Újabb első fokú ítéletet hozott a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság a mezőtúri L. Kálmán és társai büntetőügyében. A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla ugyanis korábban perjogi hibákra hivatkozva új eljárásra kötelezte a megyei bíróságot.
Emberkereskedelem, megrontás, kitartottság, kerítés, személyi szabadság megsértése, kiskorú elhelyezésének megváltoztatása, illetve kiskorú veszélyeztetése. Mindezek mellett zsarolás, lopás és okirattal való visszaélés. Összesen 35 tényállás miatt emelt vádat már második alkalommal a megyei főügyészség. Korábban tizenegy, mára már „csak” hat nem jogerősen elítélt — akik között a bűncselekmény-sorozat idején (1999—2002) fiatalkorú lányok és fiúk is voltak — többségében gyermek- és fiatalkorú intézetis lányokat kényszerítettek éveken keresztül prostitúcióra.
A vádirat szerint egymás között úgy adták-vették a 4-es számú főút mellé „munkába állított” személyeket, mint a piaci árukat. A tárgyalássorozat alatt egy szolnoki csárda melletti egykori motel és egy Abony és Cegléd között álló csárda szerepe is szóba került. A nap végén egy szolnoki Széchenyi-lakótelepi lakásban, illetve egy háznál tartották fogva a lányokat — az ügyben 22 sértett fiatalt kutattak fel —, akik mindvégig félelemben éltek.
Az igazságügyi orvos szakértői vélemények szerint a prostitúcióra kényszerített, meggyalázott és megalázott fiataloknak nem csupán a személyi szabadságuk és önrendelkezési joguk sérült súlyosan, hanem a velük történő bánásmód testi és lelki nyomort is okozott számukra. Sőt, egyikük-másikuknál a normális nemi fejlődésük is csorbát szenvedett — volt, aki nemi identitászavarba került.
L. Kálmánról kiderült, hogy 1980-ban született, és fiatal kora ellenére már többször volt büntetve lopás, orgazdaság, közokirat-hamisítás, jármű önkényes elvétele, emberkereskedelem miatt. A jelen eljárás vádja szerint az alig húszesztendős L. Kálmán — a javítóintézetből épp hogy kikerülve — a megélhetését oly módon biztosította 1999-től 2002-ig, hogy a gyermekkorú és fiatalkorú lányokat prostituáltként „helyezett ki” a főútra, és az általuk ilyen módon megszerzett jövedelmet saját céljaira fordította.
E tevékenységébe bevonta ismerőseit, barátait, többek között ifj. N. József másodrendű és id. N. József harmadrendű vádlottakat is. A vádiratban foglaltak szerint ezek a férfiak a 4-es főutat szakaszokra osztották, és a „saját” lányaik „munkáját”, illetve a kuncsaftokat ezeken a területeken felügyelték.