Varrta már össze a férjed házilag az arcod egy kiadós verés után?

Furcsa dolog egy komoly társadalmi problémát ideológiai kérdéssé, értékrendbeli különbséggé zülleszteni, ahogy azt a véleményem szerint minősíthetetlenül primitíven viselkedő Varga Istvánt védelmező hölgy frakciótársai tették. Mert ugye amiről nem beszélünk, amiről nem veszünk tudomást, az nem is létezik. A családon belüli erőszak magyarországi megdöbbentően erős jelenlétével pedig jó ideje ez történik. A csbe. fogalmával például a jelenlegi kormányzat és a szakállamtitkárság szerint az a gond, hogy az erőszak szó stigmatizálja a család „szent” fogalmát, a kettő tehát nem férhet össze…

Ékes bizonyítéka ez annak, hogy a szakmai, szociológiai fogalmat hogyan lehet PR-célokból kicserélni egy olyan értelmezésre, ami teljesen ellehetetlenít bármilyen diskurzust. Azt gondolhatnád, hogy ezt az idióta porhintést csak Varga Pista bátyánk kommandózása miatt sebtében dobta piacra a kormányzati propagandagyár, de tévedsz, ez a szemlélet a minisztérium szintjén már 2010-től jelen van, szóval a nagyok ezt tényleg komolyan gondolják. (Nem városi legenda, hanem konkrét tapasztalat, hogy két évvel ezelőtt már utasítás formájában hangzott el ez.)
De most komolyan: mit jelent a Varga-féle konzervatív értékrend ebben a megközelítésben? Pontosan mit is szeretnének konzerválni? Az biztos, hogy a Biblia tanításainak és Jézusnak nincs köze ehhez a bizniszhez. És természetesen szó sincs polgári finomságokról, a nemzeti utánpótlás biztosításának magasztos céljáról, amiért az asszony büszkén vállaljon “áldozatot”, hisz a férfi is megteszi, ami a feladata (max 10 percet szán rá, de azért azt se becsüljük le!). Itt konkrétan az uralkodásról és a dominanciáról van szó arról, hogy bizony-bizony mi emberek, férfiak és nők nem vagyunk egyenlőek. Hogy az erősebbnek mindent lehet, a másik pedig tűrje, mert az a dolga. Arról van szó, hogy bizony a férfi keresi a kenyeret, az asszony kussol, hagyja, hogy szorgos férje a nap végén, ha úgy hozza kedve magáévá tegye, utána jöhetnek a gyerekek, a pelenkázás, etetés, nevelés, sütés, főzés, takarítás, amire őt teremtetett, az asszonyember fogadja el és viselje büszkén, hogy neki ez a dolga, legszentebb kötelessége, meg érezze megtisztelve magát, ha a főnök “pusztán szeretetből és nevelési szándékból nem oszt ki néha egy-két nyaklevest”. Néha egy-két nyaklevest? Még ez is micsoda finom lélekre vall… Mert ugye az megvan, hogy ma Magyarországon a családon belüli erőszak miatti halálozás meglehetősen magas számokat mutat, hogy nemcsak nőkről van szó, hanem gyerekekről és idős, illetve sérült emberekről is. (Bár vannak férfi bántalmazottak is, az ő számuk a többiekéhez képest töredék.)

Rózsaszín talpacskák mindent eladnak

Nem tudom, mikor és ki fedezte fel, hogy a hason fekvő, csupasz lábaikat az égnek dobó nők édesek, szexik, de ez a fogás évtizedek óta működik filmekben, fotókon, és legfőképpen reklámokon.

