Amint beléptünk az ajtón, belülről kulcsra zárta. Én körülnéztem, hogy a cipőmet hol kell vajon letennem, mikor Ildikó közelebb lépett, és átkarolt.
Annyiszor elképzeltem ezt a pillanatot, de sokkal jobb volt mindennél! Éreztem az illatát, jó volt a közelében lenni. Egészen közel hozzá! A szívem hevesen vert, a lábaim meg elgyengültek, úgy éreztem, elesnék, ha nem fogna! Sokáig csak álltunk ott az előszobában összegabalyodva. Isteni pillanatok voltak ezek. Annyit álmodoztam erről a gyengéd ölelésről, erről a kedves szempárról! Alig hittem el, hogy ez megtörténik velem! Hallottam a szuszogását, éreztem a szívverését, néha nagyokat nyelt, nyilván az ő szája is kiszáradt az izgalomtól… A teljes történetet itt olvashatod el.