit valaha is láttam. Kreolos, olaszos bőr, fekete haj, és elbűvölő, nyers erőt sugárzó arc. Telt ajkak, és ékes, a világgal dacoló tekintet. Kifogástalan öltönyt viselt, kigombolt inggel. Minden nő álma.
Ő is felém nézett, és rám kacsintott. Csak ennyit mondott : Bonna sierra, Signorita! Azt hittem, ott rögtön elélvezek. – Jesszus, ez tényleg olasz !!! – Bizsergett az egész testem, éreztem, hogy levetkőztet a szemével.
Észhez térítettem magam, és besétáltam az étterembe. Finom, francia hely volt, a legpuccosabbakból. Amint észrevettem a szüleimet, feléjük igyekeztem. Az apámnak a torkán akadta bor. Az anyám padig csak fújtatott… És akkor mit látok?
A vadító szexszimbólum ott ül a szüleim mellett, másik két öreg fickóval. Nagyot nyelek, és bemutatkozom. Először kezet fogok a két öreggel, majd Antonie-vel (Így hívták), akiről később kiderült, hogy annak a cégnek a vezetője, ami a papámat érdekli, a másik kettő pedig igazgató halyettes, és egy ügyvéd.
Leültem. Pontosan Antonie-val szemben. Éreztem, hogy megint levetkőztet a szemével… Én is rá néztem. Az apámmal csacsogott valamiről, de én nem figyeltem. Látszólag ő sem nagyon… De nem bírtam ki… Meg kellett tennem. Kinyújtottam a lábamat. A bokámat végigfuttattam az övén. Erre láttam, ahogy a poháron megfeszülnek az ujjai. Az alsó ajkamba haraptam, és hátra döntöttem a fejem… Feljebb csúszott a lábfejem. Éppen hogy rákacsintottam, amikor visszafordultam, és figyeltem, ahogy összeszorítja a fogát. Láttam a szemében a perzselő vágyat. Feljebb toltam a lábam, és a lábfejemmel megérintettem a nadrágján át feszülő falloszt… – Az utolsó szó, amit kiejtett a száján, dadogva hallatszott. – Kő kemény volt, és eszméletlen nagy. Milyen finom lenne körbenyalni. Éppen ezen járt a fejem, miközben a lábammal izgattam. Reflexből körbenyaltam az ajkaim. És akkor éreztem, hogy a tenyere megfogja a lábfejemet, és hozzászorítja mégjobban. Én már csak azért is elmosolyodtam, és visszahúztam a lábamat. Ő csalódottan nyögött fel.
A szüleimmel kezdtem én is belefolyni egy beszélgetésbe, amikor megéreztem… Antonie bosszúból minden előzetes nélkül a lábfejét – cipő nélkül ! – a puncimhoz dugta. Halkan felnyögtem. Mindenki furcsán nézett rám, őt kivéve. Nagyot nyeltem, és kortyoltam egyet a boromból. De ennyi sem volt elég.., Irtó finoman kezdett el ott lent simogatni. Jobban kitártam a combjaimat. A harisnyámon át éreztem, mennyire kezdek ott lent nedvesedni. Nagyon jó volt. Játszott egy kicsit a csiklómmal is. Én csak lehunyt szemmel, összeszorított szájjal kétségbeesetten próbáltam megállítani a kéjes sikolyomat… De ő csak gyorsabban, és gyorsabban csinálta, amíg végül elélveztem. Olyan jó orgazmus volt… Azóta sem felejtettem el. Nagy szerencsémre csendben tudtam maradni. Ellazulva dőltem hátra. Míg egy hírtelen ötlettől vezérelve felálltam. Kimegyek a mosdóba, mondtam, és Antonie-ra pillantottam jelentőség teljesen Be is mentem a csinos, rózsaszín kis mosdóba. A mosdó fölé hajoltam, és a tükröt figyeltem, mikor közeledik vágyaim tárgya.
Kinyílt az ajtó, és ott állt ő. Bejött, és bezárta az ajtót. Levette a kabátját, és nekem esett, mint amikor az ember egy finom sütit kezd el enni nagy élvezettel. Istenien csókolt. Kemény, sziklaszilárd volt a csókja, kicsit durva… Istenien durva.
