Tudod öregem, néha én marhára be tudok rúgni. Na nem túl gyakran, hetente maximum kétszer…
Nyavalyog is miatta a csajom, hogy már megint mólésan megyek hozzá, de nem komoly az ügy, mindig ki szoktam békíteni…
Tegnap reggel viszont…
Előző este kicsit ittunk a fiúkkal és nem igazán tudom, hogy mikorra értem fel hozzá. Kedvesen levetkőztettem és – ahogy szoktuk – játékosan hanyatt löktem az ágyra, hogy érezze a vad férfierőt, ahogy nekifutásból bújok hozzá.
Nem nagyon értettem, hogy mit motyog közben, mert szerencsére gyorsan elmentem és már aludtam is – ennyi pia után kissé lassú a fejem…
Reggel zúgó fejjel ébredtem és először fel sem tűnt, hogy kedvesem mennyire morcos. Csak amikor puszit akartam adni a fülére, húzódott el és kezdett zsémbelni:
– Bravó, megint állat voltál! Te azt hiszed, lehet ezt velem a végtelenségig csinálni? Berúgsz, mint az albán szamár, rálöksz az ágyra és megdugsz, mint egy rongybabát?! Vedd tudomásul, hogy undorító vagy, utálok veled ilyenkor kefélni. Mit utálok – ez nem is kefélés, löksz kettőt, elmész, lefordulsz és horkolsz! Van neked fogalmad egyáltalán arról, hogy a nőknek mire van szükségük? Azt se tudod, mit csinálsz, engem nem is látsz, ezzel az erővel kiverhetnéd a vécében is, nekem meg még egy vibrátorral is élvezetesebb lenne.
Éreztem, hogy baj van és húztam a nyakam befelé:
– Ne haragudj szívem, elvoltunk a fiúkkal. Legközelebb nem iszom és jobban odafigyelek rád.
– Legközelebb? Mikor legközelebb? Este nem jössz, mert dolgozol, holnap meg újra a haverok után esel be maxosan és minden kezdődik elölről. Nem csinálom, hagyjuk abba!
– Drága szívem – így én – ne csináld! Tudod, hogy csak veled érzem igazán jól magam. Mindent megteszek, csak bocsáss meg, jó leszek… stb – mondtam az ilyen alkalmakkor már többször bevált lemezt, de most nem volt sikere – láttam, hogy nem veszi be.
Egyszerre keményen villant a szeme:
– Na jó! Komolyan ki akarsz velem békülni és hajlandó vagy ezért áldozatot is hozni? – kérdezte nagy komolyan.
– Persze – mondtam én – bármit, amit akarsz, csak ne hülyéskedj már azzal a szakítással.
– Figyelj öreg, tegnap neked volt jó (már ha jó volt), én meg kapkodtam a levegő után a nagy sietségtől és még be sem indultam rendesen. Hajlandó vagy egy alapos kefélésre úgy, hogy nekem legyen jó?
– Hogyne, kis szívem – válaszoltam, mert nem tudtam, mit akar, de a kefélésben rossz nem lehet semmi.
– Akkor úgy csináljuk, hogy ne tudd elkapkodni – benne vagy? Még mindig nem tudtam, mire gondol.
– Neked nem kell csinálni semmit, sőt! Nem is fogsz tudni csinálni semmit, mert kifeszítve lekötlek az ágylábakhoz és csak én dolgozok rajtad, az én ritmusomban, jó lesz? – kérdezte.
Nem igazán az én műfajom a tétlen fekvés, de tudtam, ha most ellenkezem vele, kivág, mint azt a bizonyos macskát szokás, aztán nemhogy kefélés, de csaj se lesz.
– Jól lesz, kis szívem – egyeztem bele, mire már futott is a fürdőszobába és behozta az összes fürdőköpenyövet, amit csak talált (honnan volt ennyi öve, nem tudom).
