Orgazmikus szülés – a vaginám mindenre képes!

Talán véletlen, ám mindenképpen érdekes egybeesés, hogy éppen akkor, amikor Magyarországon az otthonszülésről folyik élénk és heves vita, megjelenik egy könyv, amely az orgazmikus szülés megélésére bíztatja a nőket. Az amerikai könyv szerzői és az általuk közölt beszámolók szerint a tökéletes ellazultság állapotában a vajúdó nő eljuthat a végső extázisig, de ehhez jobbára oldott, azaz nem kórházi körülmények szükségesek.

Orgazmikus szülés – Útmutató a biztonságos, élvezetes és örömteli szülésélményhez címmel jelent meg könyv nemrég a Jaffa kiadó gondozásában. Szerzői maguk is szülő nők és gyakorló bábák, akik állításuk szerint személyes tapasztalataikból kiindulva építették föl azt a módszernek kevésbé nevezhető szemléletmódot, amely a szülés extatikus élményének megélésére buzdítja az anyákat. Írásuk szerint a vajúdó nő ugyanis a szülés során olyan átszellemült állapotba kerül, mint amilyenbe a szexuális együttlétek során emelkedik az ember. Ezért aztán megfelelő – jobbára nem kórházi – körülmények között a kismama a kitolás alatt intenzív kapcsolatban maradva a hüvelyizmokkal orgazmusközeli vagy éppenséggel valódi orgazmusélményt élhet át.
A könyv számtalan személyes beszámolón keresztül mutatja be olyan nőknek a történetét, akik szülés alatt elkerültek abba a tudatállapotba, amely a szerzők szerint ennek megéléséhez szükséges. A könyv meglátása szerint napjaink „népbetegsége”, a gátmetszés és a császár főként annak köszönhető, hogy a nők félelemmel tele érkeznek a szülőszobára, és nem tudják a szülés intimitását megélni, amely megfelelő ellazultsághoz vezethetne. Amíg a gátmetszés a nem megfelelő ellazultság állapotából következő eljárás, addig a császárok megsokszorozódása napjainkban arra vezethető vissza, hogy a nő eltávolodik saját nőiességétől és kompetenciájától, azaz nem érzi képesnek magát arra, hogy természetes úton szülje meg gyermekét.
Pedig a bioélelmiszerek és újrahasznosított hulladékok korában éppen ez a legősibb és legtermészetesebb dologra kellene a legjobban odafigyelni ahhoz, hogy a szülés valódi élmény és ne csak egy félelmekkel és frusztrációkkal teli kórházi beavatkozás legyen – állítják a szerzők. Szerintük a mesterségesen szervezetbe juttatott oxitocin, a gátmetszés, császározás és monitorozás nélküli vajúdás intim és nem mindennapi élményhez segíti az anyukákat. Ehhez persze fontos, hogy az esemény olyan emberek között menjen végbe, akikban a kismama megbízik, akik ismerik a szülő anyuka igényeit és hajlandóak ráhangolódni arra az érzékeny és törékeny ám annél érzékibb állapotra, amelybe egy nő a vajúdás során kerül. Ugyanakkor a könyv azt a gondolatot erősíti, hogy a nő igenis erős és még ebben az állapotban is képes maga irányítani az eseményeket, s megfelelő felkészültség mellett ösztönösen érzi, mi a jó neki és a babájának. Természetesen ehhez az egész várandósság során tartó felkészülés szükséges.
Az Orgazmikus szülés mindenképpen érdekes és tanulságos könyv, ám érdemes némi kritikával olvasnunk. Az otthonszülés napjainkban heves vitákat kiváltó kérdés Magyarországon, s az amerikai írók tollából kikerült alkotás ezzel kapcsolatban elég határozott álláspontot képvisel. Ám az írás azok számára is tartogathat érdekes tanulságokat, akik alapvetően nem az otthonszülés mellett teszik le a voksukat, s azok a nők is kaphatnak megfontolandó tanácsokat a könyvből, akiknél elvi vagy szervi okokból ez a megoldás szóba sem jöhet. Vitaindító, elgondolkodtató, ugyanakkor néhol elfogódott és kissé amerikai könyvről van szó, amelyben a felsorakoztatott példák nagyon szuggesztívek, ugyanakkor néhányukról nehéz elképzelni, hogy kicsiny hazánkban is megtörténhetne, például a gátvédelem közben csiklót izgató bába vagy a gátmetszést elutasító, üvöltő anyuka nyomán megszeppenő és eltűnő orvos.

Megerőszakoltak! Miért nem tesz senki semmit?

