A negyvenes Viktor beismerővallomása után sok férfi megírta nekem, hogy bizony ő is hasonló cipőben jár, vagy járt, és amelyik járt, az bizony megesküdött rá, hogy soha-többet-nem-baszik-félre. És hálásan mormol imákat esténként az ágy mellett, amiért nem bukott le az asszony előtt és ezzel nem borította az egész család életét. Inkább elfogadta a langyos fost, mert ott van a két gyerek, meg a közös vállalkozás, meg az autó. Na meg a ház of course.
Valahogy minden félrebaszásban ugyanaz a sztori kering körbe, de most következzék a másik oldal. Úgy tűnik, a munkahely sokaknak rejt lehetőséget a félrekamatyra, vagy a szeretősdire. Bennem felmerül a kérdés, mennyire okos gondolat a főnökkel dugni, meg beleszeretni. Én még mindig tartom, hogy nős férfiba nem szeretünk bele, mert csak a felesleges átsírt éjszakák várnak ránk. Derűlátó, romantikus esküvő és szaladgáló gyermekek biztosan nem. Viszont ha a főnök gondol egyet, se szerelmünk, se munkánk. Se férjünk. Szopás a köbön. Főleg külföldön. Most a 27 éves Viktória belső vergődését pattintom ide. New Yorkból.
„Kedves xLady, Kezdettől fogva olvaslak és soha jobbkor nem is jöhetett volna ez a blog. Huszonhét éves vagyok, az életemnek hitt szerelmemmel szinten és a hetedik évünket tapossuk. Valószínűleg az utolsót. Házaspárként éljük szép, nyugodt és baszott unalmas életünket. Távol vagyunk mindenkitől, alig élünk szociális életet másokkal, viszont békésen élünk, nem veszekszünk, mindig számíthatunk egymásra. Csak éppen arra jöttem rá neked is köszönhetően, hogy ha vele maradok,akkor örökre prűdpicsa maradok.
Fiatal srác, tele erővel és mégsem vágyik új dolgokra, nem kezdeményez, a tavalyi évben már-már szánalmassá alakultak a szexuális kezdeményezései, viszont nem okolom csak őt, nyilván kettőn áll a vásár. Fél éve egyáltalán nem dugtunk, már nem is próbálkozunk, megegyeztünk,hogy most szünetelünk. Egyébként ismerem annyira, hogy 200%-ra tudom hogy soha nem csalt meg. Egyrészt nem is tud csajozni, másrészt elég jó nő vagyok neki, harmadrészt a munkájának él inkább, mint a szórakozásnak.
Nos. És is azt gondoltam, hogy sosem tudnám megcsalni. Míg el nem csavarták a fejem, és szeretőt csináltak belőlem.
Kicsit több mint négy hónapja tart. A nálam 25 évvel idősebb főnökömmel. Két hónapja szerelmes vagyok belé. És ezzel nagy bajban is vagyok, mert nem tudom mi lesz.
Úgy kezdődött, hogy elkezdett udvarolni, bókolni,aminek örültem, de az elején el nem tudtam volna elképzelni vele. De valahogy szép lassan engedelmeskedtem neki. Először sms-ezni kezdtünk, aztán csókolózni, amit nem is annyira elveztem az elején, de valahogy mégsem mondtam neki nemet. Viszont nem feküdtem le vele két hónapig.
Egyrészt lelkiismeret furdalásom volt, másrészt én csak szerelemből tudok szexelni. Élveztük a titkos randikat, de a kora is zavart. Aztán már ez sem.
Elkezdte beindítani a fantáziámat. Szexi képeket küldtem neki magamról, később már meztelenül is és vele fantáziáltam, mikor magamhoz nyúltam magányos estéimen. Aztán eljött a nagy nap, amikor már mindketten tudtuk, hogy most meg kell, meg fog történni.
Nagyon izgultam, de minden adva volt, nem is tudtam volna és nem is akartam visszalépni.
Fantasztikus volt. Öreg róka, nem vén róka ugye. Sosincs baja erekcióval és ugye van bőven tapasztalata is. Szóval csak csináltam, amit mondott, és rettentően élveztem.
Ott,akkor azonban nem csak a testem adtam neki, hanem a lelkem is. Nem volt többé lelkiismeret furdalásom és hát teljesen oda lettem érte. Persze könnyen ment, hiszen sosem jött azzal, hogy csak meg akar dugni. Ezt mindig kihangsúlyozta, hogy making love-olni akar velem, nem sex-et vagy fuck-ot. Meg arról beszelt, hogy milyen lenne az életem vele, hogy sose hagyna magamra, mint a párom. Meg hogy ő lenne a legboldogabb, ha szülnék neki egy kislányt.
