Október 24. és 28. között rendezik meg idén is a LIFT-et, a Leszbikus Identitások Fesztiválját. A Lázadó Leszbikusokról, a hetero férfiak fantáziájáról és az útkeresésről Takács Máriával és Borgos Annával, a fesztivál két szervezőjével beszélgettünk.
Mióta rendezik meg a fesztivált? – A fesztivált 2005-ben rendeztük meg először. 2006-ban kimaradt, de azóta minden évben megrendezésre kerül, 2009 óta pedig egyhetes programsorozattá bővült.
Mi a célja? – A LIFT egy kulturális fesztivál, de emellett alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy egy biztonságos, szabad és inspiráló teret, és közösségi élményt nyújtsunk a fesztiválra ellátogató nőknek. Ez az egyetlen ilyen jellegű fesztivál, ahol egy egész héten át leszbikus témájú programokon vehetnek részt az érdeklődők. Remek alkalom a találkozásokra, ismerkedésre is. Az esemény általánosabb célja pedig egy társadalmi különbségekre érzékenyebb attitűd elősegítése, és egy magabiztosabb, önmagát elfogadó leszbikus identitás megerősítése. A fesztiválra tehát szeretettel várjuk a leszbikus és biszexuális nőket, de a szexuális kisebbségek helyzete iránt érdeklődő, bármilyen nemű és szexuális irányultságú közönséget is.
Sikerült-e ez idő alatt bármilyen társadalmi változást elérni a fesztivállal? – Globálisabb társadalmi változásokat nehéz elérni és lemérni egy fesztivállal, de közvetve talán része lehet valamiféle szemléletváltásban, főleg, ha (remélhetőleg) sikerül beépülnie a város kulturális életébe.
Mennyire nyitott a magyar társadalom a leszbikusokra? – A meglehetősen homofób magyar társadalom a leszbikusok felé általában „nyitottabb” – de e mögött rengeteg olyan sztereotípia áll, amely inkább a hetero férfiak fantáziájáról szól, mint a valóságról… Szóval az elfogadás nem feltétlenül az önálló, önmagát felvállaló, az életét női társsal megosztó, esetleg vele közösen gyereket vállaló leszbikusoknak szól.
Mi jellemzi a magyar leszbikus közösséget? – A sokszínűség és az egyre nagyobb láthatóság. A rendszerváltás óta egyre többen bújnak elő, a különböző közösségi és politikai rendezvényeken ma már több generáció is képviselteti magát.
Miért lett az idei mottó a Lázadó leszbikusok? – A LIFT alapvetően kulturális rendezvény, de a politika, pl. az egyenlő jogok vagy ezek hiánya kapcsán ide is beszivárog. A házasság vagy a gyerekvállalás területén még mindig nem vagyunk egyenrangúak a heteroszexuálisokkal. A fesztiválon lesz ún. Leszbikus Nemzeti Konzultációs fal, ahol mindenki megírhatja véleményét a politikáról, a szubkultúráról vagy bármilyen személyes élményéről. A műhelyek egy része ugyancsak a lázadáshoz vagy a normákhoz való viszonyhoz kapcsolódik: a nemi szerepek, a szexuális szokások vagy a többszörös kisebbségi identitás témáihoz. Az idei spotfilmünk zenei és képi motívumai pedig az 56-os forradalmat idézik.
Mi alapján válogattátok az idei fesztiválon vetítendő filmeket? – A filmeket próbáltuk a szlogen alapján tematizálni. A feminista filmkészítés hajnalán, a 70-es években szólaltak meg először leszbikusok. Azóta számtalan mozgalom nőtte ki magát, így pl. a 90-es évek elején a Lesbian Avengers nevű csoport, akikről Su Friedrich készített dokumentumfilmet („Tűzokádó Leszbikus Bosszúállók”), illetve az anarcho-feminista leszbikus zenészek („Radikális tett – a nőhiány vége”). Persze lesznek olyan filmek is, amik a témán túlmutatnak: nem a lázadást képviselik, hanem a szubkultúrán belüli útkeresést. Ilyen az „Orchideák, avagy interszexuális kalandozásaim” c. film vagy „A donor ismeretlen”, ahol egy leszbikus családban felnőtt lány ismeretlen (donor) apja megkeresésére indul térben és lélekben. Fatih Akin filmjében („A másik oldalon”) egy török kommunista nő forgatja fel maga körül nők életét, a „Lokálkirálynők” pedig szexpozitív előadásaikkal feszegetik a határainkat.
Hányan látogatták eddig a programokat, és hány látogatóra számítotok idén? – Eddig a tavalyi volt a legsikeresebb fesztivál. A filmvetítések 80-100%-os teltházzal mentek, a workshopokat egyenként 20-30 fő látogatta, a bulin 750-en táncoltak. Idén is mindent megtettünk azért, hogy legalább ugyanennyien vehessenek részt a programjainkon.
Hogy állt össze a program? – A LIFT-et rendszerint tavasszal kezdjük el szervezni. Azokat a témákat vesszük elő, járjuk körül, amik minket, illetve a szubkultúrát vélhetőleg foglalkoztatják. Figyelünk arra is, hogy a workshopokon arról beszéljünk, amiről korábban nem, illetve amit tavaly erősnek (népszerűnek) találtunk, azt folytassuk. Így meghívtunk leszbikusokat a határon túlról, beszélgetünk a queer elméletről, mennyire van ez jelen nálunk. Lovas Nagy Anna nálunk is bemutatja Verazélet című könyvét, de lesz BDSM-előadás, képregényrajzoló workshop és csajpóker-bajnokság is, valamint támogató minikoncertet ad a Pa-DöDő. És természetesen idén is átadjuk a LIFT-díjat annak a leszbikusnak, aki sokat tett a szubkultúráért.
Miből finanszírozzátok a fesztivált? – Pályázatokból van pénzünk, illetve az egyesület és sok önkéntes munkája teszi lehetővé évről évre, hogy a leszbikus szubkultúra kihasítson magának egy hetet a hetero rögvalóból.
Milyen szervezetekkel működtök együtt? – A buli megszervezésében visszatérően az Ösztrosokk-kal működünk együtt, a játékokat a Csajka (Csaj Kocsmasport Akciócsoport) prezentálja. A helyszínek kiválasztásában pedig fontos az, hogy mind a Művész mozival, mind a Merlin Színházzal évek óta harmonikus a kapcsolatunk.
Nem tudtuk nem észrevenni a program számunkra legizgalmasabb workshopját, mely azt ígéri, hogy használt bringaalkatrészekből készíthetünk szexuális segédeszközöket.
Bikeszexuális: vegán csináld-magad szexuális segédeszközök újrahasznosított bringa alkatrészekből. Max. 25-30 résztvevőnek, tapasztalat nem szükséges! Tanuld meg, hogyan készíthetsz harnesst, nyakörvet, ostort, vagy csak ékszert, karkötőt, mind elhasznált bringa alkatrészekből, egyszerű technikákkal, hogy épp olyan piszkos, olcsó és környezetbarát legyen a szexuális életed, amennyire szeretnéd, és hogy túllépjük a szexboltok korlátolt kínálatát! Forrás: Kultúrpart.hu