Kinyitottam a szemem és ott magaslott fölöttem. Hajnal lehetett, még sötét. Csak tornyosult ott, mozdulatlanul. Megkérdeztem, mit akar? Már arra sem emlékszem, mit válaszolt.
Az érzés maradt meg bennem, amint a következő pillanatban megragadja a torkom és fojtogat. Minden erejével szorít, hogy érzem: ez az ember bármire képes, ha ellenállok, nem biztos, hogy túlélem – emlékszik arra az éjszakára, ami azóta is rémálomként üldözi. Másfél éve történt. A férfi addig nagyon jó barátja volt. Az interneten ismerkedtek meg, akkor még úgy gondolta Judit, bármi is lehet belőle. Aztán többször találkoztak. Sokszor. A férfi kedves volt, rendkívül figyelmes, bár az asszony már tudta és mondta is: nem akar mást, csak barátságot. Aztán valóban barátokká váltak. Andrást megismerték a lány szülei, barátai is, befogadták, kedvelték. Juditot pedig András igazi szeretettel vette körül, ajándékokat vitt neki. Aztán jött az az este.
Judit többszöri rábeszélésünkre állt kötélnek, hogy elmondja történetét. Egy kis kávézóban találkoztunk. Kedves arcára szomorú vonások rakódtak, amikor belekezdett a történetbe. Nem kérdeztem, magától mesélt, közben kezét tördelte. Látszott rajta, hogy még most is nagyon megviseli a történet.
– Augusztusban, éppen másfél éve jött el hozzám a vidéki nyaralómba András. Szokás szerint jót beszélgettünk, megnéztünk egy filmet, természetesen kibeszéltük ezt a szerelmi témát is. Megint elmondtam, ő pedig úgy tűnt, tudomásul vette, hogy köztünk kizárólag barátság lehet. Elment aludni, rövidesen én is, külön-külön szobába. Aztán egyszer csak ott állt. Aztán egyre közönségesebben üvöltött. A legtrágárabb dolgokat. Megragadta a karom, majd a nyakam. Kiabáltam, persze senki sem hallhatta, erre csak jobban szorított. Kiabálta, hogy vegyem le a nadrágom, hogy tegyem szét a lábam. Már ellenkezni is veszélyes lett volna. Belém hatolt. Aztán csinált mást is – idézi fel elcsukló hangon a 42 éves, ma is nagyon dekoratív nő azt a nyári estét.
– De nem volt vége. Gyakorlatilag ettől kezdve őrzött. Úgy tett, mintha nem történt volna semmi, de közben követett mindenhova. Nagyon megváltozott, az addigi kedves ember egyszerre borzasztó fölényes lett. Aztán akarta megint. Értelmetlen volt bármit is tennem, a 120 kilójával egyetlen mozdulattal lebénított. Végül mindent úgy tettem, ahogy akarta. El is hitte, hogy én is akarom, úgyhogy reggel elment, s mondta, majd este jön, folytatjuk. Azonnal hívtam az anyukámat, aki nem hitte el. Nem hiszi egyébként ma sem. Végül az ő élettársának a fia jött értem. Akkor már két órája ültem meredten a kocsimban. Csak bámultam, magatehetetlenül. Mintha a testem megszűnt volna létezni – meséli Judit. A szavak még ma is nehezen jönnek.
– A rendőrségen három órát ültem, a kihallgatás fél órát tartott. Majd elküldtek látleletet vetetni. Kérdeztem, hová menjek? Mondták, hogy az mindegy, valahova. Az orvos, akit találtam, végül a fojtogatás nyomait rögzítette, a nemi erőszak okozta esetleges külső sérüléseket nem sikerült. Aztán vártam, közben András folyamatosan hívogatott. Az egyik hívásról csináltam egy magnófelvételt, bizonyítékként. Ebben Andrásnál próbáltam rákérdezni dolgokra. Hogy miért fojtogatott, miért volt erőszakos? Ezeket egyáltalán nem tagadta, csak mondta, beszéljük meg. Azt mondta, pánikból tette, mert én kiabáltam. Elvittem magammal, bizonyítékként a felvételt a meghallgatásra – meséli Judit, akitől az ügyésznő csak annyit kérdezett: elhangzik benne, hogy elismeri, hogy megerőszakolta? – Mondtam, hogy nem. Erre csak azt kérdezte: hát akkor mit akar? – teszi még hozzá az asszony.
A nyomozás keretében Juditot és a férfit is igazságügyi pszichológus szakértő vizsgálta, aki közölte: András biztosan nagyon jó családapa és ember, Judit pedig úgynevezett „borderline” szindrómában szenved. S valószínűleg az eset éppen fordítva történt, a 60 kilós asszony rántotta magára és erőszakoskodott a nagydarab férfival. Juditnak egyébként valóban voltak, illetve lettek pszichés problémái. Csakhogy épp az erőszak okozta poszttraumás stressz zavar (PTSD). Krízisosztályon, majd az Eszter Ambulancián kezelték, több mint egy évig. Valamennyi szakember azt mondta: az asszony amúgy teljesen egészséges lenne, ha nem erőszakolták volna meg. Borderline szindrómának nyomát sem találták.
Judit most pótmagánvádas eljárás keretében próbálja bizonyítani igazát. Zaklatásért is feljelentette Andrást, a férfi ugyanis még hónapokig üldözte. Az ügyészség ebben az ügyben vádat emelt, a bizonyítékokat itt már senki sem tudta kétségbe vonni. Judit egyike annak a több ezer nőnek, akiket évente nemi erőszak ér Magyarországon, illetve egyike azon maroknyi kisebbségnek, akik emiatt mernek a hatóságokhoz fordulni. Az esetet még mindig nem sikerült feldolgoznia. Az élete ma már viszonylag normális, néhány hónapja új párkapcsolatba kezdett. Ennek, illetve a pszichológusi segítségnek köszönhetően lassan sikerül leküzdenie azt a marcangoló önvádat, hogy mindez az ő hibája.
Judit egyébként pontosan „produkálta” azokat a jeleket, amiket a szakember tipikusnak mond a megerőszakolt nők esetében. Testéről nem akart tudomást venni, mintha az megszűnt volna számára létezni. Kuszing Gábor pszichológus praxisában több, Judithoz hasonló helyzetbe került lánnyal, asszonnyal találkozott, s látta: egy-egy ilyen eset micsoda pusztító hatást végez a lelkekben.
– Több szempontból is romboló. Ahogy Judit is, mások is megélték ezt a „testen kívüliséget”, miután megtapasztalták a testük feletti önrendelkezés elvesztését. Megélték a szégyenérzetet, a bűntudatot – sorolja a jegyeket a szakember, aki szerint persze vannak azért eltérések is, amelyeket a társadalmi sztereotípiák és az előítéletek nagyban befolyásolnak. – Ma is sokan azt gondolják, természetesnek veszik, hogy a nő dolga és feladata is, hogy kiszolgálja a férfit minden – így szexuális – téren. Teljesen mindegy, hogy ehhez van-e épp kedve vagy nincs. Vagy azt, hogyha valaki valakivel ölelkezik, csókolózik, az már azt jelenti, hogy többé nincs joga nemet mondani. Ráadásul az erőszakok többsége párkapcsolaton belül történik, vagyis épp olyan embertől jön a támadás, akinek a szavára a nő ad: érzelmileg kiszolgáltatott neki, könnyen elhiszi, hogy vélhetően vele van a baj – mondja a pszichológus.
Kuszing Gábor szerint ráadásul az elkövetők jelentős része nem szenved kóros személyiségzavarban, csupán a társadalom kliséit követi és tanulta el. Vagyis a jogosultságtudatot, hogy a férfiaknak bármikor joguk van a szexhez, akár a nő akarata ellenére is. A szakember egyébként annak ellenére, hogy a bizonyítás nagyon nehéz, az esetek döntő többségében kizárja a képzelgést, vagy a szándékos hamis vádat, ez, a nemzetközi statisztikák és más bűnesetek alapján legfeljebb egy százalék lehet. Ő egyébként azt mondja: egyetlen beszélgetéssel, pillanatok alatt megállapítható, valójában megtörtént-e az erőszak. A nők ugyanis, akik szinte kivétel nélkül utána a poszttraumás stressz zavarban szenvednek, ennek tüneteit nem tudják megjátszani. Az erőszakon átesett nők többségénél a történtek életre szóló pusztítást, vagy legalábbis nagyon lassan gyógyuló sérüléseket okoznak. Igyekeznek ugyanis úgy alakítani életüket, beszűkíteni életterüket, hogy egy hasonló trauma, élmény közelébe se kerülhessenek.
Ha az áldozat hallgat, az erőszaktevőnek a haja szála sem görbülhet. Még nyomozás sem indul ellene, mivel a legtöbb esetben az erőszakos közösülés – például a súlyos testi sértéssel ellentétben – nem hivatalból üldözendő. A megerőszakolt nők csak akkor érhetik el, hogy megbűnhődjön támadójuk, ha vállalják az évekig húzódó, sokszor megalázó büntetőeljárást. A folyamat azzal kezdődik, hogy az áldozatnak feljelentést kell tennie a rendőrségen, lehetőleg a támadás után minél hamarabb, hogy az erőszak nyomai még láthatóak legyenek. Gyakran már ez az első lépcső is túl riasztó az áldozatok számára.
„Engem attól is kivert a víz, hogy bejelentést kell tennem, elmondani, miközben ott állnak körülötted, vizslatnak, kétségbe vonják az elmondottakat. Nem akartam megítéltetni, mert most úgy látom magam, lelkileg túl sok lett volna. Akkor, azt hiszem, csak féltem mindenfajta ki nem mondott dologtól” – idézte fel esetét már az internet egyik fórumán Kata.
„Én kétlem, hogy bárki is kitalálna egy ilyen történetet. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy amikor azt látom, hogy egy áldozat hámsérülésein egy egész ország csámcsog, akkor úgy gondolom, én döntöttem jól, hogy nem mentem ezzel a rendőrségre. És persze mindeközben mérges vagyok, rettenetesen, magatehetetlenül mérges. Mert tudom, nem vagyok egyedül. Tudom, hogy itt vagyunk több százan, több ezren, akik átestek egy ilyen megrázkódtatáson, és nem beszélnek. Mérges vagyok a néma nőkért, és azért is, mert én sem merem saját nevem alatt vállalni ezt a cikket, hiába úgy akartam, lebeszéltek róla, mondván, a magyar társadalom nem elég érett ehhez. Meg merem kockáztatni: ha kézfeltartással kellene jelezni, kivel történt ilyesmi, megijednénk a kezek erdejétől. Ha én úgy döntök, hogy felpolcolom a melleimet, miniatűr szoknyát húzok, amiből kilátszik a fenekem, sőt még kacérkodok is mindenkivel, akkor sincs joga senkinek sem rajtam erőszakot tenni. És mégis, amit az újságokban vagy az interneten olvasok, a tévében látok, a cirkuszon, a felhajtáson, a közönséges beszólásokon túl, végtelen nagy butaságot és sovinizmust mutat, nagyjából minden oldalon” – szól egy fórumozó.
Spronz Júlia, a Patent Egyesület munkatársa szerint Magyarországon a helyzet egészen tragikus: a jogszabály elavult, a jogalkalmazók pedig előítéletesek. Az itthoni gyakorlat már-már kuriózum a kontinensen.
– Miközben minden civilizált országban nemi erőszaknak minősül minden szexuális aktus, ami a nő akaratán kívül, annak ellenére történik, nálunk csak a fizikai erőszak, illetve a testi épség, élet elleni fenyegetés alkalmazásával végrehajtott cselekményt ismerik el annak. Ráadásul itt különösen jellemző, hogy a rendőrség, ügyészség, bíróság első reakciója az, hogy felhívja a feljelentő figyelmét a hamis vád következményeire. Majd az áldozatot folyamatosan porig alázzák, miközben az erőszakot elbagatellizálják – kezdi a problémák lajstromát az érdekvédő, aki szerint nem véletlen, hogy nálunk indul a legkevesebb vizsgálat nemi erőszak miatt.
– Legutóbb egy nemzetközi kutatás keretében harminchárom európai ország nemi erőszakra vonatkozó adatait gyűjtötték össze a 2001 és 2007 közötti időszakból. Tizenegy ország – köztük Magyarország – 100-100 esetét külön is elemezték. A harminchárom ország közül Magyarországon a legkisebb az erőszakos közösülés miatt tett feljelentések száma: százezer emberre 2,1 jut. Nagy-Britanniában vagy Svédországban ez az arány sokkal magasabb. Svédországban 23-szor annyi esetet jelentenek be, mint nálunk, de Csehországban vagy Szlovákiában is sokkal több bejelentett eset van. Ez csakis azt mutatja, hogy nálunk egyrészt szűkebben értelmezik a nemi erőszakot, másrészt valóban csak a garantáltan bizonyítható esetek jutnak át a rendőrség szűrőjén, amikor valószínűsíthetően el is ítélik az elkövetőt. De számít az is, hogy az áldozatok mennyire bíznak az igazságszolgáltatásban – mondja a szakember, aki szerint szomorú jelzés az is, hogy miközben a legtöbb országban folyamatosan nő a panaszok száma, nálunk évtizedek óta csökken.
1987-ben 485-en fordultak a hatóságokhoz azzal, hogy megerőszakolták őket, 1997-ben 392-en, 2007-ben pedig csak 215-en. A csökkenő bejelentések mellett nő az erőszakos közösülés miatti elítélések aránya. Nálunk tényleg csak a betonbiztos bizonyítékokkal bíró ügyek jutnak el a bíróságra – mondja Spronz Júlia. És mik az okok? A jogvédők szerint az igazságügyi szakértők döntő többsége nem ért hozzá, úgy ír szakvéleményt, hogy nem is tudja, milyen testi-lelki sérülést és tüneteket okoz a nemi erőszak, más bizonyítékok beszerzésére a nyomozóhatóság pedig kísérletet sem tesz. De az igazságügyi rendszer előítéletessége mellett a társadalom is leginkább az áldozatot teszi felelőssé, az elkövetőnek pedig mentséget keres, s talál is. S hogy a társadalmi beidegződés, szemlélet mennyire érvényesül? Hogy van olyan asszony, aki hosszas vívódás után jut odáig, hogy arra gondol, nem biztos, hogy normális, hogy a férfi úgy szeretkezik vele, hogy közben a fejét a falba veri, a haját tépi, és talán nem ő a túl érzékeny?
A kutatók szerint mi sem mutatja jobban az előítéleteket, mint hogy könnyebben születik elmarasztaló ítélet, ha a gyanúsított roma származású, hajléktalan, munkanélküli, vagy éppen büntetett előéletű. De az is sok mindent elárul, hogy két év aktáit vizsgálva az erőszakos közösülés miatti ítéletek túlnyomó többsége olyan esetekben született, amelyek közterületen, parkokban, erdőben történtek, idegen elkövetővel, miközben alig akad olyan eset, amikor ismerős volt a tettes.

