Megjött a havi vérzésem és elveszett a szüzességem

Egy tini lány vagyok, kinek minden erotikus élmény nagy kalandnak számít, főleg, mikor eljön a „nagy” nap és megtörténik. Ezt a napot szeretném elmesélni nektek.
Iskolámban az utolsó órám vége felé úgy éreztem, lehet, hogy megjött. Kicsengetve a mosdóba siettem és ellenőriztem. Nem tévedtem, nem ért váratlanul, letelt a 28 nap. Készültem is erre, de arra nem, hogy pár órával később a menstruációm első napján, fogom a szüzességemet elveszteni.
Egy tampon segítségével a problémámat megoldottam. Az iskolából kilépve a lovarda felé vettem az irányt. A tanyán a karám előtt találkoztam Lacival, majd a kölcsönös köszönés után, megkértem, hogy a mai lovazás lazább legyen, azt is elmondtam, hogy miért. Bólint, hogy rendben, majd rákérdez, hogy az isiben történt e valami érdekes. Elmosolyodom, mert eszembe jutott Csilla szőrtelenítése. Miközben Lacival a lovak felé indultunk, mesélem, hogy ma tornaóra előtt az öltőzőben több lány kinevette Csillát, amiért némely testrészén szőrösebb volt a kelleténél. Szegény zavarba jött. Segíteni próbáltam. Felajánlottam, megszabadítom a kellemetlen szőrfölöslegtől, ha szeretné. Volt nálam borotva és bele egyezett. Gyors mozdulatokkal végighúztam lábán az éles pengét. Elkészülve, kérdem, hogy kéri e feljebb is. Kérte. Lehúzta a bugyiját, szétrakta a lábát, hogy ne zavarják a hajlatok a penge útját. Leguggoltam a lába közé és egy újabb kérdést tettem fel, – Milyen fazont szeretnél? Közben a kíváncsiságtól közénk sereglő, osztálytársnőink megszavazták, hogy teljes borotválást végezzek. Csilla szemébe nézve látom a beleegyező döntést. Kértem egy papírzsebit a pengefej tisztításához, és másodszorra is munkához láttam. Siettem, mert még pár perc volt hátra a becsöngetésig.
Közben lovainkhoz értünk, és be is fejeztem a délelőtti eseményről a beszámolót.
Már a lovainkkal együtt indulunk ki, mikor Laci a történet folytatását kéri. – Nincs folytatás, vége a történetnek. – válaszolom.
– Ennyi! De, hát bent voltál az osztálytársnőd lába között, azért az érdekelne, hogy mégis mit éreztél, közben. Esetleg a látvány nem hozott izgalomba?
– Miért, te mit éreznél, ha te lennél bent az egyik haverod lábánál? Tetszene neked a farka? – kérdeztem vissza.
– Hülye! Ilyen soha nem lenne. Hányhatnékom támadt, attól, hogy akaratlanul is elképzeltem a szitut.
Úgy éreztem, Laci csalódott, hogy nincs semmi leszbi hajlamom. Nem is szóltunk egymáshoz, míg a tanyát el nem hagytuk lovainkkal. Hamar ráuntam a szótlanságra, én kezdtem el újra a beszélgetést. Megsajnáltam, hiszen egy ilyen történetet a fiúk másképp dolgoznak föl agyilag. Hogy javítsak a jelen pillanatnyi távolságtartó állapottól, arra gondoltam, hogy visszahozom a gondolatát az erotikus képzelgésbe.
– Laci! Neked mikor volt a legelső kapcsolatod lánnyal? – kérdeztem.
Rám néz, és kissé összeráncolja homlokát. Talán azon gondolkodik, hogy a kérdésem az elmúlt eseményekkel, hogy lehet összefüggésben. Pár másodpercig rágódott csak, mert márt sima arccal, válaszol. – Hat éves voltam és a Batthyányi általános iskolába jártam az első osztályba, amikor megtörtént a legelső kapcsolatom az egyik osztálytársnőmmel.
