„Megismerkedtem egy lánnyal. Tetszik, és én is tetszem neki. Még jobban megismertem. Szerelmes lettem, és ő is szerelmes lett belém. És ez még semmi: hátravan a sorsdöntő pillanat, a záróvizsga a rohadt felvételin – amikor letolom a gatyámat előtte. Túl nagy lesz neki vagy túl kicsi? Elégedett lesz vagy elégedetlen? Jó lesz vagy rossz? Csoda, hogy a legtöbb férfi részeg az első alkalomkor?” (N. S.)
Te már utasítottál vissza férfit a mérete miatt?
Nem, nem emlékszem ilyenre. Soha nem hittem, hogy elsősorban ez határozza meg valakinek a képességeit.Jaj, tudod, hogy most nem ez a diplomatikus duma kell..
Oké, de ha egyszer tényleg nem emlékszem olyanra, hogy kifejezetten ez volt a probléma. Hogy valaha is azt mondtam volna: „Figyelj, menj haza, növeszd még egy kicsit, mert én ezzel nem tudok!”. Persze mindent lehet egy kicsit trenírozni, de ha irtózatosan nagy volt bennem a szenvedély valaki iránt, akiről amúgy nem tudtam sokat, de tetszettek a mozdulatai, a hangja… akkor ezekkel a tulajdonságaival később is próbáltam kezdeni valamit – és mindig bíztam benne, hogy az egész majd jó lehet.
De ezek szerint volt olyan tapasztalatod, hogy egy kicsit meglepődtél a vetkőzés után.
Volt olyan, hogy nem az volt ott, amit elképzeltem. Miért, mit képzeltél el?
Szerintem a nőknek van egy előzetes elképzelésük, hogy mi az a méret, ami nekik, maguknak jó lehet. Hogy „na, ez az, amit a legszívesebben leveszek a polcról”. És nagyon nagy túlzásokba nem szoktak esni ebben a nők.
Szóval azt mondod, van a nők fejében egy ilyen „my favouríte penis” kép?
Igen, és ez a legtöbb esetben valószínűleg közelít az átlagoshoz.
Térjünk vissza az első kérdésemhez: egy hosszú távú kapcsolatnak nálad lehet-e akadálya egy túl kicsi kukettó?

Ha túl kicsinek érzem, az elvileg bennem is kialakíthat gátlást. Gondolhatom azt, hogy nem ő a túl kicsi szerkezet az én szerkezetemben, hanem pont fordítva: én vagyok tút nagy őhozzá képest. Tehát ha a két dolog nem illik össze, mert az egyik „lötyög” a má- síkban, akkor most melyik a túl kicsi és melyik a túl nagy? Képzeljük el, hogy egy nő azt tapasztalja, hogy „ó, hát ez állítólag egy átlagos méret itt bennem, de, Úristen, mégsem érzek semmit!”. Hát, ez is elég frusztráló lehet. Szóval, mi a nagyobb baj: a „kicsi fütyim van” probléma vagy egy krónikusan nagy… bula?
A Káma Szútrában, ugye, a méretek három kategóriába vannak sorolva… …Elefánt, tehén, őz. Jaj, de felkészült, kollegina!
Kilencéves voltam, amikor olvastam! Na jó, lehet, hogy tíz.
Én meg már nagyon öreg tinédzser, de arra emlékszem, hogy eléggé elkeseredtem. Azt írja ugyanis, hogy csak a hasonlóval működőképes a dolog. Őz az őzzel, elefánt az elefánttal Csak semmi kirándulga- tás. Szóval nincsenek átjárások.
És közben meg, ugye, kinek van a homlokára írva, hogy ő melyik kategória?
Hát igen, elég szar felszedő szöveg, hogy „szia, te őz vagy, vagy elefánt?”.
Na jó, az igaz, volt már olyan, hogy azzal szórakoztunk egy diszkóban, hogy néztük a pasik kezét, mert az sokat elárul… Meg az arcát, szerintem azért az is utal az ember mindenféle tulajdonságaira. Szóval így állunk. „Ti, nők” nyilvános helyen tippelgetitek, hogy „nekünk, férfiaknak” vajon mekkora van?
Hát, igen, előfordul. De mindenki másra esküszik! Lábméret, kézméret, az orr formája…
Na jó, nekem viszonylag rövid ujjaim vannak, de 45-ös a lábam. Akkor most… mekkora van nekem?
