Az általam gyakran olvasott blogok egyikén, a szakitshabirsz-en az egyik posztban hosszas vita bontakozott ki arról, hogy akkor most mi is van. Erre szeretnék egy posztban reflektálni, mert kommentben egy kicsit hosszú lenne. A kurvák nem véletlenül vannak, a kurvák egy alapvetően férfiközpontú társadalom termékei.
Ebben a társadalomban a férfi vadássza le a vadat, teremti elő a létfenntartáshoz szükséges anyagi javakat, építi a karriert, stb., a nő pedig afféle attachmentté van degradálva, aki státuszt szimbolizál és/vagy biztosítja a férfinak a hátteret, hogy még alfább hím legyen. A nő egy ilyen társadalomban a saját jogán nem, csak a férfiból élve érvényesülhet. (Most már lehetne másképp is, de a többségnek persze esze ágában sincsen.)
A nők pedig alkalmazkodtak ehhez az állapothoz — mivel arra nem volt lehetőségük és/vagy nem merték azt bevállalni, hogy saját maguk látnak neki ambícióik végrehajtásának, ezért ezt a férfiakon keresztül próbálták/próbálják meg kiélni. Nem ők maguk mennek el egy pénzes állásba, hanem keresnek egy pénzes pasit, aki eltartja őket, és ha történetesen egy még pénzesebb, vagy más értelemben magasabb kategóriájú pasas jön szembe, akkor nagy eséllyel átállnak, vagy legalábbis bepróbálják. Erre szokás azt mondani, hogy bizony nem az a kurva, aki a sarkon áll …
Persze nem mindenki ilyen szélsőséges. És nem is szabad minden nőt lekurvázni éppen ezért.
Megdöbbentően sok nő van egyébként, aki képtelen önálló és független, de főleg, FELELŐS emberi lényként viselkedni, és ekként is gondolni saját magára. Képtelenek megállni a saját lábukon, elemi szükségletük, hogy függjenek valakitől, hogy vagy csak hogy valaki ott legyen mellettük, tökmindegy, hogy máskülönben mennyire megvetik, vagy mennyire szenvednek a kapcsolatban.
Ebbe a csoportba tartoznak azok a nők, akik „hátulról irányítják” a pasijukat, vagy próbálják őket előretolni a ranglétrán … lehet, hogy a pasas magától nem ambicionálná ezt a nyomulást, de bizony anyukának nagyobb ház és saját kocsi kell.
És nem utolsósorban, azok a nők is idetartoznak, akik mindaddig képtelenek kilépni a kapcsolatból, legyen az akármilyen unalmas vagy netán nettó szar, amíg nem jelentkezik egy újabb pasi a láthatáron, és nem stabilizálódik be vele a dolog annyira, hogy át lehessen szállni abba a kapcsolatba, mint a piroshetesre a Keletinél.
Végezetül maradt még egy törpe kisebbség: az önállóan és felelősen viselkedő nő. (Ahova én is tartozni szeretnék, bár nekem sem mindig sikerül.) Ez bizony ritka madár. Legalább annyira, mint az önállóan és felelősen viselkedő férfi. Forrás: Livewithit.blog.hu