Közbeszóltam, annyira meglepődtem. Erre azért nem számítottam. – Mi van! Hat évesen!
– Igen. – válaszol, teljes nyugalommal és elkezdi mesélni a történetét.
Az iskola udvarán az egyik órai szünetben, miközben a legjobb haverommal, Balázzsal együtt játszottam, Éva, aki egy kissé vékonyka, de helyes arcú osztálytársnőnk, odajött hozzánk és megkérdezte, lenne e kedvünk csókolózni vele, mert tegnap este látott egy filmet és kipróbálná a szájas jelenetet. Balázzsal egymásra néztünk, majd a katonáinkra, melyekkel éppen az egyik legnagyobb csatában voltunk az ellenséges haderőkkel szemben. Rövid ideig rágódtunk csak a kérdésen, majd visszanéztünk Évára, és egyszerre mondtuk ki a válaszunkat. – Most nincs időnk rád, esetleg délután a napköziben. Majd szólj.
Ezzel végeztünk is a beszélgetéssel. Visszafordultunk hatalmas seregünk irányításához és pillanatok alatt el is felejtettük Évát, úgy véltük, hogy már így is sok értékes idő elment, egy lányra.
Délután a napköziben egyedül ültem a hátsó sorban, haverom nélkül maradtam. Unalmas volt, nehezen teltek a percek, ebben a hangulatban ült le mellém Éva, majd a fülemhez közel hajolva bele súgott. – Nincs kedved benyúlni a bugyimba?
Gondolkodóba estem, ez azért, már érdekesebb, mint a délelőtti, mikor a számat kellett volna összenyálazni vele és az, hogy a jelen pillanatban az unalom már igencsak elviselhetetlen volt számomra, megkönnyítette a döntésemet. Tekintetemet levéve Éváról a napközis tanárt néztem, láthatóan nem vett tudomást rólunk. Nem szóltam, és nem is bólintottam arra, hogy elfogadom a felajánlást. Inkább közelebb húzódtam hozzá és becsúsztattam a szoknyája felső gumis részénél a kezem, kényelmes volt, a gumi sokat engedett, nem gátolta, hogy a kezem kirándulásra induljon a bugyijába. Elkezdtem benne egyelőre, még csak kotorászni, de hamar rájöttem, hogy ami igazán felkeltheti érdeklődésemet, ahhoz ujjaimat lejjebb kell vinnem. Meglepődtem. Furcsa és különös érzés volt. Megállapítottam, hogy ez az új játék, legalább annyira leköt, mint amikor a kedvenc műanyag katonáimmal vagyok együtt. Megkértem Évát, hogy ő is nyúljon be a nadrágomba. Jó ideig simogatott, de egy idő után már zavart. A hat éves kicsi élettelen, még csak pisilésre használható kukacomat nem érdekelte a finom puha ujjak simogatása. Kivettem a kezét. Inkább a nála található finom hajlatokra figyeltem, és próbáltam bejutni, némelyik lyukacskába.
Ez a kapcsolat majd egy másféléven át megvolt, minden érzelem nélkül, talán azért is tartott ilyen hosszan, mert soha nem mondta egyikünk se a másiknak, hogy szeretlek, nem is volt min összevesznünk. Szinte mindig a bugyijában voltam, főleg a bal kezemmel, mert a jobban mindig volt valami, nagyrészt ceruza, hiszen közben írnom is kellett az órán. Vagy éppen az evőeszközt tartottam, mert az ebédlőben az asztal alatt is kirándultam, addigra már a nagyon is ismerős területeken.
Volt, hogy lebuktunk. Az egyik fiú átlátott a padsoron keresztül és a kezem vonulatán végignézve meglátta, hogy a kézfejemet elnyelte Éva szoknyája. Átszólva hozzánk, egyből azzal jött, hogy elmondja a tanárnak.
Hirtelen, átgondolás nélkül jött a válaszom számára, mellyel igen csak megleptem. – Péter cseréljünk, és te is, benyúlhatsz Éva bugyijába, ha nem szólsz a tanárnak, és ott tarthatod a következő csengetésig.