Felültetett a mosdókagylóra, és letépte rólam a harisnyát, és a bugyit is. A melleimet is kicsalogatta, és szopni kezdte. Én addig az övével babráltam, és amikor sikerült kibogoznom, az alsójából úgy csapódott ki az a hatalmas nagy, és csodálatosan finom szerszám, akár a bársonnyal borított acél. Nem bírtam megállni, meg kellett kóstolnom. Lecsusszantam a mosdóról, és hátralöktem. Hátrahúztam a bőrt, és nyalogatni kezdtem a makkját. Finoman szopogattam, alig fért be a számba. A kezemmel pedig a golyóit markolásztam. Hörgött, és színte ordított. Amikor már érzetem, hogy nincs sok neki hátra, lenyeltem, és hagytam, hogy elélvezzen a torkomban.
De még itt sem volt vége. Most én kerültem sorra. Felültem a mosdóra, és ő a lábam közé hajolt. A két vállára tettem a combjaimat. Úgy nyalt, amilyen a csókja is volt. Keményen, szilárdan. A csiklómat izgatta, és be-be hatolt a hüvelyembe. Utána két ujjal csinálta, amig a csiklómat szopta. Azt hittem, belehalok a gyönyörbe. Nyöszörögtem, hogy ne hagyja abba. Egy mozdulattal, úgy ahogy bennem volt az ujja, megfordított, és hátulról ujjazott. Benedvesítette a hüvelynedvemmel a fenekemet, és odairányította a falloszát. Mire feleszméltem, már bennem is volt. Ujjazott is, és ki-be mozgott is bennem. Életem legjobb orgazmusa volt az, amit ezzel az olasz férfival akkor átéltem.
Állami gondozottak – Szex a falak mögött
Néhány napja röppent fel a hír a tehetséges énekesnőről, Oláh Ibolyáról, hogy leszbikus kapcsolatban él egy fiatal nővel. Nem ő azonban az egyetlen „celeb”, aki immár nyíltan vállalja másságát – Gallusz Niki is így tett. Ibolya esete azonban más, hiszen az intézetben felnőtt gyerekek között köztudottan magas a homoszexuális kapcsolatok száma.
A homoszexualitás „kialakulásáról” a mai napig megoszlanak a vélemények. Nem tudhatjuk ugyanis biztosan, hogy mi áll a háttérben: a hajlam, az öröklődés vagy a környezet.
Az Ország Nagy Szextesztjének adataiból kiderült, hogy a homoszexuálisok 11%-ának a 6 éves kora előtti időszakban volt az első szexualitáshoz köthető élménye. A biszexuálisokra ugyanez jellemző, a heteroszexuális huszonéves férfiaknál ez az arány csak 6%. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a szexuális abúzus fontos tényező lehet a homoszexualitás kialakulásában, másrészt azt, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyerekek nagyobb arányszámban találkoznak szexuális erőszakkal vagy „csábítással”. Nem tudhatjuk, hogy a tesztet kitöltők gyermekkorukban családban éltek vagy sem, de feltételezhető, hogy a családi körön kívül, intézményi körülmények között nevelkedett gyerekek számára nagy kockázatot jelent az „összezártság” és az érzelmileg hideg légkör.
Melinda, ápolónő (37) – „Abban a szobában, ahol én laktam, nyolcan éltünk együtt, és csak ketten ismertük a ‘lányszex’ örömeit. Az ágyunk össze volt tolva, bár amikor lebuktunk, a nevelők megkértek minket, hogy húzzuk szét őket. Ennek ellenére mindig találtunk alkalmat arra hogy Tamarával ‘szeressük’ egymást: hamarabb meglógtunk az óráról, vagy benn maradtunk hétvégén, és megvártuk, amíg mindenki hazament, vagy kiosontunk a kiserdőbe. Kicsit furcsán néztek ránk a többiek, de azért elfogadták a dolgot. Ebből nem volt konfliktus közöttünk.”
