Vajon kell elmélkedni arról, hogy milyen hosszú a jó előjáték? Mert erről is olvastam egy statisztikát, és pl. a britek kiemelkedően sokáig húzzák a szex előtti bemelegítést, amire nyilván büszkék – az elemző legalábbis ezt éreztette a cikkben. (Kicsit sok bulvárlapot olvasgatok mostanában.) De nem értem, hogyan lehet statisztikát készíteni az előjáték időtartamából, amikor az pontosan azokat a perceket és órákat fedi, amikor fogalmam sincs, mennyi ideje tart és egyáltalán, hogy mi történik rajtunk kívül.
Elképesztően élvezem, amikor a legfurább pózokban nyúlunk egymáshoz, és bármilyen módon, csak simogatni akarjuk egymást. Tulajdonképpen imádom az előjátékot. Bármeddig tart, és bárhogy zajlik.
Mert mindig pont olyan hosszú, amilyenre éppen vágyunk. És ha 10 másodpercig tart, mert pasi úgy nézett rám, hogy 10 másodperc múlva már bennem van és csak épphogy le-, félre- és előhúzzuk, amit kell. Ha nem élvezném ennyire a szex többi formáját, azt mondanám, hogy ezek a hirtelen felindulásból elkövetett behatolások a kedvenceim. De sosem nyilatkoznék ilyen felelőtlenül, hiszen a másik véglet legalább „ennyire”. Sosem gondolkozom azon, hogy most miért nem nyalt, pedig én szoptam, és fordítva. Nem hinném, hogy van értelme mérlegelni. Egyébként is jellemzően kézzel szoktuk egymást megpuhítani és aztán megkeményíteni, és az orálmániánkat csókok formájában éljük ki. Nem tudom, lehetne-e még többet csókolozni közben, és ettől hogyan lehet ennyire megkívánni a másikat…
A lényeg, hogy a kezünk, a lábunk, a testünk és a szánk -mindenünk mozgásban van, körbejárjuk egymást, miközben azt sem tudom, melyik az én testrészem és melyik az övé. Csak hallom, ahogy nyög és érzem, hogy egy kéz megállás nélkül simogatja és nedvesíti a puncim. És ahogy próbálom szavakba önteni a töredékét annak, ami a szex előtti pillanatokban megtörténik velünk, tényleg nem tudom, milyen statisztikák készíthetőek az előjáték természetéről.