Visszamegy Dubajba Karsai Zita

Két-három hónap „különélés” után visszautazik férjéhez Dubajba Karsai Zita. A táncosnő és férje kapcsolata tökéletesen működik a távolság ellenére is.
„Újra kaptam Dubajban egy munkát, ezért visszamegyek egy rövid időre, és pihenni is szeretnék a férjemmel. Szombaton indulok, de legkésőbb novemberben jövök vissza, mert november 14-től Németországban dolgozom – mondta Karsai Zita, akivel egy különleges órabemutató partin találkoztunk. – A férjem azonban májusig még egészen biztosan Dubajban marad, én pedig ingázom a három ország között.” További érdekességért nézd meg a videónkat!

Az ajkaid árulkodnak a szexuális szokásaidról!

Ahogy a pasiknak a hüvelykujja és az orra árulkodik állítólag a méreteikről, úgy a csajoknak az ajka mesél a szexualitásról. Orális szex, kicsit másképp…
Egy skót tanulmány szerint a nők ajkának formája elárulja, hogy mennyire aktívak az ágyban, és hogy mennyire könnyen érik el az orgazmust. 258 átlagosan 27 éves nőt vontak be a kutatásba, hogy kiderítsék, van-e kapcsolat az ajkak formája és az orgazmus hevessége között. Szóval, figyelj, a szád árulkodóbb, mint hinnéd! Olyan dolgokat is elmondhat az ajkakban avatottaknak, amit nem biztos, hogy elmondanál…
Telt ajkak – Ha az ajkaid húsosak, mint Angelina Jolie-nak, ha érzéki szád van, akkor a szexuális életed is meglehetősen forró és szenvedélyes. Szereted és élvezed az együttléteket, számodra nem zárja ki a szexuális kalandokat a szerelem és az érzelmek hiánya. Hajszolod a flörtöt, szereted az erotikus játékokat, szívesen újítasz, és szívesen mondasz igent a kicsit bizarrnak tűnő játékokra is. A kínai hagyomány szerint ha teltek az ajkaid, akkor a hüvelyed könnyen tágul, nem küzdesz a hüvelyszárazság kellemetlenségeivel.

