„50 fölötti családos nő vagyok, eddig asszem az összes levelet elolvastam” – kezdi levelét az alábbi sorok beküldője, akit Leonóra néven fogunk emlegetni. Ez az első sor különösen fontos, hiszen Leonóra olyan kapcsolatokat és szexuális kalandokat ír le, amilyeneket a huszon- és harmincéves korosztálytól szoktunk meg, családos anyák ritkán számolnak be ilyesmiről. Ennélfogva igazi csemegének számít ez a levél, amit Alfréd írására reagálva küldött el nekünk Leonóra, hogy bizonyítsa, hogy a szexuális kultúra megléte vagy hiánya nem nemfüggő. Reméljük, ezzel a poszttal önt is arra tudjuk késztetni, hogy megírja véleményét vagy gondolatait a témában, esetleg elmesélje saját történetét. Emailben várjuk az üzeneteket, hozzászólásokat, sztorikat a Randiblog email-címére.
„Van azért olyan nő, akinek van szexuális kultúrája, szenvedélyes és odaadó, örül a másik örömének, rámosolyog szeretkezés közben és csókolgat és simogatja mindenhol, és élvezi egy igazi férfi közeledését. De nagyon.
Én is sokat olvastam, olvasok a témáról, és életem nagy részében egy teher volt ez a szex-imádat, de már tudom, én ilyen vagyok, ez van, ebből kell a jót kihozni. Nem véletlenül lettem ilyen.
Pár éve neten ismerkedem, és lehet ítélkezni, ha jólesik, bár nem vagyok rá kíváncsi. Mindenki a saját ítésze lehet csak, csakis a saját életét, gondolatait és tetteit, erkölcseit nevelgetheti, az én életem, csak én tudom, miken mentem át, hogy gyakorlatilag senkire sem számíthattam. A szüleim 2-3 éves önző és gonosz gyerekek szintjén élték le az életüket, szinte csak rosszat kaptam tőlük.
Bár én csak titokban randizgatok, de a sok privát csetelésben az emberismeretem is szépen kifejlődött, erre is szuper a dolog. És csodálatos élményeket éltem át.
Szexpartnerkeresés, tartósabb találkozások reményében vagyok a neten, és én is tapasztaltam, hogy a férfiak – természetesen vannak üdítő kivételek – hogy állnak hozzá a dologhoz.
Eleinte nagyon szorongtam, olyan randevúkat is bevállaltam, amit mai eszemmel már nem tennék, de nagyon ki voltam éhezve, és féltem, nem lesz más. Végülis szerencsém is volt, hisz semmi nagyobb baj nem történt a találkáimon.
Sok férfi a netes ismerkedéskor vagy csak várja a sült galambot, leírja, kit-mit keres és ennyi a „hódítás”. Vagy még ennyi sem, a többség ostoba és goromba, de elvárásai azért vannak pl. fotó azonnal, semmi empátia vagy kedvesség, udvariasság. (Persze volt, hogy idő vagy hely hiányában nem lett randi a dologból.)
Azt hiszik, egy szexpartnerkereső-oldalon nem kell normálisan közeledni, és ezt nekem le is írta nem egy privipartner, hogy itt ő nem akar hódítani, nem akar udvariaskodni. Jó vicc, itt nem nők vannak?
 Ha neki ez az igénye, hogy csak leakasszon valakit, akkor menjen a profikhoz, ott ez így működik – na velük nem találkoztam természetesen.
Rengeteg fiatal srác is megkeres, de nekik is csak azt tudom írni, a hozzáállás, az intelligens közeledés, a pozitivitás és az udvariasság, figyelmesség számít, számomra attól férfi valaki, hogy nem bánt egy nőt, nem attól, hogy 40 éves vagy sok a pénze. A humor csak ráadás, ha van.
Volt, aki 42 évesen egy szuper lakásba vitt, jó környék, szuper autó stb., a szex jó közepes volt, de a stílusa… Kinéztem az ablakon a gyönyörű utcára, és tudtam, soha nem fogok vele többet találkozni, mert pokróc, és udvariatlan. Az ágyban szex után közölte, lesz ez még jobb is, és hogy hozzak neki bort. Én? Azt hittem, ő lát vendégül vagy mi… Előtte faggatott, hogyhogy egyből szexelek, hány pasim volt, ridegen és undokul. Az empátiája egyenlő volt a nullával. Ja, és kifejtette, eddig csak kurvákkal csalta meg a nejét, és azok olyan galádak voltak, hogy csak az érdekelte őket, milyen autója és mennyi pénze van – és nem vette észre, én nem olyan voltam.
Volt egy alacsony cigány pasi, akivel szintén csak egyszer találkoztam, rövidke szex volt csak, de ő maximálisan tudta, mi kell egy nőnek, udvarias és figyelmes volt, tök közvetlen és normális. Ki is buktam, hogy hogy lehet ez, hogy egy tanulatlan pincér tudja, amit a diplomás férjem meg ennyi év után sem.
Volt, aki 29 évesen még szűz volt, és olyan elferdült szerencsétlen volt a lelke, hála a vallásos neveltetésének, nemhogy örült volna, hogy végre valaki lefeküdt vele, hogy a randink után fél évig rettegett (gumival voltunk együtt!), hogy biztos elkapott tőlem valamit. Fél év után írtam neki a sokadik e-mailben, hogy többet ne zaklasson, menjen egyrészt szűrésre, másrészt pszichiáterhez, mert olyan fokú az, ahogy el van magával foglalva, beképzelve sok mindent, ami már kóros, és nem teszi lehetővé, hogy normális párkapcsolata legyen.