Haha! Nem tudom!
És azt hiszem, az orrom is kisebb az átlagosnál…
Meg vékony!
Úristen, egyre rosszabb! Most mit csináljak, legközelebb menjek kesztyűben randira?
Én csak annyit mondtam, hogy talán a testrészekből lehet következtetni más testrészekre. Egy robusztusabb testrészről egy robosztu- sabbra, egy vékonyról mondjuk vékonyra, de hosszúkásabbra. Valahogy így.
A férfiak talán legnagyobb félelme a kis méret – a „túl hamar megyek el” probléma után. Pedig általában semmi alapja nincsen. De akkor vajon miért alakul ki annyi emberben?
Sok régi kultúrában úgy gondolták, hogy aki nem tud gyereket nemzeni… hát, az oki. Lehet, hogy ez a méretmánia a szaporodási ösztön elcsökevényesedett, civilizált maradványa. De egy férfi zuhanyzóban azért olyan sok erekciót nem lehet látni – feltéve, hogy csak pasik vannak ott -, pedig az erektált és a nyugalmi állapotban lévő pénisz között óriási különbség is lehet. Ezért is fordul elő, gyakran még hosszabb távú kapcsolatokban is, hogy a férfiak a nyugalmi állapotban lévő szervüket nem vállalják. Hónapok is eltelnek akár úgy, hogy a férfi kikel az ágyból, magára teker egy törölközőt és úgy megy a mosdóig vagy a fürdőszobáig… Vagy le a boltba.
Ahhoz már nagyon részegnek kell lenni! A beszélgetésünk elején azt mondtad: Pénisz urat is „lehet egy kicsit trenírozni”. Ezt hogy értetted?
Hát, sok erekcióval! Ha valaki úgy tényleg elkezdi a szexuális életét, és nagyobb izgalmakban van része, mint előtte, egyedül, akkor beindulnak a dolgok, és nagyobb kapacitásra képes. Minél nagyobb izgalom, annál nagyobb fallosz? Valahogy így. Ezek a barlangos testek azért nagyon sokat kibírnak. Tudod, van például ez a vákuumos cucc is. Azért az is rendesen odatesz neki. Ezek az eszközök közel másfélszeres nyúlást ígérnek – hát, ha ennek csak a fele igaz, már akkor is csodát művelt a természet.
Hinted itt az igét, de még mindig nem válaszoltál igazán az első kérdésemre, hogy előfordult-e már hosszú életed során, hogy zavart valakinek a kis mérete?
Azért olyan pasim kevés volt, akiről úgy gondoltam, hogy hosszú távon az életemben maradhat… És ők, hál Istennek, nem „őzek” voltak? Én azt mondom: olyan átlagosak. Szexológusok azzal szokták vigasztalni a farkuk miatt aggódó férfiakat, hogy az övék még normális, lehet vele szeretkezni és kielégíteni vele a partnert – amit aztán ők vagy elhisznek, vagy nem. Szerinted hol van a határ, ami alatt már tényleg „túl kicsinek” számít egy pénisz? Hogy akkor most kőkemény centiméterekről is beszéljünk végre. Olvasva egészen másképpen hangzik ez a bizonyos „átlag”. Én például egy hosszú kapcsolatomban sokáig azt hittem, hogy hú, hát ennek az én palimnak mekkora, és hogy tök jó, és jaj! Aztán egyszer nagy nehezen, sok kérlelés után megengedte, hogy megmérjem. Addig azt gondoltam, hogy én vagyok a legszerencsésebb nő a földön, ami persze később sem változott sokat, de…
…annyira, de annyira átlagos volt?
Tizenöt! Igen! És nekem ez olyannak tűnt, hogy ennéljobb nem kell. Ez biztos, hogy nem kicsi, sőt! Aztán kiderült: éppen, hogy átlagos… Én már sok mindent kibírtam életemben, illetve hát sok mindenre képes a drága természet, de azóta azt gondolom, hogy egy átlagos méret mellett boldogan tudok élni.
Ha már méricskélünk, kérdés az is, hogy honnan mérünk.
Mármint, hogy alulról vagy a hasától? Igen.
Szerintem a hasától.
Rendben. Azt lehet tudni, hogy a nagy átlag – hastól mérve -, erek- tált állapotban 14 centi körül van, bármit mondanak is erre a lóma- csók. Persze ez népenként elég eltérő. Afrikában kicsivel nagyobb az átlag, Ázsiában valamivel kisebb… Mi van, min mosolyogsz?