Vékony ajkak – Ha nagyon-nagyon vékony az ajkad, szinte mint a kés pengéje, akkor úgy tűnhet, mintha mindig összeszorítanád a szádat. Távolságtartó és hűvös vagy, nehezen engedsz közel magadhoz valakit. Természetesen ez a pasikra is igaz… Te biztosan nem vagy meghódítható az első randin, a te bizalmadat ki kell érdemelni. És akárhány találka áll is mögöttetek, az első együttlét alkalmával is csak nehezen oldódsz fel, de ha ez megtörtént, a kedvesed rá fog jönni, hogy egy kitörni készülő vulkán vagy, nem pedig jéghegy.
Ha a felső ajkad vékonyabb – Nagyon ritka, hogy valakinek teljesen egyforma a felső és az alsó ajka, a többségnek pedig éppen a felső ajka a keskenyebb. Nem hajszolod a kalandokat, nem vagy a szex megszállottja, azt is mondhatnánk, hogy átlagos mértékben vagy a szeretkezés szerelmese. Inkább stabil kapcsolatokat építesz, a múló szenvedély, a futó viszonyok csak ritkán csábítanak. Ösztöneiden jól tudsz uralkodni, a gátlásaidat azonban a megfelelő pasi mellett egyszer és mindenkorra sutba dobod.
Ha az alsó ajkad keskenyebb – Ha a felső ajkad teltebb, esetleg kicsit előrébb ugró, mint az alsó, valódi szexbomba vagy. Bármikor robbanhatsz, és akkor az első utadba álló udvarlón vezeted le túlfűtött erotikus energiáidat. Csak ideig-óráig vonz a stabil párkapcsolat lehetősége, ha viszont megunod az állandóságot, új partner után nézel. A változatosság gyönyörködtet – a gyönyör terén is -, szívesen hancúrozol extrém helyszíneken, szívesen kipróbálsz játékszereket vagy szerepjátékokat, a párodat gyakran tüzes sztriptízzel varázsolod el.
Széles száj – A kínai hagyomány az ajkak szélességére is kitér. Méghozzá a vagina hosszával hozták összefüggésbe a keleti bölcsek már évezredekkel ezelőtt. Ha széles a szád, ezúttal nem számít az ajkak teltsége. A széles száj hosszú hüvelyre utal. Mivel a szád formája olyan, mintha mindig mosolyra húzódna, nagyon népszerű vagy az ellenkező nem tagjai között, nyugodtan válogathatsz a hódolók között. Te ki is használod a bőség zavarát, hiszen nagyon válogatós vagy a szex és a szeretők terén.
Keskeny száj – Ha keskeny a szád, inkább merengőnek és komolynak tűnsz. Komolyan is veszed az erotikát. Nem állsz szóba minden pasival, aki csak egy kis érdeklődést is tanúsít irántad. Számodra a szex nem létezhet szerelem vagy legalábbis érzelmek nélkül. Romantikus és érzékeny alkat vagy, még álmodban sem mész bele egyéjszakás kalandokba. Állandóságra vágysz, ha megtalálod az igazit, akár életed végéig is kitartasz mellette.
Ha a szád felfelé ível – Mintha mindig mosolyognál, még akkor is, ha amúgy nincs éppen rózsás hangulatod. Szerencsés vagy, hiszen az ajkad formája optimista csajnak mutat, ezért a pasiknak az az érzése, hogy te biztosan nem vagy hisztis nebáncsvirág. Ezért keresik a társaságodat, te pedig élvezed a figyelmet. Nem használsz ki minden adódó alkalmat, megfontoltan válogatsz, sikereid ellenére sem szállsz el magadtól. Nem tartasz háremet, hanem csak azt engeded be az életedbe és az ágyadba, aki megdobogtatja a szívedet.
Ha a szád lefelé görbül – Ha az ajkad lefelé görbül, olyan, mintha bánatos lennél. A pasik sokasága pedig él-hal azért, hogy megvigasztaljon és megvédjen. Te pedig szívesen mazsolázol is a hős lovagok között. És ha megtalálod az igazit, hagyod, hogy jól megóvjon a széltől is. Igazi nő vagy, szenvedélyes és stílusos. Szeretsz hódítani, szívesen flörtölsz, de komoly kapcsolatig csak kevesekkel jutsz el. A szeretkezés számodra kevésbé fontos, mint maga az együttlét, romantikára vágysz inkább, nem forró szenvedélyre.

Felhergeli a férfiakat, ha szex közben durván beszélnek?

Minket, nőket arra nevelnek, hogy beszéljünk minél nőiesebben, ne használjunk csúnya szavakat, ne trágárkodjunk, ne káromkodjunk, különben közönségesnek fogunk tűnni. Ez – persze bizonyos határok között – így is van, ám létezik egy hely, ahol az illetlen, csúnya beszéd nem gond. Sőt!
Ez a hely pedig – de ugye már tudják? – az ágy. Sokakat teljesen lázba hoz, ha szeretkezés közben párjuk suttog hozzájuk, igaz, olyanok is vannak, nem is kevesen, akik a teljes némaságra esküsznek. Akik a hangoskodás mellett állnak, arról számolnak be, hogy kifejezetten felvillanyozza őket néhány illetlen, csúnya szó.
Pontosítsunk: nem is kell annak annyira csúnyának lennie, egyszerűen az is izgató lehet, ha például a nő végre egyenesen kimondja, mit és hol csináljon a férfi, mi esik neki a legjobban. A gátlásoknak ez a levetkőzése pedig jó lépés ahhoz, hogy a nők igazán élvezni tudják a szexet, és ne váljon kötelező rutinná az együttlét, hanem valódi, élvezetes pillanatok legyenek.
A férfiak részéről a csúnya beszédnek azonban nem egészen ilyen a funkciója. Nagyon sokan szeretnek sikamlós kifejezéseket mondogatni ilyenkor, és nem csupán saját vágyaikat verbalizálják, hanem szerepet is játszanak, elmondják legtitkosabb fantáziáikat, sőt néha trágár szavakat is becsempésznek.
Ezek azonban nem minden nőnek jönnek be, ezért a szexológusok szerint fontos, hogy megbeszéljék egymás között, mi az a határ, ameddig elmehetnek csúnya beszédben, és mi az, ami már bántó a másiknak. A másik szabály a ritkaság. Még ha mindketten be is indulnak a beszédre, fantáziálásra, akkor se legyen ez minden alkalommal a szex része, hiszen így igencsak hamar beleunhatnak, és a dolog elveszti erejét. Persze szerelmes szavak és egy-két aktivitásra ingerlő mondat mindig jöhet, de azért figyeljünk oda: az már perverzió, ha valaki csak csúnya beszéd kíséretében tudja élvezni a szexet.

