Minden ott kezdődik, hogy belépek egy szobába. Nem tudom, hol van ez a hely, teljesen ismeretlen, talán a te szobád, nem tudom.
Félhomály fogad, csupán néhány gyertya szórja gyémánt fényét, melynek melege betölti az egész helyiséget. Csak lassan alkalmazkodik a szemem a sötétséghez, de rögtön biztonságban érzem magam, valami megmagyarázhatatlan nyugalom tör rám, és tudom, hogy egy csoda vár itt rám. Lassan kibontakoznak előttem a tárgyak körvonalai, de engem semmi más nem érdekel, csak az ágy szélén, nekem háttal ülő sziluett. Tudom, hogy te vagy az. Nem tudom honnan, de rögtön tudom, érzem, szinte beléhasít, és átjár jelenléted. Nem fordulsz meg, de tudod, hogy én vagyok az. Mögéd lépek, megérintem vállaidat. Te összerezzensz, de még mindig nem fordulsz hátra. Ujjaim magukba isszák bőröd finomságát, engem már ettől az érintéstől elborít a vágy, nem tudok uralkodni magamon. Lassan, finoman belecsókolok a nyakadba, beszívom hajad illatát, mely elkábítja tudatom, ízed átjárja testem, örvénybe ránt, megbabonáz. Megfordulsz, és rám nézel.
Szemed, mint a tenger, elmerülök benne, egyre mélyebbre és mélyebbre, és a sírás fojtogat, annyira akarlak téged. Kissé félénken közeledek ajkaid felé, úgy érzem, még nem lehetek felkészülve arra a hihetetlen boldogságra, ami most rám vár. Mikor szád a számhoz ér, mint áramütés, úgy rohan át testemen a gyönyör, belebújik minden porcikámba, csontjaimban vibrál. Mézédes vagy. Nyelveinkkel először óvatosan tapogatózva fedezzük fel egymást, s ahogy a vágy egyre jobban átjárja testünket, mindinkább követelődzőbbé, hevesebbé válnak csókjaink. Átölellek, magamhoz szorítalak, szívünk hevesen dobog, táncuk egymásba olvad, eggyé válik. Hosszú perceken átcsókoljuk, egymást egyre hevesebben és szenvedélyesebben, körmeid a hátamba mélyednek (istenem, mily édes fájdalom) beletúrok a hajadba, tested forrósága elborít, magával sodor, sosem akarlak többé elereszteni, magamhoz szorítalak, beléd temetkezem.
Ajkam elválik ajkadtól, szemedbe nézek, s amit ott látok, végtelen örömet okoz. Te is akarod. Egy pillanatig sem szakadok el tekintetedtől, miközben elkezdjük megfosztani egymást ruhadarabjainktól. Pajkos mosolyodba beleremeg a testem, tudom hogy útra indultam a mennyország felé. Ott állunk egymással szemben teljesen meztelen, izzik köröttünk a levegő, a vágy szinte kézzel tapintható, a szenvedély forgószélként söpör át a szobán, és én csak nézem gyönyörű tested, nem tudok betelni vele, a látvány megőrjít, sosem láttam még ilyen csodát, sosem akartam még ennyire senkit, sosem akarok felébredni.
Hozzád lépek. Átölellek. Tested tűz, mely éget, lángba borít, elemészt.
Eszemet vesztve csókollak, arcod, nyakad, finoman harapdálom füled, s belesuttogom, mennyire akarlak. Megérintem melleidet. Ujjaim alatt a vágy szikrái pattognak, bársony bőröd visszasimogat. Az ágyra hanyatlunk. Felfedezőútra indulok a testeden, minden porcikádat végig akarom csókolni, te megadóan tűröd, ahogy kezem és a szám elindul, hogy mindent megtudjon rólad. Ajkaim rátalálnak a mellbimbódra, csókollak, finoman nyalogatom, nyelvem körbe jár rajta, megtáncoltatja. Hihetetlen az érzés, amikor a számban egyre keményebbé válik, hallani halk sóhajaidat, érezni szíved egyre gyorsabb dobogását. Elidőzök melleiden, hiszen ez annyira jó nekem, nekünk, csak csókollak, ízlellek. Ujjaim közben fáradhatatlanul járják testedet, simogatnak.