Óvatosan hurkot csinált mindegyikre és vigyázva, nehogy túl szoros legyen, kezeimet és lábaimat meghurkolva lekötözött kifeszítve az ágyra, mint egy békát boncolás előtt szokás.
Ekkor már kezdtem jól érezni magam, elmúlt a fejfájásom és igazán nem volt kifogásom egy kis laza ketymety ellen, csak azt nem értettem, minek ennek ekkora feneket keríteni.
Drága kis barátnőm ekkor levette a hálóingét (én általában nem veszek magamra semmit, de ő mindig abban alszik, fázós a lelkem) nekem meg kezdett a vér a megfelelő helyre áramlani.
Ösztönösen mozdultam volna a kislány felé, de rá kellett jönnöm, hogy ki vagyok kötve, mit egy kutya, illetve: a kutyának kicsit több mozgási lehetősége van, én ugyanis eltekintve testem közepétől szinte meg sem tudok mozdulni.
Ránéztem barátnőmre; láttam, hogy feszülten figyeli próbálkozásomat és szemmel láthatóan elégedett az eredménnyel.
Kényelmesen lekuporodott mellém és egy ujjal elkezdte pöckölgetni a makkomat. Erre természetesen az eddig lanyha merevedés felgyorsult és pillanatokon belül álló dákóval feküdtem. Azt hittem, beleül, vagy szájába veszi, vagy kézzel játszik még egy kicsit, de ő csak folytatta az egyujjas pöckölgetést, majd hirtelen előrehajolt, hogy a haja ráboruljon. Már elég felajzott voltam és vártam valami kézzelfoghatóbbat, de egyre csak a hajával birizgált. Hirtelen abbahagyta, és futólag rámbukva bő nyállal bekapta a makkot, egyszer körbenyalta, majd még mielőtt felfoghattam volna a kellemes változást, már ki is engedte a szájából. Eddig csendben voltam, mert nem akartam megzavarni, de most már kezdett feszülni rendesen a szerv, ezért kedvesen rászóltam, hogy „most mit cicózol még, gyere már rám…”
Nagy komolyan visszanézett:
– Hol vagyunk még attól…!
Újra kezdte a körözést, és egy – egy kör után futólag végignyalta a farkam hegyét, de csak éppen érintve a vágatot középen. Már lassan robbanni készültem, jött rendesen az előnedv, mikor abbahagyott mindent, feltérdelt az arcom elé és azt mondta:
– Most nyaljál szépen, kérlek!
– Ne szórakozz velem, szívem – mondtam én – szétrobbanok, intézz el, ahogy gondolod, aztán nyalok, ami belefér!
– Először nyalsz, rendesen, hosszan, aztán beszélhetünk a többiről!
Széttette a combjait úgy, hogy az orrom előtt virított nedvedző puncija – az ápolt, de semmivel össze nem téveszthető pinaszag annyira intenzív volt, hogy majdnem magamtól elélveztem, de csak majdnem, és ez rosszabb volt, mintha tökön rúgtak volna.
– Ne csináld ezt, szívem – kérleltem – elsülök!
– Sülj el – bíztatott kedvesen – és teljesen abbahagyta a velem való foglalkozást.
Nem igazán egyszerű csak úgy elsülni, de annyit segített, hogy hirtelen ráereszkedett a számra, én meg önkéntelenül is benyaltam. Ez már túl sok volt árva farkamnak és éreztem, hogy kilövell az ondó. Nyilván a hátára kapta a drága, mert elmosolyodott, riszált még egyet a számon, hogy az orrom is beleérjen a punciba, majd szép kényelmesen lekászálódott rólam és mint egy macska, elfeküdt a farkam mellett. Szájába vette lankadó szerszámomat és komótosan, érzelem nélkül, – mint egy megfáradt kurva – szopni kezdett. Nem először csinálta, tudta, merre és hol kell kereskednie, hogy eredményt érjen el. Nemsokára fickósodni kezdtem, és szívesen vettem volna valami kis változatosságot, de mihelyt megszólaltam, letorkolt: „Ez most az én bulim, szívem!”
