Még mindig az Undorító vendégek a maszodában posztunk visszhangzik, köszönjük Sin Dorei úrhölgy értékes és tanulságos szösszenetét, amit örömmel teszünk közzé.
Én jártam gyógymasszázsra egy darabig, munka után.
Nem voltam büdös, pedig volt, hogy csak előző este zuhanyoztam, nem is aznap reggel.
A borostás láb nem guszta sehol és senkinek sem, feltalálták már a gyantát.
A pucérságom soha nem zavart – igaz, vak volt a masszőr, de voltam látónál is, ott sem éreztem magam feszélyezve.
Nos, a puki – a teljes ellazulás érdekében érdemes elereszteni, ha nagyon kell, mielőtt bélcsavarodást kap az ember. Hát istenem, ne egyen babos káposztát az ember előző és aznap, úgy legalább büdös nem lesz, ha hangos is.
Ami engem zavart a masszőrben, az az volt, hogy pofázott. Szüntelenül. Hol dolgozom, mit csinálok, mit csináltam stb. Mikor nem szóltam semmit, akkor jól bekalandozott a keze a punába, mert azt hitte nem veszem észre a kómában.
Nem mentem vissza, mikor konkrétan megmondta, mit akar.
De a főnöke megmagyarázta, hogy én vagyok a prűd picsa, biztos félreértettem valamit.
Ja, bizonyára akkor kellett volna szólnom, mikor lenyomja a torkomon a pöcsét.
Köszönöm, hogy elmondhattam.