Heti 7-szer, a szexuális kényszeresség árulkodó jelei

A nagy szexuális étvágy önmagában nem kóros, ám lehet személyiségzavar tünete is. Természetes jelenség, hogy a párkapcsolatban élők libidója valamilyen mértékben eltér egymásétól. Önmagában a túl nagy szexuális vágy nem minősül klinikai értelemben betegségnek. Ám vannak bizonyos betegségre vagy személyiségzavarra utaló tünetegyüttesek, melyek együtt járnak azzal, hogy az illető nagyon sok szexuális aktivitásra vágyik.
De nem csak betegekből áll a világ – vannak kisebb bajok, elakadások, melyek ugyan nem kórosak, de azért jelzik, hogy nincs minden rendben.
Egy kutatásból, mely a négy évnél hosszabb kapcsolatban élő szexuális szokásait vizsgálta, az derül ki, hogy a férfiak 5%-a és a nők 3%-a él naponta nemi életet, ám ezeket az adatokat árnyalja az életkor és a kapcsolat hossza is. Emellett a naponta végzett önkielégítés ezeknek a férfiaknak a 4%-ára jellemző átlagosan, míg a nőknél ez 2%.
Ezzel szemben, amikor az előbbi kutatásban részt vevő nőket és férfiakat arról kérdezték, hogy mennyi nemi életre lenne igényük, a nők 13%-a és a férfiak 34%-a mondta azt, hogy naponta lenne igénye a nemi életre.
Felmerül a kérdés, hogy mi akadályozz ezeknek az igényeknek a kielégülését, ha egyszer a válaszadók kapcsolatban élnek. Természetesen vannak a természetes, élettel együtt járó nehézségek, melyek akadályok lehetnek, de sajnos előfordul, hogy a felek szexmegvonással fejezik ki a problémájukat a másik felé, ami csak fokozza a szexualitással kapcsolatos gondokat.
Személyiségzavarok – Ami a szexualitást is érintő személyiségzavarokat érinti, ezekben a helyzetekben a megnövekedett szexuális étvágy sokszor együtt jár a pár váltogatásának igényével is.
Ilyen személyiségzavar lehet például a nárcizmus, amikor az egyén önigazolását a megvalósított szexuális kapcsolatokon keresztül éri el. Az impulzuskontroll-zavaroknak, melyek szélsőséges és destruktív magatartásformákkal járnak, szintén tünete lehet a nagyon sok szex. A promiszkuis magatartásformának a hátterében, mely a válogatás nélkül és sok partnerrel létesített szexuális kapcsolatokra vonatkozik, leggyakrabban szexuális visszaélés van. A szexualitás fizetőeszközként jelenik meg, viszonya a szeretethez, szeretve levéshez, kapcsolódáshoz, bizalomhoz, kötődéshez nagyon terhelt és hibás.
Kényszer? – A megnövekedett szexuális vágy nem elsősorban a kényszerbetegségnek nevezett tünetegyüttes része, hanem az impulzuskontroll-zavarok másik végletén elhelyezkedőké. Ezek általában kisebb szorongással és több agresszióval járnak, mint a klasszikus kényszerbetegségek. Ilyen a borderline, a nárcisztikus személyiségzavarok vagy az antiszociális személyiség zavarai. Ezek nagyon különböző kórképek, nem egységes bennük összességében semmi, csak a hátterük. Íme, néhány jel, mely hasonló zavarokra utalhat.
• A kockázat megítélésében nagyon rosszak, túlságosan félnek attól, ami irreális, illetve túlságosan bátrak és optimisták a veszélyes dolgokkal.
• A szorongás, illetve az agresszió túl magas az életükben, mások határait és a saját határaikat túlfélik, vagy nem tartják tiszteletben egyáltalán.
• Növekvő feszültségüket valamilyen tevékenységgel tudják csak csökkenteni, amely vagy túl impulzívvá teszi őket, vagy túl kényszeressé.
A borderline-ra jellemzőek a hányattatott kapcsolatok, tragédiák a közeledés és távolodások tengerén, se veled, se nélküled kapcsolatok özöne, a szerelem és szenvedés párosa, folyamatos határátlépésekkel. A narcisztikusoknak mindig több jár, különleges bánásmódot igényelnek, nagyszerűek és nagy dolgokat visznek véghez, magasan a város fölött járnak, kapcsolataikat a leértékelés és idealizálás uralja.
Mindegyik diagnózis más és más. A klasszikus kényszeresekre inkább a rítusokhoz kötött szexualitás jellemző, nem annyira az aktusok gyakorisága. Ezzel szemben inkább azokra jellemző a szexualitás hajszolása, akikben kevesebb szorongás van.
Összességében, ahol „túl sok” a szex, és nem egészséges vágy van mögötte, ott bizony más baj is van. De amíg egészséges a vágy, addig nincs ok az aggodalomra.

Szexmentes házasság? Tegyél ellene!

A házasság szerencsés kombinációja barátságnak, szeretetnek, nemi kapcsolatnak. A házastársi viszony magas fokú intimitása könnyebben élvezhetővé és kimagaslóan élvezetessé teheti szexuális életünket. Meglepetésként éri a házasságban élő párokat, hogy egy idő után lanyhul a kapcsolat és gondolkodóba esnek, vajon mit ronthattak el.
Legrosszabb, amit tehetünk, ha nem beszélünk problémáinkról, ha nem akarjuk terhelni társunkat a bajainkkal – holott erre is esküdtünk. Egészséges emberek egészséges szexualitásában alapvető fontosságú a kommunikáció.