Erre nem számított, annyira meglepődőt, hogy inkább visszakozott a bemártástól. Levette rólunk a tekintetét, és csak néha – néha sandított át felénk a válla felett.
Ekkor kaptam az első „lecseszést” egy lánytól. Éva a szünetben kiakadt azon, hogy simán felajánlásra került a puncija, majd kijelentette, hogy többet ne szóljak hozzá, és a kezemmel se közelítsek fellé.
A következő órán Éva sértődötten kérdőre vont, hogy most már nem is fogok hozzá szólni? Nem értettem. Hiszen ő mondta, hogy hagyjam békén, most meg mi van?!
Továbbra sem szóltam hozzá, inkább a kezemre bíztam a megoldást. A kedvenc helyemre újból becsúsztattam, engedte és egy kissé közelebb is csúszott hozzám.
Úgy tűnt, hogy ez volt a legmegfelelőbb dolog, amit tehettem a békülés érdekében.
Ez a bugyiban való élet, plusz természetesen a rendszeres függöny mögötti csókgyakorlatokkal gyorsan eltelt másfél év. Pedig az óvoda után nagyon nem akartam iskolába járni.
Nem tudom, hogy meddig tartott volna ez a furcsa kapcsolat, de a másodikos évem után egy költőzésnek köszönhetően többet, már nem is láttuk egymást.
– Ari történet, nagyon tetszett. Szólaltam meg a történet befejezését követően. És mikor kerültél újra punci közelébe? Gondolom, nehezebbek lehettek az elkövetkező évek a hiánya miatt. Kérdeztem viccelődve, Lacitól.
– Harmadikos évemet már más kerületben folytattam, közben a szüleim beírattak úszóoktatásra. Úszott velem együtt egy nagyon helyes kislány a Kriszti, az arcának a körvonala még most is előttem, van. Rövid haja miatt, mindig cukkoltam azzal, hogy ő nem is lány, hanem fiú. Az egyik cukkolásomat követően megkért, hogy ússzam vele a lépcsőhöz. A lépcsőnél magunkban voltunk, kevesen jártunk úszni, és az oktatást követően a szabadidőnkben, már nem is foglalkozott velünk senki. Leültünk a lépcsőre, majd a nagyon helyes kis arcával rám nézet és megszólalt. – Mindig cukkolsz azzal, hogy úgy nézek ki, mint egy fiú. De én nem vagyok az attól, hogy rövid a hajam.
– Ok rendben, többet nem hallod tőlem, elhiszem neked, hogy lány vagy.
Hirtelen védekezésre kényszeredtem, azért cukkoltam, hogy rám figyeljen, és nem azért, hogy feldühítsem.
– De nekem ez nem elég, mert a következő oktatáson újból fogod kezdeni. Inkább most bebizonyítanám, hogy nem vagyok az. Most nyúlj be a rucimba, és ott nem fogsz olyan kiálló valamit találni amilyen neked, van a gatyádban.
Közel fél éve, hogy elköltöztünk és, hogy nem voltam lány bugyijában. 8 évesen ott voltam teljesen kiéhezve.
– Na most állj le! Szakítom félbe Laci történetét. – Nyolc évesen kiéhezve?
– Jaj! Ezt csak hülyeségből mondtam, Nem lehetett kihagyni.
Állít le Laci. Majd tovább folytatja a történtét.
– Tehát, ott voltam nyolc évesen, előttem, pedig egy tündéri kislány. Éltem a lehetőséggel, fél évig jártam edzésre heti három alkalommal, és Krisztivel nem mindig csak úsztunk. Sűrűn kellett ellenőriznem, hogy tényleg nem válik e fiúvá, de minden egyes alkalommal, mikor a kezem bekerült a bugyijába megnyugodtam, nem nőt ki neki semmi. Néha egy kicsit mélyebbre is nyúltam, hiszen meg kellett bizonyosodnom arról is, hogy esetleg nem mélyebbről támad e kifelé.