Lejjebb csúszok, megkóstolom hasad, belefeledkezem csípőd vonalaiba, aztán egyre lentebb kalandozok, combod simogatom ajkaimmal, s egyre nehezebben bírom visszafogni magam. Leborulok eléd, végigcsókolom lábujjaidat is, majd visszaindulok. Lassan szétnyílnak lábaid, combod belső felének selymes bőrét csókolom már, s semmihez sem hasonlítható vágyad illata orromon át agyamba hatol. Nyelvem lassan, lágyan, szinte félve érint meg ott, te összerezzensz, és egy sóhaj tör fel a mellkasodból. Ízed, mint az istenek nektárja, lassan kinyílsz, mint egy virág, én egyre bátrabban és szenvedélyesebben táncoltatom rajtad, benned a nyelvem. Kifürkészem minden rejtett titkodat, megízlelem testednek ezt a gyönyört fakasztó zugát, mindenemet átjárja szerelmednek aromája.
Tested ívbe feszül, apró nyögések törnek fel belőled, s nekem semmi nem fontos, csak az, hogy boldoggá tehesselek. Belemarkolsz vállaimba, s magadra húzol. Egymás szemébe nézünk, amikor belédhatolok. Lassan, óvatosan, finoman.
Egyre mélyebben, mindaddig, míg teljesen eggyé nem válunk. Ez már maga a mennyország, a nirvána. Testünk szinkronba kerül, minden mozdulatunk összehangolt, tökéletes. Érzékeink pattanásig feszülnek, szívünk egy ritmusra ver, egyre hevesebben, a szenvedély összeláncolja testünk, lelkünk, s mi átadjuk magunkat a gyönyörnek, minden pillanatát kiélvezzük testünk összeolvadásának. Átgördülünk, te kerülsz most fölém. Hajad megkarcolja bőröm, amikor felegyenesedsz. Elhomályosult tekintettel nézem, milyen gyönyörű is vagy. Melleidet tenyerembe veszem, ujjaimmal mellbimbóidat morzsolgatva. Azt akarom, hogy a saját ritmusodra figyelve mozogj, számomra a te gyönyöröd jelentheti csak a tökéletes boldogságot. Szemedbe nézek, és látom, hogy itt az idő.
Egyre gyorsabbakká válnak a mozdulataid, én is felkészülök. Le nem írható, mi történik. Sikolyok hagyják el ajkaid, én is felüvöltök, ahogy a csúcspontra érünk. Testünk a gyönyör görcseibe rándul, gerincünk megfeszített íjként feszül egymásnak, a boldogság heves hullámokkal borítja el eggyé vált testünket. Tökéletes pillanat. A hullámok lassan lecsillapodnak, ahogy zihálva ráborulsz a testemre, nekem egy könnycsepp gördül le az arcomon. Sírok a boldogságtól. Együtt ringatózunk még egy darabig, aztán lecsusszansz rólam. Utánad fordulok. Leiszom hátadról a verítéket, nyakadból gyengéden kimasszírozom az ottfelejtődött feszültséget, végigcsókolgatlak gerinced mentén, miközben hallgatom, ahogy lélegzeted lassan elcsitul, és visszaáll a normális kerékvágásba. Simogatlak, csókollak, végig a fenekedig, amennyire tudok, beférkőzöm combjaid közé, és nyelvemmel simogatlak, egészen finoman és lágyan, hogy a tűz, mely bennünk ég, csak lassan szunnyadjon álomba. Hozzád bújok, szorosan átölellek, és átadom magunkat ennek a tökéletes szeretkezés utóhatásának.
Boldog vagyok, hogy boldoggá tehettelek.