Semmi, csak erről az Ázsiáról eszembe jutott valami. Ez lesz a végső tanácsunk a kis méretűeknek: „menjél Kínába csajozni!”?
Az biztos, hogy Ázsiában az európaiaktól nagyon kivannak. Amikor Japánban voltunk forgatni… Hát, a csajok teljesen kész voltak a magyaroktól. Pedig ott elég fejlett a szexuális kultúra, de a méretekkel meg lehetett lepni őket.
Folytatva a szikár, orvosi adatokkal: a szélsőségesen kicsi, „mikropé- nisz” kb. 3 cm erektált állapotban, ez az, ami már tényleg akadálya lehet az együttlétnek. De te még mindig nem árultad el, számodra van-e valamilyen alsó határ? Talán ha tőled hallják, megnyugszanak az olvasók. „Nekem csak 8,5 centi, de a Michelle azt mondta, nyolc fölött már oké”… És örök életre elmúlik az összes komplexusuk!
Nem tudom, mekkora volt a legkisebb, de
talán olyan 12.
És az még jó volt?
Hát nem volt hosszú a kapcsolat…
Jó, most hagyjuk, hogy vert, böfögött, meg
az ágyba szellentett!
Izgalmas pali volt, igen! Na, de komolyan, én, hál’ Istennek, úgy vagyok összerakva, hogy nem tudok csak arra koncentrálni, hogy akkor most neki mekkora. És, hál’ Istennek, engem ezzel nem is lehet elcsábítani. „25 centis van, gyere hozzám feleségül!” így?
Aha. Ez nem megy. Erről most eszembe jut Ron Jeremy, a pornószínész. Na, ő mondta egy Las Vegas-i pornós díjkiosztón, hogy egy pornófilm bármilyen lehet: kövér nős, állatos, lányos, fiús, meleg, bármilyen, csak kis farok ne legyen benne. „Kis farkasat nem akarunk!” Ezzel nálam kicsit túllőtt a célon a Ron Jeremy, aki egy elég komoly méretekkel megáldott ember… persze csak péniszben. Ahogy az elején mondtam neked: én úgy vagyok, hogy ha már any- nyira közel került hozzám az illető, hogy még a méretét is meg fogom tudni róla, akkor már biztos, hogy elcsábított valami mással is. De ha mindenáron centiket akarsz hallani tőlem: szerintem a 10 cm alatti olyan, hogy valószínűleg már kevés nőnek jó. De biztos vagyok benne, hogy van olyan nő is, akinek meg éppen ez kell…
Egy kicsi kínai őzike…
Igen. Egy gizda gida.
Oké, az első nagyon jó tanácsunk a kis méretű fiúnak: a kis méretű lány. De mit mondhatunk még? Trükköket, praktikákat, ravasz fogásokat várunk Michelle-től!
Hát, például az anális szex jó megoldás lehet, mert ott egy átlagon felüli méret nem célravezető, sőt… Egy kicsi is megfelelő izgalmakat okoz. Aztán a műbroki is jól jöhet… Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy de hát az mire jó? Ha együtt van a csajával, ő akarja megcsinálni, nem egy ilyen izével pöckölgetni. És én azt mondtam neki, hogy igenis, ha a férfiban van annyi odaadás, hogy lemond a saját élvezetéről a nő élvezetéért, akkor az már valami. A nőknek a helyzetek meg a,gondolatok tudnak iszonyú izgalmasak vagy éppen gát- lóak lenni. „Mit gondolok én, és vajon mit gondol a másik énrólam?” Ha azt látom az illetőn, hogy értem bármire képes… Hogy odaállít a falhoz, hátracsavarja a karom… és érzem, hogy na most bármit megtenne értem…
…És ezen a ponton előveszi a 25 centiméteres, iszonyú műpéniszt… …és kegyetlenül odaver neki! Hát, igen, kinek mi- Hallottam már olyan tanácsot is, hogy le kell borotválni, és akkor nagyobbnak tűnik.
Legfeljebb a hossza! Ezen a japán forgatáson ebből a szempontból elég érdekes szélsőségekkel találkoztam. A japánok szeméremszőrzete nem az a fegyelmezetten göndörödő valami, hanem akaratosan nő, minden irányba. És ez optikailag tényleg sokat levesz abból, ami van nekik. A kolléganőmmel próbáltunk ebből poénokat gyártani: „horgászcikkel nem foglalkozunk”, meg ilyenek; de az az igazság, hogy tényleg szörnyen éreztük magunkat.
