Pokorny Lia színésznő és anya. A két dolog között azonban nem könnyű megtartani az egyensúlyt. Lapunknak őszintén beszélt a nehézségekről.
Legújabb bemutatójában, a Csónak című előadásban egy színésznőt alakít, s azt mondja: ebben a szakmában mindent meg kell csinálni. Önnél vannak tabuk?
Abszolút vannak. Szemérmes ember vagyok, van, ami nekem nem fér bele. Egy színésznő természetesen folyamatosan keresi, s egyúttal próbára teszi a korlátait, de én biztosan nem vállalnék be mindent. Nem szeretem például a színpadi meztelenséget. Úgy érzem, nem tudok szabadon mozogni, mert civilnek és kiszolgáltatottnak érzem magam.
Az ön által megformált karakter életében előtérbe kerül a színház, a gyermekével pedig nem igazán törődik. A mindennapjaiban hogyan alakulnak ezek az arányok?
Az általam alakított nő teljesen beleveszett abba, amit a színházban csinál, ott éli meg élete értelmét. Nálam minden pont fordítva van. Bár szeretem a munkám, számomra az első a fiam.
Mihály már nyolcéves. Szereti az iskolát? – Néha nyúz, mert szeretne lógni, de én ilyenkor azt mondom, hogy ilyet legfeljebb akkor tegyünk, amikor én is teljesen szabad vagyok, s kettesben tölthetjük az időt. Év közben erre kevesebb lehetőség adódik. Bár minden szabadidőmet vele töltöm, igazán csak nyáron tudunk hosszabban együtt lenni. A nyaram csak az övé. Szoktam is mondani, hogy az én szakmámban az a jó, hogy nyáron szünet van. Igaz, hogy év közben kevés időm jut rá, de a vakáció csak a miénk. Ha buszvezető lennék, nyáron is dolgoznom kellene.
Színpadon látta már a fia? – Igen, nemrégiben anyukámmal eljöttek megnézni, s egyébként is be szoktam néha vinni a színházba. Fontosnak tartom, hogy lássa, mit csinál az anyja.
Vonzódik a színházhoz? Elvarázsolta ez a közeg? – Ó, igen, nagyon szereti a színházat, de elsősorban nem a reflektorok miatt, hanem azért mert
a büfében nagyon finom kókuszgolyót lehet kapni.
Az igen ellentmondásos megítélésű Dörner Györgyöt nevezték ki a Új Színház igazgatójának. Ön úgy döntött, hogy eljön onnan. Miért?
Nem tudok azonosulni azokkal a dolgokkal, amiket a pályázata tartalmazott. Még számos jogi dolgot el kell intézni a szerződésbontással kapcsolatban, de én már nem szeretnék ott dolgozni.
Tudja már, hogyan tovább? – Ajánlatok vannak, hamarosan a Centrál Színházban kezdem próbálni a Black Comedy című darabot, de egyelőre konkrét társulat, ahova mennék, nincs. A Thália Színházban is nagy öröm volt próbálni a Csónakot. Ott igazi kis társulattá kovácsolódtunk, s rossz érzés, hogy a premier után ennek vége. Nehéz elengedni, mert megtanultunk egy nyelven beszélni a stábtagokkal, és nagyon jó volt együtt dolgozni. Baku György, Borsonline.hu, fotó Olajos Piroska.