De hogy még várnunk kell, mert neki van egy felesége (gyerek nincs), közös ház, közös vállalkozás és én sem kérhetem tőle, hogy csak úgy feladjon mindent.
Feleséggel évek óta nincsenek egy szobában és három éve nem is szexeltek. Azt mondja, testvérként szereti, egyáltalán nem vonzódik hozzá. Ezt elhiszem neki. Sokat veszekszenek, egyáltalán nem boldogok együtt, viszont a felesége mostanra mar féltékeny is rám, pedig valószínűleg nem sejt minket, csak zavarja, hogy jóban vagyunk a munkahelyen.
Az asszony ritkán jön dolgozni, viszont ha jön, akkor pokollá teszi a napjaimat. Nem köszön, nem hajlandó velem együtt dolgozni. És ilyenkor én is féltékeny vagyok. Mert hát a szerelmem mégis csak inkább vele próbál kedves lenni, engem meg mellőz, hogy ne fogjanak gyanút.
Állítólag mar beszeltek a kollégák rólunk, de leszarom. Nekem csak ő fontos most. Még csak néhány alkalommal tudtunk egymáséi lenni, de azok mindig egyre jobbak voltak és ő is megjegyezte,hogy kinyíltam. Olyan pózokat kipróbáltam vele, amit a férjemmel nem, és csak azért nem, mert sose kérte, hogy csináljuk úgy is. Azóta is alig bírok magammal, és csak róla álmodozom, hogy mikor lehetünk újra együtt, hogy dugjunk egy jót.
Viszont sokszor kikészülök, hogy én vagyok a második és néha azt érzem, hogy sose leszek első. Hogy csak játszadozik velem. Egyre ritkábban találkozunk. Régen még megvárt munka után, ma már nem, mert a feleség gyanút fog és állandóan számon kéri, hogy hol van, mit csinál.
Mikor együtt vagyunk, akkor imádom, de mikor nem jelentkezik, akkor nem tudom mi van vele, és aggódom. Régen gyakran üzent, ma már csak este, mikor ágyba megy. Nem tudok rajta kiigazodni. Nagyon nehéz időt élünk át mindketten, mert a munkahelyen is rengeteg a dolog és ez nagyon lefárasztja, meg hát mindketten vívódunk érzelmileg, hogy most akkor mi legyen.
Azt mondja,hogy fogalma nincs,hogy mit csináljon, de hogy szüksége van rám, jobban, mint gondolnám és hogy nem tudná elképzelni nélkülem a munkát sem. Most épp rövid pórázra lett fogva és nem mer lépni. Én viszont kezdek lelkileg nagyon kikészülni.
Ja, és felfedeztem, már nem először, hogy egy ilyen ostoba hirdető oldalon lányok képei iránt érdeklődik, ahol egy csaj ír magáról, ő meg visszaír és akkor a csaj küld erotikus képeket. Nem merek rákérdezni, mert akkor én leszek a rossz, hogy mit képzelek, hogy beleolvasok az emailjeibe. Meg hát -és ez a nagy bajom- egyszerűen nem kérhetem számon, hisz csak a szeretője vagyok,nem a felesége. Így legtöbbször inkább hallgatok.
De mi van, ha találkoznak is? Azt hittem,hogy engem szeret -mert ezt is mondja- de néha olyan érzésem van, mintha nem lennek elég neki.
Szóval benne vagyok a szarban rendesen. Én már elképzeltem, hogy milyen boldogok leszünk. Szülök neki egy kislányt, amit jelenleg most tényleg csak vele tudok elképzelni és meg az sem zavarna, ha anyám nem állna velem szoba, amiért egy vele egyidős, vén kujonnal szűrtem össze a levet.
Nem tudom, mi a faszt csináljak. Szeretem. És elhiszem, hogy neki is szüksége van rám, de nem hogy nem tesz érte semmit, inkább kezd egyre rosszabb lenni, hogy most ennyire megfigyeli az asszony, ő meg be van fosva tőle.
Én meg nem tudok mást tenni, mint várni, ami egyre nehezebb. A „férjemmel”, akivel most már csak szobatársak vagyunk megegyeztünk, hogy randizhatunk is akár. Ő nem megy, mert nincs rá ideje, rólam meg nem tudná elképzelni, hogy van valakim és azt hiszi, hogy azért vagyok mostanában olyan szomorú sokszor, mert nem akarom őt elveszíteni.
Nem érdemli meg, hogy ezt csináljam vele, de egyelőre most nem tudok mit csinálni. Kurva messze vagyunk és nem mernék egymagam maradni. És hát mellette biztonságot érzek, meg azt hogy meg tudok benne bízni vakon.