Életmódunk nyilvánvalóan nem kedvez a házastársi szexnek, a legtöbb nőnek szülés után van éppen elég gondja, baja, s marad is még hosszú ideig. Különösen nehéz helyzetben vannak azok az anyák, akik szeretnének ugyan dolgozni, ám nincs lehetőségük rá, emészti őket a bűntudat, amiért nem tudják megadni szeretteiknek azt, amit érzésük szerint kellene. Annak az anyának sem rózsásabb a helyzete, akinek van munkája, visszavárják – őt pont azért mardoshatja a bűntudat, amiért gyermekét mások gondjaira kell bíznia. Ha addig semmi, ezek a kétségek biztosan vakvágányra állítják a szerelmi együttléteket.
Fáradtan, kimerülten, napi gondoktól leterhelve természetes, hogy csak futó gondolattá válik egy romantikus óra lehetősége. Esti film után a hitvesi ágy helyett vár a mosatlan edény a konyhában.
Figyeljük meg, mi történik, ha a színen feltűnik egy régen nem látott rokon, barátnő, aki repes a gondolattól, hogy magára vállalja kicsit a gyermekekkel való foglalkozást…
Nem mondom, hogy rögtön visszatérnek a mézeshetek, azért kicsit dolgozni kell, mindenesetre újra rácsodálkozhat egymásra a két fiatal, észrevehetik a szépséget életükben, a lazítás pedig megnyugtatja a túlpörgött idegeket, innen pedig már nincs messze egy gyors összebújás.
Előfordult már, hogy felébredtél éjszaka, tested égett a vágytól, viszonylag frissnek is érezted magadat, mégsem ébresztetted fel kedvesed? Legközelebb érdemes lenne odabújnod hozzá, kicsit mocorogni a karjába simulva. Meglepő dolgok történhetnek. Másnap majd cinkos mosollyal összenevethettek a vacsoraasztal felett. Ugye van egy fix pontja a napjaitoknak, amikor megbeszélitek a napi eseményeket? Ha nincs, ideális a vacsora, levezeti a feszültséget és energiával tölt fel.
Feldühített és szó sem lehet ágyjelenetről… – Tükörbe nézve rá fogsz jönni, te sem vagy tökéletes. Bármi idegesített fel férjedben, akármi is az, ami miatt megvontátok egymástól a nemi örömöket – semmiség lehet évek múlva visszanézve. jobb elébe menni a dolgoknak és lassan vissza találni egymáshoz.
Amennyiben lelkiállapototokkal minden rendben van, kedvesen tudtok egymással beszélgetni, de a vágynak szikrája sincs, akkor okkal gyanakodhattok testi problémákra. Egy alapos kivizsgálás, őszinte elbeszélgetés háziorvosoddal olyan fizikai problémákat fedhet fel, mint a cukorbetegség, pajzsmirigy zavarok, menstruációs ciklus rendellenességei, klimax, prosztata problémák, arthritis, stb. Ha orvosod gyógyszeres kezelést javasol a felismert betegség okán, fogadd el, ne beteg embernek lásd magadat, hanem úgy tekints a gyógymódra, hogy visszakaphatod régi énedet.
Depresszió szintén befolyásolja a nemi vágyat. Indokolatlanul, folyamatosan rosszkedvűnek,lehangoltnak érezni magadat egyáltalán nem természetes állapot. Előfordulhat, hogy lélekboncolgató kezeléseket javasol majd, az is lehet, hogy gyógyszeres kezelést alkalmaz – te tartsd szem előtt, hogy igazán gyors, hatásos és tartós, akár végleges javulás csak akkor állhat be, ha Te magad is változtatni akarsz életeden.
Az orvos már mindent hallott és látott tanulmányai, pályája során, nem fog meglepődni semmin, amit elmondasz neki. Pontosan tudja, hogy a szex egészséges és normális kifejezésmódja egy egészséges párkapcsolatnak.
Esetleg sosem jelentett örömet a szerelmi aktus? Ismered erogén zónáidat? Fejed búbjától a lábad kisujjáig. A kombináció és az érzékenység egyéni.
Nyakad – Egy forró, szenvedélyes csók éjszaka búcsúzóul, a legbiztosabb módja, hogy a reggeli ébredés vidám legyen. Kérj lassú, elnyújtott, cirógatással tarkított kényeztetést és vadabb, hevesebb befejezést.
Füled – Lehet idegenkedsz a fülcimpa csókolgatásától, az is lehet, hogy élvezetesnek fogod találni, ha gyengéd morzsolgatás után egy leheletnyi puszit kapsz, netán megharapdálja szerelmed.
Ajkaid – A legnagyobb hiba, amit egy férj elkövethet felesége irányába a házasság alatt, ha leszokik a csókolózásról. A nők szeretnek csókolózni, a szeretet megnyilvánulásának tartják, de kevesen fogják kérni, ha felmerül az elégtelen csók, már vádpontként fog funkcionálni. Ha kezed önkéntelen felfedezőútra indul férjed testén, akkor a csók megfelelő számodra.
Hajad – Szoktál önkéntelenül a hajadba túrni, netán cirógatni a hajad tövét? Fodrászhoz is szívesen jársz, és élvezed, amikor keféli, dörzsölgeti a hajadat? Erogén zónád kelti olyankor életre. Nyomj egy fésűt férjed kezébe, kérd meg, hogy kefélgesse át a hajadat…
Melleid – Ismert dolog, a nők melle érzékeny. Néha túlérzékeny. Egyes időszakokban csak ez utóbbi tulajdonságát ismerjük. Amikor kellemetlennek találod a lágy cirógatást, próbáljátok meg a gyengéd markolászást. Jóleső lehet a csók, de akár még a harapdálás is.
Gátad – A gát a vagina és a végbélnyílás közötti igen érzékeny terület, mégis elhanyagolt szerelmi területre érkeztünk. Rengeteg idegvégződést tartalmaz, érdemes síkosítani a kalandjáték előtt. Ha az anális szexet nem is pártolod, itt akkor is ínyenc élvezetben lehet részed.
Csiklód – A nők legérzékenyebb testrészre, rejtve a kutató tekintetek elől – igazi, felfedezésre váró kincs. Mindenki másképp szereti: lepkeszárnyként lágyan, könnyeden rezegtetve, erőteljesebben dörzsölgetve… Tapasztald ki magányos óráidban, hogyan esik jól, és kérj egy masszázst hites uradtól. Le fog esni az álla.
Combok domborulata, lábaid – Simogatni, nyalogatni, masszírozni: kinek mi esik jól. A bőr a legnagyobb felületű érzékszervünk, a csiklandósságra még gyermekkorunkból biztosan emlékszünk.
Feneked – Kész vagy a dolgok mélyére hatolni…? Vagy a tenyeres simogatásnak, csókolgatásnak vagy a híve…, netán előfordult, hogy paskolásra vágytál. A szerelmi aktus hevében a cirógatástól a húsba markoló fogásig eljuthattok.
Előbb, vagy utóbb, de mire a kísérletezésnek a végére értek, helyreáll a meghitt kommunikáció köztetek és a felfedezések új távlatokat nyithatnak kapcsolatotokban.

A férfiak tényleg folyton kaphatók a szexre?

Miért viszonyulnak a pasik másképp a szexhez, és miért nincs szükségük előjátékra? Utánajártunk! Amikor a férfiakat és a szexet egy lapon említik, fel sem merülhetnek fejfájásból adódó kibúvók, illetve stresszes munkára hivatkozó nyafogások. Ők azok, akik a nap bármely szakaszában, akár pirkadatkor, álomittas kábulatban is képesek ráhangolódni egy kis hancúrozásra, ha feltámad bennük az éhes vágyakozás.

