A változékony időjárás miatt a HSMK a színháztermében nyitotta meg az idei Nyári Színház sorozatot, mégpedig a Veszprémi Pannon Várszínház előadásával.
Az alapvetően is hotelszobában játszódó két felvonásos bohózathoz éppen passzolt a bensőséges környezet, melyet nem utolsósorban a közönség is díjazott. Az persze csak hab volt a tortán, hogy a Kanizsá-ra már szinte hazajáró ifjú veszprémi társulat kiváló komédiát varázsolt a színpadra.

Ray Cooney A miniszter félrelép című művében Richard Willey (Koscsisák András), a kormány ambiciózus minisztere gáláns kalandra készült. Azt tervezte, hogy Jane Worthingtonnal (Stefancsik Annamária), az ellenzék titkárnőjével egy romantikus éjszakát tölt el a patinás Westminster Hotelben. Az éjszaka azonban eléggé rosszul kezdődött. Az erotikus, poénokkal átitatott vetkőzős jelenetek után az ablak függönyét széthúzva felfedeztek egy hullát (Molnár Ervin)! Az élettelennek látszó emberrel – ekkor még úgy tűnt – a lakosztály rosszul működő ablaka végzett. A félrelépést szövögető pár kétségbeesetten próbálta megoldani a rendkívüli szituációt. Miután Richard minden ötletből kifogyott, segítségül hívta titkárát, George Pigdent (Egyed Brigitta), aki hála Richard hazugságainak, egyre inkább belebonyolódott a kínos helyzetekbe. A rossz talán még rosszabbra fordult azzal, hogy feldúltan megjelent az erőcsávó Ronnie (Zayzon Csaba), Jane féltékeny férje. Ezek után elindult a kergetőzés, a halottnak hitt figura bújtatása közben számtalan poén csattant. A veszprémi ifjú színészek pedig nagyon elemükben voltak, hisz a főszereplőkön kívül a főpincér (Kiss Dávid), a szobalány (Kreschka Ágnes) és a mindig legrosszabb pillanatban betoppanó szállodaigazgató (Kiss T. István) is lubickolt a szerepé-ben. Ugyan a második felvonást kicsit elnyújtotta a társulat, ám a vastapsból ítélve a közönség ezt egy cseppet sem bánta.
A rendező, a Pannon Várszínház igazgatója, Vándorfi László jó érzékkel nyúlt hozzá a darabhoz.Az előadás előtt az üres hotelszobában beszélgettünk.
– Fiatal és dinamikus szereposztásban vittük színre – így Vándorfi László. – Alapvetően erről is van szó, egy fiatal miniszter kalandozását mutatja be, aki hihetetlen bonyodalmakba keveredik. A darab szerkesztése igazán remek, hiszen a nyelvi játékok mellett a szituációs poénok tobzódása is jellemző. Tehát nem véletlenül nyert a komédia 1991-ben Laurence Oliver-díjat.
– A Pannon Várszínház előadásában mindig jól bejáratott darabokat láthat a közönség. Ez tudatos döntés?
– Nem feltétlenül ez a mi jellemzőnk – folytatta a rendező. – Igyekszünk inkább az értékeket közvetíteni, olyan műveket bemutatni, mely valamilyen világképet sugall. Sőt, hamarosan szeretnénk itt Kanizsán a Tánc-Dal Fesztivált is eljátszani. Utóbbi egy csodás kort idéz meg, abban sem csak a dalok csendülnek fel, hanem egyfajta korrajz tárul a nézők elé. A mi társulatunk a kizárólag show-szerű, egynapos használatra kitalált színházi szórakozást nem tartja fontosnak. Azt viszont sokkal inkább, hogy akármit játszunk, a nézőnek örömet szerezzünk, és mostanában pedig különösen igaz ez a feltevés.
– Mozifilm és színházi bohózat. Melyik az igazi?
– Tisztelem a két színészt, Koltai Róbertet és Kern Andrást, de a színház egészen más világ. Félreértés ne essék, a darab az eredeti, és nem a film. Amíg utóbbi nem szereti az egy helyszínt, addig ez a vígjáték a feszültségek-kel teli szobában játszódik. Talán mi ezt még egy kicsit megfejeltük, s tovább börleszkesítettük.