És azt mondtam magamnak,hogy ha a szerelmem nem akar lépni, akkor inkább a férjemmel maradok, mert tök jól elvagyunk. De nem tudom.
Én csak boldog akarok lenni egy szerető, megbízható férj mellett, akivel lehet élvezni az életet és kurva jókat dugni. Túl sokra vágyom? Mit gondolsz? Üdv a messzi távolból, Viktória”
Nos. Több dolgot is gondolok, de egyik sem túl bájos. Végigolvasva Viktória levelét, először irigyeltem, aztán sajnáltam, aztán meg felbasztam az agyam. Hogy először is, mekkora szopás ez a sztori, másodszor, hogy miért vagyunk ilyen kis érző lelket, és harmadszor, hogy a faszért akarjuk egymást átverni.
Hogy a faszért kell összeállni valakivel, aki mellett nyugodtan hajtjuk álomra kicsiny fejünket, mert tudjuk, hogy úgysem baszik félre, meg hát azt is tudjuk, hogy jól fog gyereket nevelni. A faszért kell ráhajtani és összebaszni valaki mással, aztán meg a faszért kell beleszeretni és végül teljesen kiborulni.
Viktóriának azt válaszoltam, hogy teljesen megértem és átérzem a helyzetét, viszont arra figyelmeztettem, hogy azért ne feledje, az a huszonöt év korkülönbség nem csak baszásban jelent tapasztalatot, hanem másban is. Ez a korosztály nem éppen a faszatlan huszonéves pöcsök kategóriája, akik még udvarolni sem tudnak. Ez az a korosztály, aki a korunkbéli nőket úgy helyreteszi nőként az életben, és az ágyban is, ahogyan azt kell.
Viszont Kedveseim, nős férfiba ne szeressünk bele. Ők csak baszni akarnak, és ha mi megunjuk a várakozást és netán pattintjuk őket, felszednek valaki újat. Tényleg. Nem csak azt tudják, hogy kell a huszas-harmincas pinákat szépen becserkészni, majd kielégíteni, de azt is tudják, hogyan kell a kis elméjüket elaltatni. És egy ötvenes faszi, aki még főnök is, biztosan nem tudná benyelni, hogy megszopassa egy nő. Főleg nem egy huszonéves kiskurva. Ha Viktória rosszul lép, nincs tovább munkája. Se. És hát hogy mikor lép rosszul, az meg csak és kizárólag a főnökén múlik.
Az, hogy a főnöknek mindennél jobban szüksége van Viktóriára, de közben azért fosik, nehogy az asszony megtudja, számomra azt jelenti, hogy a főnöknek esze ágában sincs otthagyni az asszonyt. Az ember saját magának nem ellensége, így ha valakinek NAGYON szar együtt élnie valakivel, akkor előbb-utóbb ott fogja hagyni. Ugyebár.
Szóval a főnök baszna fűvel-fával, és pontosan tudja azt is, hogy ehhez mit kell kibüfiznie. Az, hogy ő making love-olni akar, nagyon bűbájos, tényleg. És még igaz is lehet. De sajnos az nem azt jelenti, hogy gyereket akar Viktóriától. Az is csak a beetetés része volt, hogy hamarabb nyíljon a punci.
Szóval Viktóriának azt tanácsoltam, hogy ha csak szeretői státuszban van, akkor bizony esze ágába ne jusson féltékenykedni, meg számon kérni, mert valójában pont semmi köze nincsen ahhoz, hogy a szerelme hány punciban jár még mellette. Nem, még akkor sincs, ha ő már közben a bokájáig szerelmes lett.
Azt is mondtam neki, hogy még véletlenül se higgye azt, hogy az ő férje zárdába készül közben, nyilvánvalóan ugyanúgy neki is van valakije, akit baszogat és nyilván ugyanúgy vívódik azon, hogy hogyan-tovább. Nem szép ez a sztori sehogy sem. És Viktória abba se ringassa magát, hogy az asszony meg nem tud semmit. Dehogyisnem. Ahogy anno írtam, bizony minden asszonyban megszólal a vészcsengő, ha a-férje-által-baszni-valónak-titulált pina van a közelben.
Tudom, nehéz nem beleszeretni egy igazi férfi-ba, de gondolják meg száztizenegyszer, hogy megéri-e érzelmeskedni. Mert plátói szerelemben lenni valakivel, akiből mindig csak egy cafatot kapunk. Nem jó.
Ha esetleg mégis akad olyan férfi, aki nagy küzdelmek árán, de végül felállt az asszony mellől és a szeretőjét választotta, kéretik megírni nekem. Meg azt is, ha az ő sztorijuk máshogy volt, és persze azt is, ha nem értenek egyet velem. Aztakurvamindenit.blog.hu