Miért lehet gyakoribb a homoszexualitás intézeti körülmények között?
Két lehetséges oka van az intézményi körülmények között kialakult homoszexualitásnak:
Az első esetben a szex egyfajta szeretetkapcsolatot jelent a felek között, ami olykor az első vagy az egyetlen a fiatalok életében. Az aktus, az érintés, a gyengéd simogatás ilyenkor kifejezetten kellemes élmény, és gyorsan bevésődik. A sokszor fizikailag és érzelmileg egyaránt bántalmazott, sérült gyerekek számára a szex – akárcsak a börtönben lévő embereknél – egyfajta érzelmi kapaszkodó. Valaki akarja őket, valaki számára az ő személyük kiemelten fontos. Az intézetekben a homoszexuális kapcsolatok kialakulásának és az aktusok lebonyolításának kedvez az összezártság is.
Bea, varrónő (41)
„Az intézetben a paplanom alá bújt az egyik felsős lány, csókolgatott, a bugyimba nyúlt és arra kért, hogy simogassam az ágyékát. Csak 10 éves voltam, de már nagyjából tudtam, hogy mi történik, és először nem nagyon tetszett az egész. Az a lány vette el a szüzességem is egy kicsit később. Túl mélyen nyúlt belém és vérezni kezdtem.”
A másik ok lényegesen ritkább: ebben az esetben a kapcsolatot csak az egyik, jellemzően az erősebb partner akarja, és a gyengébb, fiatalabb gyermeknek ” bele kell mennie” a játékba. Ezt az erőszakos fél viszonylag könnyen elérheti zsarolással, fenyegetéssel, esetleg ígéretekkel. Néha még a fenyegetés sem kell, mert a helyzet már önmagában fenyegető, ha a kisebb gyerek „magára marad”. Ilyenkor egyféle önvédelem áll a homoszexuális aktusok gyakorlása mögött.
Fontos az is, hogy az intézetből kikerülő fiatal számára a homoszexualitás – amennyiben szexuális tapasztalatainak lényeges hányada homoszexuális volt, még akkor is ha erőszak hatására élte meg őket – feltehetőleg minta marad.
Anna, fodrász (35) – „11 éves voltam, amikor intézetbe kerültem. Sokan voltunk testvérek, apánk ivott, anyánk nem tudott eltartani minket, és új életet akart kezdeni, ezért bedugott minket az intézetbe. A testvéreim egy alföldi intézetbe, én a Dunántúlra kerültem – egyedül. Gyorsan érő lány voltam, aminek látható jelei voltak. Gyorsan le is csapott rám egy akkor 15 éves, nagyhangú csaj, Andi. Neki nem lehetett nemet mondani, de az első egy-két éjszakai sírás után nem is akartam, mert nem is volt olyan szörnyű a dolog. Különösen akkor, amikor már megtanította, hogyan tudom magam simogatni addig, amíg orgazmusom nem lesz. Én nem avattam be kisebbeket, de amíg intézetben voltam, akadtak lánykalandjaim. Ma sem jó a szex pasikkal, még ha nem is vallom magam leszbikusnak.”
