„Eljött az idő, amikor tisztáznom kellett magamban, mennyire vagyok nem normális. Szerintem nálam bolondabbak is akadnak szép számmal.”
Csak egy kicsit mások – állítják. Nem szégyellik, hogy olyan dolgokat szeretnek, amit mások nem kedvelnek, illetve ki se próbálják. Összejárnak, nemcsak internetes fórumokon beszélik meg vágyaikat. Cipő, harisnya:

– Első szexuális együttlétünk során első barátnőm elfenekelt – emlékszik Leopold (27). – De sokkal korábban kezdődött minden. Első merevedésemet – még az általános iskolában – a szigorú, határozott matek tanárnő váltotta ki. Az egyetlen csinos nő volt a tanári karban. Ma is emlékszem piros szoknyájára, karcsú, harisnyás, piros tűsarkú cipőbe bújtatott lábára. A harisnya és a cipő azóta sokkal fontosabb számomra, mint hogy ki fenekel el.
Csomó olyan kapcsolat következett, amiben nem játszottak szerepet az ilyen dolgok. Akadt partnerem, akiben megütközést keltett kérésem, hogy hagyja magán a harisnyáját. Olyan nagy dolog ez?
Párt találni nehéz, de szinte sose volt olyan időszakom, amikor ne lett volna szexuális partnerem. Csakhogy nekem nem volt száz százalékos az együttlét. Kicsi a különbség, de mégis hiányzott valami az aktusból. Minden emberi kapcsolatban van alá- és fölérendeltség. Mi annyiban vagyunk mások, hogy hagyjuk ezt a végletekig fejlődni. Ám ez nem a másik fél akarata ellenére történik. Egy kívánatos nőnek a lába elé borulok, csókolgatom. Van ebben a gesztusban egy kis alárendeltség, ám inkább lábfétisisztának nevezném magamat, mintsem mazochistának. Eljött az idő, amikor tisztáznom kellett magamban, mennyire vagyok nem normális. Szerintem nálam bolondabbak is akadnak szép számmal!
Kötözés, kompromisszum
– Engem nem a dominancia vagy a szubmisszivitás érdekel – szögezi le Medve (45) -, hanem a megkötözöttség. Gyerekként ezt még nem kötöttem össze a szexualitással. Kamaszkorom, szexuális ébredésem a szocializmusra esett. Ezeknek a dolgoknak nem volt elérhető irodalma, nem volt internet, nem alakultak társaságok. Végre megjelent egy lexikonszerűen szerkesztett könyv. Ott találtam meg azokat a címszavakat, amelyek megvilágosodásomhoz vezettek.
Mégse én láttam a dolog megvalósításához. Egyetemista koromban volt egy barátnőm, aki felvetette: mi lenne, ha kipróbálnánk a kötözést? Boldogan belementem. A megkötözött tehetetlen, aki nem -, ráér. Egy ilyen kapcsolat nem a fájdalomról és a megalázásról szól, hanem a felkorbácsolt vágyakról és a hatalmas orgazmusokról. A lány államvizsga után eltűnt az életemből.
Későbbi kapcsolataimban próbáltam pedzegetni a lehetőséget -, senki nem volt rá vevő. Házasságom elején kísérleteztünk, feleségem a kedvemért próbálkozott. De hiányzott a kezdeményezés, a játékosság. Megszülettek a gyerekek, felhagytunk a kísérletezéssel. Az ilyen játékokhoz idő és világosság kell.
Jött az internet: először csak olvastam, majd hozzá is szóltam a témához. Feleségem is tud róla, s elfogadja, amíg mindez csupán a számítógép előtt zajlik. Néha eljárok olyan társaságba, ahol szabadon beszélhetek vágyaimról, de nem csalom meg, hiszen minden egyéb szempontból harmonikus a kapcsolatunk. Ezt a kompromisszumot meg kellett kötnöm.
Dominancia, közös döntések:
– Húsz évesen már a második házasságomon voltam túl, s éreztem: valami hiányzik az életemből – vallja Akasha (37). – Egy jómódú barátom szolgákkal és szolgálólányokkal körülvéve élt vidéki kúriájában. Biztatott: próbáljam ki valamelyiket. Azt hittem, ilyen csak a filmekben van. Fogalmam se volt, mi az a BDSM, nem tudtam, hova tartozom. Választottam a szolgák közül, de nem tudtam, mit kell csinálni. Nagy szerencsém volt ezzel a sráccal, megtanultam tőle, mi kell egy szub fiúnak: odafigyelés, óvás, gondoskodás. A jó domina gondoskodó. Nem teszi tönkre a játékát, mint egy óvodás. Az elmúlt évek engem igazoltak. Jó néhányan megfordultak a kezem alatt. Harmadik házasságom véletlenül jött össze, de a BDSM hiányzott belőle. Nehéz e vágyat elnyomni.
Wolfot egy internetes beszélgető szobában ismertem meg. Tisztelettudó volt. Hozzá se szóltam három évig, csupán a köszönését fogadtam. Egy időre eltűnt a fórumról, majd újra megjelent. Megkérdeztem: tart-e még a nagy szerelem irányomban? Soha nem fog elmúlni – válaszolta. Beszélgetni kezdtünk. Kiderült: intelligens, imádni való a humora. Két hét múlva találkoztunk egy bulin. Mindenkit félrelökve elém térdelt, kezet csókolt, de csak akkor ült mellém, amikor erre engedélyt adtam. Hamarosan egy párnak számítottunk. Még nem vagyunk egy éve házasok. Nem tehetem, hogy csak szolgának tekintsem: a másik felemet találtam meg.
– Véletlenül tévedtem abba a beszélgető szobába – állítja Wolfclaw (35). – Valamennyi kapcsolatomban hasonlóan viselkedtem: soha nem voltam erőszakos, nem nyomultam. Bár tetszett Akasha stílusa, féltem tőle, mint a tűztől. Nagyszájú, vagány nő. Úgy éreztem, soha nem lesz lehetőségem kezdeményezni. Ő szólt hozzám.
Amikor már tudtam magamról, hogy hova tartozom, eszembe se jutott fizetős dominát keresni. Nemcsak anyagi helyzetem okán -, olyan társra vágytam, aki foglalkozik velem. Megadom a tiszteletet, végrehajtom, amit mond, de ő is tiszteli bennem az embert.
A házimunkák terén vannak jó játékok. Krumplit pucolni pálcával tanultam meg, de Akasha főz, hiszen eredeti foglalkozása szakács. Együtt vásárolunk, programjainkat megbeszéljük, anyagi dolgokban is együtt döntünk. Ő a dominám, és én felnézek rá. De dominanciája nem csorbul attól, hogy közösen éljük az életünket.