A nagy szexuális étvágy önmagában nem kóros, ám lehet személyiségzavar tünete is. Természetes jelenség, hogy a párkapcsolatban élők libidója valamilyen mértékben eltér egymásétól. Önmagában a túl nagy szexuális vágy nem minősül klinikai értelemben betegségnek. Ám vannak bizonyos betegségre vagy személyiségzavarra utaló tünetegyüttesek, melyek együtt járnak azzal, hogy az illető nagyon sok szexuális aktivitásra vágyik.
De nem csak betegekből áll a világ – vannak kisebb bajok, elakadások, melyek ugyan nem kórosak, de azért jelzik, hogy nincs minden rendben.
Egy kutatásból, mely a négy évnél hosszabb kapcsolatban élő szexuális szokásait vizsgálta, az derül ki, hogy a férfiak 5%-a és a nők 3%-a él naponta nemi életet, ám ezeket az adatokat árnyalja az életkor és a kapcsolat hossza is. Emellett a naponta végzett önkielégítés ezeknek a férfiaknak a 4%-ára jellemző átlagosan, míg a nőknél ez 2%.
Ezzel szemben, amikor az előbbi kutatásban részt vevő nőket és férfiakat arról kérdezték, hogy mennyi nemi életre lenne igényük, a nők 13%-a és a férfiak 34%-a mondta azt, hogy naponta lenne igénye a nemi életre.
Felmerül a kérdés, hogy mi akadályozz ezeknek az igényeknek a kielégülését, ha egyszer a válaszadók kapcsolatban élnek. Természetesen vannak a természetes, élettel együtt járó nehézségek, melyek akadályok lehetnek, de sajnos előfordul, hogy a felek szexmegvonással fejezik ki a problémájukat a másik felé, ami csak fokozza a szexualitással kapcsolatos gondokat.
Személyiségzavarok – Ami a szexualitást is érintő személyiségzavarokat érinti, ezekben a helyzetekben a megnövekedett szexuális étvágy sokszor együtt jár a pár váltogatásának igényével is.
Ilyen személyiségzavar lehet például a nárcizmus, amikor az egyén önigazolását a megvalósított szexuális kapcsolatokon keresztül éri el. Az impulzuskontroll-zavaroknak, melyek szélsőséges és destruktív magatartásformákkal járnak, szintén tünete lehet a nagyon sok szex. A promiszkuis magatartásformának a hátterében, mely a válogatás nélkül és sok partnerrel létesített szexuális kapcsolatokra vonatkozik, leggyakrabban szexuális visszaélés van. A szexualitás fizetőeszközként jelenik meg, viszonya a szeretethez, szeretve levéshez, kapcsolódáshoz, bizalomhoz, kötődéshez nagyon terhelt és hibás.
Kényszer? – A megnövekedett szexuális vágy nem elsősorban a kényszerbetegségnek nevezett tünetegyüttes része, hanem az impulzuskontroll-zavarok másik végletén elhelyezkedőké. Ezek általában kisebb szorongással és több agresszióval járnak, mint a klasszikus kényszerbetegségek. Ilyen a borderline, a nárcisztikus személyiségzavarok vagy az antiszociális személyiség zavarai. Ezek nagyon különböző kórképek, nem egységes bennük összességében semmi, csak a hátterük. Íme, néhány jel, mely hasonló zavarokra utalhat.
• A kockázat megítélésében nagyon rosszak, túlságosan félnek attól, ami irreális, illetve túlságosan bátrak és optimisták a veszélyes dolgokkal.
• A szorongás, illetve az agresszió túl magas az életükben, mások határait és a saját határaikat túlfélik, vagy nem tartják tiszteletben egyáltalán.
• Növekvő feszültségüket valamilyen tevékenységgel tudják csak csökkenteni, amely vagy túl impulzívvá teszi őket, vagy túl kényszeressé.
A borderline-ra jellemzőek a hányattatott kapcsolatok, tragédiák a közeledés és távolodások tengerén, se veled, se nélküled kapcsolatok özöne, a szerelem és szenvedés párosa, folyamatos határátlépésekkel. A narcisztikusoknak mindig több jár, különleges bánásmódot igényelnek, nagyszerűek és nagy dolgokat visznek véghez, magasan a város fölött járnak, kapcsolataikat a leértékelés és idealizálás uralja.
Mindegyik diagnózis más és más. A klasszikus kényszeresekre inkább a rítusokhoz kötött szexualitás jellemző, nem annyira az aktusok gyakorisága. Ezzel szemben inkább azokra jellemző a szexualitás hajszolása, akikben kevesebb szorongás van.
Összességében, ahol „túl sok” a szex, és nem egészséges vágy van mögötte, ott bizony más baj is van. De amíg egészséges a vágy, addig nincs ok az aggodalomra.