Körülbelül egy hónapja kerültem a jelenlegi munkahelyemre. A cég egy multinacionális nagyvállalat magyarországi képviselete. Sosem gondoltam volna, hogy részlegvezető lehetek egy ilyen helyen.
Az elődöm figyelmeztetett, hogy tartsam meg a távolságot a beosztottakkal, de nekem valahogy sosem feküdt ez a vezetői stílus. De talán ennek köszönhetem, hogy ilyen kalandos lett az életem…
A könnyebb összeismerkedés érdekében egy csapatépítő rendezvényt kezdtem szervezni az első hetem után. A csoportvezetők javaslatára kibéreltem a környék legkedveltebb zenés éttermét. Mivel az elődöm sosem tett ilyet, a beosztottaim között nagyon kedvelt lettem. Mind a hetven ember jelentkezett és sokan a segítségüket is felajánlották a szervezésben. Hamarosan minden feladatot átvállaltak, így én visszatérhettem a feladatkörömnek megfelelő teendőkhöz.
Épp a beosztásokat és a szabadságigényeket néztem át, amikor rövid kopogás után Kerri, az egyik csoportom ügyfélkapcsolati referense nyitott be.
– Szia, Főnök! Kerri vagyok, a tegnapi csoportmegbeszélésen találkoztunk. – Indított a húszas évei elején járó, középmagas és sportos alkatú nő.
– Persze, emlékszem. – válaszoltam
Kerri tartotta tegnap a prezentációt, amiből szinte semmire sem emlékszem, mert vagy a tüzes tekintete és csábító mosolya terelték el a figyelmemet, vagy a feszes és formás hátsója, amit az elegáns nadrágkosztüm kihangsúlyozott. Ma ennél jóval kihívóbban öltözködött. Barna, hullámos haját nem tűzte fel, így majdnem a háta közepéig ért. Egy-két tincs még a fekete-piros fűzős felsőjének mély dekoltázsába is belelógott. Göndör fürtjei olyan izgatóan simultak a kerek melleire, hogy csak akkor vettem észre, hogy valószínűleg Kerri is sejti, mi jár a fejemben, mikor lassan kisimította incselkedő tincseit a domborulatai közül.
– Gyere be! Miben segíthetek? – kérdeztem, miközben zavaromat próbáltam leplezni.
– A szabadságigényemről lenne szó – mondta, és becsukta maga mögött az ajtót.
– Pár hónapja beadtam a kéréseimet, de az előző részlegvezető indoklás nélkül elutasította az igényemet. – folytatta a kis dögös, miközben szűk kis szoknyájában odatipegett az asztalomhoz.
– És úgy gondolod, hogy én majd módosítom ezt a döntést? – kérdeztem, miközben megint alig tudtam levenni a szemem a dekoltázsáról.
– Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen sármos ezüstrókával meg tudunk egyezni. – flörtölt velem, közben keze átsiklott felsője domborulatain.
Jól esett, hogy egy ilyen dögös nő bókol nekem és közeledik felém, még akkor is, ha csak számításból, mivel a válásom óta eltelt másfél év alatt nem volt ehhez hasonló kalandom. De nem akartam kihasználni Kerrit, és épp szóltam volna neki, hogy mielőtt bejött már átszerveztem a csoportokat, hogy mehessen szabira. Ekkor azonban kihúzta felsőjének fűzőjéből a szalagot felfedve előttem tökéletes melleit.
– Ezt nem tartom jó ötletnek – mondtam, de a szemeimet nem tudtam levenni a kerek, feszes cickókról.
A bimbói az izgatottságtól hegyesen meredeztek, és nem is értettem, hogy eddig nem vettem észre, hogy nincs rajta melltartó. Kerri közelebb jött hozzám, maga felé fordított a székemmel együtt.
– A nadrágod dudorodása másról árulkodik – mondta fölém hajolva.
Olyan közel volt hozzám, hogy megéreztem az édes parfümjének izgató illatát. Eszméletlenül felizgatott és már csak arra gondoltam, hogy egy ilyen szűk szoknya alá mégis hogyan tudott elrejteni egy bugyit, vagy talán az sincs rajta…
Épp nyúltam volna a szoknyájához, hogy kiderítsem az igazat, amikor kopogás zavart meg minket. Kerri nagyon megijedt.
– Vedd fel a felsőd gyorsan! – javasoltam
– Megőrültél? Legalább öt percig tart befűzni. El kell rejtened valahova.
– De hova, egy szekrény sincs ebben az irodában?
– Az asztal! Elég magas, hogy beférjek alá, és hátulról zárt. Segíts!
Kerri a szűk szoknyájában megpróbált leguggolni, de rájött, hogy csak akkor fog menni, ha felhúzza.
Újabb kopogás.
– Ki az? – kérdeztem, hogy húzzam az időt.
