A 70 – es években férje – aki orvos – vállalta, hogy egy afrikai országban 3 évig dolgozik. Előnyös volt a dolog, sokkal jobb volt a jövedelme, mint itthon, és ráadásul keményvalutában kapta a fizetését. A végén egy vadonatúj Peugeot 405 – ös kocsival jöttek haza, ami abban az időben óriási dolog volt, nem beszélve a sok egyéb menő cuccról. Az ország valamikor francia gyarmat volt. A képzettebb négerek tudtak is franciául, és sokan franciáztak is. Mint felszabadult és baráti fejlődő ország kapta a szocialista tábortól a sokféle segítséget. Már egy hónapja kint voltak az egyik vidéki városkában, amikor járvány tört ki egy másik körzetben. Mivel náluk jó volt az egészségügyi helyzet, a dokit átirányították átmenetileg a 200 mérföldre lévő városba. Tartósnak ígérkezett a kiküldetés, legalább egy – két hétre számított ő is, amíg sikerül megfékezni a járványt. A néger felcser, aki vele dolgozott, otthon maradt, hogy ellássa a szokványos eseteket. Elég ügyes, értelmes ember volt, még Franciaországban tanult. Közel két méteres, arányos testű, izmos, mint a sportolók általában. Diák korában ugyanis atletizált. Az arca sem volt csúnya, még európai szemmel nézve sem, nem voltak túlságosan duzzadtak ajkai és az orra sem volt olyan aránytalanul széles, mint a legtöbb feketéé. Fehéren villogtak szemei és fogai. A doktorné, aki férje mellett gyakorlott ápolónővé vált – ámbár nem ezt tanulta – felfigyelt az izmos, barátságos fiatalemberre. Gazdag pesti főorvos egyetlen, elkényeztetett lánya volt. Az egyetemen, magyar – francia szakon végzett, ezért is választottak francia nyelvű afrikai országot. Nem akart kis fizetésért iskolában tanítani, inkább férjének segített már itthon is, kint pedig még a tolmács szerepét is ellátta. Férje elutazásának estéjén a néger felcser, Róbert betegtől jövet az udvaron találta a fehér doktornét – Editet – a hintaágyban feküdve. Táskarádióban afrikai zene szólt, amit szeretett, mert felvidította a lüktető és vonzotta az egzotikus hangzás. Egyébként így volt mindennel Afrikában: az emberekkel, állatokkal, növényekkel, valamint a különleges ételekkel és illatszerekkel, ezek mind az újdonság varázsával hatottak rá, megérkezésük pillanatától fogva. A fekete bőrű felcser – Róbert – ezt hamar észrevette és remélte, hogy a fehér bőrű, szőke asszonyka előbb – utóbb őt is egzotikusnak fogja találni. Elhatározta, hogy meggyorsítja a „madam” – nál ezt a folyamatot. Apja, sőt már a nagyapja is gyógyító tevékenységet folytatott ősi népi szerekkel, így már gyermekkorában megismerte otthon a különböző gyógyfüveket és ezek főzetének hatását. Voltak ezek közül kábító és ajzó hatásúak is. Ősi receptek öröklődtek apáról fiúra, voltak olyanok, amely extázist idéztek elő, vagy érzéki vágyat lehetett velük előidézni. Ez utóbbinak a kipróbálására jött el most a kedvező alkalom. Miután köszöntötte a fiatalasszonyt, megemlítette, hogy – Ebben a melegben jót tesz egy ősi, speciális tea, ami frissé, vidámmá teszi az embert. – említette meg, miután köszöntötte a fiatalasszonyt.
– Most ilyet fogok főzni, és szívesen megkínálom vele a „madam” – ot. Tapasztalni fogja perceken belül a jó hatását.
– Köszönöm! – köszönte meg az asszony a fiú kedvességét és kíváncsian várta az újabb „egzotikus élményt”.
