Félicien Rops választott hazájaként tekintett Magyarországra, ezért is akart sajátos “útinaplót” készíteni itt készült munkáiból, Magyar Rapszódiák címen, mely végül sosem jelent meg. Ezzel a címmel azonban most a Magyar Nemzeti Galéria életmű-kiállítást szentel az alkotónak, akinek szexualitást nyíltan ábrázoló művei és a halált megjelenítő grafikái is bemutatásra kerülnek.
A Zichy Mihállyal és Charles Baudelaire-rel is szoros barátságot ápoló különc, és meglehetősen szabados életvitelű belga művészt valósággal megbabonázta első magyarországi látogatása során az Alföld végtelensége és a cigányzene. Életrajzíróit is rendre megtévesztette azzal, hogy magyar gyökereket kreált magának, mondván, hogy egyik őse Mária Terézia uralkodása idején került Flandriába. Ám mindebből persze semmi nem volt igaz, hiszen vérbeli belga volt, aki ráadásul egy tehetős család sarjaként látta meg a napvilágot.
Karrierjét karikatúrák készítésével kezdte, majd saját lapot is alapított, amelyben grafikái segítségével kigúnyolta a kor vallási és politikai elitjét. Életművében fontos helyet foglal el az erotika, és több művén jelenik meg témaként a női test, pajzánul és öncélúan bemutatva azt.
Magánéletében is éltette a szexualitást, egyszerre két nővel, egy testvérpárral élt együtt, és mindkettőjüktől születtek is gyermekei. Baudelaire A romlás virágai című művéhez illusztrációkat készített, ám végül a kiadványt Franciaországban be is tiltottak, a munka kapcsán viszont közelebbi kapcsolatba került a sátánizmus témájával, és kiemelten kezdett foglalkozni alkotásaiban a halál, az ördög, a túlvilág témájával.
Ezekből, a maga korában perverznek és botrányosnak elkönyvelt művekből is válogat a Nemzeti Galéria 2011. január 9-ig tartó átfogó tárlata, amelynek látogatását kizárólag nagykorú látogatóknak ajánlják.