Volt, aki 14 évet (és mikor szóvá tettem, besértődött), volt aki csak 10-et vagy 8-at tagadott le a korából, föltéve egy régi fotót. A reglapon egy 29 éves helyes mosolygós srác, élőben meg egy szuszogós, elhízott, undok és komor pasi, +10 évvel és kilóval, 0 szexkultúrával és utána még swingerre hívott volna. Nem találkoztam vele sem többször.
Volt pár vidéki, sőt erdélyi levelezőpartnerem, és utólag jöttem rá, nem érdemes egy „talán majd valamikor fölmegyek Pestre” típusú végeláthatatlan levelezésbe bonyolódni. Volt, aki hónapok után végre felutazott és nagyon rosszul sikerült a randi. Csodálkozott, hogy nem volt igazán őszinte a mosolyom, mikor fölrakott egy 15 évvel azelőtti fotót, a feje is fájt, fájdalomcsillapítóról biztos nem hallott még, szóval nem érte meg.
Volt egy 40 feletti (!) férfi, aki attól várta élete jobbá fordulását, hogy ha majd lesz egy barátnője, minden más lesz. Hogy ő nem ismeri a nőket, a szex-dolgokban és önismeretben egy nagy nulla, hót tudatlan, az OK (mit tud majd adni a barátnőjének?) – szóval javasoltam neki, hogy olvasgassa nők naplóját, így megtudhatja, mire vágynak, mire érzékenyek, hogy lehet őket, minket meghódítani, megtartani stb. Á, nem, minek az.
Már nem akarok senkit fölvilágosítani, tanítgatni, mert volt, aki ezután más néven beregelt és becsapott, hiába vártam a hidegben az utcán. És persze az ilyenek elérhetetlenek, no nem az ágyban (az nem megy nekik, ahhoz gyávák vagy gyenge a libidójuk, vagy leginkább játszmáznak, hazudoznak), hanem a mobiljukon. És gondosan törlik a profiljukat a partnerkereső lapról.
Én világéletemben szerelmes típus voltam, és hiába szexpartner-kereső oldal, szerelmet is találtam nem egyszer. 2 évig tartott, csodálatos volt, mennyország és pokol egyszerre. Azóta már családja van, de nincs nap, hogy ne gondolnék rá. És hálás vagyok, hogy megtörtént, csodás élményeket adtunk egymásnak, és nem csak szexet. Bár hiányzik, de kutyaharapást szőrével…
Huszonévig hűséges voltam, neveltem a gyerekeket, próbáltam jó feleség lenni, de sosem voltam elég jó, a férjemnek nem fontos az intimitás, a szex, nem velem van, csak mellettem. Egoista és goromba, így sajnos ezt a kerülőutat kellett választanom. 
Már annyira ki voltam éhezve, hogy rá sem bírtam nézni egy párocskára, elkapcsoltam a TV-t, ha szexjelenet volt. Sokat, nagyon sokat szenvedtem, amíg eljutottam idáig. Persze volt bűntudatom, van is, nem akarok senkit megbántani, hazudni, de enélkül nem élet nekem az élet. És sokan megkérdezték, miért nem válsz el – ez elég hülye kérdés! Mindenki a saját erkölcsét nevelgesse, pláne manapság, amikor szinte csak az boldogul, aki hazudik, diplomatikus, ügyeskedik, segget nyal, etc. Nem adom fel, amit a semmiből létrehoztunk, család, ház, nem akarok fájdalmat okozni a gyerekeimnek, se a páromnak.. nem ez a célom.
Szerencsémre pár hónap keresgélés után rátaláltam egy nőcsábászra, akibe irtó belezúgtam, tudtam, nem akar érzelmeket, és imádja a családját, nem hazudott egy percig sem. De ő nyitott ki a vad szenvedélyre, 3 évig találkozgattunk, és a többi randimban is tanácsot adott. Volt, hogy ő szállított a következő randimra. Külsőre semmi különös, átlagos, semmi elegancia, de a személyisége miatt futnak utána a nők. És a diszkréció a vérében van.
Szóval sok randim volt, persze titokban. Volt jó pár, aki eltűnt egy alkalom után, de volt több kedvesem, akivel tartós és remek kapcsolatot alakítottunk ki. És ez független attól, ki házas vagy sem, csakis a hozzáállás, a személyisége számított, számít.
Jelenleg van egy 28 éves kedvesem, csodálatos vele a szenvedély. Egy 40 és egy 32 éves, intelligensek, és ebben sok minden benne van, nem a diplomát jelenti, pozitívak és szenvedélyben sincs hiány. Nem cseszegetnek, csak az ágyban… Nem bírálnak, elfogadnak, rám néznek és szépnek látnak.
 Tőlük megkapom mindazt az udvariasságot, figyelmet és kedvességet, amit a férjemtől nem. És imádom, ha szexuális tárgy vagyok, mert az azt jelenti még nem ment el fölöttem az idő végleg, lehet engem kívánni és nekem ez nagyon fontos. 
És végre élek, nem csak dolgozom úgy, hogy munka után otthon rám sem néz a férjem. Ha van rá igény, szívesen írok a randikról még, nagyon tanulságosak, néhol komikusak vagy szomorúak is.”