– Buja gondolatok. Várakozás közben arra gondolt, hogy egy jó ideig csak Róbert lesz vele a portán. Azt vette észre magán, hogy mint vonzó férfire gondol a fekete fiúra, izmos alakjára, fehéren villogó, mosolygó szemére. Gyönyörű fogaira. Próbálta elhessegetni magától ezeket a gondolatokat, de azok ismételten kitöltötték a tudatát. Hallott már olyanokat is, hogy nagyon férfiasak, temperamentumosak a néger férfiak, és nagyok a szerelemben. Viccek vannak Európában a fekete férfiak nemi szervéről, azok méretéről. Kell ennél egzotikusabb dolog egy hetekre magára maradt szerelemre éhes fehér bőrű, szőke fiatalasszony számára, aki egyébként nem először csalná meg a jámbor, jóhiszemű férjét, de mindig úgy, hogy sem az, sem a barátaik nem is sejtettek soha semmit. Így a szarvacskák mindig láthatatlanok maradtak az idegenek számára. Gondolatainak az vetett véget, hogy Róbert szépen faragott tálcán hozta a két csésze teát, és a hintaágy előtt álló asztalkára tette. Forrón gőzölgött a „gyógytea”.
– Várnunk kell néhány percet, amíg iható lesz. – mondta a fiú.
– Óh, köszönöm! Nagyon szívesen megvárom. – felelte Edit, és egyúttal hellyel kínálta a fiút maga mellett a hintaágyon.
– Köszönöm! – felelte, és helyet foglalt és egy néger dalt dúdolva elkezdte ringatni a hintát. Edit ezt egyáltalán nem bánta, mert egyik kedvenc időtöltése volt a hintaágyon heverni és hintázni. Ezt Róbert régen észrevette, titokban sokszor elfigyelte a hófehér bőrű, csinos szőke „madam” – ot. Az ő számára, ez a fehérség és szőkeség volt az egzotikum. Pár perc csendes hintázás után a fiú felemelte az asztalkáról a tálcát és az egyik csészét óvatosan a szájához emelte.
– Iható – állapította meg, és a másik csészét a fehér asszonynak nyújtotta. Tudta, hogy perceken belül jelentkezni fog a hatás. Közben teljesen besötétedett. A fiú felállt, és felgyújtotta a hátuk mögött lévő kinti lámpát. A szúnyogok és egyéb rovarok azonnal csapatostól sereglettek a fény köré. Közben Edit azt vette észre magán, hogy a tea valóban frissítő hatású, de egyúttal percről – percre fokozódik benne az érzéki vágy.
– Van egy olaj – állt elő Róbert újabb ötlettel – , amely ebben a melegben hűsítőlég hat és bekente vele az egész testet, jótékonyan fokozza a masszázs hatását. Nekem van ilyen illatos, hűsítő olajom, és nagyon szívesen alkalmaznám a „madam” – nál, meggyőződhetne a jó hatásáról.