Ezt az időszakot már kifejezetten élveztem, a szívem nála sokkal jobban vert, mint Évánál.
Most mesélj te valamit. – kérte tőlem Laci.
Majd, mesélek, de most kérlek, álljunk meg, mert cserélnem kellene dugót.
A földúton haladtunk, és mélyen bent jártunk az erdőben, egy vadászles közelében le is szálltunk a lovakról. Laci természetesen most is szabadon engedte a lovát, csak az enyémet fogta. Félre vonultam, elintéztem a cserét, majd tettem egy olyan dolgot, melyet nem igazán tudok megmagyarázni. Fogtam a véres tampont és vittem magammal. Laci a lépéseimet hallva felém fordult és rémült fejjel néz rám. Nem csodálkoztam a tekintetén, mert közben a használt tampont hintáztattam és a legcsábítóbb mosolyomat felvéve, megkérdeztem tőle. – Bent volt a puncimban, igaz, hogy egy kissé véres de az én vérem, nem szagolod meg?
Laci ismert már annyira, hogy tudja, nem menekülhet előlem, gyorsan levette pólóját, hogy megmentse az idő előtti mosástól. Addigra én már át is öleltem és egy forró csókkal nyugtattam meg. Finoman érintettem a hátához a kezemben lévő „csomagot”, majd a csókján éreztem, hogy már egyáltalán nem zavarja, sőt, a nadrágjában valami kezd életre kelni. Elengedtem a tampont, már nem volt érdekes. Kezéből kivettem a lovam szárát és hátat fordítottam neki, jelezve, hogy akár indulhatunk is tovább. Megfogva a kezemet, megállított, majd hátulról erősen átölelt. A nyakam csókolása és a mellem fogása közben, hátulról benyúlt a bugyimba, majd a madzag folytatását keresve benyomta ujjait, melyek könnyen becsúsztak a nedvességtől. Nem szóltam rá. Nem tudtam, nem volt erőm hozzá. Hagytam, hogy lehúzza rólam a nadrágomat a bugyimmal együtt. Magáról is letolva a felesleges ruhadarabokat a megkeményedet farkát hozzám, érinti és finoman, izgat, majd egy kissé a puncimba nyomja, de egyben meg is áll vele, és kihúzza. Kívül hagyja, és a fülembe súgva kérdi, – Biztos az, hogy most akarod?
Nem gondolkodtam a kérdésén. Nem válaszoltam rá. Nem akartam magamhoz térni. Egyet akartam csak. Azt, hogy megdugjon. Hátrafordítottam a fejem és megcsókoltam.
Sokat álmodtam azon, hogy mikor, hol, kivel és milyen pózban fogom elveszíteni a szüzességemet, de ilyen szitu, egyik álmomban se került elő.
Közvetlen a földút mellett, álltunk, ahol bármikor bárkivel találkozhattunk volna. A nadrágjainkat nem vettük le, letoltuk a csizmánkig. Kezemben tartottam a lovam szárát és hagytam, hogy legeljen, néha persze vissza is kellett húznom a 600 – 700kg – os állatot, mikor jobban ellépet tőlem. Előrébb hajolni sem tudtam, hogy segítsem a behatolását, melynek Laci látta kárát, másnapra izomláza lett. Megvolt a vérzésem, tamponom bennem, amit nem is akartam kivenni. Laci sem készült a mai napra, így gumi sem volt nálunk.
Visszatérve az eseményre, engem tényleg nem érdekelt semmi külső és belső zavaró hatás, nagyon akartam, hogy Laci belém hatoljon.
Megtette. Finomam belém nyomta a farkát. Nyomta mélyebbre és mélyebbre. Hosszú percekig nyomta belém egyre ütemesebb mozgással, közben a mellemet, masszírozta. Éreztem, amikor elsült a farka. Mellemet elengedve a derekamat megragadva, erősen magához szorított és belekiáltott az égbe, nem törődve, hogy a kiáltása esetleg a városig is hallható. A mozgását újból elindítva, nyomott, míg volt benne erő, majd egymás felé fordulva percegik csókoloztunk.