Mikor már rendesen akciókész lett a dákó, nem azért hagyta abba – ahogy szokta – hogy beleüljön, hanem visszatért a számhoz, és újra azt mondta:
– Nyaljál szépen, kérlek!
– Ne szórakozz már velem, még nem is csináltunk semmi érdemlegeset, én meg lógok itt, mint egy rossz béka! Gyere cicám, ülj rám, vagy szopjál le rendesen, ahogy illik, de ne csináld ezt a marhaságot…
– Nem érted – mondta – most te tűrsz és én élvezek… nyaljál kérlek, vagy…
Mit vagy? Akartam kérdezni, de nem hagyott rá időt. Megtámaszkodott a falon és feszülten figyelve ismét ráereszkedett a számra, de most nagyon célirányosan úgy mozgott, hogy bármerre rántottam a fejem, valamimmel beleakadjak széttárt puncijába. Hol az orrom, hol az állam (ráadásul még jó borostás is voltam…) vette célba és folyton a számhoz dörzsölte magát, tehát bármerre is forgolódtam, egy tágra nyitott, tocsogó pina került orrom, állam, szám elé. Próbáltam beleharapni, de csak azt értem el vele, hogy még jobban élvezte. Százezer lett a vérnyomásom, mert az árva farkam csak duzzadozott magában és semmi jel nem mutatott arra, hogy nem megint szólóban kell megkönnyebbülnie. Ez aztán rendesen be is következett, de még kevésbé volt élvezetes, mint az előző, pedig az se ért semmit.
Most megint leszállt rólam a csaj és kedvesen megkérdezte:
– Nem innál valamit?
Én hülye, meg bedőltem…
– Dehogynem, szívem, mid van?
– Egy kis rum, kubai – megfelel?
– Kubai rum mindig megfelel – mondtam, mire vagy két decit belém öntött, majd kiment a szobából és kisvártatva egy kicsi mézes tubussal tért vissza.
– Biztos fáradt vagy, szívem – így ő, majd kezdte feldugni magának a tubust.
Nem tehetek róla, de imádom nézni, ha egy formás nő maszturbál. Most sem maradt hatás nélkül a dolog, de közben már a pia hatását is kezdtem érezni, és tudtam, hogy nagy baj van. Állt ugyan a farkam, de ebben már csak minimális vágy volt, viszont egy halom görcs a piától. Fájni kezdett, mint nagyobb dugások után, de még nem volt vége a játéknak – erre akkor döbbentem rá, mikor láttam az összeszoruló kezét a tubus körül.
– Egy kis édességet, szívem? – kérdezte, és tudtam, hogy most fizetek meg mindenért…
Már meg sem lepődtem, mikor újra a számhoz telepedett és újólag megkérdezte:
– Lennél szíves végre tisztességesen kinyalni, vagy kénytelen leszek összemaszatolni az egész fejedet mézzel?
– Mit jelent neked a tisztességesen? – kérdeztem
– Nézd – mondta – nem szeretek kielégületlenül maradni, és sok a bepótolni való… majd szólok.
Végülis érdemes volt végigcsinálni, mert én nőt ennyire élvezni még nem láttam! Igaz, hogy három órán keresztül nyaltam (na jó, kétszer volt cigiszünet), és már a csatakos szőr szétvágta a nyelvemet, de számoltam: tizenkilencszer ment el! A végén már nem látott – semmit nem látott, de egy földöntúli fény ragyogott az arcán, ahogy sikított, majd lassan abbahagyta és nyögni, majd sírni kezdett.
Nem nagyon tudom, hogy maradt abba – egyszer csak nem volt a szobában és én sem voltam már megkötözve…
Azóta nem találkoztunk..