Legalábbis útjára indult egy feltételezés, miszerint a pasi legmélyebb bugyraiban csak úgy fortyog a kémia, mely testét-lelkét az édes izgalom ködfelhőjében dédelgeti.
Azt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a férfiak hormonálisan, fizikailag, érzelmileg és pszichikailag is különbözően vannak összegyúrva. Így meglehet, az efféle általánosított megállapítások idealizált képet festenek csupán, melyek nem minden esetben nyernek bizonyságot.
Tényleg folyton csak arra gondolnak? – Egyes kutatások szerint a férfiak naponta 30 másodpercenként gondolnak a szexre. Mindez erős túlzás, viszont nem lehet tagadni, hogy a pasik sokkal inkább vevők a szexuális ingerekre, melyek teljesen más láncreakciót indítanak be a képzeletükben, mint a női kobakokban. Vagyis amikor az erősebbik nem látóterébe besétál egy formás testű istennő, képes pillanattöredékek alatt lefuttatni az agyában egy vetkőzős, fülledt jelenetet, míg a hölgyek gondolataiban egy delejes tekintetű, sármos férfiú láttán leginkább egy bensőséges, összebújós fantáziakép cikázik át elsőre.
A férfiak hajlamosabbak arra, hogy olyasvalakihez is vonzódjanak testileg, akit az ágyon kívül esetleg a pokolba kívánnának, így nem csoda, ha gyakrabban önti el az agyukat a fantáziálgatás.
A hölgyek ellenben emocionálisabban viszonyulnak a nemi érintkezéshez, mely számukra egyfajta bizalmi állapotot jelent még akkor is, ha csak egy pásztoróráról van szó. A különbség abban rejlik, hogy a férfiúi önértékelést elsősorban a teljesítmény táplálja, így számára a szex mindig jót jelent.
Ám a nők önértékelése az emberi kapcsolatokból fakad, ezért a fizikai vágyódásuk elsőleges mozgatórugója a szimpátia ébredezése. Ez nem azt jelenti, hogy a pasiknak nem fontos az intimitás, a biztonság és a szeretet, viszont a testiséget könnyebben elválasztják a lelki folyamatoktól, vagyis általánosságban véve jobban különbséget tudnak tenni szex és szeretkezés között, mint a szebbik nem képviselői.
Előjáték nélkül is áll a sátor – A férfiak legfőbb erogén zónája valójában a fejükben található. Ide futnak be a külső ingerek, melyek feldolgozása alapján utasítást ad az agy a mirigyeknek, hogy hormonokat termeljenek.
A pénisz erekcióját a központi idegrendszer, azon belül is az autonóm idegrendszer irányítja, mely a szervezet olyan automatikus válaszaiért is felelős, mint a pulzus vagy az emésztés.
A legfontosabb férfihormon, a tesztoszteron szerepet játszik ugyan a nemi vágy fokozásában, a merevedési zavarok esetén mégis kevesebb mint 5%-ban mutatható ki a hiánya. Vagyis az agy sokkal inkább uralja az irányítást. Nyugalmi állapotában ugyanis a hímvessző vérellátását a szimpatikus idegrendszer szabályozza, mely stressz vagy negatív gondolatok hatására fokozott működésbe léphet. Ha tehát a partnered titkon a teljesítményén aggódik, könnyen lelohadhat. Normális esetben azonban a péniszkényeztetés csupán gyönyörkorbácsoló az idegek játékában, hiszen az erekció nélküle is létrejöhet vizuális és egyéb érzetek alapján, esetleg buja gondolatok ráhatásával.
Bárhol, bármikor és bárkivel? – A pasik sem érzelemmentes szexgépek, akik bármikor engedelmeskednének az idegrendszerük és a hormonok utasításának. A tesztoszteronszintjük viszont kapcsolatban áll azzal, milyen gyakran kívánják az ágytornát, illetve milyen a vérmérsékletük. A tartós kapcsolatban élők tesztoszteronja általában csökken, ami különösen a kisgyermekes apukák körében figyelhető meg.
Egyes pasiknál azonban genetikailag kódolt a magasabb szintű férfihormon-termelődés, bár az érték náluk is folyton ingadozik. Az átlagosnál nagyobb nemi hormonszinttel rendelkezők ingerkeresők hírében állnak, vagyis gyakrabban űznek extrém sportokat, és fogékonyabbak a szokatlan élményekre.

Összeesküvők: Romokban a kieső Alexa élete!

Ijesztően üres világba érkezett vissza Varga Alexa, akit pénteken küldtek haza ÖsszeEsküvők rezidenciájából. A 23 éves lány mindent egy lapmaradhat a többiekkel. Nem tagadja: ő is meglepődött, hogy ez nem sikerült.
– Szinte mindenki engem várt vissza – mondta Alexa, aki per pillanat azt sem tudja, mit kezdjen. Az élete ugyanis egyáltalán nem mondható rendezettnek: se munkája, se párkapcsolata nincsen, idekint családján kívül semmi és senki sem várta.
– Anyukámnál lakom, és megpróbálom összeszedni magam – vázolta terveit a fiatal lány, aki korábban pókerosztóként dolgozott. – A kaszinót nem akarom tovább csinálni. Szerettem, de úgy érzem, az éjszakázás már nem nekem való… talán hobbiként, hetente egyszer-kétszer vállalnám, de rendes állásra vágyom.
Ha Alexa megnyerte volna a játékot, minden megváltozott volna körülötte: nemcsak egy vőlegényt kapott volna, de övé lett volna egy lakás és sok millió forint. Most azonban semmilye sincs.
– Hihetetlen, de hiányzik az a nyüzsgés, ami odabent körbevett, most anynyira üres minden. Néhány anyóssal nagyon jóban lettem ott bent. Alexa nem csak az anyósokkal jött ki jól, de az egyik fiúhoz, Petihez is közel került. Mégis annyit tudtak csak mondani a másikról, hogy „jó volt vele beszélgetni”.
– Ez így volt őszinte: nem játszottuk el, hogy szerelmesek vagyunk egymásba, egy hét alatt ez nem alakulhat ki. Inkább szimpátia, mint vonzalom volt bennünk egymás iránt – írja a Blikk.

Nem akarok gyereket, mert idegesít

Egyre többen nem vállalnak gyereket, a kifogásaik pedig érthetőek. Van, aki a felelősségtől tart, van, aki attól, hogy nem tud visszamenni a munkaerőpiacra, van aki pedig úgy érzi, nem fogja tudni tisztességben felnevelni.