Nyilván a marketing-szakemberek jól tudják, hogy rengetegen indulnak be a rózsaszín talpacskák látványára (sokkal többen, mint azt valaha is bevallanák…), éppen ezért bedobják minden lehetséges esetben. Mostanában különösen gyakran lehet vele találkozni plakátokon, szórólapokon, legyen szó kozmetikumokról, ágyneműről, szemüvegről, nyelvtanulásról, on-line magazinok kínálatáról, számítógép- és okostelefon-kínálatról, sőt, a legújabb megjelenése egy nagy könyvterjesztő hálózat iskolakezdési kedvezményén látható.
És a rózsaszín talpacskák mindent eladnak, mert önmagukban pozitív életérzést, vidámságot, gondtalanságot sugallnak, miközben könnyedén elfeledkezünk a kozmetikumok kockázatairól és mellékhatásairól, a szemüvegek horribilis árairól, a számítógépek hiteltörlesztéséről, az okos telefonok függőség-okozó hatásáról, továbbá az iskolák egyre magasabb költségtérítéséről. Mert szemünk-lelkünk nem ezekre koncentrál.
Éppen ezért jó lenne, ha meghagynánk a rózsaszín talpacskákat a magánszférának, ahol mindenki azt tesz velük, amit akar, és még pénzbe sem kerül.

