Egy lovardában ismertem meg, mert imádja a lovakat. Én egész jól lovagolok, gyermekkoromban az egyik legjobb barátommal komplett nyarakat töltöttünk karám közelében és profi mód toltuk már, nem csak a balról kell felszállni a lóra alapokat.
Eleve a nőknek kibaszott nehéz nem erotikusnak találni egy lovat, őszintén(olo) szólva nem láttam még egyet sem, akinek ne kezdett volna remegni minden arra képes testrésze, mikor meglátott egyet…és akkor még ki sem volt eresztve a faszuk. Mi férfiak persze mindig irigykedve nézzük a szerszámot, mikor csak nő bazmeg, meg még mindig ereszti, aztán már majdnem a talat nyaldossa a makk, miközben szimplán zabálja a zabot a kúrógép pacika rezignáltan, negyvenes pulzussal. No de nem ez a lényeg, egy ponton túl szerencsére már elkönyveljük az állapotot, hogy nekünk úgysem lesz akkora, meg azonnal szívrohamot is kapnánk, amennyiben azt vérrel el is kell látni, vagy egyszerűen nem lennénk képesek kimenni egy ajtón sem. Persze a vérfaszúak így gondolkodnak, a húsfaszúak meg nem tudom, mert nekem nem az van. Tehát igen, alapvetően képes szendvicsvirsli mértekre összezsugorodni, de rohadtul nem ez a témája a posztnak, így ki is szállnék magamból, folytassuk inkább a lófanatikus sunával, nevezzük mondjuk Olgának. Nem csak a pacikat szerette, hanem a gyúrást is, azaz seggre, meg karra nagyon szeretett a konditeremben lihegni, de kellett is, mert már 42 volt a lelkem én meg még csak 28 és ugyan a mellbimbója úgy állt, hogy lemezt lehetett volna hallgatni vele, ha megfelelő sebességgel pörgetem rajta és hangszóró lenne a pinája.
Notehát, mivel Olga sem volt annyira pesti lakos, mint általában jellemző, kénytelen voltam beülni az autóba és annak rendje és módja szerint felhajtani az autópályára, majd mikor a zsípíesz üvölt, lefordulni és megérkezni Tiszaújvárosba, ahol kegyetlen mód ózdi körülmények fogadtak (ezt persze nagyon tudálékosan írom, mintha bármikor is jártam volna ott, pedig kurvára nem, de a legjobb ribancok mindig onnan jöttek, mikor még a pornózás volt…azaz inkább a legelkeseredettebbek, de az most nem az a blog…), megtaláltam a házat, amiben lakott. Megálltam, mire az ajtóhoz értem, a korábbi telefonos egyeztetés során már lent volt, fekete bőrkabátban, mert figyelte, merről jövök, hátha integetni kell. Feszülős farmerban, szőke vékony szálú váll alá érő haja pedig kibontva a kabáton figyelt. Más környezetben simán megkérdeztem volna, mennyi az annyi, de lehet akkor lelőtt volna, mert arrafelé gondolom mandatory equipment egy pisztoly önvédelem céljából, így inkább kapott egy nyakcsókot, meg egy ölelést, aminek a hatása az volt, hogy kézenfogott és húzott fel a lépcsőn.
A gyerekek még nem voltak otthon, azaz csak a kissrác, aki folyamatosan a flashes webes területhódítós játékokra van rákattanva, így vele nem kellett sokat kommunikálni, elég volt akkor beavatni a torrentezés, meg egyéb jóságok tengerébe, mikor már túl voltunk a lövöldözésen az anyjával. A kislány másodikos gimis volt, így az azóta elballagott képeit nézegetve rá kellett jönnöm, hogy valóban sokkal jobb nő az anyja még mindig, de ez úgysem az a blog, ahol azt térképeznénk fel, hogy kinek mennyire áll fel a répája egy szőrtelen mariana árokra. A segge mondjuk jó volt, azt elpaskolgattam volna a félmerevvel, gügyögve valami altatódalt.
Tehát behúzott a szobájába, épp valami tehetségkutató ment a tévében, próbáltam volna valami beszélgetésfélét kezdeményezni, de úgy tapadt az ajka a számra és annyira kalimpált közben a kezeivel a hátam mögött, hogy be kell valljam kerestem, hogy hol a stopper, mert biztos időre kell élveznie, vagy valami, mert ez még a szokásosnál is gyorsabb üzletmenet volt. Nem kellett sokszor mondani, bár arra sikerült rávennem, hogy ugyan vegye már kia nyelvét a számból, mert 1: levenném a ruhámat 2: kifújnám kicsit magam, meg különben is, az nem zavar, ha addig maszturbál az ágyon, ha már annyira gáz van, meg adjon már egy málnaszörpöt, mert szomjas vagyok.
Na, az övé tényleg sajtos-tejfölös lángos volt. Curlingezni lehetett a fasszal kívül belül, volt gangesz rendesen, de nem aranyesősen, hanem inkább szamártejesen. Nem könnyítette meg annyira a dolgot, lévén állandóan tocsogtunk a matériában, aminek a hatására, bárhogy gyúrtam és forgattam szerencsétlent, sohasem lehetett olyan pózt találni, amiben kicsit is jobban stimulálta volna a farkam. Biztos lónak képzelt, vagy nem tudom, de tényleg be volt indulva. Lehet gyanús kellett volna legyen, hogy rárónak szólít néha, bár inkább volt artikulálatlan hosszú óóááá-zás maradt meg, miközben élvezéskor mindig olyan kontrollálhatatlannak tűnő rángatózásba kezdett a feneke és a pinája, hogy olyan volt, mintha elszabadult volna egy bekapcsolva hagyott aszfalttörő légkalapács. Próbáltam többször lefogni, de egyszerűen nem lehetett olyan erősen megmarkolni, hogy ne érezd úgy, hogy készbazmeg, ez most mindjárt összeesik, én meg mindjárt átmegyek az Infamous 3 főhősének, mert aztakurva, áramot lő a faszom ondó helyett.
Pár kör után valahogy azért kipréselte a kempingsajtot a védőfóliából, úgyhogy lehetett pihegni kicsit. Olyannyira, hogy ki is mentünk az épp hazaérkező lányt üdvözölni, így átadhattam a csokikat, meg a fagyit, amit vittem nekik, volt nagy öröm. A vicc az, hogy teljesen rendben volt a két kölyök és komolyan mondom, egy délutánig olyan volt, mintha az én gyerekeim lennének. A kissrác teljesen odáig volt, hogy letöltöttem neki csomó játékot, ami az őskorban is szemlesütve használt számítógépén még kb elfut valahogy, a lány pedig el volt képedve, hogy képben vagyok a zongorával kapcsolatban és tudtam neki játszani pár darabot. Szóval jól eldumáltam velük, majd el lettek zavarva aludni, mikoris valószínűleg tisztában voltak vele, hogy az anyjuk végre nem csak a négylábú pacikon fog lovagolni, hanem egy láthatóan is sokkal fiatalabb fazon farkán. Inkább voltam nagytesó, mint hódító, de ez nem is az Éden Hotel ugye. A következő találkozók egyéb okból, plusz a távolság miatt nem történtek meg, felesleges is vesztegetni rá az értékes sorokat, így megkímélem szemeitek…