Világszerte egyre terjed a dinky névre keresztelt életstílus, mely az angol double income no kids kifejezés rövidítéséből ered, és tudatosan vállalt gyermektelenséget jelent. A filozófia nem új, a nyolcvanas években jelent meg a yuppie kultúrán belül, ám tömeges méreteket az utóbbi bő egy évtizedben öltött. Jól szemlélteti a helyzetet, hogy a harmincon felüli magyar nők mintegy 40 százaléka gyermektelen, és jó részük nem is tervezi, hogy anya lesz. Tőlünk nyugatabbra is ugyanilyen arányokkal kell számolni, így adódik a kérdés, hogy mi készteti arra tömegesen az embereket, hogy szembe menjenek az egyik legtermészetesebb ösztönnel, a fajfenntartással.
Idegesítenek a gyerekek – Mivel az érintettek zöme kifejezetten jó anyagi körülmények között él, gyanítható, hogy az egyre terjedő hedonista-individualista értékrendnek komoly szerepe van egy ilyen döntésben. A dinky párok többsége ugyanis hozzászokott egy meglehetősen kényelmes fogyasztói életformához, mely nagy szabadsággal jár, és tisztában vannak azzal, ha gyerekkel gyarapodna a család, ezt nem tudnák többé fenntartani.
Ezen a véleményen van Helga (36) is, aki több mint négy éve él boldog párkapcsolatban, és esze ágában sincs családot alapítani. „Nem vagyok önző vagy karrierista. Mindig is idegesítettek a kisgyerekek, soha nem tudtam velük szót érteni, ezért úgy gondolom, hogy nem lennék jó anya. Szerencsére a párom sem szeretne gyereket, ezt már a kapcsolatunk elején tisztáztuk. Szeretjük a nyugalmat, a csendet, élvezzük a kialakult életritmusunkat és persze egymás társaságát, és ezt a rendezett életet nem szívesen adnánk fel egy gyerek kedvéért.”
Van, hogy a karrierépítés miatt mondanak nemet – Vannak olyan párok is, akik a fent említett kényelmi szempontokon túl a karrierépítést is szem előtt tartották, amikor úgy döntöttek, nem vállalnak gyereket. Náluk az önmegvalósítás igénye sokkal erősebb, mint a fajfenntartásé. Így van ezzel Péter (42) is. „Feleségem és én is hírszerkesztőként dolgozunk. Imádjuk a munkánkat, de azt is tudjuk, hogy olyan kiszámíthatatlan az időbeosztásunk, hogy abba egyszerűen nem fér bele a gyereknevelés, ezért nem is gondolkodunk ilyesmiben.”
Így vélekedik Elvira (39) is, aki egyáltalán nem bánta meg, hogy nem született gyereke. „Nemrég olvastam valahol, hogy ha gyereket vállalsz, az olyan, mintha a homlokodra készíttetnél egy tetoválást, és valóban így van: egy gyerek egy életre szóló elköteleződést jelent, abból a kötelékből nem tudsz kilépni, mint egy elrontott házasságból, és az egész életedet mögé kell helyezned a fontossági listán. Én erre képtelen lennék, mert nekem a munkám van az első helyen, és nem hiszem, hogy képes lennék elfogadható egyensúlyt teremteni a munka és a család között.”
Egyeseknek a gyerekkel járó felelősség is sok – Legalább ennyien vannak azok is, akik a gyerekneveléssel járó felelősségtől riadnak meg. Nem feltétlenül éretlen személyiségekről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy a modern világ olyan rémisztő tempóban változik, hogy kevés biztos fogódzót kínál. Épp ezért sokan úgy érzik, hogy képtelenség évtizedekkel előre tervezni, és okosabban teszik, ha a pillanatnak élnek, mert nem tudnának felelősségteljesen családot alapítani. „A gyerekvállalás puszta gondolatától is szorongok. Úgy érzem, felelőtlenség lenne ebbe a bizonytalan világba gyereket hozni, hiszen semmi sem garantálja, hogy tisztességesen fel tudjuk nevelni. Ha pedig azt nézem, hogy milyen irányba fejlődik a világ, bele sem merek gondolni, hogy felnőve milyen élete lenne.” – mondja Dávid (29).
Hazánkban egyre inkább terjed a dinky életforma, de más európai országokkal szemben fontos különbségeket is felfedezhetünk, ha a jelenségek mögé nézünk. A nyugati trendekkel szemben ugyanis nálunk gyakorta külső tényezők késztetik arra a párokat, hogy elodázzák a családalapítást, és ezek a tényezők meglehetősen távol állnak az individualista-hedonista értékrendtől. Általánosnak mondható, hogy az anyagi biztonság megteremtése olyan sok időt vesz igénybe, hogy mire felelősséggel családot alapíthatnának a párok, már kifutnak az időből.
Ugyanilyen gyakori az is, hogy egyáltalán nem sikerül olyan körülményeket teremteni, hogy biztonsággal lehessen vállalni egy gyereket. Bizonytalan munkahely, albérlet vagy épp hatalmas terhet jelentő lakáshitel esetén ugyanis sokan úgy döntenek, hogy nem vágnak bele. És mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy hazánkban köztudottan nehéz visszakerülni a munkaerőpiacra szülés után, és még annál is nehezebb versenyképesnek maradni úgy, hogy kisgyereket nevel valaki.
Juli (33) is a fent vázolt okok miatt gondolkodik azon, hogy egyáltalán szüljön-e gyereket. „Lassan öt éve vagyunk együtt a párommal, egy éve volt az esküvőnk. Mindketten dolgozunk, de nagyon bizonytalan a munkahelyünk, bármelyik pillanatban az utcára kerülhetünk. Nehezíti a helyzetet, hogy lakáshitelt törlesztünk, ami elég sokat kivesz a kasszából. Napirenden van a gyerek-kérdés, hiszen 2-3 évem van még, és kifutok az időből, de minél többet beszélgetünk erről a párommal, egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy nem tudjuk bevállalni. A mostani helyzet sem egyszerű, de azt látom az ismerőseim között, hogy kisgyerekkel még nehezebb: sokan eleve nem tudnak visszamenni dolgozni gyes után, de ha mégis, hamar elvesztik a munkájukat, mert a legtöbb helyen nem tolerálják, hogy nem tudnak túlórát vállalni és gyakran vannak táppénzen.”
Inkább kutyát vesznek – A jelenség okai tehát jól láthatók, de legalább ilyen izgalmasak a következményei is. Gazdasági és demográfiai szakértők már most riadót fújnak, hiszen ha folytatódik ez a trend, hamarosan olyan drasztikus népességcsökkenésre számíthatunk, illetve a nyugati társadalmak olyan mértékű elöregedésére, ami komolyan veszélyezteti az érintett államok működését. Ha nem társadalmi méretekben gondolkodunk, hanem a párkapcsolat szintjén, akkor is elgondolkodtató kérdések vetődnek fel. Sok párkapcsolati szakértő véli úgy, hogy a gyerekvállalás olyan érzelmi töltettel és olyan hosszú távú célokkal gazdagítja a párkapcsolatot, amik nélkül egy idő után kiüresedik és felbomlik.
Épp ezért az ilyen kapcsolatok rendszerint úgy érnek véget, hogy a felek elvesztik egymás iránt az érdeklődést, és kapcsolaton kívüli viszonyokba bonyolódnak, vagy egyszerűen csak elválnak útjaik. Sokan kompromisszumos megoldásként valamilyen háziállatot, rendszerint kutyát kezdenek tartani, ugyanis így megélhetik a gondoskodás élményét, de mégsem vállalnak olyan szintű elköteleződést, mintha gyerekük lenne.
Míg tőlünk nyugatabbra teljesen elfogadottnak számít ez a kapcsolati forma, a magyar társadalom kevésbé toleráns a gyermektelen párokkal szemben. Könnyen rájuk sütik az önző és felelőtlen bélyeget. Ez a fajta kettős megítélés arra is rávilágít, hogy távolról sem egyértelmű, hogy mit kell látnunk a dinky párokban. Valóban olyannyira önzők és hedonisták, hogy a génjeiket sem hajlandók továbbörökíteni, vagy inkább egy magasabb szintű felelősségvállalásról van szó; annak belátásáról és felvállalásáról, hogy vannak olyan külső vagy épp belső körülmények, melyek alkalmatlanná tesznek a gyerekvállalásra. Forrás: Dívány