Szakértő pszichopedagógus véleménye: „Több mint 10 évig dolgoztam állami gondoskodásban élő gyerekekkel a fóti ‘gyeriben’ (Ma Károlyi István Gyermekközpont), és több mint 5 évig éltem a közvetlen közelükben egy szolgálati férőhelyen a ‘kerítésen belül’. Ez idő alatt lehetőségem volt megismerni és megérteni (elfogadni nem mindig!) a növendékek szexuális érési folyamatát, illetve testi kapcsolataik motivációját, technikáját. Véleményem szerint valóban a szeretetéhség, a gyöngédség és kényeztetés vágya, az odafigyelés és az ‘én is fontos vagyok valakinek’ érzés megélésének lehetősége segíti az érdeklődés kialakulását, elmélyülését és a szexuális élet megkezdését a növendékek között. Ugyanakkor a ‘börtönszex-szindróma’ már régen nem (20 éve biztosan nem!) jellemző. A ’90-es évektől már heterogén nemű és korú csoportokban történik a nevelés, így pont arra van lehetőség, hogy az ellenkező nemű társakkal kerüljenek – sajnos nem intim! – kapcsolatba. A meztelen testek véletlen vagy kitervelt megpillantásának gyakori lehetősége kifejezetten felhívó jellegű, a ‘testvérként élünk’, de nem vagyunk testvérek szabadsága pedig szinte tálcán kínálja az alibit a testi kapcsolat kipróbálásához. Sajnos sokszor válik ‘fizetőeszközzé’ a szex akkor, amikor nem nagyon van más tulajdonuk. Szerencsére vannak olyan gyerekek is, akiknél az őszinte szeretet motiválja a kialakuló kapcsolatot. Tapasztalataim szerint a homoszexualitás (mely a vizsgált körülmények között nagyobb mértékben jelentkezik lányoknál) kialakulása mögött legtöbbször egy az otthonról hozott molesztálás, abúzus (nevelőapa vagy akár édesapa, báty) áll, amelynek hatására az elszenvedő fél elfordul a férfiaktól. Nagymértékben befolyásoló tényező az is, hogy az egymástól megtanult kényeztetés, tökéletes technika lehet a magányos örömszerzéshez, a valódi orgazmusig tartó önkielégítéshez, amit sok növendék gondol – sajnos – jövendő élete ‘egyetlen’ igazi örömforrásának.
A férfiak legnagyobb vágya az ágyban – cikk nőknek
Szeretnél egy tippet arra, mivel teheted tökéletessé a mai estét a barátod vagy a férjed számára? Netán arra vágysz titkon, hogy a szombati edzésen is folyton rólad ábrándozzon, pedig már évek óta jártok? Vagy csak arra akarod „sunyin” rávenni, hogy vigyen el vasárnap vásárolni, vagy kísérjen el ebédre a mamádhoz? Szeretnéd tudni, mi az a szextrükk, amiben tuti, hogy Te is fantasztikus vagy, vagy majdnem fantasztikus? Amihez nem kell semmilyen segédeszköz, vadmacskás smink vagy akár csak erotikus fehérnemű? Tudod, hogy mi az a szexuális élvezet, amiből a férfiak egy része úgy érzi, nem kap eleget, más részüknek nem lehet belőle elég, viszont szinte mindannyian őrülten vágynak rá?
Ne izgulj, semmi extrára vagy nagyon perverzre nem gondoltam, csak arra, amit már ókori egyiptomi rajzokon is ábrázoltak, és amit a gyümölcsevő denevérek is előszeretettel élveznek. Talán kitaláltad, hogy az orális szexről lesz szó. Bizony, erre, és nem például az édes hármasra, a szerepjátékra, a playmate-ekre vagy egyéb ínyencségekre vágyik a legtöbb pasi leginkább. Szimplán arra, hogy rendszeresen megkaphassa tőled, és közben lássa, hogy örömmel adod. Persze egy odaadó társnál ez mindig kölcsönös, hiszen egy jó kapcsolat az ágyban is az adok-kapok mentén működik.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy kötelességednek érezd csinálni, főleg nem azt, hogy egy új kapcsolatban csak azért egyezz bele, mert az udvarlód erőlteti. De egy olyan kapcsolatban, ahol izgatottan és önszántadból mész bele, tudhatod, hogy nagyon nagy örömet okozol vele a másiknak, ami a hálószobában és azon kívül is megtérül majd. Nem én találtam ki, és egyáltalán nem degradálóan mondom – sőt! -, de a férfiak nem olyan bonyolultak, hogy ne lenne viszonylag könnyű a kedvükre tenni. Hogy aztán te legyél a királynő a pasid szemében!
Orális enciklopédia:
– Talán meglepődtél a cikkben, hogy az ókori Egyiptomot említettem. Ám egy i.e. 1300 körüli képen Ízisz fellációval támasztja föl Oziriszt holtából.
– Amit a gyümölcsevő denevérekről írtam, az is mind igaz! Kutatók figyelték meg, hogy ezek a huncut kis jószágok élvezetüket lelik az orális szexben.
