Egy átlagos napnak indult, mint az összes többi eddigi a 19 évem során… Szokásos reggeli tortúra, fel a villamosra, le a villamosról, le az aluljáróba, fel a metróra és belépni az iskola kapuján…, ahol – mint mindig – pacsi a haverokkal, megdumálni az előző esti partit, hallgatni: ki kivel kavart megint és így tovább… Nem volt annyira unalmas, mint leírtam, inkább csak megszokottnak mondanám.
Azonban ez a nap, ez a nap egy apróság miatt teljesen más lett, mint az összes többi. Mikor reggel felkeltem, még nem is sejthettem, mi vár rám….- na igen, gondolom mindenki valami nagy dologra gondol, de csak számomra volt az, na de ne szaladjunk előre – vártam a metróra az aluljáróban, a villamos aznap előbb érkezett(talán a sors keze volt), így körülbelül 5 perc volt a következő földalatti érkezéséig. Csak álltam ott a kora reggeli álmossággal a szememben. Hirtelen a szemben lévő peronon megpillantottam: Őt; nem akartam hinni a szememnek, hirtelen nem tudtam: angyal Ő vagy sem, közepes magassága miatt nem tűnt ki a sokaságból de a fekete hosszú bársonyos haja miatt már annál inkább,mindezekhez karcsú mégis sportos testalkat társult és gyönyörű megigéző kék szempár, valamint puha kecsegetető ajkak, mintha órák teltek volna, pedig csak pár másodperc volt, mikor magamhoz tértem, már szemben állt velem, bámult rám épp olyan bambám, mint én Őrá pár másodperce. A szívem lüktetett, már-már ki akart szakadni a helyéről. Azelőtt sosem éreztem ilyet… Megjött a járat. Az eszem parancsolta: „szállj már fel, szállj fel”, a szívem azonban nem engedelmeskedett… Megjött az Ő metrója is, lehajtott fejjel vettem róla tudomást, hogy már csak a metróból figyelhettem a felszállását (igen, felszálltam. Miért? Sosem fogom tudni megmagyarázni, talán az ész győzedelmeskedett…), de mielőtt elvesztettem volna a látótávolságomból, Ő rám mosolygott, próbáltam visszamosolyogni, de már nem láthatta, hogy is láthatta volna, már felszállt és ellentétes irányba száguldott el.
Már nem volt ugyanolyan ez a nap, mint a többi! Tudtam, hogy valami megváltozott…. Már nem fogok minden hétvégén más karjaiban álomra szenderülni, mondván, hogy keresem még az igazit, nem, innentől kezdve nem keresek senkit, mert igen: megtaláltam … vagyis mégse….. tudom, hogy Ő van, de mégis merre keressem? Hisz előtte sosem láttam, pedig minden reggel ugyanabban az aluljáróban szállok fel… – Eddig is kusza volt a kis életem, főleg mióta a szüleimnek bevallottam, hogy más vagyok… Igen, lány létemre a lányokhoz vonzódom….. különös módon apa sokkal jobban viselte, mint anya… anya mai napig nem vesz róla tudomást, nem akarja elhinni……. de nagyon igyekszem. Sok mindenen túl vagyok már 19 éves fejjel, több hosszabb kapcsolaton kisebb nagyobb sikerrel. Utolsó hosszabb kapcsolatom lassan 2 éve volt, akkor eldöntöttem: kiélvezem az életet… Ezért belementem több egy-egy éjszakás kapcsolatba, egy-egy bulis kavarásba és hasonló apróságokba. (Gondoltam teszek egy kis kitérőt, hogy mégis milyen vagyok.) – Lassan telt el a nap, másnap rohantam a metróhoz és sehol senki, így telt az elkövetkező 3 hét, az utcán, a boltban, a bevásárlóközpontban, mindenhol Őt kerestem, szinte már beteges rajongás lett rajtam úrrá.
Épp feladni készültem. „Sose látom viszont” – gondoltam fájdalommal sújtva. Vagy mégis, És akkor belépett az osztályterembe… Nem akartam hinni a szememnek, és amint láttam, Ő sem. Ott állt tőlem karnyújtásnyira, és a tanár épp mutatta be nekünk az új osztálytársunkat. 5.évre csatlakozik hozzánk , most jött a büdös pesti nagyvárosba, amit én mindezek ellenére imádok……. Na de térjünk vissza a lényegre, végre ott volt, alig vártam, hogy csöngessenek, féltem, reszkettem, mint egy nyárfalevél, de a mosolya minden félelem feloldotta. Szünetben az első az volt, hogy megvártam az ajtónál, és csak beszélgettünk és beszélgettünk, ha akartam volna, akkor sem tudtam volna leplezni az örömöm.