Lilu – Kovalcsik Ildikó – Szopjatok le mind

Bolondos, szöszke csitriből a nézők szeme előtt feleség, családanya lett, aki azért ma is imádja a kalandokat. Lilunak igazán boldog gyerekkor és családi élet jutott osztályrészül, szüleihez fűződő meghitt, szoros kapcsolata egész életére jótékony hatással volt, és meghatározta az emberekhez, a világhoz való hozzáállását is. Lilu a szopjatok le mind, szopjam a faszát, és egyéb hasonló kijelentéséről híresült el pejoratíve. Lilu beszólásai: Faszom se tudja, szopjatok le mind videó, szopjam a faszát. Láttad már Lilu bugyiját?
– Irigylésre méltó helyzetben voltam, imádtuk egymást a szüleimmel. Megtanítottak arra, hogy az életben soha semmit ne adjak fel, küzdjek meg minden célomért. Rengeteget utaztunk, bejártuk a világot, volt, hogy egy hónapra elmentünk Indiába vagy Tibetbe, és ezek az élmények olyan széles világképet adtak számomra, hogy ezért nem tudok elég hálás lenni a szüleimnek – mesélte Lilu, akinek a gyerekkorában azért nem volt minden ennyire rózsaszín. Az iskolában ugyanis már nem élt burokban, személyisége jó pár konfliktus forrása volt.
– Kívülálló voltam, csak nagyon kevés barátom volt. Nehezen kezelhető, önfejű, magamnak való kamaszlány voltam, a szüleimnek gyakran kellett raportra menniük a tanárokhoz, és valamelyik csínytevésemért bocsánatot kérniük. Sokat lógtam, az iskola melletti utcában ültem egy padon, és olvastam a kedvenc könyvemet, vagy csak egyszerűen nem volt kedvem tesiórára menni, ezért inkább beugrottam egy mozifilmet megnézni. Noha kislányként balerinának készültem, később kifejezetten fiús lettem, akivel a lányok nem akartak barátkozni. Érdekes egyébként, hogy éppen a közelmúltban voltam egy osztálytalálkozón, ahol számomra nagy meglepetést jelentett, hogy örömmel fogadtak a régi társak. Mondtam is, hogy mit örültök, hiszen utáltatok. Kiderült, hogy inkább én magamat tartottam bénának, nem ők engem.
Noha akkoriban az életet, a tanulmányait annyira nem vette komolyan, a szerelmet azért igen. Olyannyira, hogy tizenévesen őrült, tomboló diákszerelembe esett egy vízilabdázóval.
– Ő volt az első férfi az életemben, és annyira szerelmesek voltunk egymásba, hogy tizenkilenc évesen fogtam magam és hozzá is mentem feleségül.
Lilu életében nagy változás állt be az érettségi után: férjes asszony lett, és karrierje is beindult: felvették a jogi egyetemre, és jelentkezett a VIVA tévé szereplőválogatására.
– A tévézés világa szinte egy szempillantás alatt magával ragadott. Pedig teljesen brahiból mentem el a castingra, mégis ott ragadtam. Tetszett az emberek közvetlensége, a pörgés, hogy mindenki mennyire kommunikatív. Jó csapat volt ott, és erős érzelmi kötődés kötötte össze az embereket, ami annyira tetszett, hogy elemi erővel oda akartam én is tartozni. Interjúkat akartam csinálni, beszélgetni, és ehhez a nagyszerű csapathoz tartozni – mesélte Lilu.
A fiatalasszony élvezte a pörgést, a munkáját, a tanulást, a férjével töltött boldog pillanatokat. Ám ez a felhőtlen időszak nem tartott soká. Hisz míg Lilu tanult a jogi egyetemen, és közben műsort vezetett a VIVA tévén, férje, Varga Zsolt vízilabdázó az olimpiára készült… 2000-ben Sydneyben aztán a csúcsra is ért Kemény Dénes csapatával. Látszólag tökéletes pár voltak, sikeresek, szépek, fiatalok, de a színfalak mögött valami már nem úgy működött, ahogyan az elején.
– Nem volt harag vagy sírás vagy tombolás… Egyszerűen csak észrevétlenül barátsággá szelídült a kapcsolatunk. Elmúlt. Túl fiatalok voltunk, igazi diákszerelem volt ez, de mindketten rájöttünk, hogy az igazi még várat magára. Elváltunk, de azt el kell ismernem, hogy a sportolók világa örökre magával ragadott. Nagyon egészséges lelkű közeg ez, tetszik, ahogy a gyerekeket már egész korán rászoktatják a rendszerességre, a sportolásra, az egészséges életmódra. A váláson kívül Lilunak egy másik nehézséggel is szembe kellett néznie, a VIVA tévénél ugyanis ultimátumot kapott.
Lilu és pályatársa, Balázs is nagy sikereket értek el a VIVA tévénél. Érdekesség, hogy hiába dolgoztak annyi éven át együtt, Lilu és Balázs között soha nem szövődött szerelem…
– Persze, pletykálták rólunk, hogy biztos összejöttünk, de a valóságban soha nem történt közöttünk semmi sem. Balázs csak egy barát, egy kolléga, de nem több – mondta el Lilu, akit a VIVA-tól Balázzsal együtt elcsábított az RTL Klub. Lilu egy, számára addig ismeretlen világban találta magát. A kis, családias tévéből egy „nagy darálóba” csöppent. Ráadásul jött az első igazi kihívás számára, a ValóVilág 3. Lilu nagyon örült a feladatnak, alig várta, hogy elkezdődjön a műsor, de amikor igazán szembesült azzal, hogy mi vár, akkor inába szállt a bátorsága.
