A fölgerjedt férfi kivörösödve instruál, rekedten hadonászik: hóekézni tanít a sípályán. A fölgerjedt férfi ugyanis arról ismerszik meg, hogy el akarja magyarázni, amit nem értesz, meg akar tanítani valamire, amit nem tudsz: biciklizni, hóekézni, hasilélegezni, vezetni, vékony palacsintát sütni, pillangózni, ütvefúrni, egyáltalán, bevezetni az élet dolgaiba, a tutiba, a hetedik mennyországba. A fölgerjedt férfi megáll a Notre Dame előtt, szemüvegszárral hadonászik, és hangosan azt mondja: gótika. Forgatja az étteremben a borosüveget, elolvassa a címkét, majd mélyen a szemedbe nézve elismétli a bor nevét, hozzátéve az évjáratot.

A férfi egyébként, hogy a megadott témáról is szóljunk, pontosan tisztában van a női szexualitással. Akárcsak Frédérique Leboyer szülész (a Frédérique itt férfinév), akinek szülésről szóló könyvét három évvel ezelőtt fordítottam magyarra, s aki tulajdonképpen arról próbált meggyőzni, miközben szülészeti tapasztalatait a keleti filozófiákkal vegyítve osztotta meg az olvasókkal, hogy nekem, mint nőnek, ha valóban az vagyok, és még nem veszett ki belőlem teljességgel minden női ösztön (például tudok búgni a köldökömmel) és természetesség, a tolófájások során az orgazmusig kellene eljutnom. Ha nem jutok el, az azt jelenti, hogy valamit nem jól csinálok, ám ekkor se keseredjem el, ne hagyjam abba, szüljek csak szépen tovább, és élvezzem a dolgot, amennyire lehet, adjam át magam a bizsergető, édes lökéseknek, melyek ezúttal nem kívülről, hanem belülről jönnek, de ez igazán elhanyagolható különbség, szóval élvezzem a szülést.
Gótika, cuvet, hóeke. Ilyenkor csak bólogatni érdemes, néha csodálkozni, hogy tényleg? Középkor?! Nagy sebességnél is? Magától kiold?!!! És nem ragad oda?Az élet bonyolult, kiismerhetetlen, csapdákkal teli dzsungelében elhelyezi az útjelzőtáblákat, melyekre általában az van írva, hogy ÉN, ÉN, és innentől elég rá hagyatkozni, nem kell többé botladozva keresgélni a helyes utat, mert ő már nyújtja is a karját, gótika, cuvet, tedd szét a lábad.
Amikor a saját gyerekemet készültem világra hozni, akkor a nőgyógyász folyton azt mondta: nemsokára szülünk. Aztán: ma szülünk. Sőt, a végén már csak ő szült, és amikor az utolsó pillanatban a gyerek apjával beültünk hozzá, akkor már teljesen ki is hagyott a dologból. A fiam nem akart megszületni, váratott magára, minden pasi ezt csinálja egyébként, ő rögtön ezzel indított, a szülész meg a páromhoz beszélt. Nézze uram, mondta neki, és magyarázott, mint férfi a férfinak, én meg ültem kukán a nagy hasammal, nézze uram, mondta a szülész, és akkor arra gondoltam, hogy a fiammal a hasamban bizonyára hamarabb szóba állna, mint velem, oktalan asszonyállattal. Frédérique-Frédérique, gondoltam akkor magamban, miközben a szülési tudnivalókat olvastam és fordítottam, szóval, Frédérique, csí ide, csí oda, nem lennék én a te feleséged, hál’ istennek csak a fordítód vagyok, egy dekadens, természettől elszakadt asszonyszemély, aki szülni azért már szültem. Erre persze Frédérique rálegyintene, hogy ugyan már, az nem jelent semmit, az elmélet a lényeg.
Ezt a legyintést egyébként ismerem; a szemüvegszárral magyarázó férfi az ágyban is mindent jobban tud, elmondja, mit és hogy kell érezned, hosszan értekezik a hüvelyi és klitorális orgazmusról, példákat hoz, idéz, rosszabb esetben a tapasztalataira is hivatkozik, vagyis ő is egy ilyen Frédérique, szülni is jobban tud nálad, csak most nem mutatja meg, mert holnap korán kell kelnie.
A legigazibb macsó viszont nem is kínozza magát az elmélettel, az neki túl bonyolult: ő jön, instruál, és… hóeke, fenekedet lejjebb. Aztán ha lent vagy a lejtőn, hóeke megvolt, és fekszel a hóban, síléceid szétdobálva, akkor föléd hajol, és férfiúi büszkeségből és kissé eltúlzott aggódásból kikevert sajátos arckifejezéssel azt kérdezi: – Na?