Teste tüzel. Edit már érezte, hogy teste tüzel, az érzéki vágy egyre fokozódik benne. Az olaj újabb, érdekes egzotikus élménynek ígérkezett. – Rendben, szeretném kipróbálni. – egyezett bele rögtön. Bementek az épületbe, ahol Edit gyorsan levetkőzött. És az ágyra heveredett. Róbert először a szép, formás nyakat, a tarkót kente be, majd lefelé haladva a vállakat, a hónaljakat, utána pedig a két szép gömbölyű keblet vette „kezelésbe”. Ekkor ránézett a nő arcára, és azt látta, amire számított. Behunyt szemekkel és félig nyitott ajkakkal feküdt és halkan zihálni kezdett. Lehajolt hozzá, és elkezdte csókolni, nyelve behatolt a szép ajkak közé, s ekkor örömmel vette észre, hogy csókja viszonzásra talált. A két nyelv gyors párbeszéde kezdődött el. Eközben egy pillanatra sem hagyta abban a keblek olajos masszírozását. A fiú lassan, gyöngéden ráfeküdt az izgató, csábító testre, és egyik kezével áttért a vénuszdomb simogatására, majd rövidesen középső ujja behatolt a szeméremajkak közé és megkereste a „G” pontot, amely azonnal reagált is a simogatásra és pillanatokon belül megrándult az a szép test és nemsokára egy finom női kezet érzett, amely férfiasságát megmarkolva a megfelelő irányba húzta. Elhúzva kezét engedte, hogy a „madam” behelyezze forró hüvelyébe hatalmas, fekete dorongját. Lassan, óvatosan tolta egyre beljebb, de még így is fel – feljajdult egy kicsit Edit, mert szokatlan volt számára, mid a vastagság, mind a hosszúság. Érezték egymás fokozódó vágyát; a fiú egyik tenyerét a szép gömbölyű popsi alá csúsztatta, a másikkal átölelte a fehér nyakat. Edit pedig lábait a másik derekára kulcsolta olyan erővel, hogy az izmos fekete fiú fogolynak érezhette magát, de ez mámorító fogság volt a számára. Dobálta a testét lihegve csókolództak. Miközben a nagy fekete fúró a méhszájat ostromolta és nem is eredménytelenül. Edit még soha nem érzett ilyet. Férje átlagos méretekkel rendelkezett, eddigi partnerei sem közelítették meg a mai méretet. Halkan elkezdett sikoltozni, dobálta a testét az ágyon, már amennyire a hatalmas fekete test ezt megengedte. Eddig csak félhomályban szeretkeztek, az udvari lámpa beszűrődő fényénél. Amikor a férfi érezte, hogy partnere elérkezett a csúcsra, felkelt és felgyújtotta a villanyt. Edit tudta, hogy ezt csak azért teszi, mert gyönyörködni akar az elernyedt női testben. Pihenve várta, hogy a fiú újra kezdje a „gyógy – masszázst”, mert tudta, hogy az visszatartotta magát, és nem fejezte be, csak pihen és gyönyörködik benne. Nem sokára meg is kezdődött a szerelmi mérkőzés „második félideje”. Edit azt érezte, hogy erős karok a levegőbe emelik és megfordítják a testét. Hátulról ölelte most át a fiú úgy, hogy a két tenyerébe fogta gyönyörű melleit. Ebben a helyzetben a feje az ablak felé fordult, melynek csak az alsó felén volt sötétítő függöny, a felső része szúnyoghálóval volt ellátva, azon keresztül levegőzött a szoba. Zajt hallott az ablak felöl és kinyitva a szemét egy sötét arcot látott, melyből két szem villant feléje. Nem szólt Róbertnek erről, mert még képes lett volna abbahagyni a hátulról való „kezelést”, hogy utána eredjen a leselkedőnek. Magában azonban egymást kergették a gondolatok. Biztosan férfi lehetett az illető, mert a néger nők már nem szoktak sötétedés után az utcán járni. Mi lesz, ha a férfi elmondja, hogy mit látott, esetleg megpróbál ő is célt érni, arra hivatkozva, hogy Róberttel igen, akkor vele is. Próbálta elhessegetni ezeket a gondolatokat, mert teljes tudatával a nem mindennapi szexuális élményre akart koncentrálni. Volt is mire. Lassan úgy érezte, hogy a torkán akad a fekete szerszám, a párnába fúrta a fejét, az ágy támláját markolászta és nyögdécselt. Szemei felakadtak az extázistól. Attól félt, elájul a gyönyörtől.
– Befejezhetem? – kérdezte ekkor Róbert.
– Ii…, igen! – nyögte szinte azonnal. Már teljesen kielégült, eljutott a csúcsra úgy, ahogy eddig még sohasem.