Ebben a pillanatban derült ki, hogy igazam volt a tanga hiányával kapcsolatban. Egy pillanatra láthattam életem legszebb fazonra borotvált, hamvas punciját. De szerencsére Kerri így már elég gyorsan be tudott bújni az asztal alá. Pont jókor gurultam elé, mert nyílt az ajtó.
– Ne haragudj, Prat! Épp telefonáltál? – kérdezte a főnököm.
– Előrébb kellene hoznunk a megbeszélést, mert húsz perc múlva indulok a reptérre – folytatta és helyet foglalt velem szemben a székben, miközben az asztalom alatt rejtőzködött egy gyönyörű és félmeztelen nő.
A főnökömmel az eddigi értékelésemről kezdtünk beszélni, ezért Kerri megpróbált kényelmesebben elhelyezkedni. Térdeimet jobban szétnyitotta és közéjük térdelt. Amikor lenéztem, egy aggasztóan huncut mosolyt láttam az arcán.
Megéreztem a kezét a combomon, ahogy egyre közelített a – bizarr szituáció ellenére – még mindig ágaskodó farkamhoz. Próbáltam a kezemmel akadályozni, de bekapta két ujjamat, és azzal, ahogy szopogatni kezdte, nem hagyott kétséget a szándékait illetően. A kezem továbbra is ajkai nedves és puha fogságában volt, de megéreztem, hogy kezével a sliccemet húzza már lefelé.
Szerencsére a főnök nem várt tőlem túl sok visszajelzést, és a Kerri által kiváltott meglepett arckifejezések is megnyugtatták, hogy szerényen fogadom dicsérő kismonológját.
Persze az asztal alatt a dögös beosztottam sem tétlenkedett. Amint a farkamat kiszabadította a szűk boxeremből, végigtapogatta nyelvével a hegyétől a tövéig. De amint megéreztem ajkai szorítását a makkom körül, úgy tűnt, csak pillanataim lehetnek hátra ilyen forró és intenzív kezelés esetén. Kerri engedett egy kicsit a szorításból és elkezdte előre-hátra mozgatni a fejét, egyre mélyebbre engedve lüktető szerszámomat a szájában.
Mikor a felettesem a beszédében odáig ért, hogy kitartó vagyok és jól bánok az alkalmazottakkal, hirtelen rászorított ajkaival és csak a nyelvével izgatott tovább. Olyan hatalmas lépésekkel közeledtem az orgazmushoz, hogy tennem kellett most már valamit.
– Főnök, nagyon élvezem a dicsérő szavakat, de a géped… – mondtam, és reméltem, ezzel le tudom rázni.
– Igazad van, mennem kell – szedelőzködött, és indult az ajtó felé.
– Csak még egy mondat – fordult vissza. – Ez nagyon erős kezdés volt, csak ilyen keményen tovább!
De arról, milyen kemény voltam valójában, fogalma sem volt. A huncut nő a lábaim között mindeközben még nagyobb fokozatra kapcsolt. Úgy szopogatott és szívott, mintha világ életében csak ezt gyakorolta volna. Ilyen fantasztikus orális kényeztetésben még sosem volt részem, így amint bezárult az ajtó, átadtam magam a rám törő orgazmusnak.
Kerri megérezte az egyre intenzívebb lüktetésemet, és kiengedte forró, nedves ajkai közül a farkamat, és egy kéjes nyögést hallatott, mikor a hatalmas orgazmusom első sugarai beterítették a melleit. Élvezettel figyelte, mekkora kéjt váltott ki belőlem ezzel az édes kínzással. Kezével addig masszírozott, míg az utolsó csepp is a cickói közé csöppent.
A kielégüléstől kisimult arcomat látva elmosolyodott.
– Tudtam, hogy a kedvedre tudok majd tenni.
Segítettem neki megtörölközni, hiszen legalább meg akartam még érinteni a csodás melleit. Miután az utolsó csepp nedvemet is feltakarítottuk, végigsimítottam érzékeny bimbóján, mire teljesen libabőrös lett és egy élvezettel teli halk nyögés hagyta el ajkait, melyekkel az előbb olyan intenzíven kényeztetett.
– Sajnos most mennem kell, segítenél a fűzővel?
Valóban percekig tartott feladni rá ezt a szexi ruhadarabot.
– Ugye nem lesz gond a szabimmal? – kérdezte Kerri, majd adott még egy forró csókot és meg sem várta a választ, csípőjét ringatva kitipegett az irodámból.
Percekig nem tértem magamhoz, de miután kicsit rendbe szedtem magam, visszaültem a gépemhez folytatni egy félbehagyott e-mailt. Jóváhagytam Kerri jövő heti szabiját, de minden további kérelmét befagyasztottam, abban bízva, hogy még sok izgalmas kalandunk lesz ezzel a bombázóval…
De hogy milyen kalandok várnak még rám, arról sejtésem sem volt…