Előfordulnak olyan napok egy nő életében amikor nem kíván dugni. Ez engem nem szokott kifejezetten zavarni, hiszen imádom a szopást, pláne ha olyan mesterien csinálják mint Edit.
Nála aludtunk, még este szólt amikor kalandozni indult a kezem, hogy ma nem. Rögtön értettem, és szerintem széles mosolyra nyílt a képem.
– Aha, ma szopás lesz, gondoltam belülről vigyorogva.
Lett is. Vacsi után lerendezett rendesen.
Szokás szerint összegabalyodva aludtunk. Hajnalban arra eszméltem, hogy vigyázban álló farkam körül matat, vagyis kézben tartja a zacsit. Enyhén simizte, gondoltam ebből még más is lehet.
Félálomban kezdtem el csókolgatni a nyakát, simogatni a hátát, aztán az enyhe nyöszörgést hallva lassan feljebbcsúsztam a párnán, egész addig, hogy a szája elé érjen az ágaskodó farkam.
Marokra fogta, aztán lassan nyalogatni kezdte, majd bekapta. Egész lassan csinálta, de ez most igencsak kedvemre volt. Lehunytam a szemem, és valahol a félálom határán lebegtem.
Felkönyökölt, – azt még láttam – aztán csak arra emlékszem, hogy nedves kis puha szájával a mellkasomon piheg.
Nem keltünk korán, a kávét most én főztem.