– Csak szállj ki idejében, nehogy teherbe essek! – kérte. Boldogan és kielégülten nyúlt végig az ágyon. Érezte, hogy a hátára lövell a forró nedve partnerének, aki azt – nedves törülközővel – mindjárt letörölt. Hátára fordult és nézte az izzadtságtól csillogó izmos fekete férfi testet. Még mindig lihegett és nyitva voltak ajkai.
– Szoktál franciázni? – kérdezte miközben még mindig ágaskodó férfiasságát az arca felé közelítette, kihasználta ajkainak nyitottságát a fiú. Bólintott, és már nyúlt is a fiú felé, szájába vette azt, ami oly sok gyönyört csiholt ki testéből. Elkezdte szopogatni, és nyelvével simogatni. A férfi egyik kezével tarkóját simogatta, a másikkal pedig újra megkereste a „G” pontot. Mindketten elcsodálkoztak azon, hogy újra izgalomba kerültek percek alatt. Felvették az eredeti testhelyzetet. A formás fehér lábacskák most még magasabbra lendültek, és felkerültek az izmos fekete vállakra. Olyan vadul kezdtek szeretkezni, hogy recsegett – ropogott az ágy. De már semmivel sem törődtek, Edit sem halkan nyögdécselt, hanem éles sikolyok hagyták el ajkait.
Váratlan vendég. Egyszer csak megszólalt a csengő. Róbert meggyorsította mozgását és befejezte a második félidőt, most a fehér, gömbölyű mellekre engedte forró nedvét.
– Aludj jól Hófehérke! – búcsúzott az ajtóból. Gyorsan felkapta a ruháit és átment a rendelőbe, magához véve a táskáját indult a beteghez. Edit holtfáradtan támolygott ki a fürdőszobába, lezuhanyozott, és lefeküdt. Pillanatok alatt elaludt. Nem tudta, hogy mennyi idő telhetett el, mikor arra ébredt, hogy húsos ajkak csókolgatják, és izmos karok ölelik. Azt hitte a sötétben, hogy Róbert jött vissza, és boldogan viszonozta a csókokat, széttárva a lábait, átkulcsolta a férfi derekát. Csodálkozva vette észre magán, hogy az iménti teljes kielégülés után újra feltört benne a vágy. Most azonban nem volt simogatás és előjáték, hanem vad, erőszakos szeretkezés kezdődött. Átfutott a csöppnyi agyán, hogy ilyen lehet az, amikor valakit megerőszakolnak. Ez új volt neki, és elkönyvelve magában, hogy ez is egy újabb „egzotikus élmény”. A hatalmas szerszám vadul dolgozott testében, újabb és újabb élvezetet csiholva ki abból. Pár perc alatt odáig jutott, hogy az élvezetek között már szünetek sem voltak, egybefolytak egyetlen kéjsorozattá. Magán kívül sikoltozott, dobálta magát, körmeit a férfi hátába vájta és extázisában „édes fekete bikám” – nak nevezte partnerét. Vadul szorította lábaival annak derekát. Érezte, hogy a férfi gyorsítja a mozgását.
– El ne felejts kiszállni! Akár az arcomra is eresztheted a változatosság kedvéért. – kérte elhaló, fáradt hangon. A férfi ezt meg is tette. Egész arcát elborította a forró nedű. Lihegő, nyitott ajkai közé is jutott egy spriccelés, de ez sem izgatta. Amit még soha nem tett meg, ízlelgette a spermát, majd le is nyelte. Ujjaival letörölte az arcáról a forró nedvet, majd lenyalogatta egyenként azokat.
– Hogyan képesek ezek a fekete férfiak ennyi anyagot kilövellni egyetlen éjszaka alatt? – villant át csöppnyi agyán.
– Igaz lehet tehát, amit róluk zeng a fáma, milyen nagyok a szerelemben.