Egy másik önbizalom-növelő eljárás, hogy csak tükörből nézed magad meztelenül
Ja, mert ahogy fentről nézed, kisebbnek látszik, mint egy az egyben a tükörből? Tényleg van benne valami, erre még nem gondoltam. Ezek jó trükkök. És olcsókl Nem kell hozzájuk nagy befektetés! Egyébként ezeket a kisebbségi komplexusokat a pornófilmek is okozhatják. A néző kicsinek érezheti magát a ronjeremyk miatt. De ha a pénzéért olyan filmet kap, amiben csak akkorákat mozognak a szereplők, mint a nyuszik… akkor meg bosszankodna, hogy „ccc, nem látok semmit”!
Szerintem inkább hátradőlhetnének elégedetten, hogy „oh, hát ennél még nekem is nagyobb van”!
Nem, nem azért szoktunk fizetni, amit itthon is megtalálunk. Erről jut eszembe: az orális szex… A fizetésről jut eszedbe az orális szex? Sebestyén!
Nem, nem a fizetésről, hanem arról, amit az előbb a látványról és a kis mozdulatokról mondtál Szóval számodra az orális szexhez mekkora méret az ideális? A nagy durung, mert azon
Egy nagyon nagyból olyan sokat nem lehet elnyelni, és emiatt az nekem nem jó. De ez is olyan dolog, hogy kinek melyik „irányzat” jön be. Sok olyan lányt ismerek, akinek a látvány nem olyan nagyon fontos, ezért ők nem is rajonganak az orális szexért. Aztán van egy
olyan irány, amelyikben az a lényeg, hogy maximálisan elnyelni – ehhez nyilván sokkal jobb egy kisebb, mert akkor tényleg lehet frankón teljesíteni… Ami még egy kisebb darabnál sem olyan könnyű mindig! De ott már van esély arra, hogy… mmm… eddig! Meddig?
Hát hogy így elnyomja az orrodat a hasa. Vagyis az övét… Na, szóval a hölgy orrát a fiú hasa, úgyis érted. Nem beszéltünk még a műtétekről Jaj, igen! Amikor a szalagot átvágják és kibukik a hasüregből az a maradék kis rész, ami addig még nem volt. Nagyon rondán írtad le.
Az a baj, hogy egy ilyen műtét után már két kézzel kell kapaszkodni, mert nem tudod irányítani, nem? Na, mindegy. Nekem egy másik eljárás akkor már sokkal szimpatikusabb – és nem is jár annyi fájdalommal: ez is kötőszövetnyújtás, de nem a pumpás módszerrel, hanem egy szakember a saját kezével végzi a műveletet. Úristen, és a páciens milyen állapotában? Nyugalmi…
Nem lehet valami szép hivatás: pénisznyújtogató…
Hát, nem.
Na, és mi a helyzet, ha túl nagy? Ez a nőnek általában fájdalmat okoz, mert a pénisz eléri a méhszájat. Tudom, hogy ez olyan, mintha én azt próbálnám elmagyarázni neked, milyen az, ha tökön rúgnak, mégis arra kérlek, mondd el, mit érez egy nő, ha egy szekérrúd- srác belehatol!
Nem is hogy eléri a méhszájat, hanem kifeszíti az egészet odabent. Nemcsak arról van szó tehát, hogy valamit megüt, mert az előfordul, hanem az egész berendezést, ami szalagokkal és izmokkal van körülvéve, túlterhelik. Ezen kívül van egy olyan furcsa érzésed, hogy más területeket: a gyomrot meg a bélrendszert is érinti ez az erős nyomás. Úgy érzed, hogy olyan testrészeidet is eléri, amik teljesen kiszolgáltatottak. Ott nem számítasz semmire: se érintésre, se fájdalomra – mintha belülről kifelé kopogtatnának a koponyádon. Egy teljesen irreális, zavarba ejtő és zavaró érzés, azon túl, hogy fájdalmas is. Tényleg hasonló lehet a tökön rúgáshoz, ez a „kész, itt a vége, feladom, bedobom a törülközőt” állapot. Ráadásul az egész egy olyan helyzetben jön, ami elvileg a meghittségrőt, a kellemes dolgokról és az élvezetről szól. (A második rész itt olvasható.)