– Amikor először szembesültem vele, hogy itt nincs súgógép, azt hittem, elájulok. Kérdeztem is Stohl Bucit, hogy mégis akkor honnan mondja a szöveget? Ő csak nevetett, és annyit mondott, hogy hát fejből… Oké, mondtam, akkor ez biztos nekem is megy majd. Aztán elérkezett az első adás napja, és akkor tudatosult bennem, hogy minden élőben megy majd, itt nem lehet a hibát korrigálni, itt rögtön jól kell mindent csinálni. Reggel még jól éreztem magam. Aztán ahogy közeledett a műsor, én fokozatosan egyre rosszabbul lettem. Végül ott tartottunk, hogy hánytam, a padlón csúsztam idegességemben, és könyörögtem, hogy hozzák oda Stohlt, mert lelki támogatásra van szükségem. Ha nem beszélhetek vele, én ki nem megyek, mert nem megy, nem tudom, én meghalok. Ő küldött egy csomó SMS-t, hogy nyugodjak meg, minden rendben lesz. Amikor kiléptem a kamerák elé, alig jött ki hang a torkomon. A fülesembe aztán egyszer csak beleordított a főnököm, hogy „Lilu, ne legyél már olyan, mint egy egér, nyisd ki a szádat! Gyerünk, szedd össze magad, menni fog”. Na, ez hatott. Összeszedtem magam, és ment minden, mint a karikacsapás. Utána már csak annyit mondott nyugodt hangon: „Lilu, látod, hallod? Győztél, a tieid!
A szakmai viharok, sikerek után a magánéleti boldogság is beköszöntött Lilu életébe. Találkozása Árva László operatőrrel a végzet játéka volt.
– Ránéztem Lacira, és tudtam, hogy nekem ez a férfi kell, és senki más. Egy pillanat alatt beleszerettem. Tudom, hogy ez olyan lányregénybe illően hangzik, de tényleg így volt. Annyi szerelem, szenvedély köt hozzá az első perctől fogva, hogy az szinte elmondhatatlan… – kezdte őszinte rajongással a hangjában a fiatal feleség.
– Törvényszerű volt, hogy össze fogunk házasodni, hiszen mi megtaláltuk a másikban a tökéletes társat. Persze hazugság lenne azt mondani, hogy az életünk csak mosolygásból áll. Vannak vitáink, sőt néha rettenetesen össze tudunk veszni, olykor rémesen idegesítőnek találjuk a másikat, és nem tagadom, van olyan, hogy hisztizem, ő meg üvölt nekem vissza. De ez nem komoly, mindig nagyon gyorsan kibékülünk, és jót nevetünk azon, hogy milyen idióták tudtunk lenni. Nagyon becsülöm és szeretem Laciban, hogy amellett, hogy remek ember és nagyszerű társ, jó kontroll is nekem, hiszen visszarángat a földre, amikor szükségem van rá. Kiegészítjük egymást, hiszen míg én egy eléggé heves, túlpörgött személyiség vagyok, ő sokkal realistább, és bizony néha a fejemre koppint. Ami nem is baj.
– Dávid a legszebb bizonyítéka annak, hogy mi Lacival mennyire szeretjük egymást. Hiszen olyan gyönyörű, kedves, széplelkű gyerek, hogy csak a legnagyobb szerelemben foganhatott. Rajongásig szeretjük őt, éjszaka, amikor elalszik, sunyiban belopózunk a szobájába és mobiltelefonnal fényképezzük őt, meg lessük, hogy milyen szép, milyen tökéletes. Igaz, olykor a gyereknevelés terén nagyon bizonytalanok vagyunk, például órákig tanakodtunk azon, hogy a nagy melegben akkor kell-e zokni a gyerekre, vagy pedig nem… Ez a probléma szinte meghaladta a képességeinket – mesélte nevetve a büszke anyuka, aki mindenképpen szeretne még egy gyermeket. Lilut egyébként hidegen hagyják azok a vélemények, amelyek szerint nem jó, ha egy édesanya ilyen kicsi baba mellett visszamegy dolgozni.
– A gyereknek az a legjobb, ha boldog és kiegyensúlyozott az édesanyja. Hiszem, hogy ehhez az anyaság csodálatos érzésén túl az is hozzájárul, hogy egy nőnek legyenek céljai, sikerei és ne csak a konyhában. Annál jobban nem lehet szeretni senkit, ahogyan én ragaszkodom Dávidhoz, de emellett boldoggá tesz a munkám is. Szerencsés vagyok. Forrás: Bors, Velvet, Hírbank, Szexpláza.

Lilu pózolt a CKM és FHM férfilapoknak is, de az eredeti képekhez még nem sikerült hozzájutni. Lilu, Kovalcsik Ildikó szex, erotika, bulvár: Lilu: Szopjatok le mind… Stohl András jó ember – Lilu pinája – A Való világ női szereplői, Benkő már faszt villantott – Lilu lassan visszatér – Kovalcsik Ildikó Lilu – Ki a jobb a két csatonán: Demcsák Zsuzsa vagy Lilu – Lilu képek és élete – Újra képernyőn Lilu, a nagy megmondó szopjatok le mind, faszom se tudja – Lilu azaz Kovalcsik Ildikó – Lilu 2 hónapja egy csizmában vezeti a Való Világot – Lilu szőrös fazonigazított pinája