– Az orális szexnek a társadalom egészére és a politikára is óriási hatása van. Ha nem hiszed, olvass csak utána az egykori amerikai elnök, Bill Clinton szexbotrányának, és nézd meg a Mély torok mélyén című dokumentumfilmet, amely egy 1972-ben készült pornófilm nem várt társadalmi hatásairól szól. Ez utóbbit tékákban is megtalálod.
Szexönkéntesek Japánban, szüzesség elvételért fizetnek
A szexet nélkülöző japán nők ma már hivatalos segítőhöz is fordulhatnak. Ugyan kutatások szerint már veszített erejéből a japánok legjellemzőbb karaktercímkéje, a munkamánia, a karriert középpontba állító életforma azért továbbra is tartja magát mindkét nem körében.
A workaholic szindróma pedig éppolyan roncsoló hatással van az extrém túlórázók magánéletére, mint a fizikai és lelki egészségükre: a fiatalok szerelem helyett elsősorban diplomát halmoznak, a házaspárok pedig hamar azon kapják magukat, hogy a munkaközpontú hétköznapok valójában társas magányban telnek. Hosszú ideig a férfiak kiváltsága volt a szexuális örömöket nyújtó mellékkapcsolat, ma már azonban bármelyik japán nő kereshet kielégülést az otthon falain kívül, klinikai önkéntesek segítségével.
Házasság szex nélkül – Japán dobogós a szexiparban, az intim együttlétek száma mégis drámaian alacsony: egy Durex-felmérés szerint ez átlagosan évi 45 alkalmat jelent, míg a világátlag 103. Talán még ennél is aggasztóbb adat, hogy a japán házaspárok csaknem 20%-a több mint egy éve nem bújt ágyba egymással.
A kiégett kapcsolatokat kevés eséllyel tudják újraéleszteni, a felmerülő problémák ugyanis nagyon ritkán kerülnek terítékre egymás között, a párterápia vagy a pszichológusi segítség pedig különösen szokatlan, mivel utóbbit a gyengeség jeleként tartják számon a japán kultúrában.
Így a férfiak alapvető szexigényét gyakran a pornó vagy a prostituáltak elégítik ki, a nők pedig, ha nem akarnak totális közönyben élni, felvállalva a társadalom rosszallását elválnak, vagy más módon próbálnak örömet szerezni maguknak.
Egyre népszerűbb alternatíva számukra Kim Myung Gan szexterapeuta klinikája, ahol 30 és 60 év közötti férfiak vállalják, hogy megadják nekik azt, amit otthon nélkülözniük kell.
Kik a szexönkéntesek? – A szexuális szolgáltatást nyújtó férfiak önkéntes munkában végzik a gyönyörszerzést, így gyakorlatilag semmi közük a prostituáltakhoz. Kiválasztásuk szigorú szempontok szerint történik, ahol a fizikai adottságok helyett inkább a szexuális tapasztalaton van a hangsúly. A kiválasztási folyamat másik lényeges aspektusa, hogy a leendő önkéntes kellőképpen empatikus és érzelmileg fejlett legyen, hiszen itt a nő kielégülésén van a hangsúly, ami nem lehet pusztán nyers szexualitás.
Valamivel több kell, hogy legyen, miközben persze szó sem lehet szerelmi kötődésről, ezek mégiscsak szolgáltatásszerű együttlétek. Néhányan egyedülállók, míg mások egy hagyományos családból titokban néhány órára kiszakadva élnek szenvedélyüknek. Ha felvételt nyernek, intim méreteikkel és fotóikkal együtt bekerülnek a klinika katalógusába, ahonnan a terápia részeként a kielégületlen nők kiválaszthatják őket. Ha ez megtörténik, az önkéntes nem léphet vissza még akkor sem, ha nem találja vonzónak a hölgyet. Ha teljesítménybeli problémák adódnak, akkor viszont az adott önkéntes kiesik a rendszerből.