Elhívtam délután, hogy nézzük meg a várost, megmutatom neki a kedvenc helyeim; bebarangoltuk a legszebb és leghíresebb helyeket, hihetetlen élmény volt vele lenni, de mégsem mertem lépni, pedig bármikor bárkit levettem a lábáról egy-két szóból (minden nagyképűség nélkül). Így telt el pár nap: délutáni talik, iskolai beszélgetések, nevetések hegye. Jól szórakoztunk. Hétvégén elhívtam egy buliba, ahol bemutathattam a barátaimnak; mindenki nagyon kedvelte és sikerült ezerszázalékosan meggyőződnöm arról, hogy számára is több vagyok, mint csupán egy barát, aki körbevezeti a városon. Valószínű az alkohol mámorának is köszönhető volt, hogy egy olyan forró táncot lejtettünk, melyben szinte izzott a levegő körülöttünk, test a testhez simult, ajkak az ajkakhoz, mintha fel akarnánk falni egymást, és nem tudnánk betelni az érzéssel, ami mindkettőnket átjárta. Körülbelül egy 15-20 percig vonaglottunk egymás karjai között zenével, idővel és térrel nem törődve…….. viszont túlzásba sem vittük, a jó ízlés határain belül öleltük és csókoltuk egymást, mégis eddigi életem legboldogabb percei voltak. Nem is tudom miért, talán a levegő hiánya miatt engedtük el egymást és csatlakoztunk ismét a baráti társasághoz.
A bulit követően elhívtam magamhoz, azt akartam, hogy velem töltse az estét! Mindennél jobban vágytam rá, az érintésére, a bőre selymességére; és igent mondott… A szobaajtóm küszöbét egymást forrón ölelve, és vágytól kéjes szemmel léptük át. A ruhák villámgyorsan a földre hullottak, de már nem faltuk olyan hevesen egymást, az érintések minden pillanatát kiélvezve simultunk egymáshoz, mellünk, hasfalunk és forró puncink szinte eggyé vált. Éreztem szíve ütemes dobogását, öle lüktetését, és csak csókoltam az ajkát, majd finoman a nyakát, közben kezem bebarangolta az egész testét, végig simítottam az ágaskodó mellbimbóit, a kemény hasfalát, a köldökét le az ágyékáig… de akármennyire is vágytam rá, hogy megérintsem, még nem tettem, húztam az időt. A combjának belső felét kezdtem cirógatni, amilyen gyengéden csak tudtam, halk sóhajjal nyugtázta, hogy egy igen érzékeny pontjára bukkantam. Míg a kezemmel lassan a gyönyör nedveit ontó kelyhecskéjét kezdtem el simogatni, addig nyelvemmel bebarangoltam a testét, a mellbimbóját nyalogattam, szopogattam, finoman harapdáltam és élveztem a mélyebbnél mélyebb sóhajait. Imádtam mindig is felül lenni, azonban egy hirtelen mozdulattal fordult a kocka… ő kerekedett felül, hagytam, és mosolyogva tekintettem rá immár alulról.
Folytatta a játszadozásunk, simogatta, szinte falta a testem, imádtam minden pillanatot, egyre forróbb és forróbb ölelkezésekben fonódtunk össze, nyelvével végig cirógatott a nyakamtól egész a puncimig, mikor éreztem a csiklómon a kis játékos nyelvecskéjét, azt hittem ott rögtön meghalok, de még tovább akartam érezni. Egy gyors mozdulattal már a jól bevált 69-ben feküdtünk, nyaltuk-faltuk egymás punciját, közben simogattuk, már- már karmoltuk egymást, ahol csak értük. Majd újabb pózt váltottunk a beteljesedés pillanata előtt, újra egymás szájára tapadtunk, puncijaink összetapadtak, így jutottunk el egymás szorító karjaiban a csúcsra, melyet hatalmas nyöszörgések és nyögdécselések követtek.
Majd csak feküdtünk egymás mellett, szemtől szembe, gyönyörű tengerkék szeme még mindig homályos volt az élvezettől, simogattam a testét, ő viszonozta az érintéseimet. Azt kívántam, bárcsak örökre így feküdhetnénk egymás karjaiban, nem akartam, hogy véget vessen bármi is ennek a pillanatnak.