Elmesélték nekem egy orvos nyilatkozatát arról, hogy miért nem lett belőle nőgyógyász. A válaszát nagyon érdekesnek találtam, sőt, egészen elbűvölt: bevallotta ugyanis tudatlanságát a női szerveket illetően. Azt mondta, hogy egyszerűen bizonytalannak érezné magát a hüvely(közelé)ben, mert úgy tapasztalta, hogy a női test kiszámíthatatlanul viselkedik az orvosi rendelőben. A sajátosan női szervek nem reagálnak előírásnak megfelelően, mint ahogy a testünk többi része reagál egy kezelésre. A hüvely szeszélyes – és mi tudjuk ezt jól. Mégis különös, hogy az orvostudomány nem bír vele. Nem lehet tudni biztosan, hogy mi okozza a baját, ha beteg, és mitől gyógyul meg végül. Majdhogynem egyéni bánásmódot igényel.
Tetszik nekem, hogy egy olyan ember nyilatkozott így, aki mindenkinél jobban ismeri és érti az emberi testet. Tetszik nekem, mert mindez rólam (is) szól: hogy valaki végre észrevette, hogy talán nem olyan korlátoltan kell közelíteni a női szervekhez és kategorikus fogalmakkal illetni őket. Amikor eszembe jut ez a gondolat, jó érzéssel tölt el, hogy van bennem valami különös, valami Más. És bóknak tekintem. Akkor is, ha a vad feministák valahol most robbannak szét ezektől a gondolatoktól.