A fantasztikus postás. Ekkor fölgyulladt a villany és ott állt előtte egy nagydarab fekete férfi – nem Róbert – , a postás. Rögtön megismerte, nem tudott szóhoz jutni. Láthatóan élvezte Edit zavarát.
– Én lestem be a felső ablakon, és amikor hallottam, hogy Róbertet szüléshez hívják a város túlsó végébe, azaz nem ér vissza egyhamar, bemásztam a kerítésen. A rendelő udvari ajtaja nyitva maradt, és onnan jöttem be a szobába. – számolt be, és tegezte le a fehér hölgyet a fiatal postás, aki majdnem olyan hatalmas termetű, és izmos volt, mint Róbert.
– Az első naptól kezdve szerelmes voltam Beléd. Ugye nem haragszol? Éreztem, hogy Neked is jó volt. Ha megint egyedül leszel, újra meglátogatlak. Ne félj, nem mondom el senkinek! – ezzel ráhajolt a testére, és a mellbimbóktól kiindulva végigcsókolta azt. A csiklónál megállt. Elidőzött nyelvével, miközben hosszú, fekete ujjával behatolt a hüvelybe. Nemsokára már kettő, majd három ujjat érzett Edit magában. Erősen feszítette, de hamar hozzászokott a forró nyílása. Ez megint új élményt jelentett számára. Maga sem akarta hinni, de újabb élvezetekben lett része. Soha sem hitte volna, hogy egyetlen éjszaka alatt ennyi élvezetben lehet része. A postás látva, hogy a fehér hölgy teljesen kimerült, abbahagyta a kézimunkázást, és öltözködni kezdett. Nem akarta, hogy a felcser itt találja. Búcsúzóul megcsókolta Editet és elköszönt. Kifelé menet lelki szemeivel már látni vélte a boldog „kézbesítések” sorozatát. Néhány perc múlva hazaérkezett Róbert. Látta, hogy ég a villany Edit szobájában, ezért arra vette az irányt.
– Nem tudsz aludni Hófehérke? – kérdezte kedveskedve.
– Aludtam már, csak zajra ébredtem, biztosan arra, hogy hazaértél. – füllentette.
– Elfáradtam, lefekszem, de kérek tőled valamit. Reggel, ha felébredsz, gyere át a szobámba, akkorra már újra „harcképes” leszek. Minden reggel arra ébredek, hogy áll a „zászló”.
– Ott leszek Robikám! – becézte most már ő is a másikat. A Hófehérke tetszett neki, csak ha majd a férje itthon lesz, el ne szólja magát véletlenül a fiú.
– Reméljük a legjobbakat! – gondolta és miután a férfi eloltotta a villanyt és átment a szobájába, mély álomba merült. Így még nem elégült ki soha. El sem tudta képzelni, hogy ilyen lehetséges. Felébredve reggel nem zuhanyozott, hanem kádban fürdött meg, illatos habfürdőt használva és meztelenül ment át a férfi szobájába. Csókkal költötte fel, és a könnyű takarót félrehajtva ráült a már valóban „álló zászlórúdra”. Így lovagolt néhány percig, majd a fiú kérésére megfordult, és annak szájára telepedett, az ő szája pedig az álló zászlót vette birtokba. Megkezdődött az igazi franciázás, a 69 – es pozitúrában, melyben mindketten nagy örömüket lelték és így is maradtak a teljes kielégülésig. Majd megfulladt a végén a bőséges „fehérje” áradattól, de nyelte szorgalmasan, miközben a postás járt az eszében, mert először vele volt így. A kielégülés után visszament a szobájába és újra elaludt. A férfi pedig felöltözködött, és kinyitotta a rendelőt. A postás ezen túl mindig kifigyelte, hogy mikor marad egyedül a fehér asszony, és kihasznált minden pillanatot, amit csak lehetett. Az előre tervezett távollétekről pedig Edit maga tájékoztatta őt. Ilyen egzotikus élmények közepette gyorsan eltelt a három év.