Ciki a szüzesség? – A karrier kontra családalapítás versenyében egyre inkább utóbbi marad alul, így a huszonéves lányok először az iskolapadban, majd a diploma megszerzése után az első munkahely pozícióharcában használják fel maradék fölös energiájukat is. 30 éves koruk körül jön a felismerés: a tanulás és a munka miatti hajszával töltötték azt az időszakot, amikor a legtöbb lány beleveti magát a szerelem felfedezésébe, így érett nőként egy zöldfülű kamasz tapasztalataival rendelkeznek. Napjaink társadalma pedig nem becsüli meg a szüzesség értékét, különösen, ha azt még 30 fölött is őrzi valaki.
A legtöbben ezt furcsának és bizarrnak tartják, ezért gyakori, hogy ezek a nők titokban, Kim Myung Gan klinikáján szabadulnak meg az ártatlanság terhétől. Az önkéntesek bevezetik őket a szex gyakorlatába, így, ha egy kibontakozó szerelmi kapcsolat eljut egészen az ágyig, a fiatal nő már nem gátlásokkal indul neki. A szolgáltatásért egyébként a klinika kapja a pénzt, ami 30-40 ezer forintnak megfelelő japán jen. Forrás: Femina
5 tévhit a szexről, amit a legtöbb nő elhisz
A szexualitás körül sok téves információ kering. Utánajártunk az elterjedt mítoszoknak, melyekkel vélhetően te is találkoztál már. Amit az ember gyakran és sokfelől hall, azt hajlamos könnyedén elfogadni. Pedig mint mindennel, a szexszel kapcsolatban is van néhány olyan gondolat, melyet érdemes legalábbis fenntartásokkal kezelni, mert hamis előítéletekhez és elhamarkodott döntésekhez vezethet. Utánajártunk a legelterjedtebb mítoszoknak.
A férfiaknak folyton a szexen jár az eszük – A nők között gyakran téma, hogy a férfiak állandóan a szexre gondolnak, amit az is gyakran alátámaszt, hogy a hímneműek ezt hirdetik magukról. De az az igazság, hogy a mindennapi stressz azért az ő figyelmüket is eltereli a témáról.
A napi hajtás közepette igencsak keveseknek jut idejük arra, hogy szexfantáziáikat csiszolgassák, még ha a hajlandóság alkalomadtán meglenne is.
Elterjedt nézet, hogy a férfiak percenként többször is gondolnak a szexre. Ám valójában a legtöbbek figyelmét elsősorban a karrierrel kapcsolatos vagy az egzisztenciális gondok kötik le. A Kinsey Intézet kutatása szerint a férfiak 54%-ának jut eszébe naponta egyszer a szex, míg a maradék 43%-nak hetente csak néhányszor jár a fejében valamilyen szexfantázia. 4%-nak havonta csak körülbelül egyszer.
Másról fantáziálni az ágyban – A fantáziákkal kapcsolatos másik tévhit, hogy ha valaki másról ábrándozik, miközben a párjával van, akkor a tönk szélére került a kapcsolat. Azonban ez nem feltétlenül igaz. A szexuálisan aktív emberek több mint 90%-a valaki másról fantáziál szex közben, mint akivel éppen van. Többségük azt gondolja, hogy ez vészjelző a kapcsolatban, de valójában teljesen természetes része az egészséges szexuális életnek is. A legtöbbek gondolataiba a barátaik, a szomszédjuk vagy munkatársaik kúsznak be, míg egy kis százalék kitalált karakterekről, játékok vagy rajzfilmek hőseiről ábrándozik. Ám mindez általában nem annak a jele, hogy a kapcsolat kimerült.
A korai magömlés abnormális – Sok férfi szégyelli, hogy nem tudja kontrollálni az orgazmusát, és hamar eléri a tetőpontot, így a nők is hajlamosak olykor felróni ezt a férfinak. Valójában ez nemcsak a szándékon és a gyakorlaton, hanem biológiai, evolúciós összetevőkön is múlik. A férfiaknak átlagban 5,4 percig tart a merevedésük. A férfi működésének gyökerei még az ősidőkben gyökereznek. Sietniük kellett, amikor veszélyben volt az életük, és a stressz csak még inkább meggyorsította az ejakulációt. Ez most sincs másképp, az idegesség még ma is meggyorsítja a magömlést. Ám némi gyakorlattal és ellazultsággal fejleszthetők a készségek.
