Fiatal, szexi, és kacér voltam. Szerettem bulizni, pasizni, flörtölni. Imádtam azt az érzést, amikor az ujjam köré csavartam a férfiakat. Ez lett a vesztem.
Már kislányként tudtam, hogy szép vagyok. Legalábbis mások mindig ezt mondták. És én elhittem nekik. Egy nagyszájú, beképzelt kamaszlány lettem. Öntörvényű és hisztis voltam. Mentem a magam feje után.
Szomorúság – IllusztrációAztán egyszer kaptam egy csábító ajánlatot, ami nem volt túl erkölcsös, de annál inkább kifizetődőbb. Belevágtam. A munkám nagy részében csak kísérő voltam, de voltak alkalmak, amikor jóval több történt egy kellemes vacsoránál. Soha senki nem kényszerített semmire és nem is bántalmaztak. Őszintén mondom, hogy tetszett ez az életforma. Ha kedvem volt lefeküdtem azzal, aki tetszett, és még pénzt is kaptam érte.
Visszajáró vendégeim szép számmal gyarapodtak, és egyre többet is kerestem. Mindig diszkrét voltam és nagyon ügyeltem a határokra. Soha senkihez nem kötődtem érzelmileg a munkámból kifolyólag. Persze voltak hódolóim, de tudatosan nem engedtem magamhoz közel senkit.
A rokonaim, régi barátaim semmit nem tudtak az én rejtett éjszakai munkámról. Éltem a huszonévesek megszokott világát. Egyszer aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott.
Megismerkedtem a főiskolán egy fiúval. Megragadott a humora, a stílusa, az esze. Szerettem volna közelebbről is megismerni, de persze nem a munkám kapcsán. Viszont ő csak barátként tekintett rám. Ha úgy alakult elmentünk sétálni, vagy enni, de más nem történt. Hosszú-hosszú hónapokig.
Én egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, mert vonzó nő voltam, és ő mégsem hajtott rám. Egyszer aztán megkérdeztem, miért nem lehet köztünk semmi? De én akkor már nagyon szerettem őt. A válasz nagyon megdöbbentett. Azt mondta, hogy bármennyire is vonzó vagyok, nem tud hozzám érni, mert én egy örömlány vagyok. Fogalmam sem volt róla, hogy ő tudja, hogy én mivel foglalkozom. Ekkor rájöttem, hogy én bármennyire is szeretem őt, a munkám miatt elveszítettem a lehetőséget, hogy boldog legyek.
Azóta eltelt 10 év és még mindig nem találtam meg azt, aki boldoggá tudna tenni. A múltam életem végéig kísérni fog. Igaz, ma már nem éjszakai pillangóként dolgozom, az életemnek az a szakasza lezárult. De kiégtem és tudom, hogy a pénz és a könnyű munka nem ért ennyit.