Csodálatos volt.
Mindketten, felhúztuk a nadrágunkat, majd én félrevonultam, hogy tampont cseréljek. Kerestem egy darabig, a szár sehol, tehát marad a felnyúlás, hát ennyire még soha nem nyúltam fel magamnak, alig értem el. Kivennem sem volt könnyű, teljesen átformálódott, új alakot kapott, és közben ki kellett húznom mindenféle sűrű nedv között. Ezt kihagytam volna.
Visszamenve Lacihoz, egy rövid ölelés és csók után visszaszálltunk lovainkra. Eltelt az idő, esteledet, az irányt visszafelé vettük.
Western nyeregben lovagolunk, nem szoktuk mindig a szárat fogni, feltekerjük a w. nyereg elején a kápára, így mind a két kezünk szabad, most is így tettünk. Laci bal kezével kérte az enyémet én odaadtam és csendben haladtunk tovább. Laci törte meg a csendet, feltett egy kérdést melyre nem tudtam válaszolni. – Amikor megvan a menstruáció akkor ügye, nem lehet teherbe esni?
Őszintén válaszoltam neki. – Nem tudom.
Láttam, hogy nem erre a válaszomra számított. Laci elengedte kezem, telefonját elővéve hívott egy számot. Kérdeztem, hogy kit hív: – Az egyik barátomat, neki most született gyereke, remélem, tudja a kérdésemre a választ.
Fel is hívta és megkaptuk a nem kívánatos választ, azt, hogy szerinte és közben a nejét is, megkérdezve szerinte is lehet.
– Nem jó hír. Nyugtázta Laci. Siessünk vissza, hogy találjunk nyitva egy gyógyszertárat. Lovainkat leszerszámozva, gyorsan indultunk is a legközelebbi gyógyszertárba. Laci szállt ki, majd hamar vissza is tért, látom rajta, hogy elfáradt, nincs jó kedve. – Vény köteles nem adnak csak úgy. Menjünk inkább haza, és otthon majd megnézem az Interneten, hogy tényleg lehet e bébi.
Hazafele, elkezdtünk poénkodni. Közöltem Lacival, hogy most akkor bennem lehet egy „kicsi én”. Jót mosolygott, és feloldotta a feszültséget a „Kicsi Én” – nen viccelődtünk egészen hazáig. Este még kaptam egy sms – t tőle, Jó éjt, aludjatok jól, szép álmokat Nyusszy és Kicsi Én.
Másnap a suliban matekóra alatt jelez a telom, sms – em érkezett Lacitól. Tolltartómból óvatosa kivéve olvasom. Minden ok! Nem jöhet Kicsi Én! – írja.
Délután találkoztunk egymással és meséli, hogy az Interneten nem talált semmit, de meg kérdezte az egyik barátnőjét, akinél tudta, hogy ő a naptári védekezés híve. A lány szerint, ha nekem megközelítőleg a vérzéseim ugyan abban a ciklusokban követik egymást, akkor nincs gond.
Pár napos eltéréssekkel, de megközelítőleg normális a ciklusom, ennek tudatában nem is izgultam, egészen a következő hónapig. Mikor vártam és vártam. A normális naptári napokat is túllépve, de csak nem akart időbe megjönni.
Lovagoltunk Lacival és arról beszéltünk, hogy mi lesz a következő lépés, ha tényleg elmarad a vérzésem, és akkor éreztem, olyan, mint ha megjött volna, természetesen pont elfelejtem magamhoz venni a tamponjaimat. Meg is, lett az eredménye a nyerget is összevéreztem, úgy megjött. De ez mind nem számított, hiszen sokkal nagyobb volt a megnyugvás, mindkettőnk részére. Ennek a fajta izgalomnak most vége.
Ennyit erről a történetről és köszönöm, ha elolvassátok.