A férfiak kicsapongóbbak, mint a nők – Persze, van némi igazság abban, hogy a férfiak arra vannak kódolva, hogy több partnerük legyen, mint a nőknek, de átlagban a különbség korántsem akkora, mint az a köztudatban megjelenik. Amikor a szexuális életükről vallanak, a férfiak hajlamosak túlbecsülni, míg a nők alulbecsülni szexuális partnereik számát – a társadalmi elvárásoknak is engedve. A kérdés kapcsán fontos tényező az is, hogy az egyén – legyen szó férfiról vagy nőről – mennyire vonzó. Egy vonzó és szexuálisan motivált nőnek több esélye van arra, hogy több partnere legyen, mint egy nem annyira vonzó, ugyanolyan korú férfinak. Sok múlik a lehetőségeken.
Nem tisztel, ha már az első randin lefekszetek – Az az igazság, hogy a tisztelet és az, hogy mennyire vagy fontos a férfinak, nem feltétlenül az időzítésen múlik. Ha csak szexet akar tőled, mindegy, hogy az első vagy a századik randin kerül rá sor, ugyanúgy lapátra kerülhetsz. Ha viszont lát benned fantáziát, akkor az első randin extázisban összegyűrt lepedő csak megerősíti abban, hogy érdemes veled kezdeni – és mindez a te részedről is igaz lehet.
Sok férfi, de nő is úgy tartja, hogy a szexualitás a másik megismerésének ugyanolyan fontos eleme, mint a beszélgetés, és ez nem tévedés. Persze, embere válogatja, hogy ő melyik állásponton van. A lényeg, hogy kevesebb hibalehetőséget és csalódást tartogat, ha arra alapozod a döntésed, amit te akarsz valójában, és nem a másiknak tulajdonított elvárásokra vagy absztrakt elveknek való megfelelési kényszerre.
Csínján a műmerevedéssel – felcsatolható műfasz
A leszbikusok általában a műpéniszt használják előszeretettel, ezért nem mindegy, milyent veszünk, és hogyan használjuk. Alapszempont: legyen szilikonból, lehessen felcsatolni, és a partner is akarja.
Milyen szexuális segédeszközöket használnak a leszbikusok? Nem csak én és legfőképpen miért. Mert hogy én régi motorosként biztosan tudom. Fogjuk rá. 26 évesen először vettem egy megaszexshopban ilyen micsodákat, mert az akkori partner ezt akarta.
Persze nem mindenkit hoz ez lázba, erőltetni vétek. A tapasznyalatom szerint egy ízig-vérig meleg lányka nem nagyon szeret plusz kellékeket az ágyba, elég a száj, a nyelv és az ujjak. Csak jól összehangolt munka kell hozzá, és fantázia. Ha az ujjak elég méretesek, tényleg lehet velük elég sok mindent kezdeni.
Egyébként én az utánzatokra esküszöm. Lehetőleg legyenek szilikonból, hogy könnyen lehessen tisztítani őket. Ha valakit meggyőzött a partnere, és megtalálták a közös nevezőt, irány a szexshop, ahol az eladó fapofával akar rád sózni minden fölösleges, a raktáron évek óta porosodó műfaszt.
A lényeg, hogy ne hagyjuk magunkat manipulálni, és főleg ne fogadjunk el senki emberfiától ajándékba ilyesmit. Előzetes egyeztetés nélkül. Különben arra ébredünk, hogy hatalmas, kőkemény, gumiból készült göcsörtös gusztustalanságot fogdosunk, amihez még jópofát is kell vágni. A legtutibb, ha mi magunk szerezzük be, és olyant, amilyent már előzőleg akartunk.
Ne hagyjuk, hogy a mosdatlan, szájszagú pasas a pult mögül ránk tukmálja a drága műbőrostort meg az anált is izgató, többágú vibrátort. Ne feledjük, mi szép és izgató, lehetőleg felcsatolható műpéniszt akarunk, és esetleg egy csini análvibrátort.
Gondolom, azt mindenki magától is levágja, hogy vásárláskor kötelezően vigye magával a partnerét, de a több száz leszbihaverinát kivételesen mellőzze. A cél a szexkellékek beszerzése, és nem az, hogy végignyerítsétek az összes ajánlatot, mert a nagy hangzavarban az eladó közelebb fog hajolni hozzád.
Az is kínos, amikor a partner sms-ben üvölti a bolt másik feléből, hogy jajj, csak azt a nagyot ne, mert meglátta, hogy a vérszemet kapott eladó miket rakott ki a pultra. Az pedig egyenesen vérgáz, ha női oldalbordád az exét is a boltba hozza, mert fel akar vágni azzal, hogy ő milyen laza és nyitott.
Ilyenkor van az, hogy olyan sms-t kapsz a sok szadomazó, átlátszó dobozba csomagolt ketyere között, mint: utálom a fekete színt; de megígérted, hogy nem lesz éppen ilyen kicsi; te azt hiszed, hogy ezt képes vagyok használni?; nem vagy normális; bezzeg ő ízlésesebben tud választani.
A középutas megoldás, ha egész szettet veszel, amelyben van legalább négyféle, különböző méretű műpénisz. Nem árt az sem, ha a szerzeményt megspékeled jó minőségű, vízalapú síkosítóval, de nyugi, az eladó kaján vigyorral úgyis emlékeztetni fog rá.
Miután összeszedted a romokban heverő önérzeted, és a műpéniszekkel együtt beraktad a szatyorba, villámgyorsan húzz ki a szexshopból. Lehetőleg szedd a lábad, és hagyd magad mögött a díszes leszbisereget (ha mégis magaddal vitted volna), mert hangosan csicsergik a járókelők között, milyen nagyszerűen választottál te, a bátor butch, és milyen praktikákat vess be vele otthon.
De csak a partnereddel, mert ha valaki mást kerítesz, nem árt, ha más kollekciót veszel. A szilikon tisztítható, de csodákat mégsem lehet vele művelni. Az ágyban viszont nagyonis. Ott bármi megengedett, ha a partnert is izgatja.
Mivel a műpénisz – akárhogy is szeretnéd abban a pillanatban – nem a testrészed, jó, ha használat közben folyamatosan kommunikálsz a partnereddel. Előtte, de utána is mosd meg, mert a szilikonnak van egy fura tulajdonsága: minden hajszálat, szöszt magára szed. Nem duzzadnak benne igazi vérerek, ezért sajnos hideg, szóval nem árt, ha behatolás előtt felmelegíted, vagy közösen melengetitek, különben kellemetlen tud lenni.
A felcsatolás is járhat kínos percekkel, főleg ha sokáig szöszölsz a csatokkal. Társtól függ, hogy inkább röhögéssel jobb-e feloldani a hangulatot, vagy azzal, hogy hagyod, csinálja ő a manővert. Ha tapasztalatlanok vagytok mind a ketten, nézzetek hetero pornót, lehetőleg a lightosabb fajtából, vagy oktatófilmeket.
Ezekből össze lehet lapátolni pár alappraktikát. Például: hogyan érdemes behatolni, mikor és milyen mélyre kell tolni, néha nem árt teljesen bent maradni mozgás nélkül ésatöbbi, ésatöbbi. Análkodásnál pedig semmiképp sem szabad keverni a szezont a fazonnal, betömködni ugyanazzal mindent, de remélem, ezt mindenki tudja.
A legfontosabb, hogy akció után, közben, előtte biztosítsd a partnert – úgy, hogy el is higgye –, hogy te nem vered féltéglával a melled mások előtt azért, mert lány létedre megdugtad. Ha mégis elmeséled töviről-hegyire a leszbihaverináknak, legalább szépeket mondj róla. Persze az a legjobb, ha szerelemből kényezteted a partnered, mert akkor semmi szükség